Népakarat, 1957. május (2. évfolyam, 100–125. sz.)

1957-05-01 / 100. szám

o­m Világ proletárjai egyesüljetékts KÉPAKARAT A MAGYAR SZABAD SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA 7 ÉVFOLYAM, 100. SZÁM/­J­ ÁRA 80 FILLÉR Minden dolgozó ünnepe ■jVyT a a földkerekség minden munkásának közös, a nemzetközi munkásosztály szolidaritását és egységét hirdető nagy ün­nepén Írjuk ismét újságunk címe fölé a Kommunista Kiáltvány halhatatlan jel­mondatát: »Világ proletárjai, egyesülje­tek!« Több mint száz esztendeje rengette meg — mint harsogó kürtök csatariadója ■— ez a mondat a világ elnyomottjainak, a tőke rabszolgáinak lelkét. Azóta mind fen­ségesebb szárnyalással hirdeti a munká­sok, a minden színű, fajú, nemű, feleke­zetű dolgozók testvériségét — túl rajta pe­dig azt, hogy sorsuk egy, s hogy boldog jövendőjük kivívásáért is egy csatasorba kell állniuk. Van valami jelképe abban, hogy éppen ezen a napon, éppen május 1-én, a mun­kásosztály hagyományos nemzetközi sereg­szemléje napján jelenik meg újra ez az évszázados harcban is megtépázatlan jel­mondat lapunk homlokán. Jelképi azért, mert magát az ünnepet — minden hagyo­mányos jellegén túl —, az idén még in­kább, mint valaha, szintén a munkásosz­tály egysége jegyében kell, hogy megüljük. Így követeli ezt a világ proletariátusának érdeke, a nemzetközi munkásmozgalom jö­vendője, amit a nemzetközi burzsoázia és monopoltőke olyan támadása fenyegetett, amilyen talán soha. Egy ünnepi cikk nem akadémikus érte­kezés, nincs tehát módunkban, hogy el­méleti tételekben boncolgassuk a fenti megállapítást. Csupán arra a hatalmas, sokágú, de mégis kísértetiesen egységes rohamra hivatkozunk, ami a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa óta a diplomácia és a provokáció legraf­­fináltabb fegyvereivel folyik szüntelenül a Szovjetunió, a szocialista jellegű orszá­gok, a nemzetközi munkásmozgalom és az egész béketábor ellen. Az internacionalista m­onopó­,kapitl tzmus vasette reakció­jb­ban a tévhitében, hogy a sztálini személyi kultusz hibáinak őszinte és kíméletlen fel­tárása bomlást idéz majd elő a nemzetközi munkásmozgalomban, illetve még inkább elmélyíti a benne addig is megvolt némely ellentéteket, hogy meghasonlásra vezethet a szocialista jellegű országok, valamint kö­zöttük és a Szovjetunió között: minden fékjét levetve indult általános támadásra, nem riadva vissza az új, az eddigieknél is pusztítóbb világháború rémének felidézé­sétől sem. Ebben a gigászi méretű akcióban ■— a nyílt agressziótól a nacionalizmus és fasiz­mus, a »nemzeti kommunizmus« jelszavai­nak bedobásáig, valamint a nyugati mun­kásmozgalomban ágáló revizionizmus moz­gósításáig — felhasznált minden eszközt és módot, amiről úgy vélte, hogy gyengít­heti az osztályharcos szocialista és kom­munista mozgalom nemzetközi erejét, rést üthet a Szovjetunió és a szocialista jellegű országok egységén, szolidaritásán, testvé­riségén. Ennek a határozott célú stratégiá­nak volt taktikai lépése minden összpon­tosított támadás a nyugati kommunista és munkáspártok, továbbá a szocialista jel­legű országok ellen, s a Magyarországon ki­robbantott októberi ellenforradalom, a vé­res szuezi provokáció, majd az eseménye­ket követő diplomáciai szájtépés. A világ­reakció abban az elképzelésben ringatód­­zott, hogy alattomos machinációival vissza­hódíthatja a tőke utóbbi tíz évben elvesz­tett pozícióit. nadar vágyálmok! Hát valóban annyira­­ korlátoltak s azt hitték, hogy a Szov­jetunió Kommunista Pártjának vezetői, akik a XX. kongr­esszus ma még szinte fel­mérhetetlen történelmi jelentőségű