Népszava, 1955. június (83. évfolyam, 127-152. sz.)
1955-06-01 / 127. szám
TRAKTOROSNAPRA KÉSZÜLNEK A NAGYKŐRÖSI GÉPÁLLOMÁSON Apró József traktorossal akartam beszélgetni a nagykőrösi határban. De csak fenn, a traktoron tehettem. Igaza volt, a munka nem állhat meg, most kapálni kell, minden perc drága. — Készülnek-e a traktorosnapra — kérdeztem. — Készülünk, dolgozunk — s ezzel lényegében be is fejezte a választ. Figyelte a földet, irányította a gépét. Csak később, néhány forduló után tudtam meg, hogy amit ő így egy szóval fejez ki, mit jelent tettekben. Ez tulajdonképpen nem más, mint Apró Józsefnek és a nagykőrösi gépállomás valamennyi dolgozójának fogadalma: a traktorosnapot új munkasikerekkel köszöntik, befejezik addig a háromnegyedéves tervet. A minőség pedig eleven valóság legyen, ne csak írott szó a versenyvállalásban. Nos, erről meg is győződtem fenn a traktoron. Körülbelül a harmadik fordulót tehettük, amikor a gép — Lanz-Bulldog — erőlködni kezdett. A kultivátor elakadt a szárazföldben. A Lanz eleje felágaskodott, s mi két keréken álltunk fent a fordulóban. Még egy gödör is akadályozta az utat. Nagyon nehéz — mint ahogy mondani szokták — »meleg« volt a helyzet. De Apró József uralkodott a gépén. Megfordultunk úgy, hogy sem a kultivátor, sem a traktor nem sértett meg egyetlen napraforgótövecskét sem. A traktoros ezután, mintha mi sem történt volna, nyugodtan vezette tovább gépét. Nyílegyenes sorokat húzott maga után jobbról is, balról is a növények mellett. De nemcsak Apró József ilyen lelkiismeretes, nemcsak ő készül a traktorosnapra ilyen szívvel-lélekkel, hanem a gépállomáson szinte mindenki. Azt akarják, hogy június 12 a gépi munka dicsérete legyen. Aprótól pár kilométerre Szecsei Sándor Zetoros dolgozik, vágja a zöldtakarmányt, majd rendsodróval takarítja be, hogy a Szabadság tszbeliek rögtön silózhassák. Amikor Szecsei kész a takarmány kaszálásával, betakarításával, ekét köt a traktora után, hogy a másodvetésre is gyorsan elkészítse a talajt. Megduplázzák« a szövetkezetbeliek földjét. — Jó itt a tsz-ben dolgozni — mondja a fiatal traktoros — csak hát más dolgunk is van, nemcsak egyszerűen elvégezni a kiszabott munkát. Néha a tsz-tagok szervezetlenül küldözgetnének bennünket a géppel ide is, meg oda is. Bizony Ternai elvtárssal, az agronómusunkkal sokat kell magyaráznunk a helyes szervezésről. Ilyenkor aztán »két legyet is ütünk egy csapásra. Az egyik: nem engedjük, hogy össze-vissza küldözgessenek és így rengeteg üzemanyagot takarítunk meg, a másik, hogy a tsz-tagokat is rászoktatjuk a szervezettségre. — Nem ez ott a legnagyobb baj — szól közbe Témás Miklós, a gépállomás kihelyezett agronómusa. — Inkább az, hogy a tsz-ben gyakori a gépellemesség. Ma is vitáztam ifj. Bokor Imrével, mert nem akarta, hogy a szénakaszálást géppel végezzük. Azt mondja, hogy azzal csak a gépállomást gazdagítjuk. Talán egy óra hosszát is érveltem, számítgattam, mire megértette, hogy gyorsabban végezzük így a munkát és a takarmány tápértéke is megmarad. És elmondtam, hogy így legalább hat embert küldhetünk a silózáshoz, vagy a kapáláshoz, arra a munkára, ami bennünket legjobban éget. Bizony gyakran kell még hosszú magyarázgatásokat, számítgatásokat tennünk, amíg rájönnek, hogy nem kifizetődő