Népszava, 1954. július (82. évfolyam, 154-180. sz.)

1954-07-07 / 159. szám

NÉPSZAVA A munkavédelem és munkásellátás az aratás-cséplés előtt A betakarítás nehéz munkája folyik ezekben a napokban a falun. Most különösen fontos, hogy nagy figyelemmel gondoskodjanak mindenütt a dolgozókról, a biztonságos munkafeltételek megteremtéséről. Ezért a MEDOSZ központi vezetősége brigádokat küldött az ország állami gazdaságaiba és gépállomásaira, hogy megvizsgálják, miként készültek fel a vezetők és az üzemi bizottságok az aratás és a cséplés zavartalan lebonyolítására. Sok jó tapasztalattal gazdagodtak, de számos hibát is észleltek az ellenőrző brigádok. Rosszul felszerelt védőrácsok, használhatatlan védőszemüvegek Általános tapasztalat, hogy a gépeket lényegesen jobban javították ki az idén, mint tavaly. A munkavédelmi eszközöket — védőrácsokat, védőeszközöket stb. — már felszerelték a legtöbb gépre. A felszerelés módja azonban gyakran helytelen, ami baleseti veszélyt rejt. A szentesújvárosi állami gazdaságban úgy szerelték fel a védőrácsokat, hogy még a szél is lefújja őket. Amikor a gép munkába áll, rázkódni kezd, meglazulnak a csavarok, kivágódik a védőrács, s ahelyett, hogy védené az embereket a balesettől, súlyos sérülések okozójává válhat. Megvan azonban ennek az ellenkezője is. A mezőberényi gépállomáson olyan szorosan erősítették fel a védőrácsokat, hogy szinte lehetetlen őket levenni, így azután, ha valami baj van, nem is fáradnak azzal, hogy leszereljék, inkább vállalják a kényelmetlenebb megoldást, benyúlnak a rács alá és úgy javítanak. Persze, ebből újabb balesetek történhetnek. A védőszemüvegek körül is sok hibát találtak a brigádok. A legtöbb helyen bőrrel szegélyezett, üvegből készült szemüveget szereztek be, s ez két szempontból is veszélyes. Egyrészt azért, mert a bőr miatt nem jut levegő a dolgozó szeméhez, könynyezni kezd, amitől az üveg bepárásodik. Félórai használat után rendszerint leveszik, másrészt pedig az üveg könnyen törik, s a szilánkok tönkretehetik viselője szemét. Pedig az OFOTÉRT-üzletekben kapható a jó minőségű, szellőző szemüveg is. Sok igazgató azonban arra hivatkozik, hogy ez drágább. Úgy látszik, nem gondolnak arra, milyen furcsa »önköltségcsökkentés« az, amikor a dolgozók testi épségének rovására takarékoskodnak. Az aratás nehéz munkája rendkívül sok porral, piszokkal jár. Nagy gondot kell tehát fordítani a tisztálkodásra is. Ebben is sok még a tennivaló, bár egyes helyeken leleményesen, követésre méltó módon oldották meg a fürdést, mosakodást. Igen ügyesen készítettek zuhanyozót a nagyszénási gépállomáson. Két használaton kívüli lakókocsi (és ilyen minden gépállomáson vagy állami gazdaságban található) tetejére víztartályt szereltek, belül pedig két zuhanyozó rózsát és csapot, így azután a dolgozók kényelmesen tisztálkodhatnak munka után. A megoldás legnagyobb előnye, hogy a munkacsapatokhoz a szérükre és a szántóföldekre is kivontathatják a zuhanyozót. Az élelmiszerellátás hibái A nagy hőségben és a fárasztó, nehéz munkában az emberek szervezete több kalóriát kíván. A dolgozóknak különösen jó, tápláló, meleg ételre van szükségük aratás idején. Sok gépállomáson — például Karcagon — megállapodást kötöttek a tsz-ekkel: a