Népszava, 1955. április (83. évfolyam, 77-101. sz.)

1955-04-01 / 77. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 83. évfolyam, 77. szám Ara 50 fillér 1955. április 1. péntek GYŐZELMI JELENTÉSEK SOROKBAN Az ózdi martin VI-os számú kemencéjének olvasztára, SIM­­KÓ ZOLTÁN, március első két dekádjában 120 százalék fölött teljesítette tervét. Már­cius 23-án 22.353 forint értékű acélt termelt terven felül. ESZTERGOM: Az Eszter­gomi Szerszámgépgyár dolgo­zói első negyedéves export­tervükön felül tíz darab ha­rántgyalugépet, öt darab ma­rógépet készítettek a felszaba­dulási versenyben. • BUDAPEST: a Duna Cipő­gyár dolgozói 25.000 pár cipő­vel teljesítették túl negyed­éves tervüket. Az anyagellá­tási zavarok ellenére teljesí­tették exporttervüket is. A serlegért folyó verseny esélye­sei között haladnak. DEBRECEN: Április 2-án tartják gyáravató ünnepségü­ket, a H Ha­jdu-Bihar megyei Lakatos- és Gépipari Vállalat dolgozói. Többi között ekkor helyezik üzembe az új olvasz­tókemencét is. • SÁRVÁR: a sárvári erdő­gazdaság dolgozói a felszaba­dulási verseny során 112.000 forint értékű ipari fát, 147.000 forint értékű tűzifát és 150.000 forint értékű szőlőkarót adtak az országnak terven felül. Ezenkívül nyolcvan köbmé­ter tölgy-hídgerenda anyagot küldtek az újpesti vasúti ösz­­szekötőhíd építésére. SZEGED: Az Újszegedi Ken­der- és Lenszövő Vállalat üzemrészei között kiemelkedő eredményt ért el a stoppoló. Ismét túlteljesítette előző napi eredményét: 128 százalékra teljesítette tervét, az előző nap 121,3 százalékával szem­ben. Jó munkájával kiemelke­dik az üzemrészben Makófalvi Józsefné, aki naponta átlag 250—300 folyóméter árut varrt ki és tisztított terven felül. • VÁC: a Könnyűipari Ön­töde és Alkatrészgyár dolgozói április 2-án felszabadulási em­lékünnepélyük keretében avat­ják új kúpolókemencéjüket. A Kecskeméti Gyufagyár ki­váló dolgozója, TAVASZI JÓ­ZSEF Nil mártógépvezető, szakszervezeti funkcionárius. Kiemelkedő eredményeivel példát mutat az üzem dolgo­zóinak. Teljesítménye átlag 111 százalék. Teljesíti a sztahano­vista feltételek valamennyi követelményeit. B­MM versenyében élen haladnak S­L. A vaskohászati üzemek dol­gozói, olvasztárok, hengeré­szek a felszabadulási műszak utolsó napjainak minden per­cét kihasználják, hogy jó eredményeikkel kiérdemeljék a felszabadulási serleget. A NAGYOLVASZTÓK ver­senyében megőrizte első he­lyét a Sztálin Vasmű. Március 30-án 110,1 százalékra teljesí­tette tervét. Esedékes havi ter­vével 102,6 százalékon áll. Az első negyedévben 1366 tonna vasat gyártott terven felül. 2. Lenin Kohászati Művek. 3. Ózdi Kohászati Üzemek nagyolvasztója. A MARTINACÉLMŰVEK versenyében az Ózdi Kohászati Üzemek martinászai 112,5 szá­zalékos napi és 108,8 százalé­kos havi tervteljesítéssel meg­szerezték maguknak a vezető helyet. Az első negyedévben 5208 tonna martinacélt adtak terven felül a hazának. 2. Rákosi Mátyás Művek. 