Népakarat, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. sz.)
1957-03-20 / 66. szám
SZOMBATHELY IS KÉSZÜL AZ ÜSTÖKÖS FOGADÁSÁRA. 1956 augusztusa óta újra működik a szombathelyi, Gotthard Jenőről — a magyar csillagászat egyik kiemelkedő alakjáról — elnevezett csillagvizsgáló. A csillagvizsgálóban van az ország második legnagyobb teleszkópja. Április 22-én innen is fényképezni fogják a földközelségbe kerülő üstököst. Bencze Sándor, a csillagvizsgáló vezetője és Zsigmond Vilmos obszervátor fényképezésre készülnek elő »AKROBAT, OH!« — a világhírű Rivers-testvérek cirkusz »csatakiáltása« ezúttal Frankfurtban harsan fel. A világjáró artisták, akik immár több évtizede szórakoztatják a haragn vágyó nagyérdemű közönséget, mint a képen látható, ma fiatalosabbak, mint valaha ! $*eie« kf« ^ Villítató időjárás. Változó felhő-f szet, időnként kisebbe eső, élénk t T északnyugati, nyugati szél. A hó-i ► mérséklet alakulásában lényeges vál-tztozás nem lesz. Várható legmagajsabbnappali hőmérséklet szerdán is ► 14—17 fok között. A Duna vízállása Budapesten !skedden 364 van. 4 ANKETOK után TETTEKET VÁRUNK a gyermek- és ifjúságvédelem terén Az ősszel megkezdett, s azóta megszakadt ifjúságvédelmi munka fonalát most vette fel újra a Fővárosi Ügyészség. Bírák és ügyészek, pszichológusok és minisztériumi küldöttek, gyógypedagógusok és orvosszakértők ültek össze meghívásukra a héten — valamennyien a fiatalkorúak problémáinak szakértői, a gyermekvédelem hivatásos munkásai. Négy javaslat a gyermekkírnözés megelőzésére A munkaértekezlet egybehangzó állásfoglalása és tanulsága szerint az ifjúságvédelmi munka kulcskérdése az erkölcsi züllés és fiatalkorú bűnözés megelőzése. Az értekezlet részvevői négy leglényegesebb feladatkört jelöltek meg a megelőzés érdekében. Az első és talán legégetőbb — az árva, elhagyatott, vagy erkölcsileg veszélyeztetett fiatalok megfelelő intézeti elhelyezésének biztosítása, az egykor nemzetközi hírnévnek örvendő hajdúhadházi gyermekváros utódainak megszervezése. A megbeszélésen részt vett és felszólalt, mint esztendők óta annyiszor, az egykori gyermekváros egykori igazgatója, Ádám Zsigmond, és ismét felajánlotta szakértelmét, tapasztalatait. A második lényeges kérdés a 14—16 évesek munkába állítása. Évente több tízezer, az általános iskolákból kikerült fiatal nem kerülhet be a gimnáziumok és a technikumok padjaiba, nem öltheti fel az ipari tanulók egyenruháját. 14 éves korukban a munkátlanság, lődörgés, szellemi tunyaság zsákutcája fenyegeti őket. Ezeknek a fiúknak és lányoknak mindenképpen szervezett tanulási lehetőséget kell biztosítani. A mezőgazdasági munkák szakszerű oktatásától a szakmunkásképzés kiszélesítéséig és a lányok részére szervezett háztartási tanfolyamokig széles a skála. Az alapelv azonban csak egy lehet: még áldozatok, árán is munkát, tanulási lehetőséget, elfoglaltságot és perspektívát kell adnunk minden fiatalnak. Az ifjúmunkások erkölcsi nevelését és kedvezőbb életkörülményeit biztosítaná a harmadik javaslat: külön ifjúsági munkásszállásokat kell szervezni, szakképzett és az ifjúsági mozgalomban tevékeny nevelők vezetésével. Váljanak ifjúsági otthonokká e munkásszállók! Az ifjúsági gondozói hálózat visszaállításával és a nevelési tanácsadók megszervezésével foglalkozott a java** latok negyedik csoportjai Takarékosság —* az ifjúság kárára? A felszólalások nyomán kibontakozott kép megmutatta,hogy nincs olyan szerv, amely tagadnáaz ifjúságvédelem fontosságát, vagy bevallva gátolná munkáját. És mégis, az eredményes munka legfőbb gátja a lélektelenség, a sokszor a költségvetési érvekkel csak takaródzó bürokrácia. Az ügyvitel egyszerűsítését szolgáló racionalizálást például számos állami és tanácsszerv részben a gyermekvédelemmel hivatásszerűen foglalkozók számának csökkentésével vélte megoldani. De nemcsak erről van szó. Mindenki tudja, hogy most megnőtt az intézeti elhelyezésre szoruló fiatalok amúgy is nagy száma. Az illetékesek — helyesen — két nagyobb, intézetnek alkalmas épülettel siettek a gyermekvédelem segítségére. Ám ugyanakkor, amikor a jobb kéz épületet adott, a bal kéz megtagadta a fejlesztési