Népakarat, 1957. április (2. évfolyam, 77–99. sz.)

1957-04-25 / 95. szám

Bízzuk a munkásokra Tóth Bélának, a századforduló polihisztor hajlandóságú kiváló író-újságírójának »Száz esti levél« című kötetében olvasom ezeket a sorokat: »Vagyok olyan legény, mint te. Vágok olyan rendet, mint te. Felséges két sor ez! Aranya, gyöngye, kárbunkulása népünk pszychológiájának. Hol van más nép, melynek férfiúi kevélysége abban jut delejére, hogy asszonynép előtt azzal kérkedik, hogy jobban tud dolgozni, mint a Nebenbühler (vetélytárs — szerk. megjegyzése). Példátlan ez, széles e világon. És fenségesebb minden vitézi bélcegségnél. A magyar erő és becsület tündöklik benne. A munka isteni fensége.« Tóth Béla e sorai visszhangzottak agyamban, amikor a legutóbbi napokban arról olvastam az újságokban, hogy a munkások itt is, meg amott is kijelentették a gyárakban, bányákban, ők bizony versenyezni akarnak, mert megértik, hogy nem lehet úgy egészségesen gazdálkodni, ha az átlagbérek húsz százalékkal magasabbak a tavalyinál, de a munkás tíz százalékkal kevesebbet termel, mint akkor. Igen, versenyezni. Csak éppen nem úgy, mint az elmúlt években, amikor igazi, eleven vetélkedés helyett árkuspapírokkal és rubrikákkal, kegyetlenül hosszú, bonyolult versenyszabályokkal és miegyebekkel boszszantották őket vaksi bürokraták. Hanem amúgy istenigazából összemérve rátermettségüket, ügyességüket, tudásukat, aminek híre van messze földön, ahol a szép és jó munkát szeretik, így akarnak versenyezni. Ahogy ők helyesnek, célravezetőnek, igazságosnak látják. Ezek a munkások úgy igazolják Tóth Béla, az író szavait, mint nagyon kevés tollforgatóét az élet. Csak éppen, ma már nem pusztán a férfiúi kevélység hirdetője az a két nótasor, hanem inkább a teremtő vágyé és önérzeté, ami a kőbaltától az atomreaktorig hozta-hozta egyre előbbre az állatvilágból kiemelkedett embert. Ma már asszonyokban, leányokban is ott zeng az a "felséges" két sor, mint a motorban a hajtóerő. Nemcsak a legény büszke dala hát, hanem az alkotni vágyó emberé, nőé, férfié, kétkezi munkásé és szellemié egyaránt. Ostoba, rövidlátó, üres lelkű, vagy tudatosan romboló szándékú az, aki mást mond, aki gúnnyal vagy gyűlölettel ágál a munkások versenye ellen. Hisz a versengés, a vetélkedés vágya ott van máig az élet hajnalán minden emberben, ott a gyermekek játékában vagy a tanulásban, ott a szerelemben, minden érzelemben és szenvedélyben, minden tettünkben-vettünk éven. Csak éppen a munkában ne volna meg? Két kezünknek ebben a nagyszerű tevékenységében, aminek első csodálatos gyümölcse volt, hogy az ember agyveleje gondolkozó és teremtő, szellemmé lényegük át — miként Engels ezt kifejti egy művében. Nem igaz, a legrútabb hazugság, hogy a munkás nem lát mindennapi kenyere kényszerű biztosításánál egyebet munkájában, hogy a munka csak szükséges rossz a szemében, amit el kell végeznie, mert különben éhenhal, hacsak nem rabol vagy gyilkol. Nem igaz , bármennyire eltorzították is a munka fogalmát a rabszolga társadalmak, bárhogy rombolta is az ember munkakedvét a kapitalizmus gyilkos világa. Nézzétek csak meg a parasztot, amikor görnyesztő napi munkája után végigtekint földjén, nézzétek a kőművest, amikor összehúzott szemmel mustrálgatja, amit épített vagy a mozdonyszerelőt, amikor dübörögve fut ki keze alól a kész gépóriás, a hajóépítőt amikor vízre siklik hajója a sólyáról! Ott ül szemükben, arcukon a büszke elégedettség fénye: ez pompás munka volt. Ebben ott van az én kezem nyoma is — mondják ezek a szemek és arcok. Azt hiszem, erről amunkás szemekben és arcokon sugárzó fényről írhatti Tóth Béla, ez a mélyen érző és meleg