Népszava, 1956. október (84. évfolyam, 232-257. sz.)
1956-10-31 / 257. szám
• NÉPSZAVA A magyar szabad szakszervezetek lapja Szerkeszt: a szerkesztőbizottság Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VII., Rákóczi út 54 Telefon: 224—815 224—819 Athenaeum Nyomda Fv Soproni Béla A MAGYAR VEGYIPARI DOLGOZÓK SZABAD SZAKSZERVEZETE ELNÖKSÉGÉNEK HATÁROZATA A Magyar Vegyipari Dolgozók Szakszervezete elnöksége egyetért a magyar ifjúság és a dolgozó nép követeléseivel, szakít a sztálini Rákosi-féle politikával, mely a szakszervezet szabad tevékenységét is elfojtotta. A szakszervezet elnökségi elhatározta, hogy a szakszervezeti munka tartalmát — az önálló, magyar nemzeti politika célkitűzéseinek megfelelően — új alapokra helyezi. Ezzel egyidejűleg a szakszervezet nevét a Magyar Vegyipari Dolgozók Szabad Szakszervezeté re változtatja. A szakszervezet harcol a szocialista demokráciáért, a szocializmus építéséért, az önálló magyar nemzeti politika megvalósításáért, országunk és más országok közötti egyenjogú kapcsolatok megteremtéséért. A Magyar Vegyipari Dolgozók Szabad Szakszervezete támogatja a nemzeti kormány intézkedéseit mindaddig, amíg ezek az intézkedések a dolgozók élet- és munkakörülményeire nem hátrányosak. Amennyiben az egyes kormányintézkedések a dolgozók jogaira, élet- és munkakörülményeire sérelmesek, úgy ezen intézkedések ellen fellép és a szervezett dolgozókra, ifjúságra támaszkodva szükség esetén minden eszközzel, ha beil, a sztrájk eszközével is harcol a dolgozók érdekeinek megvédéséért. A Magyar Vegyipari Dolgozók Szabad Szakszervezete az összes vegyipari dolgozók nevében követeli: 1. A szovjet csapatok kivonását Budapest területéről, majd az egész országból. 2. Követeljük, hogy a vegyipari dolgozók szakszervezetének parlamenti képviselője legyen. 3. Intézményes anyagi támogatást kell nyújtani a tragikus harcok rokkantjainak és az elesettek családjainak. Az intézményes anyagi támogatáson kívül a szakszervezet rendkívüli segélyeket folyósítson a károsultaknak. 4. A dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő kormányintézkedések, rendeletek kiadása kizárólag csak a szakszervezetünk előzetes bevonásával és egyetértésével történhet. 5. Bérrendezést kell végrehajtani: a 800,— Ft-ig terjedő béreket 15%-kal, az 1500,— Ft-ig terjedő béreket 10%-kal ■ kell azonnali hatállyal felemelni. A magas fizetéseket havi 3500,— Ft-ban kell maximálni. A bauxitbányákban dolgozók részére a földalatti pótlékot külön kell számfejteni. Ezzel egyidejűleg biztosítani kell a bauxitbányászok részére is a szénjárandóságot. 6. Általánosságban meg kell szüntetni a normákat, kivéve azokban az üzemekben, amelyekben a dolgozók, illetve a munkástanácsok azok megtartását kívánják. 7. A 4%-os gyermektelenségi adót azonnal el kell törölni. 8. Fel kell emelni az alacsony nyugdíjakat, figyelembe véve a munkában eltöltött éveket és ezzel egyidejűleg az egészségre ártalmas munkakörökben dolgozók nyugdíjkorhatárát csökkenteni kell. 9. Növelni kell a családi pótlékot olyképpen, hogy alapvetően javítsuk a többgyermekes családok anyagi helyzetét. 10. Nagymértékben ki kell szélesíteni az állami, szövetkezeti és a magánkezdeményezésből folytatott lakásépítkezéseket. Széleskörű társadalmi mozgalmat kell szervezni a lakások sorozatos építésére. 