Népakarat, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. sz.)

1957-01-11 / 8. szám

NÉPAKARAT A MAGYAR SZABAD SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA 2. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM ÁRA 60 FILLÉR 1937. JANUÁR 11. PÉNTEK AKNA AZ ÉLÉSKAMRÁ­BAN. Az Országos Légoltalmi Parancsnokság tűzszerész ala­kulata a lakosság bejelentései alapján hatástalanítja és el­szállítja a lakóterületen ma­radt és robbanás­veszélyt je­lentő lőszereket. — Apfel Gyula hadnagy, a József körút ' 52-ben, Fülöpék lakásának­­ éléskamrájában találta meg a­­ fel nem robbant aknagránátot KÖZLEMÉNY a Szilsfaisács titkársága és a budapesti nagyüzemek vesefr­ssek tanácskozásáról A Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetsége titkársága tagjai január 10-én tanácskoztak Budapest na­gyobb üzemei munkástanácsainak elnökeivel, titkáraival és vb-elnökeivel a munkástanácsok időszerű feladatairól. A tanácskozáson elhangzottak alapján megállapítható, hogy a munkástanácsok eddig még kevés segítséget és támo­gatást kaptak felelősségteljes munkájuk elvégzéséhez. A Szak­tanács titkársága szerint ez a panasz jogos és ezért javaslato­kat tesz a szakminisztériumoknak, hogy adjanak meg minden segítséget a munkástanácsoknak a termelési, bér és egyéb problémák megoldásához. Segíteni kell a munkástanácsokat a helyes munkamódszerek kialakításában is. A munkástaná­csok is látják most már azt, hogy helytelen gyakorlat, ha a munkástanács mindent maga akar megoldani. Ennek követ­kezménye csak az lehet, hogy alapvető, az üzem irányításával kapcsolatos feladatukat elhanyagolják. Szóvá tették a jelenlevő munkástanácsi vezetők, hogy több­­ bizalmat kérnek. Tisztán látják már azt, hogy a munkástaná-* csok nem tényleges hivatásuknak megfelelő céllal és feladat-* tal alakultak meg. Tudják, hogy bekerültek a munkástaná-* csokba egyes, a munkásosztály ügyétől idegen elemek is, akik­ $ től ők maguk is minél előbb meg akarnak szabadulni. A tit­kárság egyetért azzal, hogy nem helyes a munkástanácsot, mint intézményt és a munkástanács tagjait általában bizal­matlanul kezeln. Amint a forradalmi munkás-paraszt kor­mány, úgy a szakszervezetek is üzemi életünk egyik alapvető intézményének tekintik a munkástanácsokat. A Szaktanács titkársága és a budapesti nagyüzemek munkástanácsainak meg­jelent vezetői megállapították, hogy a munkástanácsok elleni támadás, provokatív lépés, ami a Csepeli Vas- és Fémművek egyes üzemeiben és egy-két más gyárban a munkástanácsok lemondásával történt. A SZAKTANÁCS JAVASLATAI A MUNKANÉLKÜLISÉG ENYHÍTÉSÉRE A Magyar Szabad Szakszer­vezetek Országos Szövetsége, ismerve a kormány erőfeszíté­seit, amelyeket a munkanél­küliség csökkentése érdekében tesz, szükségesnek látja, hogy e törekvést néhány javaslat­tal segítse. Ismeretesek az objektív ne­hézségek, amelyek elkerülhe­tetlenné teszik az átmeneti munkanélküliséget. Az állam­igazgatás és a vállalati ügy­vitel egyszerűsítése, az anyag- és energiahiány a munkaal­kalmak csökkenéséhez vezet. A­ helyzetet ne súlyosbítsák a munkások nagyobb méretű el­bocsátásával és tegyenek meg mindent, hogy minél kevesebb ipari munkás váljék munka­­nélkülivé. A szakszervezetek javasol­ják a kormánynak, utasítsa a minisztereket, tegyenek meg minden szükséges intézkedést a teljes foglalkoztatottság ér­dekében. Számtalan lehetősé­ge van az iparvezetésnek arra, hogy a munkásokat továbbra is foglalkoztassa, illetve a le­hető legkisebbre csökkentse a munkanélküliséget. Így pél­dául a rendelkezésre álló ke­vés szén és energia eddiginél sokkal tervszerűbb, gondosabb és határozottabb szétosztásá­val