Népszava, 1954. november (82. évfolyam, 259-283. sz.)

1954-11-02 / 259. szám

Világ proletárjai egyesüljetek­! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 82. évfolyam, 259. szám ÁRA 30 FILLÉR 1954. november 2. kedd Az őszi csúcsforgalom sikerének döntő feltétele: a kocsik gyors kirakása Köztudomású, hogy a vasút ezekben az őszi hónapokban áldja ki a legnagyobb erőpró­bát, ilyenkor birkózik a leg­nehezebb feladatokkal. Népgazdaságunk fejlődésé­nek megfelelően évről évre nő a vasút őszi megterhelése. A növekvő feladatokkal — tech­nikai felkészültség tekinteté­ben — vasú­tunk nem tartott l­épést. A technikai elmara­dottság — amelyre a pár kon­gresszus is utalt — így a vasúti kocsik és mozdonyok kevés száma különösen ilyenkor­­érezteti káros íratását. Kevés a kocsink, rossz a szénellátottá­­gunk, ugyanakkor az elszállí­tásra váró árumennyiség vál­tozatlanul nagy. A nehézséget még csak fokozta az id­ei sze­szélyes időjárás, amelynek kö­vetkeztében a mezőgazdasági termények beérése egy hóna­pot késett. Emiatt tehát m­ég nagyobb a szállítási feladatok torlódása. Ilyen körülmények között az lenne a természetes, hogy a vállalatok, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, de azok irányító szervei és miniszté­riumai is, az eltelt évek során kifejlődött együttműködést még javítva, a nehézségek is­meretében, a vasúttal valóban vállvetve küzdenének az őszi forgalom sikeréért. Ezzel szemben mi a helyzet? A vállalatok, állam­gazdasá­gok, termelőszövetkezetek for­­málisan talán tudomásul ve­szik, hogy őszi csúcsforgalom van, de úgyszólván semmit sem tesznek annak érdekében, hogy maguk is segítsék elhárítani ti bajokat, vagy legalább is ne szaporítsák azokat. " A fuvaroztatók és felettes szerveik közönyös magatartá­sának legsúlyosabb megnyil­vánulása a nagymérvű — ha­nyagságból, nemtörődömség­ből eredő — késedelmesség a vasúti kocsik kiürítésénél. Az utóbbi hónapban ez annyira el­harapódzott, hogy már-már veszélyezteti az őszi forgalom sikerét és ugyanakkor számos helyen komoly zavarokat okoz a termelésben is. Az őszi csúcs­forgalom kellős közepén va­gyunk. Az illetékeseknek fel kell figyelmeik erre a helyzet­re, azonnali hatásos intézke­désre, a helyzet gyökeres meg­változtatására van szükség, mert másként a szállítások el­húzódása a termelés és a lakos­ság ellátásának fékjévé válhat. A fuvaroztatók a vasúti ko­csikat, különösen a hét utolsó napjaiban, csak jóval a meg­szabott ötórás rakodási időn túl ürítik ki és ezzel kivonják a vasúti kocsikat a forgalomból. Naponta több ezer vasúti kocsi 10—20 óráig, sőt tovább vesz­tegel kirakásra várva. Nyil­vánvaló az összefüggés a kira­kások elhúzódása és a gyakori rendi kával káros vasúti kocsi­­hiány között. A kirakatlanul álló kocsik már újabb árut to­vábbíthatnak, ha az átvevők nem késlekednének kiürítésük­kel. Például október első felé­ben csak Sztálinvárosban több mint négyszáz vasúti kocsi állt a Vasmű iparvágányán kira­katlanul. Ezek között több szá­zat 12 óra múltán, de igen so­kat csak 48, sőt 72 óra után , raktak ki. S közben éppen a kohó- és gépipari minisztérium vaskohászati igazgatósága úgyszólván ostromolta a MÁV-ot üres kocsikért, ame­lyeknek Cse­pel -kikötőből vas­ércet kellett volna szállítaniuk a borsodi kohászati üzemek ré­szére. Nem lett volna-e helye­sebb, ha a kohóipari miniszté­rium a »saját portáján« a Sztálin Vasműben biztosította volna a kocsik időben történő kiürítését — a MÁV sürgetése és ostromlása helyett? Országszerte