szövetkezet készít minden nap meleg ételt a traktorosoknak is. Vannak azonban olyan helyek, ahol nem szervezték meg idejében az üzemi konyhát, vagy felelőtlenül pazarolják a rendelkezésre álló nyersanyagot. A szentesújvárosi állami gazdaságban egészen kirívó esettel találkozott a brigád. Egy helyiségben tárolták az élelmiszert és a rovarirtó DDT-port. Ezek után nem csoda, hogy megromlanak az ételek, hogy mázsaszámra penészedik meg a kamrában a sajt. De megtörténik felháborítóbb eset is, mint a tiszasülyi állami gazdaságban. A nyári időszakra 2,2 hektoliter tejet utaltak ki az üzemi konyhának. A konyha vezetői azonban nem veszik igénybe a tejet, mert mint mondják,nehéz kiszállítani a gazdaságba. Emiatt aztán minden nap feketekávét adnak reggelire a tápláló, ízletes tej helyett. Cselekedni kell! Még számtalan példát sorolhatnánk a brigádok tapasztalataiból. Beszélhetnénk az idénynapközik rossz megszervezéséről, felsorolhatnánk a védőruha beszerzése körüli hanyagságot, a kutak orvosi felülvizsgálatának elmulasztását és sok más problémát. Valamennyi kérdés fontos az aratás sikere szempontjából. A tanulság mindenesetre az, hogy az állami gazdaságok és gépállomások gazdasági vezetői és üzemi bizottságai sürgősen nézzenek szét a portájukon. Kövessenek el mindent az aratás kezdetétől a befejezéséig, hogy mind az élelmezésben, mind pedig a munkavédelemben a lehető legtöbbet nyújtsák a dolgozóknak. Megérdemlik, hiszen ők takarítják be az ország kenyerét. L. V. TANULSÁGOS TÖRTÉNET Nagy Igniccal egy rosszul sikerült előadás után ismerkedtem meg. Azzal a szándékkal kerestem fel a Kőbányai Téglagyár munkásszállásán, hogy egy érdekes ismeretterjesztő előadás lefolyásáról számoljak be. A televíziós rádió működéséről beszélt az előadó és ha rajzokkal, ábrákkal vagy éppen készülékkel szemléltette volna az elmondottakat, órákig tartó élénk vita kerekedik ki az ötven-hatvan főnyi hallgatóság körében. De így az egyre sűrűsödő szakkifejezések elmosták a figyelem utolsó morzsáit is, szórakozottan nézelődtek, cigarettáztak az emberek. Akkor élénkült meg újra a figyelmük, amikor az előadó arra biztatta őket, adjanak fel kérdéseket olyan témákról, amik a legjobban érdeklik valamennyiüket. — Az atomenergiáról beszéljen az elvtárs — teszi fel a kérdést egy fehérhajú, nagybajuszú ember, aki eddig egykedvűen szívta rövid kis pipáját. De most néhány lépést tesz előbbre, markába szorítja a pipát , várakozva tekint az előadóra. Roboz elvtárs elmagyarázza, hogy az anyag legkisebb részei a protonok és neutronok, melyeket már mikroszkóppal sem lehet észlelni. Ha ezeket a legkisebb egységeket szétromboljuk, mérhetetlen energiák szabadulnak fel. S ezt az energiát békés célokra is fel lehet használni, mint például a Szovjetunióban, ahol már megkezdődött a technika fejlődésének új korszaka. — Éppen így olvastam én is az Élet és Tudományban — bólogat Nagy Ignác bácsi s ezzel végleg »érvényesíti« az előadást. Mert társai szemében nagy tekintélye van az öreg villanyszerelőnek, akit ellenállhatatlan erővel vonz a leírott betű: a könyv. Olvasmányos ember Ignác bátyánk — meséli Mihályi József motorkezelő, akivel már öt év óta egy szobában laknak. — Sok-sok téli estét végigbeszélgettünk, végigvitatkoztunk