Népszava, 1955. október (83. évfolyam, 231-256. sz.)

1955-10-13 / 241. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPSZAVA __________A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA_________ 83. évfolyam 241. szám ÁRA 50 FILLÉR 1955. október 13. csütörtök A szakszervezetek az új technikáért Ha megkérdezzük a vasaso­kat, vagy a textileseket, az élelmezésieket vagy a kohá­szokat, mi történt az üzemek­ben a műszaki, technikai szín­vonal fejlesztése érdekében, valamennyien eredményekről számolnak be. S ezek az ered­mények nem is csekélyek. A Ganz Vagonban hat hét alatt 860 újítást adtak be. A Villa­mosgép- és Kábelgyárban jú­liusban és augusztusban töb­bet, mint az előző félévben. A Gheorghiu-Dej Hajógyárban a technológusok új gyártási el­járással hajónként 20 000 órá­val csökkentették a szerelési időt. S a mozgalom a technika fejlesztésére, az új eljárások bevezetésére napról napra sze­münk előtt terebélyesedik. • Ezeket az eredményeket azért tartjuk számon, mert mai életünk fontos harci esemé­nyei, előrehaladásunk feltéte­lei. S azért szólunk a hibák­ról is, amelyek a még gyor­sabb előrehaladás kerékkötői. A SZOT elnöksége elmarasz­talta az egyes szakszervezetek központi vezetőségeit, mert megtárgyalták ugyan a SZOT VII. teljes ülésének határoza­tát, maguk is hoztak határo­zatokat iparáguk sajátosságá­nak megfelelően, de nem tet­tek megfelelő intézkedéseket, hogy azok meg is valósulja­nak, nem szervezték megfele­lően a végrehajtást. Márpedig a SZOT tanácsülése hosszú időre is érvényes célokat tű­zött a szakszervezetek elé: 1. Növelni a munkások szakmai képzettségét. 2. Fejleszteni, tervszerűbbé tenni az újítók mozgalmát. 3. Megszilárdítani a technológiai fegyelmet. E hármas, de mégis egysé­ges feladat végrehajtása azt követeli, hogy az üzemi bizott­ságok tanulmányozzák üze­mükben mi az a legfontosabb dolog, amelyre összpontosítják figyelmüket. S bár a szakszer­vezeti szervek és társadalmi munkások törődnek a techni­ka fejlesztésével, éppen a sa­játos szakszervezeti feladato­kat hanyagolják el, s legtöbb­ször nem szakszerv­ezeti mód­szerekkel dolgoznak, hanem mint a gazdasági vezetők akti­vistái. Már­pedig nem nehéz megérteni, hogy a szakszerve­zetek legsajátosabb eszköze a politikai meggyőzés, a töme­gek mozgósítása. Mire és hogyan mozgósítják a dolgozókat, mivel és hogyan győzik meg őket, ezen fordul meg most is a szakszervezetek munkája. Mert az ipar szín­vonalának emelése nem egy­szerűen gazdasági, technikai, vagy szervezési kérdés, hanem mindenekelőtt politikai fel­adat. Rendünk szilárdsága, ál­lamunk ereje, eredményeink növekedése, népünk jóléte elválaszthatatlanul összefügg a technika színvonalával. A fej­lettebb, korszerűbb technika a termelékenyebb munka a nö­vekvő jólét. S a munkásság magasabb anyagi és kulturális színvonala megint csak a tech­nika emeléséhez vezet. Hiszen a tanult, kultúrált munkás nemcsak előbb és jobban sa­játítja el a meglevő gépek, eszközök kezelését, hanem fo­gékonyabb minden új, min­den haladó iránt, maga is kísérletezik, újít. Több és jobb terméket ad a társadalomnak, s a társadalom is többet jut­tat neki. S ki keltse fel a dolgozókban ezt az érzéket, ki oltsa a szak­mai érdeklődés lángját az em­berekbe, ha nem a szakszer­vezet? Ki mutasson példát, ki vezesse a munkásokat a nehézségek legyőzésére, ha nem a szakszervezeti aktivis­ták, akik ott élnek, ott dolgoz­nak »a munkásélet sűrűjé­ben«? S lehet-e szebb, és egy­ben eredményesebb küzdelem, mint a lemaradókat, a gyen­gébben dolgozókat felhozni a közepesek, a jót a legjobbak