Népszava, 1954. május (82. évfolyam, 103-127. sz.)

1954-05-14 / 113. szám

Képszava A Wilhelm Pieck-gyár dolgozói A Wilhelm Pieck Wagon- és Gépgyár dolgozói szerdán és csütörtökön tartott röpgyűléseken elhatározták, hogy ők is »kongresszusi héttel« köszöntik az MDP III. kongresszusát. Lakatos Albert igazgató felsorolta azokat a hibákat, amelyek miatt az első negyedévben más vállalatok megelőzték a Wilhelm Pieck-gyárat. Beszámolt arról is, hogy áprilisban már erőteljesen javult a termelés és most, a kongresszusi hét nagy lehetőséget nyújt, hogy a Wilhelm Pieck-gyárnak komoly esélye legyen a kongresszusi versenyzászló elnyerésére. Egymásután szólaltak fel a gyáregységek vezetői, s a legjobb dolgozói, hogy bejelentsék a röpgyűléseken megtárgyalt vállalásokat. A darugyáregység dolgozói ígére is kongresszusi hetet tartanak tét tettek, hogy május hónapban terven, felül egy gőzdarut készre szerelnek. Az öntöde dolgozói a kongresszusi héten napi két tonnával több folyékony acélt termelnek, a selejtet pedig a normál százalék alá szorítják le. A kovácsüzemben határidő előtt készítik el a termelőüzemek részére szükséges alkatrészeket és a havi tervet 220.000 forinttal túlteljesítik. A szállítógépüzem dolgozói öt elektromos targoncát gyártanak terven felül. A hídgyáregység dolgozói a június 30-i határidő helyett május 31-ig 600 koronát adnak a mezőgazdaságnak és az 5000 ekéből hátralevő mennyiséget június 30 helyett május 23-ig legyártják. Dunai Lajos a daruszereldei DISZ-fiatalok nevében versenyre hívta a vagonüzem DISZ-fiataljait. 2 KITÜNTETÉSEK A Népköztársaság Elnöki Tanácsa hosszú időn át végzett kiváló munkájuk elismeréséül Olt Károly pénzügyminiszternek a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét, Nógrádi Sándor altábornagynak, a honvédelmi miniszter első helyettesének a Magyar Népköztársaság Érdemrendjét adományozta. A kitüntetéseket csütörtök délután Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke adta át. A kitüntetések átadásánál jelen volt: Gerő Ernő, a minisztertanács első elnökhelyettese, belügyminiszter, Apró Antal, a minisztertanács elnökhelyettese, Bata István altábornagy, honvédelmi miniszter, Darabos Iván, az Elnöki Tanács titkára, Pogácsás Antal pénzügyminiszterhelyettes és a néphadsereg tábornoki karának több tagja. Üzemi dolgozóink segítsék a termelőszövetkezeteket is Értekezlet a KGM-ben Csütörtök délelőtt értekezletet tartottak a kohó- és gépipari minisztérium felügyelete alá tartozó üzemek igazgatói és vb-elnökei a mezőgazdaság segítésének kiterjesztésére. Hidasi Ferenc elvtárs miniszterhelyettes a patronázs-mozga- lom fejlesztésének feladatait a többi között az alábbiakban ismertette. — A gépállomások és a megyei gépjavító vállalatok patroné lábának eddigi eredményei azt mutatják, hogy a feladatot sikerrel hajtottuk végre. Egész sor gépállomás munkája vált szervezettebbé mind a gépjavításban, mind az irányító és adminisztratív teendőkben. — Az elmúlt idők tapasztalatai után a Politikai Bizottság újabb határozatot hozott, amelyben kimondja, hogy a patronázs-mozgalmat a tsz-ekre is ki kell terjeszteni. — Falusi dolgozóink most tanulják a kollektív munkát és ehhez az ipari munkásságnak kell hathatós segítséget