Népszava, 1954. október (82. évfolyam, 232-258. sz.)

1954-10-22 / 250. szám

Kitüntették az árvízvédelem vezetőit és legjobb munkásait A kitüntetések átadása után Kristóf László, a szentendrei járási tanács elnökhelyettese mutatja­­kitüntetését Lipták Lajos kétszeres sztahanovista gépkocsivezetőnek, d­r. Harsá­nyi István Pest megyei állami közegészségügyi felügyelőnek, Nagy Lajosnak, a pócsmegyeri tanács végrehajtó bizottsága elnökének, Knáb Mihálynak, a dunabogdányi kőbánya szta­hanovista üzemvezetőjének és őrfi Péternek, Szentendre vá­rosi tanácsa vb-elnökének, akik mindnyájan magas kormány­kitüntetést k­aptak. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az árvízveszély idején végzett hősies irányító mun­kájukért a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntette ke Bebrits Lajos közlekedés- és postaügyi minisztert, Raj­ezt Kálmánt, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetőjét, Vas Zoltánt, a minisztertanács tit­kárságának vezetőjét, Varga Andrást, a minisztertanács titkársága tanácsi végrehajtó bizottságok osztályának veze­tőjét, Markó Gyulát, a Győr- Sopron megyei tanács végre­hajtó bizottságának elnökét, Szűcs Lajost, a Budapesti Pártbizottság titkárát és Szili Gézáit, a Budapesti Városi Ta­nács végrehajtó bizottságának elnökhelyettesét. Székely Béla vezérőrnagynak a Vörös Zászló Érdemrendet adományozta az Elnöki Tanács. A kitüntetettek ugyanakkor megkapták a mi­nisztertanács által adományo­zott ,1954. évi dunai árvízvé­delemért» elnevezésű emlék­érmet. A Munka Vörös Zászló Ér­demrendjével kitüntetetteknek Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke csü­törtök délelőtt adta át a kitün­tetéseket és az emlékérmeket. Az ünnepségen jelen vett Apró Antal, a minisztertanács elnök­­helyettese,Vég Béla, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Ve­zetőségének titkára, Darabos Iván, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára. A dunai árvízvédekezésnél kiemelkedő munkát végzett dolgozóknak a Népköztársaság Elnöki Tanácsa kormánykitün­tetéseket, a minisztertanács pedig az »1954. évi dunai ár­­vízvédelemért« elnevezésű em­lékérmet adományozta. A ki­tüntetéseket csütörtök délben Dobi István, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnöke nyújtotta át az Országház ku­polacsarnokában. A kitünte­tések átadásánál jelen volt Apró Antal, a minisztertanács elnökhelyettese, Vég Béla, a Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének titkára, Bognár József belkereskedelmi miniszter, Szabó János város- és községgazdálkodási minisz­ter, Darabos Iván, az Elnöki Tanács titkára. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Sz. 1994. évi dunai árvízvédekezésnél tanúsított kiemelkedő munkájuk el­­ismeréséül Brulyó János építésügyi miniszter­­helyettesnek, Prieszol József közle­kedés- és postaügyi miniszterhelyet­tesnek, Bartos Istvánnak, az Épí­tésügyi Minisztérium főigazgatójá­nak. Suhajda Józsefnek, a III. ker. pártbizottság első titkárának. Nagy Lászlónak, a Budapesti Pártbizott­ság politikai munkatársának. Tatai Ottónak, a Budapesti Pártbizottság politikai munkatársának. Doka Fe­rencnek, a Budapesti Pártbizottság politikai munkatársának. Ördögh Lászlónak, a Bács-Kiskun megyei Pártbizottság titkárának. Kreszner Lászlónak, a dorogi járási pártbi­zottság első titkárának. Kovács Bé­lának, a Pest megyei Pártbizottság­­ másodtitkárának, Szabópál Antalnak, a paksi járási pártbizottság másod­­titkárának. Szigeti Jánosnak, a Tolna megyei Pártbizottság osztály­­vezetőjének, Bognár Kálmánnak, a Győr megyei Pártbizottság másod­titkárának, Takács Andrásnak, a