Népszava, 1956. március (84. évfolyam, 52-78. sz.)

1956-03-27 / 74. szám

Hírek a török és az osztrák követ bemutatkozó látogatása a Minisztertanács elnökénél Cemal Yesü, a Török Köz­társaság magyarországi rend­kívüli követe és meghatalma­zott minisztere március 26-án bemutatkozó látogatást tett Hegedűs András elvtársnál, a Minisztertanács elnökénél. Dr. Walther Peinsipp, az Osztrák Köztársaság magyar­­országi rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere ugyancsak március 26-án tett bemutatkozó látogatást Hege­dűs András elvtársnál. - o­­— A Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa — a kül­ügyminiszter előterjesztésére — Kálló Irén rendkívüli kö­vetet és meghatalmazott mi­nisztert, a Magyar Népköz­­társaság római követét más területre nyert beosztása miatt e megbízatása alól fel­mentette; Szabó Imre rend­kívüli követet és meghatal­mazott minisztert, a Magyar Népköztársaság argentínai és bolíviai követét e megbízatása alól felmentette és egyidejű­leg megbízta az Olasz Köz­társaság területére kiterjedő hatáskörrel a római követség vezetésével. (MTI) - e - Szovjet katonák ajándéka a mohácsszigeti gyermekeknek Bensőséges ünnepség szín­helye volt vasárnap délután Mohács város tanácsterme. Itt adta át Politajev alezredes a mohácsszigeti árvízkárosult gyermekeknek a hazánkban tartózkodó szovjet tisztek és harcosok ajándékát. - o -— Tízéves a MÁVAG opera­­együttese. Tíz év alatt tizenkét operát mutattak be és összesen körülbelül száz előadást tartot­tak. A MAVAG operaegyüttese most a Kilián György sereg­szemle alkalmából Mascagni: Parasztbecsület című operáját újítja fel. - O ~ Március 29-én és 30-án tartják meg „A szakma legjobb ipari tanútói­" verseny döntött Március 29-én és 30-án tart­ják meg az ipari tanulók szak­mai versenyének országos dön­tőit. A verseny, amelyen az MTH-intézetek legjobb másod­éves esztergályos-, lakatos-, műszerész-, villanyszerelő-, asztalos-, kovács-, öntő- és vá­jártanulói vesznek részt, »A szakma legjobb ipari tanulója« címért folyik. Az eredmény­­hirdetés április 1-én délelőtt 10 órakor lesz a Magyar Nép­hadsereg Színházában. Itt ad­ják át az első három helyezett­nek a DISZ­KV és az MTH el­nökének oklevelét, a »Kiváló tanuló« jelvényt és a pénzju­talmakat. - - ---- 18 millió forintot fordíta­nak az­ idén a mátravidéki szénmedence fejlesztésére. A gyöngyösi Xll-es akna régi osztályozója mellé felépítik az új százvagonos széntérd­őt- Üzembehelyezik az új meddő siklópályát, Petőfi altáron megkezdi működését az osz­tályozó harmadik gépegysége. Megkezdik a XIII-as és a X iv-eg aknák feltárását is. - 0 - Új tanítóképzőt avattak Debrecenben Több mint­­hatmillió forint beruházással épült az új deb­receni tanítóképző intézet. A kétemeletes, 16 tanteremmel, külön zeneteremmel, rajzte­remmel, orvosi rendelővel kor­szerűen berendezett tanítókép­zőt vasárnap ünnepség kereté­ben adták át rendeltetésének. Maróthy Györgyről, a XVII. században élt neves, haladó szellemű debreceni kollégiumi tanárról nevezték el az isko­lát. ats : «» Hűvös idő Verd­-1i időjárás: félkos, 1í év­szakhoz képest hideg idő. Több helyen kisebb havazás, havas esd, esd. Mérsékelt, fzékenként élénkebb délkeleti szél. Várható lig­naS4Saibb nappali hőmérséklet 10-9 fok között. A Duna vízállása hétfő reggel Budapestnél 899 centiméter. A fűtés alapjául szolgál a vár­­ható középhőmérséklet kedden 6-plusz 4 fok között. 4 NÉPSZAVA 1956. március 17. kedd Április 4-re készülnek a Kőbányai Textilművek szövő- és ki­készítő üzemének dolgozói. Berecz István és Klement Erzsébet az egyik dekorációt készítik (Magyar Fotó — Bürger Gertrud felv.) Megkezdődött a munka az átzsújtotta területeken Ezer szekszárdi dolgozott vasárnap a Duna menti községekben Bács megyében az árvizes területek jelentős részéről mér lefolyt a Duna vize, de még mindig több mint 25 000 hold­­nyi vetést, szőlőt és gyümöl­csöst kell megszabadítani a víz­től. A Vízügyi Igazgatóság szakemberei és önkéntes munkaerők százai segítik a víz levezetését. Nagybaracskán és Dunavecsén átvágták a nyári gátat is. Ahol csatornázással nem tudják a vizet levezetni, motoros szivattyúkat állítanak munkába. A szekszárdi városi tanács felhívására vasárnap reggel ezer szekszárdi dolgozó indult az árvízkárosult Duna menti községekbe, hogy társadalmi munkával segítse a romeltaka­rítást és az újjáépítést. A szek­szárdi dolgozókhoz csatlakozott a Paksi Konzervgyár 30 tagú, a Bonyhádi Cipőgyár 70 tagú brigádja. Sivagárdon, Tolnán, Faddon teljes erővel indult meg vasárnap az újjáépítés. Ennek eredményeként rövide­sen újabb családok költözhet­nek vissza otthonukba. A Fővárosi Operettszínház százezer forintos felajánlása A Fővárosi Operettszínház kollektívája százezer forintot ajánlott fel az árvízkárosultak megsegítésére. A színház az Erkel Színházban előadja a Csárdáskirály­nőt, ugyancsak külön előadást tart a Blaha Lujza Színházban is, ezenkí­vül egy nagyszabású éjszakai esztrád­ műsort rendez. Mind­három terven felüli előadáson Az utóbbi két nap alatt 3 965 000 forinttal emelkedett az az összeg, amelyet az üze­mek­, hivatalok, intézmények, termelőszövetkezetek dolgozói, a lakosság különböző rétegei adtak az árvízkárosultak megsegítésére, a szereplők díjtalanul működ­­t­ek közre. A József Attila Színház április 16-án az árvíz­­károsultak megsegítésére a Nagymama című zenés vígjá­tékot adja elő, a Magyar Nemzeti Bankhoz az árvízkárosultak javára. Különösen szép példáját ad­ták együttérzésüknek az Új­laki Téglagyár dolgozói 41 525 forintos, a Szegedi Ruhagyár 38 000 forintos, az Újszegedi Kender és Lenszövő Vállalat 38 548 forintos, a Pécsi Bőr­gyár 34 188 forintos, az Autó­villamossági Felszerelések Gyára 30 000 forintos, a Szom­bathelyi Megyei Kórház 24 400 forintos, a Beloiannisz Hír­adástechnikai gyár 15 177 fo­rintos, az RM Készülék- és Szerszámgépgyár dolgozói 20 450 forintos gyűjtésükkel. Az árvíz sújtotta lakosság megsegítésére befizetett ösz­­szegekkel és a SZOT által fel­ajánlott 5 000 000 forintos ado­mánnyal együtt eddig 11 mil­lió 757 000 forint gyűlt össze. A természeti csapás által károsultak részére gyűjtött pénzbeli és egyéb természet­beni adományok elosztására társadalmi bizottság alakult — Házasságkötő díszterem­ épül a győri városi tanácshá­zán, százezer forint költséggel. A termet ízlésesei­ berendezik s zenegépet is elhelyeznek ben­ne. — Egyetemi hét kezdődött hétfőn Debrecenben az MSZBH ünnepségei során. Az egyetemi héten a többi között kiállítást rendeznek szovjet könyvekből, beszámolókat tartanak a szov­jet diákok életéről.­­ A Nemzeti Színház már­cius 30-án mutatja be dr. Ré­­vay József fordításában és Major Tamás rendezésében Goldoni: Mirandolina című vígjátékát.­­ A budapesti társasági lancvar­seny rendező bizottsága közli, hogy a táncverseny jelentkezési határ­ideje április 2. Jelentkezhetnek mind­azok, akik az elmúlt báli évad fo­lyamán valamely bálon táneversenyt nyertek csárda­, keringő, foxtrott vagy tangó táncokban és ezt meg­felelően igazolják. Jelentkezni lehet a RIÜDOSZ-nál (VI., Gorkij fasor 3S). 