Népszava, 1955. március (83. évfolyam, 50-76. sz.)

1955-03-01 / 50. szám

,,Erősek vagyunk, igaz ügyünk, a béke ügye, győzni fog“ Befejeződött a IV. magyar békekongresszus Vasárnap folytatta tanács­kozását a IV. magyar béke­kongresszus. A jelölőbizottság tagjait választották meg első­nek, majd Gál Ferencné Csongrád megyei, Nyitrai László Heves megyei dolgozó paraszt és özv. Kovács János­­né, a Szolnoki Járműjavító dolgozója után Káldy Zoltán pécsi evangélikus esperes szó­lalt fel, hangoztatva: az evan­gélikus egyház hívői tudják, nem elég nemet mondani a hidrogénbombára és a német militarizmusra. Igenre van szükség a békéért való mun­kálkodás terén. Josef Lukacevic szlovák épí­tésügyi megbízott a csehszlo­vák békeharcosok nevében kö­szöntötte a kongresszust ma­gyar nyelven. Meleg szavakkal beszélt a két nép őszinte és meghitt barátságáról, s arról, hogy a béketábor és a szocia­lizmus eszméje összehozta a két szomszéd népet. Ezután Esze Gábor tarpai parasztember, Esze Tamás és Bajcsy-Zsálinszky Endre fa­lujának békeharcosa tett ígé­retet: »Termelünk,­­mert tud­juk, hogy minden szem gabona Dr. Kolta Ferenc, a Pécsi Pedagógiai Főiskola docense után Szabó István altábornagy, az Országos Béketanács elnök­ségének tagja szólalt fel nép­hadseregünk képviseletében. Hangoztatta: a mi békeszerete­­tünk és békeakaratunk egy pil­lanatra sem jelent kiszolgálta­tottságot és védtelenséget. Ezért hozta létre pártunk és államunk népünk szeretett gyermekét, a magyar néphad­sereget. A béke megvédéséhez olyan erő is kell, amely fé­­kentartja s ha szükséges, még­is semmisíti a népek békéjére és szabadságára törő agresszo­­rokat. A továbbiakban beszélt honvédelmünk kiapadhatat­lan forrásairól, népünk haza­szeretetéről, erkölcsi, politikai egységéről, növekvő gazdasági Vörös Béla győri és Tóth János zalaistvándi küldött után Lukács György, a Béke­világtanács tagja mondott be­számolót az értelmiségi bizott­ság munkájáról. Hangoztatta, hogy a békeharc sikeréhez az értelmiség aktív szerepére is szükség van. Rámutatott arra, hogy egyesek úgy vélekednek: a háború és béke kérdése ál­lamok, kormányok, tömegek dolga, amelyben egy ember nem számít. Ez a nézet mély­ségesen téves, mert egyes em­bereknek is nagy jelentősége lehet a tömegek mozgalmának felkeltésében. Utalt Rosa Luxemburg, Liebknecht, Zala, Fucsik magatartásának hatal­mas hatására, s hangsúlyozta: nagy felelősség nyugszik min­den értelme­ségű­nek, vállán, ön­maga, nemzete és az egész vi­lág előtt. Setét Mátyásné hetényegy­­házi dolgozó parasztasszony és dr. Kisbán Jenő tatabányai kórházi főorvos után Tolnay Klári Kossuth-díjas színmű­vésznő, a Magyar Népköztár­saság kiváló művésze szólalt fel. — A művész akkor szol­gálja leghívebben hazáját, ha minden képességével a béke védelmét hirdeti — mondotta. Bakoskőházi György Nógrád megyei bányász, Bellik István aszódi járási béketitkár be­szélt azután, majd Maria Bo­nus román költőnő, a román békeharcosok küldötte beszélt a román nép békeakaratáról, országaink örök barátságáról. Az európai népek saját bőrü­kön tapasztalták, mit jelent a német militari­zmus. Lanka­datlanul újra és újra felhívjuk az egész világ figyelmét arra, a békét erősíti".