Népszava, 1955. március (83. évfolyam, 50-76. sz.)
1955-03-20 / 67. szám
Egy üzenet és egy térkép Ezen a március közepi napon rádió-cserkészés közben értesültem az ön üzenetéről, Meady úr. Ebben az üzenetben ön március idusán szükségesnek tartotta a magyar munkásságot arról biztosítani, hogy az AFL a szolidaritás jegyében mindent el fog követni népünkfelszabadításáért a zsarnokság alól«. Miközben az ön üzenetét hallgattam, amelynek szakszervezeti szolidaritása inkább Foster Dulles »felszabadítási csatakiáltására emlékeztetett, egy amerikai folyóiratot lapozgattam. Meglehetősen ismert hetilapot, a US News St World Reportot, február 25-i számát. A következő címen akadt meg a szemem: »First Blueprint for Atomic War — Planes—Guns—Missiles, All Let to Meet Russians in Europe« vagyis: »Az atomháború első tervrajza — Repülőgépek, ágyúk, irányítható lövedékek készen az oroszokkal való európai szembeszállásra.« És amint a cikkhez mellékelt térkép állítja: »Néhány óra alatt — a Nyugat 800 atomrobbanással üthet rajt Kelet- Európán.« Janán úr, ezen a ternepen az én hazám is rajta van. Nem tudom, megérti-e ön, mérez egy magyar, amikor ezt a térképet meglátja? Megpróbálom érzékeltetni, nem a saját szavaimmal, inkább egyik költőmártírunk soraival. Nem tudhatom, hogy másnak e táj mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringő gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fotórzsibil gyönge ága s remélem, testem s majd e tőidbe süpped c . Ki gépen száll fölébe, annak térképe Ut, s nem tudja, hol lakott Itt Vörösmarty Mihály; s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárikém, ez bakterház e a bakter előtte áll s tizen, piros zászló kezében, körötte sok gyerek, s a gyárak udvarában komondor hempereg... (Radnóti Miklós: Nem tudhatom. 1944.) Ismétlem, elnök úr, nem tudom, képes-e ön, aki tanácsadóira hallgatva ilyen formában nyúlt március idusán a magyarság nemzeti érzéseihez, képes-e ön megérteni bennünket, e hazában végre honra lelt népet, s egy olyan költő sorait, akit náci gyilkosok dobtak tömegsírba. Az amerikai nép hősiesen küzdött és vérzett a fasisztaellenes háborúban, de földjén, otthonán nem tiport keresztül a náci csizma, s Amerika költőinek szinejava nem végezte életét — mint a magyar, s a kelet-európai költők, harcosok közül annyian — a tömegsír vermében. ★ Önök,Meany úr — ezalatt korántsem az amerikai népet értem —, gyakran és előszeretettel szoktak bennünket, kommunista újságírókat azzal vádolni, hogy Amerika-ellenes hangulatot szítunk. Mutasson fel azonban egyetlen olyan térképet, egyetlen olyan újságcikket bármely magyar, szovjet vagy más »keleti« sajtóorgánumból, amely a másik tábor elleni hidrogénháború terveiből igyekeznek »közönségsikert« kicsiholni — amint azt (sok ezer társához hasonlóan) a US News is teszi. Ennek az ominózus atomcikknek a szerzője. Robert Kleiman szerkesztő úr »heteket töltött kutatással és utazással« — mint lapja közli a cikk élén —, »hogy megszerezze ezt az exkluzív sztorit azatomtaktikáról’ — vagyis a következő háború realisztikus képéről.