Győr megyei Pártbizottság harmad­­titkárának, Csizmadia Lajosnak, a Győr megyei Pártbizottság osztály­vezetőjének. Pál Gyulának, a Győr Városi Pártbizottság másodtitkárá­­nak. Apró Antalnénak, a XI. ker. Pártbizottság első titkárának. Szász­helyi Pálnak, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főosztályvezetőjének, Ziegler Károlynak, az Országos Víz­­ügyi Főigazgatóság osztályvezetőjé­nek. Sík Jenőnek, az Országos Víz­ügyi Főigazgatóság csoportvezetőjé­nek. Dobos Istvánnak, a Budapesti Vízügyi Igazgatóság főmérnökének, Törőcsik Gyulának, a Budapesti Víz­ügyi Igazgatóság főmérnökének, Helbányi Lászlónak, a Győri Víz­ügyi Igazgatóság csoportvezető fő­mérnökének. Molnár Antalnak, az MTII 40­. intézete II. oszt. tanuló­jának. Nyéki Sándornak, az MTH gépkocsivezetőjének. Zakaria Péter­nek, a Budapesti Árvízvédelmi Ké­szenléti Szervezet gépészének. Ka­tona Lajosnak, a Győr Városi Ta­nács VB elnökének. Bognár Dezső­nek, a Sopron Városi Tanács VB Néhány nappal ezelőtt Ás­ványrárón jártam. Az egykori gátszakadástól­­nem messze az épülő új utca szélső háza mel­lett Kovács néni a menekülés napjait idézte. — Nem hittem volna, hogy túlélem a vizet. Felmenekül­­tünk egy erősebb ház padlá­sára. Onnan jöttek értünk la­dikkal. Nagy volt a sodrás és a ladik a Duna felé akart ha­ladni. Erre négy-öt ember úgy ruhástul beugrott a vízbe és úgy toltak ki mini­cet a sod­rásból ... Nem tetszene tudni megmondani, hogy hol talá­lom őket. Megismerném őket, ha látnám. De azóta nem jöt­tek erre. Meghívnám őket egy kis ebédre... Nagy szó, hogy Kovács néni meghívná ezeket az embere­ket ebédre. Most bizony szű­­kiben van az ennivalónak, mégis megosztaná azt azokkal, akik az ő életéne­k megmenté­séért a vízbe ugrottak... így él az emberekben a szigetközi árvíz megannyi hőse. A mér­nök, a­ki színházelőadás köz­ben ünnepi ruhájában sietett ki a gáthoz, a távirász, aki éjjelre sem hányta le a sze­mét, hanem csak l­opogtatta a hívó, segélykérő jeleket, a munkás, a s­atona, a rendőr, aki egyaránt ott volt a gáta­kon, vagy a vízben, amikor életek mentéséről volt szó ... S most itt állnak több mint kétszázan az országház ku­­polacsarn­okában, hogy átve­gyék az egész ország elisme­réseként a magas kormány­­kitüntetéseket. Törékeny, vékony kis asz­­szonyka is a kitüntetettek kö­zött van. Dömpervezető a Be­tonútépítő Vállalatnál. Lágy­mányoson hordta az anyagot egy út építéséhez. Délelőtt 11 órakor jött az értesítés és fél 12 óraikor már útban volt Al­másfüzitő felé. El sem búcsú­zott családjától. Akik ott lát­ták dolgozni, úgy mondják, emberfeletti munkát végzett a gátépítésnél. Mások, erős férfiak harminc-negyven for­dulót tették meg földdel meg­rakodva, ő hetvenet-nyolcva­­nat, sőt volt olyan nap, ami­kor kilencvenet is. Hogyan le­hetett ekkora erő ebben a csepp asszonyban? — Anya vagyok. Két gyer­mekem van, egy kislány, meg elnökének, Schiller Istvánnak, a Ko­márom megyei Tanács VB elnöké­nek, Szabó Imrénének, a Komárom Városi Tanács VB elnökének, Fe­kete Mihálynak, a Pest megyei Ta­nács VB elnökének, Beszterczei Jó­zsefnek, a Pest megyei Tanács VB elnökhelyettesének, Szíj­jártó Lajos­­nak, a Pest megyei Tanács VB el­nökhelyettesének, Horgos Jánosnak, a Baranya megyei Tanács VB elnök­helyettesének, dr. Szatmári Sándor­nak, a Baranya megyei Tanács VB mb. titkárának, Tuska Pálnak, a Tolna megyei Tanács VB elnökének, Czeber Árpádnak, a Tolna megyei Tanács VB elnökhelyettesének, Körtés Istvánnak, a paksi járási ta­nács VB elnökének, Szelepcsényi Imrének, a Bács-Kiskun megyei Ta­nács VB elnökhelyettesének. Jan­csik Ferencnek, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium XV. Főosz­tálya vezetőjének. Velk­ei Lászlónak, a 14. sz. Autóközlekedési Vállalat gépkocsivezetőjének. Horváth Györgynek, a 61. sz. Autóközleke­dési Vállalat gépkocsivezetőjének, Újvári Tibornak, a KPM osztályve­zetőjének, Halmágyi Lajosnak, MÁV felügyelőnek, Varga Gyula vonalfel­vigyázónak, Horak Lászlónak, a 11. sz. Autóközlekedési Vállalat gép­kocsivezetőjének, dr. Loványi Ist­vánnak, az Egészségügyi Miniszté­rium osztályvezetőjének, dr. Váradi Andornak, Győr-Sopron megye fő­­orvosának. Maár Tibornak, a Duna­keszi Vagongyár dolgozójának. Zimmermann Jánosnak, a Bem­ Posztógyár dolgozójának. Horváth Sándornak (Nemzetközi Dunabizott­­ság). Kovács Imrének, a Komáromi Lenfonó üzemvezetőjének. Nagy Ist­vánnak , az almásfüzitői timföldgyár dolgozójának. Borsos Józsefnek, a Budapesti Városi Tanács főmérnö­kének. Szilágyi Lajosnak, a Bu­da­­pesti Városi Tanács főmérnökének a MUNKA ÉRDEMREND kitüntetést adományozta. A SZOCIALISTA MUNKÁÉRT ÉRDE­MÉREM-mel 84, a MUNKA ÉRDEMÉREM-mel 93 dolgozót tün­tettek ki. A kitüntetettek valameny­­nyien megkapták az árvízvédelmi emlékérmet is. A kitüntetettek nevében Bognár Kálmán, a Győr-Sop­­ron megyei pártbizottság má­sod­titkára mondott köszöne­tet: egy kisfiú... És ott a gát men­tén annyi ijedt kisgyerek volt és síró anya ... Kissé félszegen veszi át a kitüntetést egy hirtelen nőtt ipari tanuló egyenruhát viselő fiú. Mindössze tizenhat éves, Molnár Antalnak hívják, a Győri Vagongyárban tanul vil­lanyszerelést. Az árvíz idején éppen kétheti szabadságon volt otthon szüleinél, Szabadiban. Nekik is menekülniök kellett. Sohasem felejti el azt a na­pot. Mikor már mindent kipar­kolt­ek a házból, felraktak a teherautóra, a sofőr türelmet­lenült dudált, hogy szállja­k fel. De apja és anyja nem moz­dult, csak álltak némán földbe gyökerezetten és nézték az üres házat. Mennyi fárad­ságba került, míg felépítették, mennyi boldog órát töltöttek itt. S most itt kell hagyniok. A fiú ott maradt a faluban gátat építeni, de a vízbetörést nem tudták megakadályozni. Később nyurga alakját min­denütt ott lehetett látni a győri gátakon. Nem ismert fáradtságot, példamutatóan dolgozott, emellett pedig pihe­nőidejében a hasonló, maga­korú gyerekekből brigádott to­borzott. Hivó szavára sokan jöttek. Pedig nem mondott különöset, csak felidézte azt a pillanatot, ahogy apját, any­ját a kiürített ház előtt látta. Győri János Gyulán, Zaka­­ria Péter Tokajban dolgozik a vízügyi igazgatóság kirendelt­ségénél. A Tisza és a Körös mellől a nagy veszély idején a Dunához mentek segíteni. Példásan megállták a helyü­ket. »Megtettük, amit kellett« — csak ennyit mondanak. Is­merőseik azonban elmondják, hogy amikor a gátépítés ha­talmas munkája után vissza­tértek a Tisza mentére, sorba járták a házakat. Az ásvány­rárói, győrújfalui emberekről beszéltek. S a gazdák megnyi­tották kamráikat: ki lisztet, ki kukoricát küldött a Duna mentére. Még otthon is a Szi­getközre gondolták... (Kisbán) Akik legjobban helytálltak a gáton LEPSÉNYNÉL MÉG MEGVOLT!... a Kamara Varieté kacagtató új műsora SALAMON BÉLA vendégjátéka N­ÓT­I K­ÁRO­LY legjobb bohózataiban VÁLOGATOTT ARTISTAATTRAKCIÓK bemutató előadás október 22-én, pénteken Jegyek kaphatók a varieté pénztáránál,a Jegyirodában Lenin Zrt. 8-11 Egy vasmunkás és egy tanítónő Ketten a népfront-kongresszus küldöttei közül ANTAL SÁNDOR, a MÁ­­VAG Mozdonygyár hengerfú­­rósa is meghívót lapott az Er­kel Színházba, amikor ott a VIll. kerület népfront-bizottsá­gát megválasztották. Ment is volna szívesen. De délutáni műszakos volt és egy 424-es mozdony hengerén dolgozott. Erre