Népszava, 1956. május (84. évfolyam, 104-127. sz.)

1956-05-15 / 113. szám

(TASZSZ) A Szovjet írószövetség veze­tőségének közleménye: A Szovjet Írószövetség veze­tősége mélységes bánattal és határtalan szívfájdalommal közli, hogy ALEKSZANDR ALEKSZANDROVICS FA­­GYEJEV, a kiváló szovjet író, a Szovjet írószövetség vezető­ségének titkára, aki 1918-ban lépett be a Szovjetunió Kom­munista Pártjába, s a későb­biek során a Szovjetunió Kom­munista Pártja központi bi­zottságának póttagja, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsának küldötte, a Béke-Világtanács Irodájának tagja, a Szovjet Bé­kebizottság elnökségének tagja lett, tragikus módon váratla­nul elhunyt. A Szovjet írószö­vetség vezetősége együttérzését fejezi ki a megboldogult csa­ládjának. A SZOVJET ÍRÓSZÖVETSÉG VEZETŐSÉGE Hasonló közleményt adott ki a Szovjet Békebizottság is. Moszkva, május 14. Orvosi jelentés A. A. Fagy­e­jev betegségéről és haláláról Moszkva, május 14. (TASZSZ) A. A. Fagye­jev éveken át súlyos progresszív alkoholiz­musban szenvedett. Az utóbbi három év alatt a betegség ro­hamai gyakoribbá váltak és szívizom- és májdisztrófia miatt bonyolultabbá váltak. Fagyejevet nemegyszer kezel­ték kórházban és szanatórium­ban. (1954-ben négy hónapig, 1955- ben öt év fél hónapig és 1956- ban két és fél hónapig.) Május 13-án egy újabb ro­ham okozta depresszió állapo­tában A. A. Fagyejev öngyil­kossággal vetett véget életé­nek. Sztrelcsuk T. V. professzor, az orvostudományok doktora Gerascsenko I. V. dr., az orvostudományok kandidátusa Markov A. M. professzor, a szovjet egészségügyi minisztérium IV. osztályának vezetője A francia kormányküldöttség szovjetunióbeli tartózkodásának programja Párizs, május 14. (MTI) Guy Mollet miniszterelnök és Christian Pineau külügyminiszter kedd reggel indul Moszkvába. Az utat az Air France »Armagnac« nevű négymotoros repülőgépén te­szik meg, amely reggel 8.15 órakor indul az orlyi repülőtérről. A mi­niszterelnököt és a külügyminisz­tert közvetlen munkatársain kívül körülbelül húsz újságíró is elkíséri úgy, hogy a repülőgépen hozzávetőleg hatvanan utaz­nak. A miniszterelnököt távollétében Mendes-France helyet­tesíti. A párizsi sajtó közli a láto­gatás programját, amely a kö­vetkezőképpen alakul: Kedden 19 órakor érkezés a moszkvai repülőtérre, majd protokoláris látogatások N. A. Bulganyinnál és V. M. Molo­­t­ovnál. Szerdán 10 órakor tárgyalá­sok, 13 órakor N. A. Bulga­nyin ebédet ad a francia ven­dégek tiszteletére, 16 órakor látogatás a Kremlben, 19,30 órakor a moszkvai Nagy Szín­ház előadása. Csütörtökön 9,30 órakor Guy Mollet és Pineau látogatása Vorosilovnál, 10 órakor diplo­máciai tárgyalások, 12,30 óra­kor a francia könyvkiállítás megnyitása, 16 órakor diplo­máciai tárgyalások, 20 órakor estebéd a francia nagykövet­ségen. Péntek délelőtt tárgyalások, 13.30 órakor a »Normandie Niemen«, a háború alatt a Szov­jetunióban harcolt francia repü­­lőraj hősi halottai emlékművé­nek leleplezése, 16 órától 18 óráig tárgyalások, este fogadás a francia nagykövetségen. Szombat délelőtt tárgyalá­sok, délután Moszkva megte­kintése, 17.30 órakor záróköz­lemény aláírása, 18 órakor Bulganyin fogadása a Kreml­ben, 21 órakor Guy Mollet és Pineau sajtóértekezlete, 23.55 órakor Pineau különvonata Leningrádba utazik. Guy Mollet miniszterelnök vasárnap délelőtt 10 órakor indul vissza­ Párizsba. Pineau külügyminiszter tovább foly­tatja útját Leningrádból Kiev­­be, majd Örményországba és a jövő hét csütörtökéin tér vissza Moszkvába, ahol Molo­tov ebédet ad tiszteletére, majd pénteken indul vissza Francia­­országba. Az