Népakarat, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. sz.)

1957-02-23 / 45. szám

Szembesítések napja a Tóth Ilona tárgyaláson A fővárosi bíróság tegnap folytatta Tóth Ilona és társai bűn­pereinek tárgyalását. A harmadik tárgyalási nap Gyön­gyösi Miklós — Piri — foly­tatólagos kihallgatásával kez­dődött Gyöngyösi elmondotta, hogy november 27-én a rendőrség razziát tartott a Péterfy Sán­dor utcai kórházban, erről azonban már előre tudomásuk volt és így sikerült megszök­niük. "­Piros« ezután arról beszélt, hogy december 1-én »gyűlést« rendeztek, amelyen megbeszél­ték a december 4-i nőtüntetés részleteit. Az elnök röpira­tokat muta­tott Gyöngyösinek, aki kijelen­tette, hogy ezeket december 3-án éjjel csinálták a Falu Színházban. A gépelési mun­kák egy részét ekkor dr. Kál­­dor Vera, Gáli menyasszonya végezte. »Ha Ilona állítja, igaza van“ Az elnök felszólítja Tóth Ilonát, tegyen észrevételeket vádlott-társa vallomására. Gyöngyösi többször ellent­mond néhány kérdésben, Tóth Ilona ismételt állításaira azon­ban kijelenti: Ha ő állítja, igaza van. Tóth Ilona emlékezteti Gyöngyösit, volt köztük olyan beszélgetés, ahol azt vitatták meg hogyan lehet valakit »csendesen eltenni láb alól«. Gyöngyösi rövid gondolkozás után kijelenti: volt ilyen. A vádlottak ezután Kollár István meggyilkolásának köz­vetlen előzményeiről vitatkoz­nak. Tóth: Gyöngyösi mutatta ne­kem a fényképet, amelyen Kol­lár egyenruhában volt. Az igazolványát nem láttam. Bár néztem volna meg, akkor nem öltem volna meg. Gönczi csak ököllel verekszik A délutáni folytatólagos tár­gyaláson kezdődött meg Gönczi Ferenc (alias: Vágottarcú) ki­hallgatása. A harmadrendű vádlott, a gyilkosság egyik ki­tervezője és végrehajtója el­mondotta, hogy már október 23-án este jelen volt a Stúdió ostrománál. Itt egy Csepel te­herautót »szerzett« és bár nem volt gépkocsivezetői engedélye, ezzel a gépkocsival jelentke­zett a Rókus-kórházban. Itt ismerte meg Tóth Ilonát. Néhány nappal később — valószínűleg október 29-én vagy 30-án — Gönczi jelent­kezett az Igazság című lapnál (Obersovszky lapjánál) és részt vett annak terjesztésében. Járt a nyugati határszélen, Szom­bathelyen is, meglehetősen tisztázatlan céllal. November 13-án került újra vissza Budapestre. Kapcsola­tot keresett Tóth Ilonával. Et­től kezdve állandóan a kór­házban tartózkodott. Részt vett különféle röplapok sokszorosí­tásában és terjesztésében. A terjesztés zömét azonban főleg az általa beszervezett, 14—15 éves gyermekekre hárította.. Gönczi cinikusan, minden bűntudat nélkül vall cselekmé­nyeiről. Jellemző erre, hogy amikor a tanács elnöke meg­kérdezi: az ország akkori le­romlott állapotában volt-e ér­telme a sztrájknak, így vála­szol: »Szüksége volt az ország­nak a sztrájkra.­» Gönczi vallomása a gyilkosságról Tóth Ilona révén Gönczi kapcsolatba jutott az akkor még a Péterfy Sándor utcai kórházban tartózkodó, röp­­iratszerkesztő csoporttal, Ober­­sovszkyval és Gálival. Miután a rendőrség a Péterfy Sándor utcában az Angyal-csoportot letartóztatta és a nyomdát le­foglalta, Gönczi megállapo­dott az írókkal, hogy átköltöz­nek a Domonkos utcába. Az első találkozás a Domonkos utcai kórházban november 18-án estére volt kitűzve. Obersovszky, Gáli, D. Szabó és Sturcz Edit színésznő meg is jelent. A gyilkosságról Gönczi így vall: — Ököllel többször úgy