nyújtania — folytatta beszámolóját. — Elsősorban fel kell venni a kapcsolatot a kijelölt termelőszövetkezetekkel. Egy-két jó szakember megbeszéli a segítés módját a tsz-ek vezetőivel, megállapítják a mezőgazdasági eszközök kijavításának sorrendjét. Különös figyelmet szenteljenek a növényápolási eszközök javításának és karbantartásának. Második fontos feladat, hogy a tsz-ek jól felkészüljenek a nyári munkára. Nemcsak arról van szó, hogy a szövetkezetek gépeit kijavítsák, hanem arról is, hogy a patronált termelőszövetkezet az elsők között végezze el az aratást, behordást és a cséplést. Ezért, ha szükséges, munkaerővel, teherautókkal, traktorokkal is segítsék őket. Harmadik feladat, hogy az állattenyésztés fejlesztéséhez nyújtsanak segítséget az istállók, fiaztatók, ■kifutóik javításában. És ha van rá mód, segítsék az állattenyésztés gépesítését is. Végül segíteni kell könyvelési szakemberekkel is a termelőszövetkezeteket, hogy minél előbb rendbe tudják hozni az adminisztrációt. Ezután a segítség szervezéséről beszélt Hidasi Ferenc miniszterhelyettes. Rámutatott, hogy a legcélszerűbb, ha a patronáló üzem és a termelőszövetkezet hosszabb időre szóló szocialista szerződést köt, amelyben mindkét fél vállal kötelezettséget. Megegyezhetnek például abban, hogy a tsz az üzem környékén szabadpiaci elárusító helyet létesít. Külön hangsúlyozta a miniszterhelyettes, hogy a patronálási munka ne elvtelen segítés legyen. Neveljék a tagságot kollektív munkára a patronáló brigádok, de vigyázzanak arra, hogy meg me sértsék a tsz-ek önállóságát. Befejezésül hangsúlyozta, hogy a tsz-ek patronálása mellett nem szabad elfeledkezni a gépállomások és a megyei gépjavító vállalatok segítéséről sem. A tsz-ek patronálásánál kérték ki a gépállomás véleményét is. A feladat, hogy a termelőszövetkezet patronálása mellett a gépállomások még fokozottabb segítséget kapjanak. Hidasi Ferenc miniszterhelyettes beszámolója után Szőnyi Miklós, a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének titkára ismertette a szakszervezetek feladatait a termelőszövetkezetek patronálásában. Több megbecsülést a kiváló minőségű árut gyártó munkásoknak A Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár főmérnökének, Tobisch Ferenc elvtársnak van egy kedvelt mondása, szinte szállóigévé vált az üzemben: »Ha a kivarróban — ahol a gyártási hibákat javítják — belső munkanélküliség lesz és a ruha- és kötöttárugyáraktól kifogás helyett dicsérő leveleket kapunk, akkor mondhatjuk, hogy jó minőségű munkát végzünk, de addig...« Természetesen Tobisch elvtárs és a gyár többi vezetője nemcsak álmodoznak a kiváló minőségű szövetek gyártásáról, hanem cselekszenek is érte. De korántsem eleget. Jobban meg kellene becsülniök a kiváló minőséget termelő munkásokat! „Íme, a mi legjobb minőséget termelő munkásnőnk“ Krisztián Jánosné 220 fonóorsót szolgál ki. Napjában jónéhány kilométert gyalogol a sebesen pergő orsók előtt. Olyan éberen figyeli a gyűjtőműről lefutó szürke, sötétkék, vagy barna gyapjúszálakat, hogy ritkaság nála az alátomás, a fonalegyenetlenség. Idegenek előtt szívesen büszkélkednek Krisztián Jánosnéval. Szörényi Dénes üzemvezető, Nagy József művezető vagy Domonkosné, a MEO csoportvezetője, nyugodt