Népszava, 1956. október (84. évfolyam, 232-257. sz.)
1956-10-31 / 257. szám
Új szakszervezeti egység felé A Népszava ez év szeptember 9-i számában a SZOT teljes ülése elé írt vezércikkében a következőket írta: »... az évek óta tévútra terelt és nagyrészt eltorzított szakszervezeti tevékenység helyébe lépjen minden területen előtérbe az a cél, hogy a szakszervezeti mozgalom... ismét munkásmozga-lommá váljék.« Alig két hét múlt el e minden tekintetben más körülmények között írott sorok közlése óta, s ma már a történelmi vihar száguldó ütemében arról számolhatunk be, hogy hatalmas lépés történik e cél eléréséért talán még ma, vagy legkésőbb holnap. Érdemes és szükséges visszatekinteni mindarra, amit néhány hét előtt »tévútra vezetés« éseltorzítás« jelzőkkel illettünk, mert a szembenézés nélkül a jövőben sem láthatunk előre a szükséges tisztasággal. A magyar szabad szakszervezetek 1948-ig a két munkáspárt dolgozóinak, tehát a munkásosztálynak egységszervezetét jelentették és tevékeny, de távolról sem kellőképpen független szerepet töltöttek be a felszabadulást követő évek fejlődésében. Ez a fejlődés, bár rendkívül erős korlátozó tényezők érvényesültek, lényegében alapvetően demokratikus tartalmú volt, s a koalíció, gyakran viaskodva az egyoldalú túlsúllyal, annyira-amennyire mégis demokratikus "tartalmat adott államunknak. Ez a demokratikus tartalom lényegesen csökkent a Kisgazdapárttal szemben alkalmazottszalámi-politika« következtében, s még súlyosabb sérelmet szenvedett az 1948- ban létrejött munkáspárti egyesülés révén. A munkáspártok egyesülésének ténye önmagában természetesen nem antidemokratikus, amennyiben az egyesülés valóban önkéntes és mindkét párt többségi akaratát fejezi ki. Valótlanság lenne azt állítani, hogy 1948-ban ez történt. Bár a szociáldemokrata munkásság egy részének hirtelen tömeges átlépése volt a fúziós elhatározás közvetlen oka, látni kell, hogy e tömeges átlépést megelőzte a szociáldemokrata munkásság évtizedes vezetőinek tömeges leváltása funkcióiról, s azoknak átadása olyanok kezébe, akik (mint e sorok írója maga is), a minden körülmények közötti együttműködés hívei voltak. Nyolc esztendő távlatából, s az azóta átélt keserves tapasztalatokból kiindulva, nyílt szóval meg kell állapítani, hogy a fúzió ténye ebben az esetben antidemokratikus volt, mert lett légyen bármilyen igaz is az elv — megvalósítása csak antidemokratikus lehet, ha nem áll mögötte a tömegek többségének akarata. Az 1948. esztendőnek más országokban szerzett tapasztalatai félreérthetetlenül tanúsítják, hogy ha a fúzió Magyarországon nem jön így létre, akkor másképpen, még erőszakosabb eszközökkel is kikényszerítették volna (amint például Csehszlovákiában tették)! Villas,aux e fokozatú elkarijarcitásvi a demokratikus fejlődés útjáról, maga a fúzió is azért nyert támogatást sokak (és sokunk) személyében, mert úgy tűnt, mintha ez lenne az egyetlen út, amely lehetővé teszi a proletárdiktatúra útjának elkerülését. A fúziós programnyilatkozatban is az a megfogalmazás szerepelt, hogyviszonylag békés eszközökkel« kívánja építeni Magyarországon a szocializmust. Ezt a hiedelmet váratlanul zavarta meg 1949 márciusában az a bejelentés, hogy anépi demokrácia proletárdiktatúra szovjet forma nélküli. Az egyesült párt akkori vezetői gyalázatosan becsapták mindazokat, akik hajlamosak voltak hitelt adni szavuknak, s egyben szembehelyezkedtek a lenini figyelmeztetéssel, amely már 1919-ben óva intette a magyar tanácskormányt, hogy a merőben más gazdasági, társadalmi és kulturális feltételek közepette élő Magyarországon szolgaian átvegyék az oroszországi módszereket. Miután a magyar gazdasági és társadalmi viszonyok közepette, a földosztás