Népszava, 1956. január (84. évfolyam, 1-26. sz.)

1956-01-21 / 18. szám

A SZOT Vik­. teljes ülése tárgyalják meg az üzem éves tervét és tegyenek szocialista kötelezettség vállalásokat tel­jesítésére. Ugyanakkor, amikor helye­seljük az éves vállalások szer­vezését, nem szabad elfelejte­nünk, hogy a szocialista mun­kaversenyt továbbra is hónap­ról hónapra a havi tervek tel­jesítésére kell szervezni. A munkaverseny alapvető és konkrét célkitűzései adot­tak, ismeretesek. Munkásosztályunk már számtalanszor bebizonyította lelkesedését, odaadását, helyt­állását a szocializmus építésé­ben. Az 1956. évi terv meg­valósításában bizton támasz­kodhatunk a munkásosztály helytállására. Nincs olyan üzemünk, ahol a szocialista munkaversenyben az elmúlt évek során nem nőt­tek volna fel munkahősök. Ezeket a köröket az üzem dolgozói ismerik és becsülik. Nekünk arra van szükségünk, hogy a munkaversenyt immár tömegméretűvé tegyük, hogy az elmaradókat az élenjárók színvonalára emeljük. Üzemeinkben becsületes munkások százai és ezrei dol­goznak, akik a szocialista munkaversenyben odaadó munkájukkal napról napra, hónapról hónapra teljesítik, sőt néhány százalékkal túl is teljesítik tervüket. Szakszer­vezeti szerveink e munkások nagy tömegével eddig nem fog­lalkoztak eléggé. Ha azt akarjuk, hogy a szocialista munkaverseny betöltse hivatását és sze­repét, akkor a kiváló ered­ményt elérők mellett a munkásosztály derékhadá­ra kell támaszkodnunk, mert így és csakis így vár­t referátum után számos hozzászólás hangzott el. A vitában felszólalt Rákosi Mátyás elvtárs, a Magyar Dol­gozók Pártja Központi Veze­tőségének első titkára is. Horváth János, a Rákosi Mátyás Művek Acélművének igazgatója többi között a dol­gozók általános műveltségé­nek emelésével foglalkozott. Gáti György, a Hungária Ve­gyiművek mérnöke bejelentet­te, hogy a Hungária Vegyi­művek dolgozói évi tervüket december 24-ig akarják befe­jezni és április 4. tiszteletére az első negyedéves terv felada­tait március 28-ra megoldják. A szakmunkásképzéssel kap­csolatban kifejtette, hogy a vegyipari dolgozókkal tanfo­lyamokon, előadásokon meg kell ismertetni a vegyi fo­lyamatok elméletét is. Gál László, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke ja­vasolta, hogy a SZOT dolgoz­zon ki tervezetet a szakokta­tás anyagi fedezetének bizto­sítására, majd beszámolt ar­ról, hogy a dolgozók szakmai ismeretének fejlődését nagy­ban elősegítik a műszaki klu­bok. Szorgalmazta, hogy a szakszervezetek a tudományos egyesületekkel teremtsenek szorosabb kapcsolatot. Ez nagyban előmozdítaná a szak­mai oktatás sikerét. Ismertet­te ezután, milyen jelentős eredményeket értek el az ön­költségcsökkentési brigádok a vegyipari üzemekben. Kara József, a MÁVAG ab elnöke arról tájékoztatta a ta­nácskozást, hogy az utóbbi hónapokban lényegesen csök­kentették a száz százalékon alul dolgozók számát. Sok azonban még mindig a tenni­való, különösen a munkamód­szerátadásnál. Az üb javasla­tára most az igazgató úgy vi­hat a munkaverseny tö­megmozgalommá. Kedves elvtársak! Üzemi, szakszervezeti mun­kánk alapja és összefoglalója a kollektív szerződés. Néhány hét múlva a szakszervezeti bi­zottságok és a vállalati igaz­gatók új kollektív szerződése­ket kötnek. Beszámolómban felvetettem azokat a szakszer­vezeti feladatokat, amelyek elősegítik iparunk technikai színvonalának emelését. E fel­adatok sikeres végrehajtása megköveteli, hogy a konkrét tennivalókat — az iparágak és üzemek sajátosságainak meg­felelően — kétoldalú kötele­zettségek alapján a kollektív szerződésekben is lerögzítsük. Az 1956. évi kollektív szer­ződések megkötésénél meg kell javítanunk a kollektív szerződések tartalmát. Ezt úgy érhetjük el, ha a szerződések visszatükrözik az előttünk álló fő