Népszava, 1955. február (83. évfolyam, 26-49. sz.)

1955-02-01 / 26. szám

Világ proletárjai egyesüljetek. NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA_________ 83. évfolyam, 26. szám ÁRA­DO FILLÉR 1955. február 1. kedd A szabad magyar sajtó ünnepe Február 1. a magyar sajtó napja. Immár negyedszer ün­nepeljük e napot. Ünnepük a sajtó munkásai, a levelezők tízezrei, s szívesen emlékeznek m­eg e napról az olvasók száz­ezrei is, akik mint barátot, se­gítőtársat, népünk és pártunk nagy ügyének szószólóját fo­gadják naponta lapjainkat. Nem valamiféle belső, csak az újságok munkatársait érintő ünnepség tehát a mai. Nem. Miként hazánkban a gazdaság, a politika, a kultúra minden kérdése közügy, éppen úgy napilapjaink, s folyóirataink munkája, színvonala is min­den becsületes embert érde­kel. Emeli a mai nap fényét, je­lentőségét ez évben az is, hogy szabadságunk születésének ti­zedik évfordulójára készülünk. Városok, falvak, üzemek em­lékeznek a tíz év előtti napok­ról, mikor a szovjet hadsereg hősi küzdelmei, győzelme nyomán az ország mind na­gyobb területén létegzettek szabadon az emberek, s ahogy­­mind kisebb térre szorultak a sötétség erői, úgy jelentek meg az utcákon a szabad szó első hírnökei, a nép újságjai. Tíz esztendő harcairól, fára­dozásairól adhat ma számot a szabad magyar sajtó. A kom­munista és haladó lapok, a munkások, a nép újságjai együtt születtek, nőttek, s iz­mosodtak a szabadsággal, fej­lődő új életünkkel, a népi ha­talommal. Munkásai ott voltak Debrecenben, mikor új álla­miságunk alapjait raktuk le, segítették, erősítették a mun­kást, mikor a kommunisták, a párt biztató szavára a fasiszta dúlás romjainak eltakarítá­­sán, az ország újjáépítésén fá­radozott. Elvitték a szebb jövő szavát a széncsaték­­an helyt­álló bányászokhoz, a hidak építőihez, a közlekedés dolgo­zóihoz. Bátorították a parasz­tot az ősi jussért, a földért, s megműveléséért vívott küz­delmében. Ott állt és áll a sajtó a párt, a dolgozó nép­ügy­é mellett, s fáradozik a haza üdvét szolgáló terveink megvalósításán, a kultúra, a nép műveltségének kiterebé­­lyesítésén. A szabad magyar sajtó munkásai tollú ideal egyengetik a szocializmushoz vezető utat. A tollal, mely mint hű krónikás, hírt ad az egyszerű emberek mindennapi építő, hazát gazdagító tettei­ről, segít eligazodni a kultúra, az emberi műveltség kincses­tárában, feljegyzi, miként alakul, nő szocialista kultú­ránk és miként gazdagítják azt az egyszerű emberek tízezrei. A tollal, amely az első perc­től a nép ellenségeinek osto­­rozója volt, az ma is és még­­inkább az lesz a jövőben. Ref­lektor, amely fényével lelep­lezi szocialista építésünk min­den gáncsolójét. Újságjaink ősszel or­rottak a tömegekkel, mélyre eresztették gyökerei­ket, s éppen ezért mint felbe­csülhetetlen értékre tekint reájuk a nép. Nagy elődök vezették tollun­kat, segítették­ kialakítani ezt a mi mai magyar sajtónkat. Merítettünk és merítünk, ha talán máig sem eleget, abból a dús örökségből, kiapadhatatlan forrásból, melyet Kossuth, Pe­tőfi, Táncsics, Ady, a Tanács­­köztársaság kommunista lap­jainak szerkesztői, az elnyo­más idejében az igazságot hir­dető illegális sajtó munkásai hagytak ránk. A népnevetők magasztos hivatására tanítot­tak ők. Nem lehet megillető­­dés nélkül olvasni Kossuth szavait: »Minden szó, minden hang, minden betű, a gondo­latnak minden nyilatkozata agitáció.