11. Vissza kell állítani a védőétel és egészségügyi pótszabadság juttatását az 1953. év előtti állapotoknak megfelelően. A munka- és védőruha juttatását a munkástanácsok és az vb-k hatáskörébe kell utalni. 12. Mindazon üzemeknél, ahol a munkástanács és az üb. szükségesnek és indokoltnak tartja, be kell vezetni az 5 napos munkahetet, heti 48 órás munkaidővel. Az egészségre ártalmas munkaköröknél pedig folyamatosan át kell térni a heti 40 órás munkahétre, keresetcsökkenés nélkül. Az ipari balesetek és ipari meg- betegedéstől munkaképtelenné vált dolgozóknak a felgyógyulásuk idejéig 100%-os táppénzt kell folyósítani. A Magyar Vegyipari Dolgo-zók Szabad Szakszervezete el- nöksége szükségesnek tartja és felkéri a vegyipari dolgozó-! kat, hogy küzdjenek a rend helyreállításáért, a munka megindításáért, mert ezt kö-! vetően tudjuk követeléseinket maradéktalanul megvalósítani.! Budapest, 1956. október 30.!· A Magyar Vegyipari Dolgozók Szabad Szakszervezetének elnöksége Az őszi színekben pompázó Margitsziget kietlen sétányain sietős léptek alatt zizegnek a rozsdavörös falevelek. A Nagyszálló felé igyekeznek többen is. Amint a cél felé közeledünk, megelevenedik a táj. Ismerős arcok bukkannak elénk. Olimpikonok. Családi körben ülnek a kellemes őszi napsütésben, vagy sétálnak a szálló körül. Elérkezett a búcsú pillanata. — Azt hiszem, nem lesz szükségünk majd arra a mentségre, hogy forradalmi napokat éltünk át az elutazás előtt — nyújtja kezét Kárpáti Rudolf kardvívó világbajnokunk, amikor beszáll az olimpiai öt karikával feldíszített modern Ikarus 55-ös autóbuszba. — Megnyerjük a csapatbajnokságot is és az egyéni győzelmet is kiharcoljuk. Kovács Pali, Gerevich, vagy én... valamelyikünknek csak sikerül. Jönnek egymás után a vívók. Ők a legpontosabbak. És a legkényelmesebbek. Ezért sietnek, hogy jó helyeket foglaljanak. — ígérem, hogy a párbajtőr csapat dobogón lesz — mondja Rerrich Béla. — Sőt az egyénibe is beleszólunk. A három első helyre az olasz Edoardo Mangiarottit és Pellegrinot, valamint Sákovicsot tippelem. Sákovics — bár ott áll — nem szól hozzá, csak mosolyog. De legalább nem tiltakozik. Ez is biztató. Időnként ijedtség-hullámok csapnak át a készülődőkön. — Hol van Csermák? — kérdezik többen is. — Takács Attilát nem láttátok? — megint mások. Ezek az ijedelmek azonban hamar elmúlnak. Csermák borotválkozik, Takács pedig késik. Olyannyira, hogy ez a két versenyző végülis külöt kocsin megy a többi után. — Majd az olimpiai emelvényre jobban fogunk sietni — békítgeti az elégedetlenkedőket Csermák. — Hiszen a túlvilágról jöttem ... Többen már meg is sirattak. Az autóbusz-karaván a Nagyszálló dolgozóinak, pintérek, portások és szakácsok elkes hadának búcsúztatása közben gördül el a szálló beárata elől. Irány a budaörsi vasútállomás. — Az ilyen nehéz kezdet jó lejelnek számít mindig — egyzi meg Hatlaczky, a kajakozó. — Most már kezdek én s bízni a sikerben. — Te beszélsz így — vágnak rá többen is egyszerre. — Hiszen bennetek rám minden reménységünk. Idáig hencegtetek, hogy nyijd a kajakozok és a cenusok megmutatják ... Farkas Imre, a fiatal Farkas—Hunis cenu kettős tagja halkan jegyzi meg a mellette ülő Hédernek: — Könnyen beszélnek Papp Laciek, de mi először veszünk részt olimpián. Pedig