soraiba? Persze a technikai színvo­nal emelése és az életszínvo­nal növelése közötti összefüg­gést megmagyarázni, világossá tenni nem mindig és nem min­denkinél könnyű dolog. A ma­gyar szakszervezeti mozgalom azonban kipróbált harcos szer­vezetekre épül, több százezer aktivista önfeláldozó társa­dalmi munkájára támaszko­dik. Nem csalódik, aki azt várja, hogy a SZOT elnöksé­gének megállapítása után gyors és mélyreható változás követ­kezik. Mert a technika fej­lesztése nemcsak távlati,»pers­pektivikus« dolog, hanem nap­ról napra, szüntelenül folyó küzdelem, amelynek során a régi technikát újjal, az újat még újabbal cseréljük fel. Üzemi bizottságaink, üzemi aktivistáink minden bizony­nyal segítséget kapnak ehhez a szakszervezeti központoktól. De addig se várjanak. Szervez­zék és irányítsák úgy a dolgo­zók versengését az évi terv teljesítéséért, hogy az járjon­ együtt az elmaradottak fel­­emelkedésével. A jól dolgozók, az újítók népszerűsítésére sem kell külön útmutatás. És azon­nal meg lehet szervezni a munkamódszer-átadást is, a tapasztalatcseréket, amelyek­kel már néhány évvel ezelőtt jelentős eredményeket mutat­hattunk fel. Mindenekelőtt a helyszíni bemutatók vezettek sikerre. Már ma elkezdhetjük feleleveníteni ezeket. Az üzemi bizottságok azzal is törődjenek, hogy a gazda­sági vezetők biztosítsák a fel­tételeket az új módszerek be­vezetéséhez. Mert ha döcög a termelés, a munka szervezése, nem beszélhetünk igazán ver­senyről. Amikor a szakszervezetek, üzemi bizottságok erőfeszíté­seiket a plénum határozatá­nak végrehajtására, az évi terv teljesítésére irányítják, ne tévesszék szem előtt a munka egészét. Ne szorítsák háttérbe a választásokat, ne feledkezzenek meg a kulturá­lis munkáról, az érdekvéde­lemről, a szervezetek építésé­ről. Más hangsúlyt kap a szó annak nyakán, aki nemcsak ak­kor képviseli a dolgozókat, amikor a termelésről beszél, hanem akkor is, amikor egyéb érdekeikért kell kiállani, törvényeink betartását köve­telni, vagy különböző kedvez­ményeket nyújtani. Az embe­rek szívesen hallgatnak az ilyen vezetőre, követik példá­ját és örömmel válasszák meg ismét. Gondoljunk erre is, amikor a plénum határozatá­ra, a technikai színvonal eme­lésére mozgósítjuk és visszük harcba a dolgozókat. Hegedűs András elvtárs fogadta­­ dr. Czapik Gyula egri érseket­­ és a katolikus papok békemozgalmának vezetőit Hegedűs András elvtárs, a Minisztertanács elnöke folyó hó 12-én, szerdán, fogadta dr. Czapik Gyula egri érseket. A fogadáson jelen volt Varga József, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese is. Ugyancsak szerdán fogadta Hegedűs András elvtérs Mag Béla kanonokot, a Katolikus Papok Országos Békebizottsá-­­ga titkárát, Horváth Richárd kanonokot, a papi békebizott­ság alelnökét, Máté János veszprémi általános helynököt és Babócsa Endre budapesti apátplébánost. A fogadáson je­len volt Varga­ József, az Ál­lami Egyházügyi Hivatal el­­nökhelyettese, is. (MTI) ------------------------------------------------------------------­V.____________________________________-1 A TARTALOMRÓL: Szovjet—kanadai közlemény a két állam kapcsolatainak megszilárdításáról — Hivatali helyiségekből háromezer lakás, beszélgetés a KÖZELBIZ főtitkárával — Választási tanácsadó — Geyer oszt­rák szövetségi kapitány a vasárnapi mérkőzésről Nincs olyan erő, amely valaha is megbonthatja a világ dolgozóinak élő szolidaritását Szakszervezeti nagyaktíva az SZVSZ fennállásának 10. évfordulóján A budapesti üzemek és hivatalok szakszervezeti aktivistái szerda délután az építő szakszervezet kongresszus­ termében