Népakarat, 1957. május (2. évfolyam, 100–125. sz.)
1957-05-01 / 100. szám
„A Népakarat a Gyermekvárosért Gyermek-szolidaritás Képzeljenek el egy kis cédulát, akkora, mint egy nyolcadíves inkalap fele. Egyetlen tintával írott sor van rajta: »Szeretettel a könnyek eltörlésére, a IV. fiúosztály« —• azután alatta egy kis szívben, amely vörös, akárcsak fölötte a csillagocska, számoszlop a gyűjtés eredményéről: a II. és a III. fiúosztály, a III. és a IV. lányosztály és a IV. fiúosztály összesen 233 forintot adott öszsze, történt pedig ez a XIV. kerületi Szőnyi úti általános iskolában ... Mostanában sok ilyen cédulát kapunk. S a legmeghatóbbak közöttük, természetesen azok, amelyeken gyerekek jelentkeznek — ismeretlen kis társaik érdekében. »Igaz, minden fