Népszava, 1956. március (84. évfolyam, 52-78. sz.)

1956-03-29 / 76. szám

A Népszava cikke nyomán Elkészül az 500 négyzetbevető gép ■ Ez év március 13-án jelent meg lapunkban »Ki vállalja a felelősséget?« című cikkünk, amely arról szól, hogy a Mo­sonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár nem tudja elkészíteni a megígért 500 darab négyzet­bevető gépet, mert az illetéke­sek nem biztosították hozzá az anyagot. Most, két hét el­teltével felkerestük Benkő László elvtársat, a Kohó- és Gépipari Minisztérium mező­­gépipari igazgatóságának veze­tőjét, s megkértük, tájékoztas­son bennünket, milyen válto­zás történt. — Március 16-án személye­sen utaztam le Mosonmagyar­óvárra és tételről tételre vizs­gáltuk felül és jegyzőkönyvez­tük, hogy milyen anyag hiány­zik. Velem volt a KOHERT fődiszpécsere és a mi igazgató­ságunk áruforgalmi osztályá­nak vezetője is. Ezt követően a gyár és az igazgatóság áru­forgalmi osztályának vezetője együtt utazott Ózdra, Diós­győrbe, Salgótarjánba, Borsod­­nádasdra és felkutatták az el­fekvő árukat. A gyártáshoz szükséges összes anyagot már meg is kapta Mosonmagyar­óvár.­­ Nagyszerű munkát végez­nek a Mosonmagyaróvári Gép­gyár vezetői és dolgozói. Az anyagkiesés rendkívüli mér­tékben hátráltatta őket, de alaposan felkészültek a gyár­táshoz. Megértették, hogy a mezőgazdaság részére milyen­­ nagyjelentőségű, ha időben kés­­szülnek el a vetőgépek. Meg-­­ígérték, hogy behozzák azt a kiesést, ami az anyagelosztás szervezetlenségéből adódott. Megmentik az ipar becsületét.­­ Kedd estig az 500 darab négyzetbevető gépből a Föld­művelésügyi Minisztérium el­lenőrei átvettek 108 darabot. Ezek már szállításra várnak. Rövidesen újabb 258 darabos tételt lehet átvenni. A többit készítik és szerelik. ígérhetem, hogy határidőre­­ március 31-ig elkészül az 500 négyzet­­bevető gép. CUNY! LOVAK ezek, annyi bizonyos. Mindenképpen be akarják csapni a kocsist. Lám, most is egymásra vihognak, mint a pajkos gyerekek és hir­telen nekirugaszkodnak az út­nak. Fényes szőrükön csak úgy csillámlik, villan a napsugár. A kocsis azonban kemény le­gény. Feszíti a gyeplőt, szorít a zabla s a két pejkó hamaro­san aprózza a lépést. De nem adják be könnyen a dereku­kat. Egy óvatlan pillanatban ismét nekiiramodnak. Ha rajtuk állna, talán a világból is kiszáradnának. A­ tavasz hevíti a vérüket. Mert itt a tavasz! Havat már nem látni a földeken, csak a legmélyebb árkok fenekén la­pít még ez a téli emlék. A va­kondtúrások mindmegannyi szürke sipka, de van köztük sötétebb árnyalatú is: a ned­ves, friss túrások. A hintó imitt-amott már port kavar az úton. A régi majorok udvarán tyúkok kárálnak. Ennél a ta­nyánál nagymosás volt. A ke­rítésekre aggatott fehérnemű a bizonyíték róla. Az utakat fogatosok boronálják, simítják egyenesre. A szántóföldeken is fogatosok vonulnak. Traktorok zúgásától hangos a határ. Ez az, amit hamarjában látni lehet az ongai állami gazdaság életéből. De­­álljunk csak meg néhány helyen. A DÜLÖÚT MELLETT zsá­­kokkal megrakott szeke­rek. Lovak nélkül. Mert a lo­vakat a traktor nyomában hajtják a kocsisok. Az élvezett búzát takarják a földbe. — Nézze meg ezt a talajt, kérem m­int felém egy széltől cserzett arcú javakorabeli férfi, ennek a