tetteire elszánták magukat, hogy ezek a vezetők nem számoltak a lépésüket követő eszmei és mozgalmi zavarral? Az esetleges meg­­hasonlásokkal, de még azzal is, hogy az imperializmus egész gépezete általános ro­hamra indul majd a szocializmus eszméje és valósága ellen? Igenis számoltak — le­szögezte ezt maga a kongresszus is. Ám mégis meg kellett tenniük a nagy lépést — így követelte a nemzetközi munkásmoz­galom jövője. S ezzel még méltóbbnak bi­zonyultak arra a nagy szerepre, amit a Szovjetunió és kommunista pártja a nem­zetközi munkásmozgalomban betölt. Ezért visszhangzik most szívünkben őszintén, tisztán a Magyar Szocialista Munkáspárt májusi jelszava: »Éljen a Szovjetunió Kom­munista Pártja, a nemzetközi kommunista mozgalom zászlóvivője !»­Hatalmas próbatétel volt ez a XX. kong­resszustól idáig eltelt időszak, a nemzet­közi munkásmozgalom és a szocialista jel­­­legű országok egységének, testvériségének­ a próbatétele. S ma, a világ munkásságá-­ nak nagy ünnepén, május 1-nek napján —, aminek a népek ősidők óta mint a tavasz; ébredése napjának, a fák és a virágok ün­­ nepének örvendeztek —, ma mi is öröm­­ mel és meggyőződéssel jelenthetjük ki: csődöt mondott az emberiség elpusztításá­tól se visszariadó, atomháborúval fenye­­getődző imperializmus támadása a béke­tábor, a szocialista jellegű országok és a nemzetközi munkásosztály egysége ellen. Ts n­ekünk, magyaroknak külön is ünne- L­é­pünk kell, hogy legyen ez az idei má­jus 1-e. Most, hogy visszapillantunk az elmúlt esztendő eseményeire, most már világosan láthatjuk, milyen csapdát ásott népünknek az elvesztett zsákmányért tűz­­zel-vassal küzdő imperializmus. Ideológiai és hidegháborús arzenáljának minden fegyverét bevetette, a szovjetellenességtől a nacionalizmusig, hogy a Rákosi—Gerő­­féle kormányzat okozta kiábrándultságot és keserűséget az elégedetlenek felkelésévé szervezze szocialisztikus rendünk ellen, s alattomos céljainak megfelelően vérgő­zös, fasiszta ellenforradalommá változtassa. Ebben a helyzetben azután a belső ellen­ség megteremtette a talajt az ellenforrada­lom véres uszításának, amit Nagy Imre lé­pésről lépésre kapituláló, elvtelen, áruló politikája követett a »nemzeti kommuniz­mus« hazug cégére alatt. Micsoda zűrzavar motollait itt becsü­letes emberek agyában is erre a meg­tévesztő manőverre! Pedig csak a »Kom­munista Kiáltván­y«-t kell felütnünk, s Marx és Engels kristálytiszta logikája vi­lágosan megmutatja az egyetlen lehetséges utat ebben a kérdésben is: »A munkások­nak nincs hazájuk. Nem lehet tőlük el­venni­ azt, amilyik nincs. Minthogy a pro­letariátusnak elsősorban a politikai hatal­mat kell meghódítania, önmagát a nemzet vezető osztályává kell emelnie, önmagát nemzetté kell szerveznie, ezért maga is nemzeti még, bár semmi esetre se burzsoá értelemben.« ]lm­agyarázhatja-e bárki ennél világosab­ban, meggyőzőbben a proletariátus és a nemzet fogaknál, egymáshoz fűződő vi­szonyát? Ugye, hogy nem. A proletariátus­nak meg kell ragadnia a politikai hatal­mat és önmagát a nemzet vezető osztá­lyává kell emelnie! S a reakció, az ellen­forradalom, az ideológiai revizionizmus éppen ebből a nemzeti vezető szerepéből akarta kivenni a magyar proletariátust, vissza a bérrabszolgaság sorába. De siker­telenül. A Szovjetunió fegyveres segítsége megfékezte a nyugati burzsoák honi bé­renceit, majd a testvéri országok példát­lan arányú anyagi segítsége, valamint dol­gozó népünk józan szorgalma, lelkiismere­tes munkája révén ismét a felemelkedés, helyesebben, a továbbemelkedés útjára léptünk. Ezt is ünnepeljük ma — május 1-én. Amikor megemlékezünk a szocialista jellegű országok támogatásáról, amikor felsoroljuk a szocialista jellegű országok és­ a tőkés világban élő munkások anyagi és­ erkölcsi segítségét — egy szívvel kell felé-­­jük kiáltanunk a hálás jelszót: »Éljen a­ szocialista tábor egysége, szabadságunk és­ függetlenségünk biztosítéka!