Népszava, 1954. december (82. évfolyam, 284-309. sz.)
1954-12-18 / 299. szám
Semmitmondó „garanciák“ és sokatmondó tények az Anschluss kérdésében Vagy három és fél évtizeddel ezelőtt, az első világháború után a Párizs környéki békeszerződések egyebek között kimondották, hogy »tilos« Németországhoz csatolni Ausztriát, hogy harcolni kell minden olyan törekvés ellen, amely a hírhedt »Anschluss«*-t, Ausztriának Németországhoz csatolását akarja kimondani. Ettől kezdve 1935-ig nemzetközi okmányok tucatjai biztosították Ausztria függetlenségét, Hitler pedig, más ígéretei közepette többször is kijelentette, hogy mennyire »tiszteli« ezt a függetlenséget. Az angol és francia kormány is jól emlékezhet erre, hiszen az ő úgynevezett »garanciáik« őrködtek annak idején Ausztria függetlenségén. Az ortállók azonban éppen a legfontosabb pillanatokban elfordították a fejüket , s amikor 1938-ban a hitleri Németország megvalósította az Anschlusst, káprázatos gyorsasággal, hivatalosan elismerték »Ausztria visszatérését a birodalomba,« kijelentették, hogy »az osztrák kérdést véglegesen megoldottnak tekintik.« Akkor, az osztrák történelem legsötétebb éveiben a Szovjetunió volt az egyetlen nagyhatalom, amely felemelte szavát Ausztria függetlensége érdekében és megbélyegezte Ausztria elrablását! Nyugodtan mondhatjuk, hogy a bonni Németország mai vezetői s urai sokkal kevésbé elővigyázatosak ebben az ügyben (legalább is, ami a nyilatkozatokat illeti), mint Hitler volt. Alig több, mint egy hónapja, hogy Nyugat- Németország legfelső közigazgatási bírósága, a hivatalos bonni jognak ez a fellegvára elvi döntést hozott a bonni köztársaság területén élő osztrákok állampolgársága kérdésében. A bíróság kimondatta, hogy a Nyugat-Németországban letelepült 75.000 ausztriai származású személy német állampolgárnak tekintendő. A Frankfurter Rundschau című lap még megtoldotta a dolgot egy lépéssel és a 70.000 osztráktól egy pillanat alatt eljutott a hét millióig, kijelentvén, hogy ezek után a döntés értelmében »tulajdonképpen az Ausztriában lakó osztrákokat is német állampolgároknak kellene tekinteni.« Egyes bonni államférfiak nyilatkozatai félreérthetetlenül megmutatják, hogy az ilyen döntések és hangok mögött nem valamiféle »véletlen« és »szélsőséges« hang húzódik meg, hanem a bonni rendszer vezető politikusainak, a bonni kormány vezető tagjainak a véleménye. Seebohm, az Adenauer-kormány közlekedési minisztere egy régebbi nyilatkozatában is célzott már arra, hogy kormányának tényleges — noha hivatalosan be nem vallott — követelései közé tartozik az Anschluss valamilyen formájú megvalósítása. Seebohm kijelentette, hogy a bonni kormánynak nincs szándékábanmindent tagadni, ami német volt, ami német, és ami ismét német lesz — mégha 1919 és 1938 között nem is tartozott a német államisághoz«. Persze nyilvánvaló, hogy Seebohm nem véletlenül választotta ki az 1938-as esztendőt, az Anschluss évét! »Gyengébbek kedvéért« még világosabban fogalmazta meg a kérdést Adenauer egy másik minisztere, Jakob Kaiser: »Az igazi Európa megteremtése — mondotta — csak a német tömb helyreállítása után lesz lehetséges. Emlékeztetni kívánok arra, hogy ez a tömb Németországon kívül Ausztriát... a Saar-vidéket és Elszász-Lotaringiát is átfogja.