Népszava, 1955. június (83. évfolyam, 127-152. sz.)

1955-06-01 / 127. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 83. évfolyam, 127. számÁra ,0 fillér 1955. június 1. szerda Győzelmi jelentés a mezőkövesdi gépállomásról A mezőkövesdi gépállomás dolgozói a tavaszi terv teljesítése során 160 000 forint költséget takarítottak meg. Az egy normál holdra eső ráfordítás 208 forint helyett csak 170 forint volt. Az eredményeket elsősorban a kiváló traktorosoknak köszönhetik. Jakab Károly például május 20-ig 191 százalékban teljesítette tavaszi tervét, Simon Endre ifjú traktorista pedig 240 százalékos teljesítményt ért el. Most a mezőkövesdi traktorosok azt fogadták meg, hogy augusztus 20-ra befejezik éves ■tervüket. A diósgyőri III-as ifjúsági kemence kiváló eredménye A III-as kemencénél a Szilágyi, a Silimon és a Pásztor ifjúsági brigádok az óránkénti tormaklhozatalt az eddigi átlagos kilenc tonnáról 11,1 tonnára növelték, így csupán májusban 450 tonna acéllal tetézték meg előirányzatukat. Ezenkívül egy tonna acél előállításánál átlagosan mintegy 151 ezer kalória értékű tüzelőanyagot is megtakarítottak. Ünnepségek a Magyar—Szovjet Társaság fennállásának 10. évfordulóján A Magyar—Szovjet Társaság fennállásának 10. évfordulója alkalmából ünnepségeket rendeznek a budapesti kerületi MSZT-szervezetek. A VIII. kerület június 6-án tartja az ünnepséget a kerületi MSZT- székházban. Június 11-én a Kulich Gyula szabadtéri színpadon ajándékműsort adnak a kerület kiváló MSZT-akitivistái részére. A XI. kerület június 8-án ünnepel a Dallos Ida kultúrotthonban. Az ünnepségen a Magyar Néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett művészegyüttese ad műsort. A XVI. kerület ünnepsége június 11-én lesz az Ikarus kultúrházban. Ezenkívül számos üzemben és intézménynél rendeznek ünnepséget. Vidéken is megünneplik az MSZT fennállásának 10. évfordulóját. Országszerte folyik a munka a más célra használt lakáshelyiségek felszabadításáért. A hivatalok ésszerűsítése tudvalevőleg egyben a hivatali helyiségek gazdaságosabb kihasználását is jelenti. Az ez év május 10-ig érvényben levő 2176/1954. számú minisztertanácsi határozat értelmében az ésszerűsítés során felszabadult lakások ötven százalékával a lakásból kiköltöző intézmény, ötven százalékával pedig a tanács rendelkezett. Múlt évben Budapesten 658, vidéken 688, ez évben pedig május 10-ig Budapesten 369, vidéken 506 egy-kétszobás lakás átalakítására alkalmas irodahelyiség szabadult fel. Az Istenhegyi út 9/a. számú háromemeletes MTH-otthont például 17 lakássá alakították át. A Vöröshadsereg útja 183. szám alatti épülettel 21, a Tükör utca 5. számú épülettel pedig 12 új lakást nyertek. A tanácsokhoz került hivatali helyiségek átalakítása idáig kissé vontatottan haladt. A munkát gátló objektív okok azonban (az átalakítás idáig nem számított be az építő vállalat tervébe és prémium sem járt érte) két héttel ezelőtt megszűntek és így most már erőteljesebben indult meg az ősszel felszabadult összes lakások átalakítása. Mindez már eddig jelentős eredmény. Előfordult azonban, hogy egy-egy intézménynél a létszámcsökkenés ellenére egyetlen helyiséget sem ürítettek ki. A Földművelésügyi Minisztérium például a létszámcsökkentés után egyetlen helyiséget sem szabadított fel lakás céljára. A minisztertanácsi határozatot most úgy módosították, hogy a felszabadult lakások kétharmad részével a felszabadító vállalat rendelkezik és csak egyharmadával a tanács. Ez majd jobban ösztönzi a vállalatokat a felesleges hivatali helyiségek mielőbbi kiürítésére. Az intézkedés nyomán május 10-től a mai napig a fővárosban 61 lakásra alkalmas helyiséget szabadítottak fel. A minisztertanácsi határozat azt is megállapította, hogy egyegy vállalat a létszáma szerint hány négyzetméter irodahelyiségre jogosult. A minisztériumok, a tanácsok és a Közelbiztost dolgoznak az egyes vállalatok helyiségnormájának ellenőrzésén: a fővárosban és a vidéken több ezer lakásra alkalmas irodahelyiség felszabadulása