de jó lenne győzni. Hiszen a lehetőség is megvan rá, csak ez az egy hét kiesés ne bosszulja meg magát. Az autóbuszban ülő olimpikonokat mindenütt felismeri az utcai közönség. Megállnak, szinte sorfalat alkotnak a fővárostól egészen ki Budaörsig és kipirult arccal integetnek, kiabálnak: — Győzzetek ti is! Háromszor annyi idő alatt mint egyébként szükséges, megérkezik a társaság a vasútállomásra. Pillanatok alatt megrohamozzák a már bennálló szerelvényeket és helyezkednek. Hja, Prágáig elég hosszú lesz az út. — Azt se bánnám, ha guggolni kellene egészen Melbourne-ig, csak tudnám, hogy megint olimpiai bajnok lehetek — jelenti ki Szőke Kati édesanyjának. — A 4x100-as váltónkban nagyon bízom. A hangulatot váratlan meglepetés rontja el. Nem megy a vonat. Hiába ígérte meg előző nap, sőt még aznap reggel is a vasútigazgatóság, a vasutas dolgozók, a mozdonyvezetők, a kalauzok, a fűtők más véleményen varrnak. — Amíg ki nem vívtuk mindazt, amiért fiatalságunk annyi vért ontott, addig egy tapodtat se mozdulunk! Nincs ellenvetés. De a sportolók nem is erőszakolják nagyon a vasutasokat. Egyetértenek velük. Ők is szeretnék valahogy megmutatni, hogy együttéreznek az egész magyar néppel, így csak fogadkoznak. — Megnyerjük az olimpiai bajnokságot — fordul az egyik vasutas felé Markovits Kálmán, a vízilabdacsapat tagja. — Igaz ugyan, hogy a jugoszlávok és a szovjetek nagyon erősek, de azért megverjük őket. Amikor kiderül, hogy Iharos egészen biztosan nem utazik, néhányan megjegyzik: — Talán nekünk sem kellene most elutazni... A többiek azonban annál inkább akarnak utazni. — Mi úgy tudunk hazánknak dicsőséget szerezni, ha az olimpián a múlthoz méltóan képviseljük a piros-fehérzöld színeket — mondja határozott hangon Dömölky Lidia. — Minél több győzelmet kell aratnunk. Gyarmati Olga csendben ül — már az autóbuszban. Mert időközben az egész társaság, minden csomaggal együtt, viszszaköltözködik az autóbuszokba. — Ez a harmadik olimpiai bajnokságom — mondja szinte maga elé. — Ha sikerül 6 méter 10 fölé ugranom, akkor már jó helyezésre számíthatok. A sportolókkal és szakvezetőkkel kibővült magyar olimpiai csapat tagjai közül Siák és Gerlach műugró. A két fiatal versenyző az elmúlt nemzetközi idényben több komoly sikert ért el és jó szereplésükre az olimpián is számítani lehet. Edzőjük, Papp Bálint is velük megy. Úszóutánpótlásunk egyik legnagyobb ígérete a fiatal Dobay, aki idén már 57,3 másodperces időt is úszott 100 méteren. Állandó fejlődésben van és nem kizárt, hogy Melbourne-ben kiemelkedő eredményt ér el. Gróf Ödön úszóedző, Magyar László (talán egyetlen igazi olimpiai reménységünk) és Pajor Éva edzője, úszósportunk egyik legkiválóbb fiatal oktatója. Az atléták csoportját Krasznai Vigh Erzsébet, a gerelyvetőnő is számokban gondolkozik: — A győzelemhez, érzésem szerint 53 méter kell. Annyit pedig az edzéseken mindig dobtam. Talán sikerül Melbourne-ben a versenyen is Megindul az autóbusz viszszafelé. Irány Komárom. S ha szabad az út, akkor Prága. Ha nem, hát Hegyeshalom és Bécs. S azután repülőgépen: Melbourne! Jó utat! Sok szerencsét! És sikert! Vándor Kálmán sándor gerelyvető bajnokunk, aki legutóbb 77 méteren felüli dobásával a világhíres finn gerelyvetőket győzte le, Földessy Ödön távolugró Európa-bajnokunk és