Népszava, 1954. december (82. évfolyam, 284-309. sz.)

1954-12-18 / 299. szám

Semmitmondó „garanciák“ és sokatmondó tények az Anschluss kérdésében Vagy három és fél évtizeddel ezelőtt, az első világháború után a Párizs környéki béke­szerződések egyebek között kimondották, hogy »tilos« Né­metországhoz csatolni Auszt­riát, hogy harcolni kell min­den olyan törekvés ellen, amely a hírhedt »Anschluss«*-t, Ausztriának Németországhoz csatolását akarja kimondani. Ettől kezdve 1935-ig nemzet­közi okmányok tucatjai bizto­sították Ausztria függetlensé­gét, Hitler pedig, más ígéretei közepette többször is kijelen­tette, hogy mennyire »tiszteli« ezt a függetlenséget. Az angol és francia kormány is jól em­lékezhet erre, hiszen az ő úgynevezett »garanciáik­« őr­ködtek annak idején Ausztria függetlenségén. Az ortállók azonban éppen a legfontosabb pillanatokban elfordították a fejüket , s amikor 1938-ban a hitleri Németország megva­lósította az Anschlusst, káp­rázatos gyorsasággal, hivata­losan elismerték »Ausztria visszatérését a birodalomba,« kijelentették, hogy »az osztrák kérdést véglegesen megoldott­nak tekintik.« Akkor, az oszt­rák történelem legsötétebb éveiben a Szovjetunió volt az egyetlen nagyhatalom, amely felemelte szavát Ausztria függetlensége érdekében és megbélyegezte Ausztria elrab­lását! Nyugodtan mondhatjuk, hogy a bonni Németország mai vezetői s urai sokkal ke­vésbé elővigyázatosak ebben az ügyben (legalább is, ami a nyilatkozatokat illeti), mint Hitler volt. Alig több, mint egy hónapja, hogy Nyugat- Németország legfelső közigaz­gatási bírósága, a hivatalos bonni jognak ez a fellegvára elvi döntést hozott a bonni köztársaság területén élő osztrákok állampolgársága kér­désében. A bíróság kimon­datta, hogy a N­yu­gat-Ném­e­t­­országban letelepült 75.000 ausztriai származású személy német állampolgárnak tekin­tendő. A Frankfurter Rund­schau című lap még megtol­dotta a dolgot egy lépéssel és a 70.000 osztráktól egy pillanat alatt eljutott a hét millióig, kijelentvén, hogy ezek után a döntés értelmében »tulajdon­képpen az Ausztriában la­kó osztrákokat is német állam­polgároknak kellene tekinteni.« Egyes bonni államférfiak nyi­latkozatai félreérthetetlenül megmutatják, hogy az ilyen döntések és hangok mögött nem valamiféle »véletlen« és »szélsőséges« hang húzódik meg, hanem a bonni rendszer vezető politikusainak, a bonni kormány vezető tagjainak a véleménye. Seebohm, az Ade­­nauer-kormány közlekedési minisztere egy régebbi nyilat­kozatában is célzott már arra, hogy kormányának tényleges — noha hivatalosan be nem vallott — követelései közé tartozik az Anschluss valami­lyen formájú megvalósítása. Seebohm kijelentette, hogy a bonni kormánynak nincs szán­dékában­­mindent tagadni, ami német volt, ami német, és ami ismét német lesz — mégha 1919 és 1938 között nem is tartozott a német ál­lamisághoz«. Persze nyilván­való, hogy Seebohm nem vé­letlenül választotta ki az 1938-as esztendőt, az Anschluss évét! »Gyengébbek kedvéért« még világosabban fogalmazta meg a kérdést Adenauer egy másik minisztere, Jakob Kai­ser: »Az igazi Európa megte­remtése — mondotta — csak a német tömb helyreállítása után lesz lehetséges. Emlékez­tetni kívánok arra, hogy ez a tömb Németországon kívül Ausztriát... a Saar-vidéket és Elszász-Lotaringiát is át­fogja.