Népszava, 1954. október (82. évfolyam, 232-258. sz.)

1954-10-05 / 235. szám

„Jó lesz igyekezni, mert megelőznek benneteket!" A tatabányai XII-es akna bányászainak versenye az adósság törlesztéséért Tatabányán a XII-es akna bányászai csatlakoztak leg­elsőnek a csolnokiak novem­ber­i tiszteletére tett felhívá­sához. »Vállaljuk, hogy az év végéig letörlesztjük 5000 ton­nás adósságunkat« — ígérték meg ünnepélyesen. Most, több mint egy hónap távlatából ér­demes megnézni, mit csinál­nak. Nem merült-e ígéretük azóta a feledés homályába? Az északi bányamező kettős frontja a szó szoros értelmé­ben front — a széncsata frontja. (Ez adja az üzem ter­melésének mintegy nyolcvan százalékát.) Délelőtt Tóbiás István és Árendás Lipót bri­gádjai viaskodnak itt a föld­alatti nehézségekkel és­­ egy­mással. A múlt hónapban a Tóbiás-brigád győzött 180 szá­zalékkal a két brigád verse­nyében. Most meg Árendásék brigádja bizonyul jobbnak. •Jó ..pajtások“ Árendás most van szabadsá­gon, üdül, így a legjobb vá­sára, Glász Ferenc vezeti a brigádot. Glászt éppen szorgos munka közben találjuk, nagy kerek lapáttal dobálja a sze­net a zörögve tovahaladó ka­parószalagra. Kissé csodálko­zunk, hiszen ez nem a brigád­­vezető munkája. — Hauzer »pajtása« — (csa­patbeli párja) — hazautazott, hát segítek neki — mondja természetes hangon. Ismerteti a brigád felajánlását. Minden bányászuk műszakonként egy csille szenet ad terven felül november­i tiszteletére. És állják a szavukat most a hó­nap elején is. Vogl János és Marcz Ferenc jól összeszokott »pajtások». Három éve dolgoznak már együtt. Ma már három ácso­­latot haladtak, s a negyedik következik. Számolgatnák: — Meglesz ma is a ISO—190 százalék és jó bőven az egy­­egyesülés vállalás. Mellettük dolgozik a Mol­nár-csapat. Apa és fia — ők sem éppen rossz »pajtások«. Molnárék nem egy, hanem — egyetlen pár a brigádban — két csille szemet vállaltak ter­ven felül. Ezidáig állják is szavukat. Még egy másik Mol­nár-fiú is vájárkodik a XII-es aknában. De téved az, aki Molnárékat tősgyökeres bá­nyászoknak gondolja. — Négy éve dolgozom csak bányában — mondja Molnár bácsi. — Eleinte furcsa volt a föld alatt. Úgy éreztem, csak akkor tudom a bányát megszökni, ha majd ennek is ablakai lesznek. Tévedtem. Ma már bottal sem tudnának elkergetni innen. A szénnek már Bicskén kellene lenni A közvetlenül alattuk levő fronton dolgozik Tóbiás Ist­ván brigádja. Nem rossz bri­gád, de most erősen veszélyez­tetik őket Árendásék. — Jó lesz igyekezni, mert Árendásék­ megelőznek benne­­teket — biztatja őket Krakkó Ferenc körletvezető aknász. — Igyekszünk mi Feri bá­csi, dehát sok időbe kerül a fa beszállítása. Pajtásom már egy órája odavan — válaszol egy fiatal vájár. S panasza jo­gos: a fát a fabeadóknak kel­lene a fronthoz szállítani. — Tudjátok, hogy ennek a szénnek m­ár Bicskén kellene lenni — Krakkó elvtárs csak így érzékelteti az üzem adós­ságát, de a bányászok meg­értik. — Bicskén? Már kazánban kéne neki égni — válaszol Márk János vájár. Tóth Károly, Veres Imre, Sebestyén István, Baracz Imre, Bart Károly gyakorló vájárok csupán két hét óta dolgoznak a Tóbiás-brigádban. Olyan ta­pasztalt bányászok mellé osz­tották őket, mint Márk és Paksi elvtársak, de Tóbiás elv­társ is tanítja őket, amikor csak teheti. Ilyen támogatás mellett ki­bontakozhat a fiatalok képes­sége. Már mindegyikük telje­síti normáját. Nem is kíván­koznak el sem a bányából, sem a brigádból. Két óra. Elérkezett a mű­­szakváltás ideje. A fővágat gumiszalagja mentén egymás­után jönnek befelé az Aren­­dásékat váltó brigád tagjai, köztük a brigád vezetője, Pruzsina Mihály, a