Népszava, 1954. augusztus (82. évfolyam, 181-205. sz.)
1954-08-01 / 181. szám
NÉPSZAVA AUGUSZTUS 1 — A SZOVJET VASUTASOK NAPJA A szovjet vasutasok hatalmas hadserege, amely dicsőségesen vette ki részét a polgárháborúból, a sztálini ötéves tervek megvalósításából, a Nagy Honvédő Háborúból és a kommunizmus építéséből — aug. 1-én üli meg hagyományos ünnepét, a vasutasnapot. A kommunista párt és a szovjet kormány mindig rendkívül nagy fontosságot tulajdonított a vasúti szállítás és közlekedés ügyének, hatalmas teljesítményű technikával szerelte fel a vasutakat és kiváló munka-és életfeltételeket biztosított e hősi odaadással harcoló hadsereg dolgozóinak. A sok tízezer kilométerre kiterjedő vasúti hálózat napról napra, hónapról hónapra sűrűbbé és terjedelmesebbé válik és ma fő tényezője annak a harcnak, amelyet a szovjet nép vív a kommunizmus megvalósításáért. Képünk egy szovjet mozdony rádió-munkairányító szolgálatának működését ábrázolja. VARSÓ, A HŐS VÁROS Mi itt, szépülő fővárosunkban, növekvő városainkban, gazdagodó falvainkban mit sem tartunk természetesebbnek, mint hogy másutt is nőnek a falak, dolgoznak, gazdagodnak az emberek, boldog az élet. Ki mint él, úgy ítél. (Talán egyikmásik párizsi vagy római munkanélküli is ugyanígy átsiklik az amerikanizált sajtó hírei fölött »a vasfüggönyön túli éhezésről és nyomorról« — hiszen, ha ő féhezik, bizonyára másutt is így élnek.) Új házak, új utcáik, új városrészek épültek fel Varsóban? Hiszen nálunk is nap nap után új épületek bukkannak elénk, változik az utcák, városok arculata és Varsó a mi barátainknak, a szabad, szocializmust építő lengyel népnek a fővárosa. Lehet-e más egy népi demokrácia fővárosa, mint szép, fejlődő, nagyszerű, boldog? Nem, egy dolgos szabad nép fővárosa csak ilyen lehet. És Varsó mégis más, több ennél. Varsó hős város. Háromszorosan is hős. Először tizenöt évvel ezelőtt ejtette csodálatba a népeket, amikor két hétig feltartóztatta a német fasiszta orv támadók állig felfegyverzett hordáit, s utána évekig nem nyugodhattak falai között a megszálló zsarnokok. Éppen ma tíz éve , Varsó másodszor vívta ki a szabadságszerető népek elismerését. 1944 július végén a Lengyelországot felszabadító szovjet csapatok a fővároshoz közeledtek. Ezt az időpontot választotta ki az áruló lengyel burzsoázia, hogy idő előtt elvéreztesse a főváros hazafiait és az "ellenállás" nimbuszával esetleg későbbre biztosítsa magának a hadimat. Az angol, az amerikai kémszolgálattal és a hitlerista Abwehrrel együttműködve legnagyobb provokációjukat hajtották végre. Augusztus 1-én a hazaáruló londoni emigránsok irányítása alatt álló úgynevezett Honi Hadsereg parancsnoksága, élén Bor Komorowskival jelt adott a felkelésre. Idő előtt indította harcba a főváros népét, hiszen a fronthelyzet olyan volt, hogy a felkelés már kitörése pillan patában kudarcra volt ítélve. A szovjet csapatoknak, amelyek öt hét alatt 600 kilométert nyomultak előre, az újabb támadáshoz fel kellett vonultatniok tartalékaikat, hadi- anyagot és egyéb utánpótlást kellett biztosítaniok, a nácik viszont elke-eseredetten védekezve csak lépésről- lépésre vonultak vissza jól előkészített állásaikba, újabb és újabb erő-öket vetettek harcba, hogy hátráltas-sák Varsó felszabadítását. A főváros népének hősi harca — a Honi Hadsereg és az Abwehr ter- éveinek ellenére — elemi erővel tán- tgolt fel a gyűlölt megszállók ellen. A Szovjet Hadsereg és az oldalán harcaroló lengyel hadsereg nehéz harcok-ban sietett segítségükre és Varsó külvárosáig, Prágáig tört előre. A Honi Hadsereg áruló parancsnoksága azonban nem volt hajlandó felvenni a kapcsolatot a felmentő seregekkel, sőt csapatait inkább