« Most, amikor a moszkvai értekezlet határozata a nyu­gatnémet militarizmus újjá­­teremtői elleni harcb­a mozgó­sítja Európa népeit, lehetetlen nyugtalanság és felháborodás nélkül hallani az effajta nyi­latkozatokat, s a nyilatkozatok mögött megbúvó tényeket. Nem lehet nyugtalanság nél­kül figyelni azt, hogy például gazdasági kérdésekben bizo­nyos fokig megismétlődik az a folyamat, amely 1938 előtt lejátszódott Ausztria gazda­sági életében. Akkor a német monopoltőke már néhány esz­tendeje kulcspozíciókat hódí­tott meg magának Ausztria gazdasági életében. A trösz­tök — az Alpine-Montan vas­­üzemi egyesülés, a Siemens— Schuckert, az AEG, a Solvay­művek ausztriai vállalata — voltak az Anschluss előkészítésének gócpontjai. Most is erőltetett ütemben folyik Ausztria gazdasági függőségének megszervezése. Ausztria ma főleg nyers- és félkészárukat exportál Nyu­­gat-Németországba, ami ma­gyarán azt jelenti, hogy a bonni Németország hadiipa­rának a szállítója. Az 1937. évi helyzettel összehasonlítva, az osztrák faexport 21 százalék­kal, a vasérc- és ócskavas­­export 30 százalékkal, vas- és acélexport 30 százalékkal, az alumíniumexport 250 száza­lékkal növekedett , ugyan­akkor a készgyártmányok ki­vitele 44 százalékkal csök­kent. Nem lehet szó nélkül elmenni am­ellett sem, hogy ez év áprilisában Nyugat-Né­­metországra esett az osztrák import több mint egyharma­­da (36 százalék) és az export több mint egyötöde (21 száza­lék). Ez különösen jellemző és figyelemreméltó, ha meggon­doljuk, hogy 1937-ben, az An­schluss előtti évben az osztrák exportban csak 15, az import­ban 16 százalék volt a hitle­rista Németország részese­dése. A nyugatnémet monopóliu­mok gazdasági terjeszkedését az Anschluss tevékeny katonai előkészítése kíséri. Ausztriában éppen úgy működnek az SS-ek, ejtőer­nyősök, hegyivadászok, a volt hitlerista légierők militarista egyesületei, mint Nyugat-Né­­metországban. Ezeknek az egyesületeknek összesen több mint negyedmillió tagjuk van és szervezetileg az Osztrák Bajtársi Szövetségben egye­sülnek. Ennek a vezetője Renduitz, volt hitlerista tá­bornok. A nyugat-németor­­szági militarista egyesületek lapja, a Black-féle hadügy­minisztériumhoz közelálló Deutsche Soldatenzeitung, az Osztrák Bajtársi Szövetséget nyíltan a nyugat-németországi katonai szövetségek alcsoport­jának nevezi. A magyar népet közvetle­nül érinti és érdekli mindez, hiszen a német militarizmus 1938-ban is az Anschlussal ju­tott el földrajzilag, stratégiai­lag a magyar határokra. Né­pünk elemi érdeke, független­ségünk megvédéséért vívott iramunk egyik főtényezője ép­pen az Anschluss megismét­lődése elleni küzdelem. Ma­gyarország alapvető nemzeti érdeke Ausztria függetlensé­ge. Méltán mondotta a moszk­vai értekezlet után tartott elő­adásában Hegedűs András elvtárs, a magyar delegáció vezetője, hogy az Ausztria és Magyarország közötti »jó­szomszédi viszony megterem­tésének további alakulása at­tól függ: Ausztria milyen ma­gatartást tanúsít Nyugat-Né­­metország imperialista körei­nek Austria bekebelezésére irányuló törekvéseivel... szemben.« A tények azt mutatják, hogy erős és veszélyes Anschluss-párti áramlatok bukkannak fel az osztrák po­litikában. Az úgynevezett »Függetlenek pártja« például kifejezetten »Anschluss-párt«, amely 1954 májusában elfo­gadott új programjában kije­lenti, hogy nem ismeri el az Ausztria és Németország kö­zötti határt, leszögezi, hogy Ausztria »német állam«, sőt politikájának alátámasztására Hitler ágyúk árnyékában megtartott hírhedt »Anschluss­­népszavazásának« eredményeit sem átallja felhasználni. En­nek a pártnak a tevékenysége és általában az Ausztriában egyre erősebben felbukkanó »nagynémet« és Anschluss­­propaganda az osztrák koalí­ciós pártok hallgatólagos