Népszava, 1955. november (83. évfolyam, 257-281. sz.)

1955-11-11 / 265. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 83. évfolyam, 265. szám ÁRA 50 FILLÉR 1955. november 11, péntek Molotov elvtárs Genfben beterjesztette a Szovjetunió javaslatát a leszerelés kérdésében Genf, november 10. (MTI) Csütörtökön a genfi négyhatalmi külügyminiszteri ér­tekezlet 10. ülésén, amelyen Macmillan angol külügymi­niszter elnökölt, megkezdték az eszmecserét a második napirendi pontról, a leszerelés kérdéséről. L. F. Iljicsov, a külügymi­niszteri értekezleten részt vevő szovjet küldöttség szóvivője esti sajtóértekezletén közölte, hogy a csütörtöki ülésein mind a négy külügyminiszter felszó­lalt Molotov a szovjet küldött­ség és Macmillan a három nyugati hatalom nevében javaslatot terjesztett elő a leszerelés kérdésében. A külügyminiszterek elhatá­rozták, hogy péntek délután 3 órakor zártkörű ülésen beszé­lik meg az értekezlet további munkarendjét, majd fél 4 óra­kor teljes ülésen folytatják a leszerelés kérdésének tárgya­lását. A 10. ülésen Molotov szov­jet külügyminiszter kijelen­tette, hogy a kormányfők irányelvei értelmében az érte­kezletnek meg kell vizsgálnia, vajon a négy hatalomnak módjában áll-e további hasz­nos kezdeményező lépéseket tenni a leszerelési probléma megoldása érdekében. A Szov­jetunió álláspontját — mon­dotta Molotov a továbbiakban — a szovjet kormány május 10-én előterjesztett javaslata tükrözi. A Szovjetunió ma­gáévá tette a nyugati hatal­mak javaslatait az öt nagy­hatalom fegyverzetének csök­kentéséről és javasolta a nuk­leáris és más tömegpusztító fegyver eltiltását. A szovjet kormány magáévá tette azt a nyugati javaslatot is, hogy az atomfegyverek eltiltása foko­zatosan történjék. Ezenkívül a szovjet kormány május 10-i javaslata fontos kezdeménye­zést tartalmaz a haderőik lét­számcsökkentésének és az atomfegyverek kiküszöbölésé­nek nemzetközi ellenőrzésére vonatkozólag. E szovjet javas­latokkal szemmel láthatólag ki­alakultak az előfeltételek le­szerelési egyezmény létrehozá­sára. Közben azonban New Yorkban az ENSZ leszerelési albizottságában nem történt to­vábbi előrehaladás, sőt egyes részletkérdésekben inkább visszafejlődés mutatkozott. Az Amerikai Egyesült Államok képviselője egyenesen kétség­be vonta az atomfegyverek el­tiltásának lehetőségét. Molotov ezután részletesen foglalkozott azzal a nyugati érveléssel, hogy a leszerelés technikai ellenőrzésére jelen­leg nincs megfelelő módszer. Természetes — hangoztatta a szovjet külügyminiszter —, hogy tudományos kuta­tás útján meg kell találni a leszerelés műszaki ellen­őrzésének hatásosabb mód­szereit. Ez azonban nem akadályozhatja meg, hogy már addig is megkezdjük a leszerelést és az atom­fegyverek kiküszöbölését. A népek egyre határozot­tabban követelik ezt. A szovjet küldöttség úgy véli: a fegyverzet csökkentésének és az atomfegyverek eltiltásá­nak azért lenne annál hatal­masabb erkölcsi és politikai jelentősége, mert a leszerelés ellenőrzésének technikai elő­feltételei még nem alakultak ki teljesen. Erre mutat az a tény is, hogy a vegyi és a bak­teriológiai háború betiltásáról 1925-ben kötött egyezményt a második világháborúban egyetlen