Szocialista Munka Hőse is. A XII-es ak­nában — erről meggyőződhet­tünk — nem a vágatokban, nem is a felolvasóteremben, hanem a munkahelyeken kí­vánnak a váltótársak »jó sze­rencsét« egymásnak. — Mindig így van ez egy idő óta — mondja Pruzsina elvtárs. — Az Árendás-brigá­­dot valósággal úgy kell kitusz­kolnunk. Két dudás nem fér meg egy csárdába­n, hát még az ilyen kis munkahelyeken. Az eredményes verseny alapja a tervszerű üzemvezetés Megállnak a szállítószala­gok. Átveszi őket a délutános üzemlakatos. A délelőtti ered­mény 278 csille szén. És októ­ber 2-án, szombaton 129 száza­lékra végezte napi tervét az egész üzem. Jól kezdődik a hó­nap. A múlt hónap sem vég­ződött rosszul. Az akna 103,7 százalékra teljesítette, szep­temberi tervét, ezzel körül­belül 700 tonnát máris letör­­jesztett első félévi adósságá­ból. A bányászok eredményes versenyének az az alapja, hogy az üzemvezetés néhány hónap óta végre tervszerűen végzi munkáját.­­ A nyugati bányamezőben egy kétszárnyú frontot készí­tettünk elő — mondja Esztó Zoltán, az új főmérnök. — Ha az északi fronton végeztünk, ide csoportosítjuk át a brigá­dokat. Kisebb létszámot már most telepítünk ide. Ha az északi front szállításában za­var mutatkoznék, így a nyu­gatit megerősíthetjük. Az északi bányamezőben egy új frontfejtést készítünk elő. Negyvenméteres szakaszon pedig, ahol most még kézicsil­­lézés folyik, hulladékanyagok­ból gumiszalagot szerelünk be. Mi csak olyat ígérünk, ami megvalósítható és amit meg is valósítunk. Ilyen ígéret az is, hogy december 21-re nem lesz a XII-es aknának adóssága. ígéret, amely már megvaló­sulóban van. (kbcs) Országszerte ünnepi nagygyűléseken választották meg a Hazafias Népfront helyi bizottságait Vasárnap országszerte sok­ezer dolgozó gyűlt össze, hogy megválassza a Hazafias Nép­front helyi bizottságát. Békés­csabán a nagygyűlésen, amely egyúttal a felszabadulási hét bevezető ünnepsége is volt, a népfront-bizottság 44 tagja közé választották Sztavikovics Gábor téglagyári ali elnököt, Molnár István kilencholdas pa­rasztot, Kabdevó Ottó kórházi orvost, Stefanics Irént, a Jókai Színház művészét és Borbás Pál római katolikus esperest. Tatán a nagygyűlésen ismer­tették a népfront-bizottság programmját, amelyben a töb­bi között új cipőgyári bölcső­de, az öntözéses legelőgazdál­kodás bevezetése, a város víz­ellátásának biztosítása szere-­­­pel. Kunhegyesen a népfront­­ célkitűzéseit és jelentőségét . Nánási László, az Elnöki Ta­­­­nács tagja, a megye ország­­gyűlési képviselője ismertette. Kisújszállás újonnan megvá­lasztott népfront-bizottságá­nak tagjai a nagygyűlés után megkoszorúzták a szovjet hősi emlékművet, megemlékezve arról, hogy a szovjet hadsereg 1944. október 8-án szabadítot­ta fel a várost. Lelkes hangu­latban folyt le a népfront ala­kuló nagygyűlése Hajdúszo­boszlón, Kecskeméten, Kazinc­barcikán, Mihályi termelőszö­­vetkezeti községben és az or­szág igen sok más helységé­ben is. Munkában a népfront-bizottságok A már működő népfront-bi­zottságok a helyi Programm ki­dolgozásánál általában két csoportra osztják feladataikat: gyors intézkedéseket követelő tennivalókra és hosszabb időt igénylő munkákra. A bács­­bokodi népfront-bizottság pél­dául máris elvégezte elsőnek kitűzött feladatát: 340 mázsa minőségi vetőmagot biztosított a község dolgozó parasztságá­nak. A csurgói népfront-bizott­ság továbbította a tanácshoz a dolgozó parasztok javaslatát, hogy a községben feltörő for­rás mellé építsenek fürdőme­dencét. Hasonló módon jutott el a dolgozó parasztok szül­ő­otthon-építéssel kapcsolatos javaslata is a tanácshoz. A­­ sorokpolányi népfront-bizott-­ ség a falu régi hídja helyett­ korszerű híd építését, kultúr-­­ otthon létesítését, a járdák,­­ utak és a közvilágítás megja­­j­vítását vette programmjába. Badacsonytomajon szőlőolt­­ványtelep létesítését javasolja a népfront-bizottság. Az agro­technikai problémák megoldá­sa nem lesz nehéz, mert a bi­zottságnak tagja Ágoston Jó­zsef, a szőlészeti kutatóintézet munkatársa is, aki már fel­ajánlotta, hogy szakmai tan­folyamokat tart a dolgozó pa­rasztok sz­ámára. Az építők szakszervezete elnökségének és az építésügyi minisztériumnak levele az építőipari vállalatokhoz Az Építő- és Faipari Dolgo­zók Szakszervezetének elnök­sége és az építésügyi minisz­térium együttesen levéllel for­dult az építőipari és az építő­­anyagipari vállalatok igazga­tóihoz és szakszervezeti bi­zottságaihoz, hogy a téli mun­kákkal kapcsolatos szociális feladatokra felhívják a figyel­met. A levél figyelmezteti a vál­lalatokat, hogy gondoskodja­nak a munkások megfelelő tisztálkodási lehetőségeiről, a szállások fűtéséről, az összes helyiségek ajtajának, ablaká­nak rendbehozásáról. Felhív­ják a figyelmet arra is, hogy el­lenőrizzék a konyhák, ebédlők, étkezdék, melegedő helyiségek vízellátását, fűtési lehetősé­geit, s gondoskodjanak a konyhák téli nyersanyagszük­ségletének beszerzéséről és szakszerű tárolásáról. A válla­latok időben lássák el a sza­badban dolgozókért melegítő itallal. Magyar nehézipari szakemberek Közel- és Közép-Keleten A napokban több magyar nehézipari szakember utazott Szíriába, Libanonba és Pakisz­tánba, hogy a magyar nehéz­ipari kapcsolatok kiszélesíté­séről és nehézipari cikkeink eladási lehetőségeiről tárgyal­jon. Elsősorban elektromos berendezések, vízi és öntöző berendezések, nehéz-, könnyű- és élelmiszeripari berendezé­sek, valamint különféle gépek elhelyezési lehetőségeit vizs­gálják meg, tekintettel arra, hogy ezek a cikkek beleillenek a közel- és középkeleti orszá­gok fejlesztési programmjába. Nehézipari cikkeink ellen­értékeként a meglátogatott országok külkereskedelmében fontos szerepet játszó export­cikkek jönnének számításba. Megnyílt a József Attila sza­badegyetem A József Attila Szabadegye­temet — amelyet a Budapesti Városi Tanács végrehajtó bi­zottsága és a Társadalom- és Tempészettudományi Ismeret­­terjesztő Társulat szervezett — hétfő este nyitották meg a Marx Károly Közgazdaságtu­dományi Egyetem aulájában. A megnyitó ünnepségen meg­jelent Erdey-Grúz Tibor okta­tásügyi miniszter, Mód Aladár, a TTIT főtitkára, s a magyar tudományos élet számos kiváló képviselője; Pesta László, a Budapesti Városi Tanács végrehajtó bi­zottságának elnökhelyettese, a TTIT budapesti intéző bizott­ságának elnöke üdvözölte a megjelenteket, majd Jánosi Ferenc, a népművelési minisz­ter első helyettese, a TTIT or­szágos elnökségének tagja mondott évnyitó ünnepi be­szédet. A József Attila Szabadegye­tem előadásai október 5-én kezdődnek msag. Munkavédelmi hónap a DIMIlVflG Gépgyárban A DIMÁVAG Gépgyár dol­gozói októberben munkavé­delmi hónapot tartanak. Szov­jet tapasztalatok alapján tár­sadalmi ellenőrzőbrigádokat szerveznek. Külön brigádok vizsgálják meg az elektromos felszereléseket, esztergapado­kat, fúrógépet, kézi szerszá­mokat. Péntek reggel 81 bri­gádban 243 dolgozó kezdte meg a munkát. A munkavé­delmi hónap idején kétízben rendeznek filmvetítést a he­lyes és biztonságos munka­­módszerek és munkafogások ismertetésére. Negyvenöt tagú csehszlovák építészkü­ldöttség érkezett hazánkba A Magyar Építőművészek Szövetsége meghívására 45 tagú csehszlovák építészkül­döttség érkezett hazánkba ta­nulmányútra. Vendégeink megismerkednek a főváros és a vidék új építkezéseivel, meg­tekintik hazánk legnevezete­­­­sebb műemlékeit és szakmai tanácsadásokon vitatják meg­­ Magyarország és Csehszlová­­­­kia közös építészeti problémáit.