szívű ember, hogy »a munka isteni fensége«. Az ember eme nemes lelki tulajdonságává még a tőkések is számolnak, de ők magasabb hasznot akarnak húzni belőle, profitjuka akarják vele növelni. Olvassák csak el a világjéró nagy riporter, Egon Erwin Kisel "őfelsége a rágógumi« című leleplező írását íme egy passzus belőle: "Kétszáz ferdén álló serpenyő rázódik a coating department-ben amelyeket egy német rágógumigyárban ,drazséosztály’-nak neveznének. (A szerző ezt pralinéiparból tudja.) A falon az egyes munkások rekordteljesítményeit mutató táblák függnek — a gyárosok azon fáradoznak, hogy az ő hasznukat növelő csúcseredményeket lelkesedéssel űzött sportként állítsák be.« Hogy milyenek ezek a kizsarolt csúcseredmények? Erről, úgy vélem, csak a közelmúltban disszidált magyarok tudnának híven beszámolni, ők már tudják, saját bűrükön tanulták meg... Szóval: a mi munkaversenyünk ellen lázító tőkések is szeretnék — saját jól felfogott érdekükben —, ha munkásaik versenyeznének. Ám az ő munkásaik nem szívből versenyeznek, őket a kenyér gondja és a nyomor réme hajtja olyan munkaütemre, amilyent mi munkásaink el se tudnak képzelni. Ilyen versenyből nyilván nem kérnek magyar munkások. De olyanból se, amilyen eddig itt volt. Hogy kegyelt személyekből protekcióval, sorozatmunkával, illegális segítőre csináltak gyakran rekordert, hogy a gyárak éjjel-nappali hóvégi hajrákkal, "üsd, vágd nem apád« versenyszakaszokkal szerezték meg az élüzem-jelvényt, vagy az elsőséget, miként például a Vörös Csillag Traktorgyár 1950 augusztus 20-án. Húsz traktorral készítettek többet a tervnél, de a következő hónapban hússzal kevesebbet. Nem volt alkatrészük. Hol itt a verseny? Az efféle — tisztesség ne essék, szólván — verseny nem különb a Potemkin herceg papírfalvainál, amelyeket cárnő "átejtésére" építtetett. A magyar munkások, dolgozók az ilyenfajta versenyből se kérnek. Ámde azt szeretnék bebizonyítani hogy szebb, jobb és több munkát végeznek a másiknál, annál, aki a maga jószántából versenyre kel velük. Hogy miként versenyezzenek, ezt bízzák rájuk. Nem kell ahhoz se hivatásos noszogató, se fontoskodó "kiértékelő. Majd ők tudják, hogy miért és hogyan vetélkedjenek, meg azt is, hogyan bírálják el, ki a legény a gáton. Jobban tudják, mint akiknek a füle se látszik ki a papírokból és a kimutatásokból. Végezetül még csak annyit: e sorok írójában is feszült a versenykedv, amikor ezt a cikkecskét írta. Az volt a célja, hogy őszintébben, igazabbul, meggyőzőbben írjon a munkáról, a munkások vetélkedéséről, mint más újságírók, mint akik eddig írtak róla. Hogy sikerült-e? Ezt döntsék el, akikhez szól, az olvasók — maguk a munkások. Pikay István ........................................ »Kis Ügyeik Szívmelegítő, boldog várakozás, tervezgetés állapota egy asszony életében a leendő anyaság. Fehér Istvánnéban mégis elszürkülnek, emésztő aggodalommá válnak a jövendő anyasággal kapcsolatos érzések. Két kis emberpalánta növekszik már a családban. Egyik négy, a másik két és fél éves. Kicsit sápadtak, erőtlenek, mint a szűk cserépbe kényszerített fiatal növények. Fehérné pedig — az orvosok szerint — ikreket vár. Néhány hét múlva négy gyermek és két felnőtt élne egy alig kétszer három méteres kis albérleti szobácskában a Dankó utca 25. szám alatt. — Hogyan élünk majd, ha még többen leszünk? Hiszen még egy »szimpla« gyermekkocsi sem férne itt el... Az egyik kicsim csípőficamos. Ha most nem operálják meg, nyomorék marad. De hová fektethetném hónapokig a gipszbe rakott gyermeket, ha az újszülött (vagy újszülöttek?) is itthon lesznek?! Hiába méregetjük férjemmel esténként a piciny szobácskát , nem