Népszava, 1955. szeptember (83. évfolyam, 205-230. sz.)
1955-09-01 / 205. szám
Igazgatók a munkavédelemért Az üzemek munkavédelmi és egészségügyi helyzete nagyrészt attól függ, hogyan dolgozik az igazgató. Ahol egyetértésben tevékenykedik az üzemi bizottsággal, igénybe veszi a munkavédelmi bizottság segítségét, meghallgatja javaslatait, ott nem marad el az eredmény. Az alábbiakban három igazgatóról írunk, akik szívügyüknek tekintik a munkások egészségvédelmét, a balesetelhárítást. Üzemükben javultak a munkakörülmények, szívesebben versenyeznek a munkások. Nem véletlen, hogy mindhárom üzem rendszeresen teljesíti, sőt túlszárnyalja tervét, s az Akkumulátorgyár, a Kőbányai Zománcárugyár első félévi munkája alapján elnyerte a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját. A kábel- és műanyaggyár igazgatója, Baranyi Imre, lelkiismeretesen törődik azzal, hogy az üzemben megfelelőek legyenek a munkakörülmények. Mindig részt vesz a havi szemlén, s ha hibát tapasztal, azonnal intézkedik. Előfordul, hogy bonyolultabb esettel találkozik, ilyenkor kéri a munkavédelmi felügyelő véleményét, tanácsát. Többnyire személyesen ellenőrzi: megvalósítják-e a munkavédelmi felügyelő javaslatát. Nem riad vissza attól sem, hogy megvonja vagy csökkentse a balesetelhárítási szabályokat megsértő műszaki vezetők prémiumát. Eddig minden alkalommal jelen volt az üzemi munkavédelmi konferenciákon. Sőt már az előkészítésben is hasznos tanácsokkal látta el a munkavédelmi bizottságot. Az igazgató és a munkavédelmi bizottság jó kapcsolata, együttműködése meglátszik az üzemen. Mindenütt rend van. Megtartják az óvórendszabályt, ellenőrzik a védőberendezések használatát, s ritka az olyan termelési értekezlet, ahol — ha röviden is — ne foglalkoznának a balesetek elkerülésével. Az igazgató gondoskodását dicséri, hogy felépült egy korszerű galvanizáló berendezés és jelenleg is folyamatban van egy balesetveszélyes kémény átépítése. A műszaki konferenciák elmaradhatatlan napirendje egyegy üzemegységvezető beszámolója a munkavédelemről. Hasonlóképpen beszámoltatja az igazgató időnként a biztonsági megbízottat is. Ez kettős haszonnal jár: ellenőrzi munkatársait, ugyanakkor tájékozódik, hogy milyen megoldásra váró kérdések vannak még az üzemben. Gyakran érdeklődik a munkásoktól is, hogy milyen kívánságaik vannak, vagy mit kifogásolnak. Állandóan kutatja a lehetőségeket, hogyan javíthatja a munkakörülményeket, hogyan óvhatja a dolgozók testi épségét. A sok szervezeti intézkedésnek, lelkiismeretes nevelőmunkának van is foganatja. Az üzemben már hónapok óta nem fordult elő súlyos baleset. A KŐBÁNYAI ZOMÁNCÁRUGYÁR igazgatója, Csatári Miklós, nem szalaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy tökéletesítse a balesetelhárítást az üzemben. Kétszer szerveztek már munkavédelmi hónapot, mindkét esetben közreműködött az értékelő bizottságban. Szorgalmazására soron kívül valósítják meg a munkavédelmi újításokat, hogy mielőbb egészségesebb körülményeket biztosítsanak. Az utóbbi időben két említésre méltó újítást vezettek be. A vegyipari nyerstartályokat új eljárással köszörülik, ezzel feleslegessé válik a túlzott