Népszava, 1956. január (84. évfolyam, 1-26. sz.)
1956-01-21 / 18. szám
A SZOT Vik. teljes ülése tárgyalják meg az üzem éves tervét és tegyenek szocialista kötelezettség vállalásokat teljesítésére. Ugyanakkor, amikor helyeseljük az éves vállalások szervezését, nem szabad elfelejtenünk, hogy a szocialista munkaversenyt továbbra is hónapról hónapra a havi tervek teljesítésére kell szervezni. A munkaverseny alapvető és konkrét célkitűzései adottak, ismeretesek. Munkásosztályunk már számtalanszor bebizonyította lelkesedését, odaadását, helytállását a szocializmus építésében. Az 1956. évi terv megvalósításában bizton támaszkodhatunk a munkásosztály helytállására. Nincs olyan üzemünk, ahol a szocialista munkaversenyben az elmúlt évek során nem nőttek volna fel munkahősök. Ezeket a köröket az üzem dolgozói ismerik és becsülik. Nekünk arra van szükségünk, hogy a munkaversenyt immár tömegméretűvé tegyük, hogy az elmaradókat az élenjárók színvonalára emeljük. Üzemeinkben becsületes munkások százai és ezrei dolgoznak, akik a szocialista munkaversenyben odaadó munkájukkal napról napra, hónapról hónapra teljesítik, sőt néhány százalékkal túl is teljesítik tervüket. Szakszervezeti szerveink e munkások nagy tömegével eddig nem foglalkoztak eléggé. Ha azt akarjuk, hogy a szocialista munkaverseny betöltse hivatását és szerepét, akkor a kiváló eredményt elérők mellett a munkásosztály derékhadára kell támaszkodnunk, mert így és csakis így várt referátum után számos hozzászólás hangzott el. A vitában felszólalt Rákosi Mátyás elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára is. Horváth János, a Rákosi Mátyás Művek Acélművének igazgatója többi között a dolgozók általános műveltségének emelésével foglalkozott. Gáti György, a Hungária Vegyiművek mérnöke bejelentette, hogy a Hungária Vegyiművek dolgozói évi tervüket december 24-ig akarják befejezni és április 4. tiszteletére az első negyedéves terv feladatait március 28-ra megoldják. A szakmunkásképzéssel kapcsolatban kifejtette, hogy a vegyipari dolgozókkal tanfolyamokon, előadásokon meg kell ismertetni a vegyi folyamatok elméletét is. Gál László, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke javasolta, hogy a SZOT dolgozzon ki tervezetet a szakoktatás anyagi fedezetének biztosítására, majd beszámolt arról, hogy a dolgozók szakmai ismeretének fejlődését nagyban elősegítik a műszaki klubok. Szorgalmazta, hogy a szakszervezetek a tudományos egyesületekkel teremtsenek szorosabb kapcsolatot. Ez nagyban előmozdítaná a szakmai oktatás sikerét. Ismertette ezután, milyen jelentős eredményeket értek el az önköltségcsökkentési brigádok a vegyipari üzemekben. Kara József, a MÁVAG ab elnöke arról tájékoztatta a tanácskozást, hogy az utóbbi hónapokban lényegesen csökkentették a száz százalékon alul dolgozók számát. Sok azonban még mindig a tennivaló, különösen a munkamódszerátadásnál. Az üb javaslatára most az igazgató úgy vihat a munkaverseny tömegmozgalommá. Kedves elvtársak! Üzemi, szakszervezeti munkánk alapja és összefoglalója a kollektív szerződés. Néhány hét múlva a szakszervezeti bizottságok és a vállalati igazgatók új kollektív szerződéseket kötnek. Beszámolómban felvetettem azokat a szakszervezeti feladatokat, amelyek elősegítik iparunk technikai színvonalának emelését. E feladatok sikeres végrehajtása megköveteli, hogy a konkrét tennivalókat — az iparágak és üzemek sajátosságainak megfelelően — kétoldalú kötelezettségek alapján a kollektív szerződésekben is lerögzítsük. Az 1956. évi kollektív szerződések megkötésénél meg kell javítanunk a kollektív szerződések tartalmát. Ezt úgy érhetjük el, ha a szerződések visszatükrözik az előttünk álló fő feladatokat. A