határrésznek a gazdá­ja, Simon János üzemegység­vezető. Belegázolunk a porha­­nyós földbe, szemléljük a ta­lajt, hogy lám milyen egyenes, jó lesz itt majd aratni, mehet-­ nek a gépek teljes sebességgel. Pedig gőzeke-szántás volt, amit nem könnyű egyenesre igazí­tani. — S még időben sikerült el­vetni — jegyzi meg Kósik La­jos al-elnök, akinek egyéb­ként agronómus a mestersége. — Előcsíráztattuk a magot, hogy könnyebben életre keljen a földben. Nézelődünk még egy ideig. Az üzemegységvezető nyugodt, tempós léptekkel sétálgat a birtokon. Ma földbe került a tavaszi búza, holnap már a za­bot vetik. Az ab-elnök töltényt rak a puskába, durran is már a flinta és nagy csapat fekete varjú emelkedik a levegőbe... ★ A'MITT MEG VALL ATÚR­A -E' FOGTÁK A FÖLDET, me­lyik fajta búzát szereti legin­kább: a bánkútit vagy a Fleischmannt? S hogy szóra bírják, kiválasztottak egy öt­­venholdas táblát és felparcel­lázták. Az egyik parcellába ilyen, a másikba pedig olyan búzát tettek. Egyszerre történt a vetés, egyforma mélységben szórta el a gép a magokat. A növényápolásnál sem tesznek különbséget. Ugyanolyan bá­násmódban részesítik mindkét fajtájú növényt. De ezentúl a vetési módszer kérdését is feladták a földnek. A bánkútiból egy parcellát sűrű sorosan vetettek, egyet keresztsorosan, egyet 12, egyet pedig 35 centiméteres sortá­volságra. A másik fajta mag­gal szintén hasonlóképpen cse­lekedtek. — Melyik búza lesz a győz­tes, melyik vetési módszer? —­­faggatom az agronómusokat. Nem tudok meg azonban sem­mi bizonyosat. Eltérőek a vé­lemények. De majd megfelel erre a föld. Aratás után.. . A BÁRSONYOS-PATAK A KÖZELÉBEN megismer­kedtünk a hagymaduggató új munkásokkal, köztük is főleg Liza nénivel, aki — mint me­sélik — bátor asszony volt vi­lág életében. Egyszer úgy megrázta a milotai jegyzőt, mint hajdan Krisztus a vargát­ . A nedvesorrú írnokot pedig — aki a sárgafogú jegyző menté­sére kelt — csak úgy félkézzel arrébb igazította. Ebből annyi haszon származott az írnok ja­vára, hogy orráról eltűnt a nedvesség. Orrát ugyanis a községháza padlójára stemp­­lizte. De Liza néni —­teljes nevén özvegy Szabó Jánosné — ma­napság is megtoldotta hírét egy nevezetes tettével. Ennek megértéséhez előzetesen azt kell tudni, hogy Liza néni ma­holnap hatvanesztendős lesz, valamint az is hozzátartozik a történethez, hogy valamikor kaszás volt a tarpai uradalom­ban — »a nemjóját annak a vi­lágnak ...« Kévét is villázott a magas osztagok tetejébe, »bár csapott volna beléjük a kénköves istennyila, de még­­inkább a gazdájába, abba a nagyüleprű ...« (de ezt ne tes­sék beleírni az újságba). Ilyenforma bevezetés után kerül szóba azután Liza néni négy élő gyereke, akiket nagy gonddal, fáradsággal felnevelt, kitaníttatott. Az Antal ügyve­zető, a Guszti agronómus, az István Ózdon kocsiirányító, a Jancsi meg a tsz-ben vezető. A szóban forgó fiúknak az a szándékuk, hogy öreg napjaira hadd pihenjen az anyjuk, ne dolgozzék. Ennek ellenére mégis eljött a messzi Szabolcs megyéből, persze a fiai tudta nélkül és leszerződött mun­kára. Tegnap írta meg a címét és most abban reménykedik, hogy talán nem jönnek érte a fiai. — De hiába is jönnének, mert szükség van itt rám — magyarázza. — Nézze, itt van­nak ezek a lányok. Rám