hadviselő fél sem merte megszegni. Jó válasz ez azoknak a borúlátóknak, akik kétségbe vonják az atomfegy­verek eltiltásának hatalmas erkölcsi és politikai fontossá­gát. » Molotov ezután Eisenhower amerikai elnöknek a négy kor­mányfő értekezletén előter­jesztett javaslataival foglalko­zott. Hangsúlyozta: Eisen­hower elnököt a katonai infor­mációk kicserélésére és légi felvételek készítésére tett ja­vaslataiban kétségtelenül jó szándék vezette. Meg kell azonban állapítani, hogy ezek a javaslatok nincsenek szer­ves összefüggésben a fegyver­zet csökkentésének és az atomfegyverek eltiltásának problémájával. Molotov hang­súlyozta, hogy Eisenhower ja­vaslatainak megvalósítása nem szabadítaná meg a népeket (Folytatás a harmadik oldalon) Kilencezer új lakás építését tervezik 1956-ban Budapesten Ma tárgyalja a Fővárosi Ta­nács végrehajtó bizottsága a jövő évi lakásépítési programot. Az Építésügyi Minisztérium lakásépítési igazgatósága 1953- ban az eredeti tervek szerint Budapesten 4119 lakást építte­tett volna. Pártunk és kormá­nyunk határozata nyomán azonban az idei békekölcsön nagyarányú túljegyzéséből százmillió forinttal több for­dítható lakásépítésre. Ebből újabb 1600 lakást építhetünk. A javaslat szerint elsősorban új lakótelepeink bővítésére ke­rül sor, így az albertfalvai la­kótelepen 223, a Fiastyúk ut­­cában 963, a Kerepesi úton 924, Rákospalotán 128 és a Guba­csi-hídfőnél 494 új lakás épül. Ezenkívül az I., Attila utcában 40, a II., Zsigmond téren 241, a III., Hunor utcában 245, a XI., Bocskay úton 59, a XI., Fehérvári úton 70 és a XIV., Erzsébet királyné úton 215 la­kás építését tervezik. Jövőre megindul az új lágymányosi lakótelep építése is. Itt az első ütemben 398 lakást építenek. A százmillió forintból épülő lakások helyéül Óbudán, a Hé­vízi úton 110, a Zápor utcá­ban 190, Csepelen, a Rákóczi Ferenc úton 250, Budafokon, a Duna utca és Káldor Adolf utca környékén ugyancsak 250 lakás építését javasolják. Sze­repel az előterjesztésben egyik legnagyobb új lakótelepünk — a X., Üllői út és Zágráb utca közötti lakótelep — első ré­szének felépítése. A lakások »fajtáját« is meg­tervezték. A javaslat szerint a most épülő lakások 71 szá­zaléka egyszobás, 29 százaléka kettő- és háromszobás lenne. Ezek azonban nem végleges arányok, mert menetközben — a fellépő szükségletek szerint — még változhatnak. E lakásépítkezések mellett a Város- és Községgazdálkodási Minisztérium tervei szerint a gazdaságos kislakásépítési hi­telből 490 lakás épülne, de a részletes tervek még nincse­nek készen. Úgyszinté­n csak számadat közölhető egyelőre az egyes minisztériumok la­kásépítéséről is. A tárcák ösz­­szesen 334 lakást építenének. Ezek közül az Építésügyi Mi­nisztérium 119 lakása előre­láthatólag a XI., Diószegi út— Villányi úti lakótelepen épül. A családi és társasházépí­tés, melyhez kormányzatunk a dolgozóknak már eddig is je­lentős anyagi segítséget bizto­sított, a jövő évben ugyancsak folytatódik. Foglalkozik az elő­terjesztés a szövetkezeti la­kóházépítkezés kiszélesítésével is. Az így felépülő lakások száma, óvatos becslés mellett is, újabb 2000—2200-ra tehető. Számításba vették még a je­lenleg lakásokban működő irodák és