Népszava, 1956. október (84. évfolyam, 232-257. sz.)

1956-10-28 / 254. szám

A NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 84. évfolyam, 254. szám ÁRA SO FILLÉR 1956. október 28. vasárnap Közös harcra fogtak össze a szakszervezetek, a forradalmi ifjúság és a magyar írók! Magyarok, Budapest dolgozói, munkások, fiatal barátaink! Demokratikus fejlődésünk­nek új feltételei teremtődtek, új módszerekkel kell harcol­nunk. Ne áldozzatok több vért! Nagy várakozással tekintünk az új nemzeti kormány elé, amelyben a nemzet széles réte­geit képviselő új erők fogtak össze. Úgy látjuk, most erőin­ket csak akkor tudjuk ered­ménnyel felhasználni, ha meg­szűnik a harc, ha helyreáll a rend. Ne morzsolja erőnket az éhség, a rettegés életünkért, a gyermekek, anyák és apák éle­téért. RENDET, hogy egységesek legyünk újra. RENDET, hogy dolgozhassunk, hogy élhessünk jogainkkal. RENDET, hogy a harc más, ésszerű eszközeihez — ha kell, a sztrájkhoz — nyúljunk, ha nem teljesíti a kormány a követeléseinket. A munkások és az ifjúság közös erejével, békés eszközökkel együtt akarunk és együtt fo­gunk harcolni nemzetünk to­vábbi előrehaladásáért. KÖVETELÉSEINK: 1. Minden hatalmat az új demokratikus nemzeti kor­mánynak, hogy biztosíthassa hazánk függetlenségét, a szo­cialista demokrácia tovább­fejlődését. 2. A LEGSZÉLESEBB AM­NESZTIÁT a nemzeti demok­ratikus felkelés részt­vevőinek. 3. Az új kormány küldjön ki bizottságot a szakszervezetek és az ifjúság képviselőinek be­vonásával a bekövetkezett ese­mények okainak feltárására, személyekre és funkcióra való tekintet nélkül állapítsa meg a felelősséget. A bizottság a jelentését hozza nyilvánosság­ra. 1. A rend biztosítása végett a rendőrséget és a honvédsé­get munkás- és ifjúsági fegy­veres nemzetőrséggel kell kiegészíteni. SZÜNTESSÉK MEG AZ ÁVH-T. 5. Amilyen mértékben a hon­védség, rendőrség és a felfegy­­verzett munkás- és ifjúsági nemzetőrség a rendet biztosít­ja, a magyar kormány intéz­kedjék, hogy a szovjet egysé­gek haladéktalanul térjenek vissza állomáshelyükre. 1s. Gondoskodjék a kormány a dolgozók bérének és nyug­díjának, az egyetemi hallgatók ösztöndíjának azonnali kifize­téséről. 7. A dolgozók és az ifjúság kívánságának megfelelően, a jelenlegi munkaszüneti napok felülvizsgálásával és módosítá­sával március 15-ét nemzeti ünneppé és munkaszüneti nap­pá, október 6-át nemzeti gyász­ünneppé és karácsony másod­napját munkaszüneti nappá kell nyilvánítani. 8. Új nemzeti címert. 9. Az egyetemi forradalmi diákbizottság kijelenti, hogy azonosítja magát a Szakszer­vezetek Országos Tanácsának jogos politikai és gazdasági követe­lé­sével és célkitűzésével. A Szakszervezetek Országos Tanácsa kötelezi magát, hogy az ifjúság jogos követeléseiért síkraszáll, segíti azok megvaló­sítását. Éljen a független, demotema­­tikus, szocialista Magyar­ország! Éljen népünk nemzeti fogása! a Szaks­zervezetek Országos Tanácsának elnöksége, az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság, a Magyar Írók Szövetsége 1956. október 23—27 E végzetes napok után legyen első szavunk a gyászé, a bánaté és a szégyenkezésé, mikor ifjaink, népünk fiainak tetemei, sebesültjei előtt állunk. Bá­natos szívvel és szégyenpírtól égő arccal, lehorgasz­­tott fejjel állunk előttük és fojtogató haraggal, tör ki torkunkon a kiáltás, a fájdalmas felhördülés: ennek nem kellett, nem lett volna szabad soha megtörtén­nie! Még nem jött el a lehiggadásnak, a józanságnak az az ideje, amelyben hideg ésszel értékelni és mérni lehet azt, ami történt. De annyit most is egyértel­műen mondhatunk a magyar munkások és dolgozók szervezett tömegének, a magyar diákság ezreinek, a magyar írók és alkotók százainak, tehát nemzetünk legjobbjainak nevében, ahhoz, hogy elérjük szabad, szocialista demokratizálódásunk, nemzeti független­ségünk, önálló gazdálkodásunk lehetőségét — nem volt ilyen áldozatokra elkerülhetetlen, törvényszerű szükség. Mert nyílt szóval mondjuk meg: az október 23-án este megindult mozgalomból