feltétlenül több munka­­alkalmat lehet fenntartani és bizonyára mód nyílik a terme­lés szélesítésére is. Ehhez természetesen szük­séges az is, hogy a miniszte­rek utasítsák beosztottjaikat és a vállalatok vezetőit, hogy a leggondosabban mérjék fel a termelés folytatását, sőt nö­velését szolgáló lehetőségeket. Nem látjuk akadályát annak — a megfelelő utasítás hiá­nyán kívül —, hogy ahol ke­vés az energia, ott már több üzem példája nyomán osztott munkaidővel vagy váltott mű­szakkal gondoskodjanak a tel­jes munkáslétszám foglalkoz­tatásáról. Sok lehetőséget rejt magá­ban a többi között a fizetett és fizetés nélküli szabadságok soron kívüli kiadása. Ezzel a módszerrel is csökkenthető, sőt egyes esetekb­en elkerülhető még az átmeneti munkanélkü­liség is. A szakszervezetek most meg­ismétlik régebbi javaslatukat a közmunkák azonnali beindítá­sára vonatkozóan. Erre külö­nösen Budapesten lenne szük­ség a bekövetkezett károk helyreállítása érdekében. Na­gyon sok lehetőséget rejt ma­gában a szinte halaszthatatlan árvíz- és belvízvédelmi, útépí­tési, vasútépítési és egyéb sok munkáskezet igénylő munkák gyors megkezdése. A kormány — véleményünk szerint —, ily módon is a munkások százez­rei számára biztosíthat mun­kaalkalmat, megélhetési lehe­tőséget a népgazdaság teher­bíró képességeinek keretein belül. A Magyar Szabad Szakszer­vezetek Országos Szövetsége ugyanakkor az üzemi munkás­tanácsokhoz is fordul annak érdekében, hogy nagy felada­taik megoldása során legfőbb kötelességüknek tekintsék ezekben a nehéz napokban a munkanélküliség elleni küz­delmet. Rajtuk is múlik, hogy az igazgatóval és a műszaki vezetőkkel együtt a vezetésük alatt álló gyár, üzem belső le­hetőségeit­ feltárják. Mindent megtegyenek a munkaalkal­mak növelése, a mind több és több munkás foglalkoztatása érdekében, természetesen­ úgy, hogy gyáruk gazdasági hely­zete ne romolják. Ne engedjék meg a munkástanácsok, hogy figyelmüket erről a nagy fel­adatról bárki bármi módon el­terelje. A bányászokhoz is fordu­lunk, hiszen a legjobb rende­letnél, tervnél, utasításnál is fontosabb ma a széntermelés további növelése, mert ez a legbiztosabb módja az átme­neti munkanélküliség csök­kentésének, gyors megszünte­tésének. A szervezett dolgozók nevében köszönetet kell mon­danunk eddigi eredményeikért, egyre felelősségteljesebb mun­kájukért. Ugyanakkor a mindennapi munka során egy percre se fe- _­ledkezzenek meg a szénbányá-­­ szók arról, hogy minden va- ♦ gon szén, amivel az ipar többet­­ kap, legalább 6 munkás szá­*­mára biztosít egy hónapon át munkalehetőséget. De a gép­iparban már 15, a könnyűipar­ban pedig 23 dolgozó munká­jának folytatását biztosít­ja.­­ Nem mindegy tehát, hogy * hány csille, hány vagon szén jut az országnak! A bányászmunka eredmé­nyességét ma azon kell mérni, hogy mennyi ipari munkás számára biztosítja a teljes fog­lalkoztatottságot, a teljes bért Lássa meg végre minden bá­nyász a szoros összefüggést a maga munkája és a munka­nélküliségre ítélt munkások sorsa között. MAGYAR SZABAD SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE A NÉPHADSEREG SZÍNHÁZÁBAN január 19-én a színház fiataljainak stúdió előadásá­ban kerül színre .1. Anouilh: »Antigone« című drámája, a modern drámairodalom egyik kimagasló alkotása. A főszerepeket Tábori Nóra, Szakács Miklós, Horváth Júlia, Szatmári István, Bánhidi László és Pálos György alakítja. Az »Antigone«-t Ajtay Andor rendezi. A képen: Ajtay Andor Kreon és Antigone alakítójával, Tábori Nórával és Szakács Miklóssal Az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a gyűlések és felvo­nulások ideiglenes engedély­hez kötéséről