11757 OOO forintra emelkedett az árvízkárosultak megsegítésére befizetett összeg A jelentések szerint eddig Budapest lakossága 3 228 000 Baranya megye 270 000 Bátos-Kiskun m­egye 152 001­ Békés megye 271 000 Borsod-Abaúj-Zemplén megye 160 000 Csongrád megye 493 0ol­ Fejér megye 141 000 Győr-Sopron megye 171 000 Hajolú-Bihar megye 180 000 Heves megye 189 000 Komárom megye 85 000 Nógrád megye 149 000 Pitit megye 127 000 Somogy megye 157 000 Szabolcs-Szatmár megye 85 000 Szolnok megye 290 000 Tolna megye 93 000 Vas megye 121 000 Veszprém megye 212 0O0 Zala megye lakossága 1­0 000 összesen tehát eddig 6 757 OOO forintot fizettek be az Orszá­gos Takarékpénztárhoz, illetve KÖNYVESPOLC­ S. Gordon—T. Allan: Egy sebészorvos hősi élete Egy ötszázmilliós nép őrzi emlékezetében tisztelettel, sze­retettel, sírjához hosszú sorok­ban zarándokol leróni háláját, s Jenan­tól Pekingig kórházak, orvosi iskolák egész láncolata viseli nevét. Mi pedig semmit sem tudunk dr. Norman Bethune-ról, a hős orvosról, aki kétszer halt meg. Most hát e könyv megismer­tet vele. Lapjairól egy csodá­latosan gazdag élet bontakozik ki, telve kutatással, küzdelem­mel. Norman Bethune kanadai presbiteriánus tiszteletes és misszionáriusnő gyermeke volt. Sebész lett, részt vett az első világháborúban, majd mint annyi fiatalnak, neki is kicsú­szott lába alól a talaj. Utazott, éle világát szertelenül, fékte­lenül, feszítette a belső tett­­vágy, de nem tudta, hogyan vezesse le. Végül mégis úgyne­vezett divatos orvos lett. S ekkor elébevágott a tüdőbel. Leszámolt az élettel, vissza­vonult egy­ hegyi­szanatórium­ba, lassú halálra készülődött. Itt került kezébe egy orvosi cikk s még gyerekcipőben járó H­tízisebéezetről, Bethune­yi ös­­szetért a halálból. Fél tüdővel, de egészségesen, s­em elégedett meg gyógyulásával, másokat is meg akart menteni. Újra ta­nulni kezdett és hamarosan vi­lághírű tüdősebész lett. De igazi magára találása ak­kor kezdődött, amikor rádöb­bent, hogy a sebész kése nem tudja egyedül meggyógyítani a világ báját, mélyebben, a tár­sadalom felépítésében rejtőzik az. Fokról fokra megértette az összefüggéseket, melyeknek Végső következtetését Úgy von­ta le, hogy elment a fasiszta támadás ellen Védekező spa­nyol köztársaságba. Ezrek és ezrek életét mentette meg a fronton azonnal adott Vérát­ömlesztéssel, melyet előre­­gyűjtött vérrel nagy méretek­ben ő valósított meg először az orvostudományban. Élete utolsó két esztendejét Kínában a forradalmi terüle­teken töltötte, a legendás hírű Nyolcadik és Negyedik Hadse­regben. Hihetetlen nehézségek és fáradalmak között, járni-ol­­vasni nem tudó parasztokkal mintakórházat, kiterjedt egész­ségügyi szolgálatot szervezett. Megtörtént, hogy súlyosabb üt­közet idején 69 óra alatt 15 műtétet hajtott végre ágya­­t­ízben, tábori műtőben egy buddhista templomban. A harc szüneteiben tanított és tan­könyvet írt. S. Gordon és T. Alim, a könyv szerzői rendkívüli pon­­tossággal szedték össze az ada­tokat Bethuneról. Cikkei, ér­tekezései, levelei mellé felje­gyezték ismerősei, munkatár­sai visszaemlékezéseit és igye­keztek szigorúan a lényekhez ragaszkodva, tárgyilagos egy­szerűséggel leírni életét. De ha a tények maguk ennyire hősi, sokoldalú és a szé szóm­a értel­mében fáradhatatlan, lehetet­lent nem ismerő embert jelle­meznek, akkor a tárgyilagos­ságon áttör­ő mély tisztelet és megbecsülés hangja, átforró­sítja az igazság szenvedélye, mely Bethune alakjából, egyé­niségéből árad. Lehetetlen meghatottság nélkül olvasni e könyv fejezeteit, még ott is, ahol kínai elvtársai, bár sze­retettel, de bírálják Bethunet. És amitől az ő munkája elvá­laszthatatlan: az olvasó