Népszava, 1956. május (84. évfolyam, 104-127. sz.)

1956-05-04 / 104. szám

Tűrhetetlen az újítómozgalom helyzete Kurityánban Kocsis József szabadságot vett ki a kurityáni bánya­üzemtől és most Miskolcon, a szénbányászati trösztnél sé­relmes újítási ügyét intézi. Se­gítség helyett Ponciustól Pi­látusig küldözgetik, s a terv­osztályon (ide igazán nem tartoznak az újítási ügyek!) véletlenül összetalálkozom ve­le. Elmondta, hogy még a nyá­ron javasolta: az üzem IV-es telepi gurítójánál körvágat helyett szereljenek be gumi­szalagot, amely hatvan szállí­tómunkást tesz szabaddá. Újí­tását akkor Urbán József fő­mérnök jónak találta. De ké­sőbb — miután kivitelezték — elutasította. ..Nehéz eset. Nem tudok így állást foglalni. Majd utánanézek a helyszínen” — válaszolok az újítónak. Az üzemnél az újítási felelős előveszi Kocsis újítását, amelynek záradékául a követ­kező olvasható: „A javaslat nem valósítha­tó meg, mert az üzem a szük­séges gumiszalagot nem tudja beszerezni. 1955. június 2. „Orbán József főmérnök” Közben 1936. január 22-én mégis megszerezték és besze­relték az új gumiszalagot. Nem sokkal ezután a főmérnök végleg elutasítja az újítást a következő meglepő indokkal: „Az üzem még a feltárás ide­jén (1954) betervezte a gumi­szalagot. 1956. II. 29. Urbán József főmérnök” Hallgassuk meg, mit mond erről a főmérnök? ..Kérem, vé­gül is — az újítástól függet­lenül — a tröszt utasítására kellett a gumiszalagot besze­relni.” Az újítás kétségkívül jó, hi­szen megvalósították. De ak­kor miért ámította a főmér­nök az újítót, s miért kellett a megoldással a tröszt utasítá­sára várni. Miért nem harcolt a trösztnél a javaslat megva­lósításáért? Urbán főmérnök nem kezelte lelkiismeretesen Kocsis újítását s ezért utasí­totta el utólag azzal, hogy már korábban tervbe vették. A dol­gozók ebből azt a következte­tést vonják le, hogy nem érde­mes újítani, az ő szavuk úgy­sem számít. S ha elgondolásu­kat mégis valóra váltják, utó­lag kikiáltják. ..Az üzem már régen betervezte”. Az újítási felelős úgy beszél Pothornyik Adolf vájárról, mint az üzem legjobb újítójá­ról. Meg sem tudja említeni újításainak számát. „Úgy lát­szik, van itt eredmény is” — gondolom magamban. Pothor­nyik azonban lelohaszt. — Huszonnégy újításom kö­zül mindössze egyet fogadtak el: a szállítókötél biztonságos felfüggesztését. Mellesleg szól­va előzően a kötél gyakran le­esett s egy ízben majdnem agyonütötte az igazgatót. A többi javaslat? Javasol­ta például, hogy a frontfejté­sek lég- és szállítóvágatainak keményfa-ácsolatait használ­ják fel a frontfejtések nagy faigényű máglyázásához. Eh­hez mindössze egy kis fűrészre lenne szükség a front kö­zelében, amellyel a nagyobb ácsolatokat a kívánt méretek­re vághatják. Az újítást még­sem fogadták el, a fűrészt nem szerelték fel s azóta is sok száz köbméter fa megy veszen­dőbe. A többi újítást a kutatóin­tézetbe és más felsőbb szer­vekhez küldözgették a jóváha­gyással járó felelősséggel együtt. Néhány hete egyik újítását visszaadták, hogy ír­ja le részletesebben. S miután leírta , elutasították. Az vi­szont még nem fordult elő, hogy a főmérnök vagy más műszaki vezető leüljön Pot­hornyik elvtárssal és meg­beszélje vele egyik-másik újí­tását, elgondolását, nem is szólva arról, hogy segítséget nyújtson merész ötleteinek ki­dolgozásához, megvalósításá­hoz. ★ Miközben az újítási ügyek­ben futkosok, Gecse Sándor, tapasztalt, régi bányász, a ku­rityáni vájáriskola igazgató­­helyettese megjegyzi, hogy en­nél az üzemnél nem érdemes