Népszava, 1956. október (84. évfolyam, 232-257. sz.)
1956-10-26 / 253. szám
Nagy lenne neszáije Magyarország dolgozó népe! Az elmúlt napok során hazánk tragikus eseményeket élt át. Kisszámú elenforradalmár, felbujtó népköztársaságunk rendje ellen fegyveres támadást indított, melyet a budapesti dolgozók egy része az ország helyzete felett érzett elkeseredése következtében támogatott. Ezt az elkeseredés okozta, a múlt súlyos politikai és gazdasági hibái, melyek helyrehozását az ország helyzete és a nép általános óhaja feltétlenül megköveteli. A párt új vezetősége és az új vezetés alatt álló kormány el van szánva arra, hogy a tragikus események tanulságait a legmesszebbmenőkig levonja. A rend helyreállta után rövidesen összeül az országgyűlés. Ezen az országgyűlésen mindenre kiterjedő és megalapozott reformprogramot fogok benyújtani, amely felöleli nemzeti életünk összes fontos kérdéseit. Ez a program megvalósítása megköveteli a kormánynak a megújuló Hazafias Népfront a legszélesebb demokratikus nemzeti erők összefogása alapján való átalakítását. Ennek a programnak a megvalósításához elengedhetetlenül szükséges a harc azonnali beszüntetése, és a nyugalom helyreállítása és a termelés folyamatossága. Felhívom az ország dolgozó népét, minden igaz hazafit, hogy ezt minden erővel segítse elő. Mint a Minisztertanács elnöke bejelentem, hogy a magyar kormány tárgyalásokat kezdeményez a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti kapcsolatokról, többek között a Magyarországon állomásozó szovjet haderők viszszavonásáról, a magyar—szovjet barátság, a proletár internacionalizmus, valamint a kommunista pártok és a szocialista országok közötti egyenjogúság és a nemzeti függetlenség alapján. Meggyőződésem, hogy az ezen az alapon felépülő magyar— szovjet viszony szilárd alapja lesz népeink őszinte, igaz barátságának, nemzeti fejlődésünknek és szocialista jövőnknek. Azoknak a szovjet csapatoknak a visszarendelése, amelyeknek a harcokba való beavatkozását szocialista rendünk létérdeke tette szükségessé, a béke és a rend helyreállítása után haladéktalanul meg fog történni. Mindazokkal szemben, akik nem népi demokratikus rendünk megbontása szándékával fogtak fegyvert, s a harcot haladéktalanul beszüntetne, fegyvereiket beszolgáltatják, mindazokkal az ifjakkal, munkásokkal, alakulatokkal szemben, akik ezt teszik, a kormány a kiengesztelődés és a megbékélés szellemében messzemenő nagylelkűséget fog tanúsítani, azokkal szemben nem alkalmazzuk a statáriális eljárást, amnesztiát adunk! Ugyanakkor a dolgozó nép érdekében népi és demokratikus rendünk védelmében a törvény szigorát alkalmazzuk azok ellen, akik továbbra is fegyverrel támadnak. Különös gonddal óvakodjunk a felelőtlen rémhírterjesztőktől, akiknek káros munkája a béke és nyugalom helyreállításának egyik legfőbb akadálya. Mélységes fájdalommal tölt el e tragikus napok során áldozatul esett ártatlan emberek minden csepp vére. Legyen vége a tragikus harcoknak, vérontásnak. Magyarok! Elvtársaim! Barátaim! Induljunk meg hát a párt vezetésével népünk jobb, szebb, szocialista jövőjéért, az építő, békés alkotó munka új útján. Kádár János beszélte Kádár János, a magyar munkásmozgalom régi harcosa, az angyalföldi vasmunkás, magyar hazafi, éveken keresztül ártatlanul sínylődött Rákosi Mátyás munkásgyilkos, államvédelmi hatóságának börtönében. Most ő áll Nagy Imrével együtt a magyar függetlenség, a