Népszava, 1956. szeptember (84. évfolyam, 206-231. sz.)
1956-09-12 / 215. szám
Három és félóra regénye: Hogyan jutottam be a Belügyminisztériumba? — Mit gondol, hogyan jutottam be a Belügyminisztériumba? — kérdezte tőlem V. Z.-né, az egyik társadalmi egyesület munkatársa. — Biztosan nagyon nehezen— feleltem, ismerve egyes minisztériumok hermetikus elzárkózottságát. Ám amit V.-né elmesélt, minden elképzelésemet felülmúlta. Péntek délután felhívta Pásztor elvtársat, a Belügyminisztérium útlevélosztályának csoportvezetőjét és közölte, hogy hivatalos megbízás alapján egy hivatalos ügyet szeretne vele megbeszélni. Pásztor azt felelte: menjen be hozzá. Másnap, szombaton tíz óra után néhány perccel megjelent a Belügyminisztérium tudakozója előtt. Az ott szolgálatot tevő rendőr feltette a szokásos kérdést: milyen ügyben, kihez? Személyi igazolványt kért és kapott. V.-né 25 percig ült a tudakozóban, majd türelmét vesztve megkérdezte a rendőrtől, mi újság. — Ja, maga a Pásztorhoz megy? Én a Pintérhez adtam be a kérését. Újabb húsz perc múlva a rendőr elvtárs közölte, hogy Pásztor házon kívül van. Ki a helyettese? Helyettese nincs! Ki intézi ezt és ezt az ügyet? Nem tudom! Akkor engedje meg, hogy telefonáljak. Telefonálni innen nem lehet! így történt, hogy V. Z.-né kénytelen volt egy cukrászdát keresni, hogy onnan telefonálhasson. A távbeszélőn megtudta, hogy Pásztor távollétében Jeneiné intézi az ügyeit. — Jeneiéhez szeretnék felmenni — mondta, miután viszszatért a tudakozóba. — Oda nem lehet — felelték — mert Jenemének sok a dolga. Akkor legalább telefonálhasson — kérte. És szólt ismét a válasz: innen telefonálni nem lehet! Ekkor szerencsére a lépcsőházban megpillantott egy elvtársnőt, aki a Belügyminisztériumban dolgozik. Elmesélte, mi történt vele és kérte, intézze el az ügyet. Újabb félórás várakozás. Az elvtársnő visszajött és kijelentette: Pásztor elvtárs a házban van, de V.-né ügyéről semmit sem tud. V.-né kénytelen kelletlen újra átment a cukrászdába. Nagy nehezen bekapcsolták Pásztor elvtárshoz. Ekkor már félegy volt. Pásztor megengedte, hogy felmenjen hozzá. És újabb félóra múlva meg is érkezett erre az engedély. Majd újabb félóra várakozás után, amit Pásztor elvtárs előszobájában töltött el, végre be is jutott a Belügyminisztérium tisztviselőjéhez. Az egész kálvária alig tartott további három és félóránál.* Eddig a történet és nincs is sok hozzátennivaló. A Belügyminisztériumot általában becsületes magyar állampolgárok keresik fel, hogy ott hivatalos, vagy nem hivatalos, de mindenképpen fontos ügyüket elintézzék és azt tudják, hogy bent az épületben is hozzájuk hasonló emberek, tisztviselők ülnek. V. Z.-né esete nem egyedülálló, nem kiragadott példa, hanem általános. Pedig ő egy miniszterhelyettes ajánlásával akart bejutni a házba. Vajon hogyan fogadják azt, aki minden ajánlás nélkül kísérli meg átlépni a Belügyminisztérium kapuját? Hogy hogyan, arról a minisztérium vezetői bármikor meggyőződhetnek, ha végignézik azokat a jeleneteket és végighallgatják azokat a mondataikat, amelyek a tudakozó előtt zajlanak le és hangzanak el a nap minden órájában. Nagyon ideje, hogy a Belügyminisztérium vezetői végre kinyissák a kapukat a dolgozók előtt! Buzási János Leveleink