Népszava, 1954. december (82. évfolyam, 284-309. sz.)
1954-12-16 / 297. szám
Befejezték évi tervüket A SELYPI CUKORGYÁR dolgozói szerda reggel, másfél nappal a határidő előtt jelentették, hogy befejezték az idei cukorrépa-feldolgozási munkákat. Ebben a gyártási évadban 16.633 vagon répát dolgoztak fel és 120 vagonnal több cukrot gyártottak, mint amennyit tervük előírt. Azzal, hogy másfél nappal hamarabb fejezték be a munkát, 172.000 forintot takarítottak meg a népgazdaságnak. A KOHÓ- ÉS GÉPIPARBAN eddig negyven üzem jelentette ez évi tervének teljesítését. A többi között az Elekthermax, az Anód Áramirányító Gyár, a Kábel- és Sodronykötélgyár. A Láng Gépgyár dolgozói szerda délután jelentették, hogy teljesítették évi tervüket Sikerült legyőzniük az év eleji elmaradást. Az elmúlt hónapokban összesen 21 kisebb-nagyobb turbina hagyta el a gyárat. Nagy figyelmet fordítottak a termelés gazdaságosságára is. December 2-ig 12 millió forintos hiteltartozást törlesztettek. A több hónapi béralaptúllépést novemberben mintegy félmillió forintos megtakarítás váltotta fel. A MARTFŰI TISZA CIPŐGYÁR dolgozói gyermekcipők, munkásbakancsok, gumicsizmák, szandálok százezreit készítették az idén. A gyár dolgozói most az élüzem cím tizedszeri elnyeréséért dolgoznak,mégpedig igen szép eredménnyel. Ennek bizonyítéka, hogy szerda reggel befejezték évi tervüket. Ugyancsak ezen a napon küldték el a budapesti Úttörő Áruháznak a terven felül vállalt 3500 pár tornacipő utolsó tételét. A terv teljesítésekor a gyár dolgozói elhatározták, hogy az év végéig további 190.000 pár cipőt gyártanak terven felül. A MÁTRAI ÁSVÁNYBÁNYA dolgozói december 6-án jelentették évi tervük teljesítését. Azóta 300.000 forint értékű különféle ásványt adtak terven felül népgazdaságunknak. A termelési költségeket november 1-től december 15-ig 115.000 forinttal csökkentették. Felhívás a falusi pedagógusokhoz A falusi pedagógusok országos konferenciája annak idején megbízta a konferencia elnökségét, hogy szövegezzen meg felhívást a falusi pedagógusokhoz. Az elnökség most közzétette az elkészített felhívást. Legyen az igaz hazafiság egész nevelésünk vezérlő eszméje! — mondja a többi kő,zött a felhívás. — Bátrabban kell hozzányúlnunk magyar népünk történelmének nagy hagyományaihoz. Majd felhívja a figyelmet, a falusi pedagógusok szívósabban törekedjenek arra, hogy Makarenko és a legjobb magyar pedagógusok nagy nevelési tapasztalatai mihamarabb új iskolai életünk formálói lehessenek. Kapjon nagyobb hangsúlyt nevelésünkben a példamutatás. A szocializmus építéséhez szilárd alapismeretekkel rendelkező ifjúságot kell nevelnünk. A tudományok alapelemeit el kell sajátítani az általános iskola padjaiban azoknak is, akik közvetlenül az iparban vagy a mezőgazdaságban helyezkednek el. Ugyanakkor a gyakorlati életre kell nevelnünk azokat a gyermekeinket is, akik magasabb iskolákban folytatják tanulmányaikat. A Hazafias Népfront a mi ügyünk is, valamennyi magyar pedagógus ügye — hangoztatja a továbbiakban a felhívás. — Tevékeny szereplők, alkotó részvevők akarunk lenni pártunk és kormányunk célkitűzéseinek helyi megvalósításában. A falu új, politikus légkörének kialakításában, a tanácsok munkájának támogatásában élenjáró munkát akarunk végezni. A tanácsi munka segítéséről tárgyalt a Közalkalmazottak Szakszervezetének központi vezetősége A Közalkalmazottak Szak Szervezetének központi vezetősége szerda délután ülést tartott. Az ülésein megjelent