már vele s csudamód tiszteljük a tudását. Mert akár gépekről vagy virágokról, távoli csillagokról, vagy most megjelent könyvről esett szó, Nagy elvtárs mindenről hallott, mindent meg tudott magyarázni. — Akinek ötvenöt év van a háta mögött, egyet-mást összeszedegethetett már a tarisznyájába — üti el a dolgot Ignác bácsi, mert rösteli már társai dícséretét. Nagy buzgalommal arról kezd mesélni, hogy milyen jól lehet most tanulni. Másfél évvel ezelőtt négyhónapos motorkezelő szaktanfolyamot végzett s úgy megszerette a tanulást, hogy az idén villanyszerelésből vizsgázott le kitűnően. Együtt tanultak szobatársával, régi komájával, Zombori Mihállyal s bizony sokszor előfordult, hogy még 11 órakor is könyvek fölé hajolt a két őszhajú ember. A sikeres vizsga után »nyári vakációt« engedélyez magának Nagy elvtárs s erősen fogadkozik, hogy szépirodalmi könyveken kívül legfeljebb csak az Élet és Tudomány új számait veszi majd kezébe. Kedves íróival: Veres Péterrel, Illyés Gyulával, Makszim Gorkijjal tölti majd estéit és a mindennapi munka fáradtságát pillanatok alatt feledtetik vele ezek a szép írások. Napokon keresztül lehetne figyelni ennek az örökifjú léleknek újabb hullámait. S mikor már úgy gondolnánk, hogy körülbelül ismerjük, mint egy napsugár útjába állított prizma, újabb színeket villant elénk. Ahogy az autóbuszhoz kísért társaival együtt s a sokféle csapongó beszélgetés után a szomszédos vetésre, a várható termésre terelődött a szó, váratlanul azzal a kérdéssel állt elő Ignác bácsi, meséljem el neki, hogyan készül az újság, miként lesz egy ilyen egyszerű beszélgetésből riport. Kérdése meglepett, zavarba ejtett,s nem tudtam rá teljes feleletet adni. Arról beszéltem akkor, hogy sokféle ember közös munkája, közös fáradsága nyomán születik meg a reggeli újság. De nehéz lett volna szavakkal megmutatni az élmény útját, azt, hogyan válik az újságíró érdeklődésén, emberszeretetén keresztül mindenki számára olvasmányos írássá, örülnék, ha ez a néhány sor feleletet adna Ignác bácsi kérdésére. (balogh) FELVESZÜNK férfi segédmunkásokat anyagmozgatáshoz, valamint daruvezetőket. Alkalmazunk csúcsesztergályosokat, cső-, nehéz vasszerkezeti és lemezlakatosokat, hálózati villanyszerelőket, jól képzett V—VI. kategóriájú TMK-lakatosokat, acélöntőket (V—VI. kategóriájú). Kovácsolási üzemünk részére: kovács táziembereket és segítőket, valamint me- jegsajtolókat. Jelentkezés: a GANZ VAGON- ÉS GÉPGYÁR munkaerőgazdálkodási irodájában, Budapest, VIII., Villám utca 40. szám. 2 A tűzrendészeti hatóság közleménye a mezőgazdasági termények és a falu tűzvédelméről Dolgozó parasztságunk országszerte megkezdte a legnagyobb mezőgazdasági munkát, az aratást és a learatott gabona betakarítását. Parasztságunk kemény és áldozatos munkája nyomán jó termés ígérkezik. Terményeink aratásánál, betakarításánál vigyázni kell minden szem gabonára. A lábon álló, learatott és a betakarított terményt sok veszély fenyegeti. Sok esetben hatalmas károkat okoznak a tüzek is. Éppen ezért minden falusi dolgozónak érdeke, de egyben hazafias kötelessége is, hogy részt vegyen a falu megelőző és mentő tűzrendészetének munkájában. A községi tanácsok, a rendőrség és a tűzoltóság a falusi dolgozók bevonásával