Népszava, 1955. június (83. évfolyam, 127-152. sz.)

1955-06-01 / 127. szám

ír 1955. június 1, szerda Újítások a tavaszi növényápoláshoz A mezőgazdaság dolgozói előtt ezekben a napokban igen sok munka áll: időben és jó minő­ségben el kell végezniük a ka­pásnövények ápolását, a gyü­mölcsösök talajának gyomtalaní­tását, a takarmánynövények ka­szálását és betakarítását. Meg­könnyítik és meggyorsítják a munkákat azok az újítások és ésszerűsítések, amelyeket kiváló mezőgazdasági dolgozók szer­kesztettek. Ezek közül az aláb­biakban ismertetünk néhányat.­­ Nagy Lajos, a dunabogdá­­nyi Úttörő tsz brigád veze­tője a barázdásan művelt öntö­zéses kertészetükben gépesítette a kapálást (I. rajz). Az LK egy­soros lókapa vázát, egy töltögető­fejet, s az LK lókapa egy jobb- és balos kapatestet, valamint két kapatestet, használt fel erre a célra. Az összeszerelést úgy vé­gezte el, hogy a mélységet pon­tosan lehessen állítani. A két első kapatestet (1) úgy szerelte fel, hogy azok a barázda alját 60 fokos szögben legalább 2 cen­timéter mélyen, a barázda olda­lait pedig 2—3 centiméter mé­lyen sarabolják meg. A lesara­­bolt földet a kapatestek után haladó töltögető test (2) kinyom­ja oldalra és a barázda alját is megtisztítja. A hátsó planet ka­patestek (3) 4—5 centiméter mé­lyen járnak a talajban és a bak­hátakon két sor palántát gyom­­talanítanak. Ezzel a módszerrel mindaddig lehet gépi növényápo­lást végezni, amíg a növények elférnek a váz alatt. A gyümölcsfák koronái­a alatt a talajt sok helyen kézi kapálással gyomtalanítják. Igen költséges ez, hiszen évente legalább ötször kell elvégezni ezt a munkát. Valu József, az abapusztai állami gazdaság dol­gozója a gyomtalanítás elvégzé­sére a V—23X18-as tarlóhántó tárcsát oldalazó tárcsává alakí­totta át (II. rajz). Az átalakítást a következőképpen végezte: A vonórudat és a vonópálcá­kat a tárcsáról leszerelte. A jobb- és baloldali vonógerendelyt la­posvassal (3) és merevítővel (2) kötötte a vonókengyelhez (1). A vonókengyel baloldali végét a leszerelt vonórúdhoz csavarozta, míg a jobboldali végét szögvas merevítővel (4) kitámasztotta a vonórúd beakasztó vasához. A traktor vonókengyeléhez párhu­zamos vonórész csatlakozik. En­nek a végéhez van bekötve a vonórúd, illetve a merevítő. Az oldalozó tárcsát 23 fokos támadási szögben állította be. Munkaszélessége 4 méter. Ha a fasorok távolsága 9—10 méter, akkor két húzással fellazítható a talaj, elvégezhető a gyomirtás. A traktort a sorok között úgy kell vezetni, hogy a legkülsőbb tár­csa a fa törzsétől 40—50 centi­méterre dolgozzék. A gépcsoport­tal a fasorok között kígyózó moz­gást végezve kell haladni; az egyes fasorból a hármasba, a kettesből a négyesbe kell átfor­dulni, arra ügyelve, hogy az ol­dalozás mindig a felhúzandó fa­sor felé irányuljon. | ~ | Kézi saraboló kapákkal — P-j könnyű súlyuk miatt — kö­­töttebb vagy kissé göröngyösebb talajon nem tudunk jó munkát végezni. Ezt a hibát szüntette meg Derkovics János békéscsa­bai tsz-tag, amikor a saraboló kapanyél foglalata mellé a nyél­re csavarral gyűrűalakú súlyt rögzített (III. rajz), így kötött és göröngyös talajon is éppen olyan hatol a talajba. A kapa lemezé­nek széleit egyébként fel kell hajlítani, hogy a növény tövei [MTI A takarmányféleségek gépi fel­­kaszálását gyorsítja meg Horváth István, a nagygombosi tangazdaság dolgozójának újí­tása (IV. rajz). Az újító két ló­fogatú fűkaszát kapcsolt a trak­tor után. A munkagépeket úgy kapcsolta egymás után, hogy a hátulsó fűkasza az első által le­kaszált terület külső szélén ha­ladjon, így nem marad levágat­­lan rész. A hátsó fűkasza a bi­lincsekkel (!) tetszés szerint ál­lítható. Szilvássy Zoltán, a Földművelésügyi