tá­mogatását élvezi. Sőt, a szo­ciáldemokrata párt és a nép­párt bizonyos körei rész vet­tek közvetve még a függet­lenségi párt létrehozásában is. Amikor magyar népünk most, a moszkvai értekezlet után nagy erővel emeli fel szavát Nyugat-Németország felfegyverzésének tervei el­len, nem feledkezhet meg az Anschluss veszedelméről sem. Ennek a veszedelemnek az elhárítása felé is a német kér­dés békés megoldásán, az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésén ke­resztül vezet az út. A Szakszervezeti Világszövetség főtanácsának határozatai Az iráni helyzetről A Szakszervezeti Világszö­vetség főtanácsának ülés­szaka határozatot hozott az iráni helyzetről. Az Iránban tomboló terror az egész világ dolgozóinak fel­háborodását és jogos harag­ját váltotta ki — hangoztatja a határozat. A börtönökben és koncen­trációs táborokban törvényte­lenül fogvatartott, nélkülözé­seknek és kínzásoknak, kitett iráni hazafiak ezreit, köztük sok dolgozót és munkásmoz­galmi funkcionáriust minden pillanatban a kínvallatás, vagy a halál fenyeget. A Szakszervezeti Világszö­vetség főtanácsa határozottan tiltakozik az iráni kormány demokráciaellenes és ember­telen cselekedetei ellen. A fő­tanács ülésszakának részve­vői meghajolnak a hős áldo­zatok emléke előtt és bizto­sítják ezek családjait az egész világ dolgozóinak egységes szolidaritásáról. A főtanács meg van győződve arról, hogy az iráni dolgozók — akikre súlyos megpróbáltatások sza­kadtak — új erővel és bátor­sággal folytatják majd igazsá­gos harcukat. A főtanács felhívással for­dult minden ország szakszer­vezeti szervezeteihez, hogy minden lehető módon támo­gassák Irán dolgozóit gazda­sági, szociális és demokratikus követeléseikért, a nemzeti füg­getlenségért és békéért vívott harcukban. A Guatemalai Dolgozók Ál­talános Szövetségét és az Or­szágos Paraszt Szövetséget törvényen kívül helyezték. Nemrég húsz szakszervezeti vezetőt ítéltek halálra. A pa­rasztoktól elvették a föld­reform eredményeként kapott földet s visszaadták a »United Fruit Com­pany«-nak, a nagy­­birtokosoknak és az egyház­nak. A falvakat felégetik, la­kosaikat meggyilkolják. Több mint 10.000, börtönök­ben és koncentrációs táborok­ban fogvatartott hazafit fenye­get állandóan a halál réme. A hárommillió lakosú országban 72.000-en vannak feketelistán. A dolgozók nemzetközi szoli­daritása visszaadhatja Guate­mala hazafiainak szabadságát, valamint biztosíthatja a de­mokratikus szabadságjogok és a szakszervezeti jogok betar­tását. A Szakszervezeti Világszövet­ség főtanácsa ezért felszólít min­den dolgozót és minden szak­­szervezeti szervezetet, fejlessze tovább a szolidaritást Guate­mala munkásosztályával, pa­rasztságával, egész népével. A guatemalai helyzetről A Szakszervezeti Világsze­­perializmus támogatásával és vétség főtanácsának ülés- ösztönzésére végrehajtott jegy­­szaka határozatot hozott a véres intervenció olyan­ rend­­guatemalai helyzetről, szernek adott életet, amelyben A határozat rámutat, hogy terrorral nyomnak el minden Guatemalában az 1954 június demokratikus szabadságjogot sában, az észak-amerikai fm- és szakszervezeti jogot. Cseu En-laj hajlandó fogadni Pekingben az ENSZ főtitkárát az elítélt amerikai kémek ügyében Csou En-laj külügyminisz­ter pénteken táviratot intézett Hammerskjöldhöz, az ENSZ főtitkárához, amelyben leszö­gezte Kína álláspontját az amerikai kémek elítélése ügyében hozott ENSZ-határo­­zattal kapcsolatban. A távirat hangsúlyozza, hogy a Kínában elfogott kül­földi kémek elítélése Kína bel­ügye. Semmivel