Népszava, 1955. november (83. évfolyam, 257-281. sz.)
1955-11-11 / 265. szám
A genf értekezlet csütörtöki ülése (Folytatás az első oldalról.) attól a félelemtől, hogy váratlan támadás érheti őket, sőt ellenkezőleg, fokozná aggodalmukat, hogy egyes országok más országok katonai berendezéseiről készített fényképfelvételek és más értékes katonai adatok birtokában támadást kockáztathatnának meg. Molotov ezután kijelentette: ez nem jelenti azt, hogy teljesen elutasítjuk Eisenhower elnök úr javaslatait. Ha mód lenne összekapcsolni e javaslatok megtárgyalását a fegyverzet csökkentésére és az atomfegyverek eltiltására vonatkozó javaslatok megvitatásával és ha az e tárgyalások eredményeként kötendő egyezmény mindezeket a kérdéseket felöleli, akkor szó lehetne Eisenhower javaslatainak felhasználásáról. Ami Faure francia miniszterelnök úrnak a kormányfők értekezletén a katonai költségvetések kölcsönös csökkentésére tett javaslatát illeti, a Szovjetunió ezzel kapcsolatban pozitív álláspontra helyezkedik. A szovjet küldöttség véleménye szerint Eden angol miniszterelnök úrnak a négy kormányfő értekezletén tett javaslata is komoly figyelmet érdemel. A szovjet küldöttség reméli, hogy a nyugati hatalmak külügyminiszterei gondosan és tüzetesen áttanulmányozzák majd a leszerelés kérdésében előterjesztett szovjet javaslatokat. Dulles amerikai, Pinay francia és Macmillan angol külügyminiszter a csütörtöki ülésen kijelentette, hogy nagy figyelemmel fogja tanulmányozni a szovjet javaslatokat. A nyugati külügyminiszterek azonban előző felszólalásaikban azt állították, hogy a jelenlegi viszonyok között nincs lehetőség a fegyverzet csökkentése és az atomfegyverek eltiltása széleskörű programjának megvalósítására. Ilyen körülmények között — hangoztatta a sajtóértekezleten Njicsov — a kormányfőknek az az irányelve, hogy a négy hatalom a külügyminiszteri értekezleten tegyen újabb kezdeményező lépéseket a leszerelés érdekében, nem jut kifejezésre és nem jut érvényre. A helyzet az — mondotta Iljicsov —, hogy a nyugati hatalmak ma már saját korábbi javaslataikat sem akarják megvalósítani. A nyugati hatalmak képviselői most egyszerűen megtagadják korábbi javaslataikat, amelyeket időközben a Szovjetunió magáévá tett. A Szovjetunió külnöbségének javaslata a fegyverzet csökkentéséről és az atomfegyverek eltiltásáról A Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Franciaország kormánya az államok közti kapcsolatokban fennálló feszültség csökkentése a kölcsönös bizalom megszilárdítása és egy új háború veszélyének kiküszöbölése érdekében szükségesnek tartja, hogy a fegyverzet csökkentésére és az atomfegyverek eltiltására vonatkozó nemzetközi egyezmény mielőbbi megkötésére törekedjék. A fegyverzet csökkentéséről és az atomfegyverek eltiltásáról folytatott eszmecsere után a következőkben állapodtak meg: " Az Amerikai Egyesült Államok, a Szovjetunió és Kína hadserege létszámának felső határát e hatalmak mindegyike számára 1 000 000 —1 500 000 főben, az Egyesült Királyság és Franciaország hadserege létszámának felső határát pedig mindkét országra nézve 650 000 főben határozzák meg, beleértve, hogy a Kína esetében leszögezendő felső határt és a Kína fegyveres erőire vonatkozó más kérdéseket a Kínai Népköztársaság kormányával együttműködve kell megvizsgálni. Az összes többi állam hadserege létszámának fölső határa nem lépi majd túl a 150 000—200 000 főt és egy illetékes nemzetközi értekezlet egybehangzó határozatának tárgyát kell hogy képezze. ■ ^ 1 Az atomfegyverek és a I ** 1 hidrogénfegyverek teljes eltiltása a hagyományos típusú fegyverzetnek és a fegyveres erőknek a megegyezéses korlátozások 75 százalékos arányában történt tényleges csökkentése után lép hatályba. Az államok az alatt az idő alatt küszöbölik ki fegyverzetükből ezt a fegyvert és semmisítik azt meg, mialatt a fegyverzetet a megegyezéses korlátozások utolsó 25 százalékos arányában csökkentik. Az öszszes atomanyagokat ezután már csak békés célokra használják fel. A fegyverzet és a fegyveres erők csökkentését célzó