Népszava, 1955. július (83. évfolyam, 153-179. sz.)

1955-07-01 / 153. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 83. évfolyam, 153. szám ÁRA 50 FILLÉR 1955. július 1. péntek A népek akarata »A nemzetközi ellentéteket lépésről lépésre át lehet hi­dalni és akkor megvalósulnak a népek reményei« — ezzel a megállapítással zárul a felhí­vás, amelyet a helsinki béke­­világtalálkozó intézett a világ népeihez, öt világrész 68 or­szágútiak küldöttei vettek részt a találkozón. Munkások és parasztok, politikusok és művészek, különböző felekeze­tek papjai, különböző politi­kai pártok képviselői, egymás­tól alapvetően eltérő világné­zetek hívei. A különböző fel­fogások egységes békeakarat­ban találkoztak és a küldötte­ket kivétel nélkül az a szi­lárd bizakodás töltötte el, amely a népekhez intézett nagyjelentőségű felhívásban jutott kifejezésre. Jogosult ez a bizakodás? Teljes mértékben az. Igaz, a béke harcosainak továbbra is nagy erőfeszítéseket kell még tenniök, hogy leküzdjék a béke ellenségeit, azokat a sö­tét erőket, amelyek el akad­nak gáncsolni minden meg­egyezést. A béke megőrzéséért, a népek biztonságos életéért vívott harc során még súlyos akadályokkal kell megbir­kózni. De a bizakodást nyo­­matékosan alátámasztják a közelmúlt eseményei, a té­nyek és eredmények, amelyek a béke erőinek egyre növekvő súlyát és győzelmeit tanúsít­ják. Bandung és Bécs, Belg­rád és Moszkva előzte meg a helsinki találkozót, történelmi jelentőségű megegyezések né­pek és kormányok között, amelyek mind a békés együtt­élés őszinte óhajából fakadtak és a nemzetközi feszültség enyhülését segítették elő. És a helsinki találkozót rövide­sen a genfi tanácskozás követi majd, a négy nagyhatalom kormányfőinek értekezlete — tíz év után első ízben — a nemzetközi helyzet legégetőbb kérdéseiről, a világ békéjének biztosításáról. A helsinki béke-világtalál­kozó felhívása a népekhez szól, de ugyanakkor határozott iránymutatás a genfi kor­mányfői értekezlet részvevői felé. Ebben a felhívásban a békeszerető százmilliók egysé­ges óhaja és akarata jut ki­fejezésre. Százmilliók­­kívánsá­gát tolmácsolja a felhívás a kormányfők felé, amikor a fe­szültség helyett biztonságot követel Európában és Ázsiá­ban, a hidegháború helyett bé­kés együttélést és együttmű­ködést, a fegyverkezési hajsza helyett leszerelést, a háborús célokat szolgáló költekezés he­lyett a széles tömegek életszín­vonalának emelését. A felhívás kifejezésre jut­tatja azt a reményteljes han­gulatot, amellyel a népek a genfi tanácskozást várják. De megmondja határozottan: »ez lesz az első kötelességük, hogy legyőzzék a kölcsönös bizal­matlanságot­«. Ezért áll szem­ben egységesen a világ köz­véleménye a hírhedt amerikai »erőpolitikával«, a katonai tömbökkel, a fegyverkezési versennyel, az idegen területe­ken létesített katonai támasz­pontokkal, a háborús hiszté­riát szító különböző megnyi­latkozásokkal. Mindazzal, ami nem enyhíti, hanem kétségkí­vül növeli a nemzetközi bizal­matlanságot. Joggal sürgeti tehát a helsinki felhíváson ke­resztül a világ békeszerető közvéleménye, hogy a négyha­talmi értekezlet vegye figye­lembe a népek követelését. Melyek ezek a követelések? Világos választ adnak erre a béke-világtalálkozón hozott határozatok. Leszerelés és a tömegpusztító fegyverek eltil­tása, szakítás az ENSZ alap­okmányát sértő katonai töm­bök