lelkiismerettel kíséri oda a látogatót a szorgalmas gyűrűsfonó gépéhez: »íme, a mi legjobb minőséget termelő munkásnőnk« — mondják róla. De vájjon az egymást követő hétköznapok, dekádok sodrásában hogyan fest Krisztiánná jó minőségű munkájának megbecsülése? Szokás a gyűrűsfonóban, hogy az igazgatói alapból havonta kisebbnagyobb összegű jutalmat osztanak ki a kiváló minőséget termelőknek. Krisztiánné is kapott ilyen jutalmat tavaly júliusban. Azóta is állandóan jó minőségű munkát végez, de többször nem sikerült bekerülnie a megjutalmazottak közé. Krisztiánné rendre megkapja a gyártott kilók után járó bérét. De ezt az a munkás is megkapja, aki kevésbbé kifogástalan árut fon. Csak a farmahibás csöveket számítják selejtesnek, sőt ezt is csak akkor, ha kirívóan nagymennyiségű az elrontott anyag. Egyébként megelégszenek néhányszavas figyelmeztetéssel. A csévéknek azokat a hibáit — rossz csomózás, kétszálas fonál stb. —, amelyek nem látszanak a leszedéskor és csak a szövődében okoznak kárt, nem róják fel egy fonónak sem, így azután nem csoda, ha a fiatal fonók többsége, de még jónéhány képzettebb szakmunkás is, nem sokat gondol a minőséggel, csak a kilogrammok növelésére törekszik. A jelenlegi minőségellenőrzés és bér tehát nem sokat kedvez Krisztiánnénak. ’ Aki nem lehet sztahanovista De nézzünk egy másik példát. Erdélyi Jánosné a szövőműhely egyik legmegbízhatóbb munkása. Mindig rábízzák a kényes anyagokat. Hosszú ideje állandóan elsőosztályú árut sző. Kevés az olyan termelési értekezlet is, amelyen ne említenék Erdélyiné nevét, dicséretes gondosságát. Az idős szövőinek hatalmas gyakorlata van. Néhány héttel ezelőtt kis úttörők köszöntötték virággal, dallal, az igazgató pedig pénzjutalommal kedveskedett neki. A szeretet, a sokféle gondoskodás mindennél becsesebb Erdélyi elvtársnő szemében és szívében. Emellett nem titkolja el, hogy szívesen látná, ha a bérek kiszámításánál értékelnék jó munkáját. A nála jóval gyengébb vagy hanyagabb szövők és az ő bére között ugyanis igen csekély a különbség. Előfordul az is, hogy a figyelmetlen szövő magasabb menynyiségi teljesítményével ellensúlyozza a selejt miatti levonásokat és ugyanannyit keres, mint a csak elsőosztályú árut gyártó Erdélyi Jánosné. De van még más is, ami joggal fáj Erdélyi elvtársnőnek. Az ő neve még soha sem jött számításba a sztahanovista cím odaítélésénél. Meg kell hagyni, hogy Erdélyi elvtársnő mennyiségi termelése — amellett, hogy kiváló minőségű árut termel - nem jár felette a szövőműhely átlagteljesítményének. Az üzem vezetőinek és az üzemi bizottságnak azonban mindezt figyelembe kellene vennie, s akkor nyugodtan javasolhatnák az üzemszerte kiváló minőségű munkájáról ismert Erdélyinét sztahanovistának. Módot is nyújt rá a minisztertanács és a SZOT elnöksége határozata a verseny új rendszeréről. Ezt azonban, úgy látszik, még nem ismerték fel a Hazai Fésűsfonóban. Krisztián Jánosné és Erdélyi Jánosné esete nemegyedülálló. Sőt éppen azért választottuk őket, mert kettőjük helyzete és megbecsülése példázza az általánosat is. Mi lenne az eredménye a nagyobb megbecsülésnek A Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár vezetői sokat tehetnének a munkások ösztönzésére. Segítséget