vállalati igazgatókon és az üzemi bizottságokon múlik elsősorban, hogy ez így legyen. A vállalatok sajátos helyzetének és feladatainak alapos ismeretében olyan vállalásokat kell tennünk, amelyekből minden dolgozó megérti, hogy a kollektív szerződés érvényességi ideje alatt mettől meddig akarnak eljutni a termelésben és a dolgozókról való gondoskodásban. Amennyiben sikerül kollektív szerződéseinket tartalmassá tenni és végrehajtásukért a dolgozók, üzemi bizottságok, a szakszervezetek központi vezetőségei harcosan kiáltanak, akikor biztosak lehetünkabban, hogy a kollektív szerződések hathatósan segíteni fogják 1956. évi feladataink megvalósítását. Nézkedett, hogy a versenyjutalmazásnál elsősorban a munkamódszerátadókat vegyék figyelembe. Kérte a kohó- és gépipari minisztert, hogy iparáganként minden negyedévben hívják össze tanácskozásra a legjobb munkamódszerátadókat. Szobácsi Anna, a Bőripari Dolgozók Szakszervezete bér- és termelési osztálya vezetőjének felszólalása után Vajkai Lajos, a 43. számú Állami Építőipari Vállalat al elnöke arról beszélt, hogy a Központi Vezetőség novemberi határozata óta lényegesen csökkent az igazolatlan mulasztók száma. Komoly gondot okoz azonban még, hogy a gépeket nem használják ki a dolgozók megfelelően, s eddig nem fordítottak elég gondot az olyan új módszerek, mint a gépi vakolás elterjesztésére. Gulyás Ferenc, a szakszervezetek Csongrád megyei tanácsának elnöke, az újítómozgalom jelentős eredményeiről számolt be. Ahol azonban a szakszervezeti és a gazdasági vezetők elhanyagolják a felvilágosító munkát és nem karolják fel a dolgozók kezdeményezéseit, ott vontatottan halad az újítómozgalom és az új technika bevezetése. Komáromi Lajos, a Klement Gottwald Villamossági Gyármarosa, a szocialista munka hőse, a szakmunkásképzés nagy jelentőségét hangsúlyozta. Vitába szállt azokkal a véleményekkel, amelyek szerint a fiatalok nem szívesen tanulnak. Ahol a tanulásban gyenge eredmények mutatkoznak — mondotta — a hibát a szervezőmunkában, a szakszervezeti és a gazdasági vezetőknél kell keresni. Nagy nyomatékkal hívta fel a figyelmet a művezetők szakmai képzésére. A szakszervezet és a gyárak vezetőinek segítségét kérte be ■ mutató brigádja munkájához . Biró Ferenc, a külkereskedelmi miniszter első helyettese felszólalásában hangoztatta, hogy az új technika bevezetése nagymértékben érinti külkereskedelmünket. A különböző iparágakban gyárainkban azt kell felmérni, hogy technikánk hogyan tart lépést más államok, köztük a nyugati tőkés országok technikájával. Ilyen vizsgálódás során bárki hamarosan meggyőződhet arról, hogy tennivalóink még igen nagyok. S ebben a munkában nagy szerepük van a szakszervezeteknek. Mérnököt és fizikai dolgozót egyaránt úgy kell nevelnie a szakszervezetnek, hogy megértse: ő a gazdája gyárának, kutatóintézetének. Szanyi Jenő, az RM Vas- és Acélöntödék vezetője a selejt csökkentésénél elért eredményeikről beszélt. A minőségi bérezés bevezetése, a selejtgyártók bírságolása és több új technológiai eljárás bevezetése nyomán ez év januárjában csökkent a selejt a tavalyihoz képest. A selejt további csökkentésével, a minőség javításával nagyobb termelékenységgel az idei tervet december 19-re akarja befejezni az RM Vas- és Acélöntödék kollektívája. Szabados Dezső, a Landler Jenő Járóműjavító Vállalat vb-elnöke ismertette azt a munkát, amelyet az üzemben végeztek és végeznek berendezéseik rekonstrukciójánál. Részletesen szólt a termelési értekezletek munkájáról. Ezeken az értekezleteken a dolgozók nemcsak munkafelajánlásokat tesznek, hanem javaslatokat is a műszaki fejlesztésre. Kotányi Ferenc, a Kőbányai Textilművek főmérnöke példákkal bizonyította, hogy a