férünk el. Fehérné kétségbeesett kérdéseire csak a fővárosi vagy VIII. kerületi tanács adhat választ. Igaz, már évek óta igényelnek, kémek, címeket adnak be — lakást mégsem kaptak. Reméljük az illetékes szervek megértik Fehérék lehetetlen helyzetét és gyors intézkedéssel válaszolnak az aggódó szülök S. O. S. jeleire. — 153 ~ »Nem gondoljuk, hogy minden fül süket. Segítsenek ép fülekre találni« — kéri szerkesztőségünket 766 tanuló nevében egy angyalföldi iskola tantestülete. A Jász utcai általános iskola jól felszerelt, szép, modern épület. Egy részét még 1949-ben emelték, jelenleg pedig további tíz tantermet, ebédlőt, szertárakat és egyéb helyiségeket építenek hozzá. A négymilliós építkezés a közeljövőben befejeződik, csak éppen arra nem jut belőle, hogy körülkerítsék az iskolát. A régi kerítés az építkezés alatt tönkrement, újra pedig — a bűvös jelszó szerint — »nincs keret«. Joggal kérdezi az iskola igazgatója: — És a bekerítetten épület rongálódásaira honnan lesz keret? — Gondoljanak erre az illetékesek és teremtsenek végre "keretet« a Jász utcai iskola kerítéséhez! (3 -»Talán akad még a rádiószakmában hely egy tanulni és dolgozni vágyó fiú részére« — írja kétségbeesett levelében Werner Gyula, akinek 15 éves fia olyan nagy kedvet érez a rádiószereléshez, hogy egy kisméretű rádiót már egyedül össze is állított. Apa és fia már egy éve kísérleteznek ennek az »egy helynek« felkutatásán — eddig eredménytelenül. Most remélik, hogy a Népakarat segítségével juthat ifjabb Werner Gy. vágyainak és álmainak pályájára. Az ipari tanulófelvételre lehetőséget nyújtó budapesti üzem vagy szövetkezet — esetleg magánműhely — vezetője értesítse Werner Gyulát (XX., Pacsirtatelep, Pesterzsébet, Frangepán utca 77.). Kisi -Cukrászdába, eszpresszóba, büfébe, esetleg italboltba vagy közértbe szeretne kerülni kiszolgálónak Pintér Ilona (Budapest, X., Fő u. 11. 11. 4). Ti-zenkét éves kora óta dolgozik. A legutóbbi hónapokban épít-kezésen és a Duna Cipőgyár- ban kereste meg kenyerét, egészségi állapota azonban olyan mértékben megrendült, hogy az orvosok véleménye szerint csak könnyű munkát vállalhat. — 123 — "A szervezés csodája" — , írja ifj. Albrecht János olvasónk arról a valóban fejtörést okozó körülményről, amely nem kevés bosszúságot okoz a Hegedűs Gyula utca és Sziget utca környékén lakó csaknem 250 családnak. Arról van szó ugyanis, hogy az em-! lített két utca sarkán évtize-! dek óta jól működő pékség- ben szerezték be kenyér- és süteményszükségletüket a kö-zeli lakosok. Megszokták a friss, ropogós, jó minőségű! pékárut. Az októberi esemé-! nyek óta azonban a Hegedűs Gyula utcai pékségből minden nap kora reggel teherautókon hordják ki az árut a IX. és a XIV. kerületbe. Fogyasztó-!kát itt most nem szolgálnak ki, s a körzet lakosai déli 12—1 óráig várhatnak a Kö-zértben kenyérre, süteményre.! Vajon kinek jó ez? ! Ikrek jönnek — lakás kellene — Mi fontosabb: a „keret" vagy a kerítés? — Rádiószerelő szeretne lenni egy 15 éves fiú — Könnyebb munkát keresünk — Ha van friss kenyér, miért nincs? Jó szervezés a jó teljesítmény alapja a Szállítóberendezések Gyárában A Szállítóberendezések Gyárában márciusban már annyi silókombájnt, kézidarut készítettek, mint tavaly szeptemberben. Az első negyedév nyeresége több mint egymillió forint. Ezt az eredményt kisebb létszámmal és az eddiginél lényegesen nyugodtabb munkatempóval érték el. — A sajtó annak idején sokszor kipellengérezett bennünket a rohammunka miatt — mondja Dániel Lajos al-elnök. — Gyakran 30 000 túlóra volt egy hónapban. Rohammunkában összevágták a gépeket, jelentették a tervtúlteljesítést és utána két hétig