kérhetnek például a Kistexttől, ahol már megoldották a csévék minőségének az ellenőrzését. Bizonyára mérhető fejlődést hozna a jó versenynyilvánosság is. Hasonlóképpen fontos serkentő erő a sztahanovista címek helyes odaítélése és az, ha kitüntetnék a jó minőségű munnkát végzőket. Természetesen emellett a legnagyobb az volna — és ez már túlnő a Hazai Fésűsfonón —, ha több más iparág példájára, bevezetnék a minőségbérezést a textiliparban. A jó minőségű munka nagyobb megbecsülése nagy eredménnyel járna a textiliparban. Ma ugyanis minden textilüzemben meglehetősen nagylétszámú »kivarró«-részleg dolgozik, ezek egyetlen feladata a fonási és szövési hibák kijavítása. Nyilvánvaló, hogy gondosabb munkával a minimumra csökkenthetik a »kivarrók« teendőit. Ez nemcsak a béralapot csökkentené, hanem lényeges anyag és energia megtakarításával is járna. De menjünk tovább. A másod- és harmadosztályú anyag csökkent értékű áru. A kereskedelem alacsonyabb áron vásárolja, illetve adja el. A benne levő anyag, valamint az elkészítésre fordított munka és energia pedig ugyanannyi, mint a kiváló minőségű áruban. A kétféle ár közötti — sokszor tetemes — különbözet valamennyiünknek ráfizetés. Nem szóltunk még a százezrekre rúgó kötbérekről, a gyenge minőségből származó egyéb kiadási többletekről és nem szóltunk a legfontosabbról, a vásárlóközönség érdekeiről sem. Nem is törekedtünk teljességre, csak éppen arra, hogy Krisztiánné és Erdélyiné példájával elgondolkoztassuk és tettekre serkentsük mindazokat, akiknek részük lehet abban, hogy az elismerés számtalan formájával — ideértve a minőségbérezést is — jobban megbecsüljék iparunk élenjáróit, a jó minőséget termelő munkásokat! Radnóti Edit 1954. MÁJUS 14. PÉNTEK Nyelvünk tisztaságáért Egy jelentésről Érdeklődéssel vettük kezünkbe a vasas-szakszervezet »kultúrnevelési« osztályának jelentését a szakszervezeti ismeretterjesztő munkáról. Az ilyen jelentés bírálja ugyan a hibákat is, de rendszerint örvendetes adatokat közöl. Kit ne töltene el örömmel a munkásság egyre növekvő vágya a művelődésre, az előadások és a hallgatók számának állandó és jelentős emelkedése? Ilyesmit vártunk ettől a beszámolótól is: csupa öröm az ilyen jelentés, gondoltuk magunkban és buzgón nekifogtunk az olvasásnak. Ám az olvasásnak váratlan akadály állta útját: a jelentés magyar nyelve és stílusa. Talleyrandtól, a francia politikustól származik ez a mondás: a nyelv arra való, hogy gondolatainkat elleplezzük vele. Sztálin elvtárs viszont arra tanít, hogy a nyelv, gondolataink világos és érthető kifejezésének eszköze. Nem kétséges, melyiküknek van igaza. Nos, ez a jelentés mintha Talleyrand szellemét idézné; élő példa arra, hogyan lehet érthető szavakból érthetetlen mondatokat szerkeszteni. Olyan furcsa olvasmány ez, mint amilyen furcsa látvány egy pirospozsgás, egészséges, szép kisgyerek szutykos ruhában. Már az első mondatba belebicsaklik a szemünk; háromszor is el kell olvasni, hogy nagyjából megértsük. íme: »A SZOT elnökségének az ismeretterjesztő munkával kapcsolatos 1953. szeptember 29-i határozata alapján elnökségünk 1953. október 3-án meghatározta az ismeretterjesztő propagandamunka szervezése és minőségének emelésének érdekében, hogy