Népszava, 1955. szeptember (83. évfolyam, 205-230. sz.)
1955-09-04 / 208. szám
IHÍRK Ünnepség Budapesten az V. magyar bányásznap alkalmából A Szénbányászati Minisztérium, a Vegyipari és Energiaügyi Minisztérium, valamint a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete szombat este ünnepséget rendezett az V. magyar bányásznap alkalmából. A két minisztérium közös nagytermét zsúfolásig megtöltötték a díszegyenruhás bányászküldöttek, a bányászat műszaki vezetői és a két minisztérium dolgozói. Blaha Béla, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete elnökének megnyitó szavai után Czottner Sándor szénbányászati miniszter, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagja mondott ünnepi beszédet. Az ünnepi beszéd után a miniszter kitüntetéseket nyújtott át a bányászat legkiválóbb dolgozóinak. Az ünnepi est kultúrműsorral zárult. T új kultúrotthont avattak a péti Ásványolajipari Vállalat dolgozói szombaton. A kultúrotthon építése és berendezése csaknem másfélmillió forintba került. A nagy előadótermen kívül társalgó, klubszoba, több szakköri helyiség és ezerkötetes könyvtár szolgálja majd a Dózsa Györgyről elnevezett kultúrotthonban az Ásványolajipari Vállalat dolgozóinak művelődését, szórakozását. — CSEH NYELVTANFOLYAM indul a Csehszlovák Kultúrában (VI. Sztálin út 21). Jelentkezés naponta 9.30—18 óra között írásban, telefonon vagy személyesen. — A Budapesti Kendőgyár dolgozói saját javítóműhelyükben régi, kiselejtezett gyapjúszövőgépekből 15 frottír szövőgépet készítenek. Az első ilyen gép már el is készült. Ezeken a gépeken 50 százalékkal több frottírt gyártanak majd. A MAGYAR KÖZLÖNY 911. száma közli a Minisztertanácsnak a műszaki egyetemi szakosításról szóló határozatát. (MTI) - O . Tatabányán megkoszorúzták az 1919-es csendőrsortísz áldozatainak emléktábláját Szombat este a Tatabányai Tröszt irodaépülete előtti téren, ott, ahol 1919. szeptember 6-án eldördült a bányászok ellen kivezényelt csendőrök sortüze, koszorúzási ünnepséget tartottak. Takács Györgynek, a városi párt-végrehajtó bizottság első titkárának beszéde után a megyei és városi pártbizottság, a városi tanács, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete és a Tröszt igazgatóságának küldöttségei megkoszorúzták az elesett bányászok emléktábláját. A koszorúzási ünnepség után a Petőfifilmszínházban ünnepi díszelőadást tartottak. Tjegykő lombos erdővel körül*—*■ zárt dunántúli falucska. Feltételes megálló. Éppen, hogy felkapaszkodom a vonatlépcsőkön, máris indul a szerelvény. Egy kopaszodó, egyenestartású idősebb és egy nála valamivel fiatalabb gyulladásosszemű férfival szemben kapok helyet. Azok ketten csendesen beszélgetnek. Már vagy ötödször sorolják, hogy az idén sem lesz se kukorica, se szőlő, mert mind elverte a jég — azután hirtelen más témára kanyarodik kettőjük beszélgetése. — Képzelje el uram, 1948- ban jöttem haza a fogságból és azóta egy fillér nem sok, de annyi nyugdíjat sem kapok — sóhajt az öregebb férfi. Az útitárs megértő sajnálkozással ingatja a fejét és ő is csendesen sóhajtozik: — Istenem, istenem. — A feleségem mindig eladogat valamit. Abból tartjuk fenn magunkat — tetézi a bánatot az öreg. Úgy látszik, van mit eladnia — szeretném közbevágni, dehát csak nem zavarom meg a »jól induló« beszélgetést. — A rákoshegyi villám azért megmaradt. És aztán jött a kitelepítés. De velünk nem tudtak elbánni. Gyorsan eladtam a házat és leköltöztem a lányomhoz Békéscsabára. Csak