nagy a­ késede­lem a­ TÜZÉP-telepek és a­­MEZŐKER-vállalatok részére érkező küldemények kirakásá­­­nál. Hogyan jussanak vissza a vasúti kocsik a bányába újabb tüzelőért és a faluba újabb élelmiszerért, ha éppen a TÜZÉP-telepek és a MEZŐ­KER-vállalatok késlekednek a kirakással?! Rákospalota-Új­­pest vasútállomáson az Újpesti Növényolajgyár. I netán az Erőmű és az Alumíniumkohó, Budapest-Dunaparton a TÜ­­KER-telep, Tolnanémedin a Réstkikészítő Vállalat »tűntek ki« különösen vontatott, lassú rakodásaikkal. Nem hallgat­hatjuk el azonban azt sem, hogy a kirakások terén a MÁV szertárak és fűtőházaik szinte kivétel nélkül rossz példát mu­tatnak. Az ország egyes területein levő súlyos kocsihiány tehát leküzdhető lenne, ha nagyfor­galmú ipartelepeink (Sztálin­­város, Ózd, Diósgyőr stb.) s a több ezer kisebb vállalat, ál­lami gazdaság, termelőszövet­kezet is gyorsabban kiürítené a kocsikat. A késedelmességet az esetek többségében a vezetők és a szállítási ügyintézők felületes­sége, hanyagsága okozza. A gyakran hangoztatott kifogá­sok: fogat­hiány, munkaerő­hiány, béralaphiány — a való­ságban felkészületlenséget, szervezetlenséget takarnak. A késedelmesség pénzügyi, gaz­dasági szempontból is rendkí­vül­­káros. Igen sok vállalat ezer- és tízezerforintos kocsi­álláspénzeket, fekbéreket­ fi­zet ki minden különösebb »iz­galom« nélkül, mintha ezek az összegei nem is a termelési költségeket, az önköltséget nö­velnék! Hasonló a helyzet a kényszerkirakással is. Száz kilogrammonként 1,80 forint a kényszer kirakási díj, míg ha a fuvaroztató önmaga végzi a ra­kodást, 15—20—30 fillér a rako­dási díj. A rosszul rakodó vál­lalat, állami gazdaság, szövet­kezet igazgatója, szállítási elő­adója tehát saját vállalata ér­dekeit is durván sérti és f­ékezi az árak leszorítására irányuló országos politikát is. A helyi tanácsi szervek, a BELSPED és az autóközleke­dési vállalatok, de maguk a vasútállomások sem segítik megfelelően a gyors vasúti ra­kodást. A helyi tanácsok nem kísérik figyelemmel, hogy mi­ként megy a munka a területü­kön levő vasútállomásokon. Az autóközlekedési vállalatok hú­zódoznak a rövid távolságú szállításoktól. A BELSPED- vállalatok pedig gyakran vá­logatnak, mellőzik a kevésbbé fizető áruk rakodását és szállí­tását. A vasútállomások mun­kájára elsősorban az értesíté­sek megbízhatatlansága vet rossz fényt. Az 1954. évi őszi csúcsfor­galom csak akkor lehet sike­res, ha a fuvaroztatók és felet­tes minisztériumaik egyaránt következetesen végrehajtják a minisztertanács megfelelő ha­tározatát. Meg kell szüntetni a vasúti kocsik kirakásánál most tapasztalható késedelmességet és meg­­kell valósítani a folya­matos éjjel-nappali kirakást. A BELSPED-nek, az autóközle­kedési vállalatoknak a fuvaro­zás gondos megszervezésével és gyors lebonyolításával, a fu­varoztatóknak pedig az áru­kiadás és áruátvétel meggyor­sításával kell segíteniök. Az or­szágos érdek itt is egybefonó­dik az egyéni érdekkel. Mind­az a termény, amelyet mező­gazdaságunk adott, mindaz a termék, amit iparunk termelt, gyorsan el kell jusson a lakos­sághoz, a fogyasztókhoz. Az őszi forgalom sikere szempont­jából most a legdöntőbb a vasúti kocsik kirakásának meg­gyorsítása. Az illetékesek te­hát erre fordítsák a legna­gyobb figyelmet! Déri Tibor, a Központi Szállítási Tanács, titkára l'oiTiulaliiii mffliitak! Az első nap reggelén az Április 4 Gépgyárban Üzemi tudósítónk jelenti: Már a műszakkezdés előtt félórával igen élénk volt hétfő reggel