magyar dolgozók szocialista követelései megvalósításának élére.) Magyar dolgozók! Kedves elvtársak! .. ____ Pártunk Politikai Bizottsága nehéz és súlyos helyzetben bízott meg a Központi Vezetőség első titkári tisztével. Sok idő a beszédre ma nincs. Ezért egészen röviden kívánok szólni néhány kérdésről. A súlyos helyzetnek, amelybe kerültünk, az a jellemzője, hogy különböző elemek keverednek bennük. Ezután szólt arról, hogy miként lett az ifjúság békésen, céljában becsületes szándékokkal indult tüntetéséből fegyveres összeütközés. A dolgozó nép, a munkásosztály, a parasztság népköztársaságunkban megtestesült hatalma számunkra szent és szent kell, hogy legyen mindenki számára, aki nem kívánja vissza népünk nyakára a régi igáz, a tőkések, a bankárok, a nagybirtokosok uralmát. Ez a fegyveres támadás, vérontás, pusztítás is súlyos anyagi károkat okozott és fog okozni mindaddig, amíg egész dolgozó népünk segítségével teljesen véget nem vetjük. Mivel mindenki számára látható módon a rend, a békés építő munka feltételeinek azonnali helyreállítása ebben az órában a legfőbb érdek, pártunk Központi Vezetősége az egész néphez fordul, különösen fővárosunk népéhez, támogatást kérve e feladat megoldásához. E feladat megoldásában elsősorban pártunk egész tagságának és a munkásosztálynak egységes, határozott állásfoglalása a fő erő. Minden munkás, paraszt és értelmiségi dolgozó, minden becsületes hazafi közös és egyetértő fellépésében bízva, kérem az ifjúságot is, hogy vonja meg támogatását a rend megbontóitól és bízzon abban, hogy javaslataikat a párt vezetősége az egész nép érdekeivel összhangban megvizsgálja és meg fogja oldani. Ezen túl legyenek tudatában az elvtársak, mennyire fontos, hogy minden kommunista, az egész munkásosztály megingathatatlan egységben cselekedjék e nehéz órában. A párt vezetőségét az az eltökélt szándék hatja át, hogy a rend mielőbbi helyreállítása után kerülgetés nélkül, nyíltan szembenézzen mindazokkal az égető kérdésekkel, amelyek megoldása halaszthatatlanná vált. Mindezeket a feladatokat a párt, állami és társadalmi életünk demokratizálásának remélyiése útján, a reális lehetőségek figyelembevételével és késlekedés nélkül akarjuk megoldani. Elvtársak! A párt Központi Vezetősége javasolja a kormánynak, hogy a rend helyreállta után a Szovjetunió és Magyarország között teljes egyenjogúság, baráti együttműködés és az informus szellemében folytasson tárgyalásokat a szovjet kormánnyal, a két szocialista ország közötti kérdések mindkét fél számára méltányos és igazságos rendezéséért. Munkások! Kommunista elvtársak! Legyetek állhatatosak és szilárdak! Védjétek meg a népi hatalom rendjét, szocialista államunkat, a dolgozó nép jövőjét! Segítse mindenki a mentőket! Tüzet nyitottak a tömegből, agyonlőttek egy orvost Két nap óta szünet nélkül csöng a telefon az Országos Mentőszolgálat Markó utcai központjában. Budapest különböző területeiről érkezik a segélykérés. A kocsik egymás után fordulnak ki a kapun. Golyók sivítanak, gránátok robbannak és a kis fehér mentőautó valósággal száguld. Hatalmas tankokat kerül ki, nem tudják feltartóztatni. Ott látható a Stúdió előtt, a Kálvin téren, a Körúton, a parlament előtt és a város minden pontján, ahol szükség van rá, nyomban ott terem. Orvosok, ápolók, gépkocsivezetők életük veszélyeztetésével, félelmet nem ismerve látják el feladatukat. És mégis hiába hősi helytállás, minden