Népszava, 1956. május (84. évfolyam, 104-127. sz.)
1956-05-04 / 104. szám
Tűrhetetlen az újítómozgalom helyzete Kurityánban Kocsis József szabadságot vett ki a kurityáni bányaüzemtől és most Miskolcon, a szénbányászati trösztnél sérelmes újítási ügyét intézi. Segítség helyett Ponciustól Pilátusig küldözgetik, s a tervosztályon (ide igazán nem tartoznak az újítási ügyek!) véletlenül összetalálkozom vele. Elmondta, hogy még a nyáron javasolta: az üzem IV-es telepi gurítójánál körvágat helyett szereljenek be gumiszalagot, amely hatvan szállítómunkást tesz szabaddá. Újítását akkor Urbán József főmérnök jónak találta. De később — miután kivitelezték — elutasította. ..Nehéz eset. Nem tudok így állást foglalni. Majd utánanézek a helyszínen” — válaszolok az újítónak. Az üzemnél az újítási felelős előveszi Kocsis újítását, amelynek záradékául a következő olvasható: „A javaslat nem valósítható meg, mert az üzem a szükséges gumiszalagot nem tudja beszerezni. 1955. június 2. „Orbán József főmérnök” Közben 1936. január 22-én mégis megszerezték és beszerelték az új gumiszalagot. Nem sokkal ezután a főmérnök végleg elutasítja az újítást a következő meglepő indokkal: „Az üzem még a feltárás idején (1954) betervezte a gumiszalagot. 1956. II. 29. Urbán József főmérnök” Hallgassuk meg, mit mond erről a főmérnök? ..Kérem, végül is — az újítástól függetlenül — a tröszt utasítására kellett a gumiszalagot beszerelni.” Az újítás kétségkívül jó, hiszen megvalósították. De akkor miért ámította a főmérnök az újítót, s miért kellett a megoldással a tröszt utasítására várni. Miért nem harcolt a trösztnél a javaslat megvalósításáért? Urbán főmérnök nem kezelte lelkiismeretesen Kocsis újítását s ezért utasította el utólag azzal, hogy már korábban tervbe vették. A dolgozók ebből azt a következtetést vonják le, hogy nem érdemes újítani, az ő szavuk úgysem számít. S ha elgondolásukat mégis valóra váltják, utólag kikiáltják. ..Az üzem már régen betervezte”. Az újítási felelős úgy beszél Pothornyik Adolf vájárról, mint az üzem legjobb újítójáról. Meg sem tudja említeni újításainak számát. „Úgy látszik, van itt eredmény is” — gondolom magamban. Pothornyik azonban lelohaszt. — Huszonnégy újításom közül mindössze egyet fogadtak el: a szállítókötél biztonságos felfüggesztését. Mellesleg szólva előzően a kötél gyakran leesett s egy ízben majdnem agyonütötte az igazgatót. A többi javaslat? Javasolta például, hogy a frontfejtések lég- és szállítóvágatainak keményfa-ácsolatait használják fel a frontfejtések nagy faigényű máglyázásához. Ehhez mindössze egy kis fűrészre lenne szükség a front közelében, amellyel a nagyobb ácsolatokat a kívánt méretekre vághatják. Az újítást mégsem fogadták el, a fűrészt nem szerelték fel s azóta is sok száz köbméter fa megy veszendőbe. A többi újítást a kutatóintézetbe és más felsőbb szervekhez küldözgették a jóváhagyással járó felelősséggel együtt. Néhány hete egyik újítását visszaadták, hogy írja le részletesebben. S miután leírta , elutasították. Az viszont még nem fordult elő, hogy a főmérnök vagy más műszaki vezető leüljön Pothornyik elvtárssal és megbeszélje vele egyik-másik újítását, elgondolását, nem is szólva arról, hogy segítséget nyújtson merész ötleteinek kidolgozásához, megvalósításához. ★ Miközben az újítási ügyekben futkosok, Gecse Sándor, tapasztalt, régi bányász, a kurityáni vájáriskola igazgatóhelyettese megjegyzi, hogy ennél az üzemnél nem érdemes