Népszava, 1956. május (84. évfolyam, 104-127. sz.)
1956-05-15 / 113. szám
(TASZSZ) A Szovjet írószövetség vezetőségének közleménye: A Szovjet Írószövetség vezetősége mélységes bánattal és határtalan szívfájdalommal közli, hogy ALEKSZANDR ALEKSZANDROVICS FAGYEJEV, a kiváló szovjet író, a Szovjet írószövetség vezetőségének titkára, aki 1918-ban lépett be a Szovjetunió Kommunista Pártjába, s a későbbiek során a Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságának póttagja, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldötte, a Béke-Világtanács Irodájának tagja, a Szovjet Békebizottság elnökségének tagja lett, tragikus módon váratlanul elhunyt. A Szovjet írószövetség vezetősége együttérzését fejezi ki a megboldogult családjának. A SZOVJET ÍRÓSZÖVETSÉG VEZETŐSÉGE Hasonló közleményt adott ki a Szovjet Békebizottság is. Moszkva, május 14. Orvosi jelentés A. A. Fagyejev betegségéről és haláláról Moszkva, május 14. (TASZSZ) A. A. Fagyejev éveken át súlyos progresszív alkoholizmusban szenvedett. Az utóbbi három év alatt a betegség rohamai gyakoribbá váltak és szívizom- és májdisztrófia miatt bonyolultabbá váltak. Fagyejevet nemegyszer kezelték kórházban és szanatóriumban. (1954-ben négy hónapig, 1955- ben öt év fél hónapig és 1956- ban két és fél hónapig.) Május 13-án egy újabb roham okozta depresszió állapotában A. A. Fagyejev öngyilkossággal vetett véget életének. Sztrelcsuk T. V. professzor, az orvostudományok doktora Gerascsenko I. V. dr., az orvostudományok kandidátusa Markov A. M. professzor, a szovjet egészségügyi minisztérium IV. osztályának vezetője A francia kormányküldöttség szovjetunióbeli tartózkodásának programja Párizs, május 14. (MTI) Guy Mollet miniszterelnök és Christian Pineau külügyminiszter kedd reggel indul Moszkvába. Az utat az Air France »Armagnac« nevű négymotoros repülőgépén teszik meg, amely reggel 8.15 órakor indul az orlyi repülőtérről. A miniszterelnököt és a külügyminisztert közvetlen munkatársain kívül körülbelül húsz újságíró is elkíséri úgy, hogy a repülőgépen hozzávetőleg hatvanan utaznak. A miniszterelnököt távollétében Mendes-France helyettesíti. A párizsi sajtó közli a látogatás programját, amely a következőképpen alakul: Kedden 19 órakor érkezés a moszkvai repülőtérre, majd protokoláris látogatások N. A. Bulganyinnál és V. M. Molotovnál. Szerdán 10 órakor tárgyalások, 13 órakor N. A. Bulganyin ebédet ad a francia vendégek tiszteletére, 16 órakor látogatás a Kremlben, 19,30 órakor a moszkvai Nagy Színház előadása. Csütörtökön 9,30 órakor Guy Mollet és Pineau látogatása Vorosilovnál, 10 órakor diplomáciai tárgyalások, 12,30 órakor a francia könyvkiállítás megnyitása, 16 órakor diplomáciai tárgyalások, 20 órakor estebéd a francia nagykövetségen. Péntek délelőtt tárgyalások, 13.30 órakor a »Normandie Niemen«, a háború alatt a Szovjetunióban harcolt francia repülőraj hősi halottai emlékművének leleplezése, 16 órától 18 óráig tárgyalások, este fogadás a francia nagykövetségen. Szombat délelőtt tárgyalások, délután Moszkva megtekintése, 17.30 órakor záróközlemény aláírása, 18 órakor Bulganyin fogadása a Kremlben, 21 órakor Guy Mollet és Pineau sajtóértekezlete, 23.55 órakor Pineau különvonata Leningrádba utazik. Guy Mollet miniszterelnök vasárnap délelőtt 10 órakor indul vissza Párizsba. Pineau külügyminiszter tovább folytatja útját Leningrádból Kievbe, majd Örményországba és a jövő hét csütörtökéin tér vissza Moszkvába, ahol Molotov ebédet ad tiszteletére, majd pénteken indul vissza Franciaországba. Az