azt sajnálom, hogy olyan potom pénzért vesztegettem el a villát. Az elégtételem persze azért megvan: magam mentem el, nem hagytam magunkat kitelepíttetni. — Istenem, istenem — sóhajt részvevően a másik. Majd hirtelen felenged szótlansága. — Hanem ezt jól tetszett mondani az előbb. Az ember ne is hagyjon magával packázni. Én se adtam be nekik egy fia gabomet? Üsse mennyke. Hisz úgyse sokáig bitorolják — mondja vihogva. — No erre iszunk egyet! Az öregúr batiszt zsebkendőjével gondosan megtörli a demizson szélét és beleiszik az üvegbe. Azután rágyújtanak. Alig tudják egymás kezét elengedni, annyira szorongatják, míg végül a gyulladtszemű lekoszolódik Győrben. “Nyomban utána két fiatal■l-es ember száll fel. Az egyik mosolygós, szőke legény, szépen vasalt, világoskék puplin ingben, feltűrt ujjakkal. Társa pár esztendővel idősebb, szikár komolyabb fajta férfi. — Na, ez is megvolt — szól jó hangosan a szőke. — Most szépen hazamegyünk és bemutatjuk, hogy néz ki két, újdonsült technikus — mondja és olyan jót nevet hozzá, hogy a másik is kénytelen elmosolyodni. — Nézd-e, és ezt a logarlőcsöt ideteszem a kabátom felsőzsebébe. Jól mutat, igaz-e Pista? — mókázik tovább a szőke Karcsi. Ennyi bemutatkozás elég és az öregúr már közelebb húzódik a most érkezettekhez. Van esze, mert a beszédesebbnek látszó Karcsit kezdi faggatni: — Milyen technikus lett az elvtárs? — ha szabad kérdeznem. — Építőipariak vagyunk. Eddig falaztunk, házat, gyárat, tehénistállót, szóval, ami kellött. Ezután már csak számolgatjuk, rajzolgatjuk a jó népnek, hogyan húzzák a falat, hova helyezzék az elemeket. Most megyünk először haza a falunkba, amióta kijártuk ezt «oiskoláU A^ je*é*hét««pedig már dolgozunk, mint technikusok, rangosan ám, szakiként. — Nagy építkezés, ahová mennek? — faggatódzik megélénkülve az öregúr. — Meghiszem azt — így Karcsi. — És milyen kalkulációval dolgoznak? — úgy értem, hogy egy ilyen építkezésen mennyi haszna van az államnak? — Az államnak? — tűnődik Karcsi. — Hát idefigyeljen szaki bácsi, mi most egy gyárat építünk. Az pedig az államé, de a vállalatunk is azé. Itt nem haszonra megy a játék, hanem az a fő, hogy kész legyen az üzem és termelhessenek benne. Érti ezt? — Értem, de arra vagyok kíváncsi, mert mi öregek már csak ilyen kíváncsiak szoktunk lenni, hogy például hány millióból jön ki egy ilyen építkezés és mondjuk, honnan veszik a hozzávaló pénzt? Mert ugyebár, ahová nézünk, mindenütt építkeznek. De viszont egy szegény öregembernek, mint amilyen én vagyok, nem fizetnek nyugdíjat, mert erre nincsen pénz. Hát ezért érdekel engem a dolog. Karcsi annyira belemerül a magyarázásba, hogy nem veszi észre se az úriember elszólását, se Pista fokozatosan elkomoruló, figyelmeztető tekintetét. Önfeledt lendülettel csap rá a szembenülő Pista térdére. — Szólj már bele komám te is — biztatja —, hiszen te jobban kiismered magad a beruházási számokban. Mibe is jön ez az új munka? Tudod-e? —i*&tdo*n *—tfeleíri komoran a barna férfi —, de ez nem tartozik senkire. A műmosoly gyorsan lefagy az öregúr rókaképéről. Közömbösét színlelve nézeget kifelé. Egy pillanatra feszült csend ül közénk. Majd Pista felemelkedik az ablaktól és megáll a zavartan pislogó úr előtt. Hirtelen mozdulattal az öregen levő, rozsdabarna zakóra mutat: — Mondja, nem festett anyag ez? — kérdi csendesen, fojtott hangon. — Jó szeme van fiatal barátom — heherészik kínosan az öreg és ideges vállmozdulatot tesz. — Nem csoda ... ezredes