politikájával, a különböző társadalmi rendszerek békés egymás mellett élése, önren­delkezés és biztonság minden nép számára, a gazdasági és kulturális kapcsolatok elmélyí­tése az egyes államok között. És különös súlyt ad a helsinki határozatoknak az, hogy ezek közvetlenül a genfi kormány­fői értekezlet előtt hangzottak el. Ezzel újból nyomatékosan­­megvilágították az értekezle­ten részt vevő kormányfők előtt a tartós béke megőrzé­séhez, a népek holnapjának biztonságához vezető egyedüli utat. Nagyjelentőségű a béke-vi­lágtalálkozónak az a határo­zata, amely a békeerők együtt­működésének kérdéseivel fog­lalkozik. A nemzetközi béke­mozgalom eddig elért győzel­mei növekvő ellenállást vál­tottak ki a békeellenes erők táborában. Ezért az új győzel­mek kivívása fokozott erőfe­szítést követel minden béke­harcostól. A legfontosabb fel­adat minden országban a békemozgalom frontjának to­vábbi szélesítése, nemre, korra, foglalkozásra, pártál­lásra és világnézetre való te­kintet nélkül. Minden jóaka­­ratú ember megtalálja helyét a békemozgalomban, ha ma­gáévá teszi a százmilliók kö­zös célját: a háború meghiú­sítását. És éppen ebben rejlik a nemzetközi békemozgalom pá­ratlan, leküzdhetetlen erejé­nek forrása. Egyetlen nemes gondolat: a béke megvédése köré tömöríti a világ bék­esze­rető tömegeit. Az emberiség széles tömegei, világnézetük és pártállásuk szerint, külön­bözőképpen vélekednek nap­jaink felmerülő problémáiról. De a béke szeretete ott él az emberek túlnyomó többségé­nek lelkében. Ez az a pont, amelyben egymásra találnak a különböző világnézeteket valló, a különböző pártokhoz tartozó békeharcosok. Bebizo­nyította ezt a helsinki béke­világtalálkozó is. A legtelje­sebb szólásszabadság lehetővé tette, hogy mindenki szabadon fejtse ki véleményét a napi­renden levő kérdésekről. A bi­zottságokban és a teljes ülése­ken számtalan felszólalás hangzott el, a közvélemény különböző áramlatai adtak hangot elgondolásaiknak és né­zeteiknek az egyes nemzetközi problémákról. Számos felszó­laló más és más utakon ke­reste a felmerült kérdések megoldásának módját. De az alapvető kérdésekben egységes állásfoglalás jelentkezett. Nem volt különbség a küldöttek kö­zött olyan kérdésekben, mint amilyen a háború, a fegyver­kezési hajsza, az atomfegyver használatának elítélése, a bé­kéért és biztonságért vívott harc szükségessége, a népek és országok közötti békés kap­csolatok megteremtésének és elmélyítésének fontossága. A helsinki béketalálkozó azt domborította ki, ami közös volt a küldöttek felfogásában és ezzel tovább szilárdította a nemzetközi békemozgalom erejét. A magyar nép mindvégig nagy érdeklődéssel kísérte a béketalálkozó tanácskozásait. Küldötteink tevékeny részt vettek a munkában és félre­érthetetlenül kifejezésre jut­tatták népünk szilárd békeaka­ratát. A felhívás a mi aka­ratunkat is kifejezi, a határo­zatokat szívvel-lélekkel ma­gunkévá tesszük és egy pilla­natra sem lankadó erővel har­colunk tovább Európa és az egész világ békéjének megőr­zéséért, a népek közötti béke és barátság megszilárdításáért. Határidő előtt teljesítette féléves tervét a szénbányászat A Szénbányászati Minisztérium jelenti: Az első negyedévi terv túlteljesítése után a bányászok ered­ményesen dolgoztak a második negyedév feladatainak megva­lósításán: a pécsi, a komlói, a tatabányai, a nógrádi, a dorogi, a közép-dunántúli és a mátravidéki szénbányászati trösztök ha­táridő előtt teljesítették féléves előirányzatukat. 30-án, a kora reggeli órákban pedig az egész szénbányászat befejezte első féléves tervét. A hátralevő két és fél műszak alatt több tíz­ezer tonna szenet szállítottak terven felül felszínre. Előzetes adatok alapján a szénbányászat teljesítette minőségi elő­irányzatát és javulás mutatkozik az önköltség, valamint a termelékenység területén is. A jó epertermésből az itthoni piac kielégítése mellett exportra is jut. Az Örkényi földművesszövetkezet táborfalvai gyümölcs­ét zöldségfelvásárló telepén Forgács Györgyné az exportra kerülő epret válogatja. (Magyar Fotó — Samai Antónia felvétele) Próbaüzemeltetés előtt a Borsodi Vegyiművek műtrágyagyára Rövidesen megkezdi próba­­üzemelését a Borsodi Vegyi­művek műtrágyagyára. A Péti Nitrogénművek már elküldte a szükséges ammóniát és híg savat. Kerekes András, a a műtrágyaüzem brigádveze­tője vállalta: július első felében megkezdi a kísérleti műtrágya-gyártást. A hat üzemrészből álló műtrágyagyárban már va­lamennyi gépet kipróbálták. A mészkőőrlő üzemben a törő- és őrlőgépek kifogástalanul dolgoznak, lisztfinomságúra őrlik a mészkövet. Elkészült a Riedler-alagút szállítószalagja is, amely a mészkőlisztet a ke­verőbe szállítja, itt az ammó­niát cseppekre fúvatják s így nyerik a műtrágyát. Jelenleg a szórótorony tetőzetének bur­kolása folyik. Nemsokára megkezdődik a műtrágyagyár­tás első folyamata, a semlege­sítő feltöltése. Szigetközben megkezdődött az aratás (Tudósítónk telefonjelentése.) Győrújfalun, ahol a tavalyi árvízkor egy négyzetméternyi terület sem maradt szárazon, csütörtökön a Rákóczi ter­melőszövetkezet tagjai meg­kezdték az őszi árpa aratását. A nehéz, telt kalászok jó ter­mésről tanúskodnak. Június 30-án és július 1-én már Szi­getköz több községében teljes erővel megindul az aratás. Aratnak Győrzámolyon, a dunasírgi Kossuth tsz-ben és aratnak Győrladaméron is. Győrladamér az a szigetközi község, amely a legtöbb kárt szenvedte a tavalyi árvíztől. A falu kilencven százalékig eltűnt a föld színéről. Most, egy évvel az árvíz után, Győr­ladamér újra áll és sokkal szebb, mint volt. Az újjáépült községet aranyszőkén öleli kö­rül az aratásra érett gabona­táblákkal ékes határ. Naponta ki-kijártak a ladaméri dol­gozó parasztok és várták a napot, amikor megindulhat az aratás. Érthető is a nagy vá­rakozás, hiszen két évvel ez­előtt arattak utoljára. Tavaly a július 15-i gátszakadás előtt csak néhány holdon vágták le a ladaméri határban is a ga­bonát. De hiába volt keresz­tekbe rakva a termény, az áradó víz szétzilálta, elhordta a már levágott gabonát és a még talpon állót a földhöz la­pította szennyes iszapjával. Tavaly úgyszólván egy szem gabonát sem takarítottak be Szigetköz keleti részében és így Győrladaméron sem. Most azonban szép termés ígérkezik. Az ősszel jól meg­munkált földbe idejében ve­tettek az államtól kölcsön ka­pott magból és az eredmény nem is maradt el. Az előzetes becslés szerint az őszi árpa 14 mázsát, a búza pedig 15 má­zsát ad holdanként. Szombat reggel nem kasza­pengés jelzi majd Ladamér határában az aratás kezdetét, hanem a kombájn motorjának pöfögése. Kombájn áll neki az Esze Tamás termelőszövetke­zet tízholdas őszi árpatáblájá­nak, amely a meggyesi dűlő­ben fekszik. Ha végzett a tíz holddal, akkor