keret bővítését, s így — a személyi kérdések megoldatlansága miatt — új ágyak, takarók, asztalok, edények hiányában a helyzet alig javult. Az államháztartás teherbíróképessége nyilvánvalóan megszabja a gyermekvédelem lehetőségeit is, s ezzel minden józan ember egyetért De az értekezlet részvevői leszögezték: az ifjúság kárára erőltetett túlságos takarékosságért a nemzet holnap túl nagy árat fizet. Akármilyen nehéz is most az ország anyagi helyzete — amit mindenképpen számba kell vennünk —, legalább annyit tegyünk meg, amennyit megtehetünk. Szívet, pénzt, épületeket követeltek javarészt a munkaértekezlet részvevői. Szívet az elhagyott gyerekek ügyének felkarolására, pénzt a gyermekvédelem és javítónevelés területén dolgozó pedagógusok megfelelő bérezésére, épületeket a tanteremhiánnyal küzdő két és három műszakos iskolák, a zsúfolt napközik, megszervezésre váró új gyermekintézmények számára. Ezenkívül még egyet szorgalmaztak teljes egyetértésben, és ez a fiatalkorúakra vonatkozó jogszabályok módosításai Gyermekvédelmi tanács alakult Bármilyen eredményes és hasznos az ilyenfajta tapasztalat- és véleménycsere, a további ankétok helyett most már tetteket, konkrét intézkedéseket követeltek a részvevők. Első lépésként még ott helyben megalakították az Országos Gyermek- és Ifjúságvédelmi Tanácsot, amelynek tagjai az illetékes minisztériumok, gyermekvédelemmel foglalkozó igazságügyi hatóságok, tudományos intézmények és pénzügyi szervek megbízottaiiból kerülnek ki. Ezzel végre egyetlen, reméljük, kellő súllyal, tekintéllyel és hatáskörrel rendelkező gazda kezébe került az eddig annyi bába kezén kallódó gyermek, illetve gyermekvédelem. Földes Anna NÉPAKARAT Somló István nemcsak arról ismeretes, hogy kiváló színművész, hanem arról is, hogy roppant kulturált, sokat olvasott ember. Amikor most művészetének elismeréséül Kossuthdíjjal jutalmazták, s a parlament büféjében koccintottak a boldog kitüntetettek, a kötelező gratuláció után első kérdésem az volt, hogy most éppen mit olvas. Nevetve válaszolt: — Ezt csak azért kérdezed, mert rólam azt terjesztitek, hogy úgynevezett »kulturált művész« vagyok. Hát vedd tudomásul, hogy ma egész éjszaka Salamon Béla könyvét, a »Hej, színművész«-t lapozgattam! De azért nem haragszom Béla bácsira, hogy nem hagyott aludni, mert igen jól mulattam. — S ezen kívül — hogy a szokásos sablonos kérdést is feltegyem -ez miért készülsz most? -» Éppen naff: lázban vagyok. Ez szó szerint értsd, ugyanis a »Láz« című film egyik főszerepét fogom eljátszani. A szerep nagyon érdekes, és szeretnék igazán jó alakítást produkálni. Végül pedig, azt is megmondom, mire költöm a Kossuthdíjjal kapott pénzt, így ahogy van, félreteszem az egészet és nyáron elutazom Párizsba, tanulmányútra. Hidd el, nem luxusutazásra készülök, hanem a francia színművészet és kultúra alapos tanulmányozására. Mondhatnám úgy is, hogy ez a pénz és utazás tőkebefektetés lesz, melynek haszna — természetesen csak akkor, ha jól forgatom — majd a színpadon, további művészi munkámban kell hogy jelentkezzék. (bogár!) SZÉPSÉGÁPOLÁS. Miss Jenny angol kozmetikusnő jelenleg egy müncheni kozmetikai szalonban dolgozik. Munkamódszeréhez tartozik, hogy minden kezelés előtt nagyítóval megvizsgálja a páciens arcbőrét annak megállapítására, hogy milyen kezelést igényel a bőr. Minden egyes arcbőrnek megfelelő különleges krémet készítenek és ezzel biztosítják, hogy mindegyik páciens a legmegfelelőbb ellátásban részesüljön „A szocialista állam nem tűr semmiféle önkényt és törvénytelenséget“ A fővárosi ügyészek tanácskozása A fővárosi ügyészség dolgozói és a kerületi ügyészek kedden tanácskozásra gyűltek össze. Az értekezleten dr. Götz János, a fővárosi ügyészség vezetője tartott beszámolót hangoztatta, hogy az ügyészi tevékenység politikai munka is, amelyet csak azok képesek jól ellátni, akik egyetértenek a szocializmus építésével, munkás-paraszt államiunk politikájával és a pártnak célkitűzéseivel. — Nem tudunk együtt dolgozni olyanokkal — mondotta a többi között—, akiknek fenntartásaik vannak országunk politikájával, a népi demokratikus hatalommal, a párt irányításával