és roszszabb is a régimódi munka. — Nézzen oda arra a távoli táblára — mutatja az agronómus. — Zetorral vegyszeres gyomirtást végez egyik traktorosunk. Tudja, milyen harc volt a szövetkezetben, amíg a táblára húzathatott a gép? De örülünk, hogy sikerült, mert így megsokszorozzuk terméseredményeinket, kiirtjuk a gabonából a gyomot. Ez a szövetkezet azonban csak egy része a nagykőrösi gépállomás körzetének. Hát a többiek vajon mit csinálnak? Mint mondják, nagyharc dúlt a Kecskés- és Kristófbrigád között. Mindkettő már áprilisban teljesítette tavaszi tervét s most a Kristóf-brigád úgy döntött, hogy szeptember 1-ig kiváló minőségben befejezi éves tervét. Kristóf elvtárs már megszervezte termelőszövetkezeteiben az ütemes munkát, a kiesés nélküli gépkihasználást. Traktorosai egy percre sem állnak munka nélkül, mindig biztosítja számukra a feladatot. De Kecskésék sem akarják magukat hagyni. A nagykőrösiek elsősorban tehát szorgos munkával készülnek a traktorosnapra. De nagy ünnepséget, vigasságot is rendeznek június 12-én. Azt akarják, hogy a város minden dolgozója velük ünnepelje a gépi munka diadalát. Ünnepük majd a legjobbakat s utána megkezdődik a vidám műsor. A szervező bizottság már meghívta a patronáló üzemet, a Nagykőrösi Konzervgyárat. Kultúrcsoportjuk színvonalas műsort ad majd. A gépállomás tánccsoportja is készül a fellépésre. A sportpályán is érdekes lesz a műsor: futballban a gépállomás nős és nőtlen férfiai mérik össze tudásukat. Még másfél hét és itt a traktorosok nagy ünnepe. Bizonyára Nagykőrösön arról adhatnak majd számot, hogy jó munkájukkal erősítették az idén is a gépállomás, a traktoros munka becsületét. - a Lendvai Vera A művezető gondosan bezárta a forgácsoló ajtaját. — Jól figyeljetek rám mondta megbízható embereinek. — Jót akarok... nem kell most kiugrani... hagyjuk a kétszáz százalékokat... fix, hogy rövidesen leveszik a normát, teljesítsünk szép lassan csak 120-ait, 140-et ,s megjön ennek a haszna. Mindez néhány héttel ezelőtt történt a Székesfehérvári Finommechanikai Vállalatnál. A megbízható, emberek azonban— úgy látszik — mégsem voltak annyira megbízhatóak, hogy közülük legalább kettő ne jelentette volna az esetet, amelynek híre szerkesztőségünkbe is eljutott. A „szónokot“, ifjabb Zalka Gyulát már nem találtam meg a műhelyben, sőt a városban sem. Azóta felmondott. Forró lett körülötte a levegő. Eltűnt Egy idősebb embert láttam intézkedni. Az apja, idősebb Zalka Gyula, a részleg másik művezetője. Kísérőm odasúgta: az öreg is ott volt akkor, valami olyasfélét mondott hogy nem kell ez a sztahanovistaság. Majd megkérdezte: tudom-e, ki volt azelőtt? Akkor már tudtam. Hiszen előzőleg már jártam a tanácsnál, felkerestem üzemeket, sok emberrel beszéltem. Idősebb Zalka nem más, mint az infláció szerencselovagja, aki »szerzett« gépeivel a város legnagyobb, 18—20 munkást foglalkoztató javítóműhelyének tulajdonosa lett. Bevallott évi jövedelme százezer forint körül — árulkodnak a papírok az adóhivatalban. — Az államosítás után bonyolult úton — járni be sem fér egy riport keretébe — berendezése jelentős részével a Finommechanikai Vállalathoz fészkelte be magát. Hamarosan követte őt fia, majd néhány régi, »megbízható« munkása. Zalkáék »saját« gépeik között egyre inkább úgy érezték, hogy saját műhelyükben dolgoznak. A bővérű ifjú Zalka egy vita alkalmával így fakadt ki: »Akinek nem tetszik valami, az kimegy... én a sajátomban vagyok... még egy vasat sem kaptam érte.