csak »repaszszáltak«, a hibák kijavításán dolgoztak a szerelők. A sok túlmunka és a 36 órás durchmarshhok miatt nagy vitáik voltak az igazgatóval. A MEO-sok is hozzátesznek ehhez egyet-mást. Elmondják, hogy napokig kellett egy-egy gépet átvenni, járatni, annyi hiba mutatkozott rajta. Ma pedig már a csehszlovákiai átvevő — mert exportálnak is silókombájnt — fölöslegesnek tartja saját jelenlétét. A helyi MEO-szervre bízta gépeik átvételét. A bizalom nemcsak a MEO-nak szól — a dolgozók lelkiismeretes munkájának is. Mi az eredmények titka? A vállalat nemrégiben kinevezett főmérnöke szerint a jó munkának egyszerű »trükkje« van. — Ha a munkásokat ellátják elegendő anyaggal, alkatrésszel, lehet jó teljesítményt várni és követelni — mondja Klimós Jenő főmérnök. — Azelőtt kevés volt az alkatrész, a kézből« dolgoztak a szerelők, vagyis állandóan a megmunkáló műhelybe futkostak alkatrészért. Az októberi esemémények után tervszerűen először a forgácsoló részlegeket, az alkatrészgyártást indítottuk be és legutoljára hagytuk a szerelőműhelyt. Pontos ütemterv szerint szerveztük meg a termelést. A különböző alkatrészek gyártási ideje alapján meghatároztuk, hol, mikor, milyen alkatrészek nek, gépegységnek kell elkészülnie. Naponta öt silókombájn készül. Ehhez mindezt műhely mindennap pontosan ismeri a feladatát. A vezetők pontosan ismerik ■ a termelés gyenge pontjait. ■Még mindig túl nehéz példáuló kombájn, sok anyagot használnak fel hozzá. Jelenleg ezért egy új silókombájn prototípusán dolgoznak, amelynél , a mostani 2800 kilogrammról ,legalább 1500 kilóra kívánják csökkenteni a gép súlyát. Más , új gépeket is terveznek. Khém Késztelődés május lév A vasút dolgozói májusi tiszteletére számos kezdeményezést valósítanak meg a termelékenység emelése és az önköltség csökkentése érdekében. A debreceni vasúti csomópont dolgozói jelentős anyagmegtakarítást, fokozott széntakarékosságot, különböző munkálatok határidő előtti elvégzését vállalták. A Budapest—józsefvárosi állomás dolgozói és a miskolci személypályaudvar vasutasai szintén a menetrend pontos betartására, az árusérülések kiküszöbölésére, továbbá a közvetlen és irányvonalak átlagos terhelésének emelésére törekednek. A Szombathelyi Járóműjavító dolgozói azt vállalják, hogy az első negyedév 695 000 forintos ♦ ráfizetésével szemben május méltó megünneplésére ápri ♦ lis hónaptól kezdve havonta százezer forinttal csökkentik a rezsiköltséget. ♦ Termelési értekezletek a Dunai Vasműben A Dunai Vasmű üzemeiben az októberi események óta szerdán tartották az első termelési értekezleteket. Ezeken a dolgozók mindenütt a gazdaságos termelés feltételeit és ennek érdekében indítandó munkaverseny részleteit beszélték meg. Az ércelőkészítő és érctömörítő mű gépészetének dolgozói a jobb minőségű karban- tartásra tettek felajánlást. Bár a széleskörű verseny csak má-jus elején kezdődik, már most megteremtik annak feltéte-leit, hogy a technológiai dol-l gozók április végéig pótol-! lássák jelenlegi 2300 tonnás tömörítési adósságukat. A munkaverseny naponkénti rendszeres értékelését hirdetőtábláikon teszik közzé. Hengerlés rekord Borsodnádasdon A borsodnádasdi hengerészek szerda reggelre újabb csúcseredményt értek el a május tiszteletére indított versenyben. 