« Jenei Lajos, a Lenin Kohászati Művek Kos­­suth-díjas olvasztája Diósgyőr hatalmas fejlődéséről beszélt s ismertette a Lenin Művek békehetének sikereit A koreai nép üdvözlete Sümegi János szécsényi dol­gozó paraszt után Kim Gi Szu, a koreai nép küldötte köszön­tötte magyar nyelven a kong­resszust: »Kívánom, hogy a békeszerető magyar nép erő­sítse, fejlessze tovább gazdag országát, s arasson újabb ra­gyogó sikereket az emberiség életének megmentéséért vívott harcban.« Kim Gi Szu átadta a kongresszusnak a Koreai Béketanács zászlaját. Kovács Pál, a kardvívás olimpiai és világbajnoka be­szélt sportéletünk háborús veszteségeiről. »Sportolni is csak békében lehet és mi a sportpályákon, a sport küzdő­terén kívánjuk erőinket más országok sportolóival össze­mérni, nem pedig véres hábo­rúban!« Pocman Herman Vas megyei küldött községe ma­gyar- és németajkú lakosainak aláírását adta át, erejéről, valamint a Szovjet­unió és a testvéri népi demok­ráciák iránt érzett szeretettről. Majd így folytatta: szakadat­lanul munkálkodnunk kell azon, hogy hazánk gazdasági erejét növeljük. Ezért is kell a helyes arányok figyelembe­vételével továbbfejlesztenünk nehéziparunkat, amely a mező­­gazdasági termelés növelésé­nek, az életszínvonal emelésé­nek, s nem utolsósorban hon­védelmünk erősítésének alap­vető feltétele. Felszólalását így fejezte be: tudja meg min­den magyar dolgozó, a magyar nép hű fiai, a magyar néphad­sereg katonái mindenütt ott lesznek, ahol a nemzet legdrá­gább s kincsének, a szabadság­nak megvédéséről van szó, hogy a német militarizm­us fej­lesztése halálosan veszélyezteti az emberek otthonainak nyu­galmát, a gyermekek életét. Naxim Hikmet felszólalása Rozsnyai Mihály, a gádo­ros­ Gerő termelőszövetkezet tagja után nagy taps köze­pette lépett az emelvényre Nazim Hikmet nemzetközi békedíjas török költő. — Tö­rökország népe békét akar, barátságban akar élni minden szomszédjával és a világ vala­mennyi népével együttmű­ködve meg akarja védeni a békét, harcol a nemzeti füg­getlenségért — mondotta. Majd így folytatta: — Szeret­ném, ha a magyar nép, amely olyan csodálatos dalokkal ajándékozta meg a világot, s most újabb dalokat terem­tene, olyanokat, amelyek az atombomba és a német felfegy­verzés ellen mozgósítanak, amelyek a gyűlöletet és az élet szeretetét sugározzák a hálái ellen. Mészáros Ági Kossuth­­díjas kiváló művész Nazim Hikmet Halott kislány című versét mondotta el ezután, majd Pribék Istvánné, az MNDSZ Veszprém megyei el­nöke, Havasi Lászlóné, a veszprémi városi békebizott­ság titkára és dr. Kulka Hugó érdemes orvos, a tapolcai já­rási békebizottság elnöke szó­lalt fel. Ezután Imázs Eszkandri iráni küldött hangsúlyozta, hogy valamennyien egye­sülve megnyerjük az emberi­ség nagy csatáját a pusztulás, a halál, a nyomor és a sötét­ség erőivel szemben. tét, alattomos készülődését. Ha jelf­egy vérzik Nyugat-Né­­metországot, mi sem mara­dunk tétlenül és a magyar munkásosztály a világ béke­­szerető népeivel megtalálja a módját, hogy az imperialista tervekre méltó módon adjon választ. Befejezésül hangoz­tatta, hogy munkásosztályunk örömmel üdvözli a Szovjet­uniónak a béke megszilárdítá­sára irányuló kezdeményezé­sét, a világ népeihez és par­lamentjeihez intézett felhívá­sát. Munkásosztályunk ma­gáévá tette a Szakszervezeti Világszövetség felhívásét: már­cius 10 legyen a párizsi egyez­mények és a német militariz­­mus újjáélesztése elleni harc napja. Sályi István, a miskolci Rákosi Mátyás nehézipari mű­szaki egyetem rektora, a Haza­fias Népfront országos tanácsa nevében szólalt fel, hangoz­tatva, hogy a népfront a be­csületes embereknek