« Most, amikor a moszkvai értekezlet határozata a nyugatnémet militarizmus újjáteremtői elleni harcba mozgósítja Európa népeit, lehetetlen nyugtalanság és felháborodás nélkül hallani az effajta nyilatkozatokat, s a nyilatkozatok mögött megbúvó tényeket. Nem lehet nyugtalanság nélkül figyelni azt, hogy például gazdasági kérdésekben bizonyos fokig megismétlődik az a folyamat, amely 1938 előtt lejátszódott Ausztria gazdasági életében. Akkor a német monopoltőke már néhány esztendeje kulcspozíciókat hódított meg magának Ausztria gazdasági életében. A trösztök — az Alpine-Montan vasüzemi egyesülés, a Siemens— Schuckert, az AEG, a Solvayművek ausztriai vállalata — voltak az Anschluss előkészítésének gócpontjai. Most is erőltetett ütemben folyik Ausztria gazdasági függőségének megszervezése. Ausztria ma főleg nyers- és félkészárukat exportál Nyugat-Németországba, ami magyarán azt jelenti, hogy a bonni Németország hadiiparának a szállítója. Az 1937. évi helyzettel összehasonlítva, az osztrák faexport 21 százalékkal, a vasérc- és ócskavasexport 30 százalékkal, vas- és acélexport 30 százalékkal, az alumíniumexport 250 százalékkal növekedett , ugyanakkor a készgyártmányok kivitele 44 százalékkal csökkent. Nem lehet szó nélkül elmenni amellett sem, hogy ez év áprilisában Nyugat-Németországra esett az osztrák import több mint egyharmada (36 százalék) és az export több mint egyötöde (21 százalék). Ez különösen jellemző és figyelemreméltó, ha meggondoljuk, hogy 1937-ben, az Anschluss előtti évben az osztrák exportban csak 15, az importban 16 százalék volt a hitlerista Németország részesedése. A nyugatnémet monopóliumok gazdasági terjeszkedését az Anschluss tevékeny katonai előkészítése kíséri. Ausztriában éppen úgy működnek az SS-ek, ejtőernyősök, hegyivadászok, a volt hitlerista légierők militarista egyesületei, mint Nyugat-Németországban. Ezeknek az egyesületeknek összesen több mint negyedmillió tagjuk van és szervezetileg az Osztrák Bajtársi Szövetségben egyesülnek. Ennek a vezetője Renduitz, volt hitlerista tábornok. A nyugat-németországi militarista egyesületek lapja, a Black-féle hadügyminisztériumhoz közelálló Deutsche Soldatenzeitung, az Osztrák Bajtársi Szövetséget nyíltan a nyugat-németországi katonai szövetségek alcsoportjának nevezi. A magyar népet közvetlenül érinti és érdekli mindez, hiszen a német militarizmus 1938-ban is az Anschlussal jutott el földrajzilag, stratégiailag a magyar határokra. Népünk elemi érdeke, függetlenségünk megvédéséért vívott iramunk egyik főtényezője éppen az Anschluss megismétlődése elleni küzdelem. Magyarország alapvető nemzeti érdeke Ausztria függetlensége. Méltán mondotta a moszkvai értekezlet után tartott előadásában Hegedűs András elvtárs, a magyar delegáció vezetője, hogy az Ausztria és Magyarország közötti »jószomszédi viszony megteremtésének további alakulása attól függ: Ausztria milyen magatartást tanúsít Nyugat-Németország imperialista köreinek Austria bekebelezésére irányuló törekvéseivel... szemben.« A tények azt mutatják, hogy erős és veszélyes Anschluss-párti áramlatok bukkannak fel az osztrák politikában. Az úgynevezett »Függetlenek pártja« például kifejezetten »Anschluss-párt«, amely 1954 májusában elfogadott új programjában kijelenti, hogy nem ismeri el az Ausztria és Németország közötti határt, leszögezi, hogy Ausztria »német állam«, sőt politikájának alátámasztására Hitler ágyúk árnyékában megtartott hírhedt »Anschlussnépszavazásának« eredményeit sem átallja felhasználni. Ennek a pártnak a tevékenysége és általában az Ausztriában egyre erősebben felbukkanó »nagynémet« és Anschlusspropaganda az osztrák koalíciós pártok