bízta őket az anyjuk, nekem kell őr­ködni felettük. Meg tanítani, hogy jól álljon kezükben a szerszám. Még sokáig tart szóval a víg­­kedélyű asszony, mert van idő most a beszélgetésre: meg­akadt a hagymaduggatás. El­fogyott a barázda, a traktort várják immár egy órája, »nem tudni, hol a fenébe kódorog« — így a milotai asszony is hoz­záteszi: — Még este panaszt emelek ezért a­z irodán. Elvégre dolgoz­ni jöttünk, nem igaz? ★ EMLÍTÉSRE ÉRDEMESEK a többi között még Rózsa bácsi kertészmester fejeská­posztái, retkei és paprikái. De a kertészetben nem sokat időz­tünk, mert nagy sietve jött ér­tünk a sertéstenyésztési bri­gádvezető, mondván: »Csudát láthatnak, mert a hízóba fogott sertések ellésre készülődnek.« Lett is ebből kavarodás. Né­mely kanászok a malacokat szidták, amiért így becsapták őket. »Mindeddig örültünk, hogy milyen szép kövérek a malacok, most meg kisült a turpisság«, jegyezte meg vala­ki, de a csudát látni jött tagok végül is megállapították, nincs semmi baj, sőt tiszta haszon az egész. Ezek a malacok a dor­­mándi állami gazdaságból jöt­tek. Ha tudták volna, hogy hasasok, dehogy adják át ne­kik. Ha leellenek, lesz egy csomó malac. Lám, ilyen ha­szonnal jár mások figyelmet­lensége. Ez az eset is a tavaszi örö­mök közé tartozik. De csak az ongai állami gazdaságban. Varga Kandór? TAVASZOD­IK 1 P­ ccUu lakUísír fudóvecek, harisnyák, újfajta tuttuátkcukák A Hódmezővásárhelyi Kö­töttárugyárban műanyag erő-­ sítésű kötött felső ruházati cikk, s több újfajta gyermek­­ruha próbagyártását kezdték meg. Ilyen új cikk a piros, zöld és más divatszínekben készülő, perion szálakkal erő­sített, kártolt gyapjú női puló­ver, amelyből 5000 kerül ki az üzemből a második negyedév­ben. Új gyártmány a nylon sarok- és talperősítéssel ellá­tott »Hóvirág« nevű pamut és műselyem női harisnya. Ebből mintegy 40 000 párat készíte­nek a következő negyedévben. A gyermekeknek kártolt gyapjú mackót, az 1—3 éves kicsinyeknek ugyancsak kár­tolt gyapjú blúzt készítenek rágombolható kék nadrággal. Ezekből is több ezret gyárta­nak a következő negyedévben. Ünnepségek külföldön Bartók születésének 75. évfordulója alkalmából A Román Újságírók Szövet­sége ünnepi estet rendezett Bartók Béla születésének 75.­­ évfordulója alkalmából. A ro­­­­mán újságírók­ házában tartott ünnepségen­­megjelent Pataki I László, a Magyar Népköztár­saság bukaresti nagykövete, valamint a nagykövetség több tagja. A kairói felsőfokú zenei leányiskola ugyancsak meg­emlékezett az évfordulóról. Az emlékünnepségen részt vet az egyiptomi közoktatásügyi mi­nisztérium több vezetője. Ah­med A. Youssef, a miniszté­rium művészeti főosztályának vezetője mondott ünnepi be­szédet. Majd Hernádi Lajos Kossuth-díjas zongoraművész,, aki jelenleg Kairóban tartózk­­­kodik, néhány Bartók-darabot­­ adott elő. Korszerűsítik a G­yapjúmosó- és Finmtextilgyárat A Gyapjúmosó- és Finom­­textilgyár a főváros legrégibb gyapj­úszó vödéinek egyike. A régi üzem korszerűsítésére há­rom és félmillió forintot for­dítottak és április végén már befejeződnek a »fiatalítási« munkák. A korhadt fafödéme­ket vasbetonnal helyettesítik és mind a festődét, mind a mo­sodát korszerűsítik. A festődé­ben csempézik a falakat, így könnyebben lehet majd tisz­tán