Népszava, 1956. október (84. évfolyam, 232-257. sz.)

1956-10-11 / 240. szám

Bad Schandautól — a Keleti-tengerig III. Mozaik a német hétköznapokból RADEBURG | kisváros. De milyen kicsi! Afféle Bonyhád vagy Kőszeg. Hatezer lakosa van, de elszaladhat mellette a kocsi, mert az autóút, a híres Autobahn elkerüli, mint min­den várost és falut. Radeburg­­ban Klotzschecknél lakunk, azaz a Deutsches Hausban. Egyik a három szálloda közül. Klotzscheék maszekok, közke­letű magyar kifejezéssel. A szállodácska egyben ivó is. Es­te beül skatot játszani a pati­kus, a doktor, tisztviselők, pa­rasztok. Vagy olvasnak. Van mit, vagy négyféle folyóirat, képes sportlap, meg a kedvelt Eulenspiegel látható a fogas­ra akasztott újságtartókon. Va­csora: felvágott. A vendéglős hentes is. A szoba — elfogad­nám megyeszékhelyeken is — tiszta, csinos. Ül a bútor. A mosdókagyló felett villany­­bojler. A kapcsolón cédula lóg: »Kérem, ha kimegy, zárja el.« SZOMBAT ESTE­­ van, egye­dül csavargók a radeburgi ut­cán. Valahonnan kürtszó hal­latszik. Magasból. Négy-öt szó­lam, lassú, egyházias dallam. Hát ez mi? Végre meglátom a hang forrását is: fent, a soproni tűztoronyra emlékez­tető templomtoronyban öt le­gényke muzsikál. De ének is hallatszik valahonnan, vagy húsz méterrel odébb, egy isko­la vagya mi ablakából. Ott meg a járási kultúrversenyre készülő FDJ-s fiatalok dalol­nak. Szemben a templommal szépen faragott és aranyozott kőoszlop. A távolságokat jelzi. De nem ám kilométerek­ben. És nem is az Autobah­­non... Karlsbad 44 ... mond­ják az aranyozott betűk. Tud­niillik 44 óra. Postakocsin. A mérföldjelző 1728-ban került a helyére... A szomszéd házon, természetesen a televíziós an­tenna. Megjönnek barátaim, Hüfner elvtárs, a tolmács, Slamovics elvtárs Veszprémből és Frédi Berchardt, a BMW vidám és fiatal »pilótája«. Magyar fil­met láttak: a Budapesti ta­vaszt. Hogy­an fogadták a ra­­deburgiak az egyetemista par­tizán és az üldözött lány tör­ténetét? Barátaim csak annyit mondanak: a dunaparti kivég­ző jelenetnél ugyanolyan döb­benetes csend volt, mint a­­pesti mozikban. És amikor a nyilasokat sarokba szorítják a partizánok , a fiatalság meg­találta a hangját és úgy örült a fasiszták vereségénél­, mint­ha a filmet akár Diósgyőrött vagy Prágában pergették vol­na. FELVÁGOTTAKRÓL­ beszéltem az előbb. Ha már itt tartunk, lássuk a német kosztok So­kan azt mondják: rossz. Ezen a címen a magyar koszt is rossz — a németeknek. Egy­szerűen más ízekkel főznek, ez az egész. Specialitás a ge­nerálszósz, még a rántotthús­ra is ráönlik. Hát ez szörnyű, magyar gyomornak. Nem íz­lik továbbá előszörre az Och­senschwanzsuppe, azaz ökör­­farok-leves. Másodszorra elvi­seled, negyedszerre ízlik. Ne­gyedszerre sem ízlik a német feketekávé, mert nem eszp­resszó módszerrel főzik. Nagyon jó a különböző bockwurstok egész sora, az ananász tejszínhabbal, a min­denütt bőven alkalmazott vaj, a kitűnő kakaó, a saslik, ame­lyet itt szabályos kaukázusi dicsfény övez, bár legtöbbször egyszerűen nyársonsütt rabló­hús. Rizzsel tálalják, minden­kinek ajánlom, LIPCSE,­­ Marktkleeberg. Mezőgazdasági kiállítás. A pa­vilonok közt sátor, a sátor előtt piros szalagos stázik. A stázi­k »Staatszicherheits­­dienst« rövidítése, a piros sza­lagos katonák hát magyarán államvédelmiek. A sátor ki­állítást rejteget, amerikai bal­lonokkal, remek dokumentá­ciós anyaggal, cipősarokba rej­tett kémjelentésekkel, fenye­gető levelekkel. Íme az egyik: »Igen tisztelt funkcionárius fe­leség! Politikailag százszáza­lékos férje rövidesen bekövet­kező elhalálozása alkalmából fogadja részvétünket és a né­met nép örömét. Próbálja meg, mentse meg a németség számára, mielőtt kötelet kap a nyaka köré.