feladatokat. A vállalati igaz­gatókon és az üzemi bizottsá­gokon múlik elsősorban, hogy ez így legyen. A vállalatok sajátos helyze­tének és feladatainak alapos ismeretében olyan vállalásokat kell tennünk, amelyekből min­den dolgozó megérti, hogy a kollektív szerződés érvényes­ségi ideje alatt mettől meddig akarnak eljutni a termelésben és a dolgozókról való gondos­kodásban. Amennyiben sikerül kollek­tív szerződéseinket tartalmas­sá tenni és végrehajtásukért a dolgozók, üzemi bizottságok, a szakszervezetek központi ve­zetőségei harcosan kiáltanak, akikor biztosak lehetünk­­ab­ban, hogy a kollektív szerző­dések hathatósan segíteni fog­ják 1956. évi feladataink meg­valósítását. Nézkedett, hogy a versenyjutal­mazásnál elsősorban a munka­módszerátadókat vegyék figye­lembe. Kérte a kohó- és gép­ipari minisztert, hogy ipar­áganként minden negyedév­ben hívják össze tanácskozásra a legjobb munkamódszerátadó­kat. Szobácsi Anna, a Bőripari Dolgozók Szakszervezete bér- és termelési osztálya vezető­jének felszólalása után Vajkai Lajos, a 43. számú Állami Épí­tőipari Vállalat al elnöke ar­ról beszélt, hogy a Központi Vezetőség novemberi határoza­ta óta lényegesen csökkent az igazolatlan mulasztók száma. Komoly gondot okoz azonban még, hogy a gépeket nem használják ki a dolgozók meg­felelően, s eddig nem fordítot­tak elég gondot az olyan új módszerek, mint a gépi vako­lás elterjesztésére. Gulyás Ferenc, a szakszer­vezetek Csongrád megyei ta­nácsának elnöke, az újító­mozgalom jelentős eredmé­nyeiről számolt be. Ahol azonban a szakszervezeti és a gazdasági vezetők elhanya­golják a felvilágosító mun­kát és nem karolják fel a dolgozók kezdeményezéseit, ott vontatottan halad az újító­mozgalom és az új technika bevezetése. Komáromi Lajos, a Kle­ment Gottwald Villamossági Gyár­marosa, a szocialista munka hőse, a szakmunkás­képzés nagy jelentőségét hangsúlyozta. Vitába szállt azokkal a véleményekkel, amelyek szerint a fiatalok nem szívesen tanulnak. Ahol a tanulásban gyenge eredmé­nyek mutatkoznak — mon­dotta — a hibát a szervező­­munkában, a szakszervezeti és a gazdasági vezetőknél kell keresni. Nagy nyomatékkal hívta fel a figyelmet a műve­zetők szakmai képzésére. A szakszervezet és a gyárak ve­zetőinek segítségét kérte be ■ mutató brigádja munkájához . Biró Ferenc, a külkereske­delmi miniszter első helyet­tese felszólalásában hangoz­tatta, hogy az új technika be­vezetése nagymértékben érinti külkereskedelmünket. A különböző iparágakban gyárainkban azt kell felmér­ni, hogy technikánk hogyan tart lépést más államok, köz­tük a nyugati tőkés országok technikájával. Ilyen vizsgáló­dás során bárki hamarosan meggyőződhet arról, hogy tennivalóink még igen na­gyok. S ebben a munkában nagy szerepük van a szakszer­vezeteknek. Mérnököt és fi­zikai dolgozót egyaránt úgy kell nevelnie a szakszervezet­nek, hogy megértse: ő a gazdája gyárának, kutatóinté­zetének. Szanyi Jenő, az RM Vas- és Acélöntödék vezetője a se­lejt csökkentésénél elért eredményeikről beszélt. A mi­nőségi bérezés bevezetése, a selejtgyártók bírságolása és több új technológiai eljárás bevezetése nyomán ez év ja­nuárjában csökkent a selejt a tavalyihoz képest. A selejt további csökkentésével, a mi­nőség javításával nagyobb termelékenységgel az idei ter­vet december 19-re akarja befejezni az RM Vas- és Acélöntödék kollektívája. Szabados Dezső, a Landler Jenő Járóműjavító Vállalat vb-elnöke ismertette azt a munkát, amelyet az üzemben végeztek és végeznek beren­dezéseik rekonstrukciójánál. Részletesen szólt a termelési értekezletek munkájáról. Eze­ken az értekezleteken a dol­gozók nemcsak munkafelaján­lásokat tesznek, hanem javas­latokat is a műszaki fejlesz­tésre. Kotányi Ferenc, a Kőbányai Textilművek főmérnöke pél­dákkal