az Április 4 Gépgyár környéke. Az üzem dolgozói siettek, hogy pontosan ott le­gyenek a röpgyűlésen, ame­lyen megindul a forradalmi műszak. A műhelyrészenként megtartott röpgyűléseken ér­tékes felajánlások születtek. Az Április 4 Gépgyár dol­gozói, amikor csatlakoztak a MÁVAG versenyfelhívásához, vállalták, hogy az exportra készülő hűtőkből november 7-ig 14 darabot készítenek el. Hétfőig a 14 helyett már 17 darabot gyártottak. A sze­relde dolgozói azonban még ezzel az eredménnyel sem elé­gedtek meg és új vállalást tettek. Megfogadták, hogy november hónapban 15 he­lyett 20­­kompresszort készíte­nek exportra, kifogástalan minőségben. A megmunkáló műhely röpgy­űlésén az esztergályo­sok és a gyalusok úgy hatá­roztak, hogy a forradalmi műszakban felére csök­kentik a selejtet. Az öntöde munkásai 10 százalékos selejt­­csökkentést fogadtak meg és vállalták, hogy a tervbe vett 500 darab kályhaajtó-készlet helyett 2000 darabot öntenek ebben a hónapban. Az Április 4 Gépgyár jó munkáját bizonyítja, hogy a harmadik negyedévben újból teljesítették az élüzem-felté­­teleket. A forradalmi műszak ideje alatt is úgy akarnak dol­gozni a gyár munkásai, hogy méltók legyenek a nagy ki­tüntetéshez. (m. j.) Békeutcai építk­ezés: Juhász Gábor és Krizsán Ferenc brigádja az élen A békeutcai lakásépítkezé­sen zeneszóval köszöntötték hétfő reggel az építőipari bri­gádokat. Az ünneplés különö­sen Juhász Gábor és Krizsán Ferenc gépi vakolóbrigádjá­nak szólt, akik októberben is kiválóan dolgoztak. Múlt havi 270, illetve 212 százalékos át­lagteljesítményükkel egy hét­tel megrövidítették a három átadásra kerülő lakóház va­kolási munkáit. Hétfőn újabb vállalást tett a két brigád: Juhászék vállal­ták, hogy a forradalmi mű­szakban elvégzik az utójaví­tási munkákat. Krizsánék pedig elhatározták, hogy no­vember 15-re befejezik a va­kolást. Megindult a versen­gés az újabb vállalások telje­sítéséért. Mind a két brigád szépen haladt a munkával. A vakolók a déli órákig 250 négyzetméternyi falrészt va­koltak be, Juhásnék egyre több lakrészben fejezték be a javítást, Krizsán Ferenc brigádja ezen a műszakon túlszárnyalta eddig elért legmagasabb napi teljesítményét. Juhász Gábor brigádja is elérte a 210 szá­zalékot. A két brigád nagy­szerű munkája magával ra­gadta az elmaradókat is. A forradalmi műszak első mun­­kanapján még a leggyengébb építőmunkások is elérték a száz százalékot. Első eredmények az ózdi martinban Az Ózdi Kohászati Üzemek martin-acélművének dolgozói nagy lendülettel kezdték munkájukat a forradalmi mű­szak első napján. A hétfői első műszak végén Zilahi András olvasztár brigádja jelentette, hogy 15,5 tonna acélt gyártott előirányzatán felül. A XI. ke­mencénél Orosz Béla brigádja öt tonnával teljesítette túl műszaktervét. A Dísz-tér 3. számú, nemrégen helyreállított épületet —■ amelyben eddig a 43­­. sz. Építőipari Vállalat és a Vár­­gondnokság irodái foglaltak helyet — most visszaadják ere­deti rendeltetésének: korszerű lakásokká alakítják át. Az épületben 12 lakás lesz. Ez év augusztusától a közületek több mint 160 lakást szabadítottak fel, melyeknek átalakí­tása részben folyamatban van, részben rövidesen megkezdődik (Gonda György felvétele) Bővül a választék a magyaróvári kötöttárugyárban A könnyűipari minisztérium sajtóosztálya jelenti: A könnyűipari üzemek — a Központi Vezetőség­­határoza­tának útmutatása szerint — a jobb minőségért és a na­gyobb árubőségért harcolnak a forradalmi műszak ideje alatt is. A Magyaróvári