erőkifejtés és a dolgozót sem veszélyezteti a szilikózis-ártalom. A prototípust az üzemben saját erejükből készítették el. Az egyik műhelyben már működik is próbaképpen. A másik hasznos újítás a légzuhannyal ellátott védőszemüveg. Tökéletes védelmet nyújt a por, a szikra ellen, s igen nagy előnye, hogy az üveg sem párásodik be. Csatári elvtárs igyekszik a lehetőségekhez képest korszerűsíteni a régi, ódon üzemrészeket. A sötét sajtolóműhelyre alig lehet ráismerni: tetővilágító ablakokat szereltetett fel, s a több évtizedes oldalablakokat újakkal cseréltette ki. Világos, egészséges környezetben dolgoznak már itt a munkások. Rendszeresen eljár a munkavédelmi bizottság üléseire, hogy közösen megvitassák a feladatokat. Ha a bizottság valahol hibát tapasztal, értesíti az igazgatót, s ő rendszerint haladéktalanul intézkedik, Így történt ez legutóbb is az üzemi kollektív szerződés pontjainak ellenőrzésénél. AZ AKKUMULÁTORGYÁR igazgatójának, Lengyel Sándornak, nincs könnyű dolga a munkavédelem megjavításával. Üzeme túlzsúfolt, s ugyancsak bővelkedik egészségre ártalmas munkahelyekben, mégis sikerrel birkózik meg a különleges nehézségekkel. Igazgatói működése alatt sokat fejlődött az üzem. Ezzel párhuzamosan javult az egészségügyi helyzet, s csökkent az ipari megbetegedések száma. Lengyel elvtárs nemcsak a termelésben, hanem — ami ettől elválaszthatatlan — a munkavédelemben is hasznosítja szovjetunióbeli tapasztalatait. Az ólomüzem bővítésénél és korszerűsítésénél sem tévesztette ezt szem elől. A dolgozók műszak végeztével külön öltözőben helyezik el munkaruhájukat, s csak fürdés után mennek át a tiszta öltözőbe utcai ruhájukért. Ezzel is lényegesen csökken az alattomos ólomfelszívódás, s az ólompor nem kerül kívül az üzemen. Valamennyi munkahelyen javítják az ólomfelszívódás elleni védőfelszereléseket, s az igazgató szigorúan megköveteli, hogy a dolgozók használják is ezeket. A száraztelep gyártásánál szellőzőberendezésekkel, valamint elkülönítő helyiségekkel védik a munkások egészségét. Az igazgató és az üzemi bizottság kapcsolata valóban példás. Együttes erőfeszítéssel igyekeznek javítani a munkakörülményeket. Ügyelnek rá, hogy az üzemorvos rendszeresen ellenőrizze a munkások egészségi állapotát, s ha szükséges, idejében lépjen közbe a dolgozó más munkára helyezéséért. Szeptember 5-én ülést tart Budapest Főváros Tanácsa szeptember 5-én, hétfő reggel 9 órai kezdettel, az V. kerület, Váci utca 62—64. szám alatti Újvárosháza nagytermében ülést tart. Az ülés napirendje: 1. Beszámoló a fővárosi tanács tagjainak munkájáról. Előadó: Kelen Béla tanácstag, a tanács által kiküldött bizottság elnöke. 2. Jelentés a községpolitikai s terv végrehajtásának állásáról, Budapest Főváros Tanácsa valamint a községfejlesztési alap felhasználásáról. Előadó: Pongrácz Kálmán, a végrehajtó bizottság elnöke. A tanácsülésen ezenkívül megtárgyalják a megüresedett tanácstagi, helyek betöltésére tartandó választások időpontját, továbbá az állandó bizottságok személyi összetételében szükséges változások kérdését is. ELBESZÉLÉS A GÉPÁLLOMÁS IGAZGATÓJÁRÓL MEG A FŐAGRONÓMUSRÓL irtat GALINA NYIKOLAJEVA* . A