« Sorra kérdeztem kollégáimat, milyen fajta kutatómunkával és utazással töltöttek mostanában heteket. A következő »sztorikat« szerezték , hogy találomra idézzek közülük: a Könnyűipari Gyárfelszerelő Vállalatnál jobban kellene törődni a munkavédelemmel; a veszprémi egyetemi város az építés szolgálatában; a Budapesti Szerszámgépgyárban sok a kihasználatlan lehetőség az önköltség csökkentésére; a radioaktív izotópok felhasználása a mezőgazdaságban stb. stb. Nem, Meany úr, ön egyetlen olyan magyar újságírót sem talál, aki nem hogy heteket, de egyetlen percet is fordítana az új háború »realisztikus képének« népszerűsítésére, vagy ilyen sorok leírására (mégpedig alcímben): »A háború hamar véget érhet.« Mi ezt a »villámháborús« altatódalt jól ismerjük már egy régebbi magazinból — a Signal-ból. Miért akarnak önök most mindenáron a Signal szerkesztőinek és lelkes olvasóinak sorsára jutni? ★ Amikor eljut majd önhöz ennek a cikknek a ford.ása (tanácsadói feltételezhetően gondoskodnak majd erről), lehetséges, hogy felháborodva áll LA-t. -11^. LA_ L nuevu UO vezére hozzam Kleiman úr fejtegetéseivel. Nos, Kleiman ú »exkluzív sztorija« a legkevésbé sem privát csevegés Amint meg is írja: »Ez azelőrenyomulási stratégia’ az első következménye a 14 (atlanti blcikkbeli) nemzet arra vonatkozó történelmi döntésének, hogy valamennyi nyugati védelmi tervet a taktika atomfegyverek bevetésére kel alapozni.« Márpedig az AFI vezetősége az ön elnöklete alatt tűzzel-vassal támogatja azt az amerikai külpolitikát amelynek szerves része az atlanti szövetség itt említett decemberi határozata. Ám az feltételezi ön, hogy ép erkölcs érzékkel rendelkező dolgozó magyar emberek között akad aki az amerikai politikusok — legyen az szakszervezet vagy államelnök — felszabadítási kardajából ne hallaná kicsendülni a »stratégák« ütemes szavalókórusát: »A-tombom-bát! A-tom-bom-bát!«? ★ A magyar munkások magasra értékelik a nemzetközi szolidaritást. Mégis — vagy inkább éppen ezért — jobb lett volna, ha egy ilyesfajta üzenetben nem történik hivatkozás rá. Ugyanis túlságosan érződik, Meany úr, hogy az ön szolidaritása — a hidrogén bomba »szolidaritása« áldozataival. Mert az amerikai hatalmi politika, melyet ön jobb ügyhöz méltó szenvedéllyel támogat, most már odáig fejlődött, hogy a kelet-európai munkásokat nemcsak abból a helyzetből akarja »felszabadítani«, hogy jól megvannak a fiók-Rockefellerek és fiúk-Morganok, a Weiss Manfrédok, Chorin bárók, Vidék és a Standard nélkül is, hanem — a szent hidrogénbomba nevében — meg akarják szabadítani őket általában a földi léttől. Igaz, félni a magyar munkások akkor sem félnek, ha azt a hidrogénbombát csörtetik előttük, amelynek fejlesztésében egyébként a Szovjetunió ma már előrébb jár, mint az Egyesült Államok. A magyar munkásság azt is kibírja valahogy, hogy ön most — csatlakozva Dulleshez és Fordhoz — szintén »szolidáris«. Hanem egy dolog bizonyos. A világ jól kiismerte az európai »új rend« térképét rajzolóit, akik egész országokat szerettek volna »kiradírozni«. S a történelem azt mutatja, hogy ez bizony nem rajtunk áll, Menny úr. Üzenetének tanulságaiért hálás köszönettel Kis Tamás Ati amerikai titkosszolgálat lengyelországi ügynökeinek kémpere Az amerikai titkosszolgálat lengyelországi ügynökeinek varsói bűnperében a bizonyító eljárás véget ért. A törvényszék a vád és a védelem képviselőit hallgatta meg. H. Golczewski alezredes, katonai ügyész vádbeszédében ismertette az egyes vádlottak szerepét és rámutatott, hogy a „Camp King“-tábor az amerikai titkosszolgálat Adenauer államának területén szétszórt kémközpontjainak egyike. E központokban hazaárulókat képeznek ki a béke és a haladás tábora ellen szervezett kémhálózatok számára. »Nagyon jól tudjuk — mondotta az ügyész —, hogy a szökevényeknek ezeket a táborait minden emberi méltóságtól megfosztott, becsületérzésből és hazafias érzésből kivetkezett, árulás és megvesztegetés útjára lépett rabszolgák piacává változtatták.