SZKP és a Francia Szocialista Párt küldöttségeinek közös közleménye A Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságának meghívására a Francia Szo­cialista Párt­­küldöttsége Pier­re Comminnek, a párt főtit­kárának, a köztársasági ta­nács tagjának vezetésével áp­rilis 28-tól május 14-ig tartóz­kodott a Szovjetunióban. Május 12-én N. A. Bulga­nyin, N. Sz. Hruscsov, L. M. Kaganovics, G. M. Malenkov, A. I. Mikojan, V. M. Molotov, M. G. Pervuhin, M. Z. Sza­­burov, M. A. Szuszlov, az SZKP központi bizottsága el­nökségének tagjai, A. B. Arisz­­tov, L. I. Brezsnyev, J. A. Furceva, D. T. Sepilov, az SZKP központi bizottságának titkárai és a Francia Szocia­lista Párt küldöttségének tag­jai záróbeszélgetést folytat­tak. Kifejezésre juttatták azt a reményüket, hogy a két or­szágban fennálló helyzet érté­kelésénél, valamint a pártok­ban levő különböző eszmei ál­láspontok megvitatásánál mindkét párt maximális fi­gyelmet fordít a tárgyilagos­ságra, tartózkodnak az olyan kölcsönösen igazságtalan ki­rohanásoktól, amelyek ártal­mára válhatnak az elengedhe­tetlenül szükséges kölcsönös megértésnek. A Szovjetunió Kommunista Pártja és a Francia Szocia­lista Párt küldöttségei meg­állapodtak abban, hogy párt­juk központi bizottsága elé terjesztik a két párt közötti érintkezés folytatásának kér­dését.­ Ennek az érintkezésnek a keretében folytatnák az esz­mecserét azokat a kérdéseket illetően, amelyeket felvetettek a moszkvai tárgyalások idején és amelyek érintik Francia­­ország és a Szovjetunió mun­kásosztályának és népeinek létérdekeit. Ezek az érdekek mindenekelőtt a nemzetközi feszültség enyhítéséhez és a béke megszilárdításához fű­ződnek. A beszélgetések baráti lég­körben, a teljes kölcsönös nyíltság szellemében folytak le. Az SZKP központi bizottsága annak az óhajának adott kife­jezést, hogy 50—60 francia szo­cialista munkás töltse szabad­ságát a Szovjetunióban, hogy együttesen üdülhessenek a szovjet dolgozókkal és szemé­lyesen ismerjék meg a szov­jet nép életét. A Francia Szocialista Párt küldöttsége május 14-én eluta­zott Moszkvából. A vnukovói repülőtéren a küldöttség tag­jait D. T. Sepilov és J. A. Furceva, az SZKP központi bi­zottságának titkárai és mások búcsúztatták. D.. T. Sepilov és Pierre Com­­min a repülőtéren beszédet mondott. TITO: Valamennyi jugoszláv rá­dióállomás közvetítette Joszip Broz-Tito jugoszláv köztár­sasági elnök beszédét, amelyet Franciaországból történt meg­érkezésekor a belgrádi pálya­udvar előtti Testvériség és Egység téren egybegyűlt tö­meg előtt mondott. Tito elnök beszédében a töb­bi között ezeket mondotta: —« Meg kell mondanom, hogy Franciaországban törek­véseink megértésre találtak. A francia államférfiakkal foly­tatott megbeszéléseinkben tel­jesen nyíltak voltunk és ők is ilyenek voltak irányunkban. Mi kifejtettük előttük állás­pontjainkat és nézeteinket, ők pedig elmondották nekünk sa­ját álláspontjaikat és nézetei­ket, s arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ezek a néze­tek és álláspontok a leglénye­gesebb kérdésekben meg­egyeznek. Szóba kerültek ott egyes nagyon nagy problémák is. Igen fontos volt számunk­ra, hogy meghalljuk, mi az ő véleményük mind a leszerelés, mind pedig az elmaradott or­szágoknak nyújtandó segély kérdéséről, a kelet-európai or­szágokhoz való viszonyról és más problémákról. Igen kelle­mes volt hallanunk, hogy tel­jes egészében megértették po­litikánkat, a Szovjetunió és más keleti országok iránti vi­szony baráti megjavulásának politikáját. Tito ezután a francia—ju­goszláv kapcsolatokról emlé­kezett meg, majd így folytatta: — Valaki talán azt gondol­ná, azért mentünk Franciaor­szágba, hogy rábeszéljük őket, álljanak el egyes kötelezett­ségeik teljesítésétől. Nem, a francia államférfiak meggyő­ződtek arról, hogy nem voltak ilyen gondolataink, hanem az volt a kívánságunk, hogy nyíl­tan megmondjuk nekik, ismer­jük kötelezettségeiket, tud­juk, mit tehetnek és mit nem tehetnek meg és hogy az olyan kérdésekben, amelyekben né­­­zeteink azonosak, közösen lép-­j jünk fel nemzetközi téren.