Népszava, 1956. március (84. évfolyam, 52-78. sz.)

1956-03-01 / 52. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 84. évfolyam 52. szám ÁRA 30 FILLÉR 1956. március 1. csütörtök A felajánlás még nem verseny hírek érkeznek: csökken a versenylendület, lassan, vontatottan készültek az éves vállalások. Zala megyében január végén még egy üzem sem készített elfogadható, egész évre szóló felajánlást. A szakszervezetek Csongrád, Komárom, Győr-Sopron megyei tanácsai januárban jóformán semmit sem tettek a verseny érdekében. S azóta sem igen javult a helyzet. Mintha üzemeink többségénél megtört volna az a lendület, amely január elején a DIMÁVAG kezdeményezése nyomán kibontakozott. Nem egy vállalat műszaki, szakszervezeti és pártszervezeti vezetői azon vitáznak, miképpen szervezzék a versenyt, milyen formákat válasszanak. Sokan az egész évre szóló kötelezettségvállalás mellett vannak mások a havi versenyre esküsznek. Íme a kép, amely főleg irodákban is összefoglaló jelentésekben, s nem egy vezető szerv értekezletén tárul az ember elé. Ám egészen másfajta hírek is érkeznek: a Sztálinvárosi Martinacekna február első harmadának tervét 101 százalékra teljesítette, Tiszapalkonyán Nagy Ferenc DISZ-brigádjának tagjai nem hagyták el 30 méter magas munkahelyüket, s befejezték egy többmázsás elem szerelését a jeges, viharos szélben, nehogy az kárt tegyen munkájukban. A Tokodi Üveggyárban hat nap helyett két és fél nap alatt javították meg a IX. számú gázgenerátort. S ki győzné felsorolni az olajbányászok, a postások, a közlekedési dolgozók és a többiek hőstetteit. A munkasikerek lelkesítő hírei érkeznek hazánk valamennyi részéből, igen sok üzeméből. Íme a kép, amelyet a mindennapi munka, hétköznapjaink eseményei rajzolnak eléink. Az ellentmondás világos. Hiszen versenylendület nélkül nem bontakoznának ki újabb és újabb munkagyőzelmek. Márpedig néhány héttel április 4-e előtt a munkások és a termelés parancsnokai nemcsak a természettel, hanem még egymással is versenyre kelnek. A nagy ünnep méltó köszöntéséből nem engednek. Mert mi más, ha nem a versenyre ösztönző hazaszeretet, az öntudat — és persze a több kereset lehetősége — adta az erőt a bányászoknak, hogy minden nehézség ellenére túlteljesítsék február havi tervüket? Így hát igenis, a legjobbak között van verseny, van vetélkedés a helytállásban, a haza iránti kötelesség teljesítésében. Miért kelhetnek hát szárnyra a lehangoló hírek? Azért, mert a munkaverseny szervezésénél, irányításánál nem érvényesül eléggé a lenini jelszó: »Kevesebb politikai hűhót és több figyelmet kell fordítani a kommunista építés legegyszerűbb, eleven, az életből vett és az életben kipróbált tényeire. Az éves vállalások szervezése, adminisztrációja fontos dolog, jó dolog, de csak a kezdet és semmi esetre sem helyettesítheti magát a szocialista munkaversenyt. Márpedig manapság még jó néhány vezető felcseréli a kettőt. Világos, hogy minden tonna jó minőségű acél, minden parányinak látszó önköltségcsökkentés, minőségjavulás többet ér a versenyről szóló kimutatások százainál. Éppen az a feladata minden szakmai és mozgalmi vezetőnek, hogy ezeket a kis és nagy jelentőségű versenytetteket vegye észre, karolja fel, tegye közismertté. Hadd kövessék mások is! Hiszen éppen az a baj nálunk, hogy az élenjárók lelkes versenyét nem mindig követi a száz- és százezrek vetélkedése. Márpedig tervünk teljesítése elsősorban ezen múlik. Nem lehet lépten-nyomon elválasztani a szocialista munkaversenytől mindazt, ami legszervesebb része, ami lendítő erejét adja. A bányászatban például elkészültek az éves vállalások, csak éppen a műszaki fejlesztéssel nincsenek összehangolva — azt külön kezelik. Általános jelenséggé fajul immár, hogy az üzemi politikai élet irányító szervei — a párt többszöri figyelmeztetése ellenére — nem a termelési eredményeken, a verseny tényleges eredményein mérik le