« A levelet fel­adta: »Kampfgruppe gegen Unmenstihlichkeit, Stützpunkt Ostharz«, magyarul: »Az em­bertelenség ellen (!) küzdő harci csoport kelet-harzi tá­maszpontja.« Már nem fenye­getnek többé — megkapták a megfelelő súlyos fegyházbün­tetést. De nem árt tudni róla, hogy itt vannak és a sötétben lappanganak azok, akik? ma csal? fenyegetőznek bitóval és kötéllel, de a buchenwaldi tá­borkapura már annak idején teljes joggal írták ki a cinikus feliratot: »Jedem das Seine« — x»Mindenkinek a magáét!« VARIETÉ­­ Berlinben. Jó rö­­­vid, egyszerű neve van: Fried­­richstadt­plast. Egy’ hete nem kaptunk jegyet, minden este telt ház van. Kelet-Ber­­linben kevés a szórakozóhely, egy’ órakor csaknem minde­nütt záróra. Itt a műsor cí­me: Gyerekek, hogy megy az idő!« És a varieté százéves tör­ténetét mondja el, remek re­­vüszámokkal, nagyon csinos — igenis nagyon csinos — nőkkel, néhány, bátran mond­hatjuk világattrakció-számba menő artistaszámmal. Én csak az egyik konferansziét akarom idézni. Elmeséli, hogyan fura­­kodik a nagy forgalomban egy kék lámpát viselő miniszteri autó mögé, amely éktelen szi­rénázással, minden más for­galmat leállítva keresztülvág­tat Berlinen. Óriási politikai esemény lehet ha a minisz­ter így siet. Az autó megáll, a miniszter kiugrik, felrohan egy házba a barátunk, a kon­feranszié megkérdezi a so­főrt: »Mi történt, hogy a mi­niszter így siet?« »Semmi. Csak a felesége telefonált, hogy kihűl a levese, mondja a Sofőr. A bér­­innek nevet­nek. (Mi is.) „FREIKÖRPERKULTUR“ | _ ez a nudista strandokat jelenti a Keleti-tenger partján, Al­­dershoop és Warnemünde tá­jékán. Labdázó, vidám, a sós vizet egymásra fröcskölő, Ádám és Éva kosztümben strandoló férfiak és nők, a legnagyobb lelki nyugalom­ban. Nálunk szokatlan, nekik az a szokatlan, ha valaki nem vetkőzik le, nem is mentünk közéjük, nehogy elszégyeljék magukat. VALAMIT­­ a nevekről. Ber­linben minden hasomadik lány Uschi. Ez az Ursula rövidí­tése. Nálunk életemben egy Orsolyával találkoztam, az is zárda volt, itt egy nap alatt három Uschival. Divatos még: Judit, Christi, Sabine, férfiak­nál : Udo, Uwe, Theo. KUTYÁK, MACSKÁK.­­ Rengeteg a kutya, az úgyne­vezett farkaskutya (itt egysze­rűen juhászkutya). Szépek, ba­rátságosak, de csak a gazdá­jukra hallgatnak. A macskák hallgatagok és hűvösebb vér­­mérsékletűek, mint magyaror­szági unokatestvéreik, nem for­dulnak meg minden cic­cló hí­vásra. Gyakran Péternek hív­ják őket, VÉGÜL AZ IDEGENEK. 1 .sok a nyugat-németországi, de nagyon so­k a magyar, a ro­mán, a koreai, a vietnami. Rostockban magyar szakszer­vezeti küldöttséggel találkoz­tunk, Berlinben, az Alexander­­platzon kolozsvári magyarok­kal. Sok az idegen autó. De sehol nem állták körül. Talán azért, hogy tudjam: nem va­­gy­ok Budapesten. Baktai Ferenc KÖNYVESPOLC ÉRDEKES KÖNYVEK Ismerjük a szenvedélyes ol­vasó típusát. Parkok padjain, eszpresszóban, vagy a körzeti rendelő várószobájában ül , és olvas. Eddig többnyire az Olcsó Könyvtár sárgafedelű füzeteit szorongatta kezében. Legutóbb egy fiatalembert lát­tam, aki a villamos utasainak helytelenítő csodálkozására fél kézzel a lépcsőn