rendszabályok végrehajtásával egyidőben és még az atom- és hidrogénfegyverek teljes eltiltásáról szóló egyezmény hatályba lépése előtt a négy nagyhatalom ünnepélyesen kötelezi magát arra, hogy nem alkalmazza a nukleáris fegyvert, amelynek használatát magára nézve betiltottnak tekinti. E szabály alól az agresszióval szembeni védekezés esetében kivétel fogadható el, amennyiben a Biztonsági Tanács így dönt. Az atom- és hidrogénfegyverekkel rendelkező államok a fegyverzet csökkentését és az atomfegyverek eltiltását célzó program végrehajtásának első intézkedéseként kötelezik magukat arra, hogy megszüntetik a kísérleteket az ilyen típusú fegyverekkel. A fegyverzet csökkentésére és az atomfegyverek eltiltására vonatkozó intézkedések hatálybaléptetése hatékony nemzetközi ellenőrzés tárgyát képezi majd. A négy hatalom külügyminiszterei szükségesnek ismerték el, hogy erőfeszítéseiket oly módon vessék latba, hogy elérjék a szükséges egyetértést a fentemlített egyezménnyel kapcsolatos, még függőben levő kérdésekben. Ezt az egyeményt az Egyesült Nemzetek Szervezetének keretén belül meg kell vizsgálni. A miniszterek attól a kívánságtól áthatva, hogy csökkentsék a nemzetközi feszültséget, erősítsék a bizalmat az államok között és véget vessenek a fegyverkezési hajszának, megállapodtak abban, hogy e célból elsősorban azokat a pontokat kell tanulmányozni, amelyek a következő javaslatokban szerepelnek: Az A Szovjetunió ez évi május 10-i javaslatában a fegyverzet csökkentéséről, az atomfegyverek eltiltásáról és egy új háború veszélyének kiküszöböléséről; B) az Amerikai Egyesült Államok elnökének július 21-i javaslatában a légi ellenőrzés és a katonai értesülések kicserélése tárgyában; C) Nagy-Britannia kormányának a leszerelési problémával foglalkozó javaslataiban, amelyeket július 21-én és augusztus 29-én Az első két pont szerint az ENSZ leszerelési albizottsága munkájában a genfi kormányfői értekezlet irányelveit tartotta szem előtt. A 3. pontban a négy külügyminiszter kijelenti: a) lemondanak a nukleáris fegyvereknek és mindent más fegyvernek az ENSZ alapokmányával össze nem egyeztethető módon történő felhasználásáról, b) szükségesnek tartják a fegyverzetek és a fegyveres erők korlátozásában és csökkenésében való megállapodást, c) szükségesnek tartják, hogy a nemzetek békés gazdasági fejlesztésének, jólétük fokozásának, valamint a kevésbé fejlett országok megsegítésének szolgálatába állítják azokat az anyagi erőforrásokat, amelyeket a leszerelés terén hozott egyezmények alapján felszabadítanák, d) a felügyelet és ellenőrzés hatékony rendszere a sarkköve bármilyen leszerelési programnak és következésképpen szükséges, hogy létrehozzanak egy olyan szervet, amelynek feladata a leszerelésre vonatkozó megállapodásnak megfelelő ténykedések felügyelete és ellenőrzése hatékony biztosítékok mellett, e) a nemzetközi ellenőrzés hatókörén túl vannak lehetőségek az ellenőrzés megkerülésére, valamint atom- és hidrogénfegyverek titokban történő gyártásának megszervezésére, még abban az esetben is, ha van formális egyezmény a nemzetközi ellenőrzésről, s) szükséges, hogy minden egyes állam megfelelő eszmecserét folytatva a kormányok között továbbra is végezzen tudományos kutatómunkát, olyan módszerek létesítésére, amelyek a tudományos ismeretek fejlesztése útján nyerhetők és amelyek lehetővé tennék a nukleáris fegyverek teljesen hatékony felügyeletét és ellenőrzési rendszerének létrehozását egy mindenféle fegyverzetre kiterjedő leszerelési program részeként; 4. kijelenti azt a szándékát, hogy továbbra is igyekszik megállapodásokra jutni egy átfogó leszerelési program tekintetében, amely előmozdítja a nemzetközi békét és biztonterjesztett elő és) a francia kormány javaslatában a leszerelés pénzügyi ellenőrzéséről és a felszabadított pénzügyi források békés célokra való felhasználásáról. Ezzel egyidejűleg a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormánya eltökélve, hogy nem engedi meg az atomfegyverek és hidrogénfegyverek használatát, amelyek az emberek tömeges