bizonyította, hogy a textiliparban hatalmas lehe­tőségek nyílnak a fejlődésre, a belső rejtett tartalékok fel­tárásával. Sokat segít az újí­tómozgalom, s az üzem mun­káját jelentősen előbbre vitte a Textilipari Kutató Intézet segítsége is. Deák Gyuláné, a Budapesti Csokoládégyár al elnöke be­számolt az üzem munkásnői­nek eredményeiről, majd Mol­nár Ferenc, a MEDOSZ titkára arról beszélt, hogy az ipar sok új, nagyszerű gépet adott a mezőgazdaságnak éppen a leg­nehezebb fizikai munkák ki­küszöbölésére. Kérte a vegy­ipart, hogy több és jobb mű­trágyát gyártsanak, mert a terméshozam növelését csak jó gépekkel, megfelelő talaj­javítókkal lehet elérni. Dobos József, a komlói vá­rosi pártbizottság ipari osztá­lyának vezetője ismertette a bányászok egészségvédelme érdekében végzett munkát. Az elkövetkező időkben balesetvé­delmi tanfolyamokat rendez­nek, amelyeken a bányászok alaposan megismerkednek a veszélyek elhárítási módjával. Katona József, az Építés­ügyi Minisztérium műszaki fejlesztési osztályának vezető­je az építkezések gépesítésé­nek fejlődéséről adott számot. A lakásépítkezés gyorsítása érdekében koncentrálni kell az építkezéseket, igen nagy mennyiségben kell előregyár­tott elemeket alkalmazni. A SZOT VIII. teljes ülésé­nek első napi tanácskozása Fock Jenő zárószavával ért véget. A tanácskozás szomba­ton reggel folytatja munkáját. Hozzászólások A VIT-en részt vett ifjú művészek műsoros estje a Gorkij kultúrházban A DISZ budapesti bizottsá­ga, az Országos Filharmónia és a Danuvia Szerszámgép­­gyár Gorkij kultúrházának vezetősége ma, szombat este 7 órakor a kultúrház színház­­termében ifjúsági estet ren­dez. A műsorban többen fel­lépnek a múlt évi varsói VIT- en részt vett fiatal művészek közül. A varsói VIT-en részt vett fiatal művészek egy má­sik csoportja ugyancsak szom­bat este — 20 órai kezdettel — az ÉDOSZ-kultúrotthonban . Felavatták az új hatvani állomásépületet Péntek délelőtt ünnepélyesen átadták rendeltetésének az új hatvani állomásépületet. A második világháború idején tönkrebombázott régi épület helyén, az UVATERV tervei alapján, egy év alatt kényel­mes, szép, korszerű állomás falai nőttek fel. Az utazók ké­nyelmét várótermek — kultu­rális, tanuló- és gyermekváró­terem is — szolgálja. Az ud­varon nyáron játszótér is lesz. Az átadási ünnepségen Tam­­ás Lajos, a miskolci MÁV igazgatóság vezetőjének meg­nyitó szavai után Bebrits La­jos közlekedés- és postaügyi miniszter beszélt. Rámutatott, hogy az új épülettel még nem fejeződött be az állomás fej­lesztése, a második ötéves terv­ben jelentősen bővül a sze­mély- és rendezőpályaudvar. Még az idén Hatvanig meg­hosszabbítják a villamosveze­téket és a tehervonatok már villamosmozdony vontatással közlekednek. Az új állomást a város dol­gozói nevében Hatvani György, a városi tanács végrehajtó bi­zottságának elnöke vette át, a vasúti csomópont dolgozói nevében Pilisi Ferenc állomás­­főnök. A NAGY TEMETÉS (Részletek) Harminckét évvel ezelőtt, 1924. január 21-én halt meg Vlagyimir Iljics Lenin. Korán sötétedett. Az utca­lámpákat még nem gyújtották meg. A félhomályban, a nehéz hófelhők alatt, az utca köve­zetét takaró, kővéfagyott, vas­tag hórétegen a tompa hangot adó, nehéz bőrcsizmák és a néma halmnacsizmák mintha lassúbb ütemet vettek volna. Valami különös némaság borul a Tverszkajára. A fagytól pi­ros arcokból a csillogó szemek mint kérdőjelek néznek test­vérszemekbe és a néma házak­ra, a felhős égre, a fagyott földre. Az egész város egyet­len óriási kérdőjel. »Igaz?« — kérdezi minden szem. — »Igaz?« — kérdezi gyorsabban dobogva, fájdal­masan, gyötrő félelemmel min­den szív. Az utcai rádió hall­gat. Senki sem adott hírt, senki sem hallott jelentést, senki sem tudja bizonyosan, hogy mi történt, de mindenki érzi. A város szíve elszorult. Arra a régi, tömör épületre, amelyikbe éppen azokban a napokban költözött a Pravda szerkesztősége, zászlót tűznek ki. Hatalmas vörös lobogót. A lobogó felett fellobban egy erős villanylámpa. Fénye a zászlóra esik, a vörös lobogó felett himbálózó, hullámzó, keskeny, hosszú, fekete szalag­ra. Gyászlobogó! Az utca forgalma megáll. Százan, ezren nézik némán a gyászlobogót, amely csattog, jajong a hirtelen kerekedett éles szél ostorcsapásai alatt. Az egyre növekvő tömeg né­mán áll. Valahol, valakiből ki­tör egy hang. Harsányan, fáj­dalmasan, mintha segítségért kiáltana: — Lenin! — Néhány másodperc múlva visszhang­zik az utca, visszhangzik a város. Ezer, tízezer, százezer panaszos, fájdalmas hang egyesül egyetlen hatalmas pa­nasszá: — Lenin! — Lenin meghalt, Iljics ... — Vlagyimir Iljics meghalt. A mi Iljicsünk. Százezer, sok százezer em­ber adja tovább a hírt. Min­den torok ezt harsogja, de ta­lán egyetlenegy szív sem hiszi még, egyetlenegy agy sem hajlandó tudomásul venni, amit immár száz, ezer, tízezer gyászlobogó hirdet. — Meghalt Lenin! ★ Moszkva búcsúzik Lenintől. Moszkva hitet tesz Lenin mellett — elválaszthatatlanul összeköti sorsát, életét Lenin művével. A Szakszervezetek Házában megszakítás nélkül sír a mu­zsika. A gyászinduló hangjait a szél kihozza az utcára. Száz­ezrek mondják némán, hangta­lanul a szívettépő muzsika hi­tet edző szövegét: »Szerettétek a népet s érte meghaltatok... Elbuknak a dúsak és felkel a szegény. ★ A tömeg szétoszlott. Száz részre, ezer részre, tízezer csoportra. Minden csoport új­ból és újból feloszlik, két, há­rom, öt kisebb csoportra. A Vörös tértől Moszkva minden sarka felé, Moszkvából a Szovjetunió minden sarkába, a Szovjetunióból a világ minden országába visszatérnek azok, akik Moszkvába jöttek hitet tenni, erőt gyűjteni. Akik a Vörös tér felé vonulva némák voltak, most beszélnek. Han­gosan. Száz nyelven mondják, kiáltják, hirdetik ugyanazt az érzést és gondolatot: — Lenin él! Majakovszkij még nem írta le fogalommá vált szavait, ami­kor már egy, még a nagy Ma­jakovszkijnál is nagyobb költő, a dolgozó, a harcoló, a szabadságot akaró, az életet alakító nép hite és akarata, a költő előtt járva, megalkotta a költeményt, amelyik éppen azért olyan csodálatosan szép, olyan halált legyőzően erős, mert a nép hite és akarata dü­­börög benne: — Lenin élt. Lenin él. Le­nin élni fog! Moszkva utcakereszteződé­sein magasra csap a máglyák vörös lángja. A világ népeinek szíve hangosan ver, az embe­riség szíve gyászol, de bátran készül a ma és a holnap har­caira. Akit az egész emberiség temet — az él, örökké él, min­dig ott van veled, velem, ve­lünk, mikor a szabadságért harcolunk, mikor a jövőért dolgozunk. A világ elküldte szívét a Vö­rös térre. A Vörös tér hitet, akaratot, erőt öntött a test­véri szívekbe, erőt adott a vi­lág minden népének, a vil­ág minden dolgozójának, minden harcosának, minden becsületes emberének. — Lenin él, Lenin élni fog! (A »Magyarok Leninről, chail kötélből.) A magyar—szovjet barátság hónapjának eseményeiről nyilatkozik Kende István, az MSZT főtitkára Mint ismeretes, a magyar— szovjet barátság hónapját az idén március 4 és április 4 között rendezik meg. Kende István, a Magyar—Szovjet Társaság főtitkára a követke­zőkben ismertette a barátság hónapjának idei eseményeit. — Bár az érdeklődés hom­lokterében az idén is, mint minden évben, a hozzánk ér­kező szovjet kulturális kül­döttség látogatásai, a szovjet művészek fellépései állanak, mégis aránylag kis részét te­szik a hónap eseményeinek. A magyar—szovjet barátság gon­dolatát szinte minden falu, termelőszövetkezet, üzem, ál­lami gazdaság megüznnepli va­lamilyen formában.