Népszava, 1954. június (82. évfolyam, 128-153. sz.)

1954-06-10 / 136. szám

1954. JÚNIUS 10. CSÜTÖRTÖK A LEGJOBB KARTON A Magyar Pamutipar és a Pamutkikészítőgyár szocialista együttműködésének eredménye A Magyar Pamutipar és a Pamut­kikészítőgyár évek óta közösen dol­gozik. A Pamutiparban font és szőtt nyersáruból a kikészítőgyárban lesz nyomott karton, delén, festett flanell stb. Ez a véletlenül létrejött közös munka azonban sokáig nem jelen­tett igazi együttműködést. Az utóbbi években a két gyár vezetői többet találkoztak egymással a közületi döntőbizottsági tárgyalásokon, mint baráti összejöveteleken. A másik szemében a szálkát, de magukéban még a gerendát sem! — ez jelle­mezte ezt a »kooperációt«. A pamutipari igazgatóság és a textiles szakszervezet segítségével ez év elején végül is megtalálták az egymáshoz és főleg a minőség javí­tásához vezető, helyes utat, együtt­működési szerződést kötöttek. Kölcsönös érdeklődés egymás munkája iránt A megállapodás lényege az, hogy a Pamutipar a munkaverseny segít­ségével, helyes műszaki intézkedé­sekkel javítja a fonalak és a szö­vés minőségét. Ezzel biztosítja a másik gyárban a hibátlan kikészí­tést. A pártkongresszus tiszteletére pedig közös erőfeszítés zálogaként újfajta, eddig még nem gyártott, kiváló minőségű márkás kartont készítenek. S íme, a kooperációs szerződés néhány eredménye: a két gyár MEO-sainak veszekedését gyakori gyárlátogatások, közös megbeszélé­sek váltották fel. A legfelső műszaki vezetők és a MEO-sok mellett a fonók, szövők, kikészítők is kezdtek érdeklődni munkájuk eredménye s a közös ügy iránt. A pártkongresz­­szus tiszteletére készült új karton rajzmintáit Kovács Sándor elvtárs, a Kikészítőgyár főtechnológusa át­­küldte a Pamutipar szövőinek. Néz­zék meg, tetszik-e, szóljanak hozzá, helyes-e a mintaválaszték s emel­lett ismerjék meg, mi lesz az általuk szőtt nyersáruból. Kovács elvtárs próbálkozása sikerrel járt. Nemcsak tanácsot kapott a jóízlésű szövőktől, de ígéretet is: kevesebb lesz a ritka és sűrű csík, a fészek és pontosan betartják az előírt 86 cm szélességet. A fonás és szövés minőségének ja­vítását nagy mértékben segítette az is, hogy a kikészítőgyárban gondo­san összegyűjtötték a kivágott, hibás anyagdarabokat. A korábbi éles viták helyett a két gyár főmérnöke közösen elemzi a gyártási hibák okát s azután üzemrészenként ismertetik a munkásokkal a hibák tanulságait. 350.000 méter kifogástalan áru­k a kongresszus tiszteletére Megélénkült az élet, mindennapos és termékeny lett a kapcsolat az új­pesti és az óbudai gyártelep között. Az elvtársi összefogás legkézzelfog­hatóbb eredménye az, hogy a párt­­kongresszus tiszteletére háromszáz­­ötvenezer méter kifogástalan kar­tonárut készítettek. Aki egyszer vá­sárol a két gyárban készült nyári ruhaanyagból, mindig ezt fogja keresni, ha újra szüksége lesz egy csinos ruhára valóra. Először a minták és színek vá­lasztékossága ragadja meg az em­bert. A hozzá nem értő számára is gondos munkáról tanúskodnak az egyenletes sűrűségű, finom szál­sorok. A fonál minőségét dicséri a puha, sima felület s a szövés tiszta kereszteződései. A minták között sok a mértani ábra, de van apró levél- és virágdíszítésű és egészen nagyvirágos különleges minta. Ki­­nek-kinek ízlése szerint. Legszebbek mégis az alapszínek. S ez már a Kikészítőgyár új technológiai eljá- s rásának köszönhető. Sikerült például­­ olyan világoskék alapszínt kialakí­taniok, amely nem fakul, fényálló­sága vetekszik a legdrágább selye­mével. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a kooperációs szerződés nagy része megvalósult. A márkás kartonból sok-sok véget kiszállítottak már a Pamutkikészítőgyárból, de egy lé­nyegtelennek látszó apróság mégis kisebbíti a Pamutipar és a Pamut­kikészítő dicsőségét. Mert hiába próbálna valaki védjeggyel és cím­kéjükkel ellátott kartont vásárolni. Egyetlen boltban sem tudnák biz­tosan mit keres a vevő, ha csak közelebbről meg nem vizsgálnák valamennyi kartonvéget. Ennek oka az, hogy a szerződésben ugyan meg­egyeztek a címkézésben, a valóság­ban azonban még egyetlen végre sem tettek ilyet. Sora van annak, hogy miért nem. Először a kereske­delem képviselőivel vitáztak, fogad­ják el az új mintákat. Később a Művészeti Tanács beleegyezésére vártak a címkék terveit illetően, azután nyomdát kellett keresniük, ahol elvállalják a gyártást, stb. stb., egyszóval hamarabb elkészült a több százezer méter elsőrendű mi­nőségű kartonáru, mint a néhány ezer darab címke. Ez a legjobb karton Vannak azonban szerencsés embe­rek is, akik tudják, hogyan néz ki a közös jó munka eredménye, a már­kás karton. Ezek közé tartozik Mészáros István is, a Kikészítőgyár MEO-sa. A mártírok útjai állami áruházban hosszas keresgélés után kiválasztott feleségének egy szép világoskék ruháravalót és magabiz­tosan ajánlotta: »Ezt nyugodtan megveheted, ez a legjobb karton, amit mint MEO-s eddig megvizsgál­tam. A Pamutiparban és a mi gyá­runkban készült.« (radnóti) 3 Helytelen anyag- és pénzgazdálkodás a Hódmezővásárhely Kutasi-úti állami gazdaságban Brigád kereste fel a Csongrád megyei Kutasi-úti állami gazdaságot, hogy meg­vizsgálja az anyag- és pénzgazdálko­dást, valamint a bérkérdéseket. A bri­gád tagjai: Nyerges Ferenc revizor, Csi­nos József munkaügyi előadó (Déltiszán­­túli Állami Gazdaságok Igazgatósága) és Varga Nándor, a Népszava munka­társa. Mi tette szükségessé a brigád lá­togatását? Az a gyakori tapasztalat, hogy sok állami gazdaságban tized­­huszadrangú kérdésként kezelik az adminisztrációt, a gazdaság anyag- és pénzgazdálkodását. Amolyan szük­séges rossznak tekintik, amit el kell végezni. Pedig hiába ér el egy állami gazdaság jó termelési ered­ményeket, ha vezetői nincsenek tisz­tában az adatokkal, nem tudják, mennyi munkát fordítottak az ered­mények elérésére, mennyi anyagot használtak fel, hány munkaórát dol­goztak a gépek. A fejlődést gátolja, ha nincs tiszta képük saját erejük­ről, a lehetőségekről. A Kutasi-úti állami gazdaság nem rossz gazdaság. Eredményei számot­tevők állattenyésztésben és növény­­termesztésben egyaránt. Mégis rontja értéküket, emeli az ön­költséget, hogy zűrzavar uralko­dik az adminisztrációban, a pénz- és anyaggazdálkodásban. Idézzünk a brigád tapasztalataiból néhány példát. A gazdaság az év első négy hó­napjában 220.000 forint értékű gép­­alkatrészt és javítási anyagot igé­nyelt. Ám a kimutatásokból azt lát­juk, hogy csak 48.000 forint értékű anyagot használtak fel eddig. Ezek szerint a gazdaság vezetői vagy fe­leslegesen vontak el a népgazdaság­tól számos gépalkatrészt, vagy nem könyvelték el a felhasznált anyagot, így nem tudni, mi az alkatrészek sorsa. Egy másik jellemző példa. A