tartani a műhelyt. Új szovjet hősi emlékművet avatnak Csepelen A csepeli sporttelep mellett levő szovjet katonai temető­ben új szovjet hősi emlékmű­vet állítanak fel. Az emlékmű­vet április 3-án délután 4 óra­kor Baranyai János, Budapest Főváros Tanácsa végrehajtó bizottságának elnökhelyettese adja át Csepel dolgozóinak. Az emlékmű — egy szovjet har­cos szobra — Gyenes Tamás szobrászművész alkotása. Beszámoló két év munkájáról Hasznos volt, sokat tanul­tunk, jó útmutatást kaptunk a­­munkánkhoz — ez volt az­ ál­talános vélemény a Közleke­dési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete győri területi küldött­közgyűlésén. Vajon miért volt eredmé­nyes ez az értekezlet? Minde­nekelőtt azért, mert a területi bizottság az előkészítésében a tömegekre támaszkodott. Több éves munkáról nem könnyű feladat beszámolni. Ez csak akkor sikerülhet, ha kikérik a dolgozók véleményét­­ is. A területi bizottság mély­rehatóan vizsgálta az üze­mi problémákat, figyelem­be vette az üzemi bizott­ságok, szakszervezeti akti­visták és a dolgozók ész­revételeit és tapasztalatait. Ennek tulajdonítható, hogy Horváth Károly elvtárs, a te­rületi bizottság elnöke beszá­molójában sokrétűen, igen éle­sen és a szakszervezet köz­ponti vezetőségének határo­zata alapján tárta­ fel a tenni­valókat. »Kétségtelenül javult a vállalatok termelési munká­ja, a gondoskodás a dolgozóik­ról. De sokkal előbbre járhat­nánk, ha elgondolkozunk a je­lenségeken, ha­­konkrétabb, rendszeresebb a felsőbb szer­vek vezetése« — mondotta. Alaposan felkészültek a kül­döttek is. Érezni lehetett a fel­szólalásokból, hogy nemcsak a saját, hanem az üzemek dolgo­zóinak, a kollektívának a véle­ményét is ismertetik. Azt mondják, a jó előkészítés fél siker a munkában. Ezt bizo­nyítja ez a konferencia is. Az alapos felkészülés a legfőbb feladatokra irányította a­ k­öz­­­­gyűlés figyelmét. Így került a vitában előtérbe a technika fejlesztése, a gazdaságosság, a vezetés kollektivitásának erő­sítése és különösen az, hogy a szakszervezetnek állandó, élő, eleven kapcsolatot kell fenn­tartania a dolgozókkal. Persze nem volt hibamentes ez a küldött­közgyűlés. A­z eredmények mellett kevés szó esett a közleke­dési dolgozók munkakö­rülményeiről, a kollektív szerződések végrehajtásá­ról, feladatairól. Pedig ez elhanyagolt terület, mint ahogy egy-két felszólaló ezt megemlítette. A vita és a választás bizony­ságot tett arról, hogy a küldöt­tek felelősséget éreznek a te­rületi bizottság munkájáért. Határozottan megmondták róla véleményüket és sok javasla­tot tettek. Külön-külön ele­mezték a vezetőségbe javasolt el­­­társak eddigi munkáját, nemcsak jó tulajdonságaikat sorolták el, hanem­­ elvtársia­­san, jóindulatúan mutattál-, meg munkáját-, és egyéniségük hibáit, tanácsot adtak leküz­désükhöz. Az újonnan választott ve­zetőség sok útravalót kapott. A területi bizottságnak most az a feladata, hogy feldol­gozza a tanácskozás tapaszta­latait és újszerűen, követke­zetesen megoldja az itt el­hangzott javaslatokat. Győr, Komárom és Vas megye köz­lekedési üzemeiben sokkal több a munka, mint eddig volt. De megbirkóznak vele. Ezt húzta alá a közgyűlés egyöntetűen: a legfőbb tenni­való most, behozni azt a le­maradást, amit a kemény tél, a