igyekezet, híre terjedt a feldúlt tömegek között: »fegyvert szállítanak« és a tájékozatlan tömegből tüzet nyitottak a mentőkocsikra. Több kocsit összetörtek, többe belelőttek. Dr. Rónafalvi Ödön mentőorvost munkája közben ölték meg. Egy másik orvosnak a szeme világát vette el a gyilkos golyó. Több ápoló és gépkocsivezető megsebesült. És lehetne sorolni tovább. Mentőkre lőni! — ilyen mégkossághoz, százan és százan nem fordult elő. Kérve kérik jelentkeztek egészségügyi muna mentők: ne akadályozzák kára és önkéntes véradásra a meg a nagy munkájukat! Sok kórházakban és vérellátó állva sérült segítsünk mindenütt másokon. A vöröskeresztes a mentőknek, hisz mind anyaktívák fehér köpenyben, karnyiunk életéért harcolnak. szalaggal, vöröskeresztes teher Alig hangzott el a rádióban autókkal szállítják a sérülten Vöröskereszt felhívása a lakót. A tűzoltók küzdelme a Nemzeti Múzeumért A budapesti tűzoltó parancsnokság tájékoztatása szerint Budapesten több középületet, lakóházat és áruházat gyújtottak fel. A tűzoltóság tagjai hősies munkával, életük veszélyeztetésével a karhatalommal és a tömegek támogatásával a tüzeket elfojtották. A délelőtt folyamán komoly küzdelem folyt a Nemzeti Múzeumnál a tűz eloltásáért. A Nemzeti Múzeumnál a harcok folyamán három esetben keletkezett tűz. A tűzoltóságnak ezeket sikerült elfojtani. A negyedik esetben, október 25-én egy óra három perckor érkezett jelentés újabb tűzesetről. A Nemzeti Múzeumban ebben az időben komoly fegyveres harcok folytak. A tűzoltóságnak kétszer vissza kellett fordulnia és csak harmadik esetben sikerült megközelíteni a helyszínt, elkezdeni a tűz oltását. A tűz elfojtása a déli órákban még folyt. A felbecsülhetetlen nemzeti értékre való tekintettel a tűzoltó parancsnokság utasította egységeit a legnagyobb körültekintésre és óvatosságra. Késő délutánra sikerült megfékezni a tüzet. Ezt hallottam a tömegben 1956. október 23-án déli 12 órától éjjel fél háromig vonultam együtt a Budapest utcáin tüntető tömeggel, egyetemistákkal, munkásokkal, iparosokkal, hivatalnokokkal, értelmiségiekkel, férfiakkal és nőkkel, idős bácsikkal, kisdedüket cipelő anyákkal. Nem a jelszavakra figyeltem elsősorban; a jelszavak amúgyis fennmaradnak, tovább élnek a történelemben. Inkább azt szeretném feljegyezni, amit a tömegben hallottam, az emberek érzelmeit, indulatait, vágyait kifejező spontán mondatokat. Tizennégy és fél óra leforgása alatt nem hallottam egyetlen olyan mondatot, amely a burzsoá restauráció bármilyen formáját óhajtotta volna. Nem hallottam egyetlen antiszemita, vagy soviniszta kijelentést. Ezzel szemben ezt hallottam: Idős bácsi a Sztálin-szobor előtt: — Istennek hála, nyáron nem vitt el a szívrohamom. Csakhogy ezt is megértem! Tessék már mondani, kik döntögetik ezt a szobrot? Egyetemista a teherautóról: — A Fővárosi Köztisztasági Hivatal és a Takarító Vállalat emberei! — Hé, húzd meg azt a kötelet! _____ Egy fiatal asszony: — Mennyi,nép! Ugye most nem kellett őket ide kihajtani?! Minden május 1-én lesült a képemről a bőr, úgy szégyenem magam! Egy apa a kétéves gyerekéhez: — Ezt nézd meg jól, fiam! Aztán majd, ha nagy leszel, meséld el mindenkinek, hogy nem akármilyen szemét nép a magyar! Középkorú munkásasszony: — Vajon hányan ujjonganak most itt olyanok, akik akkor is tapsoltak és szájaltak, amikor ezt a szobrot felállították?! Hivatalnok külsejű férfi: — Ne piszkáljuk