ar­cul ütöttem Kollárt, hogy fel­repedt az orra és a szája Majd Tóth Ilona kért, hogy az injekciós tűvel szívjak fel valamit az asztalon heverő ampullákból. Ezek azonban már üresek voltak, mire Tóth Ilona legyintett, hogy most már a levegő is elég lesz az áldozatnak. Azzal levegőt szí­vott az injekciós tűbe, és többször Kollár szívébe szúrt. Ezután lecsatoltam Kollár kar­óráját és zsebembe tettem, lehetséges, hogy gyűrűit is én vettem le, de ezek ottmarad­tak az asztalon. Miközben a szobát az étertől kiszellőztet­­tük, az áldozat ismét hörögni kezdett, erre teljes súlyommal a nyakára léptem, és legalább egy fél percig rajta álltam. Ezután lekísérte az írókat a kórház óvóhelyére, ahol a­ »Élünk« első példányát elké­szítették. A lapnál — vallo­mása szerint — Obersovszky volt a felelős személy, min­denki az ő utasításai szerin dolgozott. A bíróság a tárgyalást jővő keddig elnapolta. Bányász—Szegő Mai helyzetjelenítésiek A TÉGLAGYÁRTÁSRÓL Nagyobb a készlet a tavalyinál Olyan hírek terjedtek el, hogy kevés a tégla és nem jut majd elegendő a lakosságnak a kislakásépítkezésekhez. Meg­kérdeztük a legilletékesebbe­ket: az Építésügyi Miniszté­rium téglaipari igazgatóságát és az építőanyag elosztásával foglalkozó igazgatóságot. Bizalomkeltő felvilágosítást kaptunk. 1957 első negyedévé­ben 14 millió darab téglával magasabb a terv, mint az el­múlt év hasonló időszakában termelt mennyiség volt. A téglagyárak még ezt a 14 mil­liót is­­körülbelül 5—6 millió­val túlteljesítik, tehát körül­belül húszmillióval lesz több téglánk az első negyedévben, mint amennyi 1956 első há­rom hónapjában volt. Ennek a mennyiségnek az égetéséhez szükséges nyerstégla már ké­szen is van — tehát a gyártás még az időjárástól sem függ. Még kedvezőbbé teszi a hely­zetet az a tény, hogy 1957. ja­nuár 1-én a gyárak égetett téglakészlete 50 millió darab­bal volt több, mint az elmúlt évek januárjában. A téglagyártási terv teljesí­tésének, illetve túlteljesítésé­nek egyetlen feltétele a­­szén. De ha tovább javul a gyá­rak szénellátása — mint a tég­laipari igazgatóságon mon­dották —, nem öt-hat millió­val, hanem még többel is túl­teljesítik az első negyedévi tervet. Pillanatnyilag nem is a tégla kevés, hanem a vevő. Az Épí­tésügyi Minisztérium tégla­ipari igazgatósága több esetben kért külön engedélyt a kész téglák gyors értékesítésére és határidő előtt szállítanak a tüzép telepeknek. Az évi terv szerint 1956-hoz viszonyítva csökken a gyár­tott tégla mennyisége. Ennek ellenére a lakosság 50 millió darabbal kap többet, mint az elmúlt években. Ebből az 50 millió téglából 1666 családi házat lehet felépíteni. Inkább a mész körül vannak még problémák. Kevés a szén is és az első hónap teljesen kiesett a mészgyártásnál. Feb­ruárban sem gyártanak még eleget. Az első negyedévben nehezen tudják kielégíteni a mezőgazdaság mészigényét — a permetezéshez nem tudnak biztosítani megfelelő belföldi mennyiséget. Tárgyalásokat folytatnak, hogy külföldről, behozatallal pótolják a szük­ségletet. Csihulás dlowfo-szegéd voltai a ( Gyorsfénykép néhány bliccelőről . Az utcán csípős, hideg szél rohangál. Otthon aggódva bú­csúztatnak, mintha ütközetbe indulnék. Hát valami ilyesfé­léről is van szó... Ma — reg­geltől kora délutánig — fel­csapok autóbuszellenőr-segéd­­nek. Csak az vigasztal, hogy Varga 50. József, jelenlegi fő­nököm