előtt feltárul a kínai nép nagyszerű harca idegen és saját elnyo­mói ellen. A XX. századi élet­ra­jzi re­gények nagy áradatából min­dig is kimagaslott Lion Feucht­­wanger, a nagy német író egy-egy könyve. Akár a F­la­­vius-regényt, akár az Ál Nérót idézzük emlékezetünk­be, mindegyiküknek sajátos karaktere, aktuális mondani­valója van. S ez az, ami Feuchtwanger műveit élesen megkülönbözteti a lektűrök és best­sellerek egész sorától. Számára a történelem roppant élmény, a múltat ő mindig sa­ját jelenén keresztül fogja fel, éli át. Nem véletlen, hogy his­­torikusi működése leginkább az antifasiszta emigráció idő­szakában bontakozik ki. A tegnap példáját ő mindig po­lemikusan eleveníti fel a hitleri nácizmussal szemben, s a múltban keres párhuzamo­kat s intő jeleket a ma né­metsége számára. Ez a nemes szándék persze nem mindig válhatott valóra, a célhoz sok­szor kevés volt a jóakarat. Jelen és múlt között az anti­fasiszta történelmi regény­irodalom gyakran csak elvon­tan találta meg a kapcsolatot — mint Lukács György épp Feuchtwangerral kapcsolat­ban mutatja ki — s legfőképp a népmozgalmiak ábrázolásá­ban bizonyult erőtlennek. En­nek ellenére azonban a goeth­oszintén szólva kicsit szé­gyenkezünk, hogy Neman Bethunet csak most ismertük meg. Hogy megismertük, azért viszont köszönet illeti meg a szerzőket és a Könyvbarát­­mozgalom szerkesztőit, akik ezzel a jelentős könyvvel indí­tották meg a mozgalom illet­ményköteteinek sorozatát, Begáti Péter belső történelemhamisítással szemben hatásosan őrizte a nagy hagyományokat, s moz­gósítóan tárta fel a tűnt idők tanítását. A Goya-regény eszmeileg és művészileg talán a legtelje­sebb Fyuehtwanger újabb mű­vei közül. A XVIII. század sö­tét Spanyolországé­ba viszi el olvasóját, nyilvánvaló célza­tossággal, a nép elnyomásának korszakába, olyan világot ele­venítve fel, amely szinte a fa­sizmus tébolyától uralt Német­országot fejezi. Alakjait a ha­ladásnak ellenálló, túlélt ural­­kodóosztály tagjai közül vá­lasztja, bemutatja a Bourbon­­udvar minden léhaságát, al­jasságát; leleplezi a Manuel Godoy-féle felkapaszkodott, diktátorságra vágyó törtető­ket, az inkvizíció módszereit, a vallásosság mögé rejtőző pa­­ráznaságot, a politikai intri­kákat. 3 e félelmes és nyo­masztó háttér előtt növeszti nagyra Francisco Goya, a festő figuráját. Francisco Goya részese az udvari világnak,­ a király első festője. Az előkelőkről mintá­zott portréi Hírt, nevet, pénzt biztosítanak a számára. Ez a művész azonban, a »megisme­rés gyötrelmes útját« végig­járva egyre jobban eltávolodik az arisztokráciától s a regény utolsó szakaszában már egy az inkvizícióval dacoló, a spanyol nép minden szenvedését meg­örökítő Goyát látunk, aki öre­gen, süketen, fáradtan, de meg­találta az utat a nagy festé­szethez s a néphez, amelyből jött. Ezt a nagy utat Feuc­hwanger hitelesen, a történelmi tények­hez ragaszkodva ábrázolja. Műve mégsem valami nagy tablóhoz, körképhez hasonlít; minden monumentalitása elle­nére is a leírásában, megjele­nítésében intim s közvetlen. A nehéz témából épp ez for­mál könnyű olvasmányt is, az a bensőségesség és értés, ahogy a kor alakjairól ír. Emberi kö­zelségbe hozza őket, apró, köznapi tulajdonságaikat raj­zolja meg. S ami még érdeke­sebbé teszi ezt a könyvet, hogy benne egy regényes mű­vészettörténet is élet­re kel. Feuchtwanger kiválóan ma­gyaráz meg egy-egy festményt, pompásan találja el egy met­szet, egy portré rejtett mon­danivalóját, értékelt. S­ly­módon is sokat ad olvasójai­nak. A vaskos regényt Vas Ist­ván ültette át magyarra, s er­ről a fordításról külön kell szólni. Vas István kitűnően találta el Feuchwanger stílu­sát, azt a könnyű, hajlékony, szellemesen frivol nyelvet, amelyen az író, minden archai­­zálás nélkül alakjait megszó­laltatja. A fordítónak a ma­gyar szövegből is sikerült száműznie a nehézkességet.