nem egyszer eredményesen vették fel a harcot a keletkezett tüzekkel szemben. A tanácsok a tűzoltóság segítségével az ország majdnem valamennyi községében megszervezték a figyelő- és készültségi szolgálatot a mezőgazdasági termények és a falu tűzvédelmére. A figyelő feladata, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel a legrövidebb időn belül jelentse, vagy jelezze a keletkezett tűz irányát és helyét. A készültségi szolgálat tagjai ismerjék felszereléseiket és tartsák azokat rendben. Szerezzék meg a szükséges helyismeretet. Ez ne csak a község utcáira és a határára terjedjen ki, hanem a vízszerzési helyekre is. A mezőgazdaság területén a tűzesetek megakadályozása, megelőzése elsősorban a dolgozó parasztságra hárul, de nem kisebb a feladatuk az állami gazdaságok, gépállomások és szövetkezetek vezetőinek a tűzrendészet előírások betartása és betartatása terén. Fáradságos munkánk gyümölcsét meg kell védenünk a tűz és az ellenséges elemek kártevő pusztításától. (MTI) A minisztertanács segítsége a Heves megyei árvízsújtotta falvaknak A minisztertanács 1.200.000 forint rendkívüli segélyt és 700.000 forint kölcsönt folyósított a Gyöngyösön és Heves megye több községében pusztított felhőszakadás károsultjainak megsegítésére. Ezenkívül az építéshez szükséges anyagokat is a megye rendelkezésére bocsátotta. A károsultak kérelmeinek elbírálására segélybizottságok alakultak. A megrongálódott közművek helyreállítására a minisztertanács egymillió forint hitelt bocsátott a megyei tanács rendelkezésére. A minisztertanács ezenfelül külön 300.000 forintot bocsátott a megyei tanács rendelkezésére az arra rászorultaknak megsemmisült ingóságaik részbeni vagy teljes kártalanítására. Az árvíz sújtotta vidéken az új lakóházak építése, illetve a lakóházak helyreállítása a megyei tanács város- és községgazdálkodási osztályának irányításával nagy lendülettel folyik. 1954. JÚLIUS 7. SZERDA KINEVEZÉSEK - FELMENTÉSEK A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Derő Ernő elvtársat, a minisztertanács első elnöki helyettesét — egyéb fontos megbízatása miatt — belügyminiszteri tiszte alól felmentette és Piros László elvtársat belügyminiszterré választotta meg; Tisza József elvtársat — másirányú megbízatása miatt — begyűjtési miniszteri tiszte alól felmentette, s egyben Szobek András elvtársat — rendkívüli és meghatalmazott nagyköveti tiszte alól felmentve — begyűjtési miniszterré választotta meg. Bognár József elvtársat bel- és külkereskedelmi miniszteri tiszte alól felmentette és belkereskedelmi miniszterré, Háy László elvtársat pedig külkereskedelmi miniszterré választotta meg. Az Elnöki Tanács Egri Gyula elvtársat a belügyminiszter első helyettesévé, Incze Jenő elvtársat a külkereskedelmi miniszter első helyettesévé és Tausz János elvtársat a belkereskedelmi miniszter első helyettesévé nevezte ki. (MTI) „Nevelj új bányászt!" — ahogyan az igazgató látja Már néhány hete ugyan, hogy megjelent a Népszavában egy beszámoló a »Nevelj új bányászt «-mozgalom ankétjáról, de ez a kérdés azóta sem évült el. Nálunk, Kurityánban pedig sok hasonló jelenséget találhatunk, mint amilyenről Dorogon szó esett. A mi bányászaink között is akadnak, akik nem szívesen adják át munkamódszerüket. Félnek, hogy csökken a keresetük, holott az új bányászok neveléséért külön tízszázalékos pótlékot kapnak. Műszaki vezetőink egy része is mindig a régi bányászoknak adja a jó munkahelyeket, mondván: »Eleget dolgoztak már az öregek rossz munkahelyen.