Somogyi János volt világcsúcstartó gyalogló bajnokunk, valamint Simek Ferenc, több válogatott atlétánk edzője bővíti. Zimonyi Róbert, az Európabajnokságon második helyen végzett Kinizsi »négyesnek« a kormányosa. Az ő jelenlétével lehetővé válik, hogy négy magyar evezős még egy olimpiai versenyen, a kormányos négyesben is elindulhasson. A felsorolt versenyzők és edzők kivétel nélkül már korábban megérdemelték volna, hogy az olimpiai csapatba beválogassák őket. I ! [ELUTAZTAK OLIMPIKONJAINK MELBOURNE-BE Prágából vagy Bécsből repülőgépen folytatják az utat Kik az olimpiai csapat új tagjai A magyar egészségügy irányítását szakemberek végezzék Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének kibővített elnöksége a következőket határozta el: Csatlakozik a magyar értelmiség forradalmi bizottságának felhívásához és magáévá teszi követeléseit. Megvalósítja nevében és ténykedésében a szakszervezet teljes szabadságát. A magyar egészségügy színvonalának emelése érdekében követeljük, hogy mind az állami egészségügyi, mind a szakszervezeti vezető funkciókból azonnal távolítsák el azokat, akik szolgai módon kiszolgálták az elmúlt évek bűnös politikáját. Az egész magyar egészségügy irányítását szakemberek — orvosok, gyógyszerészek — végezzék. Minden szinten be kell vonni a munkában és harcban hősiesen helytállt ifjúság képviselőit. A legrövidebb időn belül a kórházi, intézeti, gyógyszertári tanácsok küldötteiből alakuljon meg az a testület, amely létrehozza a szakszervezet ideiglenes budapesti vezetését. A vezetés dolgozza ki azokkat a követeléseket, amelyek alapján az egészségügyi ellájtás és az egészségügyi dolgozók megkapják kellően megbecsült helyüket a kibontakozízó új magyar társadalomban.« Felhívjuk a magyar egész-ségügyi intézmények dolgo-zóit, hogy hozzák létre a kór-házi, intézeti, gyógyszertári tanácsokat. A kibővített elnökség nevében: Dr. Andriska József, a gyógyszerész szakcsoport elnöke Dr. Farkas Károly, az Uzsoki utcai kórház igazgatója Dr. Ferenc Gábor, a Bakách téri kórház igazgatója Dr. Horváth Boldizsár, a János kórház igazgatója Dr. Szabó Zoltán, szakszervezeti elnök. Hírek a VII. kerületből Megalakult kerületünk — a VII. kerület — Forradalmi Tanácsa. Ma délután a tanácsháza előtt a lakosok között ingyen-élelmiszert osztottak. Falusi barátaink jóvoltából kezdetnek mindenesetre jó oldaláról mutatkozott be a Forradalmi Tanács. A szervezettebb ellátás érdekében elhatározták, hogy a vidékről nagy mennyiségben érkezett élelmiszert szerdától kezdve a lakóbizottságok bevonásával házanként osztják el. TILTAKOZUNK! A függetlenségi forradalom legnehezebb napjaiban, amikor fiatal barátaink és a munkásság színe-java vérzett és életét áldozta a hazáért, a rádió hullámain olyan kijelentéseket tett Szepesi György bemondó a sportolók nevében, amely a magyar olimpiai csapat jogos felháborodását váltotta ki. Néhány órával az olimpiára való indulás előtt ezúton jelentjük ki, hogy azonosítjuk magunkat teljes mértékben a magyar nemzet forradalmi megmozdulásával , hiszen közülünk is többen voltak, akik aktívan részt vettek a szabadság kivívásában. Elítéljük Szepesi György nevünkben tett felháborító nyilatkozatát, ígérjük, hogy az olimpiai játékokon a nemzeti forradalom áldozatai által megszentelt szellemben