kapaszkodott, felső testével szinte kilógva az úttestre, a másik kezében pe­dig az Érdekes Könyvtár soro­zatából F. Marette EGY SZÍNÉSZNŐ NAPLÓJA című művét tartotta. Nos, ha rendőrileg elítélhető is a fia­talember viselkedése, az ízlés­­ét csak dicsérni lehet. Ez a kiadvány úgyszólván napok alatt sikerkönyv, »bestseller« lett. Az ügyesen megválasz­tott cím s a sokat ígérő cím­lap nem kis szerepet játszik ebben. Marette könyvében az olvasó többet kap, mint várta. Mi az új és megragadó ebben a könyvecskében? F. Marette francia színésznő, aki a polgári ellenállók közé tartozott Franciaország meg­szállásának éveiben. 1944-ben a Gestapo kezére került, s in­nen tovább, megjárta a né­metországi haláltáborok egész sorát. Első személyben írja meg élményeit. Nem a borzal­makat írja meg csupán, adat­felvevő részletességgel s nem is csak az emberfeletti hősö­ket, akik magasan kiemelked­nek a tábor folyamnak átlagá­ból. Művének szilárd alap­anyaga a tábor mindennapi életének s az abból kinöve név­­telen hősiességnek ábrázolá­sa. Hőse az a sok tízezer po­litikai fogoly’, aki különösebb elméleti képzettség, politikai szereplés, s átlagon felüli eré­nyek nélkül egyszerűen a szí­vére és eszéi­e hallgatva, helyt­állt Eur­ópa megpróbáltatásá­nak idején. Az új tehát Ma­rette regényében az, hogy szé­les, ember­i keresztmetszetét adja a tábornak, kínzóknak és megkínzottaknak egy­aránt, azokkal az apró és nagy em­beri konfliktusokkal, melyer­ az ilyenfajta közösség életében felbukkannak. »Ez az asszony hős volt« — ilyen érzéssel teszi le az olva­só a könyvet. De milyen is valójában? Lássuk csak: Ma­rette nemcsak azt tette, hogy megosztotta kenyerét barátnő­jével, mikor ő maga is az éh­­halál közelében volt. Más is feltűnik előttünk. Az például, mikor »swingelni« kezd, hogy fogolytársait felrázza a testet­­lelket megölő apátiából. S nem lehet elfelejteni azt a könnyes komikumú motívumot sem,­­hogy ez a csontvázzá aszott egykori szépasszony, akiben már valóban csak a reménység tar­tja a lelket, akit elleptek a tetvek s naponta újabb és újabb kínzásoknak néz elébe — ez a törékeny asszonyka, akit elszakítottak mindentől, ami neki drága — a férjétől, a hazájától, a hivatásától —, F. Marette egyetlen tárgyat őriz meg minden poklokon át: a szemöldökcsipeszét... Marette hű lánya Franciaországnak. De ugyanakkor vérbeli párizsi aszony és színésznő is... S ezt tanulságos dolog szem előtt tartani, ha arról vitázunk, mi­­lye­nek a hősök, honnan szár­maznak, hogyan alakulnak ki? A személyes tapasztalat meg­győző er­eje, ízlés és okosság — ez adja a könyv sajátos va­rázsát. S ezt nem lehet, sajnos, elmondani a sorozat egy másik darabjáról, Smerling A SZÁZARCÚ HŐS című írásáról. A regény anya­ga pedig rendkívül érdekes, szinte megcsapja az olvasót a magasrendű kalandregény le­hetőségének fuvallata. Ko­­tovszkijról, a polgárháborrx egy­ik kimagasló alakjáról szól a könyv. Miről volt híres Ko­tovszkij­, mi volt egyéni jel­legzetessége? Nem annyira a nagy, átfogó hadvezéri elkép­zelések, mint inkább alakjá­­­iak színessége, fantáziája és bámulatos ügyessége, ahogy a legszorongatottabb­­ helyzetből is kivágta magát. Fiatalkor­á­­ban a földesurakat sarcolta meg, s a pénzt a szegények közt osztotta szét. A mi Rózsa Sándorunkéhoz hasonló­­le­gendakor alakult ki körülötte. De Kotovszkij »jókor érke­zett«. A polgárháborúban al­kalma nyílt rá, hogy egyéni lázongását öntudatos, forra­dalmi