újítani. Miért? Elmondja, hogy még a múlt évben a tanmező feltárásánál egy hosszú meddővágatot hajtottak. Kunsági Sándor igazgató gáncsoskodott, nem vette jó néven a meddő kiszállítását. Egy alkalommal meg is jegyezte: „Egyétek meg a meddőtöket”! — Mit tehettünk? Gondolkoztunk — mondja Gecse elvtárs. — És Molnár Sándorral együtt javasoltuk, hogy a vágattal bukjunk a meddőréteg alá és széntelepben hajtsuk ki a hátralevő 130 métert. „Meddő helyett szenet szállítanátok a külszínre?” kérdezte az igazgató és hitetlenkedett. Mi azonban megcsináltuk. Amikor a nehezén túl voltunk, megtudtam, hogy Kunsági igazgató a saját nevén ötletünket és munkánkat beadta újításnak. Megkérdeztem az igazgatótól, hogyan tehetett ilyet, mire így felelt: „Te úgyse adtad volna be, ezért adtam én be. Majd megfelezzük az összeget.. És Kunsági Sándor nyomban fel is vett 500 forint újítási előleget. Az üzem újításainak egyszemélyi elbírálója, Urbán főmérnök tudott a visszaélésről, mégis aláírta, elfogadta Kunsági igazgató újítását. „Aki előbb beadja az ötletet, azé az újítás” — magyarázza utólag cselekedetét. És az egészben nem lát „különös ügyet”. Pedig ez nagyon is különös. Olyan esetekről másutt is hallani, hogy az igazgató vagy a főmérnök „betársul” egy-egy újításba, mondván, majd segít a kivitelezésnél. S a dolgozó belemegy az ilyen társulásba, mert így jó kezekben véli újítása sorsát. Ez is megengedhetetlen. De Kunsági Sándor esete sokkal felháborítóbb, szabályos lopás, korrupció. Úgy látszik, Kunsági nemcsak a szocialista erkölcs, de általában a becsület szikrájával sem rendelkezik, és egyáltalán nem fél törvényeinktől. Időközben Kunságit — az említett esettől függetlenül — más üzembe, alacsonyabb munkakörbe helyezték. Ez azonban nem mentheti a felelősségrevonástól. Tiszta vizet kell önteni a pohárba. Az ilyen visszaélések, a mindenfelé tapasztalható nemtörődömség, hányavetiség — amelyről az emberek úton-útfélen beszélnek — valósággal megmételyezte az újítómozgalmat és lelohasztotta a dolgozók aktivitását. Pedig a múlt év közepén a párt és a Minisztertanács levele nyomán valóságos újítóláz ütött ki az üzemben. Úgy mondják, még egyes kocsmajárók régi szenvedélyét is elnyomta a jobb megoldások, az új utak keresése. De az idén már csak 15 javaslat futott be ezidáig az újítási irodára__ Vajon véletlennek lehet tekinteni ezek után, hogy a kurityáni üzem jelenleg a tröszt sereghajtója? ★ Az újítási lapok közepén vastag fekete keretben áll: „Ezen kiértékelési iv fontos okmány! Felhívjuk a vele dolgozók (véleményezők, ki- értékelők) figyelmét a 41 1953. M. T. rendelet irányelveire és büntető rendelkezéseire.” Ez- j utál nem a „véleményezők és jó értékelők” figyelmét hívjuk fel a minisztertanácsi rende- letre, hanem a Borsodi Szén-bányászati Trösztét, a Szénbá- lyászati Minisztériumét és a bányász szakszervezetét. A kurityáni bányászok, csakúgy, mint olvasóink, kíváncsian .Várják, milyen intézkedéseket tesznek a fenti szervek, hogy igen és hasonló esetek ne fordulhassanak többé elő az szemben. Kává/*« .Ti175Af r Énete három-négyihillisa megtakarítás a Ruggyantaárugyár gyártmányszerkesztőinek munkája nyomán A Ruggyantaárugyárban három évvel ezelőtt alakult meg a gyártmányszerkesztési osztály, amelynek feladata, hogy tudományosan, matematikai pontossággal kidolgozza a különféle gyártmányok készítésének eljárását. Az osztály eddig már több cikk technológiáját készítette el. Ezzé évente 3—4 millió forintot takarított