Népszava, 1956. január (84. évfolyam, 1-26. sz.)
1956-01-21 / 18. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 84. évfolyam 18. szám ÁRA SO FILLÉR 1956. január 21. szombat AA technika fejlesztését tegyük az egész dolgozó nép ügyévé A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1955. november 9—12-i határosatnak végrehajtásáról tárgyalt a SZOT Vik. teljes ülése A vasas-szakszervezet székházának dísztermében pénteken reggel 9 órakor megkezdte munkáját a SZOT VIII. teljes ülése. A tanácskozáson megjelent Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Mekis József, a Minisztertanács elnökének helyettese, az MDP Politikai Bizottságának tagja, Gáspár Sándor, a SZOT elnöke, Csergő János kohó- és gépipari miniszter, Czottner Sándor szénbányászati miniszter, Szíjártó Lajos építésügyi miniszter, Altomáré Iván élelmiszeripari miniszter, Román József egészségügyi miniszter, valamint a szakszervezetek és az ipar vezető személyiségei, kiváló dolgozói. Fock Jenőnek, a SZOT titkárának megnyitó szavai után Gáspár Sándor, a SZOT elnöke tartott referátumot »A szakszervezetek feladatai pártunk Központi Vezetősége 1955. november 9—12-i határozatainak végrehajtásában« címmel. Gáspár Sándor elvtárs beszámolója Bevezetőjében Gáspár elvtárs azokkal a célkitűzésekkel foglalkozott, amelyeket pártunk Központi Vezetőségének novemberi határozata megjelölt. Rámutatott, hogy a Központi Vezetőség márciusi határozata a jobboldali nézetek szétzúzásával, a szocializmus építésének világos perspektíváját tárta elénk. A határozat nyomán dolgozó népünk, munkásosztályunk fokozta erőfeszítéseit. Ennek eredményei már az 1955-ös népgazdasági terv teljesítésében is megmutatkoznak. Ezután arról beszélt, hogy az 1955-ös évben elért gazdasági eredmények előkészítik második ötéves tervünk sikerét. 1956. évi tervünk a munka termelékenységének 4,8 százalékos emelését tűzi ki célul. Ezt csak a műszaki színvonal jelentős növelésével, a fejlett technológiai eljárások széleskörű bevezetésével érhetjük el. A termelékenység emelésének még nagy lehetőségei rejlenek a gépek és a munkaidő jobb kihasználásában, a munka- és technológiai fegyelem megszilárdításában, a dolgozók szakmai továbbképzésében, az anyag — és elsősorban az importanyagok — takarékosabb felhasználásában. E tartalékok kiaknázásával minden üzemben, minden vállalatnál jelentősen csökkenthetjük az önköltséget, növelhetjük a termelékenységet. Ez igen fontos forrása mind az életszínvonal általános növekedésének, mind a műszaki fejlesztés anyagi megalapozásának. Erre nyomatékosan fel kell hívnunk a figyelmet. A technikai színvonal viszonylagos elmaradottságát ugyanis elsősorban nem nagy beruházásokkal küzdhetjük le, hanem meglevő adottságaink a kultúrotthonok, könyvtárak, különböző kulturális intézmények munkájában sem kapta A szakszervezetek elnökségei az iparvezetéssel közösen meghatározták azt a néhány országos jelentőségű újítást, munkamódszert, amely az iparág termelékenysége szempontjából a legjelentősebb és ezeknek elterjesztésére összpontosították az erőiket. A szakszervezetek többségénél az elmúlt negyedévben létrehozták a központi szakoktatási és műszaki propaganda tanácsokat és a központi újítási és ésszerűsítési bizottságokat. Ezekbe a legkiválóbb műszaki embereket és munkásokat vonták be. Jórészt az üzemekben is kiépült már a szakszervezetek oktatási és újítási aktívahálózata. Különösen megélénkült a vasas-szakszervezet tevékenysége. A Kohó- és Gépipari Minisztériummal közösen utasítást adott ki továbbképző tanfolyamok, céltanfolyamok szervezésére és az ipari tanulók patronálásának megjavítására. Ennek eredményeként a nagyobb vasipari üzemekben jobb, gazdaságosabb kihasználásával. E nagy feladatok végrehajtásának legfőbb biztosítéka a munkásosztály, a dolgozó tömegek aktivitása és lelkesedése. A szakszervezeteknek, mint a munkásosztály legnagyobb tömegszervezetének éppen az a szerepe és feladata, hogy mozgósítsa a tömegeket e nagy célok megvalósítására. A SZOT VII. teljes ülése már felhívta a szakszervezetek