végrehajtása és a bankok, majd gyárak államosítása után semmiképpen sem voltak adva a proletárdiktatúrának sem feltételei, sem szükségletei, a szemellenzős és hazug politikai vezetők mesterségesen igyekeztek a proletárdiktatúra szükségességének körülményeit megteremteni, így került sor a Rajk-perre, a szociáldemokrata perekre és még számos törvénytelen konstrukciós, gyalázatos bűnperre. A mesterkélten megteremtett proletárdiktatúrának nevezett rendszer egy maroknyi nagyzási hóbortba esett, s néhány maroknyi megrögzött pártbürokratává lett személy egyéni diktatúrájává lett — elsősorban éppen a proletariátussal, a dolgozókkal szemben, s az ő rovásukra. A szakszervezetek ebben a korszakban a diktátorok vak eszközeivé korcsosultak, s semmiképpen sem tudták valódi feladatukat teljesíteni, mert hiszen még ilyen akarat is hiányzott vezetőikből. Még alig több egy esztendőnél az az idő, amióta a szakszervezetek óvatosan, tapogatózva, de mégis kezdték ismét kibontakoztatni a maguk benső erejét, kezdték eltisztítani az akadályokat egészséges fejlődésük útjából. Még nem találtak magukra, még nem vethették szabadon latba erejüket — de már a szakszervezeti erő gyökereinek szilárdsága lassan kezdett megmutatkozni. S egyidejűleg kezdett megmutatkozni az is, hogy a történelmi adottságokon nem lehet erőszakot tenni: a Magyarországon durva erőszakkal és agyafúrt hamisítással létrehozott terrorrendszer eresztékeiben recsegettropogott. Amikor végre a dolgozó nép felháborodott követelésére Rákosi megbukott és elkerülhetetlen szükségességgé vált a demokratikus fejlődés útjának szabaddá tétele — akkor már csak idő kérdése volt, hogy a hazugságra épített rendszer, a hazugságra épített politikai egység mikor bukik meg a valóságban is, s hogy azok, akiket az átkosemlékű korszak félretett, meggyalázott, kiküszöbölt, mikor térhetnek ismét vissza a maguk helyére, hogy onnan a munkásmozgalmat a maguk módján, de az egységet őrző szakszervezetben szolgálhassák. Szovjet kormánynyilatkozat a magyarországi alakulatainak visszavonásáról Moszkvából jelenti a TASZSZ. A szovjet kormány szükségesnek tartotta, hogy nyilatkozatot tegyen a magyarországi eseményekről. Azesemények azt mutatják, hogy a magyar dolgozók — állapítja meg a nyilatkozat —, akik említésre méltó előrehaladást értek el a népi demokratikus rendszer alapján, jogosan vetik fel azt a kérdést, hogy a gazdasági együttműködés terén ki kell küszöbölni a meglevő komoly hibákat, tovább kell fokozni a lakosság anyagi jóslétét, s harcolni kell az állam■ apparátusban megmutatkozó , bürokratikus eltévelyedések ellen. A szovjet kormány az egész szovjet néppel együtt mélységesen sajnálja, hogy a magyarországi események vérontáshoz vezettek. A szovjet kormány a mai gyár kormány kérésére hozzá is járult ahhoz, hogy szovjet katonai alakulatok vonuljanak be Budapestre, de szem előtt tartva, hogy a szovjet alakulatok további magyarországi tartózkodása ürügyül szolgálhat a helyzet fokozottabb kiélesedésére, utasítást adott katonai parancsnokságának, hogy vonja ki a szovjet katonai alakulatokat Budapestről, mihelyt ezt a magyar kormány jónak látja. Ugyanakkor a szovjet kormány kész tárgyalásokba bocsátkozni a Magyar Népköztársaság kormányával és a varsói szerződésben részt vevő más államok kormányaival a szovjet csapatok magyarországi tartózkodásáról. A szovjet kormánynyilatkozat többek között hangoztatja azt is, hogy mindazokat a szovjet gazdasági, műszaki, kulturális és katonai tanácsadókat, akik megállapodás alapján tartózkodnak Magyarország területén , hajlandó visszavonni. ” NÉPSZAVA A MAGYAR SZABAD SZAKSZERVEZETEK LAPJA 84. évfolyam, 257. szám ÁRA 50 FILLÉR 1956. október 31. szerda Nagy Imre