textiliparban hatalmas lehetőségek nyílnak a fejlődésre, a belső rejtett tartalékok feltárásával. Sokat segít az újítómozgalom, s az üzem munkáját jelentősen előbbre vitte a Textilipari Kutató Intézet segítsége is. Deák Gyuláné, a Budapesti Csokoládégyár al elnöke beszámolt az üzem munkásnőinek eredményeiről, majd Molnár Ferenc, a MEDOSZ titkára arról beszélt, hogy az ipar sok új, nagyszerű gépet adott a mezőgazdaságnak éppen a legnehezebb fizikai munkák kiküszöbölésére. Kérte a vegyipart, hogy több és jobb műtrágyát gyártsanak, mert a terméshozam növelését csak jó gépekkel, megfelelő talajjavítókkal lehet elérni. Dobos József, a komlói városi pártbizottság ipari osztályának vezetője ismertette a bányászok egészségvédelme érdekében végzett munkát. Az elkövetkező időkben balesetvédelmi tanfolyamokat rendeznek, amelyeken a bányászok alaposan megismerkednek a veszélyek elhárítási módjával. Katona József, az Építésügyi Minisztérium műszaki fejlesztési osztályának vezetője az építkezések gépesítésének fejlődéséről adott számot. A lakásépítkezés gyorsítása érdekében koncentrálni kell az építkezéseket, igen nagy mennyiségben kell előregyártott elemeket alkalmazni. A SZOT VIII. teljes ülésének első napi tanácskozása Fock Jenő zárószavával ért véget. A tanácskozás szombaton reggel folytatja munkáját. Hozzászólások A VIT-en részt vett ifjú művészek műsoros estje a Gorkij kultúrházban A DISZ budapesti bizottsága, az Országos Filharmónia és a Danuvia Szerszámgépgyár Gorkij kultúrházának vezetősége ma, szombat este 7 órakor a kultúrház színháztermében ifjúsági estet rendez. A műsorban többen fellépnek a múlt évi varsói VIT- en részt vett fiatal művészek közül. A varsói VIT-en részt vett fiatal művészek egy másik csoportja ugyancsak szombat este — 20 órai kezdettel — az ÉDOSZ-kultúrotthonban . Felavatták az új hatvani állomásépületet Péntek délelőtt ünnepélyesen átadták rendeltetésének az új hatvani állomásépületet. A második világháború idején tönkrebombázott régi épület helyén, az UVATERV tervei alapján, egy év alatt kényelmes, szép, korszerű állomás falai nőttek fel. Az utazók kényelmét várótermek — kulturális, tanuló- és gyermekváróterem is — szolgálja. Az udvaron nyáron játszótér is lesz. Az átadási ünnepségen Tamás Lajos, a miskolci MÁV igazgatóság vezetőjének megnyitó szavai után Bebrits Lajos közlekedés- és postaügyi miniszter beszélt. Rámutatott, hogy az új épülettel még nem fejeződött be az állomás fejlesztése, a második ötéves tervben jelentősen bővül a személy- és rendezőpályaudvar. Még az idén Hatvanig meghosszabbítják a villamosvezetéket és a tehervonatok már villamosmozdony vontatással közlekednek. Az új állomást a város dolgozói nevében Hatvani György, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke vette át, a vasúti csomópont dolgozói nevében Pilisi Ferenc állomásfőnök. A NAGY TEMETÉS (Részletek) Harminckét évvel ezelőtt, 1924. január 21-én halt meg Vlagyimir Iljics Lenin. Korán sötétedett. Az utcalámpákat még nem gyújtották meg. A félhomályban, a nehéz hófelhők alatt, az utca kövezetét takaró, kővéfagyott, vastag hórétegen a tompa hangot adó, nehéz bőrcsizmák és a néma halmnacsizmák mintha lassúbb ütemet vettek volna. Valami különös némaság borul a Tverszkajára. A fagytól piros arcokból a csillogó szemek mint kérdőjelek néznek testvérszemekbe és a néma házakra, a felhős égre, a fagyott földre. Az egész város egyetlen óriási kérdőjel. »Igaz?« — kérdezi minden szem. — »Igaz?