nyomában A Pest megyei tanács intézkedésétől a dunahharaszti vagonlakók sorsa Kétségbeesett hangú levelet kaptunk Dunaharasztiból. »Mi lesz velünk, nemsokára újra itt az ősz, s még mindig vagonban lakunk. Már végigszenvedtünk egy hideg telet és egy forró nyarat, mikor sokszor alig tudtunk aludni a nagy melegtől. Pedig mindannyian dolgozók vagyunk és munka után pihenni szeretnénk .. Az elkeseredés indokolt, jogos. Hiszen a januári földrengés óta több család még mindig vagonokban, autóbuszokban húzódik meg, ahol a legelemibb tisztálkodási lehetőségük is hiányzik. A kényszerkitelepítés óta csaknem kilenc hónap telt el. Sokat tett a tanács az újjáépítés érdekében, hiszen már csak körülbelül négyszáz ház van, melynek helyreállításához még nem fogtak hozzá. A kezdeti nekilendülés után azonban — anyaghiány, a megyét érintő jeges árvíz — átmenetileg lassúbbá vált az építkezés. Ezek a tények akadályozták az eredeti terv betartását. Szeptember 30-ra ugyanis meg kellett volna szüntetni a szükséglakásokat. — Mi lesz a vagonlakókkal? — ezt kérdeztük Farkas Alberttől, a helyreállítási bizottság vezetőjétől. — Nem feledkeztünk meg róluk. A negyvenhat családot, akik még szükséglakásokban laknak, rövidesen fedél alá helyezzük. Ezek a családok leginkább bérlők voltak. A házigazdák általában nem hajlandók az OTP-kölcsönből a bérlő volt lakrészét felépíttetni, örülnek, ha a sajátjukat újjáépíttethetik. De sokan nem is akarnak OTP-kölcsönt felvenni. Két héttel ezelőtt kértük a megyei tanácsot, hogy anyagot és utasítást kapjunk a vagonlakók lakásának felépítésére. Ha ezeket megkapjuk, október 15-ig mindannyiukat megfelelően elhelyezzük. — Nem lesz ez elhamarkodott ígéret? — kérdezzük. — Nem — erősíti Farkas elvtárs. — Több mint ötszáz építőipari munkásunk van, csak anyagot kapjunk a munkálatok elvégzéséhez. Sok segítséget kapott már a község anyagban, pénzben és a közeli napokban kerül kiosztásra újabb hatmillió-nyolcszázezer forint. Ehhez a kiosztáshoz azonban van néhány hozzáfűzni valónk. Mikor Dunaharasztin jártunk, a tanácsháza előtt sokan tolongtak, kiabáltak. Megtudtuk, hogy a községi tanács vb-je utasítást kapott a megyei tanácstól, hogy hatmillió-nyolcszázezer forint kiosztására egy héten belül tegyen javaslatot. A rövid terminus miatt (legalább három hétre lett volna szükség) a tanácstagok javaslatait és egyéb szempontokat figyelembe véve sietve összeírták a szerintük segélyre szorulókat anélkül, hogy a műszaki osztály megállapításait figyelembe vették volna. De sok családnál azt sem nézték, milyen összegű kárt szenvedtek és milyenek a szociális körülményeik. A végrehajtó bizottság csütörtök délután ismertette a segélyezésre kerülők névsorát. A gyors munka megbosszulta magát. A dolgozók elégedetlenek voltak, nagyrészt igazságtalannak találták az elosztási javaslatot. A listán olyanok is szerepeltek, akik korábban már kétszer is kaptak segélyt és kimaradtak olyanok, akik még egyszer sem kaptak. Mivel a tanács műszaki osztályától értesítés ment a történtekről a megyei tanácshoz, bízunk abban, hogy hamarosan közmegelégedésre kijavítják az elkövetett hibákat. Ugyancsak a megyei tanácstól, illetve gyors intézkedésétől függ, hogy a helyi szervek a kitűzött határidőre megfelelő