várható. A minisztertanácsi határozat a tömegszervezeteket nem kötelezi ugyan, hogy a normán felüli helyiségeiket kiürítsék, de számít ezen a téren megértő segítségükre. Nem egy tömegszervezeti helyiségről tudnak ugyanis a Közelbiz dolgozói, amely nincs kellően kihasználva. Így tartják nyilván például a DISZ Völgy utca 9/11. számú kétemeletes épületét, amely bizony vagy nyolc lakás átalakítására volna alkalmas. Az Építésügyi Minisztérium jó példával jár most elől, így a Rosenberg házaspár utca 16. szám alatti minisztériumi épületbe beköltöztette több vállalatát. Az így felszabadult helyiségekből pedig 50 lakás lesz. A Közelbiz dolgozói biztosra veszik — és ez mindannyiunk érdeke —, hogy a minisztertanácsi határozat módosítása eredményes munkára ösztönzi a vállalatokat. Hiszen egyetlen vállalat számára sem közömbös, hogy az általa felszabadított helyiségek kétharmad részébe saját dolgozóik költözhetnek be. Ábel Olga IRODÁKBÓL — LAKÁSOK Koroknai László, a Kőbányai Szerszámgépgyár végszerelőműhelyének legjobb dolgozója az exportra készülő ENI- csúcseszterga főorsójának beköszörülését végzi. Munkája kifogástalan minőségű, módszerét a fiatal dolgozóknak rendszeresen átadja, ■wfiTBnaa— Veszprém megye ipari üzemeinek vezetői és legkiválóbb dolgozói kedden aktívaértekezletet tartottak. A tanácskozás részvevői egyhangúlag elfogadták Veszprém megye 36 ipari vállalatának összesített felajánlását, amellyel csatlakoztak a húsz budapesti üzem kezdeményezéséhez. Veszprém megye üzemei vállalják, hogy 1955-ös tervüket december 26-ra teljesítik. Terven felül 56,032 270 forint értékű különféle terméket adnak népgazdaságunknak. A többi között 61 205 tonna szenet, 3160 tonna mangánércet, 13 360 tonna bauxitot, 740 tonnna alumíniumot, 102 000 megawatt vili esti csenergiát, 450 tonna műtrágyát, 300 töltögető ekét, 70 tonna vasörítvényt, 200 villamostűzhelyet, 4000 villanyvasalót, 1500 kávégépet, nagy mennyiségű üveg- és porcelánárut, vitorláshajót, jégszekrényeket, textilárut gyártanak elvi tervükön felül. 1955-ös exportkötelezettségeiknek december 26-ig tesznek eleget. A Pápai Textilgyár már december 15-re, az Ipari Robbanóanyaggyár december 21-re, az Inotai Alumíniumkohó december 23-ra teljesíti exporttervét. Az év végéig például üvegáruból 89 000 forint értékűt exportálnak terven felül. Megnagyobbodott feladataikat elsősorban a termelékenység emelésével igyekeznek teljesíteni. A gépek jobb kihasználásával, a fejlett technika alkalmazásával, a verseny serkentő erejével négy százalékkal kívánják növelni a munka termelékenységét. Ugyanakkor tovább javítják a minőséget, a selejtet pedig a minimálisra csökkentik. A gyártási költségeket úgy akarják csökkenteni, hogy azzal 12 470 700 forint megtakarítást érjenek el. Az anyagok ésszerű kihasználásával, a hulladék csökkentésével 8 325 300 forint értékű anyagot takarítanak meg, amit a terven felül vállalt munkákhoz használnak fel. Az összesített vállalás további része a berendezések megelőző karbantartásának további javításáról, a munkafegyelem és a technológiai fegyelem szilárdításáról és a műszaki feltételek biztosításáról szól. Veszprém megye ipari üzemei is csatlakoztak a húsz budapesti vállalat kezdeményezéséhez FISves megye ipari üzemei 20 millió forint megtakarítást vállaltak A Heves megye területén levő ipari üzemek dolgozói megbeszélték a húsz budapesti nagyüzem kezdeményezését. A nagyvállalatok közül elsőnek a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt jelentette be csatlakozását. A dolgozók úgy határoztak, hogy éves tervüket december 20-ra befejezik és az év végéig még 40 000 tonna szenet adnak népgazdaságunknak. Ezenkívül csaknem ötmillió forinttal csökkentik a termelés önköltségét. Példamutató vállalást tettek a Mátravidéki Erőmű dolgozói is, akik éves tervüket december 26-ra akarják befejezni. Fokozott takarékossággal, a jó munkaszervezéssel ötmillió forintot takarítanak meg az év végére. Azt is elhatározták, hogy a dolgozók hibájából egy perc kiesésük