hallgatólagos támogatását élvezi. Sőt, a szociáldemokrata párt és a néppárt bizonyos körei rész vettek közvetve még a függetlenségi párt létrehozásában is. Amikor magyar népünk most, a moszkvai értekezlet után nagy erővel emeli fel szavát Nyugat-Németország felfegyverzésének tervei ellen, nem feledkezhet meg az Anschluss veszedelméről sem. Ennek a veszedelemnek az elhárítása felé is a német kérdés békés megoldásán, az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésén keresztül vezet az út. A Szakszervezeti Világszövetség főtanácsának határozatai Az iráni helyzetről A Szakszervezeti Világszövetség főtanácsának ülésszaka határozatot hozott az iráni helyzetről. Az Iránban tomboló terror az egész világ dolgozóinak felháborodását és jogos haragját váltotta ki — hangoztatja a határozat. A börtönökben és koncentrációs táborokban törvénytelenül fogvatartott, nélkülözéseknek és kínzásoknak, kitett iráni hazafiak ezreit, köztük sok dolgozót és munkásmozgalmi funkcionáriust minden pillanatban a kínvallatás, vagy a halál fenyeget. A Szakszervezeti Világszövetség főtanácsa határozottan tiltakozik az iráni kormány demokráciaellenes és embertelen cselekedetei ellen. A főtanács ülésszakának részvevői meghajolnak a hős áldozatok emléke előtt és biztosítják ezek családjait az egész világ dolgozóinak egységes szolidaritásáról. A főtanács meg van győződve arról, hogy az iráni dolgozók — akikre súlyos megpróbáltatások szakadtak — új erővel és bátorsággal folytatják majd igazságos harcukat. A főtanács felhívással fordult minden ország szakszervezeti szervezeteihez, hogy minden lehető módon támogassák Irán dolgozóit gazdasági, szociális és demokratikus követeléseikért, a nemzeti függetlenségért és békéért vívott harcukban. A Guatemalai Dolgozók Általános Szövetségét és az Országos Paraszt Szövetséget törvényen kívül helyezték. Nemrég húsz szakszervezeti vezetőt ítéltek halálra. A parasztoktól elvették a földreform eredményeként kapott földet s visszaadták a »United Fruit Company«-nak, a nagybirtokosoknak és az egyháznak. A falvakat felégetik, lakosaikat meggyilkolják. Több mint 10.000, börtönökben és koncentrációs táborokban fogvatartott hazafit fenyeget állandóan a halál réme. A hárommillió lakosú országban 72.000-en vannak feketelistán. A dolgozók nemzetközi szolidaritása visszaadhatja Guatemala hazafiainak szabadságát, valamint biztosíthatja a demokratikus szabadságjogok és a szakszervezeti jogok betartását. A Szakszervezeti Világszövetség főtanácsa ezért felszólít minden dolgozót és minden szakszervezeti szervezetet, fejlessze tovább a szolidaritást Guatemala munkásosztályával, parasztságával, egész népével. A guatemalai helyzetről A Szakszervezeti Világszeperializmus támogatásával és vétség főtanácsának ülés- ösztönzésére végrehajtott jegyszaka határozatot hozott a véres intervenció olyan rendguatemalai helyzetről, szernek adott életet, amelyben A határozat rámutat, hogy terrorral nyomnak el minden Guatemalában az 1954 június demokratikus szabadságjogot sában, az észak-amerikai fm- és szakszervezeti jogot. Cseu En-laj hajlandó fogadni Pekingben az ENSZ főtitkárát az elítélt amerikai kémek ügyében Csou En-laj külügyminiszter pénteken táviratot intézett Hammerskjöldhöz, az ENSZ főtitkárához, amelyben leszögezte Kína álláspontját az amerikai kémek elítélése ügyében hozott ENSZ-határozattal kapcsolatban. A távirat hangsúlyozza, hogy a Kínában elfogott külföldi kémek elítélése Kína