« Nem gondolnak ilyenkor arra, hogy az új embert fokozatosan kell a bányamunka nehézségeivel megismertetni. Találkozunk azzal a jelenséggel is, hogy a telepen vagy a szüleikkel lakó fiatal, nős vájáraik rossz szemmel nézik, amikor egy-egy jó munkát végző toborzott dolgozó is kap lakást. Az efféle káros hangulatnak igyekszünk gátat vetni. Megmagyarázzuk, milyen nehéz is a helyzetük azoknak a családos dolgozóknak, akik otthonuktól két-háromszáz kilométernyire is elkerültek és úgyszólván nincs is családi életük. A telepen lakók pedig a családiházépítési akció révén, családjukkal vagy közös munkával sokkal könynyebben építhetnek maguknak házat, mint a toborzottak. A Kurityáni Szénbánya Vállalat kormányunk támogatásával értékes eredményeket ért el már eddig is abban a tekintetben, hogy a bányászok második otthonuknak érezzék a munkásszállást. Megszüntettük a túlzsúfoltságot a legényszállókban és július 10-re elkészül az új fürdő. Lesz mód a tisztálkodásra is. A dolgozók művelődésének, szórakoztatásának biztosítása céljából pedig megkezdtük kultúrházunk építését. Feltétlenül szükséges, hogy ebben minisztériumunk is segítsen bennünket, mert saját erőnk kevés ahhoz, hogy kielégíthessük dolgozóink egyre fokozódó kulturális igényét. Felsőnyárádi üzemünkben befejezés előtt áll az új, kilencvenhatszemélyes legényszálló. Már laknak is benne, csak tisztálkodási lehetőségről kell még gondoskodnunk. A vízellátás megoldása — bár a kormány és a megyei szervek ebben is segítségünkre siettek — kissé vontatottan halad. Úgy gondolom, hogy a »Nevelj új bányászt«-mozgalomhoz, illetve annak elterjedéséhez szorosan hozzátartozik az is, hogy jobb körülményeket teremtsünk a bányában és a külszínen is. Már rendszerré vált nálunk, hogy a párt- és a szakszervezet helyi vezetői, társadalmi munkásai meglátogatják a szállók dolgozóit. Mindenütt barátként fogadják őket. De kiépítettük a szállások fegyelmet tartó, demokratikus önkormányzati szerveit is. Több esetben tanúi voltunk, amikor egy-egy kollektíva megbírálta a hanyagokat. Az új bányászok legtöbbje megállja helyét, meg akarják tanulni a szakmát. Örömmel mondhatom, hogy már sztahanovisták is emelkedtek ki a toborzott munkások közül. Orosz Sándor, Cserhalmi Sándor, Nagy Sándor II. is újonc volt például még nemrégen. Most élenjárnak a munkában. Ha valaki megkérdezi Nagy Sándor II.-t felsőnyárádi üzemünkben: szereti-e a bányát, biztosan azt a választ kapja, hogy ő már sohasem hagyná itt. Hiszen jól fizet ez a mesterség minden becsületes bányásznak. Nagy elvtárs hónapok óta általában két- ezer forintot visz haza. Nekünk, műszaki vezetőknek sokkal alaposabb körültekintéssel kell foglalkoznunk az új dolgozókkal. A rendelkezéseket lélek nélkül nem lehet megtartatni, csak emberséggel! A kurityáni vállalat területén nagyon fontos, hogy elterjesszük a »Nevelj új bányászt«-mozgalomat, mert igen sok az új bányász és az ipari tanuló iskolából kikerült gyakorlóvájár. További nevelésük megkívánja