meg. Ez az összeg nyersanyag-megtakarításból és a gumiabroncsok, köpenyei élettartamának jelentős megnövekedéséből tevődik össze, így ma már az autóbuszköpenyek átlagos használati ideje a korábbi 28 000 helyett 60 000 kilométer. További céljuk, hogy a gumik átlagos felhasználási idejét hatvanezerről százezer kilométerre növeljék. Fogadás Julianna holland királynő születésnapja alkalmából Frederik Willem Craandijk rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a Holland Királyság budapesti követe április 30-án a holland követségen fogadást adottJulianna holland királynő születésnapja alkalmából. A fogadáson megjelent Bognár József külkereskedelmi miniszter, Kárpáti József külügyminiszterhelyettes, Baczoni Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes, a Külügyminisztérium, a Külkereskedelmi Minisztérium több vezető tisztviselője, valamint a gazdasági és a kulturális élet számos képviselője. Részt vett a fogadáson a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. * A MÁSODIK ÖTÉVES TERVRŐL A tájjellegű növények terméshozamát akarjuk elsősorban fokozni Beszélgetés a Csongrád megyei mezőgazdasági igazgatóval Bognár József elvtárs, Csongrád megyei mezőgazdasági igazgató a következőket mondotta munkatársunknak az új ötéves terv irányelveivel kapcsolatban: — A gépesítés terén sokat várunk az új ötéves tervtől. Elsősorban sokkal több univerzál traktorra van szükségünk, hogy a munkának minél több fázisát gépesíthessük. Rendkívül hasznos lenne, ha számos cukorrépaszedő gépet kapnánk a következő öt év folyamán. Már most is csaknem húszezer hold cukorrépát vetettek a megyében az egyénileg dolgozó parasztok és termelőszövetkezetek. Annál inkább szükséges a gépállomány növelése, mert az új ötéves terv során a cukorrépa vetésterülete növekedik. Várjuk a megyében az új négyzetbevető gépeket, krumpliültető és szedő gépeket is. — Csongrád megyében nagy jelentőségű a tájjellegű termelés. Ezeknek a növényeknek hozamát akarjuk elsősorban fokozni. A konyhakertészet különösen Szentesen virágzott hosszú éveken át. Az utóbbi években azonban visszaesett. Most tervbe vesszük, hogy jelentősen fellendítjük, elsősorban úgy, hogy termelőszövetkezeteinket is bekapcsoljuk a primőráru-termesztésbe. A zöldségtermelés termelőszövetkezetek részére nemcsak azért jelentős, mert jövedelmező üzletág, hanem azért is, mert lehetővé teszi a havi előleg rendszeres biztosítását. — Az egész országban, sőt világszerte híres a szegedi fűszerpaprika és a makói hagyma. Mindkét termelési ágat szeretnénk fellendíteni. Az elmúlt években azt tapasztaltuk, hogy a termelőszövetkezetek azért nem kapcsolódtak be eléggé a paprikatermelésbe, mert nagyon munkaigényes. Lényeges segítséget jelentene számunkra, ha a paprika növényápolását vagy a hagyma szedését gépesíteni tudnánk. Állítólag elkészült már a hagymaszedő gép prototípusa, de még mindig nem hozták le Makóra, hogy itt a gyakorlatban kipróbálják. Szükséges, hogy a fűszerpaprika növényápolásának gépesítésére feladatot kapjanak a szakemberek. A makói hagymával kapcsolatban még az a tervünk, hogy a környező községeket is bevonjuk a hagymatermelésbe. Széleskörű propagandát folytatunk, hogy meggyőzzük a községeket, szövetkezeteket a hagymatermelés előnyeiről. Szeretnénk biztosítani hagymából a folyamatos exportot. Az öntözés is nagyot lendít majd megyénkben a mezőgazdasági termelésen. Több ezer holdat kapcsolunk be az ötéves terv során az öntözési