Kö­töttárugyárban a forradalmi műszakot műszaki konferen­cia előzte meg, amelyen élénk vita után megállapodtak a legsürgősebb tennivalókban. A minőség javítása érdeké­ben egy szövetterítő gépet ál­lítottak munkába. Ezzel meg­kezdik a harcot a méretdiffe­­renciák ellen. A hengerekben pihentetett szövet ugyanis a további mimika folyamán ösz­­szezsugor­odik. E hiba elleni küzdelemben jelent nagy se­gítséget az új gép. A Magyaróvári Kötöttáru­gyár dolgozói mindent elkö­vetnek, hogy tovább emeljék a választékot. Már a harma­dik negyedévben is értek el jelentős eredményeket, hi­szen mintegy 200.000 darab különféle kötöttáruval gyár­tottak többet, mint az előző negyedévben. A dolgozók nem elégszenek meg ennyivel és a forradalmi műszakon még újabb termelési sikerek eléré­sére törekednek. (p. c.) ÜZENET DIÓSGYŐRBE A Sztálinvárosi Nagyol­vasz- 1 tómű ifjú kohászai november 7 . és a tanácsválasztás tisztele­­­­tére párosversenyre hívták a diósgyőri nagykohók ifjú­­ munkásait. Diósgyőrből azon­ban egyre késik a válasz. ■­­ A sztálinvárosi kohász fia­talok októberben 38 tonnával­­ teljesítették túl tervüket és 1 91,75 százalékra tartották be a­­ Programm minőségi előírásait. A forradalmi műszakban en­nél is jobb eredményt kíván­nak elérni. Újból üzentek Diósgyőrbe, ifjúmunkás tár­saikhoz: »Adjatok életjelt magatok­ról! Termeljetek ti is sok és jó minőségű vasat. Ezzel ün­nepeljétek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfor­dulóját.« A gazdagabb termés „laboratóriumában Sokoldalú Úgy ismerik az tudományos országban Fertő­munka­dót, mint a gyü­---------------- mölcsnemesítés fellegvárát. Nem is csoda, hiszen a kertészkedésnek olyan nagynevű tudósa dol­gozik itt, mint Porpácsi Aladár Kossuth-díjas akadé­mikus. Ha azonban végigsétá­lunk a kísérleti gazdaság szán­tóföldjein, már az első pilla­natban észrevehetjük, hogy nemcsak gyümölcsnemesítés folyik itt, hanem kukorica, olajos növény, gyógynövény, sőt a legfontosabb élelmiszer, a búza nemesítésén, új fajták előállításán, a meglevők jó tu­lajdonságainak továbbfokozá­­sán is fáradoznak. Ilyen sokoldalú tudományos munkával foglalkozó kísérleti gazdaságban mindig sok a ten­nivaló, ősztájt azonban meg­sokszorozódnak a feladatok. Vaskuti László, a gazdaság he­lyettes igazgatója csak felso­rolja, mi mindent csinálnak ősszel, de már ebből is látszik a rengeteg munka. — Betakarítjuk a kísérleti növényeket, ami egymagában is sok feladatot ad — mondja Vaskuti elvtárs. — Nem egy­szerű betakarításról van szó, ha­nem gondosan számbavesszük az idei eredményeket és ezt kutatóink a télen évkönyvben részletesen feldolgozzák. Előké­szítik a jövő évi kísérleteket. Ehhez sokszor szemenként vá­logatjuk a vetőmagot és igen nagy gonddal készítjük a par­cellákat, amelyek néha 20— 40—60 négyzetméteresek csak. És van munkánk az ország minden részén,, hiszen kuta­tóinké nemcsak a fertődi gaz­daság, hanem az egész ország. Most jött meg Majláth László kutató is Tápiószeléről, ahol sörárpa kísérletekkel bízták meg. Ehhez készítette el az agronómiai eljárásokat. A búzanemesítés I A sokoldalú parcellái között munkáról ---------------------- külön meg­győződtem, amikor a kukorica­­betakarítókat látogattam meg. Itt nemcsak letörték és meg­fosztották leveleitől a dús ter­mést, hanem a nemesített par­cellák töveit és csöveit külön megszámolták, majd azt vizs­gálták, hogy az egyes csöve­ken milyen a szem és a csutka aránya. Külön lemérték min­den parcella termését, s közü­lük a