3. Lenin Kohászati Művek martinműve. AZ ELEKTROACÉLMŰVEK versenyében a Borsodnádasdi Lemezgyár acélolvasztárai ve­zetnek. Jó eredményeikkel maguk mögé szorították ver­senytársaikat. A HENGERDÉK is teljesí­tik készáru kiszállítási tervei­ket. A durvahengerdék verse­nyében a diósgyőri hengeré­szek vezetnek. 2. Lőrinci Hengermű. 3—1. az ózdi és a csepeli hengermű. A FINOMHENGERDÉK ver­senyében az ózdiak szerezték meg az első helyet. 2. Borsodnádasdi Lemezgyár. Jó eredményről adtak hírt a Salgótarjáni Acélárugyár dolgozói is. Március 29-én dél­ben már büszkén jelentették első negyedévi tervük teljesí­tését. Az előzetes értékelés alap­ján jó eredményt értek el a kohászati üzemek az önkölt­ségi és a termelékenységi ter­vek teljesítésében is. Túlteljesítette negyedéves tervét a szénbányászat A Szénbányászati Minisztérium jelenti. A közép-dunántúli és pécsi trösztök után határidő előtt teljesítették negyedéves tervüket a Nógrádi, Komlói, Mátra­­vidéki, Várpalotai és a Dorogi Szénbányászati Trösztök is. E trösztök jó munkájukkal és eredményeikkel törlesztették a borsodi és ózdi bányászok adósságát is. Bár ez utóbbi két üzem adós maradt az országnak, a többi tröszt jó munká­jának eredményeként csütörtökön az egész szénbányászat be­fejezte első negyedéves tervét. A harmadik műszakban már terven felül több ezer tonna szenet szállítottak felszínre bányászaink. Kiküldött munkatársunk jelenti: Teljesítette fogadalmát a Wilhelm Pieck-gyár vagongyáregysége A Győri Wilhelm Pieck­gyárban április 4 közeledtével mind szorosabban zárkóznak egymáshoz eredményeikkel az egyes üzemrészek. A vagon­gyártás utolsó helyen maradt, mert a KGM járműipari igaz­gatósága nem biztosította idő­ben a terv teljesítéséhez szük­séges hengereltárut és faanya­got. A külkereskedelmi válla­lat is közel egyhónapos késés­sel szerezte be a szükséges vi­lágító berendezéseket. — Negyvenkét exportkocsit és két egyiptomi kocsit vállal­tunk április­i tiszteletére ... mondja Szilágyi Ferenc sztahanovista mérnök, a va­gonfőosztály helyettes vezető­je. A vagongyártás dolgozói be­csülettel helytálltak. Az utolsó öt zöldre festett kocsi már kint áll a síneken. — Hogyan tudták teljesíteni vállalásukat a sok akadály el­lenére? A kérdésre Szilágyi elvtárs válaszol: A kocsikat nem az előírt szerelési sorrendben, hanem a rendelkezésre álló anyag figyelembevételével ké­szítettük. Vagyis — szervezet­ten szerelést végeztünk — szervezetten...­­ Rendkívül nehéz feladat elé állította ez a műszakiakat és az üzem minden dolgozóját. Az erők belső átcsoportosításá­val, az alvázszerelők, bútor­­huzatkészítők, asztalosok más munkára való beosztásával kellett biztosítani a folyama­tosságot. A munkaerő jó fel­­használásában sokat segítet­tek operatív intézkedéseikkel Kecskés János főművezető és Hab­o­y Gyula osztályvezetők. Az üzem dolgozói a munkák határidő előtti elvégzésével járultak hozzá, hogy csütörtö­kön átadásra készen álljon a 42 személykocsi, így Sági Ottó, Tóth András, Fazekas Rudolf és Dömötör Ernő asz­talosok három nappal előbb végezték el tizenhat kocsin a fekhelyek és ülések szerelését. Csonka Géza és Kürti László szerelőlakatosok a személyko­csik alváz előszerelésében napi két garnitúra