üzletek átalakítá­sát is és az így nyert új laká­sok száma 400-ra becsülhető. Végeredményben tehát, ha a végrehajtó bizottság a benyúj­tott javaslatot ilyenformán el­fogadja, a jövő év végén újabb 9024 dolgozó család költözhet be kényelmes, egészséges la­kásokba. A. Gy. NEM MARAD EL AZ EREDMÉNY, HA TÖRŐDÜNK AZ ÚJ MUNKÁSOKKAL Elmondta: Kern János gyalus, a „szakma kiváló dolgozója“ Aki jól szétnéz a Ganz Vagongyár 522-es műhelyében, a sok fiatal arcról könnyen meg­állapíthatja, hogy a munkások legtöbbje nemrégiben hagyta el az iparostanuló isko­lát. Az idősebb munkások között is akadnak olyanok, akik azelőtt más foglalkozást űztek, s így »fiatalok« a szakmában. Ezzel csak azt ak­arom mondani, nagy szükség van arra, hogy mi, tapasztaltabb szakmunkások — ma­gam húsz év óta egyhuzamban dolgozom a Ganzban, mint gyalus — segítsük kezdő, gyakorlatlan társainkat. Jóleső érzés végignézni a katonásan sora­kozó alkatrészeken, amelyeket mi gyalultunk fényesre. Még porolni is, hogy hordják el, ha nem fél tőlük az ember. Hát még azt látni, hogy valaki a mi fáradozásunkkal egyre job­ban dolgozik és keres! Itt van például Pet­­rovics Sándor. Amott, nem messze az egyik gyalugép gazdája. Három hónapja került ide, mint csiszoló. Ma már 110, meg­ 125 százalé­kokat ér el. Selejtmentesen! Az „első lépések"* Egy másik, fiatal munkás, két hete dolgo­zik itt a műhelyben — még a nevét sem tud­tam megjegyezni — és már kérte, hogy idő­bér helyett teljesítménybérben számolják el. Nem várja ki az előírt egy hónapot, mert látja, hogy kap segítséget — ezért biztos ab­ban, hogy nem fog »leégni«. Különösen ügye­lek magam is arra, hogy az »első lépések« jól sikerüljenek. Azt tapasztalom, ha az új dolgozó egyszer túlteljesíti normáját, megke­resi a pénzét, akkor megjön az önbizalma. Sajnos, sok helyen éppen azzal veszik el az új emberek kedvét, hogy bizalmatlanul fo­gadják s a régiek »elhalásszák« maguknak a munka javát. Nálunk nem így van. Sokszor beszélek az adagolóval, hogy az új dolgozó­nak egyszerűbb, könnyebb munkát adjon az első időben. Így gyorsabban beletalál a ke­rékvágásba. Ezenkívül a tapasztalt segéd­munkásokat is az új dolgozókhoz osztjuk be. Erős Pál, idős segédmunkás például már úgy elsajátította a szakma fogásait, hogy —akár­csak most — rá merem bízni a gépem, ha ép­pen valamelyik dolgozót patronálom. Egy „nehéz eset" Senki ne higgye, hogy a mi műhelyünk­ben nincsenek »nehéz esetek«, és néhány hét vagy hónap alatt mindenki igazi szakmun­kássá válik. Mert például Bodoló Józseffel nemcsak én, mások is hónapokig foglalkoz­tak. Nem a munkán volt az esze. Minden okos szó lepergett róla. Nem tukmálom rá senkire a saját elgondolásomat, hiszen minden em­bernek lehetnek jó ötletei, gondolatai, öreg szakmunkás vagyok — de szívesen tanulok a segédmunkástól is. Többször kiugrott a gyalugép-asztal és emiatt megállt a gép. Erős Pali bácsi javasolta, alkalmazzunk ütközőt. Megcsináltam — és jól bevált. De, hogy Bo­­dolónál maradjak, megjegyzései amolyan — sok fiatalnál szokásos — neveletlenség meg­nyilvánulásai voltak. Vásott­­pesti gyereké­nek ismerte mindenki. Nem mondtunk le azért róla. Többször mondtam neki: »Nézd, itt van a kis Cidor Erzsi. Lány létére 150, meg 160 százalékot teljesít — szépen is öltözködik!