és oktatóm igen hatá­rozott ember. Több mint nyolc éve tanulmányozza az autó­buszon utazók lélektanát, és főleg azt, hogyan bliccelnek az utasok. íme, néhány gyorsfénykép a ma délelőtti bliccelőkről. Mert találkoztunk néhánnyal. Aki „a népgazdaság pénzén“ utazik A Szent István körútnál du­gig megtelik a 12-es. Mi civil­ruhában — zsebünkben az el­lenőri karszalaggal — előre­nyomulunk a lejáró közelébe. A szőke kalauznő a peron be­járatánál szinte két kézzel »­osztogatja» a jegyeket. De ni csak: egy középkorú, jól megtermett férfi eltolat a ka­lauznő háta mögött, s utána olyan hidegvérű közönnyel áll meg a busz közepén, mintha teljesen­­flendben volna a szé­nája. Ott termünk mellette. A civilruhára felkerül a karsza­lag. — Hogyne kérem, rögtön, adom... S kikotor a tárcájából egy előreváltott vonaljegyet. Hát­lapjáról hiányzik a dátum. Varga 50. József szelíden ma­gyaráz. A termetes férfi ma­gas tenorban replikázik: — Még hogy én bliccelnék? Kikérem magamnak! Én a népgazdaság pénzén utazom. Nincs szükségem erre a né­hány rongyos fillérre!... Mindenesetre jobban tenné, ha a jövőben nem így takaré­koskodnék a nép-nagyomnál... Az irodalombarát A hölgy a Nyugatinál száll fel. Ő céltudatos, sebesen he­lyet foglal, s máris előkap szatyrából egy regényt. Elme­rül benne, s úgy ízlik neki a könyv, hogy még a busz szen­­tori hangú kalauzát sem mél­tatja figyelemre. Amikor a kocsi fékez a Rákóczi térnél, mint egy feszített rugó, fel­pattan, s rónán az ajtó feje. Mi nyájasan szóbaelegye­­dünk vele. — Jaj, jaj, szörnyű... Tény­leg nem vettem jegyet, de hát olyan izgalmas ez a Ho­ward ... — s a szatyor mélyé­ből előkerül az egyforintos. Aki a „kezében tartja“ A vadászkalapos férfi ma bizonyára bal lábbal kelt ki az ágyból. Már kora reggel dü­hös, ingerült. Főleg amikor emlékeztetjük a jegyvásárlás­ra. — Mégiscsak felháborító — méltatlankodik —, hiszen itt tartom a kezemben a forint ötvenet. A kalauz még egy­szer sem kérte... Én meg csak nem utászok át a töme­gen! ... Pechje van. A »tömeg» — már­mint az utasok — egy­hangúan emlékezteti, hogy a kalauz már kétszer is felaján­lotta neki szolgálatát... * Ezek a fényképek gyorsan, rövid idő alatt készültek. Var­ga 50. József és társai — akik ezentúl civilruhában járnak­­kelnek a buszokon, villamo­sokon — jól ismerik a notó­rius bliccelőket. Számomra csak az az elszomorító, hogy nekem, mint egyszeri ellenőr­segédnek, igazán nem illik­ többé — potyázni... (benkő). BUDAPEST, VII, megrendelhetők: Bajcsy-zsilinszky út 3. sz. Tel.: «227—254, »426—567 földművesszövetkezeti SZÁLLODÁK, ÉTTERMEK* CUKRÁSZDÁK* ESZPRESSZÓK, ITALBOLTOK berendezési és fel­­szerelési tárgyai Külön osztályaink foglalkozik gépi berendezések (fagylaltgépek, eszpresszó­gépek, szikvízgépek stb.) javításával . A református egyház elszigeteli a reakciós elemeket Cikkünk visszhangja az Egyházak Világtanácsánál — A „megújulási mozgalom“ alkonya — Ravasz püspök visszavonult Lapunk február 8-i számában »Az ellenforradalom táma­dása a református egyház demokratikus vezetői ellen» címmel cikket közöltünk. Ebben utaltunk az Egyházak Világtanácsá­nak múlt év július—augusztusban nálunk megrendezett érte­kezletén résztvevő dr. Visser’t Hooft világtmácsi főtitkár kap­csolatára a református egyház reakciós tényezőivel. Nos, a na­pokban a DPA nyugatnémet hírügynökség közölte, hogy az Egyházak Világtanácsa »nyomatékosan visszautasítja» azt a cikkünkben közölt állítást, mintha valamilyen szerepe lett volna az októberi eseményekkel kapcsolatban.