megsemmisítésének fegyverei, és hogy megszabadítja a népeket egy pusztító atomháború veszélyétől, ünnepélyesen kijelenti: A Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország a fegyverzet csökkentésére és az atomfegyverek eltiltására vonatkozó nemzetközi megállapodás megkötését várva kötelezi magát, hogy nem használ elsőként atom- és hidrogénfegyverekeket egyetlen ország ellen sem és felhív minden államot, csatlakozzék a jelen nyilatkozathoz.ságot oly módon, hogy a világ emberi és gazdasági erőforrásait a legkisebb mértékben állítsák a fegyverkezés szolgálatába; 5. elismeri, hogy a fegyverzetek felügyelete, ellenőrzése, korlátozása és csökkentése legjobban félelemtől és gyanakvástól mentes légkörben érhető el; 6. ennek megfelelően javasolja, hogy az érdekelt államok egy ilyen légkör kialakításához való hozzájárulásként, valamint egy nagyszabású leszerelési program bevezetéseként a) annak érdekében, hogy lehetővé tegyék váratlan támadás meghiúsítását, haladéktalanul egyezzenek meg abban, hogy mihamarabb átültetnek a gyakorlatba I. egy tervet a katonai tervrajzok kicserélésére és kölcsönös légi megfigyelés folytatására az Egyesült Államok elnökének 1955. július 21-én ismertetett javaslata alapján és II. egy olyan tervet, amelynek alapján kulcsfontosságú helyeken ellenőrző pontokat létesítenének, miként azt a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének 1955. július 21-én ismertetett javaslatai indítványozták; b) állapodjanak meg abban is, hogy I. intézkedéseket tesznek a katonai kiadásokra és költségvetési előirányzatokra vonatkozó információk kicserélésére és nyilvánosságra hozatalára, amint azt Franciaország miniszterelnökének 1955. július 22-én ismertetett javaslatai indítványozták és iI. tanulmányozzák azt a kérdést, hogy miként lehet legjobban gyakorlati tapasztalatokat szerezni a felügyelet és ellenőrzés problémáit illetően, amint azt az Egyesült Királyság miniszterelnöke 1955. július 21-én javasolta, 7. utasítsa az Egyesült Nemzetek leszerelési bizottságában helyet foglaló képviselőit, kérjék, hogy a bizottság albizottságát mielőbb hívják öszsze és folytassák a leszerelés problémája elfogadható megoldásának keresését. A három nyugati hatalom javaslata Moszkvába érkezett a norvég miniszterelnök Moszkva, november 10. A szovjet kormány meghívására november 10-én Moszkvába érkezett Einar Gerhardsen norvég miniszterelnök és kísérete. A vnukovói repülőtéren N. A. Bulganyin, A. I. Mikojan és más szovjet államférfiak, továbbá a szovjet társadalmi szervezetek képviselői fogadták Gerhardsent. Gerhardsen a repülőtéren beszédet mondott. A többi között kijelentette: A Szovjetunió — nagy világhatalom, Norvégia — nem nagy ország. A nagy és kis országok szabadon és békében kívánják élni saját, önálló életüket. Ezen az alapon hívott meg bennünket a Szovjetunió és ezen az alapon örömmel fogadtuk a Szovjetunió meghívását. Örömmel látogatjuk meg az önök országát és örömmel lépünk kapcsolatba a szovjet emberekkel. Most, amikor tíz évvel a háború befejezése után, mint Norvégia miniszterelnöke keresem fel a Szovjetuniót, szovjet földön első szavaimmal azokról a szovjet nőkről és férfiakról kívánok megemlékezni, akik életüket adták a közös ügyért. A norvég nép nem felejti el a szovjet népnek a második világháborúban betöltött szerepét és különösen nem felejti el, hogy részt vett Norvégia felszabadításában. A norvég kormány nevében és minden norvég ember nevében kifejezni kívánom a norvég nép mélységes háláját a Szovjetunió népei iránt. A közös ügyhöz való közös hozzájárulás szilárd kapcsolatokat teremtett a Szovjetunió és Norvégia között, őszintén N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke november 10-én fogadta Einar Gerhardsen norvég miniszterelnököt. Gerhardsen miniszterelnök kíséretében volt remélem, hogy azok a tárgyalások, amelyeket a szovjet állam vezetőivel folytatok majd, előmozdítják a két szomszédos ország közötti barátság megszilárdításának ügyét. Szilárd meggyőződésem, hogy az, ami közel hoz bennünket egymáshoz, mindig legyőzi