« Ámde ennek a szabadságnak és függet-­ lenségiek a legfőbb biztosítékát mégis-­ csak magunknak kell megteremtenünk. ■ mégpedig a munkásosztály egységének,­ valamint a munkásosztály, a dolgozó pa-'­ rasztság, a néphez hű értelmiségiek és a­­kisemberek egységének kikovácsolásával. • Ez a május 1-e legyen egyben minden igaz, hazafi új, minden eddiginél igazabb, erő-­ sebb összefogásának kezdete, legyen az új­ népfront megszületésének napja is, hogy­ megszilárduljon a magyar munkások és­ parasztok állama! ! T­engjenek hát a lobogók, pompázzanak a­­ májusfák, harsogjanak a kürtök, zeng­­ jen a dal: ünnep, igazi ünnep, munkásün­; nép van ma. Ünnepeljük, amit eddig any­­­nyi megpróbáltatáson, megtorpanáson,­­ visszaesésen, vészen és viharon át elértünk; — de ünnepeljük azt is, hogy új csúcsok­ meghódítására indulunk ezen a mai napon.­ S nemcsak mi ünnepelünk — velünk ün-­ nepel valamennyi szocialista ország népe.; velünk az egész világ minden, felszabadu-­ lásáért, jövendőjéért ma még elszánt harcot­ vívó munkása, minden haladó embere. ! I MIT FOGYASZT BUDAPEST NÉPE MÁJUS 1-ÉN Miközben mi felvonulunk, szórakozunk, közel húszezer ember dolgozik. Mind a húsz­ezren ott lesznek a pultok mögött, a sátrakban és közöt­tünk, friss pogácsákat, virszlit, bort, sört, jó ebédet kínálgat­­va. És az is biztos, hogy akad mind a húszezrüknek munká­ja, lesz mit eladniuk. Csak egynéhány adatot arról, mit fogyaszt Budapest népe május elsején. Tízezer hektoliter sör, ugyanannyi bor, hat mázsa virslis, háromszázezer szend­vics, több tízezer pogácsa, több mint százezer adag étel, több ezer kilogramm csokoládé, va­nília, citrom és más fagylalt kerül forgalomba ezen a na­pon. És nemcsak az eszpresz­­szók, cukrászdák, vendéglők állnak a fogyasztók rendelke­zésére, hanem a mozgóárusok is, hisz a gyülekezőhelyeken négyszázan kínálgatják majd áruikat, a Hősök terén három­száz mozgóárus lesz, a liget­ben 28 sátrat állítanak fel és több száz fagylaltoskocsival kerekeznek majd a városban. ­ A Szaktanács felhívása május­­ alkalmából Magyar Dolgozók! Szervezett Munkások! Elvtársak! Szaktársak! Köszöntünk benneteket a munka és a nemzetközi munkásszolidaritás nagy ünnepe alkalmából! Május 1-én a világ minden országában harci seregszemlét tartanak a munkások. A felszabadult százmilliók és a még imperialista elnyomás alatt sínylődök keze eltéphetetlenül összefonódik ezen a napon, hogy kifejezésre juttassák a nemzetközi proletariátus egységét és érdekeinek azonosságát. Az imperialista és gyarmati országok népei reménykedve néznek a Szovjetunió vezette szocialista tábor nagy családjára, mert a szocialista országokban lát­ják saját jövőjüket. Sikereink, amelyeket a szocializmus építésében elérünk, segítik har­cukat a békéért, a kizsákmányolás ellen. Május 1-én minden munkás szívében ott ég a jelszó: »Világ proletárjai egyesüljetek!