a Tanács tíz húszholdas őszi árpatábláját kezdi el aratni és csépelni a feketéki dűlőben. A Magyar Tudományos Akadémia Bányászati Főbi­zottsága által Sopronban ren­dezett országos bányászati ankéten a szénbányászat első ötéves tervének kritikai vizs­gálata után Zámbó János Kossuth-díjas egyetemi tanár tartott előadást .Bányaműve­lésünk fejlődésének elvi irá­nyai a második ötéves terv­ben« címmel. Elemezte a ma­gyar szénvagyon helyzetét és megvizsgálta az egyes szénfaj­ták termelésének önköltségi alakulását. Részletesen tár­gyalta az aknák telepítésének problémáit és hangsúlyozta, hogy fokozott figyelmet kell fordítani a bányákban jelent­kező karsztvízveszélyre. A második ötéves tervben egyik leglényegesebb feladat — mon­dotta —, hogy növeljük a fej­tési területek lefejtési sebessé­gét, mert ezt nemcsak a ter­melés mennyiségi növelése követeli meg, de ettől függ nagyrészt az önköltség alaku­lása is. Hatékonyan alkal­mazni kell a korszerű biztosító szerkezeteket és jó minőség­ben kell elkészíteni. Különle­gesen nehéz viszonyok között a tubbing-biztosításnak is he­lyet kell adni. Az előadás után az ankéton részt vevő szénbányászati szakemberek megvitatták a különböző részletkérdéseket, majd Gagyi Pálfi András, az Ércbányászati Igazgatóság fő­mérnöke tartott beszámolót az ércbányászat első öt­éves tervének eredményei­ről és a második ötéves terv feladatairól. Megállapí­totta, hogy az ötéves terv nagy eredménye az ércbányászatban a gyöngyösoroszi nemesfém­tartalmú ólomcink ércbánya és előkészítőmű, továbbá a hazai nyers fluoritbányászat megte­remtése. A második ötéves tervben a legfontosabb feladat új ércelőfordulások felkuta­tása, illetve az ércvagyon nö­velése. Az előadáshoz hozzászóltak Kun Béla, a gyöngyösi ércbá­nya főmérnöke és Podányi Ti­bor, a Bányászati Tervező Intézet osztályvezetője. Az ankét a továbbiakban az ásvány-, bauxit- és olajbányá­szattal foglalkozott. A verseny hírei a félév utolsó munkanapjáról A VAS MEGYEI TÉGLA­GYÁRI EGYESÜLÉS üzemei a vállalt 32 helyett 47 családi ház felépítéséhez szükséges téglát és 70 ház befedésére elég égetett cserepet gyártot­tak tervükön felül. A második félévben megkezdik az újlaki cserép folyamatos gyártását, december 30-ig egymillió cse­repet készítenek. A SZÉKESFEHÉRVÁRI FŰTŐHÁZ vasutasai 2850 tonna szenet takarítottak meg az első félévben, s június 17- től 30-ig megtakarított szén­nel továbbították a vonatokat. Most azzal kísérleteznek, hogy Budapest és Székesfehérvár között az eddigi 20 helyett 13 mozdonnyal bonyolítsák le a teherforgalmat. A GYŐRI LENSZÖVŐGYÁR 500 ifjúmunkása VIT-műsza­­kot indított. A szövődében há­rom ifjúsági export-brigád ügyel a minőségre. A VIT- verseny első napján Kovács Zsuzsa 167 százalékos teljesít­ményével megnyerte az első helyezést. Jól elkészített munkahelyen kezdik az új félévet a Bocskai úti lakásépítők A Bocskai úti 41. számú Ál­lami Építőipari Vállalat la­kásépítői határidő előtt telje­sítették első féléves tervüket, s alaposan felkészültek a har­madik negyedévre is. A műszaki vezetők jól tud­ják, hogy ezeket a nagy fel­adatokat csak zavartalan munkakörülmények között oldhatják meg. Ezért már elő­készítették a szükséges anya­got, a kétszeres normát telje­sítő kőművesbrigádoknak pedig egyösszegű munkautalványt adnak. 