« A nők helyzetével foglalkozó ENSZ-bizottság ülése A nők helyzetével foglalkozó ENSZ-bizottságban most a nők politikai jogainak kérdését vitatják meg. V. A. Fomina szovjet megbízott a vita során rámutatott arra, hogy mennyire parancsoló szükségesség és mennyire fontos, hogy a nők a férfiakkal egyenlő politikai jogokat kapjanak. Hangsúlyozta, hogy 17 országban, köztük az ENSZ egész sor tagállamában is, a nőknek még mindig nincsenek politikai jogaik. — Moszkvában véget ért a szovjet mezőgazdasági és begyűjtési munkások és alkalmazottak szakszervezete központi bizottságának teljes ülése. A szakszervezetnek több mint hatmillió tagja van; szovhozok, gépállomások, állami erdőgazdaságok dolgozói. — A Francia Kommunista Párt központi bizottsága üzenetet küldött Frédéric Joliot- Curie-nek 55. születésnapja alkalmából. — A lengyel és a görög kormány elhatározta, hogy diplomáciai kapcsolatuk helyreállítása érdekében, követségi rangon levő állandó diplomáciai képviseletet létesít egymás országában. Otto Strasser, a német náci mozgalom egyik volt vezetője, pénteken visszatért Németországba. Strasser 22 éven át külföldön, elsősorban Amerikában élt, miután hatalmi kérdések miatt szakított Hitlerrel. Strasser bejelentette, hogyismét bekapcsolódik a német politikai életben. — Párizs népe tömeggyűlésen ünnepelte a Párizsi Kom■nün 84. évfordulóját. Szovjet jegyzék a francia kormányhoz a francia-szovjet szerződésről a szovjet kormány még 1954 .december 16-án jegyzéket intézett a francia kormányhoz. Ebben rámutatott arra, hogy a francia kormánynak az úgynevezett párizsi egyezmények megkötésében kifejezésre jutó ténykedései homlokegyenest ellenkeznek azokkal a kötelezettségekkel, amelyeket Franciaország a Szovjetunió és a Francia Köztársaság szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződésében vállalt. A francia kormány január 20-i válaszjegyzékében azt próbálta bebizonyítani, hogy az az elv, amely a párizsi egyezményeket áthatja, valójában nem ellenkezik a francia—szovjet szerződés alapgondolatával. A szovjet kormány március 18-i újabb jegyzéke ismét megcáfolja ezt az állítást. A szovjet kormány szükségesnek tartja kijelenteni — hangsúlyozza a jegyzék —, hogy nem áll helyt a francia kormány utalása arra az úgynevezett “korlátozó, ellenőrző és szavatossági rendszerre«, amelyet a párizsi egyezmények Nyugat- Németországgal kapcsolatban, a nyugat-európai katonai szövetség megalkotásával kapcsolatban előírnak. A német militarizmus agresziójától szenvedett országok közül egyetlen egy sem tételezheti fel, hogy ezek a papirosgaranciák valamennyire is hathatós biztosítékot nyújthatnak egy újabb német agresszióval szemben, ha feltámasztják a német tralitarizmust. A szovjet kormány nem érthet egyet a francia kormánynak azzal a kijelentésével, hogy a párizsi egyezmények elősegíthetik az európai biztonság