helyett né­gyet adtak át. Szalai Sándor szállítócsoportja az alkatrészek gyors és pontos szállításával segítette a többiek munkáját. A beszélgetés végén Szilá­gyi elvtárs megjegyzi: teljesí­tettük, amit ígértünk. A máso­dik negyedévben azonban nem szeretnénk ilyen körülmények között dolgozni. Naponként egy kocsit akarunk átadni. Ehhez azonban szükséges az is, hogy pontosan, határidőre kapjuk az anyagokat. P. M. a próbaüzemeltetés a Borsodi Vegyikombinátban Tízéves országépítő mun­kánk egyik legjelentősebb al­kotásában, a Kazincbarcikán épülő Borsodi Vegyikombinát­ban megkezdték a vízellátó berendezések próbaüzemelte­tését. Megindultak a 3-as szi­vattyúház gépegységei és ki­próbálták a vízlágyító beren­dezést is. A vízellátó berende­zések próbaüzemeltetése kö­rülbelül két hétig tart. A terv szerint először az egész vegyimű üzeméhez nél­külözhetetlen kisegítő beren­dezéseket, tehát a vízellátó, vízszolgáltató és elektromos berendezéseket, majd pedig a gőzellátást biztosító egysége­ket próbálják ki. Csak ezután kerül sor a műtrágyagyártást végző üzemrészek próbajáratá­sára, a különböző üzemegysé­gek összekapcsolására és közös működtetésére. A szabadság, tizedik szülőhuakára készül az ország Szabadságunk születésénél­ tizedik évfordulóján a fővá­ros kerületeiben nagyszabású emlékünnepségeket rendeznek a kerületi pártbizottságok, e tanácsok, a Hazafias Népfront kerületi bizottságai, az MSZT MNDSZ és DISZ-szervezetek A felszabadulási emlékünnep­­ségeken az ünnepi beszédek el­hangzása után a legjobb kul­túregyüttesek adnak műsort A felszabadulás ünnepén e kerületek dolgozói hálával és szeretettel emlékeznek a sza­badságunkért életüket áldozott hős szovjet katonákra, meg­koszorúzzák a szovjet hős emlékműveket és a különböző temetőkben nyugvó szovje katonák sírját. Miskolcon a felszabadulás ünnepségek már szerdán meg­kezdődtek. Megnyitották a megye és a város tízéves fej­lődését bemutató nagyszabású kiállítást. Szombaton az üze­mek és a hivatalok dolgozói, az iskolák diákjai műsoros ünnepségeket tartanak. A diósgyőri 100. ipari ta­nuló­­intézetet a mártírhalált hilt Pataki Istvánról nevezik el Debrecen és Hajdú-Bihar megye dolgozói is nagyszabású ünnepségekkel teszik emléke­zetessé a felszabadulás 10. év­fordulóját. Vasárnap a köz­ponti kultúrotthonban rendez­nek műsoros ünnepséget. Áp­rilis 4-én délelőtt megkoszo­rúzzák a hősi halált halt szov­jet katonák sírját, majd a város dolgozói az Arany Bika előtti téren tartandó ünnepi nagygyűlésre vonulnak. Szovjet hősi emlékművet avatnak fel ünnepélyesen áp­rilis 4-én Dombóvárott. A za­laegerszegi városi tanács ha­tározatot hozott, amely sze­rint a város felszabadításáért vívott harcokban elesett V. S. Novikov, P. P. Szilovjev és V. P. Gurijev szovjet tisztek­ről utcát neveznek el. A közös erőfeszítés legyőzi az akadályokat Az első tavaszi nap reggelén néhány munkás komor arccal lépett be az RM Motorkerék­párgyár üzemi bizottságának kis szobájába. Kovács elvtár­sat, az üb-elnökét keresték. — Jó, hogy eljöttek Cank elvtárs — mondotta az üb