244 új „márkás”­cikket gyárt az ipar Néhány héttel ezelőtt újsze­rű árubemutatót és ankétsoro­zatot tartott a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet a »márkás« áruk körének kiszé­lesítése érdekében. A bemu­tató és az ankétok, amelyeken a kereskedelem és az ipar egy­­egy ágának képviselői vettek részt, meglepően jó eredmény­nyel zárult. Az egyes iparágak képvise­lői nemcsak a kereskedelem által javasolt 185-féle műszaki cikk, kisebbfajta gép, ruhá­zati cikk, vegyiáru és élelmi­szer »márkázásához« járultak hozzá, hanem további 59-féle cikket javasoltak »márkázás­ra«. Ami magyarán annyit je­lent, hogy vállalták az ezzel járó felelősséget és hajlandók szavatolni a szóbanforgó áruk állandó, kimagasló minőségét. Olyan árukról van szó, mint a Gábor Áron vasöntöde ku­­koricamorzsolója és szőlőzúzó­­ja, a Szentgotthárdi Kaszagyár sarlói, kaszái, a Telefongyár paradicsompasszírozója, a f­émfeldolgozó KTSZ villany­vasalói, a Gamma kávéfőzője és öngyújtója, a Budapesti Villamosgép- és Kábelgyár mosógépe, egész sorozat El­­zett-zár, az RM Kerékpárgyár Robusta-kerékpárja, a Hazai Fésűsfonó »Erőd« nevű gyap­júszövete, egész sor készruha­­model, fehérnemű- és kötött­áru, bizonyos konzervek, hen­tesáruk, édességek és italok, hogy csak néhányat említ­sünk, a közel kétszázötvenfé­léből. Persze, van az említett cikkek között több olyan is, amely csak bizonyos minőség­­javítással üti majd meg a »márkás« áru követelményeit. Ezt az érdekelt gyárak kép­viselői is elismerték. A dolog azonban mégsem ilyen egyszerű. Az egyes an­kétokon ugyanis a problémák egész sora merült fel, ame­lyeknek nagy része még meg­oldásra vár, így mindenek­előtt biztosítani kell a »már­kás« cikkeket gyártó üzemek­ben a folyamatos, szabvány­szerinti nyeresanyagellátást, a műszaki adottságok teljes ki­használását, a szigorú techno­lógiai fegyelmet, a tudomá­nyos kutatás legújabb ered­ményeinek alkalmazását. A kiváló minőségű áruk »márkázása« nem alkalmi, hanem állandó feladat. Ehhez viszont lehetőséget kell bizto­sítani arra, hogy az ipar kí­sérletezhessen. A jelek szerint a kereskedelmi szervekben megvan a hajlandóság arra, hogy vállalják az ezzel kap­csolatos többletköltségeket. Ugyanakkor az ipar feladata, hogy a prémiumfeltételek megfelelő módosításával az egyes gyáraknak és az egyes dolgozóknak is »érdemes« le­gyen »márkás« árut gyárta­­niuk. A megbeszélések legjelentő­sebb eredménye azonban az az újszerű, értékesebb kapcso­lat, amely az ipar és a keres­kedelem között kialakulóban van. A kapcsolat ugyanis eddig túlnyomórészt a terv »keretszámainak« forintban vagy tonnában való »kitölté­sére« korlátozódott. Olyasfajta kapcsolat, amelynek közép­pontjában maga az árut vá­sárló fogyasztóközönség áll, alig volt. Ezért nagy jelentő­ségű azoknak az állandó jelle­gű bizottságoknak a közeli megalakulása, amelyek esetről esetre nemcsak egy-egy áru­csoport »márkázásának« kér­déseit vitatják majd meg, ha­nem minden fontos minőségi problémáját. A bizottságokban részt vevő ipari és kereskedel­mi szakemberek együttesen lépnek majd fel minden ne­hézség, akadály ellen, amely a minőség általános emelésének útjában áll. Ez az újfajta kapcsolat —­ ha mindkét részről komolyan fogják fel jelentőségét — vé­get vethet az ipar és a keres­kedelem közt nem egyszer folyt sok huzavonának és nagy lépéssel viheti előre a lakos­ság jó minőségű árukkal való ellátásának­ fontos ügyét

Next