az ismeretterjesztő propagandamunka tartalmát a pártunk Központi Vezetőségének az 1953. június 27—28-i határozatain alapuló új kormányprogramm képezi. — Kissé nagyképű és nagyon bonyolult bürokrata tolvajnyelv ez. Fordítsuk le magyarra: »A SZOT elnöksége 1953. szeptember 29-i ülésén kimondta, hogy az ismeretterjesztő munkát a Központi Vezetőség 1953. június 27—28-i határozatán alapuló kormányprogramm értelmében kell megszervezni. A vasas-szakszervezet elnöksége 1953. október 3-án határozatot hozott az ismeretterjesztő munka szervezéséről és az előadások színvonalának emeléséről.« Ez az egy mondat is mutatja, hogy itt valaki igen »választékosan«, cikornyásan akart fogalmazni, hogy a jelentés minél »komolyabb«, »tekintélyesebb« és »hivatalosabb« legyen. Igen, a hivatalosság és tekintélyesség bélyegét ugyan homlokán hordjaez a nyakatekert mondat, csak az a baja, hogy édeskeveset lehet megérteni belőle. Az imént közölt magyar fordítása gondos nyelvészeti kutatómunka eredménye, de még mindig nem bizonyos, hogy hiteles... Hogy némi homályosságért nem kell a szomszédba menni, az kiderül a jelentés több mondatából is. Íme egy kis ízelítő: »Itt a csillagok rendszerével kapcsolatban alakult ki vita, melyet úgy zártak le, hogy azt a gyakorlatban fogják megnézni.Kérdés: mit fognak megnézni? A vitát-e vagy a csillagok rendszerét? Olvassuk el ezt a mondatot: »A különböző témakörök csoportosítása alapján létrehozott kérdezz— felelek-esték, melyet főleg a kultúrotthonok keretein belül megtartott klubszerű életbe iktatunk be.« Itt is gyötrő kérdések merülnek fel: milyen a klubszerű élet? Hogy lehet ezt az életet megtartani? S hogy lehet beiktatni? — Az ilyen cifráikon stílus tehát nemcsak a nyelvet töri kerékbe, hanem humort is terme. De ennek fele se tréfa. Hogy a homályos fogalmazás mennyire meghamisítja az értelmet, annak bizonysága ez a mondat:A szálláshelyeken megtartott új rendeletek megvitatása.« Ebből az derül ki, hogy az új rendeleteket a szálláshelyeken tartották meg — aminek se füle se farka. Pedig azt akarta mondani a jelentés, hogy a szálláshelyeken megvitatták az új rendeleteket, vagy vitát rendeztek az új rendeletekről. Súlyos félreértésre ad alkalmat ez a mondat: »Ez a munka nem lehet reszortmunka, hanem a szakszervezeti munka egészévé kell, hogy váljon. Ennek nemcsak a stilizálása suta, hanem az értelme is homályos; könnyen úgy értheti valaki, hogy a kultúrmunka lesz most már a szakszervezeti munka »egésze«, vagyis a szakszervezet most már csak ezt a munkát végzi, egyebet semmit. A jelentés stílusa sajnos a nyelvhelyesség legelemibb követelményeivel sem törődik. Pedig olyan elvtársaknak, akik kultúrával és neveléssel foglalkoznak, nem szabad ilyen hibát ejteniök: »A tématervek a dolgozók igényét tükrözi« (helyesen: tükrözik); »elnökeink egy része most már látják (helyesen: látja); »kérdezz—felelek-estek, melyet« (helyesen: melyeket); »hogy elősegítse a dolgozók műveltségük emelését« (helyesen: műveltségének). Nem szabad beleesni az úgynevezett mozgalmi zsargon modorosságaiba sem: »ezeken keresztül emeljük a tömegek általános műveltségét« (helyesen: ezek segítségével); »tájékoztatást dolgozzon kd az üzemek felé« (helyesen: üzemeknek). Ilyen