elnök. — A szerendében éppen most panaszkodtak magukra. Megint kevés hengert küldtek nekik. — Éppen ebben az ügyben jöttünk mi is — válaszolt Cank elvtárs, a forgácsoló esztergá­lyosa —, valamit tenni kéne. Az első dekádban négy nap kényszerszabadságra mentem, mert az öntödétől nem kap­tunk elegendő hengeröntvényt. Azután pár napig nem volt baj, az elmaradást is pótoltuk és most újból hazaküldtek, hogy csak holnap reggel lesz henger. — De nemcsak hogy haza­küldtek — szólt közbe Komó­­czi János lakatos. — Naponta beszélünk róla, hogy a felsza­badulási versenyben el akar­juk nyerni az élüzem címet... Ez mind szép. Ehhez azonban nem elég a mi akaratunk, anyag is kell. Kovács elvtárs töprengett, mit tehetne, mivel segíthetne, majd a telefonhoz lépett. Ke­lemen Józsefet, az öntöde ale­­elnökét kereste. Kérte, segít­sék ki őket a bajból. A beszél­getést befejezte. Felderült arc­cal fordult a munkásokhoz. — Kelemen elvtárs azt ja­vasolta, hogy menjünk át hoz­zájuk és beszéljünk az embe­rekkel, akik­ a hengereket ké­szítik. Megígérte, hogy az üzemi bizottság is segít ne­künk. A javaslatot mindenki he­lyeselte. Felkerekedtek, s magukkal vitték a forgácsoló művezetőjét, Szegedi Bara­bást is, akit talán a legjobban bántott, hogy a munkásokat haza kell küldenie. Meg aztán a tervteljesítésért is aggódott. Az öntödében először a mag­készítőket keresték fel. Kele­men elvtárs már várta őket. A magkészítők elmondták, hogy naponta 90—95 darab jó minő­ségű magot elkészítenek. To­­bolya Mária még hozzátette: »Van úgy, hogy százat is meg­csinálunk.« Ez pedig bőven elegendő lenne a motorkerék­párgyáriaknak. Tovább mentek az öntőkhöz. Meggyőződtek róla, hogy amennyi magot kapnak, azt leöntik. Dobóczi Istvánnak, a szakszervezeti bizalminak is az a véleménye, hogy az öntők derekas munkát végeznek. Bizonyítékul eléjük tárta a se­­lejtkimutatást. A napi meny­­nyiségből alig három-négy öntvény selejtes. A kis csoport következő ál­lomása az öntvénytisztító volt. Azonnal rájöttek, hogy itt kell a hibát keresni. Sok száz mo­toröntvény hevert tisztítatla­nul. A munkások a motorgyá­riak köré sereglettek. Kíván­csian lesték, mit akarhat tő­lük e küldöttség. Nem kellett soká várniuk. — Tudják-e az elvtársak, hogy mi nem kapunk elegendő hengert? — kérdezte Cank elv­társ. — Munkaerőhiánnyal küz­dünk — válaszolt Erdélyi Béla, a tisztító művezetője. — De a hónap végére a tervben előírt mennyiséget leszállítjuk. — Gondoltak-e arra — szólt közbe Kovács elvtárs —, hogy a hónap végén elkészült hen­gerekből mi már képtelenek vagyunk a szerelést elvégezni? — Ez iga­z, de hát kevesen vagyunk — válaszolta a mű­vezető. — Elismerjük, hogy a tisz­títóban nehézségek vannak — szólt újra Cank elvtárs és most a munkásokhoz fordult. — Az elvtársak is szeretik családju­kat. Mi is. Szeretnénk többet keresni, többet nyújtani a csa­ládnak ... De amikor akadozik a­z anyagellátás, növekszik az állásidő, pótidő, bizony hiába igyekszünk ... Meg aztán vál­laltuk, hogy az első negyed­évi tervet egymillió forinttal túlteljesítjük, ígéretünket így nem