Tasnádi Sándor begyűjtési miniszterhelyettes, Ratkó Anna, a SZOT titkára, Péter György egyetemi tanár, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke, Szili Géza, a BudapestiVárosi Tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese. Vas János, a szakszervezet elnöke beszámolójában, megállapította, hogy a tanácsok munkájának megjavítása érdekében indított mozgalom jelentős eredményeket hozott. Az elintézetlen ügyiratok nagy részét a tanácsválasztásig mindenütt sikerült feldolgozni.A szakszervezet soron levő feladataival kapcsolatban hangsúlyozta: a tanácsok új ügyrendjének elkészítése január közepére várható, s a szakszervezetnek elméleti és gyakorlati szakemberek bevonásával hozzá kell járulnia, hogy az új ügyrendek lényegesen egyszerűsítsék a tanácsi munkát. Hasonlóképpen nagy segítséget kell nyújtanduk a szakszervezeti szerveknek a községpollitikai tervek összeállításához is. Budai László, a szakszervezet titkára a közalkalmazottak és a rokonszakmák dolgozóinak 1955 áprilisában Bécsben összeülő nemzetközi konferenciájáról tartott ismertetést. Nagy kár, hogy nincs fény---------------- i képész ezen a termetési értekezletein. Mert le kellene például fényképezni azt a szőke fiatalasszonyt, aki magával hozta két, ugyancsak szőke kisfiát is. Most azután kétfelé figyel: gyerekeire, hogy ne ricsajozzanak meg az előadóra, hogy ne veszítsem egy szót sem. Vagy azt a szurkolódémes férfit, aki felkarjával az asztalra könyököl, fejét feltámasztja, s mereven néz. Dohányzik. Valaki halkan tüzet kér tőle, észre se veszi. Mozdulatlan. Meghalt körülötte a világ. Csak az előadó él. Csak az ő szavát hallja. Nagy dumál becsapódik az ajtó. Három fiatal scheder lép be. Kaján vigyorral nyugtázzák, hogy sikerült megzavarniok az általános figyelmet. Nagy hamgosan végigcsört élnek a padok között, leghátul megállapodnak, s vidám traccsba kezdenek, őket nem érdekli a »hivatalos duma”. Pedig éppen róluk van szó. A fiatal bútorkészítő szakmunkásokról, akik nem vigyáznak a szerszámra, kínozzák a gépeket, selejtet gyártanak, de visszautasítják az idősebbek segítő kezét és már jóval a műszak vége előtt felöltözve állnak a blokkolóóránál. Hosszan, türelmesen, szerető szavakkal beszél hozzájuk Csepela Márton az előadó. Már-már meg is van szavainak hatása, csak ne rontaná le az egészet a végén azzal az általános, frázisszerű befejezéssel, hogy: »Dolgozzatok jobban, mert csak így lehettek a szocializmus építésének élharcosai.« Miért nem mondja ezt közvetlenebbül, vagy legalább is miért nem teszi hozzá, hogy nem négy-ötszáz forintos borítékkal kellene hazamennniök a» fiataloknak... ha tanulnának? Ezer, talán ezenkétszáz forintra is emelkedhetne fizetésük. Nem kell hozzá más, csak fegyelem s egy-két szívesen mutatott jó munkamódszer elsajátítása. Ha ezt is elmondta volna Csepeln elvtárs, akkor beszámolójábal is összekerült volna az, ami a szocializmus építésében különben is elválaszthatatlan: az egyéni és a közérdek. Egyéni érdek: feláll leghá-------------------- túl egy idős asztalos, egy Csongrádi nevű. — Meg kell mondanom, szaktársak, hogy nagyon szégyellem magam. Negyvenöt éve vagyok a szakmában, s ime most szombaton öt és fél óra alatt mindössze öt forint húsz fillért kerestem. Jogos moraj a teremben. De Csongrádi folytatja: — Mért kerestem csak ennyit? Mert könyvespolcaikat készítek és rosszak voltak a rajzok, a méretek. Szóval elfuserálták az egészet. Azt mondhatják, hogy ezzel becsaptak