munkájuk következményeit, így aztán nem a népünk legjobbjait fűtő alkotó akarat, nem az egészséges vetélkedés kibontakozását segítik és teszik széleskörűvé; sokkal inkább igyekeznek mindezt adminisztrálhatóvá tenni, jól jelenthető formák közé szorítani. Szó se róla: nélkülözhetetlen az előrelátó, messzetekintő kötelezettségvállalás. Ennek előfeltételeit is biztosítani kell. De az éves vállalások megszervezése egy percre sem szoríthatja háttérbe a ma feladatainak megoldását. Ezt pedig a havi verseny szolgálja legjobban. Viszont több szakszervezeti elnökség — mint a vasasok, kohászok és a könynyűipari szakmák elnöksége, központi apparátusa — kiengedte kezéből a havi versenyszervezését, irányítását. Az, hogy a legjobb munkások, művezetők és mérnökök vetélkednek, harcolnak a tervek teljesítéséért, a műszaki színvonal emeléséért, még senkit sem nyugtathat meg. Az üzemek vezetőinek most az a dolguk, hogy mindenkiben felébresszék a vágyat, hogy tudásuknak legjavával köszöntsék a felszabadulás ünnepét. Ezekben a napokban mindehhez kell biztosítani a politikai és műszaki feltételeket. Hiszen ma a felszabadulás ünnepének legméltóbb köszöntése éppen az év eleji, januári, februári elmaradások pótlása. Ha ezt teszik az üzemek műszaki és politikai vezetői, az ipar irányítói, akkor a szocialista verseny helyzetét tükröző kimutatások, jelentések, a tényleges, egységes képet rajzolják elénk. Azt a képet, amely híven tükrözi irodában és munkapadnál egyaránt, milyen nehézségek állnak az útban, s hogyan lehet azokat legyőzni. Az MDP Központi Vezetőségének távirata a Mongol Népi Forradalmi Párt központi bizottságának Kedves Elvtársak! A Magyar Dolgozóik Pártja Központi Vezetősége és az egész magyar dolgozó nép nevében forró elvtársi üdvözletünket küldjük a Mongol Népi Forradalmi Párt megalapításának 35. évfordulója alkalmából. Teljes sikert kívánunk Önöknek ahhoz a harchoz, amelyet a mongol nép a szocializmus építéséért, a béke megvédéséért vív. Mély meggyőződésünk, hogy a Mongol Népi Forradalmi Párt vezetésével a mongol nép ebben a harcban diadalmaskodni fog. Forró kommunista üdvözlettel a MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA KÖZPONTI VEZETŐSÉGE Magyar parlamenti küldöttség utazott Csehszlovákiába A Csehszlovák Köztársaság nemzetgyűlésének meghívására szerda este baráti látogatásra a Csehszlovák Köztársaságba utazott a Magyar Népköztársaság országgyűlésének küldöttsége. A küldöttség vezetője Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, az MDP Központi Vezetőségének tagja. A küldöttség tagjai: Antos István, az MDP Központi Vezetősége osztályvezetője, Bognár Rezső, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, Csikesz Józsefné, az MDP Központi Vezetőségének póttagja, az MDP budapesti pártbizottságának titkára, az országgyűlés jogi bizottságának tagja, Földvári Rudolf, az MDP Központi Vezetőségének tagja, a Borsod megyei pártbizottság első titkára, Germadics Vilmos, a Ganz Vagon- és Gépgyár gépészmérnöke, Kaszapovics András, az MDP Központi Vezetőségének póttagja, termelőszövetkezeti elnök, Nagyistók József, az országgyűlés alelnöke, Szobek András, az MDP Központi Vezetőségének tagja, begyűjtési miniszter, Wolf Johanna, építész-főmérnök. A küldöttség búcsúztatására a Keleti-pályaudvaron megjelent Egri Gyula, az MDP Központi Vezetőségének titkára, Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára, Vas Istvánné, az országgyűlés alelnöke, Kárpáti József külügyminiszterhelyettes, Orosz Nándor, az MDP Központi Vezetősége nemzetközi kapcsolatok osztályánál ú vezetője, s a politikai élet több más vezető személyisége. Jelen volt a búcsúztatásnál Stefan Major, a Csehszlovák Köztársaság budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete és a nagykövetség tagjai. (MTI) 175000 forint megtakarítás — kisgépesítéssel A Telefongyár TMK-műhelyében elkészült az