megteremtését. Ha a francia kormánynak valóban szívügye lenne az európai biztonság megteremtése, akkor miért utasítja el a Szovjetuniónak az európai kollektív biztonságú rendszer megszervezésére vonatkozó javaslatait? A francia kormánynak nem volt mondanivalója a szovjet kormány 1954. december 16-i jegyzékének arra a kijelentésére vonatkozólag, hogy a francia kormány jelenlegi politikája nem fedi Franciaországnak a francia—szovjet szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződés alapján vállalt kötelezettségeit, sőt egyenesen a Szovjetunió és más békeszerető európai államok ellen irányul. A francia kormánynak ez a politikája ellenkezik a francia —szovjet szerződés betűjével és szellemével— állapítja meg az újabb szovjet jegyzék. IV. Sz. Hruscsov beszéde egyes mezőgazdasági feladatokról Mint már ismeretes, N. Sz Hruscsov, az SZKP központ bizottságának első titkára március 18-án beszédet mondott a Szovjetunió délkeleti területe mezőgazdasági dolgozóinak tanácskozásán. Az SZKP központi bizottságának januári ülése — mondotta — részletes határozato hozott a szemestermények és állati termékek termelésénél növeléséről. Ez a határozat valóban kulcsa annak, hogy mezőgazdasági termékbőséget teremtsünk országunkban. De elvtársak, bármilyen jók legyenek is a határozatok, magukban véve semmit sem adnak, ha a kolhozok, a gép- és traktor állomások és szovhozok élén nem állanak olyan emberek, akik meg tudják szervezni a tömegeket a határozatok végrehajtására. A pártmunkások, a szovjet funkcionáriusok, a mezőgazdasági szakemberek, a termelési szervezők legjobbjait kell erre a munkára ajánlani. Szeretnék emlékeztetni a nagy Leninnek alsó láncszemeink káderekkel való megszilárdításáról mondott szavaira. Íme ezt írta V. I. Lenin: »Miért ne helyezzük át most a Szovjetek Központi Végrehajtó Bizottságának néhány tagját, néhány kollégiumi tagot, vagy egyéb más magasállású elvtársat akár járási munkára? Talán annyira »elbürokratizálódtunk«, hogy ez »lesújtana« bennünket. És akadnak nálunk tizesével olyan központi dolgozók, akik örömmel belemennek ebbe. Az egész köztársaság gazdasági építésének műve pedig igen sokat nyer ezzel és a példás járásoknak nemcsak nagy, hanem egyenesen döntő történelmi szerep jut.Címe, ilyen szemmel nézte Lenin a helyi szervek megszilárdításának ügyét. Ezért kell nekünk lenini módon nyúlnunk a kolhozokban, szovhozokban, gép- és traktorállomásokon, a kerületi pártbizottságokban dolgozó vezető káderek kiválogatásához. A szemestermények termelésének növeléséről szólva Hruscsov elvtárs részletesen foglalkozott a kukorica termeléssel. N. Sz. Hruscsov rámutatott, hogy az utóbbi időkben egyes helyi funkcionáriusok körében az a hibás vélemény terjedt el, hogy a kukorica a többi növényhez viszonyítva a legmomkaigényesebb. Valamely növényfajta munkaigényességét nem azzal kell mérni, mennyi munka szükséges egy hektár megműveléséhez, hanem aszerint, hogy mennyi munka szükséges egy termékegységhez. Ha ebből a szempontból nézzük a kukoricát, akkor kiderül, hogy ez a legkevésbé munkaigényes növény. Ha a takarmányegységekben feltüntetett kukoricamennyiség termelésére fordított munkát 100 százaléknak vesszük, akkor kiderül, hogy ugyanilyen mennyiségű takarmányegységhez a kukoricához viszonyítva a következő mennyiségű munka