SZKP és a Francia Szocialista Párt küldöttségeinek közös közleménye A Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságának meghívására a Francia Szocialista Pártküldöttsége Pierre Comminnek, a párt főtitkárának, a köztársasági tanács tagjának vezetésével április 28-tól május 14-ig tartózkodott a Szovjetunióban. Május 12-én N. A. Bulganyin, N. Sz. Hruscsov, L. M. Kaganovics, G. M. Malenkov, A. I. Mikojan, V. M. Molotov, M. G. Pervuhin, M. Z. Szaburov, M. A. Szuszlov, az SZKP központi bizottsága elnökségének tagjai, A. B. Arisztov, L. I. Brezsnyev, J. A. Furceva, D. T. Sepilov, az SZKP központi bizottságának titkárai és a Francia Szocialista Párt küldöttségének tagjai záróbeszélgetést folytattak. Kifejezésre juttatták azt a reményüket, hogy a két országban fennálló helyzet értékelésénél, valamint a pártokban levő különböző eszmei álláspontok megvitatásánál mindkét párt maximális figyelmet fordít a tárgyilagosságra, tartózkodnak az olyan kölcsönösen igazságtalan kirohanásoktól, amelyek ártalmára válhatnak az elengedhetetlenül szükséges kölcsönös megértésnek. A Szovjetunió Kommunista Pártja és a Francia Szocialista Párt küldöttségei megállapodtak abban, hogy pártjuk központi bizottsága elé terjesztik a két párt közötti érintkezés folytatásának kérdését. Ennek az érintkezésnek a keretében folytatnák az eszmecserét azokat a kérdéseket illetően, amelyeket felvetettek a moszkvai tárgyalások idején és amelyek érintik Franciaország és a Szovjetunió munkásosztályának és népeinek létérdekeit. Ezek az érdekek mindenekelőtt a nemzetközi feszültség enyhítéséhez és a béke megszilárdításához fűződnek. A beszélgetések baráti légkörben, a teljes kölcsönös nyíltság szellemében folytak le. Az SZKP központi bizottsága annak az óhajának adott kifejezést, hogy 50—60 francia szocialista munkás töltse szabadságát a Szovjetunióban, hogy együttesen üdülhessenek a szovjet dolgozókkal és személyesen ismerjék meg a szovjet nép életét. A Francia Szocialista Párt küldöttsége május 14-én elutazott Moszkvából. A vnukovói repülőtéren a küldöttség tagjait D. T. Sepilov és J. A. Furceva, az SZKP központi bizottságának titkárai és mások búcsúztatták. D.. T. Sepilov és Pierre Commin a repülőtéren beszédet mondott. TITO: Valamennyi jugoszláv rádióállomás közvetítette Joszip Broz-Tito jugoszláv köztársasági elnök beszédét, amelyet Franciaországból történt megérkezésekor a belgrádi pályaudvar előtti Testvériség és Egység téren egybegyűlt tömeg előtt mondott. Tito elnök beszédében a többi között ezeket mondotta: —« Meg kell mondanom, hogy Franciaországban törekvéseink megértésre találtak. A francia államférfiakkal folytatott megbeszéléseinkben teljesen nyíltak voltunk és ők is ilyenek voltak irányunkban. Mi kifejtettük előttük álláspontjainkat és nézeteinket, ők pedig elmondották nekünk saját álláspontjaikat és nézeteiket, s arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ezek a nézetek és álláspontok a leglényegesebb kérdésekben megegyeznek. Szóba kerültek ott egyes nagyon nagy problémák is. Igen fontos volt számunkra, hogy meghalljuk, mi az ő véleményük mind a leszerelés, mind pedig az elmaradott országoknak nyújtandó segély kérdéséről, a kelet-európai országokhoz való viszonyról és más problémákról. Igen kellemes volt hallanunk, hogy teljes egészében megértették politikánkat, a Szovjetunió és más keleti országok iránti viszony baráti megjavulásának politikáját. Tito ezután a francia—jugoszláv kapcsolatokról emlékezett meg, majd így folytatta: — Valaki