Népszava, 1956. november (az MSZDP lapja: 77. évfolyam 1-4. szám; Népakarat, a Szakszervezetek lapja: 1. évfolyam, 1-16. szám)
1956-11-01 / 77. évfolyam, 1. szám (Népszava, MSZDP)
956. november 1. csütörtöki ÁRA 5© FILLÉR 77. évfolyam, 1. számNÉPSZAVA A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI LAPJA Részletes tudósítás a szuezi Szociáldemokraták vagyunk! Egy olyan történelmi pillanatban áll talpra a Szociáldemokrata Párt, törpéktől megbénított óriás, amilyen a magyar történelemben még nem volt. Szinte puszta kézzel harcolta ki életlehetőségét attól az uralomtól, amely népi demokráciának nevezte magát, de amelyben sem formailag, sem lényegileg sem népi, sem demokrácia nem volt. Egy hatalmas színjáték mutatkozott a világ felé, amelynek kulisszái összeomlottak, szereplői megfutamodtak és elénk meredeznek most a rozsdás vasvázak, lógó kötelek, por és szenny, ami a cifra díszletek mögött elrejtve volt. Ha a pusztulás láttán mégis az öröm érzése tölt el bennünket, az abból a megnyugvásból fakad, hogy a munkásság, amelynek nevével a diktatúrát igazolni akarták, töretlen lélekkel áll sok évtizedes pártjának eszméi mellett. Aki azt a sok évtizedes nevelő- és tanítómunkát nem ismeri, amelyet a Szociáldemokrata Párt a dolgozó tömegek között oly sok veszedelem, üldöztetés és megpróbáltatás között végzett, csak az bámulhat ezen a spontán helyreálláson és lelki rugalmasságon, amelyet e nehéz órákban tapasztalhatunk a dolgozó tömegek között. Mélységes tisztelettel és főhajtással kell adóznunk azoknak a hősöknek, akik a talpraállás lehetőségeit megteremtették, a sok ezer értelmiségi és munkás fiatalnak, akik éhesen és rongyosan csak egy független és szabad Magyarország gondolatától fűtötten vitték a harcot. Mélységes tisztelet és főhajtás azoknak, akik a legtöbbet, fiatal életüket adták azért, hogy felemelt fejjel és megalázottság nélkül járhassanak ebben az országban azok, akik megmaradtak. Emléküket a magyar nemzet legnagyobb hősei mellé állítjuk és letesszük sírjukra a magunkén kívül az egész világ csodálatának és bámulatának a koszorúját. De a harcnak és az áldozatoknak emléke kötelezi az élőket: a veszedelem, amely a forradalom eszmei tartalmát és céljait fenyegeti, nem múlt el. Nemcsak a zavarosban halászó sötét elemek munkájától kell tartanunk, de attól is, hogy a forradalom lendítőkerekére kapaszkodva, ezt a hatalmas erőt azok is a saját céljaikra igyekeznek felhasználni, akiknek a Szociáldemokrata Párt részvételével végzett országépítő munka is sok volt. Tudjuk, hogy rendkívüli keserűség halmozódott fel a lelkekben a Szociáldemokrata Párt elhallgattatása idején. De semmi jó sem származik sem az országra, pártra általában, sem a szociáldemokrata tömegekre különösen, ha ezt a keserűséget az ellenforradalom a saját hasznára veheti igénybe. A Szociáldemokrata Párt megalakulása nem jelenthet menedéket azoknak, akik ennek a szörnyű politikai, gazdasági és erkölcsi csődnek okozói; számot kell adniok — amennyiben elérhetők lesznek - cselekedeteikről. De erre csak akkor kerülhet sor, ha a jószándékú, hazájuk sorsáért aggódó és építésre kész kezekkel várakozó dolgozók megteremtik és biztosítják a nyugalmat és rendet, az ország nyugalmát és rendjét, a maguk nyugalmát és rendjét. Mert ez az ország a mi országunk, az éhezőké, a rongyosoké, a hajléktalanoké, akiknek önmaguknak kell élelmet, ruhát és hajlékot teremteniük. Gondoljanak vissza a dolgozó tömegek az 1919 augusztusával kezdődő szenvedéseikre, az ártatlanokat sújtó megtorlásokra, a felére lenyomott bérekre, a fehér börtönökre és internálótáborokra. Az egyik börtönből kiszabadulva ne engedjünk ebből az országból egy más színű börtönt