cselekvéssel váltsa fel. De vigyázzunk! Olyan indulás­sal, mint Kotovszkijé, sokan lettek anarchisták s a forrada­lom ellenségei. Minden külső vagy belső összeütközés nélkül talált Kotovszkij a helyes út­ra? Kérdések egész sora merül fel, melyekre a könyv nagyon bizonytalanul, vagy egyáltalá­ban nem válaszol. S Kotovsz­kij életének két korszaka — fiatalsága s a polgárháború évei — teljesen kettéválik a regényben. Ez nem is csoda, hiszen e két korszak közt alap­vető, minőségi különbség van. De ezt a regény nem mutat­ja meg. Ha mégsem érdekte­len olvasmány, ezt a történel­mi anyag érde­k­ességén­e­k kö­szönheti. A művészi megfor­málás követelményének azon­ban nem felel meg. Így jutunk el a harmadik regényig. Ez Dobozy Imre A FEGYVEREK BESZÉLTEK című műve. A felszabadulás története ez egy falucska éle­tében. Jól mutatja be Dobozy, hogyan szerveződik egy ma­roknyi ember, teljesen spontá­nul, felső irányítás nélkül, va­lamiféle partizáncsoporttá. Va­­lószerűbbé teszi ezt a front közelsége, a nyilvánvaló német összeomlás. Marette művéhez hasonlóan ez is első személyű elbeszélés, de itt a regény kép­zelt főhőse mondja el élmé­nyeit. S bár n­em zavaró, azért talán szerencsésebb lett volna, ha az író keretet ad a törté­netnek s a Boldog Emberhez hasonlóan elmesélteti magának. Már csak azért is, mert művén érződik az író stílusművészete, mely inkább helyénvaló, ha csupán visszaadja egy termé­szetes intelligenciájú, de az írástól feltehetően távolálló ember történetét. Meg kell azonban mondani, hogy a re­gény így is érdekes, művészi igényű olvasmány. A felsza­badulás reális körülményeinek bemutatásában tett Dobozy je­lentős előrelépést. S ezt öröm­mel kell üdvözölnünk, mert azt mutatja, hogy az Érdekes Könyvtár szerkesztői nem csu­pán szórakoztatni akarnak, de kiveszik részüket az új magyar irodalom fejlesztéséért, kibon­takoztatásáért vívott harcból is. Pál Miklós Kínai katonai küldöttség érkezett Belgrádba Tito fogadta az Olasz KP küldöttségét — Mikojan november 2-án érkezik Bécsbe — New Yorkban már az Egyiptom és a CSHSZ közötti „béketárgyalások“ színhelyét találgatják Csupán az európai történelem viharsar­kából, Németországból érkeznek továbbra is a militarizmus gyorsított talpraállításáról szóló hírek, egyébként a szerdai főbb jelen­tések a feszültség további enyhülésének irányzatát tükrözik. 1. Szerda délután kínai katonai küldött­ség érkezett Belgrádba, élén Ten Hua ve­zérezredessel. Ugyanaznap Joszip Broz-Tito fogadta az Olasz Kommunista Párt küldött­ségét, élén Luigi Longo főtitkárhelyettessel, s villásreggelit adott tiszteletükre. A jugo­szláv fővárosba érkezett a Komszomol Központi Bizottságának küldöttsége is. Ugyanakkor jugoszláv ifjúsági küldöttség utazott Csehszlovákiába és jugoszláv par­lamenti küldöttség utazott varsába. 2. Bécsi közlemények pontosan meghatá­rozták, hogy Mikojan szovjet első minisz­terelnök-helyettes november 2-án érkezik többnapos hivatalos látogatásra Ausztriába, ahol a kormány vezetőivel tart majd álta­lános politikai és gazdasági megbeszélést. 3. New Yorkban már a Biztonsági Tanács első zárt ülése és az azt követő angol— francia—egyiptomi hármas tanácskozás után annyira enyhült a légkör, hogy az egyiptomi félhivatalos Középkeleti Hírügy­­nökség ott-tartózkodó főszerkesztője ezt táviratozhatta haza: »Ha a Biztonsági Ta­nács zárt ajtók mögött tartott ülése olyan eredményre jut, amely lehetővé teszi a tár­gyalást Egyiptom és a Csatornahasználók Szövetsége (CSHSZ) között, a találkozó színhelye valószínűleg Genf lesz.