mesélő elhallgatott, elgondolkozott s változatlanul a sötét ablakra bámult. — Azért-e, mert akkorra már tisztán álltunk előtte, világos képet alkotott magának értékünkről és kizárt bennünket érdeklődési köréből, mint figyelemre méltatlanokat? — kérdezte saját magától, hangosan gondolkodva. — Vagy azért, mert már akkor világosan látta célját és határozottan haladt feléje, felülemelkedve minden jelentéktelen dolgon, anélkül, hogy hátratekintene vagy észrevenné mesterkedéseinket? Nem tudom. Lehetett így is, úgy is... De erre csak most gondolok. Akkor eszembe se jutott! Akkor úgy gondoltuk, nem is érhet fel hozzánk. A brigádvezetők meg a traktorosok, ez a hozzávaló társaság! Egészen családias, bizalmas lett köztük a kapcsolat. A tanfolyamokkal kezdődött. Nasztya tanfolyamokat és különféle foglalkozásokat vezetett a gépkezelőinknek meg a kolhozok növénytermelőinek. Esténként előfordult, hogy már régen véget ért a foglalkozás, de ő csak ott üldögél velük továbbra is. Úgy sincs hova mennie! Különösen Gosával barátkozott össze. Szokásukká vált esténként a gépállomás kapujában levő lócán elüldögélni. Emlékszem, egyik este későn jöttem ki a gépállomásról. Hold se világított. Csönd pihent a sztyeppen. Csak Gosa • Nikodémusz Elli fordítása. 2 NÉPSZAVA 1955. szeptember 1. csütörtök tompa hangja hallatszott, felfelcsattanva a sötétben. A gitáron is játszanak néha így. Pengetik, pengetik a húrokat, aztán egyszer csak belecsapnak! Egyszerre az összes húrokba ... No, gondolom, ez bizonyosan szerelmet vall Nasztyának. S tényleg, idehallani, hogy »szeretem«, »szív«, meg hogy »Nasztaszja Vasziljevna«. De amint közelebb megyek, tisztázódik, miről is beszélnek. Azt mondja Gosa halkan: — Tudja, Nasztaszja Vasziljevna, én nagyon szeretem a tartalékot. Mindig az a legfőbb gondom, hogy legyen tartalékalkatrészünk. Gondolja csak el, a Diesel-motoros traktorok a legtökéletesebb gépek és néha mégis kevesebbet végeztek egy lónál. És miért van ez így? A tartalékalkatrészek miatt! — Hirtelen felcsattan a hangja: — Az én szívem nem tudja elviselni az ilyesmit, Nasztaszja Vasziljevna! Az meg halkan kérdezi tőle: — És mit szól ehhez a főmérnök? Gosa most megint halkan feleli: — A főmérnök maga felel a traktorokért saját magának: Hát munka az, amikor a kérdés és a felelet ugyanazon a nyelven fordul meg? —■ És megint csak szenvedélyesen felcsattanva: — Folyton csak azon igyekszem, hogy ne vegyem a szívemre ezeket a hanyagságokat, dehát a szívem mégis magára veszi! Nesze neked, gondolom, éjféli szerelmes enyelgés. A vezetőséget bírálják csillagfénynél! Nasztyánk Gésa mellett még egy »lovagot« talált magának. Gyakran eljár hozzá legelmaradottabb kolhozunk, az »október« fiatal brigádvezetője, Sztyopa Besszonov is. Hol a kerítés mellett álldogálnak, hol meg esténként az utcákat járják. Sztyopa mindig új bekecsében feszít. Fontoskodó képet vág. Látszik, nagyon hízelgőnek tartja az agronómusnővel való sétálgatást, majd kibújik a bőréből, úgy igyekszik a kedvében járni. Egyszer a klubból jövet mögöttük mentem. Sztyepa panaszkodott: — A mi kolhozunk a jövőben, természetesen, egyre jobban fog fejlődni, de jelenleg egész sor rendellenes magatartást figyelhetünk meg. Elsősorban az Oljuskák részéről. Három Oljuska dolgozik a brigádban és mind a három úgy gondolja, hogy a legjobb dolog a világon: szalonnát falatozva a kemence tetején heverészni. Mellesleg tavaly még elemi csapás is ért bennünket...! Elszáradt a búzánk! Azt mondom az Oljuskáknak: »Legalább az elemi csapást vegyétek tekintetbe!