úgynevezett folyadéksugaras csiszológép, amely a dinamóburák felső részének megmunkálásánál a kézi csiszolást helyettesíti. A gépet Kriscsánszky Kálmán technológus tervezte, s néhány nap múlva üzembe- állítják. A szerelés gyorsítá-sára négy mágnesprést helyez-nek üzembe, a transzformátor- lemezek egyenleteséhez pedig automatikus adagolóberente- zést készítenek a gyár TMK lakatosai, az eddigi kéziatra- jzolás megszüntetésére. A rádiógyártás korszerűsítésére menetszámlálóval és automatikus kikapcsolóval ellátott tekercselőgépeket gyártanak. A kisgépessítés 175 300 forintot takarít meg ez évben a gyárnak. Délutáni sízők a Galyatetőn (Magyar Fotó — Tóth László felvétele) A nagymányoki bányászok vezetnek Szászvár és Máza előtt Április 4 tiszteletére a nagymányokiak versenyre hívták a szászvári és mázai bányászokat. Azt ígérték, hogy 480 tonna szenet bányásznak április 4-ig tebtven felül. A nagymányokiak eddig állják is szavukat. Dacolva hóval, sárral, széllel, most érték el idei legjobb eredményüket, így az elsőség egyelőre az övék. A vállalt 480 tonna helyett ugyanis már eddig 910 tonnát szállítottak külszínre. A szén kalóriaértékét a múlt évi 5059- ről 5203-ra növelték, a fejtési csapatok egy főre jutó teljesítménye 106 kilóval emelkedett január óta. Jó eredményekről adtak hírt a versenytárs szászvári és mázai bányászok is, de még erősíteniük kell, ha utol akarják érni a ragymányakiakat. A diósgyőri martin 200, a hengerbe 236 tonnával csökkentette elmaradását A hideg enyhülésével a diósgyőri kohászok a februári hóeleji elmaradás pótlásáért küzdenek .Különösen szép sikert értek el a keddről szerdára virradó éjjeli műszakon: a gyár minden üzeme teljesítette, több gyárrészleg pedig túlteljesítette napi előirányzatát. A martinászok és az elektroacélmű brigádjai csaknem 200 tonna acéllal csökkentették elmaradásukat egy nap alatt. Kiváló eredményeket értek el a hengerművekben is. A középsori 236 tonna a túlteljesítés s ebből 50 tonna már többletnek számít! Az összesített eredmény: 113,6 százalék szerdáig. A műszaki fejlesztés úttörői: a kutatók és a munkásúyítók Beszélgetés a nehézvegyipari igazgatóság h. vezetőjével A műszaki fejlesztés egyik fő iránya a kemizálás, a vegyi eljárások bevezetése és a vegyipar termékeinek fokozott alkalmazása a népgazdaság, az ipar minden ágában. A párt Központi Vezetőségének novemberi határozata nagy figyelmet fordít a vegyiparra, mint a kemizálás hordozójára és a hazai nyersanyagok hasznosításának fontos területére. Nehézvegyiparunk megnövekedett feladatairól, technikai fejlesztésének lehetőségeiről és nehézségeiről beszélgettünk Szepesvári Iván helyettes iparigazgatóval. — Melyek a nehézvegyipar legfontosabb feladatai 1956- ban? - Legfontosabb teendőinket így summázhatom: a mezőgazdaságot el kell látnunk megfelelő műtrágyával, növényvédőszerekkel, a műanyagipari fenolszármazékokkal, az ipari festékfélékkel, savakkal, vegyszerekkel és jó minőségű fotócikkeket, valamint más korszerű, a nemzetközi piacon versenyképes termékeket kell előállítanunk. Mindez megköveteli a technikai színvonal jelentős emelését. — Mit tehetnek a nehézvegyipari üzemek a technika fejlesztése érdekében? — Rengeteget. Karbidgyárainkban például meg lehet és meg kell valósítani a koksz előszárítását, a kemencegázok hulladékmelegének hasznosításával. Ez három-négy százalékos árammegtakarítást eredményez. Szénfeldolgozó iparunknak sok tennivalója van a szén gazdaságos felhasználása és a melléktermékek feldolgozása területén. Fontos feladat a bitumenes kokszolási technológia fejlesztése. A Budapesti Kénsavgyárban még az idén fel kell állítani egy olyan pörkölőkemence prototípusát, amely lehetővé teszi a gyengébb minőségű Piritek gazdaságos lepörköését . Festékiparunktól régóta hiányolt korrózióvédő anyagokat, bevonatképző cikkeket, fotovegyiparunktól pedig színes kinofilmeket, technikai