Népszava, 1955. december (83. évfolyam, 282-308. sz.)

1955-12-01 / 282. szám

A FIATALOK KLUBJÁBAN Szól a dzsessz, öt-hat fia­tal pár táncol. A Soroksári út estje körülöleli a fényes ablakot, csak néhány hunyor­gó lámpa fénye villan kintről. A terem szélén félkörben fe­hér asztaloknál jórészt fiata­lok és néhány idősebb mun­kás. Iszogatnak. A Hazai Fé­sűsfonógyár kultúrotthonában az ifjúsági klub névadó klub­estjére készülnek. Megszokott látvány ez. Pedig története van itt mindennek. Mert hogyan is volt? A klub vezetői akarták: állítsunk be asztalokat, hogy ne kelljen álldogálni az ital mellett. De sokan ellenezték: kocsma lesz a kultúrotthonból. Nem lett kocsma, pedig sok huzavona után végül is idekerültek az asztalok és azóta már az idő­sebb munkások is el-eljárogat­­nak a táncestékre, s egy po­hár bor mellől elnézegetik a fiatalokat. Emlékszem, két éve még féltek idejárni a jobbízlésű dolgozók az üzemből. Irtóztak a botránytól, a verekedések­től. És ma húszezer ember for­dul meg a kultúrotthonban havonta, felerészt a gyárba. Az ifjúsági klub néhány hó­napja működik, s már nyolc­van tagja van. Nincs olyan nap, hogy harminc-negyven fiatal el ne jönne. Otthon ér­zik magukat, itt töltik a sza­bad idejüket. De mi vonzza ide a fiatalo­kat? Ezt kutatom. Az egyik asztalnál két fia­tal lány ül és két fiú. Péter Kati esztergályos, őt már is­merem, a másik Körtös Mar­git a kivarróból. A két le­gényke vendég, az ATRÁ-­vól jöttek. — Miért járunk ide? — kér­dez vissza Kati. — Mert itt jó meleg van. Látta a klubszo­bánkat? Nagyon szép, kelle­mes. Szórakozhatunk is, van társasjáték, felteszünk egy-­ egy lemezt és táncolunk. Lassanként mások is körénk gyűlnek. — Ez a bátyám, ő meg a vőlegényem — fordul Kati hir­telen két fiatalember felé, aztán még pajkosan hozzá­fűzi: — már­mint a darabban. Mert színjátszó csoportunk is van. Beneveztünk a Kilián György kulturális versenyre, nagyon készülünk rá mi is, az énekkar is. Ha ittmarad, meg­láthatja, mit tudunk, mert mi is fellépünk. — Először csak azt akartuk — szól közbe Szabó Ibolya, az ifjúsági klub vezetője —, hogy a fiatalok kellemes, kulturált környezetben töltsék a szabad idejüket. Amikor megmele­gedtek, tőlük jöttek az ötle­tek. Nem is tudom már, ki akart először színjátszó cso­portot vagy énekkart. Szervez­ni sem nagyon kell, hiszen majd’ mindig itt van­nak, így még a fiatalok neve­lése is önként adódik, önként, de hogyan? Több kedves történetet me­séltek erről. Itt van mindjárt a »vőlegény«, Varga István esete. Egy olasz tárgyú béke­harcos darabban játszanak Ka­tival. A fiú öltözéke egyben szólva »túl választékos«, a nad­rág szárát is kissé szűkebbre szabták a kelleténél. Az egyik próbán félrehívta a rendezőt: »Tessék mondani. Csak ez az egy nadrágom van. Játszhatok azért a darabban?« Ilyen a közhangulat, a közízlés, s ez is alakítja, formálja a fiatalo­kat. — A múltkoriban feljött a táncestre egy fiatal pár — me­séli Kósa Zsuzsi, a kultúrott­hon politikai munkatársa. — Nagyon ízléstelenül táncoltak. Nem figyelmeztette őket sen­ki, csak néztük őket. Először azt hitték, hogy nagy sikert aratnak, de később észbekap­tak, idegeskedtek, végül már egészen rendesen táncoltak. Persze, nem volt könnyű ilyen légkört teremteni. Az ifjúsági klub ezt már készen kapta a kultúrotthontól, fá­radságos nevelőmunka ered­ményeként. Milyen eszközzel harcoltak? Hát bizony volt, akit az első látogatás után nem engedtek be a klubba. Ha valaki