otthont biztosítsanak a vagonlakóknak, s akkor nem lesz semmi akadálya annak, hogy Dunaharaszti községből mielőbb eltűnjenek a földrengésre emlékeztető házak. Sz. T. */pfm pzds/pff A III. kongresszus határozatának széleskörű ismertetéséért Az Élelmezési Ipari Dolgozók Szakszervezete augusztus 18—19-én tartotta meg III. országos kongresszusát. A kongresszus sok olyan kérdést tárgyalt meg és sok olyan kérdésre hozott határozatot, melyek az élelmezési iparban dolgozók élet- és munkakörülményeinek megjavítását célozzák. A kongresszus határozata hoszszú időre megszabta a szakszervezet előtt álló feladatokat, melyek végrehajtása az egész szakszervezeti tagságnak érdeke és kötelessége. Ahhoz azonban, hogy a szakszervezet minden tagja részt vegyen a kongresszus határozatának végrehajtásában, szükséges, hogy széles körben és jól ismerjék a határozatot. Ezért a szakszervezeti taggyűlések egyik napirendi pontjaként ismertessék üzemi bizottságaink a kongresszus határozatában foglalt feladatokat, a sajátos üzemi viszonyok figyelembevételével. Elnökségünk fontosnak tartja, hogy minden üzem, sőt bizalmijaink többségének birtokába jusson a kongresszusi határozat, módjában legyen azt tanulmányozni, végrehajtásában közreműködni. Emellett a területi bizottságokon és 25 nagyüzemben — a dolgozók kívánságára még több üzemben is — magnetofon-előadásokat szervezünk a kongresszuson elhangzottakból. Így kívánjuk biztosítani, hogy a határozaton kívül a szakszervezeti tagság megismerje a kongresszuson elhangzott beszámolót és fontosabb hozzászólásokat is. Ezt segíti elő egyébként az is, hogy rövid időn belül kiadjuk a kongresszus szó szerinti jegyzőkönyvét. Bent lesz ebben a Központi Vezetőség beszámolója és a vita zárszava is. Feladataink megoldásának fontos biztosítékát látjuk abban, hogy — a tennivalók ismeretében — egész szakszervezeti tagságunk bekapcsolódjék e munkába. Szakszervezetünk elnöksége most egész tevékenységét a kongresszus határozatainak végrehajtására összpontosítja. A IV. negyedéves munkatervében már a határozat több pontjával foglalkozik. (Ezekről a kérdésekről beszéltek a kongresszusi küldöttek is.) Például az ötnapos munkahét bevezetésének engedélyezése, ahol az lehetséges. Vagy a helyes bérarányok kialakításának vizsgálata. Egyébként már vannak konkrét intézkedések is egyes kérdésekben. Ilyen intézkedés — melyet már a Komárom megyei, a budapesti XVIII— XIX. kerületi sütőipari vállalatoknál alkalmazunk — a folyamatos éjszakai munka megszüntetése. Ezen üzemek tapasztalatait felhasználva fogjuk az országban mindenütt megszüntetni a folyamatos éjszakai munkát. A szakszervezet elnöksége és Központi Vezetősége mindent megtesz, hogy a kongreszszus határozataiban foglaltakat megvalósítsa. Ehhez az szükséges, hogy a szakszervezeti tagság egésze is aktívan bekapcsolódjék a gyakorlati végrehajtásba. Baráth Józsefné, szervezési káderosztály vezető Pusztító tájfun Japánban 19 halott — 4000 ház romokban Tokió, szeptember 11. (MTI) A Reuter hírügynökség jelenti, hogy a tájfun óriási veszteségeket okozott a Japán legnyugatibb részén fekvő Kiusu szigetén. A 140 mérföldnyi sebességgel száguldó szélvihar 19 embert megölt, 93-at megsebesített és négyezer házat teljesen elpusztított