szóló, 1956. évi 30. számú törvényerejű ren­delet hatályát az 1957. évi március hó 31. napjáig meg­hosszabbítja. A törvényerejű rendelet 1957. január 12. nap­ján lép hatályba. ­ Francia bányász-vendég Tatabányán Victor Duguet, a Bánya­ipari Dolgozók Szakszervezetei Nemzetközi Szövetségének fő­titkára, aki rövid tartózko­dásra Magyarországra érke­zett, Tatabányára látogatott, 11 ahol­ baráti beszélgetést folyta­­­­tott a Bányászok Szabad­­ Szakszervezetének trösztbi­­­­zottságában a bizottság mun­katársaival és a bányák al­­elnökeivel. Tatabányáról visszaérkezve Victor Duguet felkereste a Népakarat szerkesztőségét és szívélyes beszélgetést folyta­tott a Népakarat szerkesztő bizottságának tagjaival és A lap több munkatársával Rendelet a kötelező beadás megszüntetésével kapcsolatos egyes kérdésekről A közellátási kormánybiztos a kötelező beadás megszüntetésével kapcsolatos egyes kérdések rende­zéséről a következő rendeletet ad­ta­­ki: A kötelező beadás megszüntetése folytán az­ olyan termelők részére, akik 1957. évre történő előteljesí­tési szándékkal az 1956. évi beadá­si kötelezettségük mértékét meg­haladó­ mennyiségű­ mezőg­azdas­ági terméket adtak be, a teljesített többletbeadás után a kifizetett be­adási ár és az átvétel időpontjá­­ban érvérében volt állami sza­­badfelv­ásárlási ár közötti külön­­­bözetet meg kell téríteni. A termelőknek az árkülönbözet kifizetése iránti igényüket a be­adási könyv és az előteljesítést igazoló vételi jegy egyidejű bemu­tatása mellett az illetékes átvevő vállalathoz (Állatforgalmi, Ter­­♦ ményforgalmi, Tejipari Vállalat, Földművesszövetkezet) kell be­­nyújtani. Amennyiben sem a be­adási könyv, sem a vételi jegy nincs a termelő birtokában, úgy az előteljesítés tényleges adatait a volt községi begyűjtési előadó­­nyilvántartásai alapján meg lehet állapítani. A kérelmek benyújtásá­nak végső határideje 1957. február 28. A­­ takarmánybeadási kedvez­­ménnyel járó sertéshizlalási szer­ződésekkel lekötött sertéseket — a kötelező beadás megszüntetése folytán — a takarmánybeadási kedvezmény nélküli -szerződésekre megállapított magasabb áron kell átvenni. Ez a rendelet a kihirdetés nap­ján lép hatályba. A második pa­ragrafus rendelkezéseit az 1956. október 25. napjától jelen rendelet hatályba lépéséig eszközölt átvé­­teleknél alkalmazni kell. A kormány nyilatkozata a magyar belügyekbe avatkozás újabb kísérlete ellen A kormány megdöbbenéssel szerzett értesülést arról a javaslatról, melyet az Amerikai Egyesült Államok és huszon­egy más ország terjesztett a közgyűlés elé egy öttagú vizsgáló­­­­bizottság felállításáról, melynek az lenne a feladata, hogy­­vizsgálatot folytasson, közvetlen megfigyelést szervezzen és tartson fenn Magyarországon és másutt, tanúk meghallgatá­sára, bizonyítékok gyűjtésére, információk átvételére, szükség szerint azzal a céllal, hogy a megállapításokról jelentést tegyen a közgyűlés jelen ülésszakának, azután pedig időről időre kiegészítő jelentéseket készítsen az ENSZ-tagok és — ha ülésezik — a közgyűlés tájékoztatására. A magyar kormány a legerélyesebben tiltakozik az Ame­rikai Egyesült Államok által a közgyűlés elé terjesztett, pél­dátlanul durva beavatkozást jelentő javaslata ellen, melynek támogatására úgy látszik, sikerült megnyernie az általa kifej­tett propaganda hatása alá került más államokat is. A magyar kormány megenged­hetetlennek tartja az ilyen egyes agresszív államok céljait és politi­kai törekvéseit szolgáló határoza­tok elfogadását, melyek sértik a Magyar Népköztársaság szuvere­nitását és amely határozatoknak egyetlen szuverén állam sem vet­heti alá magát. Ezért a magyar