rendetlenül jelent meg a táncestélyen, hazaküld­­ték átöltözni. Talán furcsa, de jó nevelőeszköznek bizonyul­tak az asztalok is. Amióta fel­állították, tilos a lekérés tánc közben (ebből robbant ki a legtöbb verekedés). Oda kell menni az asztalhoz, felkérni a lányt és tánc után vissza kell kísérni. Formaság? Lehet. De a kultúrotthon vezetői — he­lyesen — abból indultak ki, hogy a klubba járó fiatalok­nak példaképet kell változtat­­niok: a hetvenkedő vagány helyett az udvarias, kultúrált ember példaképét állították eléjük. Ez a törekvés nem volt hiábavaló. A sok nevelő szó, a kultúrált környezet a legtöbb fiatalt előnyére változtatta. Csoki — így hívták és néha még most is így hívják egy­más közt ezt a villogó fogú, fekete, sovány fiatalembert — két éve még a kultúrotthon rettegett verekedője volt, s ma az ifjúsági klubot irányító if­júsági tanács tagja, a színját­szók vezetője. S vajon most minden jó, semmi sem zavarja a klub életét? Persze, nem így van. — Előfordul — magyarázza Szabó Ibolya —, hogy egyik­másik fiatal megszegi a klub írott és íratlan törvényeit. Be­szélgetünk vele, de ha nem használ a jó szó, a klub köz­gyűlése kizárja. Ez történt a múltkor az egyik lánnyal, N. E.-vel. Egy hónapra kizár­tuk. Megmondtuk neki: ha meggondolod magad, egy hó­nap múlva visszajöhetsz. Visz­­szajött. Egy ideig rendesen vi­selkedett, de rossz társaságba keveredett és megint kizártuk. Úgy látszik, nem érdemes vele foglalkozni. — Hány éves ez a lány? — Tizennyolc-tizenkilenc. — Hát van olyan tizennyolc éves, akivel nem érdemes fog­lalkozni? Szabó Ibolya elgondolkodik. Erre nincs válasz... A zenekar keringőt játszik. Az egyik fiú meghajol Körtés Margit előtt, táncra kéri. De a lány szabadkozik: nem, nem táncol, nem szokta. — Hát mit szeret, ha nem a táncot? — Nagyon szeretek olvasni — mondja. — A történelmi könyveket és Villon balla­dáit. Most lettem könyvtáros a kivarróban. — Az egész lány mindössze tizenöt éves. A terem időközben meg­telt. Halvány, karcsú nő áll a mikrofonhoz, Ságvári Endre húga. Bátyjáról nevezik el a klubot, róla beszél a fiatalok­nak, arról, aki olyan kedves mindannyiunknak. Emlékeket idéz, történeteket mesél el róla, hogyan szervezte harcra a fiatalokat, készítette elő a Tompa utcai nyilasház megtá­madását. Mint a friss tej, egysze­rűen, illatosan csordulnak a szavak. Milyen szeretettel ne­velte Ságvári Endre a fiata­lokat, órákig sétált velük, s közben tanította őket. Mennyi gonddal válogatta ki számuk­ra a könyveket.É s Körtés Margitra nézek. Lá­tom, hogy csillog a szeme. Somorjai József MILYEN AJÁNDÉKOKAT VÁSÁROLHATUNK a Télapó ünnenre ! Nemcsak a gye­­gyse*­­rekek készülődnek ,Ve. Q izgatottan a köze­­ledő Télapó és ka­­­­rácsony ünnepére, V , J de az áruházak, 4. Jw&fciaii® üzletek dolgozói is. A gyerekek Eldorádójában, az Úttörő Áruházban a ren­geteg játék és egyéb ajándék­­tárgy mellett nem mindennapi látványosságok várják a láto­gatók apraját, nagyját. A Mi­nőségi Áruház kirakatában el­helyezett embernagyságú Tél­apó csalogatja azokat, akik már döntöttek, mivel lepik meg szeretteiket a Télapó­­ és karácsony ünnepére. Az áru­házzal szemben, a Rákóczi út és a Klauzál utca sarkán kü­lön játékáruházat is nyitnak a napokban. GYEREKEK ÖRÖME Lehet bőven válogatni vá­rosszerte az ajándéktárgyak­ban. Gyermekjátékokból cse­csemőktől kezdve 15 éves ko­rig, mindenkinek tartogatnak valami kedveset, újat. Bizo­nyára örülnek majd a kicsi­nyek a