Miniszté­rium újítási csoportja veze­tője. jól használható, mint a lemezes mellett is rendesen kapa, sőt, még jobb munkát vé­­sük a tisztogatást, nézhetünk vele, mert mélyebben elvégezhes­ Korszerű Mollív-biztosítás hulladék- és elfekvő, selejtes csövekből A Mollív-gyártás anyagszükség- biztonságosabb és hosszabb élet­letét eddig használt vasúti sínek- tartamú, ből és hengerdei selejtből fedez- A csőből készült Mollívek pápa­­ték. Ez azonban csak részben elé- csak egyszerű, hajlított, ócska ke­­rítette ki a szükségletet. s­zánlemezhulladékból készülnek.­Tóth József és Mátrai Sándor, a Szénbányászati Minisztérium dolgozói más, rendelkezésre álló, elfekvő és hulladékanyagok fel­­használásával kísérleteztek — eredményesen. Mollíves biztosítás­ra a sínanyagnál is használhatóbb­nak bizonyultak a csövek. A kísér­letek során a kőolajfúrócsövekből készített próbadarabok igen ne­héz kőzetviszonyok között kerül­tek beépítésre a farkaslyuki bá­nyában. Az azóta eltelt öt hónap alatt bebizonyosodott, hogy a cső­ívek nemcsak helyettesítik az ed­dig használt, sínből készült Moll­­íveket, de jobbnak is bizonyultak azoknál. A csőívek gyártására az eddig beolvasztásra került kőolaj­­fúró-csővégdarabokat és a Ferro­­globusnál évek óta elfekvő, se­lejtes csöveket használják. Az új csőbiztosítás alkalmazásá­val kettős célt értünk el: 1. a bányászat biztosítóberendezései­nek anyagigényét eddig beolvasz­tott, használhatatlan, elfekvő anyagokból elégíthetjük ki; 2. a felhasznált anyag szilárdsága­­— mivel ez esetben nem használt, hanem új anyagról van szó — is­mert, a beépített berendezés tehát .A gömbölyű végére rövid köldök­darabot hegesztenek, amely a völ­gyeit csővégbe üleszthető. A Rákosi Művek havonta átlag tíz vagon ilyen fúrócsővégdarabot tud szállítani, a Ferroglobusnál mintegy 1200 tonna elfekvő­­selej­tes csövet tárolnak, amelyből egy év alatt körülbelül 20—25 000 Mollív készíthető. Ha figyelembe vesszük e biztosítási mód hosszú élettartamát is, az új eljárással nagy mennyiségű import bánya­fát takaríthatunk meg. Kiégett, tönkrement m­otor-forgórészek újrafelhasználása Csupán Petőfi-bányán 65 darab 300 kilowattos OR—122/4-es tí­pusú szalagmotor van üzemben. Túlterhelés esetén leggyakoribb hiba az áramvezetőrudak szét­­égése, az armatúra tengelyirányú hornyainak kiolvadása. A kiégett forgórészeket eddig nem lehetett kijavítani, el kellett dobni. Egy darab forgórész ára körülbelül 5500 forint. De nagyobb nehézséget jelentett, hogy külön forgórészt nem is lehet kapni. A Budapesti Villamosgép- és Kábel­gyár pedig a kiégett forgórészes motorok javítását 8000—10 000 forintért, egyéves határidőre vál­lalta. Szabó Sándor, a bánya műve­zetője újításával lehetővé tette, hogy egyetlen kiégett armatúrát sem kell eldobni, mert házilag, kis költséggel javíthatók. A forgórész armatúrából a ru­dakat kiszerelik, a kiégett csator­nát kitisztítják és utána samott­­liszttel teljesen kitöltik. Az így előkészített forgórészt a kiégett, vagyis a kinyílt csatornák helyén lágy sárgarézhuzallal hegesztik. Hegesztés után a hegesztett sárgarézvarratott esztergapadon simára munkálják, majd a ho­ronyban maradt samottot kika­parják és a horongszelvényt ho­ronyreszelővel méretre igazítják. Az így kijavított armatúrát újból lehet tekercselni. 