« S valóban cikkei, szava a nép ébresztője, neve­lője volt. Tanulunk Ady szen­vedélyes, tömör-, a kérdés ele­venébe hatoló állásfoglalásai­ból. Kommunista újságíró elő­deinktől, Szamuelytől, a Sza­bad Nép első szerkesztőjétől, Rózsa Ferenctől, a kommunis­ta sajtó nagy úttörőitől és már­tírjaitól, kik életüket áldozták a szabadság oltárán, tanultuk és tanuljuk a pártosságot, a nép, a szocializmus ügyének olthatatlan szeretetét, a nép ellenségeinek gyűlöletét. Meg­tanultuk és tanuljuk tőlük, hogy a kommunista újságíró tolla tiszta, mint a harmat, se­gítő, mint az elvtárs és jóba­rát, és éles, mint a szurony, ha ellenséggel kell verekedni. A munkásosztály, a nép, a párt ügyének, igazának hű szolgálata: íme a magyar sajtó munkásainak hitvallása. Nagy felelősséget jelent e kötelesség igaz teljesítése. Ha a munká­sok leveleit olvassuk, ha be­szélgetünk az olvasókkal — az üzemekben, kisebb-nagyobb összejöveteleken és számtalan más alkalommal — lemérhet­jük, érzékelhetjük, mi mindent kíván tőlünk az olvasó, vár joggal tőlünk a párt. Nem túl­zott az az óhaj, hogy sokolda­lúan, teljesebben tükrözzük az életet, adjunk hírt népünk mindennapjairól, fáradozásai­ról, eredményeiről, nehézségei­ről és örömeiről. Azt kívánja az olvasó, hogy segítsük nap mint nap, mikor az üzemben, a földeken, az intézm­ényekben azon munkálkodik, megfeszí­ti izmait és elméjét, hogy több javat, olcsóbbat és jobbat adjon a hazának. Segítsük őt azzal, hogy írunk tetteiről, hogy megismertetjük mind­azzal, amit országunkban a munkások, a parasztok és ér­telmiségiek hazaszeretete te­remtett és alkot mindennap. A szocialista verseny, a lélek­ből fakadó többe takarás igaz ábrázolásával, azzal, hogy a tapasztalatok gazdag kincses­tárát is hozzáférhetővé tesszük. Azt kívánja az olvasó, hogy a mi újságjaink kulturális igé­nyei kielégítésének, műveltsé­ge gyarapításának is forrásai legyenek. Segítsék őt nemzeti kultúránk, az emberiség kul­­túrkincseinek megismerésé­ben. A nép szolgálata vezeti tol­lunkat, meg kell tehát halla­nunk a dolgozó ember hangját, észrevételeit, okos tanácsait. Feladatunknak érezzük é­s megköveteli ezt tőlünk a párt és a kormány is —, hogy ott álljunk a munkások, a dolgozó parasztok és értelmiségiek mellett, ha jogos kívánságaik teljesítéséről, törvényes jo­gaik védelméről van szó. Világos, biztató perspektí­vánk, a szocialista építés táv­latainak megismertetését, a párt igaz ügyének kristály­tiszta tolmácsolását várja tő­lünk az olvasó. Azt várja, hogy hangot adjunk az egy­szerű ember érzéseinek, gon­dolatainak, feleljünk kérdé­seire. A nép szolgálata és a béke szolgálaté egy és elválasztha­tatlan. A szabad magyar sajtó munkásainak és a le­velezők tízezreinek tolla a béke fegyvere. Hűség­gel állunk népünk és min­den bék­ét akaró nép mellett, a bék­e nagy ütközetében. Az aláírásgyűjtőkkel együtt ko­pogtatunk be mindennap a la­kások