tojástyúknak, amely 9,80-ba kerül és egymásután két tojással gazdagítja a baba­­háztartást. Kedves a brekegő béka (18 forint), a doboló mackó (31,50). Ismét gyártják a gyerekek nem kis örömére a 19,20 forintos szirénázó autót. Igen népszerűek a PVC-babák. Ötletes játék az »­ugró Jancsi a nyújtón« (58 forint). A 10—14 éves gyerekekre rá gondoltak a »Pajtás« fémépí­tő szekrénnyel. A gyerek játszva ismerkedik meg a kü­lönböző elektromos kísérle­tekkel és még az iskolai tanul­mányaiban is kitűnően segíti. Igaz, az ára kicsit borsos — 170 forint. Műanyagból ízlé­ses építőjátékok kerülnek for­galomba, amelyek a gyerekek kézügyességét, kombináló ké­pességét és leseményességet kitűnően fejlesztik. A festő­könyvek, így a »Mici-LAci ka­landjai« és a »Párnádé király« pedig a gyerek színérzékét gazdagítják. AJÁNDÉKVÁSÁR FELNŐTTEKNEK Az óra- és ékszerüzletekben is számtalan újdonság várja a vásárlókat. Tetszetős ezüst és alpakka likőrkészletek (150 forinttól), az eddig általában hiába keresett gyermek-evő­eszköz készletek nagy válasz­tékiban kaphatók. Színházban, esti összejöveteleken szinte elmaradhatatlan ruhadísz a bizsu; nagyon tetszetősek a mintázott ezüst-mamkazit bros­sok. A helyiipari vásáron is megcsodált kínai rekesz­­zománcvázák, bonbonierek bő választéka csalogatja azokat, akik még nem döntötték el, hogy a sok szép ajándék közül melyiket szeressék. Aki az óravásár­­lást összeköti az ajándékozással, Doxa, Marvin és egyéb svájzi, vala­mint német kar­órák között válo­gathat (900—1260). Budapest egy-egy nevezetességét örö­kítették meg a bridzsrendsze­­rű szép Gamma-öngyújtókon (80 forint). A nők számára új típusú fém töltőb­en kerül for­galomba 18,60 forintért. A ma­gyar ötvösművészet zománccal díszített bombon­erek­kel, kala­pált vázákkal és egyéb művé­szi lakiberendezési dísztár­gyakkal öregbíti hírnevét. A télisportok kedvelőit sílé­cekkel, túracipőkkel, ródlik­­kal, zippzáros halommellé­­nyekkel várják az áruházak és üzletek eladói. A magas nyakú és sportnyakú gyapjú­­pulóverek mellett a Corvin Áruház egyéb meglepetést is tartogat a vásárlóknak: szov­jet gyártmányú tiszta gyapjú korcsolyanadrágot vásárol­hatnak a felnőttek számára 95 forintért kék, barna és szürke színekben. A gazdag vá­laszték láttán sem hallgathatjuk el azokat a panaszo­kat, amelyek a vásárlók és az áruházak, üzletek dolgozói részéről itt is, ott is elhangzanak. A rendkívül szó­rakoztató és keresett felhúz­ható játékokból az orosházi Vas- és Fémáru KTSZ trak­torai kifogástalanok, a Lemez­­árugyár hasonló szerkezetű játékaira azonban sok a pa­nasz. Örvendetes, hogy a »Ki nevet a végén« elnevezésű közkedvelt társasjátékot ismét gyártják, kár hogy még na­gyon kis mennyiségben. A bajai gyár fajátékainak minősége idén még tovább ja­vult. A vásárlók mégis hiá­nyolják, hogy a most forga­lomba került 21 forintos építő­kockánál kétszer-háromszor nagyobb nem kapható. A fából készült MÁVAUT teherko­csiból is szívesebben vásá­rolják a 100 forintosat, amely­be a gyerek is beleülhet, mint az egyharmad nagyságú har­minc forintosat. A Lenin körút 58. szám. alatti ajándékboltban azt tet­ték szóvá a vásárlók, hogy ke­vés a kisüveges márkás kölni. Az esernyőket pedig ízléste­len, rikító színösszeállítású anyagokból gyártja a fővárosi tanács Divatkészítő Vállalata. Egészében azonban meg­nyugtató a kép, a vásárlói­ legtöbbje bizonyára megta­lálja majd az elképzelt aján­déktárgyakat amelyekkel meglepheti szeretteit. ^ Q A magyar-szovjet barátság ünnepe a Sportcsarnokban (Folytatás az 1. oldalról) Kásosztály! (N. M. Pegov eze­ket a szavakat a részvevők lelkes tapsától kísérve, ma­gyarul mondotta el. A megje­lentek lelkesen ünnepük a szovjet és a magyar nép meg­bonthatatlan barátságát.) Ez­után a magyar falu szocialista átalakulásáról beszélt. — Meg kell mondani, ked­ves elvtársak, hogy ismerke­désünk a magyar mezőgazda­sággal nemcsak sok élénk be­nyomást hagyott bennünk, ha­nem láttunk sok olyat is, amit a mi mezőgazdaságunkban is felhasználhatunk. Önök joggal büszkélkedhetnek azokkal az eredményekkel, amelyeket szép országuk felszabadított dolgozó parasztsága elért. N. M. Pegov a magyar tudo­mány és kultúra, az első öt­éves terv sikereinek méltatása után így folytatta: — Ma a magyar nép a má­sodik ötéves terv nagyszerű feladatainak megoldására ké­szül. A második ötéves terv hatalmas eszköze lesz a ma­gyar nép anyagi és kulturális jóléte további fellendítésének, új nagy lépés előre a szocia­lizmus építésében. Semmi két­ség nem fér ahhoz, hogy a magyar nép a második ötéves terv feladatait is sikerrel fogja megoldani, hiszen a magyar nép élén olyan harcokban ed­zett marxista-leninista párt áll, mint a Magyar Dolgozók Pártja. (Nagy taps és ütemes felkiáltások: Éljen a párt!) Csakis a népi hatalomnak, a Magyar Dolgozók Pártja és Központi Vezetősége bölcs irá­nyításának köszönhető, hogy szabadon, akadálytalanul ki­bontakozhatott a magyar nép cselekvő ereje, alkotó ener­giája. (Taps.) — Kedves barátaim! Az al- Komáromi Lajos: kötő­munka és a békére való törekvés szorosan egybefűzi népeinket. A szovjet emberek, akik minden erejüket a kom­munizmus építéséért vetik lat­ba, mindenekelőtt arra törek­szenek, hogy békében élhesse­nek és dolgozhassanak. (Taps.) — Örömmel tölt el bennün­ket az a tudat, hogy ezen az úton velünk együtt halad a Magyar Népköztársaság sza­badságszerető és tehetséges népe, a mi hű barátunk és harcostársunk a béke ügyéért folytatott igazságos és nemes harcunkban. (Taps.) — A béke ügye a népek ke­zébe van letéve, tehát megbíz­ható kezekben van. A béke, a demokrácia és a szocializmus zászlaja alatt a békeszerető né­pek szabadon építhetik jövő­jüket. Ez alatt a zászló alatt hatalmas sikereket fognak el­érni a haladás útján, az egész emberiség boldogságához ve­zető úton. Erősödjék és virá­gozzék a népek közötti barát­ság. (Nagy taps.) N .M. Pegov e szavakkal fe­jezte be beszédét: — Dicsőség a Magyar Dol­gozók Pártjának, a magyar nép győzelmei szervezőjének és lel­kesítőjének! (Szűnni nem aka­ró lelkes, ütemes taps és fel­kiáltások: Hurrá! Éljen a párt! Ütemes taps és felkiáltások: Éljen Rákosi! Hosszantartó ütemes taps és felkiáltások: Éljen a szovjet küldöttség!) — Éljen a magyar népi kor­mány! (Lelkes taps.) — Éljen a testvéri magyar nép! (Taps.) — Örökké éljen és erősödjék a szovjet és a magyar nép megbonthatatlan testvéri ba­rátsága! (Hosszantartó, lelkes, ütemes taps és felkiáltások: Szovjet—magyar barátság! — Tartós békét akarunk! — Hur­rá!) Ezután a Szovjetunióban tett útjáról beszélt. — Amerre csak jártam Moszkvában, Leningrádban, Kievben — a szovjet emberek a legnagyobb rokonszínnel és érdeklődéssel kérdezgettek a magyar dolgozók életéről Számunkra felemelő érzés az, hogy a kis magyar népet, amely történetében annyiszor volt játékszere a földesúri és tőkés nagyhatalmaknak — most a világ leghaladottabb népének, a szocialista Szovjet­unió népeinek szeretete