Népszava, 1955. november (83. évfolyam, 257-281. sz.)

1955-11-03 / 259. szám

Új szovjet filmek Budapesten Ebben az évben még több érdekes szovjet filmet mutat­nak be. Műsorra tűzik Ethel Voynich angol írónő Bögöly című regénye nyomán készült, V­ihar Itália felett című színes történelmi filmalkotást. Be­mutatják a Viharban nőttek fel című, magyarul beszélő szov­jet filmet, amely Ukrajnában az 1920-as évek ifjúságának életét mutatja be. Az Új par­tok felé című színes film La­­cisz lett író regényéből készült. Ezenkívül még ebben az év­ben bemutatják az Nyári va­káció című színes, magyarul beszélő ifjúsági filmet. Az el­tűnt kapitány magyarul beszé­lő, színes, kalandos filmet, a Kútba esett kérő című színes filmvígjátékot, a Békaherceg­nő című színes rajzfilmet és a Zöld völgy filmet, amely ifjú micsurinistákkal foglalkozik. -­o­n . Újabb 751 lakást adnak át novemberben. Budapesten a XIII. kerületben a Vág utcá­ban 29, a Gubacsi hídfőnél 82, Rákospalotán 40, a Thököly úton 77, a Bocskay­ úton 34 új lakás áll a dolgozók rendelke­zésére. Vidéken 489 lakást ad­nak át ebben a hónapban. O­­­ Tudományos ülésszakot tart az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Az Építőipari és Közleke­dési Műszaki Egyetem novem­ber 11-én és 12-én rendezi tudományos ülésszakát. Az ülésszakon Cholnoky Tibor rektor mond megnyitó beszé­det, majd Mózes Tibor docens, a marxizmus—leninizmus tan­szék vezetője »Az elhajlások elleni harc néhány időszerű kérdése hazánkban« címmel tart előadást. Az ülésszak két napján az egyetemi professzo­rok és oktatók összesen 34 különböző témájú tudományos előadást tartanak. A tudomá­nyos ülésszakkal egyidejűleg az egyetem aulájában kiállítás nyílik meg az egyetemnek a felszabadulás óta elért nagy­arányú fejlődéséről. Alekszandr Szerafimovics. Fiatal, szürke szemű, fejkendős lány állított be a moszkvai szov­jethez, a parancsnokságra. Zord, októberi felhők borították az eget. A hideg, nyirkos háztetőkön, a kémények közt hadapródok kúsz­tak és puskalövésekkel »szedeget­ték« le a Szovjet tér elővigyázatlan járókelőit. A lány így szólt: — Nem lehetnék valamivel hasz­nára a forradalomnak? Szívesen hoznék maguknak híreket a junke­rekről. Elmehetnék ápolónővérnek. De nemigen értek hozzá, meg van is belőlük elég. Aztán harcolni sem tu­dok, sohasem volt fegyver a kezem­ben. Ha azonban kapok egy szabad­mozgási engedélyt, talán tudok hí­reket szerezni... Egy elvtárs, aki olajfoltos bőrka­bátban ült a szobában —B arca be­esett volt a sok éjszakázástól és a tüdővésztől —, hosszasan nézte a lányt, mialatt beszélt. Majd az övébe dugott ismétlőpisztolyra mutatott: — Ha félrevezet bennünket, agyonlőjük. Megértette? Ha pedig amazok jönnek rá, ők lövik agyon .. . — Tudom. — Mindent megfontolt? A lány megigazította a fejkendő­jét. Adják csak ide azt az írást, hogy mindegyik őrség átengedjen. És adjanak olyan okmányt, hogy ka­tonatiszt leánya vagyok. Bevezették egy külön szobába és őrszemet állítottak az ajtóba. Kint a téren újból lövések dördültek. Tisztiiskolás páncélkocsi dübörgött elő, leadott egy sorozatot, azután nagy zakatolással továbbment. — Ördög tudja, mire megyünk vele — mondotta a tüdővészes arcú elvtárs. — Tudakozódtam felőle, de mit számít az. Rászedhet bennünket. No, mindegy. Kiállítjuk az írást. So­kat nemigen tud­ott mesélni rólunk. Ha csaláson kapjuk, magára vessen. Kiadták a lánynak az okmányo­kat. Ő pedig elindult