nem szükségszerűen kö­vetkezett az ötnapos budapesti utcai harc, tankok, ágyúk, gépfegyverek bevetésével. Békés rokonszenv tüntetés indult a lengyel nép bátor harca iránt — a békésen tüntető tömeget provokálta egy példátlan ko­­noksággal megszerkesztett, kihívó beszéd — és a ki­rendelt karhatalmi erők egy részének ma még fel nem derített eredetű magatartása. Ami október 23-án este a rádió előtt és október 24-én délelőtt az Országház előtt történt, az ordít a felelősségrevonás utánt — és ez a felelősségrevonás nem maradhat el, terheljen is a végzetes intézkedés bárkit. Nem maradhat el a felelősségrevonás azért a dön­tésért sem, amely a szovjet csapatokat, a szovjet kor­mányt sodorta bele — akarata ellenére — a magyar belső ügyekbe. A volt miniszterelnököt és munkatár­sait terheli a felelősség nem csupán azért, hogy így megmérgezzék a mindenki számára oly fontos szovjet magyar barátságot, hanem azért is, mert ezzel mó­dot adtak a nyugati hatalmaknak arra, hogy ezt a kér­dést az ENSZ Biztonsági Tanácsában a Szovjetunió elleni fegyverként használhassák. Ezen mit sem vál­toztat az sem, hogy a szovjet katonák nagyon sok he­lyen tartózkodóan, sőt megértéssel viselkedtek a ma­­gyar fiatalokkal szemben, s felismerték, hogy küzdel­mük céljai nem reakciós ellenforradalmárok, hanem szocialista érzelmű hazafiak igaz ügyét szolgálják még akkor is, ha mögöttük igazi ellenforradalmárok cso­portja használta ki a kínálkozó lehetőséget. Attól, hogy ellenforradalmárok is (elég szervezetten) akcióba lép­tek, a mi fiataljaink becsületes mozgalma nem lett el­lenforradalmárok, s még kevésbé fosztogató banditák felkelésévé. A szervezett magyar dolgozók, elsősorban a mun­kások kezdettől fogva megértéssel és együttérzéssel támogatták a fiatalok harcát, abban sokhelyütt maguk is részt vettek, ugyanakkor, amikor romboló szándékú ellenséges csoportokkal szemben bátran és elszántan ennek a népi megmozdulásnak egyik legnagyobb, leg­döntőbb eredménye, az üzemi munkástanácsok meg­alakulása és csak természetes munkás­ szelleméről adott tanúbizonyságot a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa, amikor a legválságosabb órákban előállott bá­tor és az egész országban azonnali visszhangra talált kezdeményezésével. E véres napokból új Magyarország születik — sza­bad, független, szocialista Magyarország! Ebben az új Magyarországban nem lehet helye olyan szervnek, amely Rajk László és még annyi mártírunk elpusztí­tása után most elsősorban felel oly sok derék fiúnk életéért. Az államvédelmi szerveket a sztálinista szel­lem magyar lakájai torzították terrortestületté — az elmúlt napokban bebizonyosodott, hogy néphadsere­günk katonái és tisztjei, rendőrségünk, a felfegyver­kező munkásság és fiatalság igazabban, hatékonyab­ban védelmezi államrendünket, országunkat , a rend fenntartását, az állam védelmét bátran bízhatjuk ke­zükre. Alakuljanak a munkás-, katona-, paraszt- és ifjú­sági tanácsok, vegyék kezükbe a helyi önkormányza­tokat, gondoskodjanak a rend helyreállításáról és fenntartásáról, a békés építő munkához való visszaté­rés feltételeinek megteremtéséről. Népünk bennük bí­zik, habozás nélkül adja kezükbe a fegyvert és ezzel egyben mentesíti a fővárosban a szovjet haderőt, rá­nézve terhes, ránk nézve nyomasztó szerepétől. Ideje, hogy neki­lássunk az építésnek — hiszen megint romokban fekszik sok minden, amit éveken át áldozatkészen, küzdelmesen építettünk. Gonosztevő, népellenes politika, a szocializmus, a párt eszméjének sok bemocskolása okozta, hogy dolgozóink oly sok hit­tel vállalt áldozatai után ismét váratlan terhek sza­kadnak a nyakunkba. De e terheket is el fogjuk viselni, amint elviseltük 1945-ben is. És ezután az újjáépítés után nem követ­kezik több 1949, de 1956 októbere sem­­ örökre és visz­­szavonhatatlanul omlott össze a hazugságra, a hamisí­tásra épített politika, amelyet a népre hivatkozva a nép ellen folytattak. A szocialista világnézet erejét, igazát mutatja, hogy ez a roppant