belügye. Semmivel sem indokolható, hogy az ENSZ megpróbál beavatkozni az amerikai kémek kínai elítélésébe, míg ugyanakkor elmulasztja megbélyegezni az Egyesült Államoknak azt az eljárását, hogy az ENSZ alapokmányának megsértésével kémeket küld Kínába. Nem veszi az ENSZ tudomásul azt sem, hogy több mint 48.000 koreai és kínai hadifoglyot visszatartottak és elhurcoltak, de ugyanakkor rágalmakat szór Kínára tizenegy amerikai kém elítélése miatt. Ez nagy felháborodást kelt a kínai népben. Az amerikai kormány követelésének az a célja, hogy ellenséges érzést szítson Kína ellen és ezzel leplezze az amerikai—csangkajsekista »kölcsönös biztonsági szerződés« agresszív tákolmányát és Tajvan megszállását. De az Egyesült Államok semmiféle nagyhangú lármája sem ingathatja meg Kínának azt a helyes álláspontját, hogy az amerikai kémek elítélésével szuverén jogát gyakorolta. Az ENSZ főtitkára december 10-én táviratot intézett Csou En-lajhoz, amelyben kérte, hogy fogadja őt Pekingben az elítélt amerikai kémek ügyével kapcsolatban. Csou En-laj most közölte Hammarskjölddel, hogy a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében hajlandó Pekingben fogadni az ENSZ főtitkárát és megvitatni vele a szóbanforgó kérdéseket. A bonni parlamentben amnesztiát követeltek a még börtönben levő nácik számára A bizottságokhoz tették át a párizsi szerződések ratifikációs törvényjavaslatait A bonni parlament csütörtökön a késő esti órákban befejezte az első olvasásban tárgyalt párizsi szerződések megvitatását. Az esti ülésen heves szócsaták zajlottak le a Keresztény Demokrata Párt és a Német Szociáldemokrata Párt képviselői között. A vitába Adenauer és Ollenhauer több ízben beavatkozott. Adenauer, akit Mourner és Erler szociáldemokrata képviselők kérdései sarokba szorítottak, kénytelen volt beismerni: azért írta alá a Saaregyezményt, mert Mendes- France francia miniszterelnök azzal fenyegette meg, hogy a francia kormány ellenkező esetben nem járul hozzá a nyugatnémet újrafelfegyverkezéshez. A vita során a fasiszta Német Párt és a Szabad Demokrata Párt szóvivői követelték, hogy a bonni kormány és a nyugati megszálló hatalmak hirdessenek ki általános amnesztiát a még börtönben ülő valamennyi náci háborús bűnös számára. A parlament 236 szavazattal 153 ellenében elutasította a szociáldemokrata képviselői csoportnak azt az indítványát, hogy a szövetségi gyűlés ne folytassa a párizsi szerződések ratifikálását célzó tárgyalásokat addig, amíg a négy hatalom külügyminiszterei nem fejezik be tanácskozásaikat a német kérdés békés rendezéséről. Három képviselő tartózkodott a szavazástól. HÉTFŐN KEZDŐDIK PÁRIZSBAN A RATIFIKÁCIÓS VITA A francia nemzetgyűlés pénteki ülésén a Francia Kommunista Párt nevében Ballanger képviselő, a függetlenek részéről pedig Aumeran tábornok más-más indokolással javasolták a ratifikációs vita elhalasztását. A kormány nevében Bilieres miniszterelnökségi államtitkár szembehelyezkedett a ratifikációs vita időpontjának minden további elhalasztásával. Szavazásra került sor, amelynek eredményeként a nemzetgyűlés 469 szavazattal 102 ellenében végleg úgy döntött, ahogy hétfőn, december 20-án kezdi meg a békeellenes egyezmények ratifikációs vitáját. Ezt megszavazták a szocialisták is, míg a kommunisták és a haladó gondolkodású polgári képviselők a halasztási indítvány mellett szavaztak. A pénzügyi bizottság ellenzi a párizsi egyezmények ratifikálását Mint az AFP jelenti, a független parasztpárti