sem indo­kolható, hogy az ENSZ meg­próbál beavatkozni az ameri­kai kémek kínai elítélésébe, míg ugyanakkor elmulasztja megbélyegez­ni az Egyesült Államok­nak azt az eljárását, hogy az ENSZ alapokmányának megsértésével kémeket küld Kínába. Nem veszi az ENSZ tudo­másul azt sem, hogy több mint 48.000 koreai és kínai hadi­foglyot visszatartottak és el­hurcoltak, de ugyanakkor rá­galmakat szór Kínára tizen­egy amerikai kém elítélése miatt. Ez nagy felháborodást kelt a kínai népben. Az amerikai kormány kö­vetelésének az a célja, hogy ellenséges érzést szítson Kína ellen és ezzel leplezze az ame­rikai—csangkajsekista »köl­csönös biztonsági szerződés« agresszív tákolmányát és Tajvan megszállását. De az Egyesült Államok sem­miféle nagyhangú lármája sem ingathatja meg Kíná­nak azt a helyes állás­pontját, hogy az amerikai kémek elítélésével szuve­rén jogát gyakorolta. Az ENSZ főtitkára decem­ber 10-én táviratot intézett Csou En-lajhoz, amelyben kérte, hogy fogadja őt Peking­ben az elítélt amerikai kémek ügyével kapcsolatban. Csou En-laj most közölte Hammarskjölddel, hogy a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében haj­landó Pekingben fogadni az ENSZ főtitkárát és megvitatni vele a szóban­­forgó kérdéseket. A bonni parlamentben amnesztiát követeltek a még börtönben levő nácik számára A bizottságokhoz tették át a párizsi szerződések ratifikációs törvényjavaslatait A bonni parlament csütörtö­kön a késő esti órákban be­fejezte az első olvasásban tár­gyalt párizsi szerződések megvitatását. Az esti ülésen heves szó­csaták zajlottak le a Keresz­tény Demokrata Párt és a Német Szociáldemokrata Párt képviselői között. A vitába Adenauer és Ollenhauer több ízben beavatkozott. Adenauer, akit Mourner és Erler szociáldemokrata képvi­selők kérdései sarokba szorí­tottak, kénytelen volt beismer­n­i: azért írta alá a Saar­­egyezményt, mert Mendes- France francia miniszter­elnök azzal fenyegette meg, hogy a francia kor­mány ellenkező esetben nem járul hozzá a nyugat­német újrafelfegyverke­­zéshez. A vita során a fasiszta Né­met Párt és a Szabad Demok­rata Párt szóvivői követelték, hogy a bonni kormány és a nyugati megszálló hatalmak hirdessenek ki általános amnesztiát a még börtön­ben ülő valamennyi náci háborús bűnös számára. A parlament 236 szavazattal 153 ellenében elutasította a szociáldemokrata képviselői csoportnak azt az indítványát, hogy a szövetségi gyűlés ne folytassa a párizsi szerződések ratifikálását célzó tárgyaláso­kat addig, amíg a négy hata­lom külügyminiszterei nem fe­jezik be tanácskozásaikat a német kérdés békés rendezé­séről. Három képviselő tartóz­kodott a szavazástól. HÉTFŐN KEZDŐDIK PÁRIZSBAN A RATIFIKÁCIÓS VITA A francia nemzetgyűlés pén­teki ülésén a Francia Kommu­nista Párt nevében Ballanger képviselő, a függetlenek részé­ről pedig Aumeran tábornok más-más indokolással java­solták a ratifikációs vita el­halasztását. A kormány nevében Bilieres miniszterelnökségi államtitkár szembehelyezkedett a ratifiká­ciós vita időpontjának minden további elhalasztásával. Szavazásra került sor, amelynek eredményeként a nemzetgyűlés 469 szavazattal 102 ellenében végleg úgy dön­tött, ahogy hétfőn, december 20-án kezdi meg a békeellen­es egyezmények ratifikációs vi­táját. Ezt megszavazták a szo­cialisták is, míg a kommu­nisták és a haladó gondolko­dású polgári képviselők a ha­lasztási indítvány mellett szavaztak. A pénzügyi bizottság ellenzi a párizsi egyezmények ratifikálását Mint az AFP jelenti, a független parasztpárti képen­­francia nemzetgyűlés