vagy súlyosan megrongált. A diplomáciai testület hajókirándulása a Dunán Horváth Imre külügyminiszter és felesége hétfőn, szeptember 10-én a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői részére dunai hajókirándulást rendezett. A kirándulás során a vendégek látogatást tettek Esztergomban, ahol megtekintették a város történelmi nevezetességű helyeit, a várat, a bazilikát és a Keresztény Képtárat. A szívélyes, baráti légkörben lefolyt kiránduláson részt vett a Külügyminisztérium több felelős munkatársa is. (MTI) A Szovjetunió ENSZ Társasága az ENSZ Baráti Társaságok Világszövetségében Kedden visszaérkezett Génfből a Magyar ENSZ-Társaság küldöttsége, amely részt vett az ENSZ Baráti Társaságok Világszövetségének szeptember 2 8 között megrendezett 11. közgyűlésén. A közgyűlés újból állást foglalt a tömegpusztító fegyverek használatának betiltása mellett. A nyugatnémet ENSZ-Társaság küldöttségének merev magatartása miatt nem sikerült elérni a Német Demokratikus Köztársaság ENSZ-ligájának felvételét, a közgyűlés azonban ezt a merev magatartást elítélte. Egyhangúlag felvették a tagok sorába a Szovjetunió ENSZTársaságát, amely ez év márciusában alakult meg. A magyar küldöttség mind a plenáris ülésen, mind a bizottságokban tevékenyen kivette részét a vitákból. A vidéki körzeti orvosokért Egészségügyi ellátásunk döntő tényezője a körzeti orvos. Különösen jelentős a vidéki, falusi körzeti orvosok szerepe. A városi körzeti orvosok mögött kórházak, rendelőintézetek szakorvosai állnak, s ezek munkájukat jelentős módon megkönnyítik, de a falusi orvos, akitől néha 60—80 km-re van a legközelebbi kórház, igen gyakran kénytelen egyedül vállalni a súlyos felelősséget. Kisebb körzetet Vidéki körzeti orvosaink munkáját elsősorban az teszi nehézzé — hogy csak a néhány legfontosabb tényezőt említsük —, hogy általában nagy létszámú, szétszórt településű körzeteket látnak el. Van úgy, hogy négy-ötezer, vagy ennél is több biztosított tartozik egyetlen körzeti orvoshoz. De elég gyakori az is, hogy üres körzetek helyettesítése miatt kell vidéki orvosainknak nagy létszámú körzet betegeit ellátni. Mindezekből önként kívánkozik a megoldás: változtatni kell a jelenlegi körzeti beosztáson, el kell érni, hogy a jelenlegieknél lényegesen kisebb vidéki körzeteket szervezzünk, s hogy a vidéki körzeti orvosi állások mind be legyenek töltve. A második ötéves tervben foglalt irányszám a körzeti orvosok számának szaporítására lehetőséget nyújt erre. Jobb lakást Ahhoz, hogy a vidéki állásokat mind betölthessük, vonzóvá kell tennünk orvosaink számára a vidéki életet. Természetesen nem gondolunk itt túlzott igények kielégítésére, csak egyszerűen megfelelő élet- és munkakörülményekre. És ezzel el is jutottunk a második problémához. Körzeti orvosaink egy részének nincs megfelelő lakása. Mi történt eddig a lakáskérdésben? Az Egészségügyi Minisztérium 44 falusi körzeti orvosi lakás és rendelő építését kezdte meg. Ez igen jelentős szám, de a felmerülő igényeknek csak kis hányadát elégíti ki. Elsősorban tanácsainkon múlik, hogy megfelelő lakást biztosítsanak körzeti orvosainknak. Egy-egy megyén belül is nagy különbségeket látunk. Nógrád megyében, például Nézsán a községi tanács , gondoskodásából szép lakás épült a körzeti orvosnak, ugyanakkor Etesen évek óta azért nincs orvos, mert a tanács nem tekinti szívügyének, hogy lakást adjon. Több közlekedési eszközt nem gondolnak erre az autóelosztást végző szervek sem. Mostohagyermekként kezelik az egészségügyet. A legtöbb orvosnak nincs megfelelő közlekedési eszköze arra, hogy a néha 15—20 km-re fekvő súlyos beteget gyorsan felkereshesse. 