engem. Igaz, igaz. De megkárosították a vevőket is, méghozzá alaposan. Mert ugyan kinek van öröme a csúnya, hibás bútorokban? Ez most már nemcsak Csongrádi ügye. Egy apró hiba, egy helytelen mozdulat egy bútordarabon, és száz és száz ember látja kárát. Érezni is a termelési értekezlet légkörében ezt a felelősséget. Ezek a kemény, bátor szavak talán felrázzák a dohányfüstös veremben üldögélő, néhány csüggedtésre hajlamos embert is. Az egyik csüggedő — hallgassuk el nevét, hiszen azóta már ő sem úgy beszél, mint akkor — olyasmit mond, hogy az emberek itt már hiába igyekeznek, úgyis minden mindegy. »Az emberiség — így mondja — ki van dögölve.« Senki sem támad rá. De az --------------------------------utána következő hozzászólók anélkül, hogy kiejtenék a csüggedő nevét, mégis vele vitatkoznak. Finoman, megegyőzően, hatásosan. — Sokkal kevesebb fáradsággal több eredményt érhetnélek el, ha idsebb lenne a selejt és nem kellene annyit bíbelődnünk az utánpótlással — így Szabó Károly elvtárs. — Mennyivel könnyebb lenne a munkánk, ha kevesebb volna a gépállás, s nem kellene a hibás gépek helyett kézierővel dolgoznunk — folytatja egy másik. — Szóljunk csak a szerszámokról is — mondja a sztaharnovista Pásztor. — Mert bizony, tisztelt vezetőség és szaktársaim, rosszak ezek a szerszámok. Csinálni kéne valamit ... S dől, dől az emberekből — nem, nem a panasz — a bírálat. Mert ez a kettő nem azonos. A panasz, az az volt, amit az előbbi csüggedő ember mondott. De Szabó, Pásztor és a többi nem panaszkodik. Azt mondják: Sok a selejt? Teszünk róla, hogy ne legyen annyi. Sok a rossz gép? Jobban fogunk rájuk vigyázni. Rosszak a szerszámok? Majd megjavítjuk. Van hozzá erőnk, akaratunk és tehetségünk. nikoenasötát este van, mire az utolsó, a tizennyolcadik felszólaló is leül. Zárszó, jutalomkiosztás és vége. Vége egy termelési értekezletnek az Újpesti Asztalosárugyárban. Mégsincs vége. Szelleme, hatása másnap ott érezhető a műhelyben. Talán csak egy vagy két emberrel gyarapodott azoknak a tábora, akik jobban vigyáznak a minőségre; talán csak egy vagy két emberrel van kevesebb, aki már nem esik neki a gépnek úgy, mint azelőtt; talán csak egy vagy két ifjúmunkással szaporodott a fegyelmezett munkások sora. Eggyel vagy kettővel. De ennyivel ma is, holnap is, holnapután is. Napról napra növünk, fejlődünk, izmosodunk. ★ Szakszervezeti s műszaki refunkcionáriusok, zetek, újság---------------------* írók, kiküldöttek szokása, hogy a termelési értekezlet után megállapítsák, jó volt-e az értekezlet vagy sem. Vajon jó volt-e ez a mai? Nem lehet a kérdésre csak igennel vagy nemmel felelni, ahogyan semmi sem csak fehér és semmi sem csak fekete. Jó volt őszintesége, bátorsága, szenvedélyessége. Jó volt a sok helyes kritika és a legalább annyi önkritika. Jó volt érezni a bizalmat, ami az emberek lelkéből áradt, a hitet, hogy érdemes beszélni, mint ahogyan eddig is érdemes volt, hiszen a »vezetőség« orvosolja a hibákat. De válásra mégis nagyon hiányzott a beszámolóból és a hozzászólásokból: az eredmények megmutatása. Pedig a gyár kétszeres élüzem, az ország egyik legjobb faipari vállalata. Mire e sorok napvilágot látnak, talán már be is fejezte évi tervét. S erről mégsem volt szó a termelési értekezleten. Bender Dezső igazgató, Vass Vince művezető és általában a vezetés biztosította jó műszaki feltételekről, a zökkenőmentes anyagellátásról alig-alig beszéltek. A terv teljesítéséért folyó verseny hőseiről, Tóth