Népakarat, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. sz.)

1957-03-20 / 66. szám

SZOMBATHELY IS KÉSZÜL AZ ÜSTÖKÖS FOGADÁSÁRA.­ 1956 augusztusa óta újra működik a szombathelyi, Gotthard­ Jenőről — a magyar csillagászat egyik kiemelkedő alakjáról — elnevezett csillagvizsgáló. A csillagvizsgálóban van az ország második legnagyobb teleszkópja. Április 22-én innen is fény­képezni fogják a földközelségbe kerülő üstököst.­­ Bencze Sándor, a csillagvizsgáló vezetője és Zsigmond Vilmos obszer­­vátor fényképezésre készülnek elő »AKROBAT, OH!« — a világhírű Rivers-testvérek cirkusz »csatakiáltása« ezúttal Frankfurtban harsan fel. A világjáró artisták, akik immár több évtizede szórakoztatják a haragn vágyó nagyérdemű közönséget, mint a képen látható, ma fiatalosabbak, mint valaha ! $*eie« k­f« ^ Villítató időjárás. Változó felhő-f szet, időnként kisebbe eső, élénk t T északnyugati, nyugati szél. A hó­-i ► mérséklet alakulásában lényeges vál-t­ztozás nem lesz. Várható legmaga­j­­­sabb­­nappali hőmérséklet szerdán is ► 14—17 fok között. A Duna vízállása Budapesten !­sked­den 364 van. ­4 ANKETOK után TETTEKET VÁRUNK a gyermek- és ifjúságvédelem terén Az ősszel megkezdett, s az­óta megszakadt ifjúságvédel­mi munka fonalát most vette fel újra a Fővárosi Ügyész­ség. Bírák és ügyészek, pszi­chológusok és minisztériumi küldöttek, gyógypedagógusok és orv­osszakértők ültek össze meghívásukra a héten — va­lamennyien a fiatalkorúak problémáinak szakértői, a gyermekvédelem hivatásos munkásai. Négy javaslat a gyermekkírnözés megelőzésére A munkaértekezlet egybe­hangzó állásfoglalása és ta­nulsága szerint az ifjúság­­védelmi munka kulcskérdése az erkölcsi züllés és fiatal­korú bűnözés megelőzése. Az értekezlet részvevői négy leg­lényegesebb feladatkört jelöl­tek meg a megelőzés érdeké­ben. Az első és talán legégetőbb — az árva, elhagyatott, vagy erköl­­csileg veszélyeztetett fiatalok megfelelő intézeti elhelyezésé­nek­ biztosítása, az egykor nemzetközi hírnévnek örven­dő hajdúhadházi gyermek­­város utódainak megszerve­zése. A megbeszélésen részt vett és felszólalt, mint esz­tendők óta annyiszor, az egy­kori gyermekváros egykori igazgatója, Ádám Zsigmond, és ismét felajánlotta szak­értelmét, tapasztalatait. A második lényeges kérdés a 14—16 éve­­sek munkába állítása. Évente több tízezer, az általános is­kolákból kikerült fiatal nem kerülhet be a gimnáziumok és a technikumok padjaiba, nem öltheti fel az ipari tanulók egyenruháját. 14 éves koruk­ban a munkátlanság, lődör­gés, szellemi tunyaság zsák­­utcája fenyegeti őket. Ezek­nek a fiúknak és lányoknak mindenképpen szervezett ta­nulási lehetőséget kell bizto­sítani. A mezőgazdasági mun­kák szakszerű oktatásától a szakmunkásképzés kiszélesíté­séig és a lányok részére szer­vezett háztartási tanfolya­mokig széles a skála. Az alapelv azonban csak egy le­het: még áldozatok, árán is munkát, tanulási lehetőséget, elfoglaltságot és perspektívát kell adnunk minden fiatal­nak. Az ifjúmunkások erkölcsi nevelését és kedvezőbb élet­körülményeit biztosítaná a harmadik javaslat: külön ifjúsági mun­kásszállásokat kell szervezni, szakképzett és az ifjúsági