teremteni. Az ellenforradalom ma azt suttogja, hogy semmit sem kezd újra abból, amit annak idején elkövetett. Vigyázzunk erre és a párt felépítésével védekezzünk az ellen, hogy ez a susogás diadalmas nevetéssé ne erősödjék. Vigyázzunk a gyárakra, a bányákra és a földekre, melyek a nép kezében kell hogy maradjanak, az alkotó- és építőmunka lehetőségeit felmérjük, nincs kétségünk abban, hogy ehhez segítséget kapunk mindenhonnan és mindenkitől. Ezzel a gondolattal induljunk neki egy új életnek és bízzunk saját erőnkben, újjászületett pártunkban, és abban az új, demokratikus, független Magyarországban, amelynek körvonalait ma már tisztábban látjuk, mint egy héttel ezelőtt. Szociáldemokraták! Barátság! Kéthly Anna Lemondott a SZOT elnöksége Kezdjen a kormány határozott tárgyalásokat a szovjet csapatok kivonásáról A Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetségének ideiglenes intézőbizottsága közli: A SZOT kedden megtartott rendkívüli ülésén az elnökség lemondott. A vezetést a Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetségének ideiglenes intézőbizottsága vette át. Az ideiglenes intézőbizottságban helyet foglalnak a régi, eddig mellőzött, bebörtönzött szakszervezeti vezetők, valamint új, forradalmi szakszervezeti vezetők is. Az ideiglenes intézőbizottság a következő felhívást adta ki: Munkások! Magyar dolgozók! Ifjúságunk és a harcokban részt vett dolgozó népünk csodálatos forradalma az egész magyar nemzet forradalmává vált. Népünk nemzeti forradalma megdöntötte az idegen érdekeket szolgáló bürokraták uralmát. Eltávolították a sztálinista, szektáns vezetőket és most már igazán és visszavonhatatlanul a munkások kezébe adta a gyárat. Ez a forradalom tette lehetővé azt is, hogy a szakszervezeti ■Magolom felszabaduljon és függetlenül minden párt- és kormánybefolyástól, valóban a dolgozók harcos érdekvédelmi szervévé váljék. A Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetsége ideiglenes forradalmi bizottsága javaslatára azonnali hatállyal felszólították a SZOT elnökségét a lemondásra és a régi bebörtönzött munkásmozgalmi emberek bevonásával ideiglenes intézőbizottság alakult. Az intézőbizottság felszólítja a munkásokat, a szervezett dolgozókat, hogy ahol nem értenek egyet az üzemi bizottságok összetételével, ott tartsanak új szakszervezeti választásokat az igazi szakszervezeti demokrácia alapján. Munkások, Szervezett dolgozók! Általános nemzeti követeléssé vált, hogy addig nem vesszük fel a munkát, amíg szovjet katona van Budapesten. A kormány ígéretet tett arra, hogy holnap reggelig Budapestről kivonják a szovjet csapatokat. A Rádió ennek végrehajtását közölni fogja. Ha ez teljesül, felkérjük a munkásokat, menjenek be munkahelyeikre és a munkástanács vezetésével teremtsék meg a folyamatos munka feltételeit. Követeljük a kormánytól, hogy határozottan folytassa a tárgyalásokat a szovjet kormánnyal a szovjet csapatok rövid időn belüli, az egész ország területéről történő kivonásáról és ennek végső időpontját hozza nyilvánosságra. Ha a kormány által megadott időpontig nem vonják ki az összes szovjet csapatokat az ország területéről, ismét az általános sztrájk fegyveréhez nyúlunk. Munkások! Minden csodálatunk és elismerésünk hős ifjúságunké és a harcokban részt vett dolgozóké. Mindannyiunk vágyáért harcoltak: a független, szabad, demokratikus Magyarországért. Minden szeretetünk az igazi magyar, demokratikus honvédségünké. Népünk hadserege, mely öszszeforrva a néppel, egységes harcba indult a nép követeléséért. Ifjúságunknak, munkásságunknak és honvédségünknek köszönhetjük, hogy az üzem, a gyár valóban a miénk lett! Most már rajtunk a sor: védjük meg, ha kell fegyverrel