újítani. Miért? Elmondja, hogy még a múlt évben a tanmező feltárásánál egy hosszú med­dővágatot hajtottak. Kunsági Sándor igazgató gáncsoskodott, nem vette jó néven a meddő kiszállítását. Egy alkalommal meg is jegyezte: „Egyétek meg a meddőtöket”! — Mit tehettünk? Gondol­koztunk — mondja Gecse elv­társ. — És Molnár Sándorral együtt javasoltuk, hogy a vá­gattal bukjunk a meddőréteg alá és széntelepben hajtsuk ki a hátralevő 130 métert. „Meddő helyett szenet szállí­tanátok a külszínre?” kérdez­te az igazgató és hitetlenke­dett. Mi azonban megcsinál­tuk. Amikor a nehezén túl vol­tunk, megtudtam, hogy Kunsá­gi igazgató a saját nevén ötle­tünket és munkánkat beadta újításnak. Megkérdeztem­ az igazgatótól, hogyan tehetett ilyet, mire így felelt: „Te úgyse adtad volna be, ezért adtam én be. Majd megfelez­zük az összeget.. És Kunsági Sándor nyom­ban fel is vett 500 forint újí­tási előleget. Az üzem újításainak egy­személyi elbírálója, Urbán fő­mérnök tudott a visszaélésről, mégis aláírta, elfogadta Kun­sági igazgató újítását. „Aki előbb beadja az ötletet, azé az újítás” — magyarázza utó­lag cselekedetét. És az egész­ben nem lát „különös ügyet”. Pedig ez nagyon is különös. Olyan esetekről másutt is hal­lani, hogy az igazgató vagy a főmérnök „betársul” egy-egy újításba, mondván, majd segít a kivitelezésnél. S a dolgozó belemegy az ilyen társulásba, mert így jó kezekben véli újí­tása sorsát. Ez is megengedhe­tetlen. De Kunsági Sándor esete sokkal felháborítóbb, szabályos lopás, korrupció. Úgy látszik, Kunsági nemcsak a szocialista erkölcs, de álta­lában a becsület szikrájával sem rendelkezik, és egyáltalán nem fél törvényeinktől. Időközben Kunságit — az említett esettől függetlenül — más üzembe, alacsonyabb munkakörbe helyezték. Ez azonban nem mentheti a fe­­lelősségrevonástól. Tiszta vi­zet kell önteni a pohárba. Az ilyen visszaélések, a minden­felé tapasztalható nemtörő­dömség, hányavetiség — amelyről az emberek úton-út­­félen beszélnek — valósággal megmételyezte az újítómozgal­­mat és lelohasztotta a dolgo­zók aktivitását. Pedig a múlt év közepén a párt és a Mi­nisztertanács levele nyomán valóságos újítóláz ütött ki az üzemben. Úgy mondják, még egyes kocsmajárók régi szen­vedélyét is elnyomta a jobb megoldások, az új utak kere­sése. De az idén már csak 15 javaslat futott be ezidáig az újítási irodára__ Vajon­ vé­letlennek lehet tekinteni ezek után, hogy a kurityáni üzem jelenleg a tröszt sereg­hajtója? ★ Az újítási lapok közepén vastag fekete keretben áll:­­ „Ezen kiértékelési iv fontos okmány! Felhívjuk a vele dolgozók (véleményezők, ki-­­ értékelők) figyelmét a 41 1953.­­ M. T. rendelet irányelveire és­­ büntető rendelkezéseire.” Ez- j u­tál nem a „véleményezők és j­ó értékelők” figyelmét hívjuk­­ fel a minisztertanácsi rende- l­etre, hanem a Borsodi Szén-­­­bányászati Trösztét, a Szénbá-­­ lyászati Minisztériumét és a bányász szakszervezetét. A ku­rityáni bányászok, csakúgy, mint olvasóink, kíváncsian .Várják, milyen intézkedéseket tesznek a fenti szervek, hogy igen és hasonló esetek ne for­­dulhassanak többé elő az szemben. Kává/*« .Ti175Af r Énete három-négyihillisa megtakarítás a Ruggyantaárugyár gyártmányszerkesztőinek munkája nyomán A Ruggyantaárugyárban há­rom évvel ezelőtt alakult meg a gyártmányszerkesztési osz­tály, amelynek feladata, hogy tudományosan, matematikai pontossággal kidolgozza a kü­lönféle gyár­tmányok készíté­sének eljárását. Az osztály ed­dig már több cikk technoló­giáját készítette el. Ezzé évente 3—4 millió forintot