« Azok meg, Nasztaszja Vasziljevna, csak az arcomba nevetnek! Hát lehet ezekkel elbeszélgetni? Csak ha magával beszélek, Nasztaszja Vasziljevna, csak akkor tudok könnyíteni a lelkemen. Nasztya felsóhajtott és azt felelte: ■— Ne tegyük át Varvara brigádjába ezeket az Oljuskákat? —■ Varvara ügyes asszony —■ feleli Sztyopa —, de meghalt a férje. Ez a tény rányomja a bélyegét. De magán Nasztaszja Vasziljevna — mondja — semmi ilyesmit nem lehet megfigyelni! De Nasztya csak a maga gondolatát fűzi tovább: — Tegyük át talán csak az egyiket, azt, aki a legártalmasabb. Végighallgattam ez a beszélgetést és megértettem — igyekszik a legény, ahogy csak bír, de csak nem tud kikeveredni a termelési témából! De Nasztya leghűbb társa és legfőbb gyámja mégis csak Szilantyij apó lett. Éppen ebben a bizonyos elmaradtOktóber-kolhozban brigadéroskodott ez a nyughatatlan Szilantyij apó. Nagyon soványak ott a munkaegységek. Az apó két fiát megölték a fasiszták. Éveire nézve már régen nyugalomban volna a helye. De ő még mindig brigádvezető és hozzá milyen legényesen néz a világba! — A mindennapi kenyérkém megvan — mondja. — A hústól meg a semmittevéstől csak az ártalmas zsír gyarapszik az emberen...Az egészségnek kenyér és kvász kell, teljes erőből végzett munka, meg az, hogy igazságosságot lásson maga körül az ember és jókedvű legyen. Így éldegél elmélete szerint az apó és nem bánkódik. Előadásokon, moziban, beszámolókon mindig ő a legelső. Ha valami nevezetes ember érkezik a kerületbe, akkor az apó az öregségtől meg az örömtől mindent összezavar! Azt gondolja, hogy személy szerint hozzá jött a vendég, az ő, Sztantyij apó személyének szól a látogatás. Hát ilyen eredeti egy ember az öreg! Természetes hát, hogy amint az új agronómus feltűnt a gépállomáson, az apó eljött megismerkedni vele és azonnal szárnyai alá vette. — Fiatalka a kisasszony ?— mondja. — Apja, anyja meszsze van ide. Hadd legyen a közelében legalább a nagyapó. Együtt is járnak mindenfelé. És micsoda végnélküli beszélgetések ... Megjegyzem, a szemükben, a tekintetükben van valami közös ...- Ahogy Nasztya nézett ránk akkor az állomáson, meg az első napokban, úgy néz a világba Szilantyij apó is.: . Hát szóval így éldegélünk. Nekünk is megvan a magunk társasága, Nasztyának is a magáé ... Nem bántjuk egymást, nem is zavarjuk . . Meg kell mondanom, hogy különösen nehéz tavaszunk volt... Nagyon rosszul álltunk a javítási munkálatokkal. Sok a javításra váró felszerelés és közben két szerszámgép a legszükségesebbek közül, el is romlott. És a legégetőbb dologidőben a legjobb gépkezelőink közül behívtak néhányat a négyzetes vetési tanfolyamra... Ekkor aztán egyszerre kiderült, hogy ismertük mi ugyan Csumak étékét, de mégsem ismert eléggé! Ezelőtt, ha valán nem ment rendben, Gos