az Arbat utca felé, a Sándor-tisztiiskolába. Az ut­casarkon felmutatta az engedélyt a vöröskatonáknak. A Znamenkánál elrejtette a vörösöktől kapott enge­délyt. A tisztiiskolások körülfogták és bekísérték az őrszobára. — Ápolónő szeretnék lenni. Apám elesett a német fronton, amikor Szamszonov visszavonult. Két bá- KÉT HALÁL­ tyám a Donnál szolgál, a kozák­­csapatokban. Ketten maradtunk itt a kishúgommal. — Nagyon jó, kitűnő. Igazán örü­lünk. Nagy-Oroszországért vívott nehéz küzdelmünkben minden ne­mes hazafi és honleány szolgálatát örömmel fogadjuk. És ön — katona­tiszt leánya. Parancsoljon beljebb fá­radni. Bevezették a fogadóterembe. Teá­val kínálták. A napostiszt odaszólt az előtte vi­­gyázzban álló hadapródnak: — Ide figyeljen, Sztyepanov. Öl­tözzön fel munkásnak. Menjen át a Pokrovkára. Itt van a cím. Tudja meg részletesen, kicsoda ez a kis­lány. Sztyepanov sietve civil felsőkabá­tot öltött. Csak az imént húzták le egy megölt munkásról. A kabát mellső részén véres lyuk tátongott. Amikor odaért a helyszínre, egy rőthajú, szőrmók ember furcsán pis­logva így tájékoztatta őt: — Igen, lakik itt egy ilyesféle, a kettes számú lakásban. A kishúgá­val.. Valami burzsujfajzat. A hadapródok késő este, amikor visszatértek őrhelyeikről, a legna­gyobb figyelemmel vették körül a lányt. Süteményt és cukorkákat sze­reztek. Egyikük a zongorához ült és ügyesen játszani kezdett. Egy másik nevetve térdet hajtott és virágcsok­rot nyújtott át. — Szétkergetjük ezt a szemtelen hordát. Már ma is alaposan elláttuk a bajukat. Holnap éjjel pedig úgy rájuk verünk a Szmolenszk tér felől, hogy a tolluk is repkedni fog. T­­eggel átkísérték a kórházba, hogy T­N­ segítsen a kötözésnél. Útközben elhaladtak egy fehér fal mellett. A fal tövében ott feküdt egy munkás, rózsaszínű perkálingben, oldalra billent fejjel. Félretaposott csizmája csupa sár volt, bal szeme fölött kis fekete lyuk. — Kém — vetette oda hanyagul az egyik hadapród. — Elcsíptük. A lány egész nap kíméletesen, ügyesen dolgozott a kórházban. A sebesültek hálásan néztek sötéten árnyékolt, szürke szemébe. — Köszönöm, nővérke — hangzott feléje innen ás, onnan ás. Másnap éjjel hazakéredzkedett. — Mi jut eszébe, kérem? Veszé­lyes dolog! Minden utcasarkot őriz­nek. Ha kiteszi a lábát a mi öveze­tünkből, rögtön elfogják ezek a pi­maszok és szó nélkül agyonlövik — mondta neki a kórházügyeletes tiszt. — Majd nyugodtan megmutatom nekik az okmányaimat. Egyedül hagytam otthon a húgocskámat. Is­ten tudja, mi történt vele. Nyugta­lan vagyok... — Megértjük az aggodalmát, nő­vérke. Adok maga mellé két em­bert. — Nem, ne tegye... — kérlelte ijedten. — Hadd menjek egyedül... Nem félek semmitől. A lány kilépett a kapun és rögtön el is nyelte a sűrű sötétség. Ke­resztülvágott az Arbat téren és az Arbat-kapu felé indult. Sehol egy lélek. Sötét volt. Emberfeletti erővel nyugalmat erőszakolt magára, tájékozódott: jobbfelől van a Znamenka, balról a körút.. * Alighanem a kettő között haladt.. * Ismét kinyújtotta a kezét. Egy oszlophoz ért. Távirópózna? Li­hegve térdre ereszkedett, tenyerét vé­gighúzta a földön. Nedves, hideg va­sat tapintott: ez már a körutat sze­gélyező korlát!... Szempillantás alatt megkönnyebbült. Nyugodtan felállt, de... újból megremegett. Az alacsonyan úszó fellegek vérvörösen lobogtak. Elindult arra, ahonnan ez a hang­talan, vörös lobogás jött. A Nyi­­kicki-kapu felé. Furcsa: miért nem állították