ajtaján. Elbeszélgetünk honfitársainkkal a békeeste­ken, türelemmel válaszolunk a bizonytalankodóknak. Éber­ségre neveljük népünket, hí­ven beszámolunk a háborús gyújtogatók oldaláról leselke­dő veszélyről, ám szívünk a béke igaz ügyének győzelmét hirdeti. Sok tehát a tennivaló. De sok a segítség is. Segítenek a kom­munista sajtó nagy tanítómes­tereinek, Leninnek, Sztálinnak útmutatásai, s példaképünk, a szovjet sajtó. Utat mutat a párt, a párt határozatai. És segít bennünket a nép, az ol­vasók és levelezők tíz- és száz­ezres tábora. MOLOTOV NYILATKOZATA Hayter moszkvai angol nagykövet előtt Moszkva, január 31. (TASZSZ) Azzal a megbeszéléssel kap­csolatban, amely január 28-án folyt le V. M. Molotov szovjet külügyminiszter és Hayter moszkvai angol nagykövet kö­zött, V. M. Molotov január 31-én magához kérette az an­gol nagykövetet és előtte az alábbi nyilatkozatot tette: — Január 28-i találkozónk alkalmával ön, nagykövet úr, kifejtette az angol kormány és az újzékundi kormány állás­pontját a Tajvan térségében kialakult helyzet kérdésében. Találkozásunk után a szovjet kormány azonnal tájékoztatta a Kínai Népköztársaság kor­mányát azokról a szempontok­ról, amelyeket ön e kérdéssel kapcsolatban kifejtett. — Miként Nagy-Britannia kormányát, a szovjet kormányt is nyugtalanítja az a veszélyes helyzet, amely Tajvan és a kí­nai partvidék közelében fekvő más szigetek térségében kiala­kult. Ez a helyzet fenyegeti a békét és fokozza egy új háború veszélyét.­­ A Szovjetunió kormánya az említett térségben kialakult helyzet okát abban látja, hogy az Amerikai Egyesült Államok Csang Kaj-sek segítségével már néhány évvel ezelőtt el­foglalta a Kínához tartozó Taj­van szigetet, a Penghu-szige­­teket és néhány más kínai szi­getet; az utóbbi időben az Egyesült Államok részéről újabb agresszív cselekmények történtek ebben a térségben, amelyek még jobban fokoztá­k­ az ottani feszültséget. A szov­jet kormány osztja az angol kormány véleményét, hogy meg kell vitatni ezt az egész kérdést az ENSZ biztonsági ta­nácsában. A szovjet kormány már meg is adta a megfelelő utasításokat A. A. Szebeljev nagykövetnek, az Egyesült Nemzetek Szervezetében mű­ködő képviselőjének.­­ Ezenkívül a szovjet kor­mány arra is utasította Szobol­­jev nagykövetet, hogy e kér­dés megvitatása során hívják meg a Kínai Népköztársaság­­küldöttségét, mert e küldöttség jelenléte különösen s­zükséges, minthogy Kína ellen irányuló agresszív cselekményekről és az Amerikai Egyesült Államok részéről Kína belügyeibe való beavatkozásról van szó.­­ A szovjet kormány külön meg kívánja említeni, hogy a szóbanforgó kérdésnek a Biz­tonsági Tanács megvitatása alá bocsátásával az a célja, hogy enyhítse a távol-keleti feszült­séget és elősegítse a béke meg­szilárdítását az egész világon. Hayter­ nagykövet meghall­gatta V. M. Molotov nyilatko­zatát és kijelentette, hogy a nyilatkozatról tájékoztatni fog­ja kormányát. A Biztonsági Tanács hétfőn összeült New York, január 31. (MTI) Az AFP jelenti, hogy a Biz­tonsági Tanács hétfőn Munro újzélandi küldött elnöklete alatt megkezdte a távol-keleti helyzettel, közelebbről a kínai tenger