üzenete a magyar néphez: A szovjet hadsereg csapatainak kivonulása ts elkezdődött Magyar testvéreim! Tudatom veletek, hogy a kormány kezdeményezésére a szovjet hadsereg csapatainak kivonulása megkezdődött. Minden hatóság, az ország minden polgára az felvonulás teljes rendjének biztosítása érdekében tartózkodjék minden provokatív, zavaró, vagy ellenséges cselekedettől, hogy így is hozzájáruljon a szovjet hadsereg csapatainak kivonulásához. Nagy Imre, a minisztertanács elnöke A honvédelmi miniszter közleménye: szerdán virradatig befejezik a szovjet csapatok kivonását Budapestről A társadalmi és nemzeti megújhodásunkat kiharcoló hősi forradalom eredményeként megállapodtam a szovjet fegyveres erők parancsnokságával csapataik Budapestről való kivonásának rendjéről. Eszerint a Budapesten levő összes szovjet csapatok kivonulásukat 1956. október 30-án délután 4 órakor megkezdték és előre kidolgozott terv szerint 1956. október 31-én virradatig befejezik. A szovjet csapatok kivonásával párhuzamosan fővárosunkban a néphadsereg egyes alakulatait vonom össze. A rendfenntartás feladatait a néphadsereg, a rendőrség és a nemzetőrség csapatai együttesen látják el. Janza Károly altábornagy, honvédelmi miniszter Osztrák határzár a magyar határon Bécs (AFP) A határbiztonsági intézkedések keretében az osztrák kormány kedden elhatározta, hogy a magyar határ mentén többkilométeres övezetben megtilt minden polgári közlekedést. Egyedül a határövezet lakosai, az egészségügyi szervek, a dip■lomániai személyzet, az újságírók és az útlevéllel ellátott, Magyarországra igyekvő személyek számára engedélyezi azövezet határának átlépését. Ez az idő elérkezett és a magyar dolgozók közel kétmilliós tömege, pártállásra való tekintet nélkül szolgáltat elégtételt azoknak, akiket akaratuk ellenére, egy légkörében és eszközeiben egyaránt terrorra épített rendszer távolított el a munkásmozgalomból. E sorok írója is (a maga szerepének arányában) felelős mindazért, ami ezen a téren történt (s ezt a felelősséget az sem csökkenti, hogy most aktív és olykor kezdeményező részt is vállalt a jóvátételben). A szakszervezeti mozgalom vezetőségének remélhetőleg mielőbb bekövetkező kiszélesítése abban az időpontban történik, amikor Magyarországon a népakarat elemi ereje lerombolta a proletárdiktatúrának nevezett rendszer minden pillérét. Ez nem is lehetséges másképp. A magyar munkásmozgalom erejét, a magyar szakszervezeti mozgalom gyökereinek mélységét mutatja, hogy a szakszervezetek ebben a végzetesen súlyos történelmi időben megtalálták azt az utat, amely a végső veszedelem elkerülésével óvja meg mindazokat a vívmányokat, amelyeket mérhetetlen áldozatok árán szerzett meg. Az egységes szakszervezet — összefogva a forradalmi értelmiség fiataljaival, a megvívott szabadságharc hőseivel — biztosítja a dolgozó nép akaratának érvényesülését, biztosítja országunkat a tőkések és földesurak zsarnokságától, biztosítja valóban demokratikus fejlődésünket. Ennek az új szakszervezeti egységnek valóban a szakszervezeti függetlenség, a szakszervezeti szabadság jegyében kell megszületnie, mert csak így lesz a magyar munkásosztály, a magyar dolgozók szabadságának és anyagi felemelkedésértek biztos fegyvere. Az új szakszervezeti egységnek ez az értelme és ez történelmi küldetése is. (b. *.) Lengyel repülőgépek ablaküveget hoztak Budapestre Varsóban a magyar külkereskedelmi megbízottnak az egyik magyar külkereskedelmi vállalat kedd délután megbízást adott, hogy ablaküveget vásároljon a budapesti harcokban betört ablakok pótlására. Czyrankiewicz lengyel miniszterelnök azonnal intézkedett, hogy lehetőleg még a keddi nap folyamán két repülőgép ablaküvegekkel Budapestre induljon.