majd azt, ami elválaszthat bennünket egymástól. Azt kívánom, hogy ez a látogatás lehetővé tegye Norvégia és a Szovjetunió számára, hogy világosabban megértsék egymás problémáit. Norvégia és a Szovjetunió között sohasem volt háború vagy ellenségeskedés. Országaink mindig békében éltek egymással. Népeink jövője épüljön mindig a békére és a haladásra. Arne Skaug, norvég kereskedelemügyi miniszter és Erik Brandland, Norvégia moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, N. A. Bulganyin fogadta Gerhardsent A. P. Volkov nyilatkozata a szovjet küldöttség jugoszláviai látogatásáról Moldva, november 10. (TASZSZ) A Pravda csütörtöki száma közli A. P. Volkov nyilatkozatát a Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttségének októberben Jugoszláviában tett látogatásáról. — A Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége Jugoszláviában mindenütt rendkívül meleg fogadtatásra talált — mondotta A. P. Volkov. — Az idén nyáron N. Sz. Hruscsov vezetésével szovjet kormányküldöttség járt Jugoszláviában. A küldöttség útja és a belgrádi nyilatkozat alapozta meg a két állam baráti kapcsolatainak helyreállítását. Meggyőződtünk róla, hogy a jugoszláv nép forrón kívánja e barátság további megszilárdítását. — Mindazok, akik velünk beszéltek — az emberek százai, ezrei — azt mondották, hogy szélesebb körű szovjet—jugoszláv küldöttségcserére van szükség a különböző gazdasági ágazatok tapasztalatainak tanulmányozása végett, hogy szükség van a kulturális és kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítésére. Az első, ami magára vonja a figyelmet, hogy Jugoszlávia kormánya és népe nagy erőfeszítéseket tesz az ország gazdaságának feljesztése végett. A. P. Volkov továbbá beszámolt arról, hogy a küldöttség látogatást tett üzemekben, mezőgazdasági szövetkezetekben és építkezéseken, majd hozzáfűzte: A Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége többször találkozott a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányának vezetőivel, október 16-án pedig Tito elvtárs, a JSZNK elnöke Brioni szigetén fogadta a küldöttséget. Ez a találkozás meleg baráti légkörben telt el. Mosa Pijade elvtárs, a szövetségi nemzetgyűlés elnöke Belgrádból való elutazásunk előtt a Szovjetnió Legfelső Tanácsához intézett levelet nyújtott át a küldöttség vezetőjének. A levélben közli, hogyJugoszlávia szövetségi nemzetgyűlése több okmányt ajándékoz a Legfelső Tanácsnak. A levélben kifejezi reményét, hogy ezelső lépésül szolgál a Szovjetunió Legfelső Tanácsa és a szövetségi nemzetgyűlés kölcsönös kiadványcseréjére« és hogy ez a csere »elősegíti országaink körülményeinek és fejlődésének a legfőbb hatalmi szervek közbenjöttével való mélyrehatóbb megismerését«. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttségének jugoszláviai látogatása — mondotta befejezésül A. P. Volkov — megszilárdította azt a meggyőződésünket, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia kölcsönös viszonyának a belgrádi tanácskozás utáni kedvező alakulása jó alapjául szolgál annak, hogy a szovjet és a jugoszláv nép a gazdasági, politikai és a kulturális élet legkülönbözőbb területein fejlessze barátságát és együttműködését. Genfi telefonjelentés a nyugatnémet külügyminiszter feltűnő kijelentéseiről Az előző, szerdai ülés nyilvánvaló visszavonulást jelentett a nemzetközi feszültség enyhítésének ellenzői számára, hiszen a négy külügyminiszter úgy határozott, hogy az európai biztonság és a német kérdés vitáját csupán elnapolja, noha a három nyugati külügyminiszter eredetileg láthatóan a vita lezárására törekedett. Ez nyilvánvalóan kitűnik azoknak a párizsi, londoni és genfi lapoknak a csalódott kommentárjaiból, amelyek a hidegháború leghevesebb bajnokaiként ismeretesek. E körök elégedetlensége és a vita mielőbbi lezárása iránti vágyódásuk valójában abból fakad, hogy az emberek — különösen Nyugat-Németországban — meglehetős gyorsasággal kezdik felismerni: Németország tartós kettéosztottságáért tulajdonképpen a nyugati hatalmak a felelősek, mivel makacsul kitartanak