figyelmét a technika fejlesztésével kapcsolatos feladatokra. Azóta jelentős eredményeket értünk el e feladatok végrehajtásában, így a szakoktatás kiszélesítésében, az újítómozgalom fellendítésében. Sajnos, nem mondhatjuk el ugyanezt a műszaki propagandamunkáról és a technológiai fegyelem megszilárdításáról. Az elért eredmények mindenütt arról tanúskodnak, hogy a dolgozók egyre szélesedő köre érti meg és teszi magáévá a technikai fejlesztés eszméjét, már az elmúlt év folyamán számos előadást és bemutatót tartottak, így a Wilhelm Pieck Vagongyárban például ötven műszaki előadást szerveztek. A tudományos egyesülettel és a minisztériummal karöltve hetenként tartanak gyakorlati szakmai bemutatót. Ezeken a legkiválóbb dolgozók mutatják be újításaikat, munkamódszerüket. Komoly erőfesztéseket tett a VII. teljes ülés célkitűzéseinek megvalósítására a Bányász Szakszervezet központi vezetősége is. A legjobb feltáró brigádok részére országos tapasztalatcsere értekezletet rendezett. Ez nagyban hozzájárult a millszekundos robbantás, valamint a gyorsvágat-hajtás elterjesztéséhez. Több szakszervezet központi vezetősége országos újítókonferenciával és újítókiállítással lendítette fel az újító- és tapasztalatcsere-mozgalmat. Eredményeink azonban még jelentősebbek lehettek volna, ha a szakszervezeti és a gazdasági vezetés együttműködése felső és alsó szinten egyaránt szorosabb, ha jobban bekapcsoltuk volna a DISZ szervezeteit is ebbe a munkába. A technológiai fegyelem megszilárdításában és a műszaki propaganda fellendítésében — mint ahogy erre már utaltunk — nem beszélhetünk jelentősebb eredményekről. Súlyos hibák vannak a technológiai utasítások betartásában. Sokan még ma sem látják, hogy a technológiai fegyelem megszilárdítása egyik legfontosabb tényezője a termelékenység emelésének és az önköltség csökkentésének. Sok vezető elhanyagolja a technológiai eljárások pontos kidolgozását, vagy pedig nezi, törődik a betartásával. Nem egyszer találkozunk azzal a helytelen nézettel, hogy a technológiai utasítások betartása a selejtet növeli. Pedig előfordult, hogy egyes üzemeinkben a műszaki vezetés megvizsgálta a selejt okát és megállapította: éppen a technológia megszegése idézte azt elő. Sajnos, semmiféle konkrét intézkedés nem követi ezeket a vizsgálatokat. S ez arról tanúskodik, hogy a szóbanforgó műszaki vezetők vagy nem bíznak saját megállapításaik, technológiai előírásaik helyességében, vagy nem mernek véleményt nyilvánítani a fegyelmezetlen, technológiát lebecsülő dolgozókkal szemben. A szakszervezetek feladata, hogy segítséget nyújtsanak a dolgozók mozgósításában és felvilágosításában. A technológiai fegyelem megszilárdítása közös ügy. Csak a gazdasági vezetés és a szakszervezeti szervek együttes erőfeszítése viheti lényegesen előbbre. Éppen ezért ismételten le kell szögezni, hogy a szakszervezeteknek az eddiginél sokkal többet kell tenniök a technológiai fegyelem megszilárdításáért. Javasoljuk, hogy rendezzenek ankétokat, vitákat, előadásokat, kiállításokat, melyeken szemléltetően megmagyarázzák, illetve bemutatják, milyen anyagi károkat jelent népgazdaságunknak — és a dolgozónak is —, ha nem tartják be a technológiai utasításokat. A műszaki propaganda hiányosságai összefüggnek azzal, hogy üzemeink tekintélyes részében még mindig nem építették ki a műszaki köröket. A szakszervezeti bizottságok még mindig nem találták meg a hatékony módszereket és eszközöket a műszaki propaganda segítésére. Nem teremtettük meg a megfelelő kapcsolatot a tudományos egyesületek helyi szerveivel. Enélkül pedig nem képzelhető el eredményes műszaki propagandamunka. A műszaki ismeretek terjesztése A VII. teljes ülésen már foglalkoztunk a tapasztalatcsere és a munkamódszerátadás kérdéseivel. Amikor a munkamódszerátadás és tapasztalatcsere nagy jelentőségét hangsúlyozzuk, abból indulunk ki, hogy az új elsajátításához, a magasabb teljesítmény eléréséhez nem elegendő pusztán a dolgozó saját igyekezete. Feltétlenül szükséges, hogy segítséget kapjon a tapasztaltabbaktól. Megismerje és