egymást, kérem! Mindenki féltette a kenyerét. Csak a gyilkosokat büntessük meg, hogy ki mit mondott, az most már nem érdekes. Fiatal munkás: — Igaza van! Mindig is az volt ennek a népnek az átka, hogy nem tudott összefogni. Legyen végre összefogás. Hangok a tömegből: — Ügy van! — Fogjunk öszsze! — Hurrá, de szép nap ez! Éljen a nemzeti összefogás! — Éljen Nagy Imre! — Éljen az egységes, független Magyarország! Este negyed tizenegykor a Bródy Sándor utca és a Múzeum körút sarkán. — Gyalázat! — Fegyvertelen emberekre sortüzet adni! Ezeket a szegény fiúkat is hiába várja haza az anyjuk! — Nem akartak semmi roszszat, csak bemondatni a 16 pontot a rádióban! — Azt mondják, mentőautókon csempészték be a friss lőszert az ávósoknak. — Gyilkosok! Öreg néni a Szabad Nép székháza előtt: —■ Miért verik be az ablakokat? Úgyis csak nekünk kell megfizetni a kárt! Csepeli munkás: — Ha meg tudtuk fizetni a a földalattit, majd meg tudjuk fizetni ezt a pár ablakot is! Az embernek egyszer ki kell adni a dühét, ha nem akar a bolondokházába kerülni! Egy kalauznő: — Úgyis odakerülünk mind, ha ez így tart tovább. — Éjjel kettőkor kerülök haza a munkából és reggel hatkor már vihetem a két gyereket a bölcsődébe. Hát élet ez?! Egy másik munkás: — Leköpöm az újságot, ha holnap azt meri írni, hogy fasiszta csőcselék tüntetett! Szegő Zsuzsa Méray Tibor felszólítása a harcoló ifjúsághoz Magyarok! Barátaim! Testvéreim! Azt hiszem, az a harc, amelyet írótársaimmal együtt évek óta a Rákosi-féle terror ellen vívunk, feljogosít minket és engem is arra, hogy ebben a nehéz órában bizalommal szóljunk, egymáshoz. Budapest utcáit hazafiak vére öntötte. Mindenekelőtt: ki ezért a tragédiáért a fő felelős? Egy percig sem habozom, hogy kimondjam: a sztálinista, rákosista kalandor-politika. Vádolom Rákosi Mátyást, aki véreskezű önkényével, nemzetellenes kül- és belpolitikájával, a gyűlölködés szításával egyik legfőbb előidézője a mostani vérontásnak. Vádolom Gerő Ernőt, aki a gazdasági élet vezetőjeként a romlás szélére sodorta az országot és Rákosi utódaként is a legutolsó pillanatig lassította, fékezte a demokratizálódás folyamatát. Vádolom a legfelső vezetésbe befurakodott tehetségtelen, karrierista klikket, a személyi titkárokból, fejbólintó jánosokból kinevezett párt- és állami vezetőket, akik tudatlanságukkal, pöffeszkedő életmódjukkal, suhanó luxusautóikkal kihívták a dolgozó nép ellenszenvét. Ott voltam a nagy tüntetésben. Szilárd meggyőződésem, hogyha kedden este 10 óráig Gerő Ernő félreáll és Nagy Imrét nevezik ki miniszterelnöknek, egyetlen puskalövés nem dördül el Magyarországon. De a sztálinista klikk fontosabbnak tartotta saját pozícióit. Nagy Imre-ellenes gyűlöletét az ország érdekeinél. Csak a tömegek nyomása tudta végül is megbuktatni. Nem vagyok hajlandó sem ellenforradalminak, sem reakciósnak, sem fasisztának nevezni az ország függetlenségéért, a nép jogaiért, a magyar szabadságért síkraszállt fiatalokat, munkásokat, honvédeket még akkor sem, ha ilyen elemek is keveredtek közéjük. Ellenkezőleg: a magam tapasztalatai és a hozzám érkezett megbízható értesülések egyértelműen arra vallanak, hogy a tüntetők nagy többsége a hazáért, a népért, a szabadságért ment ki életét kockáztatva az utcára. Meg vagyok győződve, hogy Nagy Imre, aki nekünk, íróknak, művészeknek példaképünk volt a sztálinista elnyomás eleni harcban, ugyanúgy fogja értékelni a nagy népmegmozdulást, mint