­­ Franciaországban törekvéseink megértésre találtak ­ Szovjetunióban kibocsátották az 1956. évi állami népgazdaság­­fejlesztési kölcsönt A Szovjetunió miniszterta­nácsa törvényerejű rendeletet adott ki az 1956. évi állami népgazdaságfejlesztési kölcsön kibocsátásáról. A kölcsönt 32 milliárd rubel összegben, húsz évi határidőre bocsátot­ták ki. A. Zverjev pénzügyminisz­ter a kölcsönkibocsátással kap­csolatos cikkét közli a TASZSZ-iroda. A cikk a többi között megállapítja, hogy a Szovjetunió 1956. évi állami költségvetésének bevételi ol­dala 592,7 milliárd, kiadási ol­dala pedig 569,6 milliárd rubel. — Költségvetési bevételeink fontos forrását jelentik az ál­lami kölcsönök jegyzése alap­ján befolyó összegek — álla­pítja meg A. Zverjev. John Gollan lett az angol KP főtitkára Nagy-Britannia Kommunis­ta Pártjának végrehajtó bi­zottsága vasárnap este közle­ményt adott ki, amelyben is­merteti Harry Pollitt, a párt eddigi főtitkárának kérését, hogy egészségi állapotára való tekintettel mentsék fel a fő­titkári teendők alól. A végrehajtó bizottság há­láját nyilvánította Harry Pol­­litt-nak azért a kiváló mun­káért, amelyet 27 éves főtitkár­sága ideje alatt végzett. Wil­­liam Gallachert, a párt eddigi elnökét tiszteletbeli elnökké választották, Harry Pollittot el­nökké és John Gollant a párt főtitkárává. Bécsi tudósítónk telefonjelentése: A kormánypártoknak nem sikerült kiszorítani a parlamentből a baloldali ellenzéket — mondotta Koplenig Bécs utcáit még vasárnap éjszaka is ellepte a Welt am Morgen, a Szocialista Párt hétfői lapja, amelynek első oldalán öles betűkkel a követ­kező cím állt: »Kommunisták nélküli parlamentet.­« Rövid­del ezután köztudomásúvá vált, hogy a jobboldali szocia­listák álma nem valósult meg. Igaz ugyan, hogy a baloldali szocialistákkal közös listán fellépő kommunista jelöltek Bécsen kívül Alsó-Ausztriá­­ban és Burgenlandban is vesz­tettek szavazatokat, a bécsi munkáskerületekben azonban szavazatnövekedést értek el. Most négy helyett három je­löltet küldenek a parlament­be. Azok az erők, amelyek a törvényes határidő előtt egy évvel követelték az új válasz­tások megtartását, arra számí­tottak, hogy sikerül a kom­munistákat a parlamentből ki­zárni. A választási eredmé­nyekkel kapcsolatban az Oszt­rák Kommunista Párt elnöke, Koplenig kijelentette: a kor­mánypártoknak nem sikerült kiszorítani a parlamentből a baloldali ellenzéket. A kom­­munistaellenesség kizárólag a néppártnak használt. Emel­lett a kommunistaellenesség bajnoka, a szocialista Helmer belügyminiszter amiatt pa­naszkodott, hogy a szocialista pártot egyedül hagyták a kommunisták elleni válasz­tási küzdelemben. Az idő előtt kiírt választások további célja az volt, ahogyan ezt az Arbei­ter Zeitung legutóbbi száma írta, hogy a szocialista pártot Ausztria vezető pártjává te­gye. Igaz, hogy a szocialista párt két új mandátummal gazdagodott, de a néppárt nyolc új parlamenti képviselő­helyhez jutott és kétmilliónál több szavazatot kapott. Ez an­nál szembetűnőbb, miután az 1953-as választások alkalmá­val a szocialista párt több szavazattal rendelkezett, mint a