meg mostanáig? A kapu­aljak, sikátorok, utcasarkok feketesé­gében — úgy érezte — fürkésző sze­mek követték titokban. Jól láthat­ják, egész alakját elárasztja a vörös fény lobogása. Nyugodtan megy tovább. Egyik kezében a fehérek engedélyét szo­rongatja, a másikban a vörösökét. Ha megszólítják, felmutatja a meg­felelő írást. Köröskörü’ néma csend, csak a gyászosvöröses fény izzik. A Nyikicki téren a magasba szökő lángnyelvek szikraesőt szórva, a fel­­legekig csaptak. Keresztülvágott a téren. Alig ért az első sötét utcasarokra, hirtelen elébetoppant egy zömök alak. Szu­ronya megcsillant a tűz fényében. — Állj! Ki vagy? Hová megy? Megtorpant. Elfelejtette, melyik kezében milyen engedélyt szorongat. Egy másodpercig ha tartott az in­gadozása. A puskacső a mellének szegeződött. Mit tegyen? Jobb kezét akarta kinyújtani — de maga sem tudta miért —, a bal tenyerében levő papírlapot nyújtotta át. A junkerek írása volt. Az őrszem leeresztette puskáját és esetlenül, nehezen engedelmeskedő ujjaival szétnyitotta a papírlapot. E pillanatban szikrakéve szökött a ma­gasba nagy recsegéssel. Az érdes te­nyéren ott feküdt az írás — fejjel lefelé. — Nesze, összegyűrte az átkozott cédulát. — Hová megy? — szólt utána az őrszem. — A parancsnokságra... A szov­jetekhez. — Menj a mellékutcákon, mert könnyen lepuffanthatnak. A parancsnokságon figyelemmel hallgatták, értékes híreket hozott. Mindenki nyájasan beszélt vele, ala­posan kikérdezték. A bőrkabátos, tü­dővészes arcú ember kedvesen mo­solygott: — Derék kislány vagy! Csak vi­gyázz, nehogy lebukjál! A hajnali szürkületben, amikor a lövöldözés alábbhagyott, ismét elin­dult az Arbat felé. A kórházba egyre hordták a sebesülteket. A hadapró­dok Szmolenszk téri rohamát vissza­verték. Nagy veszteségeik voltak. A lány egész éjjel dolgozott. Fá­­­­radtságtól elgyötört arccal kötö­zött, friss vízzel itatta a sebesülte­ket, s ők hálásan követték szemük­kel minden mozdulatát. Pirkadatkor hajadonfőn, ziláltan, eltorzult arccal rohant be a munkásruhába öltözött tisztiiskolás. Odaugrott a lányhoz. — Itt van ii... Ez a szajha ... El­árult bennünket... A lány megtántorodott. Arca fehér volt, mint a patyolat. De a követ­kező pillanatban lázas pír öntötte el és felkiáltott: — Ti... ti munkásokat gyilkol­tok! Munkásokat, akik azért küzde­nek, hogy kikerülhessenek a nyomo­rúságból ... Én ... én ... nem tudok a fegyverrel bánni, hát ezért öldös­tek titeket a ... Kivezették a fehér falhoz, s ő két golyóval a szívében, engedelmesen lefeküdt arra a helyre, ahol az a perkálinges munkás feküdt tegnap.­­Mélyen árnyékolt szürke szeme a sö­tét, zord októberi égboltra meredt, amíg csak el nem vitték onnan. — Hajdú József rendkívüli követ és meghatalmazott mi­niszter, a Magyar Népköztár­saság izlandi követe, november 1-én átnyújtotta megbízóleve­lét Asgeir Asgeirssonn­ak, Iz­­land Köztársaság elnökének. — Január elsejétől kezdve az egész országban sütnek már burgonyás fehér kenyeret. A sütőipar a szükséges burgo­nyamennyiség túlnyomó részét már beszerezte és megrendel­te a szükséges gépeket.­­ A második világháború Magyarországon eltemetett ju­goszláv áldozatai sárvári sír­jainál kedden, november 1-én gyászünnepséget tartottak, amelyen részt vettek a buda­pesti jugoszláv követség tag­jai, élükön Dalibor Soldatic rendkívüli követ és meghatal­mazott miniszterrel. A sírokon a jugoszláv követség koszorúja mellett elhelyezték koszorúi­kat a Vas megyei sárvári já­rási tanács végrehajtó bizott­ságának elnöke, Sárvár köz­ség tanácsa végrehajtó bizott­ságának elnöke, valamint a Hazafias Népfront helyi bi­zottságának elnöke. Az ünnep­ségen a Magyar Külügyminisz­térium is képviseltette magát.