gyárainkat és védjük meg nemzeti forradalmunk minden nagyszerű vívmányát. Hivatalos nyilatkozatot tett a moszkvai kormány a szovjet csapatok visszavonásáról Moszkva, október 30. A Szovjetunió hivatalos hírügynöksége, a TASZSZ a következő nyilatkozatot adta ki: A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége külkapcsolatainak megingathatatlan alapja volt és marad az összes államok békés egymás mellett élésének, barátságának és együttműködésének politikája.E politika legmélyebben és legkövetkezetesebben a szocialista országok kölcsönös kapcsolataiban jut kifejezésre. A szocialista nemzetek nagy közösségéhez tartozó országok, amelyeket a szocialista társadalom felépítésének közös eszméi és a proletár nemzetköziség elvei egyesítenek, kölcsönös kapcsolataikat csakis a teljes egyenjogúságnak, a területi integritás tiszteletben tartásának, az állami függetlenségnek és szuverenitásnak, az egymás belügyeibe való be nem avatkozásnak elveire építhetik. Ez nemcsak, hogy nem zárja ki, hanem ellenkezőleg feltételezi a szocialista közösséghez tartozó országok szoros testvéri egyitthillenesét, kölcsönös segítését gazdasági, politikai és kulturális téren. A népek egyenjogúak A második világháború és a fasizmus szétzúzása után ezen az alapon épült fel, erősödött és bizonyította be Európa és Ázsia több országában nagy életerejét a népi demokratikus rendszer. Az új rendszer kialakulásának és a társadalmi viszonyok mélyreható forradalmi átalakulásának folyamatában nem kevés nehézség, megoldatlan feladat és közvetlen hiba volt a többi között a szocialista országok kölcsönös viszonyában. A rendellenességek és hibáik következtében lekicsinyelték az egyenjogúság elvét a szocialista államok viszonyában. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa a leghatározottabban elítélte ezeket a rendellenességeket és hibákat és feladatul tűzte ki, hogy a Szovjetuniónak a többi szocialista országgal fenntartott kölcsönös viszonyában következetesen meg kell valósítani a népek egyenjogúságának lenini elveit. A XX. kongresszus kimondotta, hogy teljes egészében tekintetbe kell venni az új élet építésének útjára lépett minden eletes ország történelmi múltját és sajátosságait. A szovjet kormány következetesen valóra váltja a XX. kongresszusnak e történelmi jelentőségű határozatait, amelyek minden szocialista állam teljes szuverenitása fenntartásának megingathatatlan alapján megteremtik a feltételeket a szocialista országok barátságának és együttműködésének további erősítésére. Mint ahogy a legutóbbi események megmutatták, szükségessé vált, hogy megfelelő nyilatkozatot tegyenek közzé, amely megvilágítja a Szovjetunió álláspontját a többi szocialista országgal fenntartott kölcsönös viszonyáról, elsősorban gazdasági és katonai téren. A szovjet kormány kész megvitatni a többi szocialista ország kormányával azokat az intézkedéseket, amelyek biztosítják a szocialista országok gazdasági kapcsolatainak további fejlesztését és erősítését avégett, hogy kiküszöbölje a gazdasági kapcsolatokban a nemzeti szuverenitás, a kölcsönös előnyök és az egyenjogúság elve megsértésének bármiféle lehetőségeit. Ezt az elvet ki kell terjeszteni a tanácsadókra is. Ismeretes, hogy a Szovjetunió az új társadalmi rend kialakulásának első időszakában a népi demokratikus országok kormányainak kérésére bizonyos számú szakembert — mérnököt, mezőgazdászt, tudományos dolgozót, katonai tanácsadót — küldött ezekbe az országokba. A szovjet kormány az utóbbi időben több ízben felvetette a szocialista államok előtt tanácsadói visszahívásának kérdését Mivel az utóbbi időben a népi demokratikus országokban a gazdasági és a katonai építés összes területein