181 tonna anyagot hengereltek, ami a legszebb idei hengerlési eredmény. A brigádok páros versenyében Kormos József és Kurtán Ignác munkacsapata tűnt ki. Érdekes szovjet film Bemutató: csak vidéken, április 25. NÉPAKARAT I 4 I — ELŐADÁSSOROZATOT indít a textiles szakszervezetszb-elnököse és reszortfelelősök ! számára. Az előadások segítséget nyújtanak az időszerű politikai, szervezeti és termelési feladatok jó megoldásá-hoz. Amit minden nyugdíjasnak tudnia kell . AZ 1954. OKTÓBER 1-ÉN életbe lépett ún. új nyug- X díjtörvény szerint az öregségi nyugdíjhoz elengedhetetlen a tízéves munkaviszony. S továbbá bizonyos életkor — X nőknél általában az 55., fér- X fiúknál a 60. életév — betöltése. • Az 1954. október 1 előtt érvényben volt nyugdíjszabályok szerint a nyugdíjas tovább dolgozhatott anélkül,hogy akár fizetése, akár pedignyugdíja — bizonyos kivételektől eltekintve — csökkent volna. Ezek a régi nyugdíjatok vagy az 1951. február 1 .előtti jogszabály alapján um • öregségi járadékot élveztek,vagy pedig 1951. február 1 és1954. október 1 közötti időbenaz akkor még alacsony összegű — az átlagkereset 15—30százalékát kitevő — nyugdíjat vették igénybe. E dolgozók lényegében tehát egy alacsonyabb összegű nyugdíj felvételéért lemondottak az ország gazdasági fejlődésével összefüggésben álló és várható magasabb nyugdíjról. A törvény szerint ezek az ún. régi nyugdíjasok csak akkor jogosultak az ún. új nyugdíjtörvény szerinti magasabb nyugellátásra, ha korábbi nyugdíjazásukotán újabb tíz évet biztosításra kötelezett munkaviszonyban töltöttek. A forradalmi munkás-paraszt kormány különböző kedvezményeket biztosít az ún.régi nyugdíjasoknak. AZ EGYIK KEDVEZMÉNY [az, hogy akiket , közülük 1956. [október 23 és 1957. március 31 [között racionalizáltak, akikor is kérhetik a régi nyugdíj helyett az új törvény szerinti nyugdíj folyósítását, ha az újabb tíz évük még nincs meg. De ez a kedvezmény sem illeti meg azokat, akiket fegyelmileg bocsátottak el, akik önkényesen léptek ki, vagy akik munkaviszonyukat saját maguk szüntették meg felmondással vagy hozzájárulással. A másik kedvezmény azoknak a régi nyugdíjasoknak jár, akiket nem racionalizáltak, de akik a nyugdíjra jogosító korhatárt 1957. április 30-ig betöltik, feltéve, hogy ugyancsak április 30-ig két tanú előtt aláírt ajánlott levélben, a nyugdíjintézetnél bejelentik, hogy régi nyugdíjukról lemondanak. Ezt a kedvezményt csak azok vehetik igénybe, akik a lemondó nyilatkozathoz mellékelt munkaadói igazolással igazolják, hogy mind 1956. október 23-án, mindezen rendelet megjelenése napján, tehát 1957. március 22-én is munkaviszonyban állottak. Akik lemondanak, azok a lemondásról a nyugdíjintézettől értesítést kapnak, melyet majd a végleges nyugdíjuk igénybevételekor kérelmükhöz csatolni kell. E kedvezmény igénybevétele nem kötelező, tehát nem kell mindenkinek lemondania régi nyugdíjáról. Nyivánvaló, hogy azok, akik nyugdíjazásuk óta újabb tíz évet már munkaviszonyban töltöttek, azok nem fognak lemondani. NEM LEHET LEMONDANI egyébként az özvegyi, szülői vagy árvaellátásról, a kivételes ellátásról (kegydíj stb.), és a segélyjellegű ellátásról. Nem lehet lemondani arról a nyugellátásról sem, amelyet megvontak vagy csökkentettek, még akikor sem, ha utóbb azt egészben vagy részben visszaadták. A nyugellátásról való lemondás nem érinti a dolgozónak az özvegyi nyugdíjra, illetőleg a baleseti járadékra vonatkozó igényét. Ha tehát valaki például azért nem kap özvegyi nyugdíjat, mert saját jogán kapja a nyugdíját, ha mint tovább dolgozó most a saját jogú nyugdíjáról lemond, addig, míg újból nem kéri a nyugdíjnak saját jogán való folyósítását, ismét kapja az özvegyi nyugdíjat. * Szerkesztőségünk a kedd délutáni és szombat délelőtti rendes tanácsadó-szolgálaton kívül — kizárólag nyugdíjasok részére — 1957. április 26-án délután négy órakor rendkívüli tanácsadást tart. Dr. Varga Gábor Jól szórakozik, ha megnézi a HUNYADI SÁNDOR novellából készült című új magyar filmet BEMUTATÓ: MÁJUS 1. 1957. április 25.