ta­karított meg. Ez az összeg nyersanyag-megtakarításból és a gumiabroncsok, köpenyei­ élettartamának jelentős meg­növekedéséből tevődik össze, így ma már az autóbuszköpe­nyek átlagos használati ideje a korábbi 28 000 helyett 60 000 kilométer. További céljuk, hogy a gumik átlagos felhasz­nálási idejét hatvanezerről százezer kilométerre növeljék. Fogadás Julianna holland királynő születésnapja alkalmából Frederik Willem Craandijk rendkívüli követ és meghatal­mazott miniszter, a Holland Királyság budapesti követe április 30-án a holland követ­ségen fogadást adott­­Julianna holland királynő születésnap­ja alkalmából. A fogadáson megjelent Bognár József kül­kereskedelmi miniszter, Kár­páti József külügyminiszter­helyettes, Baczoni Jenő kül­kereskedelmi miniszterhe­lyettes, a Külügyminisztérium, a Külkereskedelmi Miniszté­rium több vezető tisztviselője, valamint a gazdasági és a kul­turális élet számos képviselő­je. Részt vett a fogadáson a Budapesten akkreditált dip­lomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. * A MÁSODIK ÖTÉVES TERVRŐL A tájjellegű növények terméshozamát akarjuk elsősorban fokozni Beszélgetés a Csongrád megyei mezőgazdasági igazgatóval Bognár József elvtárs, Csongrád megyei mezőgazda­sági igazgató a következőket mondotta munkatársunknak az új ötéves terv irányelveivel kapcsolatban: — A gépesítés terén sokat várunk az új ötéves tervtől. Elsősorban sokkal több uni­­verzál traktorra van szük­ségünk, hogy a munkának minél több fázisát gépesít­hessük. Rendkívül hasznos lenne, ha számos cukorrépa­­szedő gépet kapnánk a követ­kező öt év­­ folyamán. Már most is csaknem húszezer hold cukorrépát vetettek a megyé­ben az egyénileg dolgozó pa­rasztok és termelőszövetkeze­tek. Annál inkább szükséges a gépállomány növelése, mert az új ötéves terv során a cu­korrépa vetésterülete növeke­dik. Várjuk a megyében az új négyzetbevető gépeket, krumpliültető és szedő gépe­ket is. — Csongrád megyében nagy jelentőségű a tájjellegű terme­lés. Ezeknek a növényeknek hozamát akarjuk elsősorban fokozni. A konyhakertészet különösen Szentesen virág­zott hosszú éveken át. Az utób­bi években azonban vissza­esett. Most tervbe vesszük, hogy jelentősen fellendítjük, elsősorban úgy, hogy termelő­­szövetkezeteinket is bekap­csoljuk a primőráru-termesz­tésbe. A zöldségtermelés ter­melőszövetkezetek részére nemcsak azért jelentős, mert jövedelmező üzletág, hanem azért is, mert lehetővé teszi a havi előleg rendszeres biz­tosítását. — Az egész országban, sőt világszerte híres a szegedi fű­szerpaprika és a makói hagy­ma. Mindkét termelési ágat szeretnénk fellendíteni. Az el­múlt években azt tapasztaltuk, hogy a termelőszövetkezetek azért nem kapcsolódtak be eléggé a paprikatermelésbe, mert nagyon munkaigényes. Lényeges segítséget jelentene számunkra, ha a paprika nö­vényápolását vagy a hagyma szedését gépesíteni tudnánk. Állítólag elkészült már a hagy­maszedő gép prototípusa, de még mindig nem hozták le Makóra, hogy itt a gyakorlat­ban kipróbálják. Szükséges, hogy a fűszerpaprika növény­­ápolásának gépesítésére fel­adatot kapjanak a szakembe­rek. A makói hagymával kap­csolatban még az a tervünk, hogy a környező községeket is bevonjuk a hagymatermelésbe. Széleskörű propagandát foly­tatunk, hogy meggyőzzük a községeket, szövetkezeteket a hagymatermelés előnyeiről. Szeretnénk biztosítani hagy­mából a folyamatos exportot.