­­ Az Új Magyar Könyvkiadó dí­szes köntösben, számos illuszt­rációval tarkítva bocsátotta Útjára a Goyát. Thomas Mann briliáns Feuchtwanger cikké­nek közléséért külön dicséret illeti a lektorokat és szerkeszt­teket. Ungvári Tamás Feuchtwanger: GOYA Kijevi tudósítónk jelentése a Kisfaludy Stróbl kiállításról .* A „MEGELEVENEDETT MÁRVÁNY..." Kijev, március 28. A kijevi Nyugati és Keleti Művészet Múzeuma szinte ost­rom alatt áll. Már régen for­dult meg a múzeum termeiben annyi látogató, mint az utóbbi napokban. A kijeviek most találkoztak össze először a magyar képző­művészet alkotásaival és mondhatom, hogy ez az első ismerkedés is igen nagy hatást gyakorol ránk. Óriási az ér­deklődés szerte a városban a Kisfaludy Stróbl-szobrok iránt. A kiállítási termek mindig zsúfoltak. A látogatókat szem­látomást elragadtatással tölti el a magyar szobrászművész alkotásainak harmóniája és fi­nomsága, a művészi elképzelés mélysége és a kidolgozás tel­jessége. Különösen tetszenek azok a szoborportrék, amelyek meggyőzően és szinte a meg­szólalásig élethűen adják visz­­sza a modell lelki sajátossá­gait és jellemvonásait. Erre célozva D. Galin, az egyik kijevi gyár mechanikusa a többi között ezt írta be előt­tem a kiállítás látogatóköny­vébe: »Ezen a­ kiállításon élet­re kelni láttam a márványt, a bronzot és a fát...« S a »megelevenedett már­vány« szépsége feletti elragad­tatás árad a látogatókönyv többi oldalairól is. Egy kijevi szobrász a többi között ezt jegyzi meg: »Még jónéhányszor el kell jönnöm erre a kiállítás­ra. Hallatlan lelkesítő erőt su­gároznak magukból Kisfaludy Stróbl szobrai és kedvet csi­nálnak a művészi alkotásra.« »Szobrászaink sokat tanulhat­nak ettől a nagy magyar mű­vésztől« — írja J. Horunzsij kijevi geológus és igen meg­hatóan egy fiatal kijevi lány, M. Kozsan sorai. »Kis könyv­táramban, mint különleges ér­téket őrzöm Petőfi Sándor ver­seskötetét. Petőfi költeményei visszhangot keltenek szívem­ben, s végtelenül kedvesek ne­kem. Ma azonban, amik­or megismerkedtem a tehetséges magyar nép még egy kiváló művészének csodálatos alkotá­saival, még gazdagabbnak ér­zem magam...« A kijevi újságok méltató cikkeikben hangoztatják, hogy Kisfaludy Stróbl alkotásaiból sugárzik, mennyire közel áll a művész a néphez, s milyen alkotó erővel törekszik a népért, a magyar és a szovjet népek közötti barátságért mun­kálkodó hősök művészi ábrá­zolására. »Kisfaludy Stróbl művészete — az alkotó, s az alkotásban győztes ember him­nusza« — írja a többi között a »Vecsernij Kijev«. A »Pravda Ukraini«-ben V. Ovcsinnyiko­­va, a kijevi Nyugati és Keleti Művészet Múzeumának igazga­tónője így ír: »Kisfaludy Stróbl jellemvonása az ember és a környező világ iránti szeretet. A háború utáni években a ma­gyar nép hozzá fogott az új élet építéséhez. Ez a nagy je­lentőségű történelmi folyamat visszatükröződik a művész alkotó munkájában.« A művészet nagy összekap­csoló erő emberek és népek között. Kisfaludy Stróbl Zsig­­mond igazi humanista művé­szete elmélyítette a magyar nép iránt érzett szeretetünket és megbecsülésünket. A Kis­faludy Stróbl-kiállítás is egy kötéssel szorosabbra fűzte né­peink elszakíthatatlan barátsá­gát. Oleg Kurin HATÁSKÖR fee, ilu?­ — Mondja kérem, esik még kinn az eső? — Bocsánat, az utcai front nem hozzám tartozik ■

Next