övezi. A magyar nép forró szeretet­tel és hűséggel adózik ezért nagy támogatójának, a szovjet népnek. (Lelkes, nagy taps.) — Mi, magyar dolgozók a Szovjetuniónak köszönhetjük, hogy életünk új értelmet nyert. A magyar dolgozók so­ha nem fogják elfelejteni, hogy a szovjet nép harca, ál­landó baráti segítsége és gaz­dag tapasztalatai tették lehe­tővé számára, hogy kezébe ve­gye saját sorsának irányítását. (Taps.) Az az út, amelyen já­runk, a szocializmus útja, a még szebb és még gazdagabb élet felé vezet. (Nagy taps.) — Valamennyiünk nevében ígéretet tehetek arra, hogy a szovjet nép minden időben, minden körülmények között — napsütésben és viharban —­ bizton számíthat a magyar nép, a főváros dolgozóira. (Taps.) — Egy emberként, teljes szívvel és erős akarattal még keményebben fogunk küzdeni azért, hogy tovább erősödjék és virágozzék testvéri barátsá­gunk a nagy Szovjetunió gé­peivel. (Taps.) Ezután a nagygyűlés rész­vevőinek lelkes tapsa köz­ben Budapest Főváros Ta­nácsa nevében Pongrácz Kálmán, a végrehajtó bizott­ság elnöke, Budapest dolgozói nevében Picker Ignác Kossuth­­díjas gyalus, a szocialista munka hőse és a budapesti dolgozók képviselői ajándékot nyújtottak át a szovjet küldött­ségnek. A szovjet küldöttség nevében P. G. Moszkarov, a Szovjetunió Kommunista Párt­ja központi revíziós bizottsá­gának elnöke szívélyes sza­vakkal mondott köszönetet az ajándékokért. A szovjet nép bizton számíthat a magyar dolgozókra Ezután Komáromi Lajos, a nép küldötteivel. Ezért ma is Villamos- boldogan jöttünk erre a baráti­sági Gj­ar sztahanovistája, a szocialista munka hőse szólalt 4 d Kozola- Bo­dogan azért­ fel, mert ismét közvetlenül is ki­. A budapesti dolgozók n­jözé­sre juttathatják hálán­­számára felemelő élményt és hat szeretetünket az idő­maradandó emléket jelent­őebb és bölcsebb testvér, a minden találkozás a szovjet hős szovjet nép iránt. (Taps.) Kovács István: Az egész magyar nép sok sikert kíván a szovjet népnek a kommunizmus építésében Befejezésül Kovács István, a Magyar Dolgozók Pártja Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Vezetőség titkára mondott beszédet. — Azt hiszem, mindany­­nyiunk nevében mondom, •na­gyon hamar elrepült az az idő, amit drága szovjet elvtársaink­kal, barátainkkal együtt tölt­hettünk, mint ahogy igen ha­mar elteltek azok a napok, melyeket szeretett vendégeink körünkben töltöttek. — Pegov elvtárs beszédében azt mondta, sajnálja, hogy a delegáció tartózkodása véget ért. Mi is nagyon sajnáljuk, hogy már elutaznak. A ma­gyar nép vendégszerető nép. Kérjük maradjanak tovább, szívesen látjuk nálunk tovább­ra is, drága szovjet barátain­kat. (Hosszantartó, lelkes taps.) — A Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttségének ma­gyarországi látogatása csak még jobban elmélyítette né­pünkben az internacionalizmus érzését a Szovjetunió népei iránti mély barátságot. Mind­nyájunk nevében mondhatom, hogy valamennyien szívünkbe zártuk a küldöttség tagjait, drága szovjet elvtársainkat, akiknek látogatása tovább mé­lyítette barátságunkat a sze­retett szovjet néppel. •­ A budapesti dolgozók me­leg szeretettel emlegetik a szov­­■jet szakemberek, művészek, tudósok látogatásait, akik ta­nácsaikkal felbecsülhetetlen segítséget adtak tudományos és kulturális életünknek. Most is komoly támogatást jelent szeretett, kedves vendégeink, drága szovjet barátaink itt léte. Megjegyzéseikkel, tanácsaik­kal hozzájárultak, hogy még nagyobb