Jánosról, Józsa Istvánról, Kádas Lajosról sem szólt senki egyetlen szót sem. Szerénység? Feledékenység? Vagy egyéb oka volt-e, hogy erről nem beszéltek? Nem tudni. Pedig rossz, nagyon rossz dolog, hogy még egy ilyen nagyszerű kollektíva sem látja, s értékeli eléggé saját sikereit. Rossz dolog, hogy úgy vélik, csupán a hibák, a bajok feltárása visz előre. Nálunk az országban — az Újpesti Asztalosárugyárban is — az eredmények, a »pozitív« jelenségek vannak túlsúlyban. Ezek adnak erőt a további harchoz, ezek nyújtják a biztosítékát, hogy győzni fogunk a nehézségek felett. Nem szerénytelenség erről beszélni. Nem egyszerű feledékenység erről hallgatni. Inkább jellemző hiba, helytelen szemlélet. Kedves asztalos! Köszönjük árugyárnak! nektek, hogy ------------------- egyre jobban dolgoztok, hogy sikereket értek el mindennapi munkátokban. De legyetek rá büszkék, tárjátok ország-világ elé! így lesz könnyebb a győzelem a hibák felett is. Buzási János Képek és gondolatok •M|! egy termelési értekezletről [ Molnár Erik elvtárs kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Molnár Erik igazságügyminiszternek hatvanadik születésnapja alkalmából a „Magyar Népiköztársaság Érdemrendje” kitüntetést adományozta. A kitüntetést Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke szerda délután nyújtotta át. A kitüntetés átadásakor jelen volt Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese, Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter, Darabos Iván, az Elnöki Tanács titkára, Vas Zoltán, a Minisztertanács titkárságának vezetője és Szántó Zoltán, a Minisztertanács Tájékoztatása Hivatalának elnöke. A Textilfestőgyár legyőzte versenytársait A négy nagy textilkikészítőgyár között folyó versenyben novemberi eredményei alapján a Textilfestőgyár lett az első. A Kispesti Textilgyár a második, a Pamutkikészítő-gyár a harmadik helyre szorult. A Textilfestőgyár dolgozói november havi tervüket 112.3 százalékra teljesítették, a minőségi tervet pedig 101.2 százalékra. Győzelmük már csak azért is figyelemreméltó, mert ez év elsőnegyedében még csak a harmadik helyen álltak a versenyben. Az első magyar gyártmányú tejszeparátor húsz példányát adta át a Zuglói Gépgyár a Földművelésügyi Minisztériumnak. Kettővel a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézetben látnak munkához, a többit pedig az állami és tangazdaságokban próbálják ki. Tíz éve szabadult fel az ősi Sárospatak A várral ékesített sárospataki Bodrog-kanyar megindítóan szép, romantikus és fenséges látvány. Az utazó, aki felkeresi Sárospatakot tarsolyában történelmi ismeretekkel érkezik. Aligha akad hazánkcfia, aki ne hallotta volna hírét az ősi, büszke Rákóczi-várnak, a sokszáz éves főiskolának, hogy Sárospatak az iskolák és tanintézetek otthona és már 1650-ben saját nyomdája volt. A híres főiskolán már a régmúlt időkben olyan európahírű nevelők munkálkodtak, mint Comenius János. A kuruc dicsőség emlékét őrző várat a Habsburg elnyomás századai alatt a gyűlölt és magyargyűlölő Windischgrätzek bitorolták. Ma ünnepli felszabadulásának 10. évfordulóját a Rákócziak ősi fészke. Sárospatak legújabb históriájának tíz esztendeje íródik a magyar népúj kiadásúi történelemkönyvében ... Tíz évvel ezelőtt... A német fasiszták már 1944. márciusától megerősített őrséget állítottak a bodrogi hídfőkhöz. A község népét csak nehezen megszerezhető pecsétes igazolvánnyal engedték egyik partról a másikra. A saját falujukban idegen írás »engedélyezte« a jövés-menést. Nagyon fájt ez a patakiaknak. De ennél is jobban aggódtak a hídért. 