­­ A vendégeiket hétfőn az építők szék­házában Köböl József, az Építő- és Faipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke és Lux László építésügyi minisz­terhelyettes fogadta. Minőség:­iváló teljesítmény! 180—200 százalék Hidasi Vilmos sztahanovista karusszel-esztergályos a Do­rogi Bányagépgyár és Javító Vállalatnál dolgozik. Szivat­­­tyúnyomócsonkot esztergál a Tatabányai Szénbányászati Tröszt részére. Átlagteljesítménye — kiváló minőség mellett — 180—200 százalék A tudomány három munkása munkájáról és terveiről dr. hátsó imrii egyetemi tanár, a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet igazgatója: A gépesítés mezőgazdasá­gunk fejlesztésének kulcskér­dése. A Gépkísérleti Intézet­ben azon dolgozunk, hogy mi­nél jobb gépeket kapjon a falu. A gépesítési kutatómun­ka rendkívül szerteágazó, sok­rétű feladatai közül a megfe­lelő traktortípusok kialakításá­nak kérdésével és a gabona komplex gépi betakarításával foglalkozunk behatóbban.­­ A nagyteljesítményű lánc­­i talpas­­zántótraktor kivitele­zésének különösen a rendkívül kötött tiszántúli talajokon van nagy jelentősége. A nagytelje­sítményű szántótraktornál mintául választották a kitűnő képességű DT 54-es szovjet traktort. Ennek a típusnak ha­zai gyártása azonban csak ak­kor oldható meg, ha a hazai, eredetileg teherautók hajításá­ra készült Diesel-motort sike­rül alkalmassá tenni a sokkal nehezebb üzemi követelmé­nyeket állító traktormunka számára. Eddigi munkánk az intézetben azt bizonyítja, hogy a hazai Diesel-motor traktor­­motorrá való fejlesztése nem megoldhatatlan feladat. A homoktalajok gazdaságos gépi művelésére féllánctal­pas járószerkezetet dolgoztunk ki meglevő G 35-ös kerekes traktorainkhoz. Ennek a meg­oldásnak az az előnye, hogy teljesítménye 25—30 százalék­kal fokozható, ugyanakkor az üzamanyagfogyasztása alacso­nyabb, mint a kerekes trak­toré. A jó gabonatermést csak ak­kor mondhatjuk magunkénak, ha már zsákban van. Ennek egyik feltétele a korszerű gépi aratás és az aratással kapcso­latos mellékmunkák gépesíté­se. Mindenekelőtt az arató­­cséplő tökéletesítésén dolgo­zunk az intézetben. A kom­bájn szovjet mintára készült, kísérleti és kutatómunkánk ar­ra irányul, hogy a hazai sajá­tos viszonyoknak is megfelel­jen. Ebben az évben munkánk arra irányult, hogy az ara-­ó­­rgázt tökéletesítsük, alkalmas­sá tegyük a hosszú ás vonó­­dott szakonájú gazos gabona feldolgozására is. Emellett pe­dig csökkenteni próbáltuk a szem­veszteséget. A nyári ta­pasztalatokat felhasználva, folytatjuk ezt a kísérletet és emellett tovább dolgozunk az aratás többi gépesítési pro­blémájának megoldásain is. Dr. VÉGHELYI PÉTER, az orvostudományok kandidátusa: Tudom, hogy első hallásra rendkívül furcsán és ijesz­tően hangzik, hogy az emberi test lehűtésén dolgozom, hiszen az általános elképzelés szerint a test melegsége elválasztha­tatlan az élettől. Mégis vannak esetek, amikor a lehűtés adja az egyetlen lehetőséget arra, hogy halálos kórokat ki lehes­sen védeni. Az emberi test ugyanis az élethez szükséges energiát a szervezetben végbe­menő égési folyamatokból ve­szi és ehhez az égéshez oxi­génre van szüksége. Megtör­ténik, hogy valamely betegség, például kiterjedt tüdőgyulla­dás következtében az ember nem tud annyi levegőt jut­tatni a véréhez, hogy azt fel­frissítse. Ennél gyakoribb, hogy a vérkeringés zavara miatt nem jut elég oxigén a szervekhez. Ha az ilyen oxi­génellátási zavar súlyos, vagy