« Beszélget­tem vele otthoni dolgairól is. És másfél év után »betört a csikó!« Fogott rajta a jó szó és ma már fegyelmezetten dolgozik, Bodoló Jóska esete azt példázza, hogy az első kudarc után még senkiről sem szabad lemondani. Úgy igaz, ahogy a közmondás tartja: a türelem rózsát terem. És a példa azt is mutatja, az eredményes munkamód­szer-átadáshoz kevés csupán a termelési kér­désekkel foglalkozni. Érdeklődni kell a dol­gozó családi körülményei, társasága, szóra­kozása után is. Így az ember barátságba ke­rül az új munkással, aki azután nem veszi »kioktatásnak« a segítséget. Egy brigád, ahol mindenki munkamódszer-átadó Elnézést kérek azért, ha néha többes szám­ban, mások helyett is beszélek. De hát a Dózsa György-brigád vezetője vagyok. Ennek a brigádnak pedig jellemzője, hogy képvi­selve van benne minden szakma: az eszter­gályos, marós, fúrás, a gyalus — és minden tagja lelkes munkamódszer-átadó. Brigádunk vállalta, hogy december 18-án befejezi éves tervét és utána mindannyian a második öt­éves terven munkálkodunk. Csatlakozott hozzánk az egész műhely. Meglesz, bizonyo­san meg, mert mindenki megteszi a magáét. Csak meg kell nézni a verseny­táblát: két hó­napja még húsz munkás termelt 100 száza­lék alatt a műhelyben s ma már mindössze ötről ad számot. Az új nevek egész sora ke­rült a versenyplakátokra. Úgy örülök ennek, mint a saját eredményemnek. Megérte a fáradságot. Érdemes volt velük foglalkozni! A Vörös Csillag Traktorgyár kísérleti műhelyében készült fémszóróberendezéssel eddig több mint egymillió forint ér­tékű hibás öntvényt javítottak meg. Képünkön Killich János csoportvezető hibás öntésű traktor-keresztszekrényt hoz rend­be fémszórással Jól dolgozik a Somogyi-műszak , de az éves vállalással sem maradhat el Az RM Acélmű martinüzem Somogyi-műszakjának dolgozói jogos, büszkeséggel hallgat­ták a termelési értekezlet be­számolóját. Még nem volt rá példa, hogy ennyi szép ered­ményről adhasson számot az előadó. Mennyi nehéz fárad­ságos munkát sejtet az az egyszerűnek látszó adat: 112,3 százalékos tervteljesítés, amellyel megelőzték a ver­senyben a másik két műsza­kot, mert ők adták a legtöbb acélt az üzemnek. A sikerekben gazdag elmúlt hónapot azonban nemcsak a mennyiségi adatok bizonyít­ják. A minőség javításában is övék a dicsőség. Több miint egyszázalékos előnyre tettek szert a selejtcsökkentésben. Ügyeltek a különböző nyers­anyagok gazdaságos felhaszná­lására is. Egyedül a kemencék fűtésénél 43 200 forint értékű pakurát takarítottak meg. És így sorolta­­tovább .Somogyi elvtárs, műszakvezető az ered­ményeket,­­amelyeknek ■ a kol­lektíva­­ tagjai — ki kisebb, ki nagyobb mértékben — részesei voltak. S a jó munka elismerése sem maradt el. Szinte valamennyi brigád megkapta a kiváló eredményekért járó kitünte­tést. A Dózsa-brigádnak pél­dául már csak két hónapja hiányzik, hogy a havi fizeté­sének megfelelő pénzjutalom­ban készülhessen. Az öntő­darus-brigád 14. hónapja tart­ja helyét az élenjárók között. És jól dolgozott az »Üstös«-, az »öntőlapfalazó«- és a »Vö­rös Csepel«-brigád is. Somogyi elvtárs beszámolt az éves felajánlás