fogunk küzdeni a magyar nemzet dicsőségéért. A magyar csapat Kossuth-címerrel és gyászkarszalaggal vonul fel az olimpián. A magyar olimpiai csapat sportolói 113 aláírás IHAROS: Ment vállalom! A magyar olimpiai csapat elutazása előtti utolsó pillanatban mint a bomba vágódott a sportolók közé a hír: Iharos lemondott! A magyar atlétika büszkeségének és első számú olimpiai bajnokjelöltjének a távolmaradását a hivatalos kísérők igyekeztek titokban tartani. Érdeklődésünkre kitérő válaszokat adtak. Az igazságot azonban még ilyen esetben sem lehet elhallgatni. A budaörsi pályaudvaron végérvényesen kiderült, hogy Iharos nem utazik Melbourne-be. A váratlan és meglepő hír után felkerestük Iharos Sándort lakásán. A kitűnő versenyző a következőkkel indokolja meg lemondását: — Nem vállalom az olimpián való szereplést, mert úgy érzem, hogy formán kívül vagyok. Miután lelkiismeretesen nem ígérhetem azt, hogy a várakozásnak megfelelően szerepelek, az utazást inkább lemondtam. Azt a hatalmas dollárösszeget, amelybe a kiküldetésem került volna, fordítsák inkább külföldi orvosságokra, a szabadságharcban megsebesült honfitársaim életének megmentésére. Ezek szerint tehát az olimpiai győzelmi remények száma tovább csökkent. Iharos álláspontját azonban becsüljük és példának állítjuk a magyar sport jelenlegi vezetői elé. Az állami gazdaságok forradalmi bizottsága Nagy Imre mellett Az Állami Gazdaságok Minisztériumában megalakult az ideiglenes Nemzeti Forradalmi Bizottmány. A bizottmányt a forradalom célkitűzéseit magukévá tevő összminisztériumi dolgozók választották meg. A bizottmány Nagy Imréhez, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnökéhez az alábbi nyilatkozatot juttatta el: »Az Állami Gazdaságok Minisztériuma ideiglenes Nemzeti Forradalmi Bizottmánya a minisztérium dolgozói nevében elfogadja és támogatja a nemescélú forradalmi erők követeléseként és bizalmából a kormány élére került Nagy Imrét és kormánynyilatkozatát az alábbi főbb célkitűzések kiegészítésével, illetve módosításával : 1. A szovjet csapatokat és a tanácsadókat hazánkból haladéktalanul hívják vissza. 2. A kormányból távolítsa el azokat a személyeket, akik a sztalinizálás munkájában való részvételükkel elvesztették a nép bizalmát, mert a nép érdekei ellen cselekedtek. 3. A volt Államvédelmi Hatóság tagjainak ne adjanak lehetőséget arra, hogy az újonnan alakult rendőrségben és karhatalmi szervekben, vagy a népgazdaság egyéb területein folytathassák: népellenes, restaurációs munkájukat. 4. A magyar kormány az ENSZ-ből és szervezeteiből hívja vissza a jelenleg idegen zsoldban álló hazaáruló képviselőit és Magyarország képviseletét olyanokra bízzák, akik a forradalom eredményeként kialakuló független, új Magyarországot vallják hazájuknak. 5. A Rádió és egyéb hírközlő szervek adásaikban mindenről az igazat mondják meg, ne vezessenek bennünket tovább félre.« Kérjük az állami gazdaságok munkástanácsait, hogy a forradalom nemes célkitűzéseinek szellemében védjék meg népi, nemzeti vagyonúnkat, biztosítsák azoknak a munkáknak elvégzését, amelyek a független, új Magyarország népének több kenyerét biztosítják. Budapest, 1956. október 30. az Állami Gazdaságok Minisztériuma ideiglenes Nemzeti Forradalmi Bizottmánya Dicsőség a demokratikus felkelés hőseinek !