lendülettel, még na­gyobb odaadással, még gyor­sabban oldjuk meg az előttünk álló feladatokat. S ez a feladat nem kevés. A második ötéves terv megkezdésének küszöbén állunk. Minden erőnket latba­­vetjük, hogy sikeresen befejez­zük, teljesítsük és túlteljesít­sük évi tervünket és hozzá­kezdhessünk második ötéves tervünk első évének feladatai­hoz. Hogy feladatok állnak előttünk, pártunk tömegbázisá­nak kiszélesítésében, pártunk ideológiai és szervezeti egysé­gének további erősítésében, az ideológiai harc a marxista- leninista nevelés továbbvitelé­ben. Nincs kétségünk az iránt, hogy feladatainkat győzelmeink szervezője, pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja és egységes, harcban összeforrott Központi Vezetőségének irányítása alatt eredményesen meg is oldjuk. (Nagy taps.) — Kérjük az elvtársakat, ha visszatérnek hazájukba, tol­mácsolják a kommunizmust építő hős szovjet népnek a magyar nép, a magyar kom­munisták lelkes, testvéri üd­vözletét. Mondják meg nekik, hogy az egész magyar nép, s ezen belül gyönyörű főváro­sunk, Budapest dolgozói, köz­tük 335 000 budapesti kommu­nista, jó egészséget, sok sikert kíván a szovjet népnek a kom­munizmus építésében. (Felkiált­­tások: Hurrá! — Nagy taps.) — Adják át a kommuniz­­must építő Szovjetunió népei vezető erejének, a Szovjetunió Kommunista Pártjának és annak központi bizottságának, Budapest dolgozóinak, főváro­­sunk kommunistáinak harcos, testvéri üdvözletét. Mondják el, milyen lelkes visszhangra talált a magyar nép körében a Szovjetunió következetes bé­kepolitikája. Az önök jelenléte még inkább megerősíti Buda­­pest dolgozóiban azt az eltö­­kéltséget, hogy a békéért, a szocializmus ügyéért vívott küzdelemben a magyar nép egy emberként álljon felszaba­dítója, a béketábor vezető­ ereje, a hatalmas Szovjetunió oldalán. (Felkiáltások: Éljen a szovjet—magyar barátság!) A lelkeshangú nagygyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttségének látogatásai A Szovjetunió Legfelső Ta- G. V. Jenyutyin és Z. Sza­nácsának küldöttei szerda dél- Omarova szerdán Dorogra lá­­előtt látogatást tettek a buda- fogatott, ahol a szénbányákat pesti gépállomáson, majd ezt tekintették meg. L. Sz. Matve­­után a rákoscsabai Micsurin­jeva szerda délelőtt a Kilián termelőszövetkezetet keresték György utcai iskolát kereste fel­ fel. Irodalmi est a Szovjet-Ukrajna hete alkalmából A Szovjet Kömyv Háza és a Gorkij Könyvtár teg­nap este irodalmi estet rendezett a Szovjet-Ukrajna hete alkalmából. A Szov­jet Könyv Háza nagytermében megjelent többszáz főnyi kö­zönség előtt Gergely Sándor Kossuth-díjas író tartott elő­adást Szovjet-Ukrajna életéről, irodalmáról és művészetéről. Az előadást nagysikerű műsor követte, amelyben a Gorki­ Könyvtár énekkara, Neményi Lili, a Magyar Állami Opera­ház magánénekesnője és a Ti­­bor-vonósnégyes vett részt." Az esten jelen voltak a baráti or­szágok diplomáciai testületei­nek­ képviselői is. ! Megállapodás a Jugoszlávián át vezető magyar tranzitforgalom növeléséről A Magyar Külkereskedelmi Minisztérium szállítmányozási vállalata, a MASPED és a ju­goszláv vasútigazgatóság meg­állapodott a Jugoszláviáin át vezető magyar tranzitforgalom növelésében. A megállapodás értelmében a magyar külkereskedelmi vállalatok különböző magyar árukat szállítanak Jugoszláviá­ba, amelyek ellenértéke fede­zi a jugoszláv vasutaknál a vasúti tranzitforgalomból szár­mazó kiadásokat. (MTI) NÉPSZAVA 3 MDk december 1. cs stattb

Next