pénzügyi jelentését, amely ellenzi bizottsága 18 szavazattal tíz ... . .... ellenében tizenegy tartózkod a parzsi egyezmények rááti­­dás mellett elfogadta Liautey háláját. Sigemicu Japán kül­ü­gyminiszter Molotov nyilatkozatáról A United Press tudósítója jelenti Tokióból, hogy Sige­micu japán külügyminiszter pénteken sajtóértekezleten nyilatkozott V. M. Molotov­­nak, a Szovjetunió külügymi­niszterének a Japánhoz fűződő kapcsolatokról adott nyilatko­zatáról. »Molotov nyilatkozata — mondotta Sigemicu — várat­­lan volt. — ... nyilvánvalóan előrevivő lépés,­­hogy Orosz­ország, amely elvetette a san­­franciscói békeszerződést, most ezt a nyilatkozatot t­ette. A bonni parlament ezután szavazás nélkül az illetékes bizottságokhoz utalta a pári­zsi szerződések ratifikálásáról szóló törvényjavaslatokat és a Német Szociáldemokrata Párt két további indítványát.­­ Az ENSZ-közgyűlés de­cember 15-i teljes üléséin jó­váhagyták azt a főbizottsági javaslatot, hogy újabb tárgy­pontot tűzzenek a napirendre, amely szerint 1955 júniusában különleges ülésszakot tartsa­nak San Franciscóban az ENSZ megalakulásának 10. év­fordulója alkalmából.­­ Tito jugoszláv köztársa­sági elnök péntek délután az indiai fővárosba érkezett. Francia képviselők a szovjet jegyzékről A francia esti lapok jelen­tése szerint hivatalosan ugyan még nem hangzott el sem­minő állásfoglalás az új szov­jet jegyzékkel kapcsolatban, azonban francia parlamenti politikusok, képviselők és sze­nátorok egész sora máris szükségesnek tartotta, hogy a jegyzék átadásáról és tartal­máról Párizsba érkezett első hírek után tisztázza az ország közvéleménye előtt álláspont­ját, így például Perrin radiká­lis-szocialista képviselő, aki Edouard Daladier-vel együtt Vaucluse megyét képviseli, a következőket mondotta: — Már ismételten hangoz­tattam, hogy mielőtt még Nyu­­gat-Némtországnak bárminő formában történő felfegyver­zéséről szó lehetne, meg kell keresni a Szovjetunióval való tanácskozások útját. Nem győztem eléggé hangsúlyozni­­ már korábban is, hogy ■ a béke és biztonság meg­szilárdítása érdekében fel­tétlenül tartózkodni kell az olyanfajta kezdeménye­zésektől, mint aminek a Nyugat-Németország újra­­felfegyverzésére vonatko­zó londoni megállapodá­­sok és az újrafelfegyver­­zés konkrét megvalósítá­sáról szóló párizsi határo­zatok. Louis Vallon, a párizsi kör­zet volt gaulleista, most pár­­tonkívüli képviselője, a követ­kezőket mondotta: — A szovjet kormány leg­újabb jegyzéke címünkre szóló figyelmeztetés, amelynek lehetőségével korábban sokan talán nem akartak komolyan szá­molni. Capdeville szocialista képvi­selő kijelentette: Most már minden világos. Nem lehet többé rágódni azon, hogy mi­lyen következményekkel jár­nak majd ezek az egyezmé­nyek ... N. N. Satalint Lenin-renddel tüntették ki A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának elnöksége N. N. Satalint, a Szovjetunió Kom­munista Pártja központi bi­zottságának titkárát 50. szüle­tésnapja alkalmából, a párt és a szovjet állam szolgálatában szerzett érdemei elismeréséül Lenin-renddel tüntette ki. Lemondott a finn kormány Hírügynökségi jelentések szerint a finn koalíciós kor­mány pénteken, miután a par­lamentben 140 szavazattal 51 ellenében elvetették bizalmi indítványát, benyújtotta le­mondását. Kekikonen minisz­terelnök hozzájárult, hogy az új kormány megalakulásáig hivatalában marad.­­ Vatikáni hír szerint a pápa orvosa közölte, hogy a pápa állandóan gyengül, állam­­í­pota aggasztó. Mend««-France tárgyalni megy !&JuznanNdrsflt

Next