gyűltek össze, hogy a Szakszervezeti Világszövetség fennállá­sának 10. évfordulója alkalmával találkozzanak az SZVSZ el­nökségének Budapesten ülésező tagjaival. Az 1200 főnyi hallgatóság forradalmi dalokat énekelve vár­ja az ünnepség megnyitását. Szétmegy a függöny, s viharos taps fogadja a nemzetközi szakszervezeti mozgalom vezérka­rát, négy világrész dolgozóinak képviselőit. A nagyaktíva el­nökségében helyet foglalnak az SZVSZ és a SZOT elnökségé­nek tagjai. Gáspár Sándor, a SZOT elnöke nyitja meg a nagyaktívát. »A magyar dolgozók — mondja — nagy megtiszteltetésnek tartják, hogy a Szakszervezeti Világszövetség Elnöksége ha­zánkban ülésezik, itt tárgyalja meg a nemzetközi szakszerve­zeti mozgalom legfontosabb időszerű kérdéseit, és jelöli meg azokat a feladatokat, amelyeknek megoldására a szakszerve­zeteknek az egész világon mozgósítaniuk kell a munkásosz­tályt.« Gáspár Sándor külön-külön üdvözli Di Vittoriót, a Szakszervezeti Világszövetség elnökét, Saillant-t, az SZVSZ főtitkárát, Szolovjovot, a Szovjetunió Szakszervezetei Központi Tanácsának alelnökét és a többi vendéget. Minden egyes név után hosszantartó, forró taps. A budapesti dolgozók mosolyog­va, integetve üdvözlik drága vendégeiket. Di Vittorio ! Baráti jobbunkat nyújtjuk a világ valamennyi dolgozójának a harcban hatalmas győzelme- világ dolgozóinak győzelmei is két arattatok. Jól tudjátok, — fejezte be beszédét a Szak­­hogy az ezen az úton elért va- szervezeti Világszövetség va­­lamennyi győzelmetek az egész nőké, Di Vittorio emelkedik szó­lásra. Átadja az SZVSZ és az Olasz Általános Munkaszövet­ség testvéri üdvözletét, majd kifejezi háláját Budapest nagylelkű népének azért a testvéri és szívélyes vendég­szeretetért, amelyet az SZVSZ elnöksége fővárosunkban tar­tott 28. ülésszakának nyújtot­tak.­Az SZVSZ tízéves tevékeny­ségét méltatva, megállapítja, hogy az feladata magaslatán áll. Az agresszív imperializ­mus válaszfalat akart emelni egyrészt a kapitalista és gyar­mati országok dolgozói, más­részt a Szovjetunió és a népi demokratikus országok dolgo­zói között. El akartak válasz­tani bennünket tőletek, dolgo­zó magyar testvéreink! E cél­kitűzés azonban csúfos kudar­cot vallott. Szőjetek csak nyu­godtan őrült álmotokat, impe­rializmus urai. Nincs olyan erő, amely valaha is megbont­hatja a világ dolgozóinak élő szolidaritását. Innen, erről a szószékről jelentjük ki, hogy baráti jobbunkat nyújtjuk a világ valamennyi dolgozójának, a különböző irányzatokat kép­viselő szakszervezeti vezetők­nek, hogy olyan megegyezés jöjjön közöttünk létre, amely elősegíti a világ dolgozói leg­égetőbb problémáinak sikeres megoldását.« — Budapest és Magyarország dolgozói! Hálásak vagyunk nektek és szakszervezeteitek­nek azért a hathatós támoga­tásért, amellyel az SZVSZ lé­téhez és eredményes tevékeny­ségéhez hozzájárultak. Ti a Szakszervezeti Világszövetség fontos támaszai vagytok. Első­sorban hálásak azonban nek­tek, valamint a nagy Szovjet­unió, az új Kína és a többi né­pi demokratikus országok dol­gozóinak a kapitalista és gyar­mati országok dolgozói, akik a munkanélküliség, a nyomor, az embertelen kizsákmányolás és a legvadabb elnyomás alatt sínylődnek. Hálásak nektek azokért az erőfeszítésekért, amelyeket az új, kizsákmányo­lásmentes, szocialista társa­dalom felépítéséért és megerő­sítéséért kifejtettetek, s ebben G. Di Vittorio beszél L. Saillant: Az SZVSZ tulajdonképpeni feladata A következő szónok L. Sail­lant, az SZVSZ főtitkára, be­szédében aláhúzta, hogy e gyűlés jelentősége azért is nagy­, mert a világ szakszerve­zeti mozgalmának