« Régi munkásaikból brigádot toboroztak. Szaktekintélyük nagy volt, az üzem ébersége viszont kicsi. Hamarosan kiverekedtek a legjobban fizető munkadarabokat. A brigád tagjainak megmondták: »A jó pénz meglesz, ne féljenek. Helyes azonban közös kasszára dolgozni. Ki tudja, mikor »ég le« valamelyikük, milyen jól jön akkor az osztozkodás ... és hát az 1300 forintos művezetői fizetés — valljuk meg, kevés,; s ez csak érthető ... Az üzlet nem üzlet azonban, ha nem lehet nagyot fogni rajta. Rövidesen kiakumulálták: hat óra alatt elvégezhető munkára is lehet 24 órát kicsikarni. Kivívták, hogy embereik egy gépen forgácsolják a különben elosztható munkadarabokat. Az állandó átállások homályában így hihetetlenül nagy időket csikartak ki. Sürgős munkákra maguk állapították meg az időt, mondván: nincs idejük a normásra várni. A normásokat különben hamar elintézték. Azt mondta az öreg (kétségkívül ő a körmönfontabb): »Nézze túl, hagyjon minket, a munkásnak is kell keresni!« A fia azonban otthonosan, mintha még ma is lenne a »tulaj«, nyakkendője fét hurcolta ki az udvarra, miközben így biztatta: »Nyugtass, mert szétverem a pofád.« Volt munkás, akinek ez nem etszett. De ők megmagyarázák (mindent megmagyarázok): az életszínvonal emelkedésének egyedüli akadályai azok a gyalázatos normások. Embereiket a normások élén, a munkásokat pedig egymás ellen uszították. Szyörgy és L. Géza Zalkáék brigádjából szinte gyűlölettel beszél társairól: »Irigykedtek rárik, ezért van az egész.« De Zalkáékat körömszakadtáigódik. Sz. György, akit táppénzes ideje alatt »főnökei« dolgozni csábítottak, azt mondja: »■Nem akartak roszszat, sürgős volt a munka... Mem talán azt gondolták: nekem is jól jön a dupla pénz.« "Nem veszi észre, mi van a »jóndulat« mögött: távollétét negérezte volna Zalkáék zsebe, így sodorták »embereiét« becstelenségre, jogtalan pénzhez juttatták őket.. Ott kiért mögöttük az öreg Zalka tava járása: »Az államnak dolgozunk... nem kell azt értem.« Zalkáék valóban nem félteték. Néhány hónap alatt mintegy kétszázezer forint értékét csökkentették a termelést, miköziben a béralaptúllépés 70 000 forintra rúgott. A »telesítmények« 250—300 között mozogtak, de az üzem hónaikon át nem teljesítette a terhét S odáig merészkedtek, hogy — saját szakállukra — vállalati anyagból »maszeknak« dolgoztak. Szekrényeik eldugott csapágyakkal, tengelyekkel, daráló alkatrészekkel voltak tömve. S mindezt olyan ügyesen csinálták, hogy minden gyalázat ellenére, többek számára még ők voltak a jó emberek. Itt-ott még beszélték is: »A Zalkáék? Az igen, öle kiállnak a melósért. Előteremtik nekik, ami kell. Náluk lehet keresni. Az ő brigádjukban 2500—3000-et is megkap az esztergályos. Máshol meg csak 1400-at vagy 1600-at. Kevesen vették észre, hogy elsősorban saját zsebükre dolgoztak, honnan tudhatták volna, hogy sápot húztak a munkások keresetéből. A kisajátítottak tehát újra kisajátították maguknak a műhelyt, mérhetetlen anyagi és erkölcsi kárt okoztak, sokakat tökéletesen megzavartak, félrevezettek. Hogy történhetett meg