gazdaság vásárolt az idén háromszáz mázsa mészsalétromot és háromszáz mázsa chilei salétromot. A vezetők nem tudják megmondani, mi történt az anyaggal. Az adminisztrációból az sem derül ki, hogy egyáltalán megvásárolták, de annak sincs nyoma, mennyit használtak fel be­lőle. Tudják, hogy van, azt is, hogy egy részét felhasználták, de hogy mennyit és mennyi van még, arra pontos választ senki sem tud adni. A fenti két példa azt bizonyítja, hogy a gazdaság vezetői könnyen igényelnek anyagot anélkül, hogy biztosan tudnák, mire kell, mi tör­ténik vele. Sokszor a raktárban hever az az anyag, amelyre más gazdaság­nak szüksége volna. Ugyanakkor nem vezetik a kimuta­tást, hogy milyen anyagot hol hasz­náltak fel, így nem ellenőrizhetik egy-egy mázsa termelvény önkölt­ségét, nem láthatják, elég gondosan fogla­lkozik-e egy-egy traktoros a gépével. A növénytermesztésben nincs semmi hiba a bérek adminisztrá­ciója, kifizetése körül. Teicher Ká­roly főagronómusé az érdem, hogy megszilárdult a bérfegyelem. Gon­dosan ellenőrzik, hogy csak megdol­gozott munkáért fizessenek ki bért. Gáli János traktoros például egy al­kalommal rosszul kaszált le tíz hold lucernát. Két kaszás igazította utána. Ezeknek a kaszásoknak a munkabérét a hanyag traktorosnak kellett megfizetnie. Néhány fogatos­­sal is hasonló történt, így ébresztet­ték felelősségük tudatára a dolgozó­kat, arra, hogy becsületes, jó mun­kát vár tőlük a gazdaság. Ezzel szemben az állattenyésztés­ben éppen az ellenkezőjét tapasztal­hattuk. A rendetlen adminisztráció egyenesen fékezi azt, hogy a dolgo­zók jobb munkateljesítmények el­érésére törekedjenek. Előfordult például, hogy 26 napot fizettek ki olyan dolgozónak, aki 15 napi mun­kát végzett. Különösen kirívó hibák tapasz­talhatók a prémiumok körül. A bikaborjak hizlalásánál és a te­­nyészsüldők nevelésénél olyan dol­gozóknak adtak prémiumot, akik ele­get sem tettek a követelményeknek. Ez persze nem ösztönzi az állatgon­dozókat arra, hogy fokozzák teljesít­ményüket és jobb eredményekre tö­rekedjenek. Minek, ha úgyis meg­kapják a prémiumot. Ugyanakkor a hanyag adminisztráció következté­ben az is megtörtént a tehenészet­ben, hogy nem fizették ki a jogosan járó prémiumot. A gazdaságban tapasztalható ad­minisztrációs helyzetre jellemző még az alábbi néhány »furcsaság«. El­adtak ötven mázsa tengerit a szom­szédos barattyasi állami gazdaság­nak. Néhány nap múlva valakinek eszébe jutott az ötven mázsa ten­geri, de úgy vélte, hogy ők vásárol­tak ennyi kukoricát a barattyosi ál­lami gazdaságtól. Arra már nem vettek fáradságot, hogy jobban utánanézzenek a dolognak, hanem gondolkozás nélkül kifizették az öt­ven mázsa tengeri árát is a barattyo­­siaknak. De a barattyosi állami gazdaság adminisztrációjára ugyan­csak jellemző, hogy szó nélkül elfogadták az ötven mázsa tengeri után az árát is. Más hasonló történet. A Dunán­túlon van egy Kutas nevű gazdaság, amely gumicsizmákat vásárolt 6200 forint értékben. A bank tévedésből a Kutasi­ úti állami gazdaságnak küldte el a számlát. Itt meg sem nézték, hogy rendeltek-e gumicsiz­mát, hogy az valóban megérkezett-e , szó nélkül kifizették az összeget. A brigád tapasztalataiból idézett példák szemléltetik, hová vezet az adminisztráció elhanyagolása, felüle­tes kezelése. Gátolja a magasabb eredmények elérését, rossz hatással van a