igazi veze­tői vannak jelen, akik a világ dolgozóinak millióit képvise­lik. A Szakszervezeti Világszö­vetség tevékenysége és sikerei tulajdonképpen a hozzá tar­tozó országos szakszervezeti mozgalmak eredményeit tük­rözik. Az SZVSZ sokban hoz­zájárult a tapasztalatok kicse­réléséhez, amely a nemzetközi munkásszolidaritás egyik leg­­pozitívebb formája. Majd be­számolt a kapitalista országok nagy ipari centrumaiban folyó kemény munkásharcokról. Franciaországban és az Egye­sült Államokban, Indiában és Japánban, Tuniszban és Brazí­(Folytatás az 5. oldalon) Befejezte tanácskozását az SZDSZ elnökségének 28. ülésszaka A Szakszervezeti Világszö­vetség elnöksége szerdán foly­tatta L. Saillant beszámolójá­nak megvitatását. K. Helbig, a Szabad Német Szakszervezetek Szövetségének titkára kijelentette, hogy Nyu­­gat-Németország azokhoz a kapitalista országokhoz tarto­zik, ahol a kizsákmányolás a legsúlyosabb. Nyugat-Német­­ország üzemeiben gyakran ájulnak el munkások a fáradt­ságtól és a hatalmas munka­iramtól. Az átlagos munkaidő ugyan heti 53 óra, azonban számos dolgozónak hatvan, hetven, sőt nyolcvan órát kell dolgoznia ahhoz, hogy el tudja tartani családját, így foszlik semmivé a munkásosztály nagy vívmánya: a 48 órás munkahét és a nyolcórás munkanap. Helbig rámutatott, hogy most hatalmas bérkövete­lő mozgalom söpör végig egész Ny­ugat - Ném­e­torszá­­gon: hatmillió nyugatné­met dolgozó követel ma­gasabb bért. Ugyanakkor a jobboldali szak­­szervezeti vezetők megalkud­ták, hogy a jövőben nem ren­deznek nagy sztrájkokat , ne­hogy hátráltassák a fegyver­kezést. Míg azonban a vezérek zárt ajtók mögötti tárgyalá­sokra korlátozzák tevékenysé­güket, addig az üzemekben az egyszerű munkások és a bizal­miak kezdeményezésére a megmozdulások százai zajla­nak le , az esetek legnagyobb részében teljes sikerrel. Helbig elmondotta, hogy a jelenlegi helyzetben fokozódik a közeledés és az együttműkö­dés a Szabad Német Szakszer­vezetek Szövetségéhez és a nyugatnémet szakszervezeti szövetséghez tartozó dolgozók között. Végül aláhúzta, hogy Nyugat-Németországban to­vább folyik a szervezett mun­kások harca az újrafelfegy­­verzés ellen. Abdulaje Diallo, a francia­­szudáni szakszervezetek szö­vetségének főtitkára kiemelte az afrikai dolgozók harcának jelentős előrehaladását. Fejlő­dik a szakszervezeti egység; Nyugat-Afrikában például valamennyi szakszervezet közös felhívásban szállt síkra az európaiak és af­rikaiak közötti megkülön­böztetés megszüntetéséért a szociális törvényhozás­ban. A munkáltatók és a hatósá­gok igyekeznek gyengíteni a dolgozók harcát és szeretnék szétzúzni a szakszervezeteket. Növekszik a kizárások, elbo­csátások és megtorló intézke­dések száma a CGT, a harcos szakszervezeti szövetség tagjai ellen. Kamerunban különösen sú­lyos a szakszervezetek hely­zete. A kameruni Szakszerve­zetek Szövetségének főtitká­rát, Jacques N’Gom-ot, aki egyben tagja az SZVSZ végre­(Folytatás az 5. oldalon.) A nagyaktíva részvevőinek egy csoportja Az SZVSZ elnökségének határozata a baráti kapcsolatok helyreállításáról a jugoszláviai szakszervezetekkel A Szakszervezeti Világszövetség elnöksége jóváhagyva a magyar Szakszervezetek Országos Tanácsa által beterjesztett javaslatokat, kijelenti, hogy támogatja a baráti és testvéri kapcsolatok helyreállítását a Jugoszláv Szakszervezeti Szövet­ség központi tanácsával és reméli, hogy a nemzetközi szak­­szervezeti barátság e kapcsolatainak kiterjesztése az egész világ munkásai egységének legjobban felfogott érdekében tör­ténik. A SZAKSZERVEZETI VILÁGSZÖVETSÉG ELNÖKSÉGE

Next