mindez? Az igazgató egyszerű munkás, becsületes, jószándékú, de szakember féltésében egészen elvakult. — Az öreg? ... nagyon érti a dolgát... — mondja még most is — nem érti a mai világot, ez igaz... A fiatal? ..; az meg olyan hebe-hurgya. Az osztályellenség csak maradt, hebe-hurgya? S így megy tovább. Bár a párttitkár, az ülelnök, a normálok s más kommunisták keményebb fellépést követeltek, a városi pártbizottság ipari osztályának vezetője csillapította őket: »Nem kell nagy ügyet csinálni belőle. Elintézhetjük magunk között is.« Elte intézték. Sz. Györgyöt, az említett brigádtagot kidobták a vállalattól, mint egykor a Scsedrin Iváskáit bűnbakul a toronyból. De a fiatal Zalka saját elhatározásából távozhatott s az öreg még ma is ott van. Művezető. Bizonytalanul mondják: »Szükség van rá... szeret seftetni az tény, de ezért csak nem ellenség?« A kártevőket gyakran csak ejtőernyővel, térképpel és hangfogós revolverrel ellátva tudjuk elképzelni. Most itt állnak előttem. Az öreg pedánsan ápolt virágoskertes otthonában, a fia Ercsiben — ott találtam rá — olajos ruhában, egy gépműhely kellős közepén. Mindkettő vastag, húsos, erős ember, meglepően hasonlítanak egymásra. Nehéz, kidolgozott, kérges munkáskezük örökké az ember szeme előtt. Szavuk te kísértetiesen egyforma: »Világéletemben dolgoztam ... csak a munkások érdekét néztem... mi a normák ellen? Gyalázatos hazugság, irigység. Éjt nappallá téve dolgoztunk, hogy munkát teremtsünk az embereiknek... a vezetők miatt éhen halhattunk volna.« És így tovább. De a beszélgetés végén az öreg egyszeresek váratlan kérdéssel fordul felém: hogyan lehetne valami pénzt előkaparni államosított berendezéséért? Kihűlt a szeg a zsákból. Percre sem tudják megtagadni önmagukat. Nem képesek harácsoló bőrükből kibújni, mindig a maguk zsebére nyerészkedtek, a dolgozók kárára, most te azt csinálták. Kihasználva egyes emberek gyengéit, ügyefogyottságát, felébresztve másokban a kapzsiság kapitalizimusból ittragadt szellemét, megpróbálták konzerválni’ — az elveszett paradicsomot. Mészáros András 1 " AMIKOR A VOLT A MUNKÁST 2 NÉPSZAVA 1955. június 1. szerda Kitüntették az ország legrégibb nagy munkáskórusának öreg dalosait Lapunk február 8-i számában hosszan foglalkoztunk a gazdag hagyományokkal rendelkező, hatvanöt esztendős szegedi vasutas énekkar munkájával, nevezetes évfordulójuk megünneplésével. A jelenleg hatvan tagból álló vegyeskar, az ország legrégibb nagy munkáskórusa, most méltó keretek között megünnepelte 65. születésnapját. A MÁV szegedi Petőfi Sándor kultúrházának zsúfolt nagytermében folyt le az ünnepség. A fővárosból és más vidékekről is elmentek a vasutas énekkarok, hogy köszöntsék a szegedieket. »Bakos bácsi«, az énekkar legidősebb tagja ismertette az énekkar sikerekben gazdag történetét, majd a vendégénekkarok képviselői üdvözölték az ünnepelteket. Az énekkar legrégibb tagjait emlékéremmel és oklevéllel tüntették ki. Kaszás István elvtárs, a vasutasszakszervezet kultúrosztályának vezetője és Kamarás Rezső elvtárs, a Népművészeti Intézet igazgató-helyettese arra kérte a tapasztalt, idős dalosokat, hogy kóruskultúránk fejlesztése érdekében neveljenek magukhoz hasonló, lelkes utánpótlást. Az ünnepség után a részvevő énekkarok nagysikerű hangversenyt