a hengerre ötvenen vár­tak, legalább ennyi ember munkája függött attól, bent marad-e az üzemben Antal Sándor. Maradt. Másnap azután meghallotta, hogy kongresszusi küldöttnek választották. Ez lesz első közéleti szerep­lése. Szerény és csendes ember, némi keserűséggel jegyzi meg, hogy bizony sokszor már hát­térbe is szorult e miatt a csen­dessége miatt. Nem bánja: munkája és a családjával való foglalkozás eddig kitöltötte egész életét. A MÁVAG-ban tizenkét éve dolgozik, s most, hogy a gyár kezd talpraállni, sőt az országos verseny élére verekedte magát, méginkább úgy érzi, sok a dolga, kár min­den perc elvesztegetett időért. Egyébként, természetesen pénzre is szüksége van, mert az ötéves Marika és a tizen­hat hónapos Sanyi (festmény­re kívánkozó szép gyerekek) nőnek, ami az örömök mellett gondokkal is jár. És van a csa­ládnak más gondja is: főkép a lakás. Társbérletben laknak, a szoba egyúttal konyha is és nem ritka az éles vita a szom­szédokkal. Bizonyos, hogyha a népfront a lakáskérdés meg­oldásáért bármilyen akciót kezd, mint szakértőt és lelkes küzdőtársat bekapcsolhatja Antal Sándort. A gondok természetesen nem homályosítják el a lényeget: azt, hogy az élet szép és most közös erővel igazán nekilá­tunk, hogy szebb legyen. A szélesvállú, hallgatag henger­­fúrás, akinek szobája ma még bizony sivár, szebb lakás után vágyódik, s a szép iránti sze­­retete nyilvánul meg abban is, hogy tangóharmonikát vett és esténként muzsikál a gyere­keknek . . . A gyerekek... A beszélge­tés minden második mondatá­ban újra róluk van szó. A kon­gresszusi küldött gyerekkora nem így kezdődött. Már tizen­egy éves korában kuláknál cselédeskedett, hogy — amint mondja — »megszolgálja a nyári ruhát«. A gyerekek már szabad világban születtek. Hogy még szebbet találjanak, mire felnőnek, ezért még sok a tennivaló. Antal Sándor, a pártonkívüli sztahanovista a mozdonygyári munkapor mel­lett és most már a névfront­ban is megteszi, amit tőle vár­nak.★ KOVÁCS PÉTERNÉ szám­tan-fizika tanár a Szentkirályi­utcai általános iskolában. Mel­lékfoglalkozása: háziasszony, három gyerek — két gimna­zista és egy általános iskolás — mamája. Ez a két foglalko­zás bőven ellátja mulikéval. Mégis kiderül, hogy — csak­úgy mellékesen — tankönyve­ket fordít a román nemzetiségi iskolák számára, továbbképzi magát a »Bolyain«, foglalko­­zik a szülői munkaközösség­gel... és egyetlen dolgot nem bír: a tétlenséget. Mozgékony, feketehajú asszony, s még most is diákos tanulnivágyás lobog benne. A választás meglepte. A népfront megalakulása és az egész, most kibontakozó poli­tikai helyzet nagyon érdekli. Szólamok nélkül, őszintén és nagyon egyszerűen mondja ezt é­s azt is, hogy büszke a megtiszteltetésre. De a legerő­sebb a meglepetés érzése volt. Nem érti, hogyan jutott a VIII. kerületiek eszébe éppen ő, aki még csak öt éve tanít itt és kapásból, azonnal, két magánál alkalmasabbat tudna ajánlani a háztömb lakói kö­zül is. De a beszélgetés kissé saját magát is meggyőzi arról, hogy a pedagógusoknak nagy a hivatásuk a népfrontban, hiszen a gyerekeiken keresztül száz és száz szülő ismerősei és barátai lehetnek — megannyi kapocs a mai pál utcai fiúk, Puskin­ utcai, vasutcai gyere­­­kek családjához, a néphez. őket képviseli a kongresszu­son. (baktai) Épül hazánk első teljesen előregyártott emeletes lakóháza A taranydaru emelője úgy forog, hajlong, mint valami­lyen őskori óriásmadár zsák­­mányt leső csőre. Azután leha­jol és a békát ta­rtó gólya könnyedségével felemeli a »csőrébe« akasztott tonnás vasbetongerendát. A daru így adogatja sorra az előregyártott elemeiket az első emelet