térségében folyó ellen­ségeskedésekkel foglalkozó ülését. A francia nők Nyugat-Németország felfegyverzése ellen Párizs, január 31. (MTI) Sok ezer francia nő vett részt vasárnap Párizsiban, a Versailles­ kapu melletti kiál­lítási csarnokban megrendezett nőgyűlésen, hogy tiltakozzék Nyugat-Németország felfegy­verzése ellen. A nagygyűlésen, amelyen Bloch asszony elnökölt, a többi között felszólalt Irene Joliot- Curie asszony is, aki drámai szavakkal ecsetelte azt a ret­tenetes veszélyt, amelyet az atomfegyver alkalmazása rej­tene magában. Felhívta a fran­cia nőket, küzdjenek minden erejükkel a tömegpusztító fegyverek alkalmazása ellen. A francia nők hasonló tö­­rvéggyű­léseket tartottak az ország nagyobb városaiban is. Német, lengyel és csehszlovák nők együttes tanácskozása Berlin, január 31. (MTI) A Német Demokratikus Köz­társaság, a Lengyel Népköz­társaság és a Csehszlovák Köztársaság demokratikus nő­szövetségeinek küldöttei szom­baton és vasárnap értekezle­tet tartottak Berlinben. Az értekezlet napirendjén a pá­rizsi szerződések ratifikálása és a Nyugat-Németország új­­rafelfegyverzése ellen irányuló küzdelem kérdései szerepel­tek. Megkezdődött a Brit Birodalom országai miniszterelnökeinek értekezlete­ ­ London, január 31. (TASZSZ) Londonban január 31-én megnyílt a Brit Birodalom or­szágai miniszterelnökeinek ér­tekezlete. Az értekezlet mun­kájában Anglia, India, Kana­da, Ausztrália, Új-Zélamd, a Délafrikai Unió, Ceylon, Pa­kisztán, a Rodéziai Szövetség és Nyassza képviselői vesznek részt. Az angol sajtó nagy jelentő­séget tulajdonít ennek az ér­tekezletnek, hangsúlyozva, hogy számos külpolitikai, katonai és gazdasági kérdést vizsgálnak majd­ meg. A párosverseny eredménye: Pécs és Komló hétfő délelőtt befejezte havi tervét A Pécsi Szénbányászati­­ Tröszt és a Komlói Szénbányá­szati Tröszt a hónap elején párosversenyre lépett egymás­sal. Váltakozó eredménnyel hol az egyik, hol a másik tröszt vezetett, január 31-én reggel pedig mindkét trösztt 103,3 százalékon állt. A Komlói Szénbányászati Tröszt diszpécsere hétfő dél­előtt 11 órakor jelenítette, hogy külszínre száll­íto­tták a slávia­terv teljesítéséhez szük­­­­séges utolsó csille szenet. Az­­ üzemek versenyében a Kos­­­­suth-aknai I-es üzem érte el­­ a legjobb eredményt, míg a ■ fejtési csapatok közül Vörös­­ János Béla­ aknai DXSZ-bri­­­­gádja vezet. Ez a brigád a ja­■ nyá­rra ígért terven felüli 500­­ csille helyett 1107 csille szenet is küldött felszínre.­­----------------------------------■—■—­A Pécsi Szénbányászati Tröszt ugyancsak hétfő dél­előtt fejezte be havi tervét. Más üzemek­et is segítenek a bútorgyárak A bútorgyárak a felszaba­dulási verseny során segítenek más üzemeknek felajánlásaik teljesítésében is. Az Angyal­földi Bútorgyár a felszabadu­lási versenyt kezdeményező HM Művek számára 166 ipari varrógép faal­aatrészeit készíti el a többi között terven felül. A győri Cardo Bútorgyár eb­ben a negyedévben húszezer kisgéplábat ad terven felül a Kisalföldi Gépgyárnak. A Duna Bútorgyár hulladék­­anyagokból kétezer cigaretta­­adagoló talapzatot állít elő to­vábbi megmunkáláshoz. ■ N .4 TARTALOMRÓL : W. M. Molotov beszélgetése W. R. Hearst és Kingsbury Smith amerikai újságírókkal a tajvani helyzetről és néhány európai kérdésről — A tervjelentés tükrében — Rendelet a beadási kötelezettség szabályo­zásáról — Nemes László regénye: A fölös­leges ember V_______________________________________________ Egy nap alatt 68 tonna acél terven felüli! A Lenin Kohászati Művek elektroacélművének dolgozói január derekán meglehetősen elmaradtak tervteljesítésük­ben. Bár a múlt héten minden­ nap túlteljesítették a tervet, s ezzel 224 tonna elektroacélit törlesztettek az adósságból, mégis mintegy 50 torna ter­ven felüli elektroacél mennyi­ség volt szükséges ahhoz, hogy teljesíthessék a havi ter­vet. A vasárnaptól hétfő regge­lig tartó napon kiemelkedő eredmény született, a lelkes olvasztárok terven felül 68 tonna acélt csapoltak. Ezzel hétfő reggelre virradóan 100,4 százalék fölé emelkedett ese­dékes havi tervteljesítésük. Megérkezett Párizsba a Magyar Állami Népi Együttes A Magyar Állami Népi Együttes 120 tagú csoportja vasárnap este különvonattal Párizsba érkezett. A népi együttes február 1-től a párizsi l’Empire-színházban lép majd fel. A l’Humanité hétfői száma fényképpel díszített kéthasá­­bos, lelkes hangú cikkben is­merteti a Magyar Állami Népi Együttes eddigi működését, programját és beszámol kül­földön aratott sikereiről. Csokonai-emlékü­nnepség Debrecenben Debrecen dolgozói vasárnap délelőtt Csokonai Vitéz Mihály halálának 150. évfordulója al­kalmából a Csokonai Színház­ban emlékű.­., prései tartot­tak. Az ünnepséget Ménes Já­nos, Debrecen város tanács­elnöke nyitotta meg, majd Waldapfel József akadémikus, budapesti egyetemi tanár mon­dott ünnepi beszédet. Ezután művészi műsor következett. Az évforduló napján megko­szorúzták Csokonai síremlé­két. AZ ÖREG GÉPEK ÚJJÁVARÁZSLÓJA Az újjávarázsolást szaknyel­ven úgy nevezik, hogy felújí­tás. Ezt a munkát végzi Ham­pel Ferenc, a Fémáru- és Szer­számgépgyár TMK-ja, ponto­sabban szólva, generálozó laka­­tosa is. Négytagú brigádjával biztosítja a pontos, üzembiz­tos szerszámgépet. Hampel elvtárs munkája gé­penként változik. Jelenleg négy gépen dolgozik. Mind­egyik másfajta, hidraulikus kapcsolású olasz revolverpad, cseh köszörű, RM marógép és EU-esztergapad. A sokfajta szerszámgép mindegyikéhez ért. Ránézéssel megmondja hi­báját. Gondos, lelkiismeretes munka A munka természetszerűleg a g­ép szétszedésével kezdődik. A kopott, törött alkatrészeket Hampel elvtárs már ekkor fél­rerakja, hogy időben gondos­kodjék pótlásukról. A szüksé­ges alkatrészek egy részét a tartalékkészletből biztosítja­­ (sajnos ez elég kicsi), más ré­­s­­szét, ha egyszerűbb, a műhe­­o­lyan belül, ha bonyolultabb megmunkálást igényel, a ter­melőüzemiben készítteti el. Mi­után a gépet »kiterítette«, a brigádtagok­ segítségével hozzá­lát a legfontosabb munkához, a kopott, pontatlanná vált csúszófelületek hántolásához. A csúszófelületek pontosra munkálása után az ágy, az asztal, a szán, s az orsó kü­lönböző szögben való beállítá­­­­sa következik. Igen fontos j munka ez — ettől függ a ge-­e­nerálozott gép pontossága. —­­ Ez a generálozás lelke — vallja­­ róla Hampel elvtárs.