havazás és az árvíz okozott. A vitában a többi között felszó­laltak: Gyúró Imre, a szombathelyi 12-es Autójavító V. küldötte, Kovács Ferenc, a tatabányai 67-es AKÖV vb-elnöke, Kiss Ferenc, a tatai 61-es AKÖV küldötte, Müller ,1. a győri AKÖV Igazgatóságának vezetője, Tiborc Jánosné, a szombathelyi BELSPED vb-elnöke, Biró Mihály, a Közlekedési és Szállítási Dolgo­zók Szakszervezetének elnöke. (T. J.) ÚJ VÁROSNEGYEDEK A felszabadulás óta országszerte új házak, új laká­sok tízezrei épültek. És a második ötéves terv során újabb ezer és ezer lakás épül, hogy minél több család­nak biztosítsunk egészséges otthont. Képeink a már fel­épült, a dolgozók által birtokba vett új lakótelepek egy részét mutatják be. A »város peremén« — a nagymúltú munkáskerület­ben, Angyalföldön új városrész épült, a József Attila kertváros. Új házai körülölelik a halhatatlan proletár­költő szobrát. A kedves elnevezésű utcák, a Menyasszony utca, a Vőlegény utca szinte egymásba karolnak, a Mo­soly utca, az Unoka utca, a Fiastyúk utca pedig békés, derűs hangulatot áraszt. És e hangulatot még fokozza, hogy a Fiastyúk utcában, a Béke úti lakótelep folytatá­saként új házak vázai emelkednek már az ég felé. Itt dolgozik az idén Kossuth-díjat kapott híres Macsali Sán­dor kőműves brigádja. Az ő jó munkájuk is hozzájárul ahhoz, hogy ez év júliusától az esztendő végéig folya­matosan több mint ötszáz lakást adhatnak át a beköltö­zőknek. »Autó­város« néven ismert a Csepel Autógyár dolgo­zóinak néhány évvel ezelőtt épült szigetszentmiklósi la­kótelepe. A 13 nagy lakóházból álló várostelepülés 626, főleg kétszobás, néhány egy- és háromszobás összkom­fortos lakást nyújt az itt gyökeret eresztett autógyáriak­nak. A közelmúltban készült el a 8 tantermes iskola és a 40 férőhelyes óvoda. Most épül a 60 férőhelyes böl­csőde. Ma már háromezren laknak a gyárhoz közel fekvő lakótelepen, és a második ötéves terv végére sok száz új család is otthont talál itt. A lakótelep a gyár területén elhasznált gőzzel távfűtéshez, melegvízhez jut majd. A csepeli gyorsvasutat ■ Szigetszentmiklósig vezetik.­­A négy folyó városa« — ahogyan Győrt évszázado­kon át jellemezték — olyan szép új házakkal büszkél­kedhet, mint a képünkön látható Wilhelm Pieck-gyári lakótelep. A város azonban — amelynek környékén a Rába, a Rábca és a Marcal találkozik a Dunával — tovább épül, szépül. A régi utcák alacsony, szürke házait mindenfelé friss, élénk »­színfoltok« tarkítják. Az új építkezések kellékei: pirosló téglahalmok, hófehér me­szesgödrök, farakások formálják e «foltokat«. A Bástya utcában, a Nádorvárosban idén új lakótömböt húznak tető alá. De ez évben felépül a Bercsényi ligeti 16 tantermes általános iskola 6,5 millió forint beruházással. Már idén megkezdik az egyik új lakóház alsó részére tervezett 800 személyes korszerű mozi építését is. Emellett sok-sok millió forintot fordítanak a víz- és gázszolgáltatás bőví­tésére, fejlesztésére, a régi házak felújítására. A Karancs-hegység felé húzódó festői völgy aljában hosszan nyúlik el Salgótarján, Nógrád ipari centruma. Déli részén magasodnak a Tűzhelygyár és az Üveggyár kéményei. Képünk e gyárak melletti új városrészről, az új tavaszra készülő parkról ad pillanatfelvételt, min­t .

Next