dolgozók munkakedvére, a munkafegyelemre, megnehezíti a vezetést, csökkenti tehát a ter­melékenységet is. Éppen ez teszi sürgető fontos fel­adattá, hogy a Csongrád megyei Kutasi-úti állami gazdaság — de min­den más állami gazdaság — igazga­tói, főkönyvelői, vezető bérelszámo­lói és üzemi bizottságai végre jelen­tőségéhez méltó gondossággal fog­lalkozzanak az adminisztrációval. Háromszáz hold föld termését mentette meg a borsodivánkai József Attila tsz tagsága Borsodivánka község határában évtizedek óta minden esős tavaszon víz lepi el az Eger és Rimapatakok közé ékelt 300 holdinyi területet. Ezt a határrészt már negyedik éve a József Attila tsz tagsága műveli. Az elmúlt napokban az Egerpatak nagy áradással fenyegette a tsz föld­jét. A sok esőzés, a hirtelen záporok következtében megduzzadt patak vize már az alacsony partok tetejét mosta. A József Attila tsz tagsága azonban nem hátrált meg a víz tá­madása elől. Nem nyugodott bele abba, hogy kétszer megkapált bur­gonyájuk és kukoricájuk, harmad­szori kapálás alatt álló cukorrépá­juk és kalászos növényeik elpusztul­janak. Négynapos küzdelem árán az alacsonyabban fekvő Rima-patakba vezették az Eger megduzzadt vizét. Tegnap reggelre végeztek ezzel a munkával, a hét végén már hozzá­foghatnak a kukorica harmadszori kapálásához, vállalásuk teljesítésé­hez, ahhoz, hogy az idén 35 mázsás kukoricatermést takarítanak be hol­danként Csehov emlékünnepély a Zeneművészeti Főiskolán Az Országos Béketanács kulturá­lis bizottsága és a Magyar Írók Szö­vetsége szerdán a Magyar Zenemű­vészeti Főiskola nagytermében em­lékünnepélyt rendezett A. P. Csehov, az orosz nép nagy írója halálának 50. évfordulója alkalmából. Az em­lékünnepély elnökségében helyet foglalt Rónai Sándor, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezető­ségének tagja, az országgyűlés el­nöke, Darvas József népművelési miniszter, Benke Valéria, az Orszá­gos Béketanács titkára, Veres Pé­ter, Gergely Sándor és Háy Gyula Kossuth-díjas írók, Szabolcsi Bence Kossuth-díjas zenetudós, Lányi Sa­rolta műfordító. Az elnökség tagjai között volt J. D. Kiszeljov, a Szov­jetunió magyarországi nagykövete Az emlékünnepségen részt vett a budapesti diplomáciai testület több tagja is. Gergely Sándor megnyitó szavai után Háy Gyula tartott előadást A. P. Csehovról. Az emlékünnepély művészi műsorában Gobbi Hilda Kossuth-díjas érdemes művész, Hernádi Lajos érdemes művész, Szabó Sándor, Horváth Jenő, Csá­kányi László és Keresztessy Mária színművészek, valamint Palotai Erzsi előadóművésznő lépett fel. ül Rákosi Mátyás középiskolai Tudományos társaságok képvise­lőiből és az oktatásügyi miniszté­rium szakelőadóiból alakított orszá­gos bizottságok elbírálták a Rákosi Mátyás középiskolai tanulmányi verseny döntőjébe került dolgozato­kat. A magyar Irodalom I. versenycsoportjá­­ba­n (általános gimnáziumok és tanítókép­zők) az első díjat Kabdebó Lóránt, a mis­kolci Földes Ferenc gimnázium IV. osztályú tanulója, a magyar irodalom II. verseny­­csoportjában (szak­középiskolák) Széles Klára, a paksi közgazdasági technikum IV. osztályos tanulója nyerte. A matematikai versenyben Vigassy József, a budapesti Pe­tőfi Sándor gimnázium IV. osztályos ta­nulója, a történelmi versenyben Ungár Béla, a szarvasi gimnázium 111. osztályos ta­nulója, a földrajzi versenyben Mertz László, a budapesti