Népszava, 1956. november (az MSZDP lapja: 77. évfolyam 1-4. szám; Népakarat, a Szakszervezetek lapja: 1. évfolyam, 1-16. szám)

1956-11-03 / 77. évfolyam, 3. szám (Népszava, MSZDP)

77. évfolyam, 3. szám 1956. november 3. szombat ÁRA 50 FILLÉRNÉPSZAVA A MAGYAR SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI LAPJA Az izraeli csapatok tovább folytatják előnyomulásukat Egyiptomban Nem lehetünk önmagunk ellenségei! ■egyetlen szót sem érdemes leírni, amíg le nem szögezzük: a dolgozóknak joguk van a sztrájkhoz. Megnyirbálhatatlan fontos joguk és ha úgy látják, hogy más mód nincs igaz követeléseik elérésére, hát nyúljanak is a sztrájk eszközéhez. S mindehhez mindjárt tegyük hozzá: a most folyó álta­lános­ sztrájk is igazságos, jogos volt, mert dicső ügyet, népünk szabadságá­nak kivívását, országunk függetlenségének megteremtését segítette. Ám, most már megállhatunk. Elcsendesedett az utcai harci zaj, legyen vége a sztrájkkal folyó küzdelemnek is. Nem, nem, korántsem azért, mert már mindent elértünk, mindent kiverekedtünk. Sajnos, még adósunk a Szovjetunió a legnagyobbal, legfontosabb követelésünk maradéktalan tel­jesítésével, csapatainak kivonásával a mi országunkból. Erről nem mon­dunk le, életünket tesszük rá és ehhez tűzön-vízen át ragaszkodunk. Le­gyünk is résen továbbra is! Eddig sok mindent elnyertünk. A nép vérének hullásával, gyermekeink ifjú életének feláldozásával, tüntetéssel, munkabeszüntetéssel, a népharag erejével elértük: a kormány felmondta a varsói szerződést; kinyilvánította Magyarország semlegességét; felkérte az ENSZ-t a Szovjetunió katonai beavatkozásával kapcsolatos helyzet megvizsgálására; bejelentette a rövi­desen megtartandó szabad, titkos választásokat; sürgős tárgyalást folytat a szovjet kormánnyal csapatainak azonnali és végleges kivonásáról. Az eddigi eredmények és a kormány elszántsága biztosítani látszik, hogy a tárgyalások a szovjet csapatok kivonásával végződnek. Méghozzá a közeli időpontban történő kivonásával. Helyes, hasznos, győzelmes volt tehát a sztrájk, de további folytatása annál kevésbé. Aki józanul végiggondolja a dolgokat, maga is könnyen rájön, hogy miért immár több mint egy hete minden áll az országiban, megbénult a köz­lekedés, csend van a bányákban, mozdulatlanság a gyárakban. Az élet persze megy tovább, a gyerekek enni kérnek, a cipő, ruha kopik, a tüzelő fogy, a gáz, a villamosáram is mind kevesebb lesz, nincs utánpótlás és tar­talékaink kimerülnek. Veszélyben vannak a kórházak, bennük a szívünk­nek oly drága sok sebesült, a beteg, az öreg; veszélyben vannak a lakosság ellátását biztosító üzemek, veszélyben vannak a megrongálódott házak lakói s veszélyben vannak, igenis nagy veszélyben vannak kivívott vívmá­nyaink, eddigi forradalmi eredményeink. Ha az ország megbénul, ha gaz­dasága leromlik, ereje meggyengül, minden eddiginél jobban ki van téve a sztálinista—rákosista önkény restaurációjának. Nem akarhatjuk, nem engedhetjük ezt! Azt mondják egyes felelőtlenek: ugyan, majd segít a Nyugat, ellát az minket igazán őszinte, forró köszönet a gyorsan jött, nagyon számottevő és megható segítségért, a gyógyszerért, a vérért, az élelemért, a ruháért, köszönet azért az imponáló erkölcsi segítségért is, amely a népünk forra­dalma melletti tüntetésekben, a szent ügyünk melletti felelős állásfoglalá­sokban jutott kifejezésre. Köszönjük és várjuk az egy semleges országnak kijáró további segítséget is. De naiv dolog azt