­­ Az orsó beállításánál a­­ munka gyakran csapágyhiány­a miat­t megakad. A Hampel­­ibriffád i­lyenkor sem jön za­varba: azon a gépen foglala­toskodik tovább, amelyikhez van alkatrész. A szerszámgépek felújítása, az új gépek szabványelőírásai, az úgynevezett Schlesinger­­utasítás alapján történik. A gyári revizorok ugyanolyan igényesen veszik át Hampel elvtárstól a kész gépeiket, mint akár a gyár exportra készülő termékeit, az RD 47-es revol­verpadot, vagy az MVE esz­tergát. Hampel elvtárs arra tö­rekszik, hogy a felújított gép­nek ne csak a műszaki adatai legyenek az újjal megegyezőek, hanem a »külcsín« -ás. Hiszen ha a gép külsőre tetszetős, job­ban vigyáznak rá a »szakik« munka közben. Jótállanak érte Miután a gép elkészül, át­szállítják a termelőműhelyb­e, ahol a brigád tagjai szerelik össze és állítják be. A lealapo­zott gépet mindig a brigád­vezető adja át végleges gazdá­jának. Elmagyarázza a kap­csolást, az olajozást, a karban­tartást. Golyóscsapággyal pö­röghet az orsó, bronzcsapágy­nál ellen­ben nem felejt el fi­gyelmeztetni arra, hogy hét­nyolcnapos bejáratás szükséges és ez alatt az idő alatt nem te­het a gépet erősen terhelni. — Akár csak a jó órás, mi is »jólállunk« munkánkért — mondja Hampel Ferenc. — Persze, igyekszünk a hibákat inkább megelőzni. Eleinte na­ponta, később hetente megné­zem a gépet működés közben és figyelem a rajta dolgozó szaktárs munkáját. Ha például a gép bemelegszik, figyelmez­tetem, hogy olajozza, így egyre kevesebb a panasz a TMK-ra és egyre szívesebben adják át a műhelyek gépeiket felújí­tásra. Varbam- s gép is érdekes munkát végez Hampel Ferenc. Kevés olyan gép van a gyár­ban, amit nem ismer. Gazdag, sokoldalú tapasztalatát lépten­­nyomon hasznosítja is. A Fém­áru- és Szerszámgépgyár ter­mékén, az RH 100-as gépen például már öt újítást hajtott végre. Egy régifajta, szíjmeg­­hajtású revolverpadot csoport­vezetőjével együtt korszerűsí­tett, ékszí­j­tárcsásra alakított. Bizony nem jól esett neki, amikor az újítási osztályon azt válaszolták: »Ez a kötelessége­­ nem számít újításnak.« Két kérés Nagy szeretettel foglalkozik a fiatal szakmunkások nevelé­sével is. Zámori Iván két éve szabadult. Azóta Hampel elv­társ keze alatt elsajátította a szerszámgép-genez­álozás min­den fortélyát. Legutóbb már önállóan végezte egy EU-esz­tergapad felújítását. A gyári revizorok szerint, kifogástala­nul. Két iparosta­nuló is dolgo­zik mellette. A kiváló szakmunkás szor­gos, becsületes munkája azon­ban nincs kellőképpen megbe­csülve. Szeretné elnyerni a sztahanovista címet, a kiváló dolgozó jelvényt. Dehát a fel­újítóknál nincsenek sztahano­vista feltételek. "Szeretné — az egész brigád szeretné —, ha nem a műhelyátlag alapján, hanem saját eredményeik után premizálnák őket. A műhely­ben két egyenlő létszámú bri­gád dolgozik. Januári feladat­ként mégis — ismerve az erő­viszonyokat — a Hampel -bri­gád már eleve 1396, a Tölch­­brigád pedig csak 1115 norma­­órás munkát kapott. Csupán két szerény kérés ez. Teljesítésükhöz nincs is szük­ség egyébre, csak a fehl játék nagyobb megbecsülésére. * Kolgács-ItariF

Next