szükséges: cukorrépánál 500 százalék, burgonyánál 413, takarmányrépánál 610, napraforgónál 197, zabnál 120, tarlórépánál 1407 százalék. E számadatok alapján nem nehéz belátni: a kukorica abban az értelemben, hogy mennyi munka szükséges egy termékegységhez, valójában a legkevésbé munkaigényes növényfajta. N. Sz. Hruscsov ezután a mezőgazdasági tervezés kérdéseivel, majd a mezőgazdaság vezetésének megjavításával kapcsolatos feladatokkal foglalkozott. Szükséges — mondotta —, hogy vezetőink jól ismerjék a mezőgazdaságot, hogy gyakrabban találkozzanak a kolhozparasztokkal, tanuljanak tőlük. Ebben az esetben bizonyos idő múlva, a dolgok ismerete alapján taníthatják majd a kolhozparasztokat. Szükséges, hogy a vezető tudja, milyen növényfajtával vessenek be valamely földdarabot, mikor vessenek, mikor trágyázzanak, mikor arassanak, hogyan óvják meg a termést stb. Nálunk még nagyon kevés olyan pártszervezeti vezető van, aki mindezt alaposan tudja. Az ilyen vezetőknek tanulniok kell a kolhozparasztoktól. Ez a tudomány nem szerezhető meg egyedül könyvekből, hanem mindennapi gyakorlati munkára is szükség van. N. Sz. Hruscsov hangsúlyozta, hogy javítani kell a mezőgazdasági tudományos kutató intézetek munkáját. Befejezésül Hruscsov elvtárs kifejezte azt a meggyőződését, hogy a délkeleti területek pártszervezetei és mezőgazdasági dolgozói minden erejüket latba vetik, hogy még az idén jelentősen növeljék a gabonaneműk termelését és az állattenyésztés hozamát. MI TÖRTÉNT A HÉTEN A VILÁGPOLITIKÁBAN ? A Churchill A nemzetközi köz--Molotov vélemény megtud levélváltásta ezen a héten, ,---------------- miért maradt elégy olyan nagyfontosságú, magas színvonalú nemzetközi öszszejövetel, amely elősegíthette volna a világfeszültség enyhítését , miért maradt el az tongói és a szovjet miniszterelnök találkozója. Hétfőn,amikor az angol alsóház konzervatív többsége elutasította amunkáspárt háromhatalmi találkozót sürgető javaslatát,Churchill miniszterelnök hivatkozott a közte és Molotov [szovjet külügyminiszter között , 1954 július—augusztusában se zajlott bizalmas jellegű levelezésre. Churchill azonbannem idézte az üzenetek pontos szövegét. A hét végén aTASZSZ teljes terjedelmiéiben közzétette a levélváltást. Ebből kitűnik, hogy noha Churchill július 4-énjavasolta az angol és a szovjet miniszterelnök találkozását, július 27-i üzenetében saját maga vonta vissza javaslatát. Bár az elutasítás azzal az ürüggyel történt, hogy az európai kollektív biztonsági értekezlet összehívására vonatkozó július 24-i szovjet javaslat Churchill javaslatának »helyébe lépett« — az angol kormány ezen az értekezleten sem volt hajlandó részt venni. Jalta Ugyanakkor most „amerikai az amerikai korverzióso”mány is megkí------------— kézli, hogy sajátságos beállításba hozzon egy történelmi jelentőségű diplomáciai aktust. Az 1945 felemegtartott jaltai értekezlet amerikai fogalmazású jegyzőkönyvének nyilvánosságra hozásáról Churchill, a hármas találkozó egyik részvevője kijelentette, hogy az az események amerikai változatát tűri KÜLPOLITIKAI NAPTÁR VASÁRNAP: A Béke-Vigianits irodájának felhívása a májusi béke-világtalálkozóra. HÉTFŐ: Az angol alsóház elveti a háromhatalmi találkozót sürgető munkáspárti javaslatot. KEDD: Bevant kizárják a munkáspárt parlamenti csoportjából. SZERDA: Megnyílik a lesigyei szejm ülésszaka, amelyen részt vesz a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége is. CSÜTÖRTÖK: A Népköztársaság Elnöki Tanácsa megszünteti a hadiállapotot Németországgal. Az Egyesült Államok nyilvánosságra hozza a jaltai értekezlet amerikai fogalmazást jegyzőkönyvét. ] péNTEK: A TASZSZ közli Churchill és Molotov levélváltását az angol—szovjet kormányfői találkozóról. A bonni Szövetségi Tanács elfo-gadta a párizsi szerződéseket. /VWVS-»--VWV——VWWW^V, közi, a közzétett okmányok »semmiképpen sem tekinthetők olyannak, amelyekben az érdekelt hatalmak megegyeztek«, s azok »komoly tévedéseket tartalmaznak«. A Sztálin-Churchill—Roosevelt találkozó »amerikai verziójának« közzététele belpolitikai síkon azt a célt szolgálja, hogy a köztársasági párt tovább fokozhassa a hadjáratot »megalkuvó« Roosevelt politikai öröksége és a demokrata párt ellen — különös tekintettel a jövő évi elnökválasztásokra. Külpolitikai tévei a jegyzőkönyv célzatos beállításaival táplálni akarják a szovjetellenes kampányt. Kétségtelen, hogy Churchill különböző franciaellenes kijelentéseinek közzététele és a jegyzőkönyv néhány más vonatkozása is hozzájárul az imperialista nagyhatalmak ellentéteinek mélyüléséhez. Figyelembe kell azonban vennünk azt is, hogy a jaltai jegyzőkönyv amerikai nyilvánosságra hozatalának egyik fő célja, hogy dokumentálja: az európai és ázsiai béke nagy kérdéseit rendező jaltai konferencia szelleme »megérett az eltemetésre«. Ezt erősíti meg a nyugatnémet visszhang is. A német Jalta és Potsdam militarizmus szelleme halott veszélyes — jelentette ki ------------------ Adenauer kancellár, amikor a bonni felsőház pénteken jóváhagyta a párizsi egyezményeket. Nyugat-Németországban a ratifikálás parlamenti folyamata ezzel befejeződött, az egyezményk a közeljövőben kerülnek aláírásra Heuss államelnök elé. Az európai munkásosztály is a dolgozó tömegek eközben mind nagyobb erővel adják tudni, hogy nem hagyják magukat megfélemlíteni a német mili- tarizmus elleni harcban. A francia üzemi bizottságok felírására március 12—13-án Berlinben Franciaország, Olaszország, Nyugat-Német or■ szág, a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország és Csehszlovákia dolgozóinak képviselői úgy döntöttek, hogy április 22—24-ére Lipcsébe összehívják az európai dolgozók értekezletét a párizsi egyezmények ellen. A párizsi egyezmények végrehajtásának veszélyeire figyelmeztetett a lengyel szejm e heti felhívása is. A lengyel országgyűlés ülésszakán részt vesz a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége. Ez az első gyakorlati lépés a parlamenti delegációk cseréjét javasló február 0-i szovjet felhívás szellemében. Aktív A pénteki roamagyar gyár sajtó köbékepolitika tölte a Nópköz■ társaság Elnöki Tanácsának törvényerejű rendeletét a Németországgal való hadiállapot megszüntetéséről. Az ENSZ európai gazdasági bizottságának genfi ülésszakán a magyar felszólalások tevékenyen támogatták a szorosabb gazdasági együttműködés és a nemzetközi tapasztalatcsere gondolatát. Békés ktílkapcsolataink fejlesztését szolgálja az is, hogy egyiptomi hivatalos meghívásra magyar gazdasági, műszaki kormánydelegáció utazott Egyiptomba az 1953 decemberében Magyarországon járt egyiptomi kormánydelegáció látogatásainak viszonzására.