talán azt gondolná, azért mentünk Franciaországba, hogy rábeszéljük őket, álljanak el egyes kötelezettségeik teljesítésétől. Nem, a francia államférfiak meggyőződtek arról, hogy nem voltak ilyen gondolataink, hanem az volt a kívánságunk, hogy nyíltan megmondjuk nekik, ismerjük kötelezettségeiket, tudjuk, mit tehetnek és mit nem tehetnek meg és hogy az olyan kérdésekben, amelyekben nézeteink azonosak, közösen lép-j jünk fel nemzetközi téren. Franciaországban törekvéseink megértésre találtak Szovjetunióban kibocsátották az 1956. évi állami népgazdaságfejlesztési kölcsönt A Szovjetunió minisztertanácsa törvényerejű rendeletet adott ki az 1956. évi állami népgazdaságfejlesztési kölcsön kibocsátásáról. A kölcsönt 32 milliárd rubel összegben, húsz évi határidőre bocsátották ki. A. Zverjev pénzügyminiszter a kölcsönkibocsátással kapcsolatos cikkét közli a TASZSZ-iroda. A cikk a többi között megállapítja, hogy a Szovjetunió 1956. évi állami költségvetésének bevételi oldala 592,7 milliárd, kiadási oldala pedig 569,6 milliárd rubel. — Költségvetési bevételeink fontos forrását jelentik az állami kölcsönök jegyzése alapján befolyó összegek — állapítja meg A. Zverjev. John Gollan lett az angol KP főtitkára Nagy-Britannia Kommunista Pártjának végrehajtó bizottsága vasárnap este közleményt adott ki, amelyben ismerteti Harry Pollitt, a párt eddigi főtitkárának kérését, hogy egészségi állapotára való tekintettel mentsék fel a főtitkári teendők alól. A végrehajtó bizottság háláját nyilvánította Harry Pollitt-nak azért a kiváló munkáért, amelyet 27 éves főtitkársága ideje alatt végzett. William Gallachert, a párt eddigi elnökét tiszteletbeli elnökké választották, Harry Pollittot elnökké és John Gollant a párt főtitkárává. Bécsi tudósítónk telefonjelentése: A kormánypártoknak nem sikerült kiszorítani a parlamentből a baloldali ellenzéket — mondotta Koplenig Bécs utcáit még vasárnap éjszaka is ellepte a Welt am Morgen, a Szocialista Párt hétfői lapja, amelynek első oldalán öles betűkkel a következő cím állt: »Kommunisták nélküli parlamentet.« Röviddel ezután köztudomásúvá vált, hogy a jobboldali szocialisták álma nem valósult meg. Igaz ugyan, hogy a baloldali szocialistákkal közös listán fellépő kommunista jelöltek Bécsen kívül Alsó-Ausztriában és Burgenlandban is vesztettek szavazatokat, a bécsi munkáskerületekben azonban szavazatnövekedést értek el. Most négy helyett három jelöltet küldenek a parlamentbe. Azok az erők, amelyek a törvényes határidő előtt egy évvel követelték az új választások megtartását, arra számítottak, hogy sikerül a kommunistákat a parlamentből kizárni. A választási eredményekkel kapcsolatban az Osztrák Kommunista Párt elnöke, Koplenig kijelentette: a kormánypártoknak nem sikerült kiszorítani a parlamentből a baloldali ellenzéket. A kommunistaellenesség kizárólag a néppártnak használt. Emellett a kommunistaellenesség bajnoka, a szocialista Helmer belügyminiszter amiatt panaszkodott, hogy a szocialista pártot egyedül hagyták a kommunisták elleni választási küzdelemben. Az idő előtt kiírt választások további célja az volt, ahogyan ezt az Arbeiter Zeitung legutóbbi száma írta, hogy a szocialista pártot Ausztria vezető pártjává tegye. Igaz, hogy a szocialista párt két új mandátummal gazdagodott, de a néppárt nyolc új parlamenti képviselőhelyhez jutott és kétmilliónál több szavazatot kapott. Ez annál szembetűnőbb, miután az 1953-as választások alkalmával a szocialista párt több szavazattal rendelkezett, mint a néppárt. A mostani