néppárt. A mostani ered­mény szoros összefüggésben áll a parlament szélsőjobbol­dali neofasiszta csoportjának szétesésével, akik annak elle­nére, hogy a »szabadság párt« cégére alatt indultak a válasz­tásokon, kilenc mandátumot vesztettek. A szocialista párt az utolsó pillanatban megkí­sérelte a neofasiszta szavaza­tok egy részét megszerezni, ez azonban csak azzal az ered­ménnyel járt, hogy szavazato­kat vesztett, mivel a szocia­lista munkásokat felháborí­totta az a kegyeletsértés, ame­lyet a párt propagandája a fasizmus áldozataival szemben elkövetett. A kommunisták és a balol­dali szocialisták az 1954-es választásokhoz viszonyítva 7425-tel több szavazatot kap­tak és valamennyi munkás­kerületben növelték szavaza­taik számát. Az osztrák választói tör­vényt még a következő is jel­lemzi: amíg egy parlamenti képviselő megválasztásához a néppártnak 24 000 szavazatra, a szocialista pártnak 25 000 szavazatra van szüksége, ad­dig a kommunistáknak 46 000 szavazatra volt szükségük. Fritz Glaubauf * A választások hivatalos végered­ménye: A Néppárt 82 mandátumot szerzett (az előző parlamentben 74 mandá­tuma volt), a szocialisták 75-öt (73), a jobboldali »szabadságliga« 5-öt (14), a kommunisták és baloldali szocialisták tömbje hármat (4). N. A. BULGANYIN VÁLASZAI a Monde című francia lap kérdéseire (Folytatás az 1. oldalról.) Szovjetuniónak a leszerelés kérdésében elfoglalt álláspont­ja közelebb kerüljön egymás­­hoz. Ami a Szovjetuniót illeti, ezen irányelvet követve, min­dent megtesz, hogy elérje e kérdés megoldását. Amint ön is tudja, mi több ízben eléje mentünk a nyugati hatalmak­nak, partnereink azonban min­den alkalommal sietősen visz­­szautasították saját javaslatai­kat, mihelyt mi elfogadtuk azokat. Mindazonáltal, mi a jövőben is állha­tatosan küzde­ni szándékszunk a fegyverzet csökkentéséért, az atomfegyver eltiltásáért és egy hatékony nemzetközi ellenőrzés megte­remtéséért. A leszerelés kérdése és a né­met kérdés különböző problé­mák. A leszerelés kérdése a legsürgősebb, a jelenkori vi­lágpolitika halasztást nem tű­rő kérdése. E kérdés lehető leggyorsabb megoldása min­den nép érdekében áll. Nem helyes, ha az amúgy is bonyolult leszerelés kérdésé­nek megoldását más megoldat­lan nemzetközi kérdések, köz­tük a német kérdés rendezésé­től teszik függővé. Ha ilyen módon járnának el, ez azt je­lentené, hogy további nehézsé­geket támasztanának mind a leszerelés kérdésének megol­dása, mind pedig más nemzet­közi kérdések megoldása szem­pontjából. KÉRDÉS: Néha azt mond­ják, hogy az egymás mellett élés politikáját, amelyet a szovjet kormány támogat, csup­án taktikai meggondo­lások diktálják és ez a poli­tika nem szól hosszú időszak­ra. Mit lehetne mondani ezekről az állításokról? VÁLASZ: Azok, akik úgy próbálják feltüntetni, hogy a különböző társadalmi rend­szerű államok egymás mellett élésének politikája nem hosz­­szú életű és ezt a politikát csu­pán taktikai meggondolások diktálják, azok vagy tudatosan félrevezetik a közvéleményt, vagy maguk tévednek. A békés egymás mellett élés nem elvont, absztrakt fogalom, hanem eleven valóság. Ez az elv alkotja a Szovjetunió és egész sereg más európai és ázsiai állam külpolitikájának alapját. Ez pedig törvénysze­rű, mert a mai körülmények között nincs más kivezető út. Csak két út van: vagy a békés egymás mellett élés, vagy a tör­ténelem legpusztítóbb háború­ja. Harmadik út nincs. Így tehát minden népnek, akár a szocializmus, akár a kapitalizmus viszonyai között él, érdeke, hogy az egymás mellett élés tartós és szilárd legyen. Ebből kiindulva, mi feltételezzük, hogy