alkalmazza a legjobbak munkastílusát, munkamódszereit. A szakszervezetek feladata megkedveltetni a tömegekkel a korszerű technológiát és új munkamódszereket. A munkamódszerátadás fellendítése érdekében a szakszervezetek központi vezetőségei rendszeresen határozzák meg azokat az új módszereket, amelyeknek elterjesztése az adott iparágban elsőrendű fontosságú. Jelöljék meg a kiválasztott módszerek leglényegesebb tartalmát. Szervezzék meg az üzemek közötti tapasztalatcserét. Ajánljanak és biztosítsanak megfelelő szakirodalmat és műszaki filmeket a tapasztalatcseréhez. Ezzel az üzemi szakszervezeti szervek munkáját is megkönnyítik. A VII. teljes ülés határozatai végrehajtásának megszervezése során több üzemben tapasztaltuk azt, hogy az üzemi bizottság csak általánosságban beszélt a munkamódszerátadásról és tapasztalatcseréről a dolgozóknak, de nem határozta meg konkrétan az egyes célkitűzéseket. Az üzemi tapasztalatcsere és munkamódszerátadás célkitűzésének helyes meghatározásában és megszervezésében jelentős szerep vár a művezetőkre, technikusokra és mérnökökre. Az üzemi bizottságok kérjék fel őket egy-egy fejlett eljárás, munkamódszer szakszerű ismertetésére, ankétok, bemutatók levezetésére, megtartására. Jó példa erre a Finommechanikai Vállalat néhány lelkes technikusa és mérnöke. Brigádot alakítottak, melyben feldolgozzák és ismertetik a legfontosabb szakmák egy-egy műszaki dolgozójának korszerű munkamódszerét. Az üzemi bizottságok, műhelybizottságok, szakszervezeti bizalmiak érjék el, hogy a jövőben minden egyéni és brigádvállalásban szerepeljen munkamódszerátadás vagy átvétel is. A szakma kiváló dolgozója cím odaítélésénél szintén követeljék meg ennek a feltételnek a teljesítését. Szakszervezeti szerveink harcoljanak azért is, hogy a jövő szakmunkásai, az ifjúmunkások már a fejlettebb munkamódszereket tanulják meg. A DISZ-szervekkel együtt készítsenek konkrét terveket az ifjúmunkások támogatására. Szervezzék meg, hogy az idősebb, tapasztaltabb szakmunkások nyújtsanak segítséget a fiatal munkásoknak. Ellenőrizzék azt, hogyan alkalmazzák a fiatalok a fejlett módszereket és milyen nehézségekkel küzdenek e módszerek elsajátítása közben. A tapasztalt régi szakemberek szívesen vállalkoznak meg azt a helyet, amely jelentőségénél fogva megilleti. Az eredményes munka akadálya, hogy felső szinten nincs összehangolva és nem elég tervszerű a műszaki propaganda irányítása. A szakszervezeteken kívül még foglalkozik ezzel a kérdéssel az MTESZ, a TTIT, az MSZT, az arra, hogy fiatalabb, gyakorlatlanabb társaiknak átadják tapasztalataikat, bevezessék őket mesterségük titkaiba. Igen célravezető, ha a tapasztalatcserét, ankétok, helyszíni bemutatók előzik meg. A Kohászati Dolgozók Szakszervezete és a Vaskohászati Igazgatóság a múlt negyedévben jól sikerült tapasztalatcserét rendezett Sztálinvárosban az ózdi, diósgyőri és csepeli olvasztároknak és martinászoknak. A tapasztalatcserét helyszíni bemutatóval kezdték a kohónál és a martinkemencénél. A vendégüzemek meghívott szakemberei előbb végignézték hogyan dolgoznak a sztálinvárosiak, majd a vendégek álltak be dolgozni, hogy a helybeliek megfigyelhessék az ő munkamódszereiket is. E gyakorlati tapasztalatszerzés után következett az ankét, melyen alaposan megvitatták a látottakat. Így többek között megbeszélték a kemencejavítások különböző és jelenleg alkalmazott eljárásait és kielemezték a leghasznosabbat. A továbbiakban Gáspár elvtárs az újítómozgalom néhány kérdésével foglalkozott. A VII. teljes ülés óta a SZOT elnökségének javaslatára a Minisztertanács módosította az újítási rendeletet. Ez hozzájárult az újítási mozgalom alapvető kérdéseinek tisztázásához és fontos eszköze lett az egész újítómozgalom fellendítésének. Azóta az újítások számszerűen növekedtek. Egyre több javaslatot vezetnek be. De az újítómozgalom fejlődésének változatlanul komoly akadálya, hogy még mindig hiányzik a céltudatos, tervszerű irányítás. A céltudatos irányítás elsősorban azt jelenti, hogy az újítók fő figyelmét a Központi Vezetőség novemberi határozatában megjelölt műszaki fejlesztési és gazdasági feladatokra fordítsuk. Az 1956. évi terv üzemekre történő lebontása során minden üzemben kidolgozták a műszaki fejlesztés terveit is. Az újítómozgalom említett céltudatos irányításának előfeltétele tehát az, hogy az üzemi gazdasági vezetés és az üzemi bizottság a dolgozók figyelmét ezekre a konkrét tervfeladatokra tereljék. A szakszervezeti bizalmiak gyakran tapasztalhatják, hogy a dolgozók ötleteik, elgondolásaik — egyszóval újításaik — kidolgozása közben komoly nehézségekkel küzdenek. Nem bíznak elgondolásaik helyességében, mert nincs magasabb műszaki képzettségük, melylyel megoldhatnák azokat. Ezt a szakszervezeteknek világosan látniuk kell. Tartják tehát fontos feladatuknak, hogy a munkájukban elakadt újítók megfelelő műszaki segítséget kapjanak. A Kismotor- és Gépgyárban húsz műszaki dolgozó bevonásával műszaki tanácsadást szerveztek. A tanácsadás eredménye OTH és néhány más intézmény. Ezek a szervek azonban vajmi keveset tudnak egymás munkájáról és intézkedéseik nem egyszer keresztezik egymást. Ezért javasoljuk, hogy a »Műszaki Fejlesztési Tanács« keretén belül műszaki propaganda bizottságot létesítsenek. A tapasztalatcsere legcélravezetőbb formája a munkahelyen a gépek mellett nyújtott segítség. Az üzemi szakszervezeti szerveknek ezért elsősorban a saját üzemükön belül történő tapasztalatcserét kell szorgalmazni. Fontos nevelő és felvilágosító, szervező és ellenőrző munkát kell e téren kifejteni. Bár nem jellemző munkásaink többségére, de még mindig akadnak közöttük olyanok, akik féltve őrzik szakmai titkaikat. Magyarázzuk meg nekik, hogy népi demokráciánkban a fiatal munkások szakmai tudásának fejlesztése nem veszélyezteti a régi, tapasztaltabb szakemberek kenyerét. Szakszervezeti szerveink szólítják fel a fiatalokat, hogy bátran igényeljék az idősebbek segítségét. Természetesen fontos feladat az is, hogy a tapasztalatcseréken ismertetett eljárások, újítások alkalmazását, sorsát következetesen végigkísérjük, felhasználásukat ellenőrizzük, máris kézzelfoghatóan megmutatkozott. Míg régebben a rendszeres újítók törzsgárdája mindössze 20—25 főből állott, addig ma már a dolgozók nagy része nyújt be újítási javaslatokat. Havonta 250—300 javaslatot nyújtanak be az újítási irodára és az újítók 80 százaléka fizikai dolgozó. A szakszervezeteknek változatlanul és még következetesebben, megalkuvás nélküli harcot kell folytatniok az elfogadott javaslatok, ésszerűsítések és újítások bevezetéséért és elterjesztéséért. Ellenőrizniük kell, hogy a műszaki vezetők a dolgozók rendelkezésére bocsássák a szükséges megfelelő berendezéseket, szerszámokat, és biztosítsák az újítások bevezetéséhez és széleskörű alkalmazásához szükséges műszaki feltételeket. Gyakran magukat a műszaki vezetőket is meg kell győzni arról, hogy az új eljárás bevezetése az ő munkájukat is megkönnyíti. Ezután Gáspár elvtárs beszámolt arról, hogy a SZOT VII. teljes ülése óta a szakszervezetek és minisztériumok határozott intézkedéseket tettek az újításokkal kapcsolatos korrupció megszüntetésére. A VIII. teljes ülés előtt tartott üzemi aktívaértekezleteken azonban — folytatta Gáspár elvtárs — a dolgozók felhívták a figyelmünket arra, hogy számos újítási javaslat még mindig elkallódik. Hasonló jelenségekkel találkozunk az elfogadott újítások elterjesztésénél is. Engedjék meg az elvtársak, hogy egy nemrég lezajlott eset példájával illusztráljam, milyen huzavonák történnek az újítások elfogadásánál és mennyire fontos, hogy a szakszervezetek tanácsokkal lássák el, támogassák az újítókat és határozottan fellépjenek, hogy az újítók a megérdemelt anyagi részesedést megkapják. Kovács János, a Budapesti Járműgyár dolgozója javaslat A technológiai fegyelem megszilárdítása — a szakszervezeti és a gazdasági vezetés közös ügye A szakszervezetek feladatai a tapasztalatcsere és a munkamódszerátadás kifejlesztésében Megalkuvás nélküli harcot az újítások bevezetéséért, elterjesztéséért Gáspár Sándor beszámolóját mondja al A hallgatóság soraiból