tudjuk betartani... Ezért fordulunk most hozzá­tok. Tőletek függ a mi jó munkánk! Dehogyis akarták a motor­gyáriak kárát a tisztító mun­kásai. Elmondták, hogy ők nem tudtak ezekről a problé­mákról. Megindult a vita, mi­képpen javíthatnák a tisztítók munkájukat. Szó volt a kopott minták kicseréléséről, ami miatt sok a hegesztés. Említet­ték azt is, hogy Erdélyi műve­zető még a délelőtt folyamán egy fővel megerősítette ugyan a csoportot, de vajon ele­gendő-e ez ahhoz, hogy idő­ben elvégezzék a munkát? A beszélgetés eredményét Mihá­lyi István kiváló dolgozó, jel­­vényes sztahanovista tolmá­csolta a motorkerékpárgyá­riaknak. — Eddig is igyekeztünk, de belátjuk, hogy még jobban is dolgozhatunk — mondotta Mi­hályi. — Megígérjük, hogy a hengereket legalább két nap­pal határidő előtt elkészítjük. A mi munkánk nem lesz aka­dálya annak, hogy a motor­kerékpárgyári dolgozók több keresethez jussanak. Kelemen elvtárs megkérte a tisztítóműhelybelieket: bármi akadályozza a munkáju­kat, azonnal értesítsék az üze­mi bizottságot, ők megbeszé­lik a dolgot a műszakiakkal és amiben csak lehet, segíte­nek. A két üzemi bizottság el­nöke megállapodott abban, hogy naponta értesítik egy­mást a munka állásáról. Haj­mási Lajost, a tisztítórészleg műhelybizottsági elnökét meg­kérték, kísérje figyelemmel, miképpen tartják meg ígére­tüket a tisztítók. Még ugyanaznap délután ví­gan gurult az elektromos tar­gonca a Motorkerékpárgyár fele­­vitte az első pe­hengert. Ez még nem volt sok. De ami­kor másnap reggel Cank elv­társ és társai bejöttek a mű­helybe, örömmel látták, hogy érdemes volt a tisztító dolgo­zóihoz fordulni. A délelőtt fo­lyamán újabb szállítmány, 130 henger érkezett. Amikor az öntöde vb-elnöke három nap múlva értesítette Kovács elvtársat, hogy aznap 168, másnap pedig újabb 150 hengert küldenek át, jogos büszkeséggel hallgatta a for­gácsolók véleményét a tisztí­tókról. Igaz, a dicséret nem közvetlenül neki szólt. Mégis úgy érezte: neki és az üzemi bizottság többi tagjának is van valami kis része a sikerben. — Hogy mennyi ez a kis rész, azt persze nem könnyű le­mérni. Hiszen Erdélyi elvtárs, a művezető is sokat tett, hogy beváltsák a motorkerékpár­­gyáriaknak tett ígéretet. Kis­könyvébe naponta feljegyezte, hány darab hengert tisztítot­tak s erről gyakran beszélt az embereknek. Úgy szervezte meg a munkát, hogy egy perc­nyi fennakadás se legyen. Kö­szörűkőről, öntvényekről gon­doskodott. Az új embert, aki most először végez ilyen mun­kát, rendszeres szakmai tanác­­csal látja el. Vidámabban, könnyebben megy a munka ott, ahol a dolgozók tapasztal­ják, hogy a művezető, a mű­hely egyik legrégibb, legta­pasztaltabb vezetője segíti őket. A két üzemi bizottság fő barátsága, közös erőfeszítése eredményesnek bizonyult. A motorkerékpárgyáriak már­cius 26-ig tervük 96 százalékát teljesítették. A szereldében ott sorakoznak iparunk büszkesé­gei: az élénkpiros, karcsútestű »­Pannónia« motorker­ékpárok. Az öntödeiek kezenyomát di­csérik rajtuk a szürkén fény­lő, legfontosabb motorrészek, a hengerek. Taríd T,ász)A

Next