eredmény szoros összefüggésben áll a parlament szélsőjobboldali neofasiszta csoportjának szétesésével, akik annak ellenére, hogy a »szabadság párt« cégére alatt indultak a választásokon, kilenc mandátumot vesztettek. A szocialista párt az utolsó pillanatban megkísérelte a neofasiszta szavazatok egy részét megszerezni, ez azonban csak azzal az eredménnyel járt, hogy szavazatokat vesztett, mivel a szocialista munkásokat felháborította az a kegyeletsértés, amelyet a párt propagandája a fasizmus áldozataival szemben elkövetett. A kommunisták és a baloldali szocialisták az 1954-es választásokhoz viszonyítva 7425-tel több szavazatot kaptak és valamennyi munkáskerületben növelték szavazataik számát. Az osztrák választói törvényt még a következő is jellemzi: amíg egy parlamenti képviselő megválasztásához a néppártnak 24 000 szavazatra, a szocialista pártnak 25 000 szavazatra van szüksége, addig a kommunistáknak 46 000 szavazatra volt szükségük. Fritz Glaubauf * A választások hivatalos végeredménye: A Néppárt 82 mandátumot szerzett (az előző parlamentben 74 mandátuma volt), a szocialisták 75-öt (73), a jobboldali »szabadságliga« 5-öt (14), a kommunisták és baloldali szocialisták tömbje hármat (4). N. A. BULGANYIN VÁLASZAI a Monde című francia lap kérdéseire (Folytatás az 1. oldalról.) Szovjetuniónak a leszerelés kérdésében elfoglalt álláspontja közelebb kerüljön egymáshoz. Ami a Szovjetuniót illeti, ezen irányelvet követve, mindent megtesz, hogy elérje e kérdés megoldását. Amint ön is tudja, mi több ízben eléje mentünk a nyugati hatalmaknak, partnereink azonban minden alkalommal sietősen viszszautasították saját javaslataikat, mihelyt mi elfogadtuk azokat. Mindazonáltal, mi a jövőben is állhatatosan küzdeni szándékszunk a fegyverzet csökkentéséért, az atomfegyver eltiltásáért és egy hatékony nemzetközi ellenőrzés megteremtéséért. A leszerelés kérdése és a német kérdés különböző problémák. A leszerelés kérdése a legsürgősebb, a jelenkori világpolitika halasztást nem tűrő kérdése. E kérdés lehető leggyorsabb megoldása minden nép érdekében áll. Nem helyes, ha az amúgy is bonyolult leszerelés kérdésének megoldását más megoldatlan nemzetközi kérdések, köztük a német kérdés rendezésétől teszik függővé. Ha ilyen módon járnának el, ez azt jelentené, hogy további nehézségeket támasztanának mind a leszerelés kérdésének megoldása, mind pedig más nemzetközi kérdések megoldása szempontjából. KÉRDÉS: Néha azt mondják, hogy az egymás mellett élés politikáját, amelyet a szovjet kormány támogat, csupán taktikai meggondolások diktálják és ez a politika nem szól hosszú időszakra. Mit lehetne mondani ezekről az állításokról? VÁLASZ: Azok, akik úgy próbálják feltüntetni, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok egymás mellett élésének politikája nem hoszszú életű és ezt a politikát csupán taktikai meggondolások diktálják, azok vagy tudatosan félrevezetik a közvéleményt, vagy maguk tévednek. A békés egymás mellett élés nem elvont, absztrakt fogalom, hanem eleven valóság. Ez az elv alkotja a Szovjetunió és egész sereg más európai és ázsiai állam külpolitikájának alapját. Ez pedig törvényszerű, mert a mai körülmények között nincs más kivezető út. Csak két út van: vagy a békés egymás mellett élés, vagy a történelem legpusztítóbb háborúja. Harmadik út nincs. Így tehát minden népnek, akár a szocializmus, akár a kapitalizmus viszonyai között él, érdeke, hogy az egymás mellett élés tartós és szilárd legyen. Ebből kiindulva, mi feltételezzük, hogy a különböző