soká tart, akkor az ember meghal. Eddig alig tudtunk az efféle oxigénhiányos állapotokon se­gíteni, bár már száz év óta ismeretes az élettanban, hogyha a test hőmérséklete alább száll a normális 37 fok­nál, akkor az élethez sokkal kevesebb oxigén kell. Nem volt azonban olyan gyógysze­rünk, amellyel a szervezet hideg elleni védekezését ki tudtuk volna iktatni — enél­­kül pedig biztos halálnak ten­nénk ki a gyógykezelési cél­ból lehűtött beteget. Emiatt nem is gondolhattunk arra, hogy a hideg hatásával kísér­letezzünk, mielőtt legalább is a didergést, a szervezet le­hűlés elleni védekezésének legfeltűnőbb fegyverét meg­bénítani nem tudtuk. Erre csak akkor nyílt mód, amikor sikerült a curaret, a délame­rikai bennszülöttek híres izombénító nyílmérgét tiszta állapotban előállítani. Pár éve francia kezdeményezésre rend­kívül hatásos idegbénító ve­­gyületekkel gyarapodott az orvostudomány. Ezek birtoká­ban előbb számos állatkísér­letben, majd később betegek gyógyítása alkalmával végre meggyőződhettünk arról, mi­lyen nagy kilátásokkal kecseg­tet a testhő csökkentése. Egyelőre a módszer — amely­nek gyakorlati megvalósítása céljából nagy apparátust állí­tottunk be, az I. Gyermekkli­nikán — még alig van túl a kísérleti időszakon, de máris látszik, hogy segítségével sok olyan betegségen leszünk úrrá, amelyek eddig halálos ve­szélyt jelentettek és hogy a lehűlt szervezet olyan műtéti beavatkozásokat is ell­űr, ame­lyeket normális törzi­érm­érsék­­letű emberen nem lehetett el­végezni. Dr.­­ ADÁSZ ELEMÉR t­étszeres Kossuth-díjas akadémikus, egyetemi tanár: Munkaterületemen, a föld­tanban a hazai ipari nyers­anyagszükséglet fokozott kívá­nalmait tartjuk szem előtt. Arra törekszünk, hogy új­ tu­dományos vizsgálati módsze­rek bevezetésével jobban meg­ismerjük vasérc, kőszén, bauxit, agyag, homok és egyéb kőzeteink összes sajátosságait, hogy tökéletesítsük felhaszná­lásukat megfelelőbb technoló­giai eljárások kidolgozásával. Eddigi kutatásaink során oly módon már sok külföldiről be­hozott anyagot sikerült hazai anyagokkal pótolni. A Magyar Tudományos Aka­démia földtani főbizottságának keretében részt veszek a ku­tatások elvi irányításában, el­lenőrzésében, a kutatási ter­vek tudományos végrehajtásá­nak előbbrevitelében és elmé­leti alátámasztásában. Ilyen vonatkozásban a bauxit­ra, mangánércünkre, az olajra és bizonyos tekintetben a kőszén­re vonatkozóan világviszony­latban is nagyjelentőségű tu­dományos és gyakorlati ered­ményeket értünk el M­unkat­ervemben oktatói minőségemből következően el­sősorban a régóta­­ hiányolt korszerű tudományos könyvek kiadására törekedtem. Az ötéves terv folyamán eddig megjelent »Kőszén­földtan«, »Bauxitföldtan«, »Ma­gyarország földtana« című könyveimen kívül sajtó alatt van az »Elemző földtan« című könyvem. Most dolgozom a sorozat befejezéseként az 1955. évre tervezett »Földtörténet és földfejlődés« című könyvemen. Az említett tudományos elvi alapozásokon túlmenően si­került feltárnunk eddig nem ismert mangánérc-, gipsz-, színesérc, új agyagfajták, de­rítőföld és más ipari nyers­anyag lelőhelyeket. Rajtunk kívülálló okokból lemarad­tunk a kőszénterületek tovább­­kutatásában. Ugyancsak hát­rányban vagyunk az ország korszerű vízgazdálkodásában nélkülözhetetlen országos víz­földtani munkálatokban is. Hiányolnunk kell, hogy az or­szágos földtani részletes tér­képezés, amelyet két évvel ez­előtt Rákosi elvtárs elsőrendű feladatként jelölt m­eg, szüne­tel. Legközelebbi feladatunknak tekintjük, hogy kutatómun­kánk átszervezésével és az akadémia irányításával pótol­juk e hiányokat. NÉPSZAVA 3 1954. október 5. JSaM

Next