« — kérdezi gyorsabban dobogva, fájdalmasan, gyötrő félelemmel minden szív. Az utcai rádió hallgat. Senki sem adott hírt, senki sem hallott jelentést, senki sem tudja bizonyosan, hogy mi történt, de mindenki érzi. A város szíve elszorult. Arra a régi, tömör épületre, amelyikbe éppen azokban a napokban költözött a Pravda szerkesztősége, zászlót tűznek ki. Hatalmas vörös lobogót. A lobogó felett fellobban egy erős villanylámpa. Fénye a zászlóra esik, a vörös lobogó felett himbálózó, hullámzó, keskeny, hosszú, fekete szalagra. Gyászlobogó! Az utca forgalma megáll. Százan, ezren nézik némán a gyászlobogót, amely csattog, jajong a hirtelen kerekedett éles szél ostorcsapásai alatt. Az egyre növekvő tömeg némán áll. Valahol, valakiből kitör egy hang. Harsányan, fájdalmasan, mintha segítségért kiáltana: — Lenin! — Néhány másodperc múlva visszhangzik az utca, visszhangzik a város. Ezer, tízezer, százezer panaszos, fájdalmas hang egyesül egyetlen hatalmas panasszá: — Lenin! — Lenin meghalt, Iljics ... — Vlagyimir Iljics meghalt. A mi Iljicsünk. Százezer, sok százezer ember adja tovább a hírt. Minden torok ezt harsogja, de talán egyetlenegy szív sem hiszi még, egyetlenegy agy sem hajlandó tudomásul venni, amit immár száz, ezer, tízezer gyászlobogó hirdet. — Meghalt Lenin! ★ Moszkva búcsúzik Lenintől. Moszkva hitet tesz Lenin mellett — elválaszthatatlanul összeköti sorsát, életét Lenin művével. A Szakszervezetek Házában megszakítás nélkül sír a muzsika. A gyászinduló hangjait a szél kihozza az utcára. Százezrek mondják némán, hangtalanul a szívettépő muzsika hitet edző szövegét: »Szerettétek a népet s érte meghaltatok... Elbuknak a dúsak és felkel a szegény. ★ A tömeg szétoszlott. Száz részre, ezer részre, tízezer csoportra. Minden csoport újból és újból feloszlik, két, három, öt kisebb csoportra. A Vörös tértől Moszkva minden sarka felé, Moszkvából a Szovjetunió minden sarkába, a Szovjetunióból a világ minden országába visszatérnek azok, akik Moszkvába jöttek hitet tenni, erőt gyűjteni. Akik a Vörös tér felé vonulva némák voltak, most beszélnek. Hangosan. Száz nyelven mondják, kiáltják, hirdetik ugyanazt az érzést és gondolatot: — Lenin él! Majakovszkij még nem írta le fogalommá vált szavait, amikor már egy, még a nagy Majakovszkijnál is nagyobb költő, a dolgozó, a harcoló, a szabadságot akaró, az életet alakító nép hite és akarata, a költő előtt járva, megalkotta a költeményt, amelyik éppen azért olyan csodálatosan szép, olyan halált legyőzően erős, mert a nép hite és akarata dübörög benne: — Lenin élt. Lenin él. Lenin élni fog! Moszkva utcakereszteződésein magasra csap a máglyák vörös lángja. A világ népeinek szíve hangosan ver, az emberiség szíve gyászol, de bátran készül a ma és a holnap harcaira. Akit az egész emberiség temet — az él, örökké él, mindig ott van veled, velem, velünk, mikor a szabadságért harcolunk, mikor a jövőért dolgozunk. A világ elküldte szívét a Vörös térre. A Vörös tér hitet, akaratot, erőt öntött a testvéri szívekbe, erőt adott a világ minden népének, a világ minden dolgozójának, minden harcosának, minden becsületes emberének. — Lenin él, Lenin élni fog! (A »Magyarok Leninről, chail kötélből.) A magyar—szovjet barátság hónapjának eseményeiről nyilatkozik Kende István, az MSZT főtitkára Mint ismeretes, a magyar— szovjet barátság hónapját az idén március 4 és április 4 között rendezik meg. Kende István, a Magyar—Szovjet Társaság főtitkára a következőkben ismertette a barátság hónapjának idei eseményeit. — Bár az érdeklődés homlokterében az idén is, mint minden évben, a hozzánk érkező szovjet kulturális küldöttség látogatásai, a szovjet művészek fellépései állanak, mégis aránylag kis részét teszik a hónap eseményeinek. A magyar—szovjet barátság gondolatát szinte minden falu, termelőszövetkezet, üzem, állami gazdaság megüznnepli valamilyen formában. A barátsági hónap március 4-én operaházi