máris ott termett. Ez valahogy magától így szokott történni! Hol a gépkezelők kérik meg, hol az ember maga szólítja: — Gyere csak, Gosa, vontass ki minket a kátyúból! És Gosa ki is vontat bennünket. Csendben, szó nélkül éppen ezért észrevétlenül Csak amikor már nem volt a műhelyben, akkor jöttünk rá, micsoda egyvontatógépetvesztettünk el személyében. Néhány ember elment, és mintha a motort vitték volna el a műhelyből. Máskor mindig megelőztük a többieket, most meg épp fordítva áll a dolog. A tavasz is olyan érthetetlenül szeszélyes. Hol úgy süt a nap, mint májusban, hol meg januári hóesés zúdul ránk. Egy ilyen nyugtalan napon egyszer betoppan hozzánk Nasztya, olyan arccal, hogy Arkagyij, mihelyt meglátta, máris megszólalt: — Jön a soron következő »Amerikájával«. (Folytatjuk.) (Küchler Vilmos rajza) Ki CVZ, OUO-SQ&b ? A közmondás szerint: az okos enged — a szamár szenved. A mindennapi élet viszont néha rácáfol ennek a szólásmondásnak az igazságára. Íme egy példa: a Forgácsolószerszámok Gyárától vagy 70 db »Fellow«-körkés nevű értékes szerszámot rendelt a Szerszámkészletező Vállalat. A gyár szerkesztői látták, hogy a rendelés szerinti késeket felhasználni nem lehet. Rossz a rendelés. Nem is engedik gyártani a szerszámokat, hanem kérik a Készletező Vállalatot: adják meg, melyik üzemnek kellenek a kések, hadd tisztázzák közvetlenül velük a tévedést. A Szerszámkészletező Vállalatnál azonban nagy az »éberség«. Nem adják ki a rendelők neveit, ha- ;nem maguk leveleznék. A válaszokat pedig megküldik a FORSZ-nak. A vála-szok persze semmitmondóak, viszont cégjelzéses papírra íródtak, tehát min- den »éberség« ellenére lát-ható, hogy a Fémáru- és Szerszámgépgyárnak, valamint a győri Wilhelm Pieck-gyárnak van szüksé-ge »Fellow«-körkésekre. A FORSZ ekkor értesíti őket immár »feketén«, de legalább szakszerűen, hogy az általuk megadott méretű kések termelőmunkája nem használhatók, élei túl vékonyak lesznek, s emiatt igen könnyen eltörnek. A FORSZ értesítésére a ' Fémáru- és Szerszámgép- ' gyár illetékes dolgozója azonnal elismerte a téve- dést. Nem így azonban a Wilhelm Pieck-gyárból Diószegi elvtárs. Neki igenis olyan kések kellenek több ezer forintért, amelyeket nem lehet használni, amelyek eltörnek. Levél levélt követ. Közben a késeket se így, se úgy nem gyártják. A Fémáru sem kapja meg a maga jó szerszámait. Az egész tételt nyilván csak egyféle-képpen rátét elkészíteni. Így huzakodnak immár két-három hónapja a rossz rendelés miatt. S jelenleg éppen az engedékeny okos szenved, mert ő sem kapja meg szerszámait. Ezért nincs tehát igazsága az említett közmondásnak. De talán lesz?.. . (faragó) Orvosoljuk a dolgozók panaszait! A dolgozóktól megköveteljük a fegyelmezett, becsületes munkát. De ők is joggal követelhetik meg,hogy orvosoljuk panaszaikat és legyünk segítségükre a mindennapi életben is. Az a dolgozó, aki nehézségekkel küzd és nem segítenek rajta , nem számít teljes munkaerőnek. Hiszen még munka közben is az foglalkoztatja például, hogy a fizetéséből hiányzó száz vagy kétszáz forintot mikor kapja meg, illetve visszakapja-e vagy sem. A sok közül csak néhány kirívó esetet kívánok