1944. december 5-én a fasiszták felrobbantották a Bodrog-hidat. Még jobban megbénult az amúgy is ketrecbe zárt élet. A felszabadító szovjet csapatok Sátoraljaújhely felől, a románok pedig Szerencs alól közeledtek. Először a románok érték el a Bodrogba robbantott hídfőt. Véres csata kezdődött. Tizenegy napos kemény küzdelem után szabadult fel a község. December 16-án elült a fegyverropogás. Az új élet első kibontakozása, az asbothok, csajkák, windischgrätzek és a többi cselédtartó földesúr feletti győzelem, a földosztás volt. 8634 kataszteri holdat kaptak a volt cselédek és a nincstelen parasztok. 1946-ban már újra állt az ideiglenes híd. A megrongált, szinte szitává lőtt vasútállomás épületeit is rendbehozták két esztendő múltán. Ha már az építkezéseknél tartunk: másfélmillió forintba került az új gépállomás felépítése, amely a patakiak legnagyobb büszkesége, a két termelőszövetkezet, s az egyéni gazdák, legjobb segítője. Sárospatak 28.000 holdnyi határa azt mutatja, hogy jelentős a mezőgazdasága. De azért az ipar sem mostohagyerek itt a Bodrogparton: a régi Asboth-féle gőzmalom most a községé és villany hajtja, a megye második malmává növekedett. A műhelynek is csak éppenhogy beillett »Cserépkályha-gyár« 160 m-1 kassal dolgozó üzemmé fejlődött, de a Tégla- és a Növényolajsajtoló-gyárak is méltóképpen hozzánőttek az új élet méreteihez. A Páter-homok, Halász-homok, Dorkó- és Rózsáskert nevű tanyák új iskolákat kaptak. A gimnázium külső-belső javítására 180.000 forintot költhettek. Szépen rendbehozták a tanítóképzőt is. Nyomtalanul eltűntek a győrtarlói cselédházak, s helyükbe háromszáz új családiház épült. Sorolhatnánk még a napköziotthont, a bölcsődét, az új piacteret... Az ősi várban berendezett múzeumot mindenki felkeresheti. Gyönyörködhet és tudásban gyarapodhat a múlt emlékeinek szemlélése közben az a sárospataki ember, aki a vüindischgrätzek idejében még távolról sem közelíthette meg a vár környékét. S odabent, a múlttal ihletett termek hangulatában, festőművészeink ecsetvonásai nyomán születnek a szebbnél szebb alkotások: évek óta alkotóház a drága emlékű vár. Mindmegannyi kilométerköve ez a tízesztendős útnak, az újjáéledő Sárospatak szépülő, gazdagodó életének. Megvalósultak a sok-sok milliót érő beruházások és minden, amit »felülről« segítettek, irányítottak. De bizony meg kell mondani, saját erejükből még keveset tettek, keveset kezdeményeztek a sárospatakiak. Itt van a festői szépségű Bodrogpart. Régen fürdőteleppé alakíthatták volna közös munkával, kevés pénzből, mindannyiuk javára. Nincs a világhírű Sárospatakon egyetlen egy szálloda sem. Pedig az idegenforgalom növekedése nagyon felpezsdíthetné az életet. Sárosak az utak, kevés a kút, nem szorgalmazzák eléggé a végleges híd felépítését. A főiskola, a tanítóképző, a gimnáziumok és a sok iskola diákai csak egyetlen könyvesboltban vásárolhatnak. A híres diákközpontban — talán hihetetlenül is hangzik —, mindössze egyetlen mozi van. S a más természetű szórakozóhelyek, cukrászda, étterem is kevés számmal található. A Hazafias Népfront és az új tanács együttesen, kezdeményezésükkel nagyon sokat lendíthetne le, fiatalosabb pezsgést teremthetnek az ősi Sárospatakot. Köszöntjük a harcokra emlékező, a szabadság évfordulóját ünneplő sárospataki dolgozókat. Kívánjuk, találják meg a község lakosai és vezetői az utat, amelyen