hálózatba. Megkezdtük annak a tervnek kidolgozását, hogyan valósíthatjuk meg a legjobb rizs-vetésforgókat. A vetésforgót úgy készítjük el, hogy tág teretadunk a takarmánytermelésnek , így az állatállomány ellátásához is megfelelő takarmányalapot tudunk biztosítani. Óvjuk meg milliárdos értékeinket , lakóházainkat Az ötéves terv irányelveit áthatja a dolgozókról való gondoskodás. Arról is beszél, hogy az előirányzott fejlődést csak a termelékenység emelkedésével és az önköltség csökkentésével érhetjük el. Az önköltségcsökkentés egyik módja, hogy minél több hulladékanyagot használjunk fel, mert ezáltal gyakran importanyagot takaríthatunk meg. Ebben a vonatkozásban úgy érzem, a terv hiányos. A tervelőirányzatnak utalnia kellene arra, hogy a hulladékanyagot felhasználó dolgozót anyagilag is érdekeltté teszi takarékossági törekvésében, ha ez minőségi munkával is párosul. Mert jogos az a kívánság, hogy többet keressen az, aki importanyagot takarít meg és jobb munkát végez. Úgy érzem, hogy a tervnek a szakmunkás-utánképzéssel is részletesebben kellene foglalkoznia. Az irányelv utal erre. De az építőiparral kapcsolatban szükséges kimondani, hogy főleg tetőfedő és bádogos szakmunkásokat kell kiképezni és az ő munkájukhoz fontos anyagokból többet kell tervezni, termeltetni. Mert például csak a mi kerületünkben sok-sok millió forint kár keletkezett abból, hogy nem tudjuk a tetőket időben megjavítani munkáshiány és késedelmes anyagbeszerzés miatt. A csatornák rosszak, a beázás miatt tönkremegy a ház födéme, az ajtók és ablakok megrepednek, lehull a vakolat. Ez nagyon sok ember életét keseríti meg. Az új alkotások létrehozása mellett tehát óvjuk meg milliárdos értékeinket, lakóházainkat. A tervben a felújításra előirányzott három milliárd forint hatalmas összeg. Helyes felhasználását a termelés és a szakmunkásképzés megfelelő tervezésével kell biztosítani. Külön örömmel tölt el, hogy a terv Budapestet önálló egységként tárgyalja. Úgy gondolom, hogy ez a fővárosi tanács önállóságának növekedését jelenti. És a fővárosi tanács tényleg irányítója lesz Budapest ötéves terve megvalósításának. Ez azért is szükséges, mert még a legutóbbi időben is előfordult, hogy a minisztériumok a fővárosi tanács megkerülésével közvetlen adtak utasítást a kerületi tanácsnak. A budapesti lakáshelyzetet ismerve, megelégedéssel olvastam, hogy 38 000 lakást építünk állami erőből az ötéves terv időszakában. Ez azt jelenti, hogy szinte egy újabb kerülettel gyarapodik fővárosunk, hiszen körülbelül annyi ember jut majd új otthonhoz, mint amennyi az ország legnagyobb lakosságú helyi tanácsának, a VIII. kerületi tanács területének lélekszáma. Helyes volna a tanácsok, üzemek, intézmények szervezett összefogása a lakásépítési, akció keretében. Egymást segítő brigádokat szervezhetnénk. Olcsó típustervek készítésével, új nyersanyaglehetőségek feltárásával, újításokkal újabb eredményeket lehetne elérni. És mindent meg kellene tenni annak érdekében, hogy üzemi, hivatali dolgozók minél nagyobb számban építhessenek családi házat. A terv irányelvei utalnak a társadalmi munka jelentőségére. Én szeretném külön kihangsúlyozni, hogy még fokozottabban számítunk a kerület dolgozóinak, az iskolások szüleinek társadalmi segítségére. E segítséggel a tervidőszak alatt az állami támogatáson túl sok iskolát, óvodát tudunk majd rendbehozni. Az elmúlt évek során társadalmi munkával sok kisebb-nagyobb javítást megoldottunk lakóházainkban