megemlíteni. Mazán György elvtárs tolatásvezető öt hónapig nem kapta meg a két gyermeke után járó családi pótlékát. A számfejtők szerint elveszett az igazolás. Erre hozzánk fordult és mi megvizsgáltuk az ügyet. Megállapítottuk, hogy Mázán »A vonatok ácsorogtatása szégyenfolt a vasúton« címmel megjelent cikkhez szeretnék hozzászólni. Amióta az esztergomi vonatok a Nyugati pályaudvarig közlekednek, gyakori a késés. Nem vagyok vasúti szakértő, de az az érzésem, hogy mindennek szervezetlenség az oka. Augusztus 17-én például a solymári állomásra csak úgy futhatott be vonatunk, hogy olyan vágányra állították, amelyiken már egy másik szerelvény vesztegelt. Másnap csaknem másfélórás késéssel érkeztünk Pilisvörösvárra, mert tehervonatot indítottak előttünk s ez valamiyen okból visszatolatott. Amikor pedig Óbudára értünk, a forgalmista arról tájékoztatott bennünket, hogy a HÉV már elment, nem érdemes rá vára-elvtárs részéről nem történt mulasztás. Bukó György kocsirendező pedig hibás számfejtés következtében augusztus 14-i fizetését hiányosan kapta meg: 558 forint helyett 258 forintot. A többit máig sem fizették ki neki. A szegedi számfejtő központ dolgozóinak sokkal lelkiismeretesebbmunkát kellene végezniük. Sajnos többszöri figyelmeztetés ellenére is megfeledkeznek erről. Legutóbb augusztus 15-én írtunk az igazgatóságnak, hogy a hiányzó összeget soron kívül küldjék el a dolgozónak. Még csak válaszra sem méltattak bennünket. Talán e levél után nem csak választ kapunk, hanem elintézik végre az ügyet is. Vajda János Békéscsaba, MÁV-állon.. vb-elnöke Kozm.rare tömegesen ugratunk vissza a mozgó vonat. Néhány perccel később, aquincumi megállóhoz érv azt láttuk, hogy a forgalmi állításával ellentétben, akk indult Óbudáról a HÉV. Amikor azután többórás késéssel megérkezünk az üzemrbe, dolgozótársaink rendszerint így köszöntenek: »Jónapot, elvtársak! Hol jártak délelőtt?« Megvallom őszintén lágyan bánt, hogy hajnal négy órakor kelek és saját hibámon kívül lazítom a fegyemet. Vajon azok a MÁV-dolgozók, akik ilyen hanyagul végzik munkájukat, gondolnak-e arra, milyen kárt okoznak az üzemeknek és a népgazdaságiak? Baráti Gyula Óbudai Hajógyár Miért késik az esztergomi személyvonat? Kulturház-probléma Romhányon Romhány községnek mintegy háromezer lakosa van, de nincs egyetlen olyan helyisége, ahol szórakozhatnának. Mozi ugyan van, de nem felel meg. A helyi tanács, éppen ezért már régóta harcol egy kultúrházért. Végre megkaptuk az engedélyt a költségkerettel együtt. De engedélyt kapott egy másik kultúrház építésére a helyi cserépkályhagyár is. Hónapokig folyt a tárgyalás, a vita, de még mindig nem tudtak zöldágra vergődni, azaz, hogy mégis, a tanács önállóan készül kultúrházat építeni a volt községi lóistállóból. A gyár szintén külön kultúrházat akar. A dolgozók és a lakosság véleménye: 1. Bontsák le a romos lóistállót és építsenek anyagából egy kultúrházat mozihelyiséggel, vagy 2. alakítsák át a Prónayak egykori kastélyát erre a célra. Az utóbbi a jobbik megoldás, ebbe a cserépkályhagyár is beleegyeznék. Az illetékes felsőbb szervek segítségét kérjük a probléma megoldásához. Gazsi István Romhány