mi. Meg vagyok győződve, hogy Nagy Imre, aki — és ezt jól kell látnunk — a legnehezebb pillanatban, a legsúlyosabb körülmények között került a kormány élére, megtisztítja a vezetést a Rákos-féle halaktól és olyan tisztakezű emberekkel veszi magát körül, akik felkarolják és valóra váltják a magyar nemzet szent követeléseit. Legutóbbi nyilatkozata a szovjet csapatok kivonásával, a kormány széles nemzeti alapokon való átalakításával, a megbékélés politikájával kapcsolatban erre enged következtetni. Magyarok, akik még az utcán vagytok, tüntettek, vagy fegyver van a kezetekben! Nem, nem arra akarlak felszólítani benneteket, hogy szüntessétek be a harcot, hiszen még hosszú, nehéz harc áll előttünk. De annyit tiszta lelkiismerettel, a közös ügy, a közös érdekek nevében tanácsolhatok: az államvédelmi alakulatokkal, a szovjet egységekkel együtt haladéktalanul szüntessétek be a tüzelést, mindkét részről legyen vége a vérontásnak. Igazságos követeléseitek ország-világ előtt döntő győzelmet arattak. A követelések pontos, alapos, következetes valóraváltása most már a békés munka, a tüzelés nélküli, de szívós harc dolga. A magyar írók, akik az első vonalban voltak a harc megindításakor, együtt lesznek veletek a további küzdelemben is. Nem fogjuk hagyni kijátszani, megtéveszteni, vagy leszerelni magunkat. Kivívjuk a teljes szabadságot, a jobb életet, a boldog magyar jövőt. BÍZUNK BENNETEK — BÍZZATOK BENNÜNK! A nyugdíjakat postára adták Az országos nyugdíjintézet közli, hogy az esedékes nyugdíjakat csütörtök reggel mindenkinek postára adták. A nyugdíjasok tehát rendben megkapják nyugdíjukat. Elmarad a vasárnapi svéd-magyar válogatott labdarúgómérkőzés A vasárnapra tervezett svéd-magyar válogatott labdarúgó-mérkőzést bizonytalan időre elhalasztották. A B. labdarúgó válogatott csapat ma nem utazott el Stockholmba s így ezt a mérkőzést is elhalasztották. Athenaeum Nyomda Fv. Soproni Béla NÉPSZAVA a mogyar szakszervezetek központi lapja Szerkeszt: a szerkesztőbizottság Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VII., Rákóczi út 54 Telefon: 224-815 224-819 vi Élelmiszerben nincs hiány! A főváros ellátásával kapcsolatban kérdést intéztünk a Budapesti Fővárosi Tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyetteséhez. — Csütörtökön az üzletek legnagyobb része már nyitva volt és bőséges árukészletével a vevők szolgálatára állt. A mai napon szintén nyitva tartanak az üzletek. Aggodalomra nincsen ok. Csütörtökön ötven vagon kenyeret sütöttek. Egész nap dolgoztak a pékek. Ezen kívül máshonnan is kaptunk segítséget, úgyhogy az ellátásban fennakadás nem lesz. Ezen kívül a raktárakban is és az üzletekben is nagy mennyiségben van liszt, zsír, tehát a főbb élelmiszer-cikkekben nincs és nem lesz hiány. Egyetlen probléma csak a kiszállítás körül észlelhető. Somogy megye húsz sütőüzeme dolgozott egész éjjel. Reggel három teherautón több mint 80 mázsa kenyeret indítottak útnak Budapestre. A fővárosi dolgozók élelmiszerellátásához a Szabolcs- Szatmár megyeiek is igyekeznek hozzájárulni. A szokásosnál nagyobb mennyiségű élelmiszert küldenek Budapestre. A szokásos 40—50 vagon burgonya helyett további 30—50 vagon burgonyát indítanak a fővárosba. Heves megye sütőüzemei is a főváros segítségére sietnek. A megyei szükségleten felül az éjjel nagyobb mennyiségű kenyeret sütöttek, amelyből már kora reggel 135 mázsát indítottak útnak■ a fővárosiba.