­­ Az öntözés is nagyot len­dít majd megyénkben a mező­­gazdasági termelésen. Több ezer holdat kapcsolunk be az ötéves terv során az öntözési hálózatba. Megkezdtük annak a tervnek kidolgozását, hogyan valósíthatjuk meg a legjobb rizs-vetésforgókat. A vetésfor­gót úgy készítjük el, hogy tág teret­­adunk a takarmány­termelésnek­ , így az állatállo­mány ellátásához is megfelelő takarmányalapot tudunk biz­tosítani. Óvjuk meg milliárdos értékeinket , lakóházainkat Az ötéves terv irányelveit áthatja a dolgozókról való gondoskodás. Arról is beszél, hogy az előirányzott fejlődést csak a termelékenység emel­kedésével és az önköltség csökkentésével érhetjük el. Az önköltségcsökkentés egyik módja, hogy minél több hul­ladékanyagot használjunk fel, mert ezáltal gyakran import­anyagot takaríthatunk meg. Ebben a vonatkozásban úgy érzem, a terv hiányos. A terv­­előirányzatnak utalnia kelle­ne arra, hogy a hulladékanya­got felhasználó dolgozót anya­gilag is érdekeltté teszi taka­rékossági törekvésében, ha ez minőségi munkával is párosul. Mert jogos az a kívánság, hogy többet keressen az, aki importanyagot takarít meg és jobb munkát végez. Úgy érzem, hogy a tervnek a szakmunkás-utánképzéssel is részletesebben kellene fog­lalkoznia. Az irányelv utal erre. De az építőiparral kap­csolatban szükséges kimon­dani, hogy főleg tetőfedő és bádogos szakmunkásokat kell kiképezni és az ő munkájuk­hoz fontos anyagokból többet kell tervezni, termeltetni. Mert például csak a mi kerü­letünkben sok-sok millió fo­rint kár keletkezett abból,­­ hogy nem tudjuk a tetőket időben megjavítani munkás­­hiány és késedelmes anyag­­beszerzés miatt. A csatornák rosszak, a beázás miatt tönk­remegy a ház födéme, az ajtók és ablakok megrepednek, le­hull a vakolat. Ez nagyon sok ember életét keseríti meg. Az új alkotások létrehozása mellett tehát óvjuk meg mil­liárdos értékeinket, lakóhá­zainkat. A tervben a felújí­tásra előirányzott három mil­liárd forint hatalmas összeg. Helyes felhasználását a ter­melés és a szakmunkásképzés megfelelő tervezésével kell biztosítani. Külön örömmel tölt el, hogy a terv Budapestet ön­álló egységként tárgyalja. Úgy gondolom, hogy ez a fő­városi tanács önállóságának növekedését jelenti. És a fő­városi tanács tényleg irányí­tója lesz Budapest ötéves ter­ve megvalósításának. Ez azért is szükséges, mert még a leg­utóbbi időben is előfordult, hogy a minisztériumok a fő­városi tanács megkerülésével közvetlen adtak utasítást a kerületi tanácsnak. A budapesti lakáshelyzetet ismerve, megelégedéssel olvas­tam, hogy 38 000 lakást épí­tünk állami erőből az ötéves terv időszakában. Ez azt je­lenti, hogy szinte egy újabb kerülettel gyarapodik főváro­sunk, hiszen körülbelül annyi ember jut majd új otthonhoz, mint amennyi az ország leg­nagyobb lakosságú helyi taná­csának, a VIII. kerületi tanács területének lélekszáma. Helyes volna a tanácsok, üzemek, intézmények szerve­zett összefogása a lakásépítési, akció keretében. Egymást se­gítő brigádokat szervezhetnénk. Olcsó típustervek készíté­sével, új nyersanyaglehetősé­gek feltárásával, újításokkal újabb eredményeket lehetne elérni. És mindent meg kelle­ne tenni annak érdekében, hogy üzemi, hivatali dolgozók minél nagyobb számban épít­hessenek családi házat. A terv irányelvei utalnak a társadalmi munka jelentőségé­re. Én szeretném külön ki­hangsúlyozni, hogy még foko­zottabban számítunk a kerület dolgozóinak, az iskolások szü­leinek társadalmi segítségére. E segítséggel a tervidőszak alatt az állami támogatáson túl sok iskolát, óvodát tudunk majd rendbehozni. Az elmúlt évek során társadalmi munká­val sok kisebb-nagyobb javí­tást megoldottunk lakóhá­zainkban