1954-ben 50 körzeti orvos kapott kocsit. 1955-ben egy sem, 1956-ban eddig húsz. Jelenleg háromszáz jogosnak elfogadott igény fekszik az illetékesek előtt. Sürgősen segíteni kell tehát a vidéki körzeti orvosok helyzetén. Ezt elsősorban a betegek érdeke kívánja. ” Hamisított sztahanovista — lopott igazolvánnyal 40 ezer forintos szélhámosság, táppénzcsalás és más „apróságok“ két felszólítást a Magyar Divatcsarnoktól és az OFOTÉRT- től, hogy a részletre vásárolt rádió, illetve fényképezőgép esedékes részletét fizessem be. Mást nem csinálhattam, ott is bejelentettem, hogy ellopták a személyi igazolványomat. — S kire gyanakszik? — kérdezzük. — Nem tudom . .. Lehet, hogy Katonáék, dehát ő sztahanovista . .. Egyszer megkértem ugyan, hogy vigyázzon az aktatáskámra, akkor kivehette ... Katona Lóránt, a VIII-as akna dolgozója tagad. Majd hirtelen egy kérdés: »Hány óra?« Katona készségesen válaszol. — Honnan van ez a Doxaórája? — kérdezi az egyik nyomozó. Katona zavarba jön. — Hát kérem, vettem ... Még néhány kérdés és Katona megtörik. — Hát igen! Végh Gyulával együtt követtük el. Elloptuk Weinacht személyi igazolványát. Kicseréltük a fényképet. Végh színész akart lenni. Kellett a szép ruha. Nekem sem jött rosszul egy kis pénz. Bementünk a Divatcsarnokba és Weinacht nevére részletre vettünk egy rádiót 1500 forintért. Eladtuk 800-ért. A pénzt elosztottuk. Hamar elfogyott. Az OFOTÉRT-nél fényképezőgépet vettünk, ezért is kaptunk 800-at. A pénz nem sokáig tartott. Komoly összeg kellett, így jutott eszünkbe, bevásárolunk a VIII-as akna részére Weinacht személyi igazolványával. A tatabányai VIII-as akna bélyegzőjét már régen megszereztük. Irtunk egy megrendelőlevelet és beállítottunk a Corvinba. Bevásároltunk. — Maga sztahanovista. Szépen is keres, hát miért volt szüksége erre? — Most már mindegy Úgyis lebuktam. A sztahanovista oklevelet is hamisítottam. — S hol van Végh? — Azt hiszem Szombathelyen. Óvatosságból női néven leveleztünk és utoljára onnan kaptam levelet tőle. Néhány telefon csupán és a szombathelyi kapitányság rövid időn belül jelenti. Végh Gyulát, a tatabányai VIII-as akna volt dolgozóját őrizetbe vették. Budapestre szállították őket. A kihallgatás során még érdekes dolgok derülnek ki. Hamis orvosi igazolványt állítottak ki társaik részére. Természetesen jó pénzért. Elősegítették a táppénzcsalást... Kihallgatásuk folyik. (nógrádi) Bejelentés érkezett a Corvin Áruházból a VIII. ker.