teljesítésé­ről is. És itt már kiderült, hogy ígéretük betartásához nagy erőfeszítésekre van szük­ség. A terven felül vállalt 4184 tonna acélból ez ideig csak 2083 tonnát adtak. A múlt havi munkát hitért tükröző beszámolóhoz sokan hozzászóltak. Elmondották: még jobban igyekeznek, hogy ígéretüknek megfelelően, túl­teljesítsék a tervet Megemlí­tettek azonban néhány mű­szaki hibát is, amelyek meg­szüntetése biztosabbá teheti a termelési sikereket. Szalai Imre arról beszélt, hogy sok a kieső idő a rossz adagelőké­szítés miatt. Még több acélt önthetnének, még több paku­rát takaríthatnának meg, ha a vezetők erre nagyobb gondot fordítanának. Márkus István hozzáfűzte, hogy sok a rossz kocsi, pedig sürgős megjavítá­sukkal biztosítani lehetne a jó adagelőkészítést. A kocsik ép­ségéért sokat tehetnek maguk a dolgozók is — mondta Bor­dás Lajos kocsitevó. Gyak­ran nyersvasdarab­ kerül a sí­nekre és­ a­ munkások figyel­metlenül nekitolják a kocsit.­ Ilyenkor aztán vagy leszakad­nak a tartócsavarok vagy va­lamelyik alkatrész eltörik. Nem is beszélve arról, hogy az el­romlott, vassal tele kocsi aka­dályozza, hogy időben a ke­mencéhez kerüljenek a folya­matos munkához szükséges adagok. Többen kérték, hogy jó minőségű samottdugóka­t szerezzenek be. Az értekezlet sok segítséget és ösztönzést adott ahhoz, hogy a Somogyi-műszak siker­rel oldja meg feladatait. Most már a tetteken a sor, hogy ne csak a tervet, hanem az éves vállalásukat is hiánytalanul teljesítsék. (tarai) Országos kovácsolási ankét a Rákosi Művekben A kovácsológyárak műszaki vezetői csütörtökön a Rákosi Művekben országos értekezle­ten beszélték meg a műszaki fejlesztésiben eddig elért ered­ményeiket és a jövő évi fel­adatokat. Az ankéton a har­madik negyedévben végzett jó munka alapján átadták a Rákosi Művek Kovácsológyá­rának a Kohó- és Gépipari Minisztérium és a Kohászati Dolgozók Szakszervezete ván­dorzászlaját. Móra István »Kovácsüze­meink kohászati alapanyag-el­látásának minőségkérdései« címmel tartott előadást. Bras­sói Frigyes a jövő évi felada­tokról szólva hangsúlyozta, hogy a kovácsüzemek műszaki vezetői a termelékenység eme­lését ne a további beruházá­soktól, hanem a rendelkezésre álló gépek kapacitása és a munkaidő jobb kihasználásától várják. Példaként említette a Ganz Vagongyár kovácsait, akik a több üreges kovácsolás bevezetésével lényeges terme­lékenység emelkedést értek el A diósgyőri kovácsok beszá­moltak arról, hogy a szerszá­mok felrakó-hegesztéses javí­tásával rövid idő alatt több mint százezer forintot takarí­tottak meg, a gázcementálás bevezetésével pedig évente 1 416 000 forintot. A vasárnapi sorsolás után csaknem kétmilliárd forintra emelkedik az államkölcsönökre visszafizetett összeg Az 1950 szeptembere óta le­zajlott 32 államkölcsön-húzáson 7 051 200 kisorsolt kötvényre 1966 millió forintot fizetett vissza államunk a kölcsönjegy­­zőknek. Az V. Békekölcsön va­sárnapi, Pesterzsébeten sorra­­kerülő első­ sorsolásán 96 250 kötvény számát húzzák ki 23 287 800 forint értékű nyere­ménnyel. Ezzel a kisorsolt köt­vények száma 7 151 450-re, a kötvénytulajdonosoknak visz­­szafizetett összeg pedig 1 mil­liárd 989 287 800 forintra emel­kedik.

Next