legjobbakat félretették. Ezek képezik majd további ne­mesítő munkájuk alapját. Ez­után a ''kukoricaszárat vizsgál­ták meg, mennyire alkalmas a takarmányozási követelmé­nyeknek. Minderről részletes, alapos, átgondolt, feljegyzést készítettek a kutatók. Mert ki tudja, hátha valami apró jel lesz döntő befolyással az új, nagyszerű fajta nemesítéséhez. A gazdaság központjától nem messzire, az országút mel­lett nagy, kilenchektáros föld­terület van. A sárgulólevelű fákkal övezett földdarab a ve­tésforgó és a búzanemesítési kísérlet területe. Itt egy öreg brigádvezető, Ábrahám And­rás kalauzol. A kilenc részre osztott, egyenként egy-egy hektáros parcellák közül nem mindegyiken van már termés. A cukorrépát és a kukoricát behordták, de haragoszöld szín­­ben"«ragyog , a hetetábla.­Mel­lette apró, hosszúkás, játék­­parcelláknak tűnő földdarabo­kon, a búzanemesítés kísérleti parcelláin frissen kelő növé­nyek. Ábrahám András, aki hu­szonöt éve dolgozik már itt, tudományos szakképzettséggel mondja el, hogy az egyes so­rokban az ország minden búza­fajtáját megtaláljuk. Százféle növényt vezettek a kísérletek­hez. Az öreg brigádvezető jelző­tábla nélkül is megmutatja a kelő növény színéről a külön­féle fajtákat: »Az a halvá­nyabb zöld bánkuli, amott a sötétebb lovászpatonai, arrébb Fleischman-búzát vetettünk.« Már ebből is látszik, milyen nagy gyakorlata van a brigád­­vezetőnek, aki legjobb segítő­társa Beke Ferenc kutatónak, a búzanemesítés »gazdájának«. Új növény ! Furcsa így egymás születik ! mellett és egymás -------------- mögött látni ezt a sok néhány négyszögöles kis parcellát. A növénynemesítés különböző fázisai azonban pontosan lemérhetők rajtuk. Itt van elől keresztben három hosszú sor. A válogatott vető­magból az elsőéves törzsállo­mány. Csak az idén »kerül­­kí­sérlet­re«. Mellette ugyanabból a fajtából második éves, majd a következő sorban har­madik és negyedik éves növé­nyek. Törzsállományból — a kísérleti parcellákból — ke­rül ki valamennyi vetőmagja, van olyan törzs is, amelyikkel tíz éve kísérleteznek. Mert a búzanemesítés nem rövid idő munkája. Gyakran tizenöt év ■is eltelik, amíg új­­fajta, lesz a kísérleti törzsekből. És hány­szor vallanak kudarcot. Nem­régiben is az történt, hogy az 56-os számú törzs évről évre más eredményt adott, más­kép reagált minden agrotech­nikai eljárásra. »Megbízhatat­lanná vált«, félre kellett tenni. Mikor pedig úgy látják, hogy az évek hosszú során az vég­zett munkájuk eredménnyel jár, a legboldogabb emberek a kutatók. Most is talán sike­rül egy új búzafajtát nemesí­­teniök. Az F-1-es törzs Fertő­dön, Lovászpatonán, Bánkúton és még jónéhány kísérleti he­lyen magasabb termést ho­zott az összes többi fajtáknál, ellenállóbb a betegségekkel szemben és gépi aratásra is ki­válóan alkalmas. Szinte ragyog az örömtől az öreg brigádve­zető arca, amint mondja: ..Ha minden jól megy, jövőre a törzsállomány fajta kísérletre kerül és néhány év múlva ön­álló fajtaként új, bőtermésű búzát adhatunk az országnak.« Sűrűn forgatott ! A fertődi könyvecske kísérleti gaz­---------------------- daság irodá­jában az egyik asztalon a sok forgatástól már megkopott, gyűröttszélű füzetre leltem. A mezőgazdasági termelés fejlesz­téséről szóló határozat, tudo­mányos munkásságuk alapja. A kísérleti gazdaság vezetői, tudósai és kétkezi munk­ásai sűrűn forgatják eth­ény cecske lapjait, tanulnak, mert tudják, hogy tőlük is függ, milyen gyorsan fejlődik a magyar mezőgazdaság. Kovács Andris //

Next