azokra a millióira támaszkodik, akik ma azért építik Inotát, Sztálin­­várost, Komlót vagy­ Kazinc­barcikát, hogy utódaik tovább építhessék ezeket; azokra a milliókra, akik a pusztulás, a rombolás démonával szembe állítják a maguk törhetetlen meggyőződését. Kovács Imre, Somogy megyei küldött után Ferdinand Schattauer mérnök, osztrák békeharcos szólalt fel, elmondotta, hogyan igye­keznek Ausztriát az imperia­listák a háború előkészítésébe bevonni s hangoztatta: Auszt­ria népéből nem lesz ágyútöl­telék. Paul Robeson üzenete Barabás Tibor Kossuth-díjas író volt a délelőtti ülés utolsó felszólalója. A déli szünet után az elnök közölte, hogy Paul Robeson, a világhírű amerikai békeharcos magne­tofon-szalagon angol és ma­gyar nyelvű üzenetet küldött a kongresszusnak. Üzenetében Paul Robeson a többi között reményét fejezte ki, hogy nemsokára eljön a nap, amely lehetővé teszi számára, hogy együtt ünnepelje a tartós bé­két és barátságot a magyar néppel s a világ minden nem­zetével.. Ezután a kongresz­­szus meleg ünneplésétől kí­sérve csendültek fel a magne­tofon-szalagról magyar nyel­ven az amerikai békeharcos által énekelt magyar dalok. Fü­löp István zombai ter­melőszövetkezeti elnök a Tolna megyei magyar és né­met dolgozó parasztok béke­vágyát tolmácsolta. Győri Ele­mér dunántúli református püspök hangoztatta: nem azért küzdünk a békéért, mintha félnénk, hanem azért, mert szeretjük az embert és az emberiséget, hazánkat, né­pünket és minden népet. Grei­­lich Ferenc soltvadkerti dol­gozó paraszt, dr. Kovács Ist­ván, a Magyar Jogász Szövet­ség főtitkára, Nasza Imre sztá­­linvárosi főolvasztár, Bácsi Jánosné füzesabonyi paraszt­asszony, dr. Frankl Zoltán Koreában járt orvos, Takács Istvánné, a Rákosi Művek munkásnője és Csohány Gab­riella költőnő szólalt fel ez­után, majd az ifjúság küldött­sége vonult be s köszöntötte a kongresszust. Budapest DISZ- fiataljainak üdvözletét Gazdik István, a MÁVAG ifjúmun­kása adta át. Ezután dr. Pest­i László tett javaslatot az Or­szágos Béketanács megválasz­tandó tagjaira, majd Bugár Jánosné felolvasta a IV. ma­gyar békekongresszus felhívá­sát. A IV. magyar békekong­resszuson Sőtér István író mondott zárszót. A kongresszus a Szózat hangjaival ért véget. Megválasztották az Országos Béketanács elnökségének vezetőit Az­ Országos Béketanács el­nökségének tagjai Benke Va­léria, a Magyar Rádió Hivatal elnöke javaslatára megválas­z­­tották az elnökség tisztségvi­selőit. Elnök Andics Erzsébet Kossuth-díjas akadémikus, al­­elnök Mihályfi Ernő népműve­lési miniszterhelyettes és Ná­­nási László, a Magyar Nemzet szerkesztő bizottságának tagja, titkár­ Bugár Jánosné lett. Szabó István altábornagy felszólalása Lukács György beszámolója Mekis József, a SZOT elnöke az üzemi békemozgalomról Mekis József, a Szakszerve­zetek Országos Tanácsának elnöke az üzemi békemoz­­galommal foglalkozó bizottság munkájáról számolt be. — A békebizottságok munkájában tapasztalt hibák ellenére kije­lenthetjük — mondotta —, hogy békebizottságaink jó munkát végeztek s felvilágo­sító szavukkal eljutottak azokhoz a dolgozókhoz is, akik egyébként a politikától távol éltek. Feladatunk, hogy a békebizottságokat tovább erősítsük. A békeharc sikeré­hez elengedhetetlenül szüksé­ges — folytatta —, hogy az üzemi békemozgalom együtt­működjék a munkásosztály legnagyobb, legszélesebb tö­megszervezetével, a szakszer­vezettel. Ennek az együtt­működésnek megvan minden feltétele. A magyar munkásosztály szilárdan a béke ügye mellett áll — folytatta Mekis József —, a béke megvédésének el­tökélt szándéka azonban nem jelenti azt, hogy tétlenül néz­zük a béke ellenségeinek s.