hinni, hogy egy országot hosszú időn át etethetnek, ruházhatnak, építhetnek a többi nemzetek. Segíthetnek, de mindent még­sem várhatunk másoktól. Jól látják már ezt és általában a helyzetet nagyüzemeink jelentős ré­szének dolgozói is. Nagy politikai józanságról, éleslátásról tanúskodik, hogy Csepel valamennyi munkása, a MÁVAG, a Ganz Villamossági és Ganz Va­gongyár, a Lánggyár és számos más nagyüzem dolgozói, a vasutasok mind nagyobb része, az építőipari munkások úgy határoztak: abbahagyják a sztráj­kot. Folytatják a munkát, mert a további sztrájk az ország gazdasági hely­zetének megbénítását, nem ellenségeink, hanem saját magunk meggyen­gítését jelentené. Aki ennek az országnak, ennek a sokat szenvedett, sok sanyarúságot látott népnek jót akar, az nem kívánhatja további gazdasági romlásunkat. De elsősorban is nem kívánhatjuk mi, szociáldemokraták, akik ebben a hazában egész életünket annak szenteljük, hogy a kivívott szabadság, függetlenség mellé minél nagyobb jólétet, boldogságot adjunk népünknek. Nem lehetünk önmagunk ellenségei, ne folytassuk tehát tovább a sztrájkot. Messzire hangzó szóval jelentjük azonban be, hogy ha a helyzet úgy fordulna és a szovjet csapatok bármilyen oknál fogva nem hagynák el az országot, mi leszünk azok, akik általános sztrájkra riasztjuk a magyar dol­gozókat, mi leszünk azok, akik az első sorokban fogunk harcolni hazánk szabadságának, független életének megvédéséért. Most pedig legyünk az első sorokban a munka, megkezdésében, az egészséges vérkeringés meg­indításában. Magunkért, mindnyájunkért, jövőnkért, drágán szerzett forra­dalmi vívmányaink megtartásáért. BÉCSI SZOCIALISTÁK ÜDVÖZLETE A Magyar Szociáldemokrata Párthoz pénteken a következő távirat érkezett: »Wien szocialista bizalmijai ma négy hatalmas teremben összegyűltek. Az újra feléledő Magyar Szociáldemokrata Párt felé legforróbb jókívánsá­gainkat küldjük. Mély tisztelettel haltunk meg a forradalom hős áldozatai előtt és megfogadjuk, hogy minden lehető segítséget­­megadunk a szocialista szolidaritás szellemében. Wien szocialistái nevében Jonas, dr. Bittermann, Wilhelmine Molk, Slavik.« * Az újjáalakított pártvezetőséget táviratok sokaságában, súl közlik szer­vezetek és magánszempélyek. Így Bajáról, Gyöngyösről, Miskolcról és Soó­­dódból érkeztek üdvözlőtávi­ratok. ENSZ, New York, 1956. nov. 2. (AP) Entezam iráni küldött, a Biz­tonsági Tanács november havi elnöke pénteken — magyar idő­számítás szerint — 23 órára rend­kívüli ülésre hívta össze a Biz­tonsági Tanácsot, hogy foglalkoz­zék a magyarországi helyzettel. Erre azután került sor, hogy csü­törtök éjjel olyan jelentések ér­keztek, amelyek szerint új szov­jet egységek léptek Magyar­­ország területére. A tanács múlt vasárnap foglal­kozott a magyar kérdéssel, de ülését döntéshozatal nélkül el­napolta, hogy megvárja a további fejleményeket. Dag Hammarsk­jöld, az ENSZ főtitkára csütör­tökön üzenetet kapott Nagy Imre magyar miniszterelnöktől. Az üze­net tájékoztatta az ENSZ főtitká­rát a csapatmozdulatokról és azt kérte, hogy az ENSZ védelmezze és biztosítsa Magyarország újon­nan kinyilatkoztatott semlegessé­gét. (MTI) Éjfél után néhány perccel je­lentette a Szabad Kossuth Rádió, hogy az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének Biztonsági Tanácsa ülésének első perceiben arról sza­vazott, napirendre tűzze-e a ma­gyar ügy tárgyalását. A Bizton­sági Tanács, az ülésen jelenlevő valamennyi tagja — a Szovjet­unió kivételével — megszavazta a magyar kérdés azonnali napi­rendre tűzését és megtárgyalását. Az MTI hajnali jelentése sze­rint a Biztonsági Tanács ülésén Szoboljev szovjet delegátus azt válaszolta az angol, francia és amerikai küldöttek felszólalásai­ra, hogy Magyarországra nem ér­keztek újabb szovjet csapatok. Számos felszólalás után az ülést szombat délutánra napolták el­ ­. A Biztonsági Tanács tíz szával egy ellenében napirendre tűzte a magyar kérdés azonnali tárgyalását HAJNALI 3-KOR JELENTIK: Szoboljev cáfolja, hogy újabb szovjet csapatok érkeztek Magyarországra Szombat délutánra halasztották a Biztonsági Tanács ülését Három szóbeli jegyzék a Szovjetunióhoz A magyar kormány ma három szóbeli jegyzéket intézett a Szovjet­unió budapesti nagykövetségéhez. Az első jegyzék emlékeztet arra: a magyar kormány már a múlt hé­ten felkérte a Szovjetunió kormá­nyát, kezdjenek azonnali tárgyalá­sokat a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok kivonására. A Szovjetunió kormánya annak idején ezt helyeslően fogadta, s hasonló­képpen nyilatkozott a szovjet nagy­követ is a magyar miniszterelnök­nél tett látogatása során. A fent is­mertetett megbeszélések ellenére azonban — közli a szóbeli jegyzék — október 31-én és november 1-én sajnálatos módon újabb szovjet egy­ségek lépték át a magyar határt. A magyar kormány minden tőle telhe­tő erőfeszítést megtett, hogy elérje e csapatok visszarendelését. Lépé­seink azonban hiábavalóknak bizo­nyultak, sőt a szovjet csapatok to­vább folytatták előnyomulásukat, egyes egységek pedig Budapest körül vonultak fel. Mindennek következ­tében a magyar kormány 1956. no­vember 1-én felmondta a varsói szerződést. A magyar kormány véle­ménye szerint a magyar—szovjet vi­szonynak a magyar semlegesség tiszteletben tartásán, valamint a teljes egyenjogúság, a szuverenitás, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvén kell alapulnia. A magyar kormány ennek érdekében javasolja, hogy a fenti elvek alap­ján azonnal kezdődjenek meg a tár­gyalások a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormányküldött­ségei között a varsói szerződés fel­mondásának végrehajtásáról, külö­nös tekintettel a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok hala­déktalan kivonására. A magyar kormányküldöttség tag­jai: Losonczy Géza államminiszter, a küldöttség vezetője, Kővágó Jó­zsef, Márton András, Farkas Ferenc, Zentai Vilmos. A másik szóbeli jegyzék ugyan­ennek a kérdésnek a katonai oldalát közelíti meg, s indítványozza, hogy a szovjet csapatok kivonását előké­szítő vegyes bizottság 1956. novem­ber 2-án, tehát azonnal kezdje meg munkáját a magyar országgyűlés épületében. A magyar kormány az alábbi tagokat jelöli az előkészítő vegyes bizottságba: Erdei Ferenc államminiszter, Maléter Pál vezér­őrnagy, Kovács István vezérőrnagy, Szűcs Miklós ezredes. A harmadik szóbeli jegyzék is­mét a szovjet csapatok magyar­­országi hadmozdulatai ellen tiltako­zik. Ismételten megállapítja, hogy november 2-án, tehát a mai napon is újabb szovjet egységek lépték át a határt, birtokba véve útközben a vasútvonalakat és vasútállományat. Nyugat-Magyarország területén ke­­let-nyugat irányú szovjet csapat­mozdulatok tapasztalhatók. Ez a tiltakozás kiemeli: a ma­gyar kormány szükségesnek tartot­ta, hogy a Magyarország ellen irá­nyuló lépésekről újra tájékoztassa a Budapesten akkreditált külkép­viseletek vezetőit, s egyben határo­zottan felhívja a Biztonsági Tanács figyelmét az újabb fejleményekre. A Az MTI jelentése újabb szovjet csapatok érkezéséről A Magyar Távirati Iroda munkatársai részben sa­ját, részben a forradalmi bizottságoktól, vasutasoktól, katonai és polgári személyektől nyert értesülések alap­ján pénteken újabb csapatmozdulatokat jelentettek, főleg a keleti megyékből. Ezek szerint péntek délelőtt Záhonynál két páncélvonat jött át a határon a piros jelzés ellenére. Záhonyban az egyik szerelvény katona­sága szétszéledt, míg a másik csoport az állomáson tartózkodik. A MÁV-tól nyert értesülés szerint szovjet vasutasok átvették a záhonyi vasútállomást, s telefon­összeköttetése a nyíregyházi vasútállomással megsza­kadt. Nagyszámú szovjet vasutas átvette volna a vas­utat a Záhonytól Nyíregyházáig vezető útvonalon. A miskolci egyetemi rádió munkatársa jelentette, hogy Kisvárdára az elmúlt éjjel nagyobb páncélos egység jött be és Debrecenből is állandóan érkező szovjet csa­patokat észlelnek. Szolnokon az elmúlt 24 órában na­gyobb szovjet alakulatok, elsősorban harckocsik és páncélkocsik vonultak át, amelyek a Tiszántúlról ér­keztek és nyugati irányban hagyták el a várost. A lakosság megfigyelése szerint visszafelé csak üzemanyagos kocsik és hadtápos alakulatok vonultak. Szolnok és Abony körül, ahol több napon át mintegy kétszáz harckocsi ásta be magát, most ezek is elhagy­ták állomáshelyüket és az út mentén, nyugati irányban sorakoznak. Cáfolják azt a hírt, mintha a repülőteret szovjet csapatok szállták volna meg. A szovjet csapa­tok a város környékén tartózkodnak, de a repülőteret nem foglalták el és erre nem is tettek kísérletet Ugyancsak cáfolják a repülőtér elfoglalását Pécsett. A Dunántúlról egyelőre csak Kaposvárról jeleztek szovjet csapatmozdulatokat. Csütörtök este a Dombóvár alatt állomásozó szovjet páncélos hadtest körülzárta a Kaposvártól néhány kilométerre fekvő taszári repülő­teret A szovjet csapatok felderítői a város külső pere­méig hatoltak, összetűzésre nem került sor. Az esti órákban érkezett jelentés szerint Záhony felől körülbelül 15—20 kocsival szovjet gyalogság jött Nyíregyházára. Az állomáson szállást kértek azzal, hogy reggel tovább indulnak. Az útirány nem ismere­tes. Beregsurány felől délután 4—5 óra között 40—50 darabból álló Sztálinyeccel vontatott tüzérüteg jött át a határon. (MTI) A Szocialista Internacionálé követeli a szovjet csapatok távozását Magyarországról Bécs, november 2. (MTI). A Szocialista Internacionálé irodájának csü­törtökön Bécsben tartott üléséről kiadott közlemény a többi között a kö­vetkezőket mondja: »Meg kell akadályozni, hogy a magyar nép éhségben és nyomorúság­ban töltse a küszöbönálló telet. Erről az európai demokratikus államoknak kell gondoskodniuk. Minél előbb lehetővé kell tenni Magyarország gazda­sági újjáépítését. Az lenne célszerű, ha az OEEC, az európai államok gazda­sági együttműködésére létesített és évek óta eredményesen működő szer­vezet haladéktalanul intézkedéseket tenne Magyarország gazdasági meg­újhodásának elősegítésére. A Szocialista Internacionálé követeli,, hogy a­­ szovjet csapatok a legrövidebb idő alatt hagyják el Magyarország­ terüle­­­tei.* * Amerika nem folytat titkos tanácskozást a Szovjettel Washington, november 2. (AFP) Az Egyesült Államok nem folytatott semmiféle togos tárgyalást és nem lépett semmiféle titkos kapcsolatba a Szovjetunióval a kelet-európai or­szágokra vonatkozóan — jelentette ki csütörtökön az amerikai külügy­. . .« r­m . « ««-

Next