szemben, akik fordulatra számítva, vagy fordulattól félve nem vállalják az egész nép érdekeinek felismeréséből fakadó nehezebb és felelősségteljesebb feladatok végrehajtását. A továbbiakban rámutatott, hogy még mindig bizonytalanság tapasztalható az október 23 és november 10 közötti események részeseinek elbírálásánál. — Ehhez ismerni kell a kormány idevonatkozó nyilatkozatait — mondotta, majd hozzátette: — ezekben nincs szó sem közkegyelemről, sem megbékélésről azokkal szemben, akik államrendszerünket meg akarták dönteni. A követelmény az, hogy szigorúan vonjuk felelősségre a törvénysértőket, a bűnösöket, a nép igazi ellenségeit. És soha egy ártatlan, soha egy becsületes embert! A szocialista állam nem tűr és nem tűrhet semmiféle önkényt és törvénytelenséget. Szólott a védőkkel való kapcsolatról is. Legyen ez a kapcsolat egészséges — hangoztatta —, a törvényességet szolgáló, s ne lássunk és ne tekintsünk minden védőt mintegy ellenségnek, a bűnözők fizetett pártfogójának. A védői tiszt ellátása ugyanolyan hivatás, mint az ügyészi hivatás. S a védői hivatás szocialista szellemű gyakorlása méltán tarthat és tart igényt mindenkitől, tőlünk is méltó megbecsülésre. A beszámolót számos hozzászólás követte. Jó bot ez egyeseknek. »Őrzik a falakat« címmel lapunk február 22-i számában fényképes riport jelent meg a lágymányosi lakásépítkezésről. Megírtuk, hogy a kőművesek még csak a válaszfalakat húzzák, de az épületben már ott vannak a lakók. Akiket megszólaltattunk, elmondották: pincéből, üzlethelyiségből, albérletből kergette őket ide a kényszer. Bemutattunk szükségágyon, téglahegyek és mallerosládák között éjszakázó embereket, beszéltünk fiatal lánnyal, akinek házassága, jövője függ ettől a főbérlettől... Nyilatkozott három asszony, akik a harmadik emeletről indultak el, de ötödikre várják a kőműveseket, mert erőszakosabbak is akadtak náluk. Három hét telt el azóta. Ismét ellátogattunk Lágymányosra. [*' Tapossuk a második lépcsőház betonfokait. Lefelé fiatal asszony ereszkedik. A második ás harmadik emelet között találkozunk. — Maguk itt laknak? — kérdi bizalmatlanul. — Nem, nem lakunk itt. — Vagy tán szeretnének ide jönni? Hazudunk! — Igen, szeretnénk. — Már nem lehet. Elkéstek. Megtelt minden lakás. • Novemberben kellett volna hozzákezdeni a foglaláshoz. Mi is akkor kezdtük. A múlt héten aztán beköltöztünk. Tudják, már állnak a belső falak... Igaz, villany és gáz még nincs, de a fal megvan. És ez a legfontosabb, nem igaz? Bólintunk. Mit tehetnénk most. — Idehallgassanak! — s most már nagyon halkra fogja a szót. — Úgy hallottam, hogy a negyediken eladó egy-két lakás. Ha van pénzük , akadály nincs. — Eladóóó? De hisz csak szeptemberben lesz kész a lakás, és máris adják-veszik? — Hát mit gondolnak, mindenki mosókonyhából jött ide, mint én? Csudákat! Üzletelni! Jó hőt ez egyeseknek, kérem ... No de, megyek, mert a végén nem kapok tejet. Keressük az eladó lakást a negyediken. Minden ajtó zárva. Nem lelünk senkit. Indulunk lefelé. Egy honvéd törzsőrmesterrel találkozunk, itt lakik. Máris beszél: — Ha a tanács jól végezné dolgát és alaposan felülvizsgálna minden beköltözőt, a felének ki kellene menni innen. Miből gondolja? — Miből? Nézzék, mi nagyon megismertük egymást a »falak őrzése« közben. Azért mondom így, mert az újság is így írta. Tudjuk, hogy mennyien vannak, akik súlyos pénzekért eladták régi lakásukat, csakhogy ide jöhessenek. A VII. épületrészben például lakik valaki, akinek villája volt, kérem. Most egy príma összkomfortost kapott. Már ott is parkettázták, bevezették a villanyt, szóval komplett minden. Aztán olyanok is akadnak, akik ezt az önkényesen foglalt lakást 10—15 000 forintért máris eladták. * Nem az újságíró dolga a felülvizsgálás. De — és ezt a XI. kerületi tanács figyelmébe ajánljuk — különbséget kell tenni pincéből, albérletből és üzlethelyiségből menekült családok, és a lakásüzérek, között. (k. gy. j.)• A Hófehérke és a hét törpe a jégen A jövő hét elején, hétfőin és kedden a csehszlovákiai Diomoutz jégstadion jégrevűje kétórás műsor keretében bemutatja a »Hófehérke és a hét törpe« című háromfelvonásos mesejátékot.