a hitleristák kezére játszotta. Varsó már lángok ban állt, de népe még lankadatlanul harcolt szabadságáért. Két hónapig tartott az egyenlőtlen küzdelem. Végül is a lengyel feudálkapitalis- š ták, a Honi Hadsereg parancsnoksá- ~ gának árulása meghozta gyümölcsét. ̋ október 2-án a hitleristák leverték a felkelést. Varsó lakosait százezré- é vel gyilkolták le és hurcolták koncentrációs táborokba, ugyanakkor hozzáláttak a város követtkezetes, · tervszerű, barbár elpusztításához. A lengyel nép Varsó példáján is ? megtanulta gyűlölni a fasizmust és s árulóit, szeretni a szabadságot és igazi vezetőit, a kommunistákat, becsülni nagy barátját a felszabadításáért annyi áldozatot hozó szovjet népet. Felszabadulásuk után a varsóiak kiadtak egy fényképalbumot. Megdöbbentő dokumentumok ezek az üszkös romok, a földig rombolt, egykor virágzó város: az emberiség lelkiismeretének szívszorongató emlékeztetői. De ma már csak emlékeztető. Aki ma e képeket végiglapozva járja a várost, mit sem talál belőlük. És ez Varsó harmadik hőstette — a szabad lengyel nép alkotókészségének, a Lengyel Egyesült Munkáspárt erejének és bölcsességének nagyszerű bizonyítéka. Az óváros már eredeti szépségében, kedves romantikájával fogad, a Marsalkowskaja széles sugárútján egy új, a réginél hatalmasabb, szebb és boldogabb Varsó képe bontakozik ki az ámuló vendég előtt. És a város szívében égbeszökő falaival hirdeti a népek igaz barátságát, segítését, megbecsülését a szovjet népnek, a hős szovjet városok népeinek testvéri ajándéka, a Tudomány és Kultúra Palotája. Néhány év alatt a lengyel nép új fővárost épített a régi romhalmaz helyén. Tíz évvel a felkelés után Varsó üzemeiben a munkaverseny láza lüktet, az iskolákban új szocialista ifjúság nevelődik a hősök példáján, s a tágas, napfényes új lakásokban az országépítő hatéves terv alkotói élnek. És küzdenek: elsők közt a béke frontján, a nagy Szovjetunió oldalán a fasizmus ellen, Németország remilitarizálása ellen, Európa biztonságáért, a világ népeinek összefogásáért. Varsó a lengyel nép számára jelkép: a szabadságszeretet jelképe. Varsó a szabadságszerető emberiség szemében a hősiesség, bátor helytállás egyik szimbóluma. Az 1944 augusztus elsejei varsói felkelés tízéves évfordulóján kegyelettel emlékezünk a hősökre és szeretettel köszöntjük az új élet építőit, a testvéri lengyel népet. 4 Szamuely Tibor 1919 augusztus 1-én az imperialista túlerő megdöntötte a Magyar Tanácsköztársaságot. A burzsoázia véres bosszúra készült; őrök vigyázták a határt, nehogy a szabadság igazi katonái kijuthassanak a fehér terror szorító gyűrűjéből. Augusztus 2-án hajnalban Szamuely Tibor átlépte az osztrák határt. A wienerneustadti munkástanács elnöke kísérte, ő mutatta meg, hol sekély a Lajta vize s ott gázoltak át a folyón. Az osztrák munkás vállalta a kockázatos utat, hogy megmentse a magyar s a nemzetközi proletariátus kiváló harcosát. De alig tettek pár lépést Ausztria területén, csendőrjárőr szegezte rájuk fegyverét. Rövid szóváltás, néhány pillanat és a Magyar Tanácsköztársaság népbiztosa halálos sebből vérezve zuhant a földre. 35 éve, hogy Szamuely Tibor szíve megszűnt dobogni. A 35 év sem homály osította el emlékét, a magyar proletariátus szívébe zárta nagy fiát.★ A fiatal Szamuely már diákkorában részt vett a munkásság felvonulásaiban, tüntetéseiben. Iskolái befejezése után belépett a szociáldemokrata pártba, nagy érdeklődéssel olvasta a marxista irodalmat. Mint 19 éves újságíró a munkásság, parasztság nyomorúságos helyzetéről írt, foglalkozott az ifjúmunkások problémáival. 1913-ban a Népszava tudósítójaként utazott Európában, ismerkedett a külföldi munkásmozgalommal. Az első világháború kezdetén a fiatal szocialista újságírót behívták katonai kiképzésre és rövidesen az orosz frontra küldték. Néhány hónappal később 1915 májusában fogságba esett. Itt az orosz proletariátus harca nevelte kommunistává, internacionalistává. Előbb a hadifogolytáborban, majd a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után egész Oroszország területén terjesztette a magyar munkások és parasztok között azokat az eszméket, amelyek az ő további életének, cselekedeteinek is egyedüli irányítóivá váltak. Hirdette a harcot a szabadságért, harcot a kizsákmányolók, az elnyomók ellen, harcot a munkásosztály ügyének árulói ellen. Szavainak és tetteinek egysége, a benne élő forradalmi tűz magával ragadta hadifogoly társait. Része volt abban, hogy a magyar munkások, parasztok ezrei fegyvert fogtak és közös harcokban kovácsolták szilárddá az orosz és magyar nép megbonthatatlan testvéri összetartozását Szerkesztője volt az első magyarnyelvű kommunista lapnak, a Szociális Forradalomnak, amely Szovjet-Oroszországban jelent meg. Cikkeiben kíméletlenül leleplezte a magyar uralkodó osztályok népelnyomó uralmét, a szociáldemokrácia árulását. A dolgozó nép ellenségeivel szemben érzett izzó gyűlölet hatotta át minden szavát s a mélységes szeretet és áldozatkészség a proletariátus, a forradalom ügye iránt. Része volt abban, hogy Moszkvában megalakult az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt magyar csoportja, amely a Kommunisták Magyarországi Pártjának termékeny magja lett. De nemcsak szervező, újságírói munkát végzett, hanem maga is fegyverrel harcolt azok ellen, akik a nemzetközi proletariátus felszabadulásának megakadályozása céljából az orosz proletariátusra támadtak. Lenin ismerte Szamuely Tibor munkáját, többször személyesen beszélt vele, megbecsülte. Szamuely Tibor az eszme iránti hűségével, tántoríthatatlan harcával, a forradalom bázisa, Szovjet-Oroszország iránti szeretetével érdemessé vált Lenin bizalmára. 1919 január 3-án ért haza Magyarországra. Itthon a magyar polgári demokratikus forradalom 1918 októberében burzsoá-szociáldemokrata kormányt emelt hatalomra. Ez a koalíciós kormány félelmetes ellenséget ismert meg Szamuely Tiborban. S ezért nem egyszer tört élete, szabadsága ellen. De a munkásosztály mindig megvédte az orvtámadásoktól. A párt Szamuelyra bízta a Vörös Újság szerkesztését. Tollal és élőszóval harcolt azért, hogy mint Szovjet-Oroszországban, nálunk is megvalósuljon a proletariátus diktatúrája. »►Proletárok fegyverkezzetek!« — szólította harcba a munkásosztályt, amikor az úgynevezett »népköztársaság" belügyminiszterének utasítására 1919. február 3-án a rendőrök feldúlták a Vörös Újság szerkesztőségét. »Fegyverbe proletárok: az ellenforradalom ellen, a munkások, a katonák és földműves szegényeik hatalmáért!« — írta a Vörös Újság február 6-i számában. Amikor február 20-a után a párt ** vezetőit, sok harcos kommunistát elfogtak, Szamuely Tibor, akit nem sikerült elfogniuk, Alpári Gyulával együtt illegalitásból vezette tovább a harcot. A talaját vesztett burzsoázia s a velük együttműködő szociáldemokrácia azt hitte: ha a vezetőket bebörtönzik, megsemmisítik a pártot, lefegyverzik a munkásosztályt. Nem értették, hogy a párt ereje eddig is a néppel való összeforrottságban rejlett, a párt csak a nép forradalmiságára támaszkodva küzdhetett sikeresen a szabadság útjába álló erőkkel. Szamuely Tibort az orosz proletárforradalomban szerzett tapasztalatok segítették, hogy a nép akaratát juttassa kifejezésre irányító munkájában. Ezért követték a pártot a munkások, parasztok, katonák ezrei, tízezrei. És a proletariátus győzelmet aratott: március 21-én