­­ A barátsági hónap már­cius 4-én operaházi díszünnep­séggel kezdődik. A megyék­ben, városokban és a budapesti kerületekben ugyancsak mű­soros megnyitó ünnepségen ve­zetik be a barátság hónapját. Községekben, üzemekben a tömegszervezetek által közösen rendezett magyar—szovjet ba­rátsági estekkel indul az ün­nepi hónap. Ebben az eszten­dőben is megrendezik — a március 15—28 közötti időben — a szovjet film ünnepét, március elején a magyar— szovjet egyetemi napokat, március 7—12 között a szovjet könyv ünnepi hetét. Ankétok, kiállítások, előadások egész sora ismerteti majd a két nép kultúrájának egyre fokozódó kölcsönhatását és mindenek­előtt a szovjet tudomány és kultúra segítségével hazánk-­­ban elért eredményeket. Az idei filmhéten egész sor, ha­zánkban még ismeretlen szov­jet fimet mutatnak be. A Pártunk Közpomi Veze­tőségének a műszaki fejlesz­tésről hozott határozata külö­nös jelentőséget ad az idén is megrendezendő élenjáró tech­nika napjainak. Ebben az év­ben nem csupán egyik vagy másik szovjet módszert, újí­tást ismertetik az élenjáró technika napjain, hanem meg akarják mutatni egészében azt a viharos ütemű fejlődést, amely a Szovjetunió műszaki tudományában és iparában végbemegy. De ugyanez a hal­latlanul nagy fejlődés jellemzi a szovjet tudományt és mező­­gazdaságot is. Erről a fejlődés­ről értelmiségi ankétokon szak­értő előadók számolnak be. A Magyar Tudományos Akadé­mia, a szakminisztériumok, a DISZ, a szakszervezetek és az MSZT is rendez ilyen ankéto­­kat. A Magyar Tudományos Akadémia ünnepi nagygyűlé­sén legkiválóbb tudósaink szá­molnak be a magyar és a szov­jet tudományos élet kapcso­latairól és a kölcsönös segít­ségről.­­ Az idei barátsági hónap­ra a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa után kerül sor. Ennek meg­felelőet­ igen nagy súllyal, szé­les körben ismertetik majd a különböző rendezvényekéit, előadásokon a kongresszus ha­tározatait, vitáját és tanulsá­gait. Előreláthatólag baráti ha­tártalálkozókra is sor kerül majd, így március 8-án a nemzetközi nőnap alkalmából az MNDSZ rendez találkozót a szovjet—magyar határon. A DISZ-szervezet ifjúsági stafé­tája ugyancsak határtalálkozó­val fejezi be útját. Országos atomelurgia bizottság alakult A Szovjetunió által nyújtott segítség és hazai adottságaink jobb kihasználása lehetővé teszik, hogy az atomenergia békés célokra való alkalmazá­sa hazánkban gyorsabb ütem­ben haladjon. A szükséges fel­adatok ellátására a Miniszter­­tanács országos atomenergia bizottság alakítását határozta el. A bizottság feladata: az atomenergia segítségével tör­ténő valamosenergia-termelés előkészítése, gondoskodás a radioaktív izotópoknak a tu­dományos kutatásban, az ipar­ban, a mezőgazdaságban és az orvosi gyakorlatban való szé­leskörű alkalmazásáról, a ra­dioaktív technikában haszná­latos műszerek gyártásána­k elősegítése, valamint az atomenergia békés felhaszná­lásával kapcsolatban adódó egyéb feladatok elvégzése. A bizottság gondoskodik a Szov­jetunió által Magyarországnak felajánlott kísérleti atomreak­tor határidőre való megépíté­séről, a kutatásokhoz és az atomenergia gyakorlati alkal­mazásához szükséges tudomá­nyos és műszaki káderek kép­zésének megszervezéséről. A bizottság közvetlenül a Minisztertanács alá tartozik. A Minisztertanács az orszá­gos atomenergia bizottság el­nöki teendőinek ellátásával Hidas Istvánt, a Miniszterta­nács elnökhelyettesét bízta meg. A bizottság alelnökeivé Kiss Árpádot és Jánossy La­jost, tagjaivá Bognár Rezsőt, Bozóki Lászlót, Kolos Richár­­dot, Kovács Istvánt, Pál Lé­­nárdot, Sebestyén Jánost, Straub F. Brúnót, Virágh Ká­rolyt, Kovács Istvánt, Simonyi Károlyt, Szalay Sándort ne­vezte ki. Az országos atomenergia bi­zottság a napokban megtar­totta első ülését, amelyen megtárgyalták ,és jóváhagyták a bizottság munkatervét (MTI)

Next