­­ Vízügyi szakemberekből álló négytagú bizottság utazott tanulmányútra a Szovjetunió­ba. A bizottság vezetője Raj­­czi Kálmán vízügyi főigazgató.­­ A Diósgyőr-Vasgyári Ko­hászati Technikum növendé­kei 14 000 téglát vásároltak új tanműhelyük építéséhez a vas­­gyűjtésből, tehát a tanműhely építőanyag szükségletének egy­­harmad részét. ­ O­t Szálloda épül a Ferihegyi repülőtéren A Ferihegyi repülőtér for­galmi épületének két szárnyát a háború következtében nem fejezték be. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium elha­tározta, hogy a jövő év elején a két épületszárnyat felépíti. A tervek szerint az átmenő utasok számára kétemeletes, 40—45 szobás szállodát építe­nek. A földszinten a szálloda hallját, az első emeleten­­pedig az éttermet rendezik majd be. EGY ÚJ TSZ ÉLETÉBŐL Az aba—belsőbárándi »Győzelem« tsz szeptember 7-én ala­kult 36 taggal 539 holdon. Likár Pál 20 anyajuhot és 30 bá­rányt hozott a közösbe, amiért — a 20 százalék tsz-alap levo­nása után — 6760 forintot kap. A képen Likár Pál átveszi Szűcs István tsz-elnöktől a bevitt jószágért járó összeget. (Magyar Fotó : Bajkor József felvétele.) Az irodalomtörténeti kongresszus második napja Szerda délelőtt a Magyar Tudományos Akadémia dísz­termében folytatta tanácskozá­sát az irodalomtörténeti kong­resszus. Az ülést az elnöklő Sőtér István egyetemi tanár, levelező­ tag nyitotta meg, majd V. R. Scserbina szovjet egye­temi tanár, a nyelvtudomá­nyok doktora emelkedett szó­lásra. Tolmácsolta a Szovjet­unió Tudományos Akadémiája és a kongresszuson részt vevő többi külföldi küldött nevé­ben­­ a lengyel, a cseh és a szlovák, a román és a német tudományos akadémia üdvöz­letét. Ezután Barta János egyete­mi tanár, az irodalomtudo­mány kandidátusa mondotta el referátumát »A kritikai rea­lizmus a magyar irodalomban« címmel. A referátumhoz ez­után három korreferátum hangzott el: Király István kan­didátus, egyetemi tanár, Nagy Miklós docens és Pándi Pál egyetemi tanár előadása. Barta János beszámolójához felszólalt Henryk Markiewicz lengyel egyetemi tanár, Sőtér István levelezőtag, Komlós Aladár, az irodalomtudomány kandidátusa, R. M. Szamarin, a nyelvtudományok doktora, szovjet egyetemi tanár, Julius Dolansky csehszlovák akadé­mikus, Gerhardt Steiner, a Német Tudományos Akadé­mia tudományos munkatársa, Tudor Vianu román akadé­mikus, Hegedűs Géza és Hor­váth Károly főiskolai tanár, Gergely Gergely adjunktus. A kongresszus csütörtökön foly­tatja munkáját. A Magyar Tudományos Aka­démia nyelv- és irodalomtudo­mányi osztályának vezetősége az irodalomtörténeti kong­resszus elnökségének és kül­földi vendégeinek tiszteletére szerda este fogadást adott az Akadémián. - o . A hőmérséklet kissé emelkedik Várható időjárás: lassan csökkenő felhőzet. Délnyugaton még kisebb eső vagy ködszitálás. Több helyen reggeli köd. Mérsékelt délkeleti szél. A nappali hőmérséklet kissé emelkedik. Várható legmagasabb hőmérséklet csütörtökön 8—11 fok között. ( ORVOSI TANÁCSADÓ ) V-------iwinmnnnimmn­wmninonniMnnnB——n—ump—ww------✓ Gyógyítható-e a hasnyálmirigy gyulladása? B. L.