-i rendőrségre: ismeretlen tettes hamis személyi igazolvánnyal, lopott bélyegzővel 40 000 forint értékű árut vásárolt a tatabányai VIII-as akna részére. A nyomozás megindul. A rendőrség megállapítja, hogy a személyi igazolvány állítólagos tulajdonosa Weinacht Imre tatabányai lakos. Gépkocsin rohanunk Tatabányára. Weinacht döbbenten hallgatja a történteket. — Most már értem! — mondja rövid gondolkodás után. — Ugyanis kaptam már Mi történik a vasutas dolgozók heti pihenőnapjával? Több vasutas dolgozó fordult panasszal a szakszervezethez, hogy szolgálati főnöksége igénybe veszi kijelölt heti pihenőnapját, s helyette nem biztosít másikat. Ellenőrzéseink során megállapítottuk, hogy egyes szolgálati vezetők és üzemi bizottságok nem törődnek e fontos rendelet betartásával. Megtörténik, hogy az útról hazatérőt a vezénylő tiszt vagy mozdonyfelvigyázó »értesítésre vár«-ral bocsátja otthonába, aminek következtében aztán az illető nem hagyhatja el lakását. Az értesítés azonban a legtöbb esetben elmarad és az eltöltött időt — ha az meghaladta a 24 órát — helytelenül pihenőnapnak tekintik. Az ilyen esetek meglehetősen elszaporodtak Dombóváron, de más állomásokon is. Bátaszéken a vezénylő tiszt már meg sem kísérelte az igénybevett pihenőnap újbóli kiadását. A szolgálati vezetőknek , de főként az üzemi bizottságoknak igen fontos feladata tehát, hogy őrködjenek a Munka Törvénykönyvének betartása felett. Az alábbiakban azoknak válaszolunk, akik a heti pihenőnappal kapcsolatban kérdést intéztek hozzánk. A heti pihenőnap az utazó szómálatot teljesítő dolgozókat is megilleti. A vasúti forgalom folyamatossága miatt azonban ez nem lesz+"- feh-e mindig vasárnap. Helyette másik pihenőnapot kell kijelölni a dohmó számára és azt előre közölni. A pihenőnapról szóló szóbeli értesítés mellett a forgalmi vezér’-!"!’--!-'- ’ mozdonyfelvigyázók az előre kijelölt pihenőnapot kötelesek bejegyezni a vezénylési naplóba (P. 1.) vezérsel A pihenőnap kijelölésénél a lehetőségek szerint figyelembe kell venni a dolgozó kívánságát is. A vezénylő- összeállító köteles úgy intézkedni, hogy havonta egy vasárnapi pihenőnap is legyen. Ha az utazó dolgozót a heti pihenőnapon a forgalom zavartalansága miatt szolgálatba vezénylik, akkor részére két héten belül kell az elmaradt pihenőnapot kijelölni és ezt a vezénylési naplóba (P. 2.) jelzéssel kell (vissza) beírni. Amennyiben másodszor sem lehetséges biztosítani a pihenőnapot, az eredeti pihenőnapon végzett munkát 100 százalékos pótlékkal kell elszámolni. A pihenőnap pénzbeli megvásárlása csak elkerülhetetlen esetekben lehetséges. Erre különösen nagy gondot kell fordítani a szolgálati hely vezetőinek és az üzemi bizottság elnökeinek. A pihenőnap kezdete — nem a telepen lakó dolgozónak — a lakásra való megérkezésétől számított 24 óra. Elszámolás szempontjából pihenőnapon végzett munkának a reggel 6 órától másnap reggel 6 óráig végzett munkát kell tekinteni. Mindezeket már az 1954. évi 24. sz. Hivatalos lap 32/95. (1956. I. 4) B sz. rendelete szabályozta. A rendelet be nem tartásával kapcsolatos panaszokat jogosan vetették fel a dolgozók. Az illetékesek figyelmébe ajánljuk a Műszaki és Propaganda Tanács elnökeinek ankétján elhangzott felszólalások néhány mondatát: »Miskolci Személypályaudvaron elhanyagolják 19 új vasutasdolgozó nevelését...« »A debreceni igazgatóság műszaki könyvtárában a leltározások miatt gyakran másfél-két hónapig nem jutnak könyvhöz a dolgozók...« »A vasútnál több az újítások adminisztrálásával foglalkoztatottak száma, mint a kivitelezőké ...« »A találmányok és újítások bevezetését, elterjesztését akadályozza a hiányos műszaki dokumentáció.. .«.