amellett, hogy ma a Német Szövetségi Köztársaságot, holnap pedig az egyesített Németországot bevonják az Atlanti Szövetségbe (NATO). Genfben mély benyomást keltett Ollenhauer interjúja a párizsi V Informationban, amelyben ismét kapcsolatokat követel a kelet- és a nyugatnémet hatóságok között a legkülönbözőbb kérdésekben és kereken kijelenti, hogy a párizsi egyezmények igen megnehezítették az újraegyesítést. Ollenhauer megállapítja, hogy Németország számára az volna a legjobb megoldás, ha bekapcsolnák egy kelet-nyugati biztonsági rendszerbe anélkül, hogy szövetségre lépne bármelyik tömbbel Hogy megkísérelje ellensúlyozni Ollenhauerneka legutóbbi napokban tett két nyilatkozatát és Molotov megjegyzését, amely felhívta a figyelmet a Német Szociáldemokrata Párt álláspontjára, Brentano nyugatnémet külügyminiszter csütörtökön két interjút adott. Egyiket a nyugatnémet, másikat pedig a világsajtónak. Ezekben az interjúkban megkísérelte megvédeni a németeknek az Atlanti Szövetséghez való láncolását. Amikor azután Brentanót megkérdezte az egyik vezető nyugatnémet lap tudósítója, hogy Molotov beszédében milyen bizonyítékát találta annak a vádnak, hogy a Szovjetunió egész Németország »kommunizálását« szabja meg a német egység feltételéül, Brentano cinikusan azt válaszolta: »Semmiféle bizonyítékát.« Egy másik válaszában pedig arra a kérdésre, vajon a szovjet küldöttség ragaszkodik-e még Genf szelleméhez, Brentano hasonló cinizmussal kijelentette: »Magam nem vagyok nagy híve!« A csötörtöki ülés előtt a hidegháború már említett bajnokai azt állították, hogy a sorrakerülő napirendi kérdésben, nevezetesen a leszerelés ügyében semmiféle megegyezésre nincs kilátás az első napirendi pont vitájának fejleményei után. Nyilvánvaló, hogy ezek az urak nem minden előzetes informáltság nélkül nyilatkoztak így, hiszen mind a három nyugati külügyminiszter azt állította, hogy a szerdai megbeszélések eredménytelensége miatt lényegében nem lehet szó bármiféle messzemenő intézkedésről a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentésének, illetve az atom- és hidrogénfegyverek eltiltásának ügyében. A genfi szellemhez való hűség bebizonyítására különben a külügyminisztereknek most új alkalmuk nyílik a leszerelési kérdés vitájában. A csütörtöki ülésen azonban a nyugati külügyminiszterek nem siettek élni ezzel a lehetőséggel. Andrew Rothstein — Tyerentyij Malcevet, a sadrinói kísérleti állomás igazgatóját 60. születésnapja alkalmából a Szocialista Munka Hőse címmel tüntették ki. V. M. Molotov fogadta a genfi értekezletre kiküldött NDK megfigyelő-küldöttséget V. M. Molotov november 9-én ebédet adott a négyhatalmi külügyminiszteri értekezletre kiküldött NDK megfigyelő-küldöttség tiszteletére. Jelein volt az ebéden Van Ping-nan nagykövet, a Kínai Népköztársaságnak a Genfben folyó amerikai—kínai tárgyaláson részt vevő képviselője. Az ebéd után megbeszélés folyt. Megvitatták a genfi külügyminiszteri értekezlet első napirendi pontjának — az európai biztonság és Németország kérdésének — tárgyalásával összefüggő kérdéseket. A svájci kormány villásreggelit adott a négy hatalom külügyminisztereinek tiszteletére A svájci kormány, élén Max Petitpierre szövetségi elnökkel, csütörtökön Genfben villásreggelit adott Nagy-Britannia, a Szovetunió, az Amerikai Egyesült Államok és Franciaország külügyminiszterei és a genfi értekezleten részt vevő vezető munkatársaik tiszteletére. A villásreggeli a Svájci Távirati Iroda közlése szerint meleg és szívélyes légkörben folyt le. Eisenhower nyilatkozata Amint az Associated Press hírügynökség tudósítója jelenti Denverből, Eisenhower elnök az általa megszerkesztett nyilatkozatban, amelyet Hoover külügyminiszterhelyettes egy sajtóértekezleten olvasott fel, rámutatott arra, hogy az Egyesült Államok »nem szándékozik előmozdítani a fegyverkezési hajszát« az egyiptomi—izraeli konfliktusban. Az Egyesült Államok azonban — mondja továbbiakban a nyilatkozat — továbbra is kész »megfontolás tárgyává tenni a jogos önvédelemhez szükséges fegyverek szállításának kérdését«.