fö­démjén dolgozó munkásoknak. A pesterzsébeti Gubacsi-la­kótelepen ilyen vas­betonge­rendákból kétemeletes, 55 lakásos ház vasbetonváza bontakozik ki szemünk időtt végső formájában. A Lakóépü­let Tervező Vállalat nagyje­lentőségű kísérleti építkezése folyik itt, amelyet most mu­tatnak be közel száz főnyi épí­tészmérnök előtt. Magyaror­szágon ugyanis ez az első olyan emeletes lakóház, amely teljes előregyártással épül. Hazánkban ugyan már évek óta folyik teljes előregyártá­­sos építkezés — de kizárólag gyárcsarrnokoknál. Középüle­teknél vagy lakóházaknál vi­szont eddig csupán egyes épü­letelemeket gyártottak előre. Az itt folyó kísérleti építkezés­nél azonban teljesen előre­gyártották a vasbetongerendá­kat, a födémeket, a falakat és a tetőszerkezetet is, tehát egy lakóház minden fontos elemét, kivéve a pincefalakat. Nemzetközi viszonylatban új és eredetien magyar épí­tési eljárást használnak itt, amelyet a Lakóépület Tervező Vállalat kísérleti csoportja dolgozott ki Miskolczi László főmérnök és Málnai László, valamint Falus Lajos mérnö­kök irányításával. Az új eljá­rás lényege az, hogy mivel Magyarországon igen kevés hengerelt vassal rendelkezünk, így a vasbetongerendák köté­seit szögvassal és hegesztés nélkül oldják meg. A kötése­ket csavarokkal erősítik egy­máshoz. Az előregyártott fö­dém- és fallapokat viszont vas­­kampókkal rögzítik helyére. Ezt utólag körülbetonozzák, hogy a rozsdától megvédjék. Az itt alkalmazott csavaros módszert körülbelül úgy kell elképzelni, mint a Maridin­­játékokat. E munkához nem is kellenek kőművesek. Itt például csak a főművezető kő­műves képzettségű, rajta kívül egy darus és hat ács dolgozik az egész építkezésen. Ugyan­ilyen emeletes lakóház szoká­sos módszerű felépítéséhez 20—30 munkás kellene. Az építkezés körül hiányzik az állványzat: hordozható ácsolat helyettesíti, amit a daru pillanatok alatt a tet­szés szerinti helyre szállít. A teljes előregyártással az építkezés szerelőhellyé változott. Ilyen épületek az időjárástól függetlenül, télen is felépíthe­tők, mert semmiféle nedves munka a házon nincs. Az itt használt előregyártott elemek mérete olyan, hogy egy normális teherautóval is szál­lítható. A falakat az Építés­tudományi Intézet által kikí­sérletezett, úgynevezett gáz­­szilikát-anyagból készítik. Szovjet példára hazánkban elő­ször kerül felhasználásra ez az anyag. Három ilyen szobama­gasságú fal-lap összerakásával egy teljes szobafalat kapunk. A gázszilikát könnyű, sziva­csos anyag, homokból, mész- és aluminiumporból készül. Szilárdsága lényegtelen elté­réssel ugyanolyan, mint a tég­láé, hőszigetelése viszont a téglának háromszorosa. Ennek az anyagnak a gyártása fele­annyi energiát igényel, mint a téglaégetés, tehát nagy szén­­megtakarítást is jelent. A gáz­szilikát főfalak ára körülbelül a fele a szokásos téglafalazat­nak. E kétemeletes kísérleti ház váza tíz nap alatt teljesen elkészül. Egy ilyen 55 laká­sos ház a szokásos építkezéssel öt hónapig tart, teljes előre­gyártással viszont két-három hónap után már be is költözhető. A tervező mérnökök véle­ménye szerint a teljes előre­­gyártásos lakóházépítés akkor válik majd igazán gazdaságos­sá, ha hat-hétemeletes házakat emelünk. Az építésügyi minisztérium komolyan foglalkozik azzal, hogy már a közeljövőben — a régi építési módszerek mellett — áttérünk a teljes előregyár­­tásos lakóházépítkezésre. Szenes Imre Rövidesen bemutatásra kerül! ÚJ MAGYAR FILM­ ROKONOK Főszerepben: TOLNAY KLÁRI és UNGVÁRI LÁSZLÓ MÓRICZ ZSIGMOND regénye nyomán filmre írta: THURZÓ GÁBOR Operatőr: EIBEN ISTVÁN Zene: POLGÁR TIBOR Rendezte: MÁRIÁSSY FÉLIX

Next