röntgen- és speciális filmeket, papírokat vár a népgazdaság. A korszerű új gyártmányok előállításához — a beruházási lehetőségek kihasználása mellett — egész sor új technológiai eljárás alkalmazására van szükség. — Hol és hogyan lehet importanyag megtakarítást elérni? — Csaknem minden területen és számtalan módon. A pirit-import csökkentése érdekében az Ipari Robbanóanyaggyárnak és a Tiszamenti Vegyiműveknek a második félévben legalább kétezer tonna használt gáztisztítómasszát kell lepörkölniük. Kénsav- és szuperfoszfát-gyáraink jelentős megtakarítást érhetnek el a feltárási hatásfok növelésével. Ha a Dorogi Szénfeldolgozó Vállalat kellőképpen fejleszti a gáz kéntartalmának feldolgozását kénvegyületekké, elsősorban kénnátriummá, jelentős behozataltól mentesíti a bőripart. Meg kell azonban mondanom, hogy üzemeink egy része nem használja ki sem az importanyag megtakarítás, sem a műszaki fejlesztés kínálkozó lehetőségeit, nem támaszkodik a tudományos kutatás eredményeire. — Milyen a kapcsolat az üzemek és a kutató intézetek között? — Nem kielégítő. A kutató intézetek tématervét úgy állítottuk össze, hogy elsősorban az üzemi problémák megoldásával foglalkozzanak. Az üzemek jó része — a többi között a Dorogi Szénfeldolgozó Vállalat, a Péti Nitrogénművek, a Borsodi Vegyikombinát és az Ipari Robbanóanyaggyár — örömmel fogadja a kutatók segítségét, tanácsait. De, sajnos, előfordulnak olyan esetek is, hogy a vállalatok akadályozzák a kutatók munkáját. Az üzemekből alig keresik fel a kutatóintézeteket, nem kísérik figyelemmel a gyári problémák megoldására irányuló munkát, nem adnak útmutatást és különösképpen vonakodnak a már kidolgozott eljárások alkalmazásától. Ez pedig többnyire nem igényelne jelentősebb beruházást, csak ésszerű üzemszervezést, nagyobb gondosságot és az elavult technológia módosítását. Legfőbb ideje, hogy üzemeink vezetői hozzálássanak a jó kapcsolatok, az eredményes együttműködés kialakításához, igényeljék és hasznosítsák a kutatók segítségét. Ne csak jól ismerjék, hanem a dolgozókkal is ismertessék a legújabb kutatási eredményeket. Rendkívül fontos ez, hiszen a műszaki fejlesztés aligha képzelhető el iparunk újítóinak és kiváló dolgozóinak tevékeny részvétele, kezdeményezései nélkül.— Hogyan fejlődik az újítómozgalom a nehézvegyiparban, adhat-e jelentős segítséget a műszaki fejlesztés feladatainak megoldásához? — Üzemeinkben nagyon sok kiváló újító dolgozik. A múlt évben bevezetett újítások csaknem 19 millió forint megtakarítást hoztak és nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a nehézvegyipari igazgatóság vállalatai mintegy négyszázalékos önköltségcsökkentés mellett, 4,7 százalékkal túlteljesítették évi tervüket. Még sokkal jobb eredményekről számolhatnék be, ha egyes vállalataink nem másodvagy harmadrangú kérdésként kezelnék az újítómozgalmat. A Budapesti Kénsavgyárban például tűrhetetlenül hosszú időt vesz igénybe a nagyobb jelentőségű újítások bevezetése. Nem csoda hát, ha a gyár újítási mozgalmának gazdasági eredménye a múlt évben 8,5 millió forinttal csökkent. A Péti Nitrogénműveknél, a Hungária és a Tiszamenti Vegyiműveknél egészen minimális a benyújtott javaslatok száma. Több vállalatunk dolgozóit teljesen elkedvetleníti, hogy az elbírálás három-hat hónapig húzódik. A Vegyi- és Porfestékipari Vállalatnál a múlt évben négy újítási előadó »működött« és csaknem száz javaslat szőrén-szálán eltűnt. Jellemző, hogy a vállalat a rendelkezésére álló 34 000 forintból mindössze 166 forintot költött újítások bevezetésére. A technikai színvonal emelésének szinte kimeríthetetlen tartalékai rejlenek az újításokban. Éppen ezért feltétlenül szükséges, hogy a szakszervezeti újítási és észszerűsítési bizottságok végre minden ütemben betöltsék szerepüket, jelentős gyakorlati és erkölcsi segítséget adjanak a műszaki fejlesztés derékhadának, a munkásúyítóknak ter V. .