is. Barabás Bertalanná. _ & VIII. kér, tanács vb-elnöke^*tudnak helyezni. Százezrek nagysz Megkezdődött az építőművészek II. konferenciája Csütörtök délután az Újvárosháza tanácstermében megkezdődött a Magyar Építőművészek Szövetségének II. konferenciája. A magyar építésztársadalom fontos tanácskozásán megjelent Szíjártó Lajos építésügyi miniszter, Lux László építésügyi miniszterhelyettes, Kenyeres Ágnes, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége tudományos és kulturális osztályának helyettes vezetője, Trautmann Rudolf, az Országos Építésügyi Hivatal elnöke, Brutyó János, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke, számos Kossuth-díjas építészünk, egyetemi tanárok, valamint a társművészetek több kiváló képviselője. Weichinger Károly Kossuthdíjasnak, az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem tanárának megnyitó szavai után Major Máté Kossuth-díjas egyetemi tanár, az Akadémia levelező tagja, a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke mondott beszámolót. A beszámoló a többi között megállapítja, hogy az SZKP XX. kongresszusának nagyszerű marxista-leninista megállapításai, valamint a moszkvai építőipari konferencia, az ott elhangzott Hruscsov-beszéd, továbbá az SZKP központi bizottságának és a Szovjetunió minisztertanácsának határozatai, s ennek nyomán a szovjet építőművészek XI. országos kongresszusának nagy jelentőségű megállapításai új irányt mutatnak nemcsak a szovjet, hanem a világ minden szocializmust formáló népe építészetének. Ezután részletesen elemezte építészetünk fejlődését az elmúlt tíz év távlatában. Az elnöki beszámoló után Szendrői Jenő Ybl-díjas tartotta meg főtitkári beszámolóját. Beszédének középpontjában a szerkezet és a forma együttes alakításának problémája állott. Részletesen elemezte a lakástípustervezés kérdéseit, a beszámolt a szövetségnek az építész-továbbképzésben kifejtett munkájáról. A főtitkár nagysikerű beszámolója után a csütörtöki tanácskozás véget ért. Péntek reggel kilenc órakor kerül sor a beszámolók megvitatására! Tizenhatmillió forintos költséggel épül fel Óbuda új orvosi rendelője A második ötéves terv korszerű rendelőintézetet ad Óbuda dolgozóinak. Tizenhatmillió forintos költséggel háromemeletes új rendelőintézet épül a Vörösvári út közepén. Az építkezés megindult, az alapokat kiásták s már a falak felhúzásához is hozzákezdtek. A tervek szerint az ötéves terv második évében fejeződik be az építkezés munkája. Az új háromemeletes, korszerű rendelőintézet a kerület egészségügyi ellátását tökéletesen kielégíti majd. A többi között ortopéd szakrendelésre is jut hely az új intézetben. Jól felszerelt laboratóriumok állnak majd a gyógyítás szolgálatában. Az új rendelőintézetben körzeti orvosi rendelőket is eltudnak helyezni - Szeged, Brno, Ploesti vezetőinek találkozója A szegedi városi tanács végrehajtó bizottsága meghívására a csehszlovákiai Brnóból Josef Kolasek, a helyi tanács vb-elnökének vezetésével és Ploestiből Vidram Joan, a helyi tanács vb-elnökének vezetésével háromtagú csehszloovák, illetve hattagú román küldöttség vett részt a szegedi május 1-i ünnepségeken. A vendégek az elmúlt napokban megnézték Szeged nevezetességeit és tanulmányozták a szegedi tanács munkáját. A három város vezetői elhatározták, hogy minden évben találkozóra gyűlnek össze — felváltva Brnóban, Ploestiben és Szegeden — a baráti kapcsolatok elmélyítése érdekében! ÁLIS. NÉPSZAVA 3 1956. május 9.-péntek