1955. Június 1, szerda m Hanss­k István ifjúmunkás sztahanovista esztergályos munkamódszereiből A Finommechanikai Vállalat­nál nemrég brigád alakult a leg­jobb dolgozók munkamódszeré­nek tanulmányozására. A szinte tudományos gondossággal feldol­gozott munkamódszereket hozzá­férhetővé teszik a gyár minden egyes dolgozója számára, így is biztosítják, hogy a Finommecha­nikai Vállalat dolgozói a legfej­lettebb, legkorszerűbb munka­­fogásokat alkalmazzák, növel­jék a termelékenységet. A munka előkészítése Hanzlik István ifjúmunkás esz­tergályos munkamódszereit ta­nulmányozva megállapította a brigád, hogy eredményeit már a munka előkészítésénél megala­pozza. Nála sohasem fordul elő az például, hogy munka közben derül ki egy készülék vagy szer­szám használhatatlansága, hibá­ja. Mindig előzetesen ellenőrzi azokat és a munka elkezdéséig módot talál az esetleges javítások elvégzésére, a kések és egyéb Egyik munkadarabja egy gyűrű volt. Követelmény: az oldalfelü­letek párhuzamossága 0,01-en be­lül legyen. A következő megol­dást alkalmazta: Egy hasított gyűrűt készített. Azt lágypofás tokmányba fogta és így a munkadarab felfogása biztos volt. (1. ábra.) A késtartóba két kést fogott, amellyel a méret tartását és a párhuzamosságot tette biztossá, kéziszerszámok előkészítésére. Amikor új munkát kap, elő­ször átnézi a műveletterveket. Ta­nulmányozza a műveleti sorren­det és az egyes műveleten belül előírt munkákat. Ha valami hibát vagy jobb megoldási lehetőséget talál, azt megbeszéli az üzem­­technikussal. Hanzlik elvtárs rajzismerete ki­elégítő, mégis minden alkalmat megragad ismereteinek bővíté­sére. Mindezzel megtakarította a munkadarab kifogását, fordítását és újra befogását amellett, hogy az előírt minőségű munkát vé­gezte. Másik esetben vékony lemezből gyűrűt kellett kiszúrni. Ezt a fel­adatot is két késsel oldotta meg, így egy műveleten belül kész gyűrűt tudott gyártani. A gyűrű furatát kiszúró kés 0,2-vel kijebb állt, hogy megakadályozza a kés­törést. (2. ábra.) hajt végre. A belső menetvágás­nál például egy késsel esztergál­ja az előfúrt furatot. Ugyanez­zel a késoldallal alászúr a késki­futásnak és a kés másik oldalán levő menetprofillal menetet esz­tergál. (3. ábra.) Sima lépcsős furatok esztergá­­lyozásához is készített több élű kést Az »a­-val jelölt vágóéllel nagyolja az előfúrt furatokat, ez­után a »C« vésőénél méretre. Hanzlik István nem különös ember, műhelyében sem kap több támogatást, segítséget, mint amennyit a műhely bármely más dolgozója is megkaphat. Többek számára talán munkamódszerei­ben sincs semmi meglepő. Mégis tanulságos munkaszervezése, min­dij újat kereső, alkotó munkája. Mindenki számára figyelemremél­tó, megszívlelendő tanulságaik rejlenek egyszerű mun­kafogásai­­ban. Követésre méltó példát mu­lett biztosítja a lehető legponto­sabb együttfutást is. A mellékidők csökkentésére minden lehetőséget felhasznál, így például a gépen levő desz­­kára egyszerre több megmunká­lásra váró munkadarabot is elő­készít, tehát nem hajol le külön­­külön minden egyes darabért. Nem veszít időt a szerszámkeres­­géléssel sem, mert azokat m­i­i­tat a Finommechanikai Vállalat lelkes brigádja, amelynek tagjai — Dési Imre főtechnológus, Péter Dénes szerszámszerkesztő, Almási Ferenc művelettervező, Schi­an­­ner Sándor normatechnológus, Benécs István munkaügyi előadó­i fáradságot nem kímélve tárták fel Hanzlik István munkamódsze­rének értékes tapasztalatait. Ezzel nagymértékben elősegítették, hogy gyárukban minél szélesebb­­körben terjedjenek el a legkor­szerűbb munkafogások. Többkéses megoldások Többévi kések Ötletes késeket készített Hanz- val csökkenti a mellékidőket és sik elvtárs, amelyek segítségével kiküszöböli a késtartó forgatása­­egy felfogással több műveletet­ből adódó pontatlanságot. Emel­sarkosra esztergál, majd furat­­dig rendben használat letörést készít az­­a- vágóéllel, után ugyanarra a helyre teszi Ezután esztergálja a külső pere- vissza. Amíg gépe dolgozik, már met­a -íja* vágóéllel. (4. ábra.) a következő munkát tanulmá- A több élű kések alkalmazásé- nyozza, előkészíti. | I 3. ábra 4. ábra *

Next