kirívó modorosságok továbbá: »Munkánk legfőbb célkitűzése« (helyesen: célja); »a kultúrotthonok keretein belül (helyesen: a kultúrotthonokban); »ez a munka nem lehet reszortmunka« (helyesen: öncélú, elszigetelt munka). — Nem szabad azt hinni, hogy az ilyesmi »műveltebb« vagy éppen »pártszerűbb«, mint az egyszerű és világos kifejezésmód. Általános hibája újabb hivatalos nyelvünknek, valamint közbeszédünknek is a lazítás, az oldottabb, bőbeszédűbb kifejezésmód. Ezpersze azt a célt szolgálja, hogy nagyobb nyomatékért adjon a mondanivalónak, hivatalosabbá tegye és úgyszólván hitelesítse. Ilyen szépséghibák a jelentésben: »helyesen alkalmazzák az agitációs eszközök valamennyiét« (helyesen: minden agitációs eszközt); »hogy a szemléltető anyagok felhasználása nagyobb teret kapjon« (helyesen: hogy sűrűbben használjanak szemléltető eszközöket); »Ezen túlmenően a dolgozók iskolásgyermekeit vonták be az ifjú* sági előadás meghallgatásába« (helyesen: ezenfelül a dolgozók iskolásgyermekeinek is tartottak előadást). Helytelen ez a mondat is: «komoly vita alakult ki a gépek további perspektíváját illetően«. A komoly vita nyilván alapos vita; magyarul nem valamit illetően vitatkoznak, hanem valamiről; a gépek perspektívája nagyon szép, csak éppen érthetetlen, akármilyen cifrán hangzik is. Bizonyosan azt akarta mondani a szerző, hogy a gépek későbbi fejlődéséről vitatkoztak. De persze ez is csak találgatás ... Márpedig egy beszámolónak, jelentésnek nem az a rendeltetése, hogy rejtvényeket adjon fel, hanem, hogy egyszerűen, világosan, közérthetően tájékoztasson! Dr. Révay József Egy meddő gyümölcsfa esete a Kertgondozó Vállalattal Házunk előtt kecses, fiatal őszibarackfa nyújtogatja ágait mind magasabbra. De oltani vagy szemezni kellene, mert enélkül meddőn szomorkodik majd, amikor a többi gyümölcsfa már dús termést ígérően virágzik. Mi azonban nem értünk a szemezéshez, ezért úgy gondoltuk, hogy a Kertgondozó Vállalathoz fordulunk. Hiszen a villamoson is hirdetik: bízzuk rájuk kertjeink, gyümölcsfáink gondozását. És mert a hirdetés után gyakran úgy gondoltam a kertgondozóra, mint a fák életbiztosító intézetére , telefonon felhívtam a vállalatot, kértem segítségüket, tegyék termővé meddő barackfánkat. — De hogy’ gondolják ezt, kérem ... — szóltak a drót túlsó végén. — Mi tanácsvállalat vagyunk, csak nem mehetünk ki egyetlenegy őszibarackfához . . . Keressenek valamilyen »maszekot«, vagy »facér« kertészt. .. Érveltem, vitatkoztam és elmondtam, hogy irántuk nagyobb a bizalmam. — Sajnos, ennek ellenére sem mehetünk ki — válaszolták. — Hisz ez a művelet a normalistánkon sincs rajta. Ez komoly ok. Emiatt talán a kertészet tudományából és gyakorlatából is törölni kellene a gyümölcsfaszemezést. Mert mi mást lehet itt tenni? — töprengtem. Azután eszembe jutott, hogy jó védna legalább úgy megoldani a dolgot, mint ahogyan a mártírok útjai üvegesek szövetkezetével sikerült. Körülbelül hasonlót válaszoltak, mint a kertgondozók, hogy egy ablak miatt nem jöhetnek. De ők legalább azt tanácsolták, vigyem el az ablakkeretet, így megcsinálják. Az őszibarackfámat azonban, sajnos, nem zsanér rögzíti a kerthez és így képtelen vagyok szemezésre elvinni a kertgondozóihoz az (szenes)