mozgalomban tevékeny neve­lők vezetésével. Váljanak if­júsági otthonokká e munkás­­szállók! Az ifjúsági gondozói háló­zat visszaállításával és a ne­velési tanácsadók megszerve­zésével foglalkozott a java** latok negyedik csoportjai Takarékosság —* az ifjúság kárára? A felszólalások nyomán ki­bontakozott kép megmutatta,­­hogy nincs olyan szerv, amely tagadná­­az ifjúságvédelem fontosságát, vagy bevallva gátolná munkáját. És mégis, az eredményes munka leg­főbb gátja a lélektelenség, a sokszor a költségvetési érvek­kel csak takaródzó bürokrá­cia. Az ügyvitel egyszerűsíté­sét szolgáló racionalizálást például számos állami és ta­nácsszerv részben a gyermek­védelemmel hivatásszerűen foglalkozók számának csök­kentésével vélte megoldani. De nemcsak erről van szó. Mindenki tudja, hogy most megnőtt az intézeti elhelye­zésre szoruló fiatalok amúgy is nagy száma. Az illetékesek — helyesen — két nagyobb, intézetnek alkalmas épülettel siettek a gyermekvédelem segítségére. Ám ugyanakkor, amikor a jobb kéz épületet adott, a bal kéz megtagadta a fejlesztési keret bővítését, s így — a személyi kérdések megoldatlansága miatt — új ágyak, takarók, asztalok, edé­nyek hiányában a helyzet alig javult. Az államháztartás teher­­­bíróképessége nyilvánvalóan megszabja a gyermekvédelem lehetőségeit is, s ezzel min­den józan ember egyetért De az értekezlet részvevői leszö­gezték: az ifjúság kárára erőltetett túlságos takarékos­ságért a nemzet holnap túl nagy árat fizet. Akármilyen nehéz is most az ország anya­gi helyzete — amit minden­képpen számba kell vennünk —, legalább annyit tegyünk meg, amennyit megtehetünk. Szívet, pénzt, épületeket követeltek javarészt a munka­értekezlet részvevői. Szívet az elhagyott gyerekek ügyé­nek felkarolására, pénzt a gyermekvédelem és javító­nevelés területén dolgozó pe­dagógusok megfelelő bérezé­sére, épületeket a tanterem­hiánnyal küzdő két és három műszakos iskolák, a zsúfolt napközik, megszervezésre vá­ró új gyermekintézmények számára. Ezenkívül még egyet szorgalmaztak teljes egyet­értésben, és ez a fiatal­­korúakra vonatkozó jogszabá­lyok módosításai Gyermekvédelmi tanács alakult Bármilyen eredményes és hasznos az ilyenfajta tapasz­talat- és véleménycsere, a további ankétok helyett most már tetteket, konkrét intézke­déseket követeltek a rész­vevők. Első lépésként még ott helyben megalakították az Országos Gyermek- és Ifjú­ságvédelmi Tanácsot, amely­nek tagjai az illetékes mi­nisztériumok, gyermekvéde­lemmel foglalkozó igazság­ügyi hatóságok, tudományos intézmények és pénzügyi szervek megbízottaiiból kerül­nek ki. Ezzel végre egyetlen, reméljük, kellő súllyal, tekin­téllyel és hatáskörrel rendel­kező gazda kezébe került az eddig annyi bába kezén kal­lódó gyermek, illetve gyer­mekvédelem. Földes Anna NÉPAKARAT Somló István nemcsak ar­ról ismeretes, hogy kiváló színművész, hanem arról is, hogy roppant kulturált, sokat olvasott ember. Amikor most mű­vészetének elis­meréséül Kossuth­­díjjal jutalmazták, s a parlament bü­féjében koccintot­tak a boldog ki­tüntetettek, a kö­telező gratuláció után első kérdé­sem az volt, hogy most éppen mit olvas. Nevetve vá­laszolt: — Ezt csak