­ A IV. magyar békekongresszus felhívása a magyar néphez Még nincs egy évtizede, hogy a világ népei ünnepelték a német fasizmus feletti győ­zelmet. S ma, az amerikai há­borús gyújtogatók újra feltá­masztják Nyugat-Németország­­ban a német militarizmust. A háborús bűnös hitlerista tá­bornokok ma újra fasiszta hadseregeket szerveznek. A német fasizmus a világtörté­nelem eddig legnagyobb ka­tasztrófáját zúdította az em­beriségre. De az amerikai há­borús gyújtogatók még ször­nyűbb pusztítást szánnak Európa és a világ népeinek: új világháborút készítenek elő, törvényesíteni akarják az atompusztítást, eltökélték ma­­gukat, hogy a náci gyilkosok kezébe adják az atomfegyvert. Tiltakozunk! Nem felejtet­tük el a második világháború 50 millió halottját, nem felej­tettük el annak a félmillió ma­gyarnak az emlékét, akik a fasiszták érdekeinek estek ál­dozatul. Nem felejtettük el a Japánra ledobott atombombák iszonyú pusztítását, nem felej­tettük el azt a mérhetetlen szenvedést, amit a német el­nyomók évszázadokon át né­pünkre zúdítottak. Nem felej­tettük és nem felejtünk el semmit! Mindenre emlékszünk, s azt kiáltjuk: nem engedjük! Minden erőnk megfeszítésével azon leszünk, hogy meghiúsít­suk az imperialisták elvete­mült terveit. Hatalmas tömegmozgalom bontakozik ki, Nyugat-Európa népei politikai tömegsztráj­kokkal adják tudtára a hábo­rús gyújtogatóknak: rosszul számítanak, ha azt hiszik, hogy a hátuk mögött, ellenük kirob­banthatják a háborút. Ebben az egész Európára kiterjedő harci mozgalomban ott van a mi elszántságunk, a mi kiállá­sunk is. Közös ügy, közös cél forraszt össze mindnyájunkat, az, hogy meghiúsítsuk az agresszív német katonai gépe­zet feltámadását, megakadá­lyozzuk az atomháború előké­szítését. Ügyünk győzelmét biztosítja, hogy békeharcunk a Szovjetunió vezette 900 mil­liós béketábor egyesített kato­nai erejére, erkölcsi fölényé­re és megingathatatlan egysé­gére támaszkodik. A Szovjet­unió bölcs külpolitikája meg­mutatta a béke biztos útját. Szerte a világon ugyanezt vall­ják a néptömegek: Németor­szágot békés úton egyesíteni kell, az atomfegyvert törvé­nyen kívül kell helyezni. Sokszínű, sokszívű, de egy célért küzdő mozgalmunk e követelésekben összeforrva vá­lik minden eddiginél széle­sebbé, hatalmasabbá. E nagy háborúellenes áramlat sodrá­ban nő, árad, erősödik a mi hazai békemozgalmunk is. Kongresszusunk az atomhábo­rú és a német militarizmus el­len egységesen fellépő magyar nép harci seregszemléjévé vált. Bebizonyosodott: egyre többen ismerik fel hazánkban is, hogy minden nemzetközi vitás kér­dés minket is érint — akár Nyugat-Németországról akár az atomháborúról, akár Taj­vanról van szó. Megmutat­kozott, milyen őszinte, igaz vágy él az emberek többségé­ben, hogy mindennapi munká­juk jó elvégzésével, helytállás­sal pecsételjék meg aláírásu­kat, béke- és hazaszeretetüket. Békebizottságok, a béke ügyéért tenni kész magyar bé­­keharcosok, békeküldöttek! Menjetek szét az országba, s vigyétek el kongresszusunk békeüzenetét. Váltsatok szót az emberekkel. Mondjátok el, hogy nagy küzdelmünkben minden egyes emberre szük­ség van. Értessétek meg, hogy a milliók összefogása az a soha nem ismert hatalmas erő, amelytől megriad és visszahú­zódik a háború fenevadja. Ma­gyarázzátok meg, hogy a hábo­rús veszély eleven valóság. De magyarázzátok meg azt is, hogy a veszély elhárítása tő­lünk függ, a mi munkánktól, helytállásunktól, erőnktől. Egyedül a békeszerető embe­rek egyesített ereje tudja meg­hátrálásra kényszeríteni a go­nosztevőt! Minden igaz hazafi tudja, hogy hazánk, függetlenségünk, szabadságunk védelme és bé­kénk védelme egymástól el nem választható. Békeharcosok, békeküldöt­tek, nagy ünnepünkre, hazánk felszabadításának, szabad éle­tünk születésének tizedik év­fordulójára készülve fogadják meg, hogy megálljuk helyün­ket munkában, fegyelemben,­­józanságban, becsületben. Erő­sítjük hazánkat, növeljük­­ ta­zánk gazdasági és honvédelmi erejét, hogy biztosabbá tegyük a békét. Egységesek leszünk a béke védelmében, készek va­gyunk megvédeni hazánk ha­tárait, függetlenségét, szabad­ságát, népünk békés alkotó-­ munkáját. Igyekszünk minél több embert megnyerni; felvi­lágosító szóval minden ajtón bekopogtatunk, s megtaláljuk az utat a békéért már aggódó, de tettre még nem dobbanó szívekhez is. Pártunk és kor­mányunk békepolitikájának erősítésére felsorakoztatunk minden becsületes embert. Tá­mogatjuk a Szovjetunió nagy történelmi harcát, amelyet az emberiség békés életének, jö­vőjének megvédéséért folytat. Adjon lendületet tanácsko­zásunk az aláírásgyűjtésnek. Amikor nevünket leírjuk, te­gyünk mindnyájan fogadalmat önnön lelkiismeretünknek, hogy jó munkával, helytállás­sal járulunk hozzá a béke se­regének győzelméhez. Ha népünk küldöttei május 22-én megjelennek majd Hel­sinkiben, a nagy béke-világ­találkozón, vigyék el ezeket az aláírásokat. A magyar nevek milliói adják tudtára az egész világnak: nem nyugszunk bele soha­­soha, hogy hazánk békéjét, Európa békéjét még egyszer feldúlja a német hódító; követeljük, hogy semmisít­­­sék meg az atomfegyverkész­­leteket és haladéktalanul szün­tessék be a tömegpusztító fegy­verek előállítását. A népek összefogásával, né­pünk minden hűt fiának össze­fogásával, megvédjük a békét! Erősek vagyunk, igaz ügyünk, a béke ügye győzni fog. Aláírták az 1955. évi szovjet­-magyar áruszállítási jegyzőkönyvet A szovjet külkereskedelmi minisztérium és a magyar ke­reskedelmi küldöttség között lefolyt kereskedelmi tárgyalá­sok sikeresen befejeződtek. Február 26-án Moszkvában jegyzőkönyvet írtak alá a Szovjetunió és a Magyar Nép­köztársaság közötti 1955. évi kölcsönös áruszállításokról. A Szovjetunió gyapotot, kokszot, vasércet, vasötvözete­ket, faanyagot, műtrágyát, ipari felszerelést, mezőgazda­­sági gépeket, csapágyakat és a magyar népgazdaság számára szükséges egyéb árukat szállít Magyarországra. Magyarország tengeri és fo­lyami hajókat, vasúti kocsikat, úszó és mozgó dónákat, energe­tikai és elektrotechnikai fel­szereléseket és bizonyos mező­gazdasági árukat szállít a Szov­jetuniónak. A jegyzőkönyvet szovjet rész­ről I. G. Kabanov külkereske­delmi miniszter, magyar rész­ről pedig Háy László külkeres­kedelmi miniszter írta alá Központi vezetőségi ülést tartott a MEDOSZ Boros Gergely elvtársat választották meg elnökké Hétfőn központi vezetőségi ülést tartott a MEDOSZ. Az ülés első napirendi pontjaként Varga András elvtárs, az el­nökség tagja, a termelési osz­tály vezetője ismertette az el­nökség munkáját a legutóbbi központi vezetőségi ülés óta. Ezután Halász József elvtárs, a tMEDOSZ titkára mondott beszédet a