felnőttek a saját szakképzett nemzeti káderek, a szovjet kormány szükségesnek tartja más szocialista államokkal együtt megvizsgálni azt a kérdést, vajon célszerű-e a szovjet tanácsadók további ott-tartózkodása ezekben az országokban. Katonai téren a Szovjetunió és a népi demokratikus országok kölcsönös viszonyának fontos alapja a varsói szerződés, amelynek alapján a szerződés aláírói megfelelő politikai és katonai kötelezettségeket vállaltak, a többi között azt a kötelezettséget, hogy megteszika szükséges összehangolt intézkedéseket védelmi készségük megszilárdítására, hogy megóvják népeik békés munkáját, szavatolják határaik és területük sérthetetlenségét és biztosítsák az esetleges agresszió elleni védekezést«. A szovjet kormány kész megvizsgálni... Ismeretes, hogy a varsói szerződés és a kormánymegállapodások értelmében szovjet egységek állomásoznak a magyar és a Román Köztársaságban. A Lengyel Köztársaságban a szovjet csapategységek a potsdami négyhatalmi megállapodás és a varsói szerződés alapján állomásoznak. Más népi demokratikus országokban nincsenek szovjet csapategységek. A szovjet kormány a szocialista országok kölcsönös biztonságának biztosítása céljából kész megvizsgálni a varsói szerződésben részvevő többi szocialista országokkal az illető országok területén tartózkodó szovjet csapatok kérdését. A szovjet kormány e tekintetben abból az általános elvből indul ki, hogy a varsói szerződésben részvevő egyik vagy másik állam csapatainak elhelyezése a varsói szerződésben részvevő valamely más állam területén, a szerződés összes tagállamai között létrejött megegyezés alapján történik és csakis annak az államnak a beleegyezésével, amelynek területén az illető állam kérésére e csapatok tartózkodnak. A szovjet kormány hajlandó kivonni alakulatait A szovjet kormány szükségesnek tartja, hogy nyilatkozatot tegyen a magyarországi eseményekről. Az események azt mutatják, hogy a magyar dolgozók, akik említésre méltó előrehaladást értek el a népi demokratikus rendszer alapján, jogosan vetik fel azt a kérdést, hogy a gazdasági együttműködés terén ki kell küszöbölni a meglevő komoly hibákat, hogy tovább kell fokozni a lakosság anyagi jólétét, hogy harcolni kell az államapparátusban megmutatkozó bürokratikus eltévelyedések ellen. A dolgozóknak ehhez a jogos és haladó mozgalmához azonban csakhamar sötét, reakciós és ellenforradalmi erők csatlakoztak, amelyek a dolgozók egy részének elégedetlenségét arra akarják felhasználni, hogy aláássák az országban a népi demokratikus rendszer alapjait, és visszaállítsák a régi földesúri-kapitalista rendet. A szovjet kormány az egész szovjet néppel együtt mélységesen sajnálja, hogy a magyarországi események vérontáshoz vezettek. A szovjet kormány a magyar kormány kérésére hozzájárult ahhoz, hogy szovjet katonai alakulatok vonuljanak be Budapestre, avégett, hogy a magyar néphadseregnek és a magyar karhatalmi szerveknek segítséget nyújtsanak a városban a rend helyreállításához. A szovjet kormány szem előtt tartva, hogy a szovjet alakulatok további magyarországi tartózkodása ürügyül szolgálhat a helyzet fokozottabb kiélesedésére, utasítást adott a katonai parancsnokságának, hogy vonja ki a szovjet katonai alakulatokat Budapestről, mihelyt ezt a magyar kormány jónak látja. Ugyanakkor a szovjet kormány kész tárgyalásokba bocsátkozni a Magyar Népköztársaság kormányával és a varsói szerződésben részt vevő más államok kormányaival a szovjet csapatok magyarországi tartózkodásáról. A népi demokratikus Magyarország szocialista vívmányainak védelme az adott pillanatban a munkások, parasztok, az értelmiség és az egész dolgozó magyar nép legfőbb és szent kötelessége.