a munkásosztály kezébe vette a hatalmat. A Tanácsköztársaság a kommunisták számára fokozott felelősséget, a feladatok megsokszorozódását jelentette és nem győzelmeik utáni pihenést. A nép hatalmát meg kellett védeni a külső és belső ellenségtől, az egész dolgozó néppel együtt szervezni, építeni kellett az új rendet, a kizsákmányolás nélküli szabad életet. Szamuely Tibor minden rábízott munkát teljes odaadással végzett: előbb hadügyi népbiztos volt, szervezte a Vörös Hadsereget, majd a közoktatásügyi népbiztosságon dolgozott. Gondoskodott arról, hogy a nyomortanyákon élő proletárok lakáshoz jussanak, hogy a gyermekek tejellátása zavartalan legyen. Az első szabad május elsejét ő szervezte meg. Milyen gonddal, körültekintéssel készítette elő a munkásság nagy, nemzetközi ünnepét, összehívta tanácskozásra az írókat, festőket, szobrászokat. A művészek tanácsát, ötleteit felhasználta, hogy a kicsinyek és nagyok csodálatos, felejthetetlen ünnepévé tegye ezt a napot. Gondja volt arra is, hogy az addig kultúrától elzárt tömegek hozzájuthassanak mind Halálának 35. évfordulójára ahhoz a széphez, amit a művészeti nyújt. Amikor a Forradalmi Kormányzótanács elrendelte a magántulajdonban levő műkincsek összegyűjtését, ő is sokat tett azért, hogy ezek minden dolgozó számára hozzáférhetők legyenek. A békés élet építésére azonban csak kevés idő jutott, mert a külső és a belső ellenség megtámadta Tanács-Magyarországot A Forradalmi Kormányzótanács tudta Szamuely Tiborról, hogy nem ismer megalkuvást, ha a nép érdekét kell megvédeni, ezért reá bízta az ellenforradalom elleni harc vezetését. A front mögötti területen az ő feladata volt a rend fenntartása. A munkásosztály hatalma ellen törő burzsoáziára, kulákságra kemény kézzel sújtott le. »A proletariátus osztályellenségeihez, a burzsoáziához, nem fordulok semmiféle kérelemmel, csak azt szeretném, ha ezeket a szavakat vésné emlékezetébe: aki a proletariátus hatalma ellen emeli fel a kezét, aki nyílt vagy rejtett úton ellenforradalmat szít, vagy elősegít... az a saját halálos ítéletét írja alá« — így szól Szamuely Tibor első számú napiparancsa és ennek a parancsnak szellemében is cselekedett. Tudta, hogy az ellenforradalmároknak tett legkisebb engedmény is a munkásság életét veszélyezteti. A dolgozók élete, szabadsága mindennél drágább volt neki. Saját életét sem kímélte, ha a Tanácshatalom ügye kívánta. Ezért vállalta azt is, hogy ellenséges frontvonalak felett egy rozzant kétfedelű repülőgépen Moszkvába repüljön. A Forradalmi Kormányzótanács küldte Leninhez, hogy beszámoljon a magyarországi helyzetről és tanácsot kérjen, hogyan vezessék tovább a magyar proletariátus harcát. Erről az útjáról hozta magával Lenin üzenetét, a marxizmus-leninizmus örök értékű kincsét, az »Üdvözlet a magyar munkásoknak«» című lenini tanítást. Szamuely Tibor Moszkvából visszaérkezve, a repülőtérről egyenesen a Központi Munkástanács ülésére sietett, hogy beszámoljon tapasztalatairól. Elmondotta, milyen hősi küzdelmet folytat az orosz nép az imperialisták ellen és példaképül állította önfeláldozó harcukat. Beszélt arról, hogy az orosz proletariátus harca segítséget nyújt a magyar munkások hatalmának megerősítéséhez. »Erre a segítő kézre, erre a forradalmi testvéri áldozatra, támogatásra nekünk rá kell szolgálnunk... Nincs visszavonulás, nincs megalkuvás, nincs meghajlás. Aki a forradalom katonájára szegődött, annak a forradalom harcát végig kell vívnia!