szakszervezet előtt álló feladatokról. Legfontosabb tennivalóként a tavaszi szán­­tás­ vetési munkák gyors­ elvég­zésére, a növényápolási mun­kaverseny szervezésére és vég­rehajtására történő mozgósí­tást jelölte meg. Részletesen foglalkozott a felszabadulási verseny továbbfejlesztésével s több példát mondott el, hogy a munka során milyen lehető­ségek vannak a takarékosság­ra, az önköltség csökkentésére. Hangsúlyozta, hogy a ve­rsenysze­rv­ezésnél messzemenően figyelembe kell venni a helyi lehető­ségek kihasználását. Részletesen beszélt arról, hogy a bizalmiak közreműködése nélkül a versenyvállalások nem válhatnak valósággá A verseny nyilvánosságáról szólva a többi között elmon­dotta, hogy különösen nagy gondot k­ell fordítani a tavaszi munkák során is az élenjáró módszerek elterjesztésére és a legjobb dolgozók népszerűsí­tésére. Beszámolója második részé­ben a szakszervezetnek a dol­gozók élet- és munkakörülmé­nyei állandó javítása terén végzett munkájáról beszélt. Igen fontos szakszervezeti fel­adatként határozta meg az időszaki munkások foga­dását és a velük való fog­lalkozást. Részletesen ismertette, milyen munka vár a MEDOSZ üzemi bizottságaira, a munkásszállá­sok, üzemi konyhák, napközi otthonok szervezésében és üzemeltetésében, majd a tár­sadalombiztosítással és az üdü­léssel foglalkozott. Beszéde to­vábbi részében a szervezés és a pénzgazdálkodás kérdéseiről­­ szólott. A beszámolók után vita kö­vetkezett, majd megválasztották a köz­ponti vezetőség és a szám­­vizsgáló bizottság új tag­jait és póttagjait, a közben eltávozottak helyett. Kiegészítették az elnökséget is, ezután Gáspár Sándor elvtárs, a SZOT titkára ismertette, hogy Borbás Lajos elvtárs, a MEDOSZ elnöke, egyéb elfog­laltsága miatt kérte leváltását. A SZOT elnöksége nevében ja­vasolta, hogy a központi veze­tőség fogadja el Borbás elvtárs lemondását. Miután a központi vezetőség a javaslatot elfogad­ta, Gáspár elvtárs ismertette a SZOT elnökségének a máso­dik javaslatát is, hogy a ME­DOSZ elnökévé Boros Gergely elvtársat, a párt és a MEDOSZ köz­ponti vezetőségének tagját válasszák meg. A MEDOSZ központi vezetősége ezt a ja­vaslatot is egyhangúlag elfo­gadta. Megnyílt a lipcsei nemzetközi vásár Február 27-én ünnepélyes keretek között megnyílt a ta­vaszi lipcsei nemzetközi vásár. A megnyitóünnepségen a kor­mány nevében Heinrich Rau miniszterelnökhelyettes, gép­ipari miniszter beszélt. A kiállítási csarnokot vasár-­ nap délelőtt nyitották meg e közönség számára. A tavaszi nemzetközi áru­­mintavásáron 9620 kiállító vesz részt 36 európai és tengeren­túli államból. Egységes szervezetben egyesítik­­ az MSZHSZ-t és az MRSZ-t A Magyar Szabadságharcos Szövetség és a Magyar Repülő Szövetség országos választomá­nya hétfőn közös választmá­­nyi ülést tartott. Az ülésen Szabó József ezredes, a£ MSZHSZ főtitkára és fián Gyánszki András, az MRSZ fő­titkára a két szövetség 1954. évi munkájáról számolt be. Szabó István altábornagy, honvédelmi miniszterhelyettes a honvédelmi tömegsportmunn­­ka szélesítésének, megjavítá­sának feladatairól beszélt. A közös választmányi ülés elha­tározta, hogy a­­két szövetséget feladataik eredményesebb megoldása érdekében Magyar önkéntes Honvédelmi Szövet­­ség néven egységes szervezet­­ben egyesíti. Az alapszerveze­­tekben az egyesítő taggyűlé­seket május 15-ig tartják meg, az egyesítő konferenciát pedig július 2. és 3. napjára hívják össze.

Next