még szebb, élénkebb, pezsgőbb életű lesz szűkebb hazájuk, az ősi Sárospatak. Radnóti Edit KITÜNTETÉSEK A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Budapesti Pártbizottság területén végzett kiváló munkájuk elismeréséül a MUNKA ÉRDEMREND kitüntetést adományozta: Barinkai Oszkárnak, Horváth Jánosnak, Békési Lászlónak, Vigh Illésnének, Gólya Józsefnek, Szőke Lajosnak, a SZOCIALISTA MUNKÁÉRT ÉRDEMÉREM kitüntetést adományozta: Katona Károlynak, Meszlényi Gézának, Steyer Gáspárnak, Szilási Dezsőnek, Koczka Györgynek, Morvai Gábornénak, Gál Györgynének, Pogány Jenőnek, Kovács Jánosnak, Polgár Dénesnek, Baker Elemérnek, Maros Lászlónak, Paszternák Lászlónak, Papp Ferencnek, Bagyura Ferencnek, Gál Ferencnének, Krajcsir Józsefnek, Vágott Iitvánnak, Pikó Györgynek, Appel Lászlónénak, Gémes Lajosnak, Kovácsházi Lászlónak, Tarján Györgynének, Nagy Ferencnek, Mocsári Károlynénak, Modor Istvánnénak, Szandai Mihálynak, Halász Pálnak, Rácz Lajosnénak, Füstös Teréznek, Antalicz Jánosnak, Karadin Istvánnénak, Rosta Gábornak. a MUNKA ÉRDEMÉREM kitüntetést adományozta: Erdélyi Gyulánénak, Török Istvánnak, Viszló Imrének, Dombóvári Mihálynak, Adorján Józsefnek, Barna Andrásnénak, Lengyel Józsefnénak, Fóti Józsefnek, Garai Erzsébetnek, Tóth Józsefnénak, Kurucz Józsefnek, Suhajda Mihálynak, Droppán Károlynénak, Kardos Vilmosnak. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa kiváló munkájuk eliseneréséül a SZOCIALISTA MUNKÁÉRT ÉRDEMÉREM kitüntetést adományozta: a Munkaerőtartalékok Hivatala intézményeinél Eged József főelőadónak, Wank Richárdné előadónak, Leitgéb Ferenc mestertanárna, Agó Mihály elektro-lakatosmesternek, Németh Gyula, igazgatónak, Túri Gábor igazgatónak, Kiss Béla főelőadónak, Oravecz József tanárnak, Léber Mihály oktatási igazgatóhelyettesnek, Karányi József oktatóvájárnak, Balogh László kulturális tömegnevelési igazgatóhelyettesnek, valamint az Alumíniumhengermű főtechnikusának, Egerszegi Jánosnak, Boda Ferencnek, az Alumíniumhengermű cső- és rúdhúzójának, Bándi Józsefnek, a Vegyipari és Energiaügyi Minisztérium kőolajipari igazgatósága főkönyvelőjének, Séllei Józsefnek, a Délmagyarországi Áramszolgáltató V. körzetszerelőjének, dr. Votisky Zoltánnak, az Ipari Robbanóanyaggyár főmérnökének, Bereczki Istvánnak, a Pécsi Kokszművesk igazgatójának, Somogyi Mátyásnak, az Országos Villamos Teherelosztó vezető diszpécserének, Bozsik Ferencnek, az OVT operatív csoportvezetőjének, Korn Györgynek és Mokrány Istvánnak, az OVT szolgálatvezető mérnökeinek és Borkovszky Bélának, a Magyar Filmgyártó Vállalat fővilágosítójának. A MUNKA ÉRDEMÉREM kitüntetést adományozta az MTH intézményeinél Bogyó János tanárnak, Knál Mihály oktatóvájárnak, Varga B. István műszaki vezetőnek, Szendrei János mesternek, Greczula István ipari tanulónak, Molnár József vájároktatónak, Anderka János mester- Zentai László tanárnak, Bartha Júlia tanárnak, Tóth Károly mesternek. Az Alumíniumhengerműnél, Magyarvári Sándor szállítási vezetőnek, Özv. Szilvölgyi Józsefné MEO végellenőrnek, Viza Gyula lakatosnak Egri József villanyszerelőnek, R. Szabó József öntödei csoportvezetőnek és Prandler János lágyítónak, az Albertfalva Tinta- és Festékgyárban. Horváth Attiláné igazgatónak, Garai Miklós főmérnöknek és Horváth Gyula Futafőzőnek, továbbá Szentesi Kálmánnak, a Bánhidai Erőmű főművezetőjének, Aradi Lászlónak, az Ipari Robbanóanyaggyár esztergályosának, Oroszlán Mihálynak, a Pécsi Kokszművek művezetőjének.