úr. — Csak alezredes voltam — mentegetődzik sután. — Az mindegy — vágja el a szót nekitüzesedve Pista. — Sok ilyen tiszti zubbony előtt álltam én vigyázzban, lábzsibbadásig, volt időm megfigyelni a finom kammgárnjukat. Pista nyugodtan visszaül a megrökönyödve eszmélő Karcsival szembe. Azután újra a feszengő férfihoz fordul: — A nyugdíj pedig magának nem jár! Jószerével örüljön, hogy itt élhet. — De kérem szépen, én csak egyszerű hadtápos voltam, én senkit sem bántottam a régi érában — próbálkozik az öregúr. — No akkor biztosan jól megszedte magát — larsan váratlanul a Karcsi gyerek rekedtes hangja. — De elvtársak, maguk félreértenek engem — dadogja az »alezredes úr«. — Elvtársa magának a fékét« fene! — szól oda Karcsi és szélesre tárja az ajtót. Mindketten kimennek a folyosóra, a Jó friss levegőre ?.. V onaton. Ili l lüil 11.11 lll l:l!l:l l!l;lil!l:l:l|l ílll i l l l Ili iü l I hl lüil l II111 l.U I 11H l Szalai Béla elvtárs az MDP Központi Vezetőségének titkára A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége Szalai Béla elvtársat, a Központi Vezetőség Politikai Bizottságának tagját a Központi Vezetőség titkárává választotta. (MTI) Ko Nagy Józsefné az új könnyűipari miniszter A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, saját kérésére, felmentette Szalai Béla elvtársat a könnyűipari miniszter tisztsége alól. Könnyűipari miniszternek a Népköztársaság Elnöki Tanácsa Nagy Józsefné elvtársat, az Országos Tervhivatal elnökének helyettesét választotta meg. (MTI) — o — — Az Országos Béketanács »Mi van a nagyvilágban?« című külpolitikai füzetsorozatának legújabb száma »Az ötödik partner« címmel jelent meg. A füzet színes beszámolót ad a helsinki béke-világtalálkozóról, a finn fővárosról. A füzet második része az anyák világkongresszusa lausanne-i tanácskozásáról szól. A Fővárosi Villamosvasút közli, hogy az Országos Mezőgazdasági Kiállítás idején vasárnaponként a nagyszámú utazóközönség gyors elszállítása érdekében a vásárra közlekedővillamosok a Népszínház utcában a Köztársaság téri, a Teleki László téren a Kun utcát, a Salgótarjáni úton a X-es kapu megállóhelyeknél,valamint az Asztalos Sándor utcai és a Zách utcai megállóhelyeken 7—20 óra közötti időben nem állnak meg. RO - Meghosszabbították a nyári vásárt Az augusztus 20-án megkezdődött nyári vásárt a nagy érdeklődésre tekintettel a belkereskedelmi miniszter és a SZÖVOSZ igazgatóságának elnöke, az ország egész területén további 14 nappal, szeptember 19-ig meghosszabbította. (MTI) Szindauilom cím trésül Olvastuk a színházak jövő évi műsorterveit, melyek egyaránt kellemes meglepetésekkel szolgálnak a klasszikus dráma kedvelőinek, az új darabok után érdeklődőknek és a rejtvényfejtőknek. Ez utóbbiak ugyanis — ha egyúttal a színházat is szeretik — töprenghetnek a műsortervekben minduntalan visszatérő mondaton: »Valamint egy népi demokratikus író színműve.« A változatosság legfeljebb csak annyi, hogy a Madách Színház vígjátékot, a Békés megyei Jókai Színház pedig paraszttémájú román darabot ígér, de közelebbi címet nem mondanak. Ugyancsak az előbbi általánosító mondatot találhatjuk meg a Petőfi és a Jókai Színház, az Állami Faluszínház, a debreceni, a miskolci és a kecskeméti színházak műsortervében is. Néhány színház műsortervében pedig még enynyit sem olvashatunk. Miért? Vajon a testvéri népi demokráciák haladó klasszikus drámairodalma, de elsősorban mai témájú új színművei nem jutnak el színházainkhoz? A