kormány azzal a felhívással fordul az ENSZ min­den tagállamához, hogy az Egye­sült Nemzetek alapokmányának legfontosabb elve: az államok füg­getlensége és egyenlősége fenn­tartása érdekében hárítsák el a magyar belügyekbe való beavat­kozási kísérleteket, amelyek azo­nosak a hivatásos felforgató és hírszerző szervezetek által alkal­mazott módszerekkel és így visz­­szaélést jelentenek az Egyesült Nemzetek Szervezete tekintélyé­vel. Egyben felkéri a tagállamo­kat, tegyenek meg mindent, hogy ilyen javaslatok ne váljanak az ENSZ határozataivá. A magyar kormány rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy bizo­nyos nyugati hatalmak, melyek eddig is aktív támogatást nyújtot­­­­tak a magyar belső és külső ellen­­­­forradalmi erőknek, továbbá a­­Szabad Európa« és az »Amerika hangja« rádiók felelőtlen uszításai révén, valamint egyéb, a nemzet­közi jog legelemibb szabályaival ellenkező tevékenységükkel oly súlyos károkat okoztak, még most sem elégelték meg ezeket a be­avatkozási kísérleteket, mit sem törődve a magyar népnek okozott mérhetetlen szenvedéssel és azzal, hogy az ellenforradalmi mesterke­dések menthetetlenül nyomorba taszítják az országot. A magyar nép mély együttérzés­sel kísérte és kíséri azon országok sorsát, amelyeket ugyanezen nyugati államok vezető köreinek önző érdekekből folyó beavatko­zása háborús bonyodalmakba so­dort. Az elmúlt években ilyen be­avatkozás történt Guatemalában és Indonéziában. A helyi lakosság törekvéseivel homlokegyenest el­lenkező akciók folynak most is Ciprus szigetén, Algírban és nem utolsósorban a szuezi térségben, ahol az imperialista agresszió sok száz egyiptomi állampolgár lemé­szárlásához és Port-Said egyes ré­szeinek lerombolásához vezetett. Az amerikai csapatok esetleges bevetésére vonatkozó új terv pedig már az egész Közép-Kelet békéjét fenyegeti. Népünk nem kíván segédkezet nyújtani ahhoz, hogy Magyaror­szág hasonló akciók színterévé és ezzel újabb háborús tűzfészekké váljon. Hazánkban a törvényes rend helyreállt, az országban ma már béke és nyugalom uralkodik. Azokat az ellenforradalmi erőket, amelyek az elmúlt hetekben Ma­gyarországon garázdálkodtak, a kormány által segítségül hívott szovjet csapatok támogatásával a magyar honvéd-, rendőr- és karha­talmi alakulatok felszámolták. A rendet a magyar karhatalmi szer­vek továbbra is biztosítják. Az el­­lenforradalmi események követ­keztében megzavart termelés meg­indult és bíztatóan fejlődik. A for­radalmi munkás-paraszt kormány nyilvánosságra hozta nyilatkozatát, mely a lakosság n­agy többségé­nek érdekeit és kívánságait fejezi ki. Ezen nyilatkozat megjelöli az ország talpraállításának, a nép gazdasági és kulturális felemelke­désének és az ország függetlensé­ge megvédésének útját. Ugyanak­kor a kormány mindent megtesz azért, hogy azok a megtévesztett személyek, akik az országot el­hagyták, akadálytalanul hazatér­hessenek és törvényesen biztosí­totta, hogy a hazatérők semmiféle bántódást ne szenvedjenek. A fentiek alapján a magyar kor­mány ismételten leszögezi, hogy semmiféle bizottságnak nincs ír­va a magyar kérdésben illetéktelen és elfogult személyek kihallgatá­sával járó vizsgálatot folytatni és megfigyelést szervezni Magyar­­országon információk szerzésére. A magyar kormány követeli, hogy kerüljön le végre a közgyűlés na­pirendjéről a szuverenitását sértő­­magyar kérdés- és azt, hogy te­gyék lehetővé, hogy Magyarország sokat szenvedett népe az ismét helyreállt rendben és nyugalom­ban saját maga alakíthassa továb­bi sorsát, megvalósíthassa gazda­sági felemelkedését és a szabad, független, szocialista Magyaror­szágot. (MTI)

Next