« 4. Egy hét múlva francia parlamenti kül­döttség utazik Csehszlovákiába és Romá­niába. Lucien Begouin volt miniszter ve­zetésével.­­ New Yorkban „megegyezés fenyeget.“ »Az egyiptomi külügyminiszter ügyessé­ge azzal fenyeget, hogy eredményre vezet« — így vonja meg a francia Le Monde a Biztonsági Tanács szuezi vitájának eddigi mérlegét. A legújabb fejlemények igazol­ják a párizsi lap véleményét. Kedd este ugyanis a Biztonsági Tanács — miután megtartotta első, másfélórás zárt ülését — az angol külügyminiszter javaslatára úgy döntött, hogy a legközelebbi zárt ülését csak csütörtökön tartja, s addig a küldöttek magánjellegű megbeszéléseket folytatnak. A kedd esti zárt ülésről semmiféle közle­ményt nem adtak ki, a kiszivárgott gyér értesülésekből azonban úgy tudják, hogy a francia, az angol, a belga külügyminiszter és mások igen tartózkodó válaszokat kap­tak az egyiptomi külügyminisztertől arra vonatkozó kérdéseikre, milyen engedmé­nyeket hajlandó tenni. Ezután Hammarskjöld ENSZ-főtitkár kezdeményezésére az angol, francia és az egyiptomi külügyminiszter egy és három­negyedórás különtanácskozást tartott. A hivatalos tanácsülések szerdai felfüggeszté­sének ugyancsak az volt a célja, hogy ez a különtanácskozás kötetlen formák között folytatódhasson. Az angol és az amerikai sajtó jó jelet lát abban, hogy­ az egyiptomi külügyminisz­ter külön összeült a válságban legélesebben állást foglalt angol és francia kollégájával, az angol miniszterelnöki hivatal azonban még mindig olyan nyilatkozatot adott ki, hogy továbbra is tényleges szolgálatban kell tartani az augusztusban behívott tar­talékosokat, mert a szuezi válság me­iatti rendkívüli állapot még nem szűnt meg. A Reuter szerint a benntartott máltai, ciprusi és angliai tartalékosok körében nyugtalan­ság támad­t. Egy másik komoly közel-keleti vita: a Libanon és az Irak Petróleum Co olajtár­sa­­ság között a jövedelmi adó miatt támadt nézeteltérés ügyében Libanon hivatalosan közvetítésre kérte fel Nasszer egyiptomi elnököt. Nasszer máris felkérte Szíriát, le­gyen szolidáris Libanonnal a konfliktus­ban. Az olajtársaság ugyanis bejelentette, hogy megadóztatása miatt Libanon helyett Szíriában épít új olajvezetéket az iraki olaj szállítására. Az ENSZ fóruma elé csakhamar újabb gyarmatosítás-ellenes vita problémája ke­rül, mert tizenöt ázsiai és afrikai ország kéri, hogy a közgyűlés november 12-én megnyíló ülésszakának napirendjére vegyék fel a holland megszállás alatt álló indonéz terület, Nyugat-Irám (Nyugat-Új-Guinea) kérdését. Tíz bonni szociáldemokrata képviselő tartott beszedet Kelet-Berlinben Ny­ugat- Németországban tovább tart a kormányválság. A feszültebbé vált politi­kai légkörben gyorsul a közélet két fő­irányzaténak kikristályosodása. Az egyik irányzat: a külső és a belső hi­degháború tendenciája. A legleplezetleneb­­bül Schröder belügyminiszter ju­ttatta ezt legutóbb kifejezésr­e, aki isexsohni beszé­dében most már a nyugatnémet szakszer­vezeteket is a betiltott kommunista párt sorsával fenyegette meg, amikor kijelen­tette: »A hamburgi kongresszus azt is bizo­nyította, hogy a Német Szakszervezeti Szö­vetség a fennálló társadalmi rend megvál­toztatására törekszik. Az államnak kímé­­letlenül fel kell lépnie minden ilyen törek­vés ellen.