képenfrancia nemzetgyűlés pénzügyi jelentését, amely ellenzi bizottsága 18 szavazattal tíz ... . .... ellenében tizenegy tartózkod a parzsi egyezmények ráátidás mellett elfogadta Liautey háláját. Sigemicu Japán külügyminiszter Molotov nyilatkozatáról A United Press tudósítója jelenti Tokióból, hogy Sigemicu japán külügyminiszter pénteken sajtóértekezleten nyilatkozott V. M. Molotovnak, a Szovjetunió külügyminiszterének a Japánhoz fűződő kapcsolatokról adott nyilatkozatáról. »Molotov nyilatkozata — mondotta Sigemicu — váratlan volt. — ... nyilvánvalóan előrevivő lépés,hogy Oroszország, amely elvetette a sanfranciscói békeszerződést, most ezt a nyilatkozatot tette. A bonni parlament ezután szavazás nélkül az illetékes bizottságokhoz utalta a párizsi szerződések ratifikálásáról szóló törvényjavaslatokat és a Német Szociáldemokrata Párt két további indítványát. Az ENSZ-közgyűlés december 15-i teljes üléséin jóváhagyták azt a főbizottsági javaslatot, hogy újabb tárgypontot tűzzenek a napirendre, amely szerint 1955 júniusában különleges ülésszakot tartsanak San Franciscóban az ENSZ megalakulásának 10. évfordulója alkalmából. Tito jugoszláv köztársasági elnök péntek délután az indiai fővárosba érkezett. Francia képviselők a szovjet jegyzékről A francia esti lapok jelentése szerint hivatalosan ugyan még nem hangzott el semminő állásfoglalás az új szovjet jegyzékkel kapcsolatban, azonban francia parlamenti politikusok, képviselők és szenátorok egész sora máris szükségesnek tartotta, hogy a jegyzék átadásáról és tartalmáról Párizsba érkezett első hírek után tisztázza az ország közvéleménye előtt álláspontját, így például Perrin radikális-szocialista képviselő, aki Edouard Daladier-vel együtt Vaucluse megyét képviseli, a következőket mondotta: — Már ismételten hangoztattam, hogy mielőtt még Nyugat-Némtországnak bárminő formában történő felfegyverzéséről szó lehetne, meg kell keresni a Szovjetunióval való tanácskozások útját. Nem győztem eléggé hangsúlyozni már korábban is, hogy ■ a béke és biztonság megszilárdítása érdekében feltétlenül tartózkodni kell az olyanfajta kezdeményezésektől, mint aminek a Nyugat-Németország újrafelfegyverzésére vonatkozó londoni megállapodások és az újrafelfegyverzés konkrét megvalósításáról szóló párizsi határozatok. Louis Vallon, a párizsi körzet volt gaulleista, most pártonkívüli képviselője, a következőket mondotta: — A szovjet kormány legújabb jegyzéke címünkre szóló figyelmeztetés, amelynek lehetőségével korábban sokan talán nem akartak komolyan számolni. Capdeville szocialista képviselő kijelentette: Most már minden világos. Nem lehet többé rágódni azon, hogy milyen következményekkel járnak majd ezek az egyezmények ... N. N. Satalint Lenin-renddel tüntették ki A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége N. N. Satalint, a Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságának titkárát 50. születésnapja alkalmából, a párt és a szovjet állam szolgálatában szerzett érdemei elismeréséül Lenin-renddel tüntette ki. Lemondott a finn kormány Hírügynökségi jelentések szerint a finn koalíciós kormány pénteken, miután a parlamentben 140 szavazattal 51 ellenében elvetették bizalmi indítványát, benyújtotta lemondását. Kekikonen miniszterelnök hozzájárult, hogy az új kormány megalakulásáig hivatalában marad. Vatikáni hír szerint a pápa orvosa közölte, hogy a pápa állandóan gyengül, államípota aggasztó. Mend««-France tárgyalni megy !&JuznanNdrsflt