sem lesz az energiatermelésben. Nem maradtak ki e nagyszerű versenyből a megye cementgyárai sem. Mindkét cementgyár, a selypi is, a bélapátfalvi is arra tett ígéretet, hogy éves tervét december 22-ére befejezi. Az önköltség terén a két cementgyár csaknem kétmillió forint megtakarítást ér el. A megye egyik büszkesége, az ötéves tervben létesült gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalat dolgozói november 30-ra fejezik be éves termelési tervüket. Az év végéig több millió forint értékű váltót és kitérőt gyártanak terven felül. A recski ércbányászok december 20-ra, a mátrai ásványbányászok december 22-re teljesítik évi kötelezettségeiket. Heves megye téglagyárainak dolgozói vállalásukban azt ígérték, hogy tíz családi ház felépítéséhez szükséges téglát és cserepet gyártanak éves tervükön felül. Az önköltségcsökkentés terén pedig 1,5 százalékos megtakarítást határoztak el. A selypi és a hatvani cukorgyár dolgozói az önköltség jelentős csökkentésén kívül ebben az évben három nappal előbb teljesítik cukorrépa feldolgozási tervüket. Heves megye ipari üzemeinek kollektív vállalása mintegy húszmillió forint megtakarítást tartalmaz. Ebből az öszszegből egy középnagyságú üzemet lehetne építeni. ----------------------------------------------------------------------- Lehet is, érdemes is, kell is Karinthy Frigyes egyik nagyon mulatságos írásának hőse Wasserkopf, deresedő fejjel visszakéri az iskolapénzt. A követelés jogosságát eldöntő vizsgán képtelen feleletekkel igyekszik bebizonyítani tudatlanságát s a többi között azt állítja, hogy a harmincéves háború pontosan hét méterig tartott. Olvasás közben jót nevetünk a Wasserkopf-féle furcsa mértékrendszeren, amely az időt méterekben számítja. De kérdezzük csak meg akármelyik szövőnőtől: lehet-e az időt méterekké váltani? Lehet bizony. Minél takarékosabban bánik a szövőnő a munkaidő perceivel, annál több anyagot sző. A Váci Bélésárugyár szövőgépein például grammok, a megtakarított fonál grammjai válnak ezer és tízezer méter selyemmé. A gépiparban semmi akadálya sincs annak, hogy (a méterrendszer szabályaitól eltérően) a millimétereket tonnákká alakítsák — csak a felesleges ráhagyásokat kell csökkenteni. Gróf István és Szmodics Lajos, a Zalaegerszegi Ruhagyár dolgozói azt is megmutatták, hogyan kell a millimétereket pénzre váltani: gazdaságos szabással két hónap alatt félmillió forint megtakarítást értek el. Nincs olyan üzem, ahol ne lehetne a grammokból métereket, a milliméterekből tonnákat, a percekből forintokat nyerni. S ehhez a »varázslathoz« nem kell más, csak gondos, lelkiismeretes munka. A legtöbb ember megszokta, hogy kíméletesen bánjék ruháival, használati tárgyaival és óvakodjék az elkerülhető kiadásoktól. Munkahelyükön azonban nagyon sokan elfelejtik, hogyan kell takarékoskodni. Ugyanaz az esztergályos, aki odahaza egy percig sem égeti feleslegesen a villanyt, az üzemben elmegy kést cserélni vagy köszörülni anélkül, hogy gépének motorját kikapcsolná. Ugyanaz a szövőnő, aki otthon a néhány centiméteres cérnamaradékot is visszacsavarja az orsóra, a gyárban nyugodt lélekkel lehúz a csévéről tíz-tizenöt méter fonalat és a hulladékba dobja. »Érdemes erre szót vesztegetni? — kérdezhetné valaki. — Tegyük fel, hogy a szövőnő elhasználja a néhány fillér ára fonálmaradékot és az esztergályos megtakarít egy kilowattóra áramot 48 fillér értékben. Mit számít ez a termelés milliós költségeihez képest? Annyit, mint egy csepp a tengerben.« De fordítsuk csak meg a dolgot: a tenger cseppekből áll! S a milliók is fillérekből lesznek... »Nálunk nem lehet takarékoskodni — mondják sok helyen —, mert az a minőség rovására megy, mert nincsenek anyagnormák, mert ugyan mivel takarékoskodjék például egy raktáros, egy karbantartó, vagy egy anyagmozgató segédmunkás.