« Ezzel az irányzattal száll szembe, ha nem is következetesen, de fokozódó erővel a szo­­ciáldemokrata és a polgári ellenzék. Csak­nem egy időben azzal, hogy a Szovjetunió­nak átadták azt az angol—amerikai—fran­cia jegyzéket, amely támogatja a német egység problémájára vonatkozó nyugatné­met jegyzéket — Thomas Dehler, a Szabad Demokr­ata Párt elnöke az Adenauer-kor­­mány felé intézve szavait kijelentette: »Elegem van már abból, hogy állandóan csak beménnek a békés körülmények kö­zötti egyesítésről. Azt kívánom, hogy a németek egymáshoz tartozását tényekkel bizonyítsuk be.« Dehler ugyanakkor meg­elégedéssel nyil­atkozott pártja és az NDK- ban működő Liber­ális Demokrata Párt között a múlt hét végén lefolyt megbeszé­lésekről. Hasonló jelentőségű az a tény, hogy kedd délután a Kelet-Berlinben mű­ködő Szociáldemokr­ata Párt gyűlésein tíz bonni szociáldeeokrata képviselő tartott beszédet. NEMZETKÖZI HÍREK • Az SZKP Központi Bizott­ságában megbeszélések foly­tak a Svájci Munkapárt kül­döttségével. A megbeszélése­ken részt vett P. N. Posnoje- Zov, az SZKP Központi Bizott­ságának tagja, E. Woog, a Svájci Munkapárt főtitkára, J. Vincent, a Svájci Munka­párt Központi Bizottságának titkára és H. Stebler, a Svájci Munkapárt Központi Bizott­ságának tagja. A teljes kölcsö­nös megértés és a testvéri szolidaritás szellemében le­zajlott tárgyalásokon megvi­tatták a két­ pártot érdeklő kérdéseket —­­ jelenti a TASZSZ. # Attlee, volt angol minisz­terelnök Indiába és Pakisz­tánba utazott. Látogatása ma­gánjellegű, de valószínűleg találkozik majd a két állam politikai vezetőivel.­­ Luther Evans, az UNES­CO vezérigazgatója sajtóérte­kezleten közölte a szervezet novemberben Indiában tartan­dó IX. közgyűlésén napirend­re kerülő terveket. Az első: a Kelet és a Nyugat kulturális cseréjének felélénkítése, a má­sik: a sivatagos földterületek problémájának elméleti meg­oldása, a tengervíz tisztítása, a Nap energiájának felhasz­nálása, a növényi és állati élet sivatagi viszonyokhoz való alkalmazása és a vízkutatási problémák. A harmadik, kö­­rü­lbelül félmillió dolláros program célja Latin-Amerika elemi iskolai oktatásának fel­lendítése. Ezen a földrészen a gyermekek több mint felének nincs hová iskolába járni. KÖZGAZDASÁG imm­iimmimminmiTmnmmiiniiitmimmm­iwnmuiminimtinilillMmn^——* ■ A MÁV átlagos napi szénfelhasználása az első félévben hét százalékkal volt magasabb, mint 1955 első felében.­­ A mezőgazdasági tsz-ek egy katasztrális hold szán­tóra az év első felében át­lag 28,5 kilogramm műtrá­gyát használtak fel a tava­lyi 20,5 kilogrammos átlag­gal szemben. Mi A nyugat-európai országok nyersolajfogyasztása az 1947. évi 37 millió tonnáról tavaly már ke­reken 100 millió tonnára emelke­dett. Az olajszükséglet több mint 80 százalékát a közel-keletről fe­dezik. Az olaj Nyugat-Európa ösz­­szes energiafogyasztásának 18 százalékát szolgáltatta 1955-ben. ■ Az Egyesült Államok gépkocsitermelése az első háromnegyedévben 4,2 mil­lió darab volt az egy év előtti hat millióval szem­ben. A gyártás tehát 30 szá­zalékkal csökkent egy év alatt.­­ Jugoszlávia utasszállító repülőgépeket vásárolt a Szovjetuniótól. ■ Az anyag- és energia­ellátás nehézségeit a csepeli Acélmű dolgozói jelentős m­egtakarításokkal könnyí­tik. Ebben a negyedévben 305 tonna import pakurát, 161 tonna magnezit- és sa­­mott-téglát, 929 tonna vas- és fémbetét anyagot és 160 ezer kilowattóra villamos­energiát takarítanak meg.

Next