is. Barabás Bertalanná. _ & VIII. kér, tanács vb-elnöke^*tudnak­ helyezni. Százezrek nagysz Megkezdődött az építőművészek II. konferenciája Csütörtök délután az Újvá­rosháza tanácstermében meg­kezdődött a Magyar Építőmű­vészek Szövetségének II. kon­ferenciája. A magyar építész­­társadalom fontos tanácskozá­sán megjelent Szíjártó Lajos építésügyi miniszter, Lux László építésügyi miniszterhe­lyettes, Kenyeres Ágnes, a Ma­gyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége tudományos és kul­turális osztályának helyettes vezetője, Trautmann Rudolf, az Országos Építésügyi Hivatal elnöke, Brutyó János, az Épí­tő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke, számos Kossuth-díjas építészünk, egyetemi tanárok, valamint a társművészetek több kiváló képviselője. Weichinger Károly Kossuth­­díjasnak, az Építőipari és Köz­lekedési Műszaki Egyetem ta­nárának megnyitó szavai után Major Máté Kossuth-díjas egyetemi tanár, az Akadémia levelező tagja, a Magyar Épí­tőművészek Szövetségének el­nöke mondott beszámolót. A beszámoló a többi között megállapítja, hogy az SZKP XX. kongresszusának nagy­szerű marxista-leninista meg­állapításai, valamint a moszk­vai építőipari konferencia, az ott elhangzott Hruscsov-be­­széd, továbbá az SZKP köz­ponti bizottságának és a Szov­jetunió minisztertanácsának határozatai, s ennek nyomán a szovjet építőművészek XI. or­szágos kongresszusának nagy jelentőségű megállapításai új irányt mutatnak nemcsak a szovjet, hanem a világ min­den szocializmust formáló né­pe építészetének. Ezután rész­letesen elemezte építészetünk fejlődését az elmúlt tíz év távlatában. Az elnöki beszámoló után Szendrői Jenő Ybl-díjas tar­totta meg főtitkári beszámoló­ját. Beszédének középpontjában a szerkezet és a forma együt­tes alakításának problémája állott. Részletesen elemezte a lakástípustervezés kérdéseit, a beszámolt a szövetségnek az építész-továbbképzésben kifej­tett munkájáról. A főtitkár nagysikerű be­­számolója után a csütörtöki tanácskozás véget ért. Péntek reggel kilenc órakor kerül sor­ a beszámolók megvitatására! Tizenhatmillió forintos költséggel épül fel Óbuda új orvosi rendelője A második ötéves terv kor­szerű rendelőintézetet ad Óbu­da dolgozóinak. Tizenhatmillió forintos költséggel háromeme­letes új rendelőintézet épül a Vörösvári út közepén. Az építkezés megindult, az alapo­kat kiásták s már a falak fel­húzásához is hozzákezdtek. A tervek szerint az ötéves terv második évében fejeződik be az építkezés munkája. Az új háromemeletes, korszerű ren­delőintézet a kerület egészség­­ügyi ellátását tökéletesen ki­elégíti majd. A többi között ortopéd szakrendelésre is jut hely az új intézetben. Jól fel­szerelt laboratóriumok állnak majd a gyógyítás szolgálatá­ban. Az új rendelőintézetben körzeti orvosi rendelőket is el­­tudnak­ helyezni - Szeged, Brno, Ploesti vezetőinek találkozója A szegedi városi tanács vég­rehajtó bizottsága meghívásá­ra a csehszlovákiai Brnóból Josef Kolasek, a helyi tanács vb-elnökének vezetésével és Ploestiből Vidram­ Joan, a he­lyi tanács vb-elnökének veze­­tésével háromtagú csehszloo­vák, illetve hattagú román­ küldöttség vett részt a szegedi május 1-i ünnepségeken. A­ vendégek az elmúlt napokban megnézték Szeged nevezetes­ségeit és tanulmányozták a szegedi tanács munkáját. A három város vezetői elhatá­rozták, hogy minden évben ta­lálkozóra gyűlnek össze — felváltva Brnóban, Ploestiben és Szegeden — a baráti kap­csolatok elmélyítése érdekében! ÁLIS. NÉPSZAVA 3 1956. május 9.-péntek

Next