azért kérdezed, mert rólam azt terjesztitek, hogy úgynevezett »kul­turált művész« vagyok. Hát vedd tudomásul, hogy ma egész éjszaka Salamon Béla könyvét, a »Hej, színművész«-t lapozgattam! De azért nem ha­ragszom Béla bácsira, hogy nem hagyott aludni, mert igen jól mulattam. — S ezen kívül — hogy a szokásos sablonos kérdést is feltegyem -ez miért készülsz most? -­» Éppen naff: lázban vagyok. Ez szó szerint értsd, ugyanis a »Láz« című film egyik főszerepét fogom eljátszani. A sze­rep nagyon érde­­kes, és szeretnék igazán jó alakítást produkálni. Végül pedig, azt is meg­mondom, mire költöm a Kossuth­­díjjal kapott pénzt, így ahogy van, félreteszem az egészet és nyá­ron elutazom Párizsba, tanul­mányútra. Hidd el, nem luxusutazásra készülök, ha­nem a francia színművészet és kultúra alapos tanulmá­nyozására. Mondhatnám úgy is, hogy ez a pénz és utazás tőkebefektetés lesz, melynek haszna — természetesen csak akkor, ha jól forgatom — majd a színpadon, további művészi munkámban kell hogy jelentkezzék. (bogár!) SZÉPSÉGÁPOLÁS. Miss Jenny angol kozmetikusnő jelenleg egy müncheni kozmetikai szalonban dolgozik. Munkamódszeré­hez tartozik, hogy minden kezelés előtt nagyítóval megvizs­gálja a páciens arcbőrét annak megállapítására, hogy milyen kezelést igényel a bőr. Minden egyes arcbőrnek megfelelő kü­lönleges krémet készítenek és ezzel biztosítják, hogy mindegyik páciens a legmegfelelőbb ellátásban részesüljön „A szocialista állam nem tűr semmiféle önkényt és törvénytelenséget“ A fővárosi ügyészek tanácskozása A fővárosi ügyészség dol­gozói és a kerületi ügyészek kedden tanácskozásra gyűltek össze. Az értekezleten dr. Götz János, a fővárosi ügyész­ség vezetője tartott beszámo­lót hangoztatta, hogy az ügyészi tevékenység politikai munka is, amelyet csak azok képesek jól ellátni, akik egyetértenek a szocializmus építésével, munkás-paraszt ál­lamiunk politikájával és a pártnak célkitűzéseivel. — Nem tudunk együtt dol­gozni olyanokkal —­ mondotta a többi között­­—, akiknek fenntartásaik vannak orszá­gunk politikájával, a népi de­mokratikus hatalommal, a párt irányításával szemben, akik fordulatra számítva, vagy fordulattól félve nem vállalják az egész nép érde­keinek felismeréséből fakadó nehezebb és felelősségtelje­sebb feladatok végrehajtását. A továbbiakban rámutatott, hogy még mindig bizonytalan­ság tapasztalható az október 23 és november 10 közötti események részeseinek elbírá­lásánál. — Ehhez ismerni kell a kormány idevonatkozó nyi­latkozatait — mondotta, majd hozzátette: — ezekben nincs szó sem közkegyelemről, sem megbékélésről azokkal szem­ben, akik államrendszerünket meg akarták dönteni. A kö­vetelmény az, hogy szigorúan vonjuk felelősségre a törvény­­sértőket, a bűnösöket, a nép igazi ellenségeit. És soha egy ártatlan, soha egy becsületes embert! A szocialista állam nem tűr és nem tűrhet sem­­miféle önkényt és törvényte­­lenséget. Szólott a védőkkel való kapcsolatról is. Legyen ez a kapcsolat egészséges — han­goztatta —, a törvényességet szolgáló, s ne lássunk és ne tekintsünk minden védőt mintegy ellenségnek, a bűnö­zők fizetett pártfogójának. A védői tiszt ellátása ugyanolyan hivatás, mint az ügyészi hiva­tás. S a védői hivatás szocia­lista szellemű gyakorlása mél­tán tarthat és tart igényt mindenkitől, tőlünk is méltó megbecsülésre. A beszámolót számos hozzá­szólás követte. Jó bot ez egyeseknek. »Őrzik a falakat« címmel lapunk február 22-i számában fényképes riport jelent meg a lágymányosi lakásépítkezésről. Megírtuk, hogy a kőművesek még csak a válaszfalakat húz­zák, de az épületben már ott vannak a lakók. Akiket meg­szólaltattunk, elmondották: pincéből, üzlethelyiségből, al­bérletből kergette őket ide a kényszer. Bemutattunk szük­­ségágyon, téglahegyek és mal­­lerosládák között éjszakázó embereket, beszéltünk fiatal lánnyal, akinek házassága, jö­vője függ ettől a főbérlettől... Nyilatkozott három asszony, akik a harmadik emeletről in­­dultak el, de ötödikre várják a kőműveseket, mert erőszako­sabbak is akadtak náluk. Három hét telt el azóta. Is­mét ellátogattunk Lágymá­nyosra. [*' Tapossuk a második lépcső­ház betonfokait. Lefelé fiatal asszony ereszkedik. A második ás harmadik emelet között ta­lálkozunk. — Maguk itt laknak? — kér­di bizalmatlanul. — Nem, nem lakunk itt. — Vagy tán szeretnének ide jönni? Hazudunk! — Igen, szeretnénk. — Már nem lehet. Elkéstek. Megtelt minden lakás. • No­vemberben kellett volna hoz­zákezdeni a foglaláshoz. Mi is akkor kezdtük. A múlt hé­ten aztán beköltöztünk. Tud­já­k, már állnak a belső fa­lak... Igaz, villany és gáz még nincs, de a fal megvan. És ez a legfontosabb, nem igaz? Bólintunk. Mit tehetnénk most. — Idehallgassanak! — s most már nagyon halkra fogja a szót. — Úgy hallottam, hogy a negyediken eladó egy-két lakás. Ha van pénzük , aka­dály nincs. — Eladóóó? De hisz csak szeptemberben lesz kész a la­kás, és máris adják-veszik? — Hát mit gondolnak, min­denki mosókonyhából jött ide, mint én? Csudákat! Üzletelni! Jó hőt ez egyeseknek, ké­rem ... No de, megyek, mert a végén nem kapok tejet. Keressük az eladó lakást a negyediken. Minden ajtó zár­va. Nem lelünk senkit. Indu­lunk lefelé. Egy honvéd törzs­­őrmesterrel találkozunk, itt la­kik. Máris beszél: — Ha a tanács jól végezné dolgát és alaposan felülvizs­gálna minden beköltözőt, a felének ki kellene menni in­nen. Miből gondolja? — Miből? Nézzék, mi na­gyon megismertük egymást a »falak őrzése« közben. Azért mondom így, mert az újság is így írta. Tudjuk, hogy mennyien vannak, akik súlyos pénzekért eladták régi lakásu­kat, csakhogy ide jöhessenek. A VII. épületrészben például lakik valaki, akinek villája volt, kérem. Most egy príma összkomfortost kapott. Már ott is parkettázták, bevezették a villanyt, szóval komplett min­den. Aztán olyanok is akad­nak, akik ezt az önkényesen foglalt lakást 10—15 000 forin­tért máris eladták. * Nem az újságíró dolga a fe­­lülvizsgálás. De — és ezt a XI. kerületi tanács figyelmébe ajánljuk — különbséget kell tenni pincéből, albérletből és üzlethelyiségből menekült csa­ládok, és a lakásüzérek, között. (k. gy. j.)• A Hófehérke és a hét törpe a jégen A jövő hét elején, hétfőin és kedden a csehszlovákiai Dio­­moutz jégstadion jégrevűje kétórás műsor keretében be­mutatja a »Hófehérke és a­ hét törpe« című háromfelvo­­násos mesejátékot.

Next