díszünnepséggel kezdődik. A megyékben, városokban és a budapesti kerületekben ugyancsak műsoros megnyitó ünnepségen vezetik be a barátság hónapját. Községekben, üzemekben a tömegszervezetek által közösen rendezett magyar—szovjet barátsági estekkel indul az ünnepi hónap. Ebben az esztendőben is megrendezik — a március 15—28 közötti időben — a szovjet film ünnepét, március elején a magyar— szovjet egyetemi napokat, március 7—12 között a szovjet könyv ünnepi hetét. Ankétok, kiállítások, előadások egész sora ismerteti majd a két nép kultúrájának egyre fokozódó kölcsönhatását és mindenekelőtt a szovjet tudomány és kultúra segítségével hazánk-ban elért eredményeket. Az idei filmhéten egész sor, hazánkban még ismeretlen szovjet fimet mutatnak be. A Pártunk Közpomi Vezetőségének a műszaki fejlesztésről hozott határozata különös jelentőséget ad az idén is megrendezendő élenjáró technika napjainak. Ebben az évben nem csupán egyik vagy másik szovjet módszert, újítást ismertetik az élenjáró technika napjain, hanem meg akarják mutatni egészében azt a viharos ütemű fejlődést, amely a Szovjetunió műszaki tudományában és iparában végbemegy. De ugyanez a hallatlanul nagy fejlődés jellemzi a szovjet tudományt és mezőgazdaságot is. Erről a fejlődésről értelmiségi ankétokon szakértő előadók számolnak be. A Magyar Tudományos Akadémia, a szakminisztériumok, a DISZ, a szakszervezetek és az MSZT is rendez ilyen ankétokat. A Magyar Tudományos Akadémia ünnepi nagygyűlésén legkiválóbb tudósaink számolnak be a magyar és a szovjet tudományos élet kapcsolatairól és a kölcsönös segítségről. Az idei barátsági hónapra a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa után kerül sor. Ennek megfelelőet igen nagy súllyal, széles körben ismertetik majd a különböző rendezvényekéit, előadásokon a kongresszus határozatait, vitáját és tanulságait. Előreláthatólag baráti határtalálkozókra is sor kerül majd, így március 8-án a nemzetközi nőnap alkalmából az MNDSZ rendez találkozót a szovjet—magyar határon. A DISZ-szervezet ifjúsági stafétája ugyancsak határtalálkozóval fejezi be útját. Országos atomelurgia bizottság alakult A Szovjetunió által nyújtott segítség és hazai adottságaink jobb kihasználása lehetővé teszik, hogy az atomenergia békés célokra való alkalmazása hazánkban gyorsabb ütemben haladjon. A szükséges feladatok ellátására a Minisztertanács országos atomenergia bizottság alakítását határozta el. A bizottság feladata: az atomenergia segítségével történő valamosenergia-termelés előkészítése, gondoskodás a radioaktív izotópoknak a tudományos kutatásban, az iparban, a mezőgazdaságban és az orvosi gyakorlatban való széleskörű alkalmazásáról, a radioaktív technikában használatos műszerek gyártásának elősegítése, valamint az atomenergia békés felhasználásával kapcsolatban adódó egyéb feladatok elvégzése. A bizottság gondoskodik a Szovjetunió által Magyarországnak felajánlott kísérleti atomreaktor határidőre való megépítéséről, a kutatásokhoz és az atomenergia gyakorlati alkalmazásához szükséges tudományos és műszaki káderek képzésének megszervezéséről. A bizottság közvetlenül a Minisztertanács alá tartozik. A Minisztertanács az országos atomenergia bizottság elnöki teendőinek ellátásával Hidas Istvánt, a Minisztertanács elnökhelyettesét bízta meg. A bizottság alelnökeivé Kiss Árpádot és Jánossy Lajost, tagjaivá Bognár Rezsőt, Bozóki Lászlót, Kolos Richárdot, Kovács Istvánt, Pál Lénárdot, Sebestyén Jánost, Straub F. Brúnót, Virágh Károlyt, Kovács Istvánt, Simonyi Károlyt, Szalay Sándort nevezte ki. Az országos atomenergia bizottság a napokban megtartotta első ülését, amelyen megtárgyalták ,és jóváhagyták a bizottság munkatervét (MTI)