Színház- és Filmművészeti Szövetség tudományos osztálya rendszeresen figyeli a külföldi — a népi demokráciákban és nyugaton — megjelenő újságok, folyóiratok, szaklapok színdarabismertetéseit, bírálatait. A figyelemreméltó darabokat beszerzi, lektoráltatja és sorozatos drámaismertető füzetekben hívja fel rájuk a színházak figyelmét. Már a hetedik ilyen drámaismertető jelent meg, de ezek eleinte a színházak postájából a fiókok mélyére kerültek. Csak utóbb ismerték fel az igazgatók, dramaturgok e kiadványok hasznosságát és az eredmény: a miskolci színház egy Osztrovszkij-színdarabot, a szegedi színház Szolodár: Orgonásliget című darabját választotta ki és tűzte műsorára a drámaismertetők véleményezése alapján. Népi demokratikus színmű is akad szép számmal e kiadványok lapjain. A legutóbbi »Dramaturgiai emlékeztető" például négy bolgár, négy lengyel, négy román és három cseh színművet ismertet. Hogy csak kettőt említsünk közülük Jerzy Jurandot lengyel írt »Ilyen idők« című vígjátéké: nagy sikerrel mutatták be Moszkvában, írtig Oliii Vasziljev »Boldogság« című drámája 11 bolgár színházban és Moszkvában egyaránt sikert aratott Választék tehát van s a színházak műsorterve mégis a címtelenség óvatos homályába burkolózik. Oka ennek jórészt az, hogy a színházi műsortervek — elsősorban a vidék színházaké — rendszerint az utolsó pillanatban készülnek el és nem eléggé alapos kutatómunkával, válogatással. Pedig mint az említett példák is bizonyítják, a népi demokratikus országok új drámairodalma több sikeres művet tud felmutatni, melyet örömmel fogadna közönségünk. Persze, az is helytelen, ha egyes színházak túlzó, maximalista igényekkel lépnek fel és elfelejtik, hogy a népi demokratikus országok irodalma — közöttük a mi irodalmunk is — most vívja harcát a szocialista-realista drámairodalom megvalósításáért. Nem kész, hanem fejlődő, mindennap jobbra, igazabbra törekvő irodalom ez, melynek eredményeit úgy kell megbecsülnünk, mint a közös kultúrforradalom sikeres fegyvertényeit. Bizonyíték erre számos magyar színmű lengyelországi, csehszlovákiai vagy romániai, és az elmúlt esztendőkben nálunk bemutatott népi demokratikus színművek sikere. Gondosabb, idejében történő műsorelőkészítéssel és a fejlődő, új drámairodalom erőfeszítéseinek fokozottabb támogatásával eltűnnének a címnélküli színdarabok a műsortervekből. (bogáti) a már előfordult félreértések jövőbeni elkerüléséért ismét felhívja a figyelmet, hogy az utazási kedvezmények csak az indulási helyen váltott vásárigazolvány felmutatásával vehetők igénybe. Az igazolványok megvásárolhatók a megyei, a járási és a községi tanácsoknál, a gépállomásokon, a földművesszövetkezeti boltokban, az üzemi közönségszervezőknél és a vasútállomásokon. — Nézze, az a fiatalember a pénztárhoz ment, látszik vidéki... Úgy- Bács-Kiskun megye vezet a gabonabegyűjtésben A Begyűjtési Minisztérium legutóbbi értékelése szerint a megyék között a következő sorrend alakult ki: 1. Bács-Kiskun, 2. Szolnok, 3. Hajdú, 4. Békés, 5. Pest, 6. Szabolcs, 7. Fejér, 8. Győr, 9. Heves, 10. Komárom, 11. Csongrád, 12. Somogy, 13. Nógrád, 14. Vas, 15. Tolna, 16. Veszprém, 17. Baranya, 18. Zala, 19. Borsod. Állatok és állati termékek begyűjtésében Győr, Somogy és Zala megye jár az élen, utolsó Szabolcs és Bács-Kiskun megye. A háború előtti negyedére csökkent a tbc-halálozás arányszáma Államunk évente több százmillió forintot fordít a tbcelleni küzdelemre. Tbc-gyógyintézeteinkben a legújabb tudományos tapasztalatok felhasználásával magas színvonalú orvosi munka folyik és ennek eredményeképpen a betegek nagy része gyógyultan tér vissza családjához. A tbc leküzdésében elért eredményekre jellemző, hogy a betegségben meghaltak száma tízezer lélekre számolva 1938-ban 14, 1954-ben 3,4 volt, a halálozási arányszám tehát a háború előttinek negyedére csökkent. A tuberkulózis elleni küzdelem hálózata jelentős mértékben fejlődött. 