Népakarat, 1957. április (2. évfolyam, 77–99. sz.)

1957-04-11 / 84. szám

NÉPAKARAT A MAGYAR SZABAD­­SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA 2. ÉVFOLYAM, 84. SZÁM­­ÁRA 60 FILLÉR 1957. ÁPRILIS 11. CSÜTÖRTÖK« A­z 1957. évi­­ az országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága előtti Emelkedik a fogyasztási cikkek termelésének aránya | A 7,3 milliárdos beruházás egyharmada az életszínvonal megjavítására szogál! Szerdán az Országháziban ülést tartott az országgyűlés terv- és költségvetési bizott­sága. Antos István, a bizott­ság elnöke megnyitója után Kiss Árpád, az Országos Terv­hivatal elnöke számolt be az ország gazdasági helyzetéről és az előttünk álló feladatok­ról. Bevezetőben elmondotta, hogy a szovjet és a magyar kormány között a közelmúlt­ban lefolyt tárgyalások, a megkötött egyezmények és a szénbányászat termelésének fejlődése most már teljesen szilárd alapot adnak az 1957. évi végleges terv elkészítésé­hez. A terv kidolgozása jelen­leg gyors ütemben halad és az Országos Tervhivatal ha­marosan az illetékes szervek elé terjeszti az 1957. évi nép­­gazdasági tervjavaslatot. — Kétségtelenül meg kell állapítani — hangsúlyozta Kiss Árpád —, hogy az or­szág nehéz helyzetében kép­telenek lettünk volna saját erőnkből megakadályozni az inflációt, fenntartani a gaz­dasági egyensúlyt, s elkerülni a nagyobb arányú munkanél­küliségeit. Csak­ a baráti or­szágok, és mindenekelőtt a Szovjetunió áldozatkész, nagy­arányú segítsége tette lehető­vé, hogy a nagy megrázkód­tatások után egyensúlyban marad­t gazdasági életünk, el­kerülhettük az inflációt, a nyomort, s gazdasági életün­ket a szocialista fejlődés út­ján vihetjük tovább, hogy gazdálkodásunkban eb­­­ben az évben az eddiginél is­ fokozottabban kell takarékos-­­kodnunk. Felhívták a figyel-­­­met arra, hogy még mindig sok­­ helyütt találkozhatunk pazar­lással, lelkiismeretlen, rossz­ gazdálkodással. A felszólalásokra Antos Ist­­­­ván, a bizottság elnöke vál­a­­­­szolt. Az első negyedév eredményei Kiss Árpád a továbbiakban ismertette az első negyedévben elért gazdasági eredményeket.­­ Az ipari termelés első negyedévi átlagában az előző év azonos időszakának 80—82 százalékát éri el. Ez évi ja­nuári termelésünk a tavalyi januári termelés 72 százaléka volt, februárban pedig a múlt évi februári termeléshez vi­szonyítva elérte a 91 százalé­kot. Örvendetes jelenség, hogy az első negyedévben mintegy félmillió tonnával több szenet termeltek bányászaink, mint amennyire előzőleg számítot­tunk. Túlteljesítette előirány­zatát a könnyű- és az élelmi­szeripar is. — Ugyanakkor meg kell ál­lapítani azt is — folytatta —, hogy elsősorban a gépipar olyan termékekben is túltelje­sítette előirányzatát, amelyek­re jelenlegi gazdasági helyze­tünkben nem volt szükség, s amelyekkel más, fontos terüle­tekről vontak el nyersanyagot. Az első negyedév eredmé­nyei között említette meg azt is, hogy növekedett az egy munkásra eső termelés. Ha azonban a termelékenység ala­kulását a béralapok és az át­lagbérek alakulásával együtt vizsgáljuk, kitűnik, hogy pél­dául januárban az egy mun­kásra eső 75 százalékos terme­lési színvonallal egyidejűleg a tavalyihoz viszonyítva 30 szá­zalékkal emelkedtek az átlag­bérek. Ezen a téren a negyed­év másik két hónapjában ja­vult ugyan a helyzet, de a mintegy 90 százalékos terme­lékenységi színvonal mellett az átlagbérek meghaladják a ta­valy kifizetett bérek 120 száza­lé­kát.