« A munkások nemzetközi összefogása, egysége az az erő, amely biztosítja a békét és győzelem­re viszi a szocializmus világot átformáló ma­gasztos eszméit. Mi, magyar dolgozók tudjuk, hogy mit jelent a proletár szolidaritás, min­denkinél jobban meggyőződhettünk arról az elmúlt hónapok során. A világ dolgozói meg­mozdultak népünk segítésére, a sebek gyógyí­tására. A szovjet katonák immár másodszor h­ullatták vérüket népünk szabadságáért. Mel­lénk álltak a testvéri népi demokráciák és a kapitalista országok munkásai. A nemzetközi munkásosztály jelentős anyagi támogatásban részesítette szocializmust építő hazánkat, de ennél sokkal becsesebb szolidaritása, morális támogatása, amely felbecsülhetetlen erőt, biz­tonságot nyújt számunkra. Minden magyar munkás becsületbeli ügye a szocializmus és a nemzetközi munkásosztály iránti kötelessége, hogy minden téren megszilárdítsa a munkás­hatalom győzelmét az ellenforradalom felett. Hazánk gazdasági helyzete nem könnyű és problémáinkat senki sem oldhatja meg he­lyettünk. Váljék legfontosabb feladatunkká az október előtti termelési és műszaki szín­vonal helyreállítása és túlszárnyalása. Dolgoz­zon minden munkás fegyelmezetten és szor­galmasan! A munka ünnepén övezze a társa­dalom megbecsülése azokat, akik a legtöbbet teszik hazánk felvirágoztatásáért: jutalmaz­zák meg, tüntessék ki a legjobb dolgozókat! Május 1-én, amikor hálával gondolunk a segítségünkre siető országok munkásosztá­lyaira — mindenekelőtt a hatalmas szovjet népre — az ünnepségek közepette se feledkez­zünk meg feladatainkról. Tegyünk meg min­dent a proletárdiktatúra megszilárdításáért, a magyar nép gazdasági felemelkedéséért, a szo­cializmus sikeres építéséért! MAGYAR SZABAD SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK ELNÖKSÉGE A Szaktanács elnökségének fogadása a külföldi szakszervezeti küldöttségek tiszteletére A Magyar Szabad Szakszer­vezetek Országos Szövetsége elnöksége a május elsejei ün­nepségekre hazánkba érkezett külföldi szakszervezeti küldött­ségek tiszteletére kedd este fogadást adott a városligeti G­undel-étteremben. A fogadáson megjelent So­mogyi Miklós, a Szaktanács elnöke, Biszku Béla belügymi­niszter, az MSZMP intéző­­bizottságának tagjai, Fock Jenő, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Gáspár Sándor, a Szaktanács főtitká­ra, Vas-Witegh Miklós, a Szaktanács alelnöke, Bugár Jánosné és Varga György, a Szaktanács titkárai, valamint a Szaktanács elnökségének tagjai. Részt vettek a fogadáson a szovjet, a kínai, a lengyel, a jugoszláv, a csehszlovák, a német, a román, a skót, az olasz, a koreai, a vietnami, a bolgár, az albán szakszervezeti küldöttség tagjai, valamint a Vegyipari, Petróleumipari és Kedden megérkezett Buda­pestre a május elsejei ünnep­ségeken részt vevő csehszlo­vák, koreai és albán szakszer­vezeti küldöttség. A csehszlo­vák küldöttek: Josef Zelény, a Fogyasztási Szövetkezeti Al­kalmazottak Szakszervezetének elnöke és Anna Marikova, a jenecsi állami birtok kitün­tetett dolgozója. A koreai szakszervezeti mozgalmat Ho Rokonszakmabeli Szakszerve­zetek Nemzetközi Szövetsége (a Szakszervezeti Világszövet­ség vegyipari tagozata) több képviselője. A fogadás meleg baráti lég­körben folyt le. Szan Thek, a Szakszervezeti Szövetség tagja és Kim Szok Cin, a Szakszervezeti Szövet­ség kulturális osztályának he­lyettes vezetője képviseli. Az albán szervezett dolgozók kép­viseletében Jorgji Shuli, az al­bán Szakszervezetek Központi Tanácsának tagja, az Ipari és Bányászati Dolgozók Szakszer­­vezetének elnöke érkezett Bu­dapestre. (MTI) Csehszlovák, koreai és albán szakszer­vezeti küldöttek érkeztek negyedévi tervet és sikereset láttak hozzá a második negyed­év nagy feladatainak megoldá­sához, melyek között a múlt év harmadik negyedévében tartott termelékenységi szín­vonal túlszárnyalását is váll­al­ják ♦♦♦♦♦«♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦•►♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦«! Május 1 tiszteletére.../ — íme a mun­kaversey első­­ kézzelfogható eredménye —­­ mutat rá a hatalmas darus­i autóbuszvontató kocsira Ta­­­­polcai Kálmán, a Fővárosi Autóbuszüzem igazgatója. Má­jus 1, a nagy munkásünnep előtt egy nappal adták át a vállalatnak a vonalműszak sze­relői. Miből varázsolták elő ezt­­ az igen értékes autóbuszmen­­­­tőt?­­ — Kaptunk a honvédségtől 3 egy kiselejtezett vontatót. Azt­­ nagynehezen megjavítottuk és­­ ami még kellett hozzá, meg-­­ csináltuk vállalati anyagból,­­ amikor ráértünk, mert éppen sehol sem volt baj az autóbu-­­­szokkal. Ezt vállalt­uk május 1-re s teljesítettük is — mond-­­ ják mosolyogva a vonalműsza-­­­kosok: ifjú Horváth Sándor,­­ Fekete Miklós, a 62 éves Muntág Sándor és Hangyái István szerelők. Mit ér egy ilyen kocsi? A vállalat vezetői szinte egymás szavába vágva felelnek. Ren­geteget. Nekünk legalább öt-­­­százezer forintot, bár a tény-­­ leges értéke 350 000. 1 — És mit költöttek rá? 3 — Mindössze tízezer forin-­­­tot — válaszolja Detli Antal, , a vonalműszak vezetője. A szerelőműszak május 1-i fel­ajánlása tehát jelentős költsé­­­ get takarított meg. * — Május elsejét új, jelentős ' termelési eredményekkel, ' munkasikerekkel köszöntik az­­ ország dolgozói. A diósgyőri kohászok az egy főre eső ter­melési érték terén máris elér­ték a múlt évi átlagot, s az ön­költség csökkentésével a ta­valyi áron állítják elő termé­keiket. A Pannónia Szőrmeáru­­gyár dolgozói hasonló célkitű­zések eléréséért küzdenek, a Sátoraljaújhelyi Bútorgyár pedig már azzal dicsekedhet, hogy az első negyedévi terv je­lentős túlteljesítése után újabb eredményeket mutathat fel a minőség javítása, az import­anyaggal való takarékoskodás és a gyár gazdaságosságának fokozása terén. A miskolci December 4 Drótművekben 110 százalékra teljesítették az első Az ünnepi felvonulás rendje impozáns felvonulással, ün­nepi nagygyűléssel köszönti a főváros népe az idei május el­sejét. A seregszemle már a reggeli órákban megkezdődik. Az egyes kerületi üzemek, vál­lalatok, intézmények dolgozói a részükre kijelölt útszaka­szon gyülekeznek. Tíz óra előtt indul meg a felvonulók sere­ge a nagygyűlés színhelye, a Hősök tere felé. Az egyes cso­portok hatalmas menetben egyesülnek s öt oszlopban ér­keznek a térre. Az első oszlo­pot a VI. kerületiek vezetik. A második oszlop élén a XIII. kerület dolgozói halad­nak. A harmadik, negyedik én az ötödik oszlopot a X. kerü­let, illetve a VIII. és a XXII kerület dolgozói vezetik. A felvonulás körülbelül 11 óra­kor fejeződik be. A Hősök terén az ünnepi emelvényt a Millenniumi Em­lékművel szemben, a Magyar ifjúság útja torkolatánál állí­tották fel. Ezen foglalnak he­lyet a nagygyűlés meghívott vendégei. A gyűlés a Himnusz hangjaival kezdődik, majd a megnyitó után Kádár János mond ünnepi beszédet. A fővárosi tanács végrehaj­tó bizottságának elnöke ren­delkezést adott ki az óvodás és iskolás gyermekek BCG- oltásának végrehajtásáról. A rendelkezés szerint tuberculin szűrővizsgálatot kell végezni azoknál az óvodás gyermekek­nél, akik augusztus 31-ig be­töltik hatodik életévüket, továbbá az általános iskola II—V. és VIII. osztályos ta­nulóinál. Szűrővizsgálatot kell ezenkívül végezni valamennyi középiskolai (gimnáziumi, technikumi, tanító- és óvónő­képző intézeti stb.) tanulónál. Azokat a gyermekeket, akik­ről a szűrővizsgálat második menete után kétségkívül meg­állapítható a negatív reakció, nyomban szabályszerű BCG- védőoltásban kell részesíteni. A BCG-oltás május 8-án kez­dődik és május 28-ig kell le­bonyolítani. *­ Rendelkezés az óvodások és az iskolások BCG-oltásáról

Next