1947-ben még 6149 ágy állt a tbc-s betegek rendelkezésére, 1954-ben pedig már 10 000. Életre hívták az Országos »Korányi« Tuberkulózis Intézetet, amely irányítja az ország tüdőgyógyintézeti hálózatának munkáját. A mezőgazdasági kiállítás irodája A kohászok versenyét segítő ÖTLETES PLAKÁTOK KIÁLLÍTÁSA — Ki a »ludas«? — az Ózdi Kohászati Üzemek plakátja mindjárt felel is a kérdésre: »Július 28-án Rostás András üstkészítő hibájából az acél csapolás közben megindult. A kár 22 800 forint.« Így adták tudtára a hatalmas gyár minden egyes dolgozójának, hogyan gátolja a felületesség, a hanyagság a terv teljesítését, hogyan növeli az önköltséget. Ilyen és ehhez hasonló plakátok, rajzok fogadják a belépőt a Kiíhó- és Gépipari Minisztérium Október 6 utcai épületében, a vaskohászati igazgatóság és a kohászszakszervezet kiállításán. Látható itt az Ózdi Tűzáltóanyaggyár legkiválóbb dolgozóinak a fényképe, láthatók azok a levelezőlapok, amelyeken a borsodnádasdi gyár vezetői a legjobb munkások hozzátartozóit üdvözli. Ügyesen szemlélteti egy tábla, hogy milyen eredményekkel jár az anyagtakarékosság a borsodnádasdi gyárban. »Béta Lajos hengerész 19 mázsa alapanyag megtakarítását vállalta — hirdeti a nagybetűs felírás — 53 mázsát takarított meg. Ebből 3258 horganyzott vödröt lehet készíteni. Kurtán Imre hengerész 14 mázsa alapanyag megtakarítását vállalta, 60 mázsát takarított meg. Ebből két kilométer hosszú füstcsövet lehet gyártani. A Lenin Kohászati Művek egyik versenytáblája havonta számot ad arról, hogyan teliesítette az üzem önköltségcsökkentési vállalását. Más rajzok a fegyelemlazítóikat bírálják, sőt az egyik sztálinvárosi plakát még a művezetőt is kipellengérezi,- mert elhanyagolta vállalását és ezzel egy egészcsoport termelését gátolta. A borsodinádasdiak nyilvánosan gúnyolják a társadalmi tulaj,egyikképBerecz István térüzemi dolgozót ábrázolja, aki lopott rézlemezekkel a kezében, éppen a kerítésen mászik keresztül, amikor a rendészet nyakoncsípi. Nehéz lenne kiválasztani a sok ügyes, színes plakát és rajz közül a legsikerültebbeket. A Kohó- és Gépipari Minisztérium vaskohászati igazgatóságának és a kohászszakszervezetnek a kezdeményezését dicséri a kiállítás, amely sok hasznos gyakorlati segítséget ad majd az üzemeknek a versenynyilvánosság javításához, az évi terv teljesítéséihez. Az itt kiállított képeket rövidesen valamennyi kohászati üzemben bemutatják. nmimad# mnzt- ad % ram Hmmim. — 6 — Felhős idő Várható időjárás: felhősebb †—56, elsősorban nyugaton több helyen záporeső, esetleg zivatar, mérsékelt, majd nyugat, északnyugatra forduló élénkebb szél. A nappali hőmérséklet kissé csökken. Várható legmagasabb hőmérséklet nyugaton 20—23, keleten 23—24 fok között. A Duna vízállása szombat reggel Budapestnél 301 cm. — o — — Az MTH vasipari és bányaipari intézeteiben szeptember 15-én kezdődik a tanítás. A nyáron az intézetek épületeit rendbehozták, kitatarozták, újonnan festették, a tanműhelyeket új gépekkel korszerűrítették. NÉPSZAVA .