adtak. A Petőfi kultúrházban kiállítást rendeztek a hatvanöt éves énekkar relikviáiból. Előkészületek a pedagógusnapi ünnepségekre Az iskolák növendékei országszerte nagy szeretettel készülnek nevelőik ünneplésére. A pedagógusnap előkészítésébe mindenütt bekapcsolódnak a párt- és a tömegszervezetek képviselői is. Szombathelyen június 4-én tartják meg a központi ünnepséget, amelynek során mintegy húsz pedagógus kap kitüntetést. Ez alkalomból nyitják meg Szombathelyen a megyei tanügyi és rajzkiállítást. A zalaegerszegi általános iskolád sok június 4-én nagyszabású lampionos felvonulást rendeznek a pedagógusok tiszteletére, a nagykanizsai középiskolások pedig éjjeli zenét adnak nevelőiknek. Debrecenben kiállítás nyílik a megye pedagógusainak képzőművészeti alkotásaiból. A debreceni üzemekben az MNDSZ-félórák során méltatják a pedagógusok munkáját - - Nagy tetszéssel fogadták Jugoszláviában a magyar Hargita-expresszt Magyar Hargita-expresszt küldtek próbaútra Jugoszláviába a Ganz Vagon- és Gépgyár dolgozói. A vonat a napokban tért vissza a gyárba. — Négy kocsiból álló, gyönyörű Diesel-motoros vonatunk május 9-én érkezett Belgrádba — mondja a vonat egyik kísérője, Botka Imre, a Ganz Vagon mérnöke. — Hargitánk másnap indult Belgrádból próbaútjára. A zágrábi, ljubljanai, rijekai és a sarajevói vonalon több mint 1800 kilométert tettünk meg három nap alatt. A jugoszláv vasút szakértő bizottsága mindvégig velünk volt és gyakran fejezték ki elismerésüket, hogy 130 kilométeres óránkénti sebesség mellett is simán, minden üzemzavar nélkül falta szerelvényünk a kilométereket. Mindenütt, amerre jártunk, szere-tettel fogadott a lakosság. A próbaútról a jugoszláv lapok, köztük a Borba, a Politika, a Novoszti és a novisadi Dvevnik színes elismerő tudósításokban számoltak be, közülük többen fényképeket is közöltek a Hargitáról. »A magyar könyv tíz éve« kiállítás szombat délben nyílik meg a Nemzeti Szalonban. A kiállítás bemutatja a magyar könyv és könyvtár ügyének, valamint könyvterjesztésünknek hatalmas fejlődését a felszabadulás óta. Gépesítették a nehéz fizikai munkát igénylő szállítást a Május 1 Ruhagyárban. Kádár Gyula igazgató ötlete nyomán vízszintesen mozgó liftet szerkesztettek, amely megkönnyíti a gyáron belüli anyagszállítást. — A magyar színjátszás ünnepi hete június 20-án kezdődik a Nemzeti Színházban. Az ünnepi héten valamennyi fővárosi és vidéki színházunk részt vesz. — Ke Un Szán, a Koreai Tudományos Akadémia tagja, a Mezőgazdasági Kutató Intézet igazgatója, aki a Magyar Tudományos Akadémia idei nagygyűlésén vett részt, kedden Szekszárdra látogatott. Megtekintette aSelyemtenyésztő Vállalat szekszárdi kísérleti intézetét. H ! Jobbágy Károly: SZÜLŐFÖLD Anteus volt az? — ki erőt a harcra a viadalban a földtől kapott. S halála is — emelkedése volt. Úgy fojtották meg, levegőben tartva. Én is, akit az élet sok kudarca kifárasztott már — sokszor fulladok. Csak hozzád érek s újra új dalok öntenek el, te lankás Ipoly-partja. Ha gondjaim, mint árnyak megzavarnak, hozzád futok haza — Balassagyarmat. A gyerekkor a város szélén áll. Enyém az ég és nincsen lehetetlen. A »csapatom« ott vár a kisligetben s előlem búvik a cingár halál. (A szerző könyvnapra megjelenő »Feltámadásé« című kötetéből.) Kitüntetések