Fáy András gimnázium IV. tanulmányi verseny eredménye osztályos tanulója kapta az első díjat. Az orosz nyelvi verseny I. versenycsoportjában (orosz tagozatú gimnáziumok, Makszim Gorkij és Oleg Kosevoj iskolák) Előd Nóra, a Makszim Gorkij Iskola X. osztályos ta­nulója, az orosz nyelvi verseny II. ver­senycsoportjában (nem orosz tagozatú gim­­náziumok) Uray Éva, a debreceni Kossuth gimnázium III. osztályos tanulója nyerte az első díjat. Az első ízben megrendezett fizikai verse­nyen az első díjat a matematikai verseny 1. helyezettje, Vigassy József, a pedagógiai versenyben az első díjat Gáspár László, a budapesti Kiss János altábornagy­ utcai ta­nítóképző III. osztályos tanulója nyerte. A gazdasági-számtani verseny első díjának nyertese Lamp­ Tamás, a budapesti Bethlen­­téri közgazdasági technikum tanulója. A könyvviteli verseny első díját Haypál Ildikó, a miskolci közgazdasági technikum (ipari tagozat) tanulója, a statisztikai versenyét pedig Bokányi István, a pápai közgazda­sági technikum tanulója kapta. Június 14-én kezdődik a Magyar Tudományos Akadémia ez évi nagygyűlése A Magyar Tudományos Akadémia június 14—20 között tartja 1954. évi nagygyűlését. Ez alkalommal a tudo­mányos osztályok beszámolnak az 1953—54. évben végzett mun­­áj­uk­ről, tudásaink ismertetik elért tudo­mányos eredményeiket és megvitat­ják az elkövetkező feladatokat. A nagygyűlés programmjainak homlok­terében a mezőgazdaság fejlesztésé­vel kapcsolatos tudományos felada­tok megvitatása áll. Június 14-én az Akadémia nagygyűlésének első nap­ján Nagy Imre akadémikus, a mi­nisztertanács elnöke tart bevezető előadást. NÉPSZAVA Pályázat a II. század magyar irodalmával foglalkozó tanulmányokra A Magyar Irodalomtörténeti Társaság fel­szabadulásunk közelgő tizedik évfordulója alkalmából pályázatot hirdet a XX. század magyar irodalmával foglalkozó nagyobb tanulmányokra a következő témakörökről: Mai irodalmunk egy jelentős alakjának is­mertetése és méltatása. Irodalmi irányok harca 1919 és 1945 között. (Egy időszak vagy egy részletprobléma feldolgozása.) A pálya­­műveket gépírással, a szerző nevének és la­káscímének megjelölésével kell beküldeni a Magyar Irodalomtörténeti Társasághoz (Bu­dapest, XI., Mérgesi­ út 11—13). A tanul­mány terjedelme legalább száz gépelt oldal. Beküldési határidő 1955. április 4. A pályá­zat eredményét 1965. július 1-én teszik közzé. Pályadíjak: 5000 forintos első díj, 3000—3000 forint összegű második és 2000— 2000 forintos harmadik díj. Egy szép, tartalmas kiállítás Több mint 25.000 ember tekintette meg eddig az Országos Iparművé­szeti Múzeumban a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett He­rendi Porcelángyár kiállítását. A hó­fehér, mór stílusban épített múzeum­­csarnok csipkézett oszlopaival, gyö­nyörű keretet ad a sokszínűen csil­logó, porcelánból készült szebbnél szebb vázák, étkészletek, különböző edények és szobrok sokaságának. Herend több mint egy évszázados porcelánművészetéről ad átfogó ké­pet a kiállítás. A dolgozók csodálattal nyilatkoz­nak benyomásaikról a kiállítási kérdőíveken. Egy tisztképző iskola hallgatója szerint­­ez volt talán a legszebb kiállítás, amit az utóbbi időben rendeztek.. A július 15-ig nyitvalevő szép ki­állítás megtekintése nagyszerű él­ményt nyújt. Részletek a nagysikerű kiállításról (Gonda György felvétele)

Next