a különbö­ző társadalmi rendszerű orszá­goknak nem egyszerűen egy­más mellett kell létezniük, hanem tovább kell menniük kapcsolataik megjavítása, a kölcsönös bizalom megszilár­dítása, az együttműködés felé. Azok az elvek, amelyek a területi épség és a szuvereni­tás kölcsönös tiszteletben tar­­tását, a megnemtámadást, az egymás belügyeibe való be nem avatkozást, az egyenjogúságot és a kölcsönös előnyöket, a békés egymás mellett élést és a gazdasági együttműködést mondják ki, a különböző tár­sadalmi rendszerű államok köl­csönös kapcsolatainak a jelen körülmények között legjobb formáját határozzák meg. Ha minden ország csatlakoz­nék ehhez az öt alapelvhez, ez összhangban állna a népek életbevágó érdekeivel és köve­teléseivel. KÉRDÉS: Mint ön is tud­ja, Észak-Afrika problémája Franciaország legfőbb gond­ja. Egyes nehézségeink már rendeződtek, a többi még hátra van. Mit tudna ön mondani ezekről a problé­mákról? VÁLASZ: Mi őszintén üdvö­zöltük a tuniszi és a marokkói kérdés megoldását, amely tár­gyalások útján jött létre. Tu­nisz és Marokkó függetlensé­gének kikiáltásával kapcsolat­ban a szovjet kormány kedve­zően értékelte a francia kor­mánynak ezt a lépését, amelyet a béke, valamint a Francia­­ország, Tunisz és Marokkó né­pei közötti barátság szelleme hatott át. Ami az algériai kérdést ille­ti, mi jól ismerjük e kérdés bonyolultságát. Meggyőződé­sünk azonban, hogy ezt a kér­dést is rendezni lehet békés úton és erre a kérdésre is megtalálják majd a megoldást. KÉRDÉS: Hogyan látja ön Franciaország és a Szovjet­unió kereskedelmi és kultu­rális kapcsolatainak távla­tait? VÁLASZ: Az országok ke­reskedelemi és kulturális kap­csolatainak fejlesztése a béke fenntartásának és megszilár­dításának fontos feltétele. A Szovjetuniónak és Francia­­országnak nagy lehetőségei vannak arra, hogy kereskedel­mi és kulturális kapcsolatai erősödjenek és bővüljenek. Ezeket a lehetőségeket való­sággá kell változtatni. A szovjet kormány hajlandó lenne a francia—szovjet ke­reskedelmi kapcsolatok jelen­tős bővítésére hosszúlejáratú egyezmények alapján, az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök feltételének betartá­sával, mindennemű megkü­lönböztetés kizárásával. Véle­ményünk szerint a kereskede­lemre nagy szerep vár a nem­zetközi együttműködés kiszéle­sítésében. Ami a kulturális kapcsolato­kat illeti, ezek fejlesztéséhez francia—szovjet vonatkozás­ban különösen kedvező a talaj. A szovjet dolgozók ismerik és becsülik a francia nép gazdag kultúráját. Amennyire én is­merem, a franciák szintén nagy érdeklődést tanúsítanak a mi kultúránk iránt, így te­hát a feladat az, hogy minden vonalon elősegítsük a kulturá­lis kapcsolatok kölcsönös fej­lődését. Ez egyaránt szolgálja Franciaország és a Szovjetunió érdekeit. II Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének távirata A CSEHSZLOVÁK KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK Prága, Drága Elvtársak! Pártunk és egész dolgozó népünk nevében forró kommu­nista üdvözletünket küldjük a Csehszlovák Kommunista Párt megalakulásának 35. évfordulója alkalmából. A csehszlovák kommunisták a kommunista párt megala­kulása óta kemény, áldozatos harcot vívtak Csehszlovákia né­peinek jogaiért, hazájuk függetlenségéért és a békéért. A Csehszlovák Kommunista Párt ma újabb nagy harcokra vezeti a dolgozó népet: a béke megvédésére, az ötéves tervek teljesítésére, a szocializmus felépítésére. Ehhez a harchoz kívánunk az elvtársaknak teljes sikert. Forró kommunista üdvözlettel: a MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA KÖZPONTI VEZETŐSÉGE /

Next