­ ­ Mi a háttere ennek a visz­­­szautasításnak? Horváth Já­­­­nos, az Egyházügyi Hivatal el­­­­nöke múlt héten Prágában­­ járt. Ez alkalommal — Visser’t­­ Hooft kérésére — találkozott­­ a Világtanács főtitkárával. E­­ megbeszélésen Visser’t Hooft­­ a többi között kitért lapunk­­ cikkére is és magyarázkodni­­ kezdett. Kijelentette, hogy a­­ külföldi lapból általunk idézett­­ nyilatkozatát ő másképp értel­­­­mezte. Cáfolni nem tudta a ké­r­nyekét, de magyarázkodása­­ bizonyságául megmutatta nyi­­­latkozatának eredeti angol szö­­­vegét, amelyben a többi között­­ még az is állt,­ hogy az Egyhá­­­zak Világtanácsának magyar­­­­országi értekezlete­n szintén elősegítette az új nap, az új '.korszak kibontakozását«. Per­’ sze, Visser’t Hooft főtitkár ezt : • ~iz eléggé egyértelmű dolgot;­­ szintén másképp értelmezte. Elismerést érdemel azonban) ;az Egyházak Világtanácsának) ;az a törekvése, hogy tisztázza! ; magát. ■ Ez annak is tulajdonít-! :ható, hogy a magyar reformá-! tus egyházban — a hívők több-!­­­ségének akarata szerint is —­ a törvényes és demokratikus! ’.vezetés helyzete megszilárdult.­­ És ezt a Világtanácsnak tudó-! : másul kell vennie, annál is in­­­­kább, mert a magyar reformá-­ tus egyház nincs alárendelt- s­­égi viszonyban a Világtanác­­­­­csal. Cikkünk megjelenése óta­ egyébként az egyház demok-­ ratikus vezetői számos intéz-­ kedést tettek a reakciós ele-­ mek elszigetelésére. Ennek­ egyik bizonysága az, hogy az­ egyház felső vezető testülete,­ az Egyetemes Konvent elnök­­­sége a minap körlevelet kül­dött az egyházkerületi elnök­ségekhez. Ebben közli a lel­­készkedő papsággal és híveik­kel, hogy­­a magyar reformá­tus egyházat élesen el kell ha­tárolni az ellenforradalmi tö­rekvésektől. A konventi elnök­ség és az Állandó Bizottság (az illetékes állami szervekkel folytatott tárgyalásokra létre­hozott egyházi bizottság) tag­jai nem helyeselhetik azokat az egyházon belüli mozgalma­kat sem, amelyek működésé­nek ellenforradalmi színezetet lehet tulajdonítani, vagy ame­lyek ilyen politikai hatást vál­tanak ki.« ’ A református hívők demok­ratikusan gondolkodó többsé­ge örömmel fogadja egyházfői­nek ilyen megnyilatkozását Ezzel az állásfoglalással függ össze, hogy megszüntette mű­ködését a Ravasz László püs­pök és Papp László teológiai dékán által megindított »meg­újulási mozgalomnak« álcázott ellenforradalmi jellegű egy­házi tömörülés. A konventi elnökség egyéb­ként a reakciós elemek által erőszakolt általános tisztújí­tást, mint az egyházi törvé­nyeikkel ellenkezőt, nem fo­gadta el. Kijelentette: ahol sze­mélyi változások szükségesek, ott is célszerű ezeket nyugod­­tabb időre halasztani. A de­mokratikus vezetés megszi­lárdulásához tartozik, hogy Ravasz László nyugalmazott püspök Budapestről visszaköl­tözött Leányfalura, Pap László dékán pedig minden egyházi tisztségéről lemondott, csupán teológiai tanári tisztségét tar­totta meg. Egészségi állapotá­ra hivatkozással azonban jú­nius 30-ig szabadságot kért és tanári működését csak ezután kívánja ismét megkezdeni. Szenes Imre Mi a pamutipari tanács 2 Egy lépés előre az új iparvezetésbe» ki céljául. A pamutipari ta­nács egyrészt véleményező, másrészt »ügydöntő» szerv, amely az iparigazgatóval és az iparághoz tartozó valamennyi vállalat képviselőjével együtt irányítja az iparágat. Keve­sebb tehát, mint a jugoszláv iparkamara, de több, mint a régi minisztériumi iparigazga­tóság, afféle átmeneti forma, útikeresés, a »sajátos magyar út« keresése, az ipar vezetésé­nek végleges kialakulásáig. Milyen feladatokat tűzött maga elé az új szerv? Az egész iparágat érintő elvi és gyakor­lati kérdéseket maga kívánja megoldani. Például az alap­anyagok elosztását,­­a nyereség­­megállapítás módját, az ár­rendszer kialakítását, az egész ► iparágat érintő távlati műszaki ► fejlesztést, az exporttevékeny- 1­ég önállóságát, a bérrendszert­­ stb. ► A pamutipari tanács az ipar­► igazgató vezetésével működik.­­ Tagjai a pamutipari igazgató­► Sághoz tartozó összes vállala­­­sok igazgatói és munkástanács- s elnökei. A tagvállalatoknak ► azonban jogukban áll az igaz­gató helyett — állandó jel­leggel — a főkönyvelőt vagy­­a főmérnököt kijelölni, a mun­► kástanácsok pedig — az­ elnök ► helyett — a titkárt is dele­gálhatják. ► A tanács tagjainak kijelölése ► egyévi időtartamra szól. Az­ ► első megbízatás 1957. decem­► ber 31-ig tart, ha csak ezalatt ► ki nem alakul az iparvezetés­­ másirányú, végleges formája.­­A vállalatok azonban közben­­is visszavonhatják a megbízást­­képviselőjüktől és más tagot­­ delegálhatnak helyette.­­ Az új szerv havonta tartja­­ üléseit, de szükség esetén az­­ iparigazgató rendkívüli ülést ► is összehívhat. A tanács ál­dandó tagjain kívül az ülése­► ben meghívottak, például ► szakértők is részt vehetnek —­­tanácskozási joggal.­­ A tanács ülésein a tagok­­kétharmadának jelenléte szük­séges a határozatképességhez.­­ Az iparigazgató elnököl, a na­­­pirendre tűzött kérdést az elő­­adó ismerteti. Mégpedig nem­► csak a saját szája íze szerint,­­ hanem köteles előre az összes ► érdekeltek véleményét bekérni,­­a szögesen ellentétes vélemé­► nyékét, álláspontokat is, és az ► ülésen ezeket is ismertetni ► kell. Ha a határozathozatalnál­­ mégis véleményeltérés van,­­ akkor nyílt, név szerinti szava­­­­zással, egyszerű szótöbbséggel­­ döntenek. A szavazás elrende­lését a tanács bármely tagja ■ kérheti. Az iparigazgató, vagy helyettese nem vesz részt a szavazásban, de a határozat csak az ő egyetértésükkel vá­lik végrehajthatóvá. Ha azon­ban megtagadnák a határozat végrehajtását, erről, komolyan megokolva, jegyzőkönyvileg kötelesek nyilatkozni A tanács döntése utasítás jellegű és az egész iparágra, minden vállalatra kötelező, de természetesen nem lehet ellen­tétes a törvényes rendelkezé­sekkel, vagy a miniszteri uta­sításokkal­­.­­ Az iparvezetés új módsze­rein még javában folyik a vi­ta a különböző gazdasági bi­zottságokban. De egyes ipar­ágakban — igen helyesen — nem várnak ölhetett kézzel, hogy »felülről» megkapják a kész sémáikat, hanem megpró­bálnak addig is kialakítani va­lami újat, amíg a kérdés vég­érvényesen rendeződik. A Könnyűipari Minisztérium pamutipari igazgatóságán pél­dául érdekes, önálló kezde­ményezés történt: megszületett a pamutipari tanács. Az új szerv a vállalati ön­állóság teljes tiszteletben tartá­­­sa mellett az iparág vállalatai közötti kapcsolat és együtt­működés összehangolását tűzte »« MIRELITÉ KÖZÉRT MIRELITÉ ÉS KONZERV SZAKÜZLET GYÜMÖLCS, FŐZELÉK, KÉSZÉTELEK VI., LENIN KRT. 59.

Next