« — mondotta Szamuely Tibor, a forradalom igaz katonája. A orosz proletariátus iránti kötelességről beszélt Szamuely Tibor a Tanácsok Országos Gyűlésén is. Ezen a gyűlésen az antant javaslatáról folyt a vita. Az imperialisták csalárd ígérettel akarták megállítani a magyar Vörös Hadsereg dicsőséges északi hadjáratát. A munkásosztály árulói hajlandók voltak arra, hogy eleget tegyenek az antant kívánságának és biztosíték nélkül beszüntessék a harcot. Szamuely Tibor ekkor felszólalásában ezeket mondta: »Nem akarom bővebben fejtegetni, hogy mily kötelességeink vannak az oroszországi proletariátussal szemben. De az az egy kétségtelen, hogy nekünk a harcot feladni, a harcot beszüntetni addig nem lehet, amíg az oroszországi proletariátus veszélyben van ...« így juttatta kifejezésre proletár internacionalizmusát, azt a mélységes meggyőződését, hogy csak a munkásság nemzetközi összefogása győzhet az imperializmus felett. Nem hallgattak sem az ő, sem a többi kommunista figyelmeztető, intő szavára. Visszavonták a csapatokat s ezzel aláásták a proletariátus diktatúráját, segítették az imperialistákat a Tanácshatalom megdöntésében. A proletariátus diktatúrája elbukott. Szamuely Tibor és kommunisták ezrei életüket adták a dolgozó nép nagy ügyéért. De harcuk nem volt hiábavaló. Új hősök, új harcosok tízezrei emelték magasra a vörös lobogót, amely ma örökre diadalmasan ott lebeg a felszabadult Magyarország felett. Gábor Sándorné, a Magyar Munkásmozgalmi Intézet tudományos munkatársa ASSZONYOKNAK - LÁNYOKNAK Bakfislánynak mindig olyan ruhát varrjunk, amelyet könnyen meg tudunk hosszabbítani, bővíteni. A legfontosabb az, hogy a bakfislánynak korához illő ruhát varrassunk, azaz, a 13—16 éves kislány új ruhájában ne tűnjék felcicomázott felnőttnek, de ne is akarjuk fodrokkal, szalagokkal, térden felül érő szoknyával »kislánynak« feltüntetni a nagyobbacska leányt. Első három rajzunk ilyen, több változatban viselhető bakfisruhát mutat be. A ruhácska boleró nélkül, meleg nyári napokban strandra is, házi viseletre is alkalmas. Boleróval utcán, vagy hűvösebb estéken hordható. Végül meleg szeptemberi napokon, csinos blúzzal, jól mosható, kényelmes iskolaruha — sőt még télen is védheti a nehezebben mosható szövetruhákat. A ruhát készítsük sötétkék vászonból. A szoknyát, a boleró alját és alját lássuk el néhány keskeny hajtással (piével) — ez nemcsak dísz, hanem »tartalékanyag« arra az esetre, ha a kislány kinövi a ruhát. A ruha baloldalon végig apró gombokkal csukódik. Negyedik rajzunk könnyű szövetből készült, széles hajtásokkal bővített ruhát mutat be, fehér gallér és kézelődíszítéssel. Az ötödik rajz: színházba, táncestekre való halványszínű rajt alkalmi ruha, amelynek húzott derékrészét fekete bársonyszalagok fogják össze. Hátul fekete bársonnyal bevont, gömbölyű gombokkal zárul. Maglódi Magda Az orvos mondja a kisgyermek napozásáról.. — A napozás segíti a kisgyermek szervezetének fejlődését, erősíti csontjait. A napsugarat teljes mértékben még kvarclámpával sem pótolhatjuk. Ablaküvegen csak a nap melege hatol át, gyógyító sugara nem. — Hathetes koráig ne vigyük napra a kisgyermeket, azután is csak az orvos előzetes megkérdezésével. Először csak a csecsemő arcát süsse a nap 1—2 percig, — a következő napon 4—5, majd 8—10 percig napoztathatjuk. Fején könnyű kis fejkötő legyen. — Legjobb, ha lombárnyékba tesszük a csecsemőt napközben. Ott is érik a napsugarak, de veszélytelenül. Közvetlenül a napon, meztelenül sose hagyjuk 15—20 percnél tovább. 1954. AUGUSZTUS 1, VASÄRNAP A Fővárosi Autóbuszüzem kalauznak FÉRFI ÉS NŐI MUNKAERŐKET ALKALMAZ 18 évestől 50 éves életkorig. A kollektív szerződés a kalauzok részére nyári és téli ruhát, továbbá a dolgozó és házastársa, valamint gyermekei részére díjtalan autóbuszutazási igazolványt biztosít. Jelentkezés reggel 8 órától 16 óráig. XIV., Cházár Andrásutca 1., II. emelet.