tőlünk, hogy szeretettel gondoskodjunk róluk. Meg kell értetnünk régi jó vájárainkkal, hogy többet törődjenek a jövő bányászaival. Lengyel András, a Kurityáni Szénbányák Új igazgatója Egy régi motoros kalandjai Egyik ember a labdarúgást, a másik a teniszsportot szereti, én viszont a benzinszagot imádom. Régi motoros vagyok, a motorkerékpárom még régebbi. .Ennek ellenére nagyon szeretem őt, feleségem joggal féltékenykedik rá, mert a motorkerékpár elejére az van írva, hogy »Malvin«, a feleségemet pedig Reginának hívják. Miért járjak én öreg motorkerékpáron, amikor újjal is járhatnék — gondoltam — én, balga ember és egy könnyű szívvel megváltam tőle. Zsebemben a régi motor árával, megtoldva azt — a most kapott prémiummal, dagadó mellel jelentkeztem a Thököl-úti motorboltban és egy 250-es Csepel iránt érdeklődtem. — Hol él maga, derék idegen? — kérdezte az eladó csodálkozó kacajjal, mintha egyenesen a Holdból pottyantam volna a Thököly-úti üzletbe. Bezzeg a Józsefkörúti üzletben nem kacagtak ki, sőt Kiss elvtárs, az egyik eladó majdnem sírva fakadt. Látszott az arcán, hogy őszintén talnál engem, mert olyan botor ötleteim vannak, hogy ebben a kánikulában, a forró napsütésben akarom a vesém rázatni, ahelyett, hogy testem a Duna hűs hullámain ringatnám. — Ne csüggedj Galagonya sporttársa biztattam magam és elvillamosoztam a Liszt Ferenc téri motorboltba. Motorkerékpárt itt semkaptam, de egy jó tipet igen. Egy vásárló megsúgta, hogy kérjek az üzememben egy levelet, amelyben bizonyítják, hogy jó munkát végzek és ennek alapján a belkereskedelmi minisztérium Vas- és Műszaki Kereskedelmi Központjában a rendes napi áron kiutalnak részemre egy motorkerékpárt. — Magának nem jó a villamos? — kérdezte a munkavezetőm és nehezen bár, de aláírta az ajánló levelet. Ezt személyesen adtam át a nevezett központban Bányai elvtársnak, aki aránylag nem sokáig váratott. Egy hét múlva ismét jelentkeztem nála, akkor aláírta a kérelmemet, sőt egy bélyegzővel is hitelesítette. A lebélyegzett kiutalással elmentem a Csepel Kerékpár és "'Mezőgazdasági Kisgép- Nagykereskedelmi Vállalathoz, ahol Nagy elvtársnál kellett jelentkeznem. Nagy elvtárs két hetet kért az ügy lebonyolítására. Két hét nagy idő, ez alatt csatát lehet nyerni, de ez is letelt és ismét jelentkeztem. Motort ugyan nem adott, de azt tanácsolta, hogy menjek el a Kerékpár-, Rádió- és Villamossági Kiskereskedelmi Vállalathoz. A nevezett helyen Bokor elvtárs azzal fogadott, hogy ő az egész ügyről nem tud semmit és hogy ő nem egy tekintélytisztelő ember, neki a Belker Vas- és Műszaki Kereskedelmi Központ nem felettes hatósága és neki »az fekszik a legjobban«, ha a vásárló bemegy egy boltba, kifizeti az árut és viszi. — Elvtárs, közöttünk nincs véleménykülönbség — kiáltottam fel lelkesen és most már arra kértem, hogy nevezze meg azt a KERAVILL boltot, ahol kifizethetem a motorkerékpárt és vihetem. — Motorkerékpárunk egyelőre nincs — mondta röviden. Mit tehettem? Miután imádom a benzinszagot, vásároltam egy öngyújtót — bár nem vagyok dohányos — megtöltöttem és most a 250-es Csepel hiányában az öngyújtóm benzinjét és a Chinoin-gyár jóvoltából a macskaszagot szagolgatom. Ugyanis — hogy félreértés ne legyen — zuglói lakos vagyok. (s)