társadalmi rendszerű országoknak nem egyszerűen egymás mellett kell létezniük, hanem tovább kell menniük kapcsolataik megjavítása, a kölcsönös bizalom megszilárdítása, az együttműködés felé. Azok az elvek, amelyek a területi épség és a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartását, a megnemtámadást, az egymás belügyeibe való be nem avatkozást, az egyenjogúságot és a kölcsönös előnyöket, a békés egymás mellett élést és a gazdasági együttműködést mondják ki, a különböző társadalmi rendszerű államok kölcsönös kapcsolatainak a jelen körülmények között legjobb formáját határozzák meg. Ha minden ország csatlakoznék ehhez az öt alapelvhez, ez összhangban állna a népek életbevágó érdekeivel és követeléseivel. KÉRDÉS: Mint ön is tudja, Észak-Afrika problémája Franciaország legfőbb gondja. Egyes nehézségeink már rendeződtek, a többi még hátra van. Mit tudna ön mondani ezekről a problémákról? VÁLASZ: Mi őszintén üdvözöltük a tuniszi és a marokkói kérdés megoldását, amely tárgyalások útján jött létre. Tunisz és Marokkó függetlenségének kikiáltásával kapcsolatban a szovjet kormány kedvezően értékelte a francia kormánynak ezt a lépését, amelyet a béke, valamint a Franciaország, Tunisz és Marokkó népei közötti barátság szelleme hatott át. Ami az algériai kérdést illeti, mi jól ismerjük e kérdés bonyolultságát. Meggyőződésünk azonban, hogy ezt a kérdést is rendezni lehet békés úton és erre a kérdésre is megtalálják majd a megoldást. KÉRDÉS: Hogyan látja ön Franciaország és a Szovjetunió kereskedelmi és kulturális kapcsolatainak távlatait? VÁLASZ: Az országok kereskedelemi és kulturális kapcsolatainak fejlesztése a béke fenntartásának és megszilárdításának fontos feltétele. A Szovjetuniónak és Franciaországnak nagy lehetőségei vannak arra, hogy kereskedelmi és kulturális kapcsolatai erősödjenek és bővüljenek. Ezeket a lehetőségeket valósággá kell változtatni. A szovjet kormány hajlandó lenne a francia—szovjet kereskedelmi kapcsolatok jelentős bővítésére hosszúlejáratú egyezmények alapján, az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök feltételének betartásával, mindennemű megkülönböztetés kizárásával. Véleményünk szerint a kereskedelemre nagy szerep vár a nemzetközi együttműködés kiszélesítésében. Ami a kulturális kapcsolatokat illeti, ezek fejlesztéséhez francia—szovjet vonatkozásban különösen kedvező a talaj. A szovjet dolgozók ismerik és becsülik a francia nép gazdag kultúráját. Amennyire én ismerem, a franciák szintén nagy érdeklődést tanúsítanak a mi kultúránk iránt, így tehát a feladat az, hogy minden vonalon elősegítsük a kulturális kapcsolatok kölcsönös fejlődését. Ez egyaránt szolgálja Franciaország és a Szovjetunió érdekeit. II Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének távirata A CSEHSZLOVÁK KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK Prága, Drága Elvtársak! Pártunk és egész dolgozó népünk nevében forró kommunista üdvözletünket küldjük a Csehszlovák Kommunista Párt megalakulásának 35. évfordulója alkalmából. A csehszlovák kommunisták a kommunista párt megalakulása óta kemény, áldozatos harcot vívtak Csehszlovákia népeinek jogaiért, hazájuk függetlenségéért és a békéért. A Csehszlovák Kommunista Párt ma újabb nagy harcokra vezeti a dolgozó népet: a béke megvédésére, az ötéves tervek teljesítésére, a szocializmus felépítésére. Ehhez a harchoz kívánunk az elvtársaknak teljes sikert. Forró kommunista üdvözlettel: a MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA KÖZPONTI VEZETŐSÉGE /