az 1905. évi vasas-sztrájk évfordulója alkalmából A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az 1905. évi általános vasipari sztrájk 50. évfordulója alkalmával, munkásmozgalmi tevékenységük elismeréséül Kender Károlynak a MUNKA VÖRÖS ZÁSZLÓ ÉRDEMREND, Frank Ferencnek,Pekári Jánosnak, Spitzer Mórnak, Keiser Nándornak, Varga Ferencnek, Horváth Ágostonnak és Győri Istvánnak a MUNKA ÉRDEMREND kitüntetést adományozta. Kilenc régi munkásmozgalmi harcost a SZOCIALISTA MUNKÁÉRT ÉRDEMÉREMmel tüntettek ki. (MTI) — ÜDVÖZLŐ TÁVIRATOS KÜLDÖTT május elseje ünnepe és az osztrák államszerződés megkötése alkailmába osztrák szaktársainak Nyomda- és Papíripari Dolgozók Szakszervezete. Az osztrák Grafikai és Papírfeldolgozó ipari Munkások Szakszervezete levélben mondott köszönetet, amelyben hangsúlyozzák: »Reméljük a világpolitika legutóbbi fejleménye alapján, hogy a legközelebb jövő a föld minden népénél békében és szabadságban élvezett, emberhez méltó életet biztosít.« Június 15-én lesz »A anya« bemutatója a Nemzet Színházban. Makszim Gorki regényét Kolozsvári Andrá dramatizálta. A címszerepe Gobbi Hilda Kossuth-díjas kiváló művész és Somogyi Erzs Kossuth-díjas érdemes művész felváltva alakítja. Magyar grafikus művészek is részt vesznek a Jugoszláviában rendezendő nemzetközi grafikai kiállításon. A napokban küldték el a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságba Csanády András, Domján József és Würtz Ádán több művét; a 75 éves a Rudabánya Vasércbánya. Hetvenöt évve ezelőtt Rudabányán kezdődöt meg hazánkban először a folyamatos, nagyüzemi vasérc bányászat. A dolgozók az ide bányásznapon emlékeznek meg a jubileumról. — Nyári földrajzi és élettani előadássorozatot rendez a Társadalom és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat június közepe, szeptember eleje között az Állatkert Szabadtéri Színpadon. Az előadásokat hetenként tartják, mindig szerdai napon, este 8 órai kezdevel. Az első előadásra június 15-én kerül sor. — Ankétot tartott a Pedagógiai Tudományos Intézet az Oktatásügyi Minisztériumban Az ankéton az új kísérleti tanterv tanítása alapján eddig szerzett tapasztalatokat vitatták meg. — — Primőrök a budapesti piacokon Az első új burgonyaszállítmány kedd reggel érkezett a budapesti Nagyvásártelepre az apátfalvi földművesszövetkezetből. Szegedről, Kelebiáról, Mohácsról pedig hét mázsa földiepret hoztak. A gyulai földművesszövetkezet karfiolt és új fejeskáposztát szállított. -o -— Az acéláruk alumíniumréteggel való bevonásával a Lenin Kohászati Művek metallográfiai laboratóriumában már régebben kísérleteznek. Az úgynevezett alizálási eljárással sikerül elérni az eddig külföldről behozott króm- és nikkelötvözetű hőálló acélok pótlását. Az új eljárás teljes kiaknázása érdekében a Lenin Kohászati Művekben álltátó üzemet létesítenek. Az üzem augusztus 20-ra készül el. Két és fél vagon helyett kilenc vagon parajt szállított a fővárosba a sinatelepi állami gazdaság. A paraj helyét most szántják, hogy megkezdhessék a következő vetést . Háztartási gyümölcsprések sorozatgyártását kezdte meg a Fémfeldolgozó Kft. Az új készítményt a helgiipari vásáron mutatták be először. A gyümölcsbeérés idején már az üzletekben is kapható lesz a háztartási gyümölcsprés.