« Szentigaz, hogy a kenyérből a lisztet, az öltönyből a szövetet, a gépből a csavarokat nem lehet »elspórolni« — ilyesfajta »takarékosságra« nincs szükség. A pék, a szabász és a szerelő akkor takarékoskodik, amikor kifogástalan minőségű munkát végez, hiszen a selejt a legnagyobb pazarlás. De az anyagnormák hiánya sem akadályozhat meg senkit abban, hogy legjobb tudása, lelkiismerete szerint gazdálkodjék az anyaggal, munkaidejével, szerszámaival. A raktáros megbízható nyilvántartásával, a karbantartó tervszerű, előrelátó munkájával, az anyagmozgató szorgalmával, fürgeségével drága kincset takaríthat meg — a termelő munkások idejét. Mindenki mindenhol és mindennel tud takarékoskodni, ha ismeri a percek, a grammok, a milliméterek és a fillérek értékét, ha meszszebbre is néz a saját munkapadjánál vagy íróasztalánál »Lehet takarékoskodni, de nem érdemes« ezt az álláspontot is vizsgáljuk meg közelebbről. »Én lehajolok egy csavarért, mindent megteszek, hogy néhány fillér áru anyagot vagy áramot megtakarítsak, kinn az udvaron pedig hónapok óta mar a rozsda egy tízezerforintos gépet. Ha a nagy értékekkel pazarolnak, miért takarékoskodtam apróságokkal?« Igaza van-e annak, aki így gondolkodik? Az észrevétel helyes, az abból levont következtetés viszont helytelen. A takarékosságot prédikáló és ugyanakkor gondatlanul pazarló vezetőket nem követni kell, hanem bírálni. Nemcsak az a hibás, aki hanyagságból pusztulásra ítél valamilyen értéket, hanem az is, aki mindennap elmegy mellette és jogos felháborodásának nem ad hangot. A »nem érdemes« álláspontot képviselők egy másik népes csoportja így beszél: »Ki veszi észre, ki méltányolja erőfeszítéseinket? Nagy igyekezettel takarékoskodunk és még egy jó szót sem kapunk érte. Ha szóra sem érdemes, amit csinálunk, legjobb lesz abbahagyni ...« Igazuk van-e azoknak, akiket a nemtörődömség, a buzdítás hiánya elkedvetlenít? A lelkiismeretes, jó gazda módjára takarékos dolgozókat megilleti az erkölcsi és az anyagi elismerés! Becsülni, ösztönözni kell őket, a pazarlókat pedig felelősségre vonni és nevelnk Az üzemek vezetőinek, a párt- és a szakszervezeti munkásoknak még sokat kell tenniök azért, hogy minden dolgozónak bebizonyíthassák: takarékoskodni lehet is, érdemes is, kell is. Vlagyimir Majakovszkij jó tanácsot adott az egyik moszkvai üzem munkásainak: »Vigyázz az időre, az anyagra és magadra. Élved, takarékosság legyen! S ez a harc lesz a végső a termelési veszteségek ellen.« Fogadjuk meg a költő tanácsát, küzdjünk szívvel-lélekkel, harcosan a termelési veszteségek, a pazarlás ellen. Amikor a párt Központi Vezetősége úgy határozott, hogy az önköltséget a múlt évhez képest három százalékkal kell csökkenteni és 2,3 százalékos anyag megtakarítást kell elérni, a nagy, átfogó műszaki intézkedések mellett számításba vette a »filléres« megtakarításokat is. Az országnak szüksége van minden kiló vasra és szénre, minden méter selyemre és gyapjúra, minden kilowatt áramra — azért, hogy gazdagabbak legyünk és könnyebben, vidámabban éljünk. ! Ma indul országosan az összekapcsolt vasúti mozgalom Június 1-én országosan beindul a vasúton az »összekapcsolt mozgalom«. Ez az új mozgalom összekapcsolja az eddigi 500 km-es és 2000 tonnás mozgalmat, egyesíti magában mindkettő előnyét. Az állandóan növekvő teherforgalom lebonyolításához nem elég a mozdonyok kilométerteljesítményének emelése, hanem az is szükséges, hogy a mozdonyokat jól terhelt vonatokkal indítsák útnak és a gépek egyegy útnál minél több árut szállítsanak. Az »összekapcsolt« szó egyébként azt is jelképezi, hogy a vasút egyes szakszolgálatának dolgozói nem egymástól külön-külön, hanem a forgalmi és vontatási dolgozókkal szorosan együttműködve harcolnak a forgalom lebonyolításáért. A forgalmi dolgozóknak fő feladata, biztosítani a tehervonatok számára is a »zöld utat«, mert ezzel csökkentik a tehervonatok menetidejét, így a mozdonyok és a kocsik gyorsabban érnek rendeltetési helyükre, hamarabb használhatók fel újra Azokat a vasutasokat, akik az »összekapcsolt mozgalom« célkitűzéseit kiválóan teljesítik, sztahanovista oklevéllel, illetve kiváló dolgozó jelvénnyel tüntetik ki s negyedévenkénti kölön pénzjutalomban is révas sitik.