-né Budapest, X. ke­rület, hasnyálmirigy-gyulla­dás (pankreatitis) miatt kór­házban feküdt. Azt írja, hogy keveset tud erről a szervről, azt kérdi, mi a mű­ködése, meddig kell diétáz­nia. A hasnyálmirigy rejtett szerv, mélyen a hasüregben fekszik, átlag 15 cm hosszú, 4 cm széles és 1'/1 cm vastag. Egyik működése az, hogy bél­be jutó ételek ingerére emésztőnedvet termel, amely a bélbe jutva a zsírok, a fehér­jék és a szénhidrátok emészté­sét segíti elő. Másik fontos működése a szénhidrát anyag­csere szabályozása, hormonja, az insulin útján. Ennek hiánya — mint ismeretes — cukor­­betegségre vezet. A hasnyál­mirigy különböző betegsége kapcsán a kétféle működés külön-külön és együttesen is zavart lehet. A gyulladás hasi fájdalmak­kal, emésztési zavarokkal, le­­soványodással járhat. Gyógyí­tásában a nyugalomnak, a kí­mélő étrendnek van a leg­nagyobb jelentősége. A has­nyálmirigy emésztőnedve pó­tolható gyógyszeresen. A pank­­reas váladékának hiányát a gyomor, az epe és a bél emész­tő nedvei is pótolhatják és biztosítani tudják az ételek jó emésztését és felszívódását. A gyógyszerekre és a diétára rendesen hosszú hónapokon át szükség van. Válasz egy anyának K. M.-né hatéves fia, amióta iskolába jár, éjszaka gyakran ágyba vizel. Kérdé­se az, megszüntethető-e a baj azzal, hogy a gyermeket éjszaka többször fölkelti, vagy szükséges-e feltétlenül orvosi vizsgálat? Két-, két és féléves koron túl az ágybavizelés kóros je­lenség és így orvosi kezelésre szorul. Okát legtöbbször or­vosi vizsgálattal, a gyermekek­kel és szülőkkel való hosszabb beszélgetés után lehet kiderí­teni. Az éjszakai többszöri fel­keltés helyes, de rendszerint nem elegendő a teljes gyógyu­lás elérésére. Vigyázni kell arra, hogy az iskolás gyerme­ket szellemileg ne terheljük túl, ne legyünk hozzá túl szi­gorúak. Az akaratlan ágyba­­vizelésért a büntetés (verés) biztosan káros. Helyesebb a dicséret, a bátorítás, a jutal­mazás azokon a napokon, ami­kor nem történt »baleset«. Sokszor beválik a vitaminok­ban dús étrend nyújtása mel­lett a folyadék csökkentése a délutáni, esti órákban. Gyógy­szerek is segíthetnek. A terv­szerű és egyéni gyógyítás a si­ker alapja. Ennek módszereit csak orvos állapíthatja meg. Ingadozó vérnyomás L. M. Budapest. Fejfájásai miatt vérnyomását több or­vossal mérette. 130 és 170 közti szintet találtak. Most nyugtalan, mert nem tudja, melyik mérésnek higgyen, nem tudja, mihez tartsa ma­gát. A vérnyomás magassága sok körülménytől függ, napszakon­ként, az idegrendszer állapotá­tól függően különböző. Így az alacsonyabb és magasabb ér­ték is helyes lehet. A vérnyo­más ilyen ingadozása épp a be­tegség kezdetén szokott elő­fordulni. Az, hogy normális értékek is adódnak, enyhébb megbetegedés mellett szól. Ilyenkor a bántalom leginkább az életmód szabályozásával, az orvosi tanácsok betartásával gyógyítható. A gyakori vér­nyomás-mérés teljesen indoko­latlan és felesleges izgalmakat okoz, ami a gyógyulás szem­pontjából hátrányos. ­ 6 - kilométer milliom­os repülőgépszerelő Fazekas László, a MALÉV hajózó szerelője szerda dél­előtt 10 órakor tette meg re­pülőgépén a milliomodik kilo­métert négy esztendő alatt. A Ferihegyi­ repülőtéren ez alka­lomból szerda délelőtt ünnep­séggel fogadták a Szófiából visszaérkezett gép fiatal ha­józó szerelőjét. Fazekas László nagyszerű teljesítménye, az egymillió kilométer, 4800 óra repülésnek felel meg. Ha ezt egyfolytában akarná valaki megtenni, pontosan fél eszten­dőt kellene a levegőben töl­tenie.

Next