megterhelés sem tudta lerombolni, megdönteni. Fiataljaink nem kapi­talista restaurációért, nem a földesurak és bankárok Magyarországáért, hanem a szabad, független szocia­lista és demokratikus Magyarországért adták életüket. Az új kormány széles nemzeti alapon jött létre , s ami még csiszolni való akad rajta, majd lecsiszolódik hamarosan. Ne akadjunk fenn ezen! Most elsősorban tegyük valósággá a belső megbékélést mindazok közt, akik immár építeni, termelni, alkotni és dolgozni akar­nak! Ezt követelik, ez után vágyakoznak mindazok, akiknek hitük van az új Magyarországban. Akik e sú­lyos napokat végig éltük, s tiszta fejjel ítélünk, tud­juk, hogy ez a nép erősnek, bátornak bizonyult — az évszázados rabszolgaságból kinőtt és felnőtté lett még ifjúságában is. Munkára hát mindannyian, akik vagyunk és soha ! • Köszönet az élelmiszeripari dolgozóknak Ezekben a napokban az élet­ mellett, párórás pihenőkkel miszeripari dolgozók hősies mindvégig helytálltak, s elejét munkát végeztek. A lakosság, vették a lakosság még na­­a betegek, a gyermekek ellátá­­gyabb megpróbáltatásainak, sőt puskaropogás, ágyútűz­és szenvedéseinek. Nem is lehet golyózáporok közepette is leiz- külön kiemelni egy-egy üze­­tositották. A húsipari, a sütő- met munkást, műve-Ta," ? tej,par‘.ljes SMU,tü­zelet, mérnököt, vagy teher- ■ dolgozok, vezetők, magukat ’ , énem kímélve, csak embertár- auto sofőrt. Mindannyian fiaikra gondolva végezték min- OB m­ütt megérdemlik Budapest Tkájukat a legnehezebb órák­ lakosságának szívből jövő kor iban is. A gépek, berendezések szünetét és háláját. ­ Az új kormány A Magyar Népköztársaság »Elnöki Tanácsa, a Magyar Dél-­­ gőzök Pártja Központi Veze­tősége, valamint a Hazafias »Népfront Országos Tanácsá­­­nak elnöksége megválasztotta ►a Magyar Népköztársaság új­­ kormányát.­­ A kormány összetétele a kö­­vetkező: ► A Minisztertanács elnöke: Nagy Imre |A Minisztertanács elnökének ► helyettesei: | Apró Antal, Bognár József és Erdei Ferenc | Államminiszter: ► Tildy Zoltán ► ► ► Honvédelmi miniszter: Fi­n Janza Károly | Földművelésügyi miniszter: | Kovács Béla,­­ a Független Kisgazda Párt­­ volt főtitkára »*­­ | Igazságügyminiszter: Molnár Erik * Kohó- és gépipari miniszter:­­ Csergő János ♦ Külkereskedelmi miniszter: Bognár József Belkereskedelmi miniszter: Tausz János Vegyipari miniszter: Szabó Gergely Könnyűipari miniszter: Nagy Józsefné Van»- és községgazdálkodási miniszter: Nezvál Ferenc Az állami gazdaságok minisztere: Ribiánszki Miklós Élelmiszeri­pari miniszter: Nyers Rezső Begyűjtési miniszter: Gyenes Antal Építésügyi miniszter: Apró Antal Közlekedés- és postaügyi miniszter: Bebrits Lajos Népművelési miniszter: Lukács György egyetemi tanár. Oktatásügyi miniszter: Kónya Albert Az Országos Tervhivatal elnöke: Kiss Árpád Az Állami Ellenőrzési Minisz­térium vezetése egyelőre be­töltetlen. Az új nemzeti kormány es­kütétel után azonnal hivatalba lépett. ♦ Külügyminiszter: Horváth Imre Belügyminiszter: Münnich Ferenc Pénzügyminiszter: Kossa István Egészségügyi miniszter: Babics Antal egyetemi tanár. Bánya- és energiaügyi miniszter: Czettner Sándor Nagy horderejű megbékélési gesztus Francia sajtókommentár az új magyar kormányról Az AFP francia hírügynök­ség hírmagyarázója — rádió­jelentések szerint — feltűnő kommentárt fűz az új magyar kormány megalakulásához. Sorra értékeli a Miniszterta­nács tagjait, megállapítva a többi között, hogy »►a kommu­­­­nista Nagy Imre vezetése alatt »álló új magyar kormány leg­szenzációsabb vonása, hogy a » kommunisták, továbbá néhány ► — a régi pártokhoz tartozó — számú új ember mellett részt vesz benne egy igazi ellenzéki politikus: Kovács Béla, a Füg­getlen Kisgazda Párt volt fő­titkára, akit alig néhány hét­tel ezelőtt engedtek szabadon kilencévi bebörtönzés után.« Az AFP ehhez még hozzáfűzi, hogy Rajk László annak ide­jén nem értett egyet Koracs Béla letartóztatásával. -Elkép­zelhetetlen — írja továbbá az AFP —, hogy ez a panaszt» - i 'IT'WV' un- vmMnay -

Next