­­ Kedvező jelenségként könyvelhetjük el, hogy a taka­rékbetét-állomány 200 millió forinttal emelkedett az első negyedévben, s ez a növekedés folyamatos. A mezőgazdasági lakosság első negyedévi adó­­befizetései mintegy 200 millió forinttal meghaladták az elő­zetes előirányzatot. Az 1957-es tervjavaslat Az Országos Tervhivatal el­nöke ezután a most készülő 1957. évi tervjavaslat fő irány­számait és jellemzőit ismer­tette. Az ipar 1957. évi tervén belül a fogyasztási cikkeket előállító iparágak termelése előreláthatólag mintegy három százalékkal emelkedik. Ugyan­akkor a tervek szerint az alap­­anyaggyártó iparágak termelé­sének aránya az 1956. évi ter­vezett színvonalhoz képest 2,3 százalékkal, a gépiparé 2,3 százalékkal lenne alacsonyabb. Az 1957. évi ipari termelés előirányzatában a korábbi évekhez viszonyítva változás az is, hogy az ipar termékeinek jóval nagyobb hányada kerül belföldi fogyasztásra — az ex­port árualapok és a beruházá­sok rovására. A kenyérgabona vetésterület aránya a múlt évi 33,9 száza­lékról 28,8 százalékra csökken. A kieső kenyérgabona terület­re — a parasztság termelési törekvéseinek megfelelően — tak­armányféleségek termelését irányoztuk elő. A tervjavaslat a mezőgazdaság bruttó terme­lési értékének 2,3 százalékos emelkedését irányozza elő. A nemzeti jövedelem 1957. évi alakulására az a jellemző, hogy az előző évekhez képest jelentősen megnő a bérformát öltő értékrész aránya a nyere­ség és forgalmi adó formát öltő akkumulációs értékrész rovására. A tervjavaslat mint­egy 7,3 milliárd forint beruhá­zási előirányzatra ad módot. Ennek több mint egyharmadát a lakásokra, a kommunális, a szociális és a kulturális beru­házásokra fordítjuk. Kiss Árpád a külkereskede­lem forgalmának várható ala­kulásáról szólva megállapí­totta, hogy a fogyasztási alap növekedése céljából lényegesen alacsonyabban irányozzák elő a könnyűipar és a mezőgazda­­sági termékek exportját. A legfontosabb feladat A Tervhivatal elnöke befeje­zésül arról beszélt, hogy gazda­sági életünkben több pozitív jelenség mellett olyan jelensé­gek is mutatkoznak, amelyek megnehezítik a további fejlő­dést. Nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy javítani kell a termelékenység és az át­lagbérek arányát. Ez a legfon­tosabb feladatunk az elkövet­kező időkben. Biztosítanunk kell az egész­séges egyensúlyt a vásárlóerő és az árualap mérlegében, az ország külkereskedelmi mérle­gében és az állami költségve­tésben. Biztosítani kell, hogy a korlátozottan rendelkezésre álló nyersanyagokból csakis azt termeljük, amire népgazda­ságunknak valóban szüksége van. Kiss Árpád beszámolója után a vitában­ felszólaltak: Nagy Károly, Harustyák Jó­zsef, Seregélyi József, Sztan­­kovics Mátyás, Molnár Ernő, Pesta László, Kozma József, Berki Zoltán, Iván István, Rchátz Imre, Berki Mihályné, Rónai Sándor, Harrer Ferenc, Nagy Dániel, Z. Nagy Ferenc, Mónus István, Balogh József, Juhász Imréné, Vida Miklós, Stozicski Ferencné, Bódi Já­nosné képviselők. A hozzászó­lók főként azt hangsúlyozták­­­.­­ . Korszerű szovjet utasszállító gépet kapott a MALÉV 15 óra 40 perc. A hatalmas gép első tiszteletkörét rója a Ferihegyi repülőtér felett. A földről a repülés szakemberei üdvözlik az IL—14 típusú, kétmotoros, 24 személyes új utasszállító repülőgépet, ame­lyet az új kereskedelmi és hitelmegállapodás alapján kap­tunk a Szovjetuniótól. A gép vezetője: Kapitány István, a MALÉV első pilótája. »Mit tud a gép?« — kérdezzük a pilótát. — Jelenleg 340 kilométeres sebességgel haladunk előre, két, egyenként 1900 lóerős mo­torral. A biztonsági berende­zések is tökéletesek, hiszen ha az egyik motor felmondaná a szolgálatot, a másikkal bizo­nyos távon tökéletesen lehet tartani az utazósebességet. Számítások szerint a gép 400 kilométeres sebesség elérésére is képes. Huszonnégy utassal, mintegy 800 kilogramm áru­val, poggyásszal, postával le­szállás nélkül 1500 kilométert repülhet. Télen tökéletesen fűthető. légbiztosító és »vak­­repülő­« berendezéssel is fel van szerelve. Ez azt jelenti,­­hogy a legnagyobb viharban is­­ tartani tudjuk az irányt, és pontosan a kitűzött célponthoz érkezhetünk. A pilótafülke mögött, a gép elején két bölcső van: a kis­gyermekkel utazók részére. A székek mellett kis fekete gomb. Ezzel a jelzőberende­zéssel az utas azonnal hívhat­ja a személyzetet. A jó leve­gőről külön berendezések gon­doskodnak, s ha netán az utas a hosszú úton megéhez­ne, a konyhában — mert ez is van a gépen — villany­­melegítőn kávét és más étele­ket készítenek. A gép néhány heti próba­üzemeltetés után elindul első külföldi útjára. Eddig a nem­zetközi útvonalakon 14 sze­mélyt tudtak csak elszállítani, most az új gép segítségével ennek csaknem kétszerese utazhat fele idő alatt, mint a régebbi gépeken. Hamarosan további gépeket kapunk, me­lyekkel jelentősen meggyor­síthatjuk légiiközlekedésünket. M. T. Kínai kereskedelmi delegáció érkezett hazánkba Április 10-én kínai kereske­delmi delegáció érkezett ha­zánkba, amely az 1957. évi ma­gyar—kínai árucsere forgalmi és fizetési egyezményt fogja tárgyalni. A kínai delegációt a Feri­hegyi repülőtéren a Külkeres­kedelmi Minisztérium és a Külügyminisztérium képviselői fogadták. A magyar—kínai kereskedel­mi tárgyalásokon a kínai dele­gációt Kung-Juan külkereske­delmi miniszterhelyettes ve­zeti, aki néhány nap múlva érkezik Budapestre. A magyar püspöki kar közleménye A magyar püspöki kar és a kormány megbízottai között az egyházat és az államot ér­deklő kérdések rendezésére megbeszélések folynak, ame­lyek április 10-én jelentős sza­kaszhoz értek. A megbeszélé­sek a kölcsönös megértésre való törekvés szellemében folynak. Egyes kérdések ked­vező megoldást is nyertek, amiben mindkét fél zálogát látja annak, hogy folytatóla­gos megbeszélések során a többi függőben levő kérdés rendezésében és a sérelmek orvoslásában is megtörténik a megegyezés. A püspöki kar a megbeszé­lések során a forradalmi mun­kás-paraszt kormány készsé­gét tapasztalja, hogy az egy­ház és az állam békés együtt­működése lehetővé válik. A püspöki kar bizalommal nézi a kormány törekvéseit,­­ ame­lyek a múlt hibáinak felszá­molására és a sérelmek orvos­lására irányulnak. Támogatja a kormányt a magyar nép jó­létére irányuló törekvésében, hazánk és a világ békéjének előmozdításában. Egyúttal el­ítél minden olyan törekvést, amely a Magyar Népköztársa­ság állami és társadalmi rend­je ellen irányul. Kérjük a Mindenható áldá­sát a békés törekvések sikeré­hez! A magyarországi római katolikus püspöki kar Szovjet művészek nagysikerű hangversenye Nagykanizsán A hazánkban tartózkodó sikerű hangversenyt adott szovjet művészek két tagja — Nagykanizsa zenekedvelő ke- Valerij Klimov fiatal hegedű­­zönségének a városi műveső- művész és Naum Walter zon­­­­goraművész szerda este nagy- Besi­napban. (MTI) 2439 tsz. 123600 tag Vita a termelőszövetkezeti mozgalom helyzetéről Szerdán a Földművelésügyi Minisztériumban tanácskozás­ra ültek össze a megyei taná­csok mezőgazdasági osztályai­nak és termelőszövetkezeti csoportjaina­k vezetői, hogy megtárgyalják a termelőszövet­kezeti mozgalom időszerű kér­déseit. A tanácskozáson meg­jelent Dögei Imre földművelés­ügyi miniszter. A megnyitó után Keresztes Mihály fölművelésügyi mi­niszterhelyettes tartott beszá­molót a termelőszövetkezeti mozgalom számszerű fejlődé­seinek kérdéseiről. Megállapí­totta, hogy ma már az ország­ban 2439 mezőgazdasági ter­melőszövetkezet működik, tag­­­jainak száma eléri a 123 600-at A közös gazdaságok 1 127 427 hold földön dolgoznak. A képeslap Podilloco­rszágbál A régi megyeszékhely, Ba­lassagyarmat ódon hangulatú házai, csendes kis utcái, meg­lepő tisztasága, kis cukrászdái nyomban megragadják a láto­gató figyelmét Múzeumában megtalálható minden, ami a palóc szökésökről, ezekről a szép beszédű emberekről, tarka viseleteikről, évszázados szólá­saikról. A kis üvegvitrinekben féltve őrzik Mikszáth Kálmán arany tollát, s a nagy író utolsó, félig elszívott szivarját. A mostani megyeháza, a régi vármegyeháza külsejében is visszatükrözi a XIX. század légkörét. Itt dolgozott éveken keresztül Mikszáth is, ezekben a hűvös hivatali szobáikban. Nógrádot járva, a kiránduló­ban egységes kép alakul ki a palóc falvakról, hisz házaik, szokásaik egyformák. De van valami, ami minden faluban jóformán más: az öltözködés. A ruha mindig elárulja, hogy viselője melyik faluból, milyen környékről való. Tánchoz: 20 alsószoknya A palóc lányok szépen hím­zett szoknyájuk alatt rendsze­rint 10—15, tánchoz sokszor húsz alsószoknyát is viselnek. Fejkötőjük is rendkívül külö­nös. Elöl szögletes, hátul a kendő vége lelóg. Mikor egy lány férjkesmegyi négy ügen fejkötőt kap. Az egyik arany hímzésű, melyet csak az eskü­vőn, vagy nagy családi esemé­nyek alkalmával viselnek. A másik az ezüst, ezt vasárnap délelőttönként, a templomba veszik fel. A harmadik, vas díszítésűt ünnepnapokon hord­ják. A negyedik üveggel, ki­sebb kövekkel, csontokkal dí­szített kendő, amelyet hétköz­naponként viselnek. Vasárnap délutánonként a falu lányai s fiai felöltik ün­neplőjüket, s énekelve sétál­gatnak végig az utcákon. Régi népdalokat énekelnek, a lá­nyok a szerelemről, az öregeb­bek a régi nyomorról, emlé­keikről dúdolgatnak. Nagyokat szippantanak pipájukból, figye­lik a fiatalságot. Miért nem fütyülnek Érsekvadkerten! A legnagyobb esemény a kis falvak életében a vásár. Ér­­sekvadkerten vasárnap tartot­ták meg a nagyvásárt, hét bó­déval, s a kereskedők kalapot, nadrágot, csizmát kínálgattak. De a legnagyobb sikert a »já­tékosmester«, a trombita- és a luftballonárusok aratták. A hangos trombitaszóra fi­gyelmes lett a falu egyik ko­fája is, s a kövér képű nénike kirakta répáit a falu közepére, ott, ahol a busz megállt s­zdi­nálgatta a fiataloknak. 5 Ha már dudálni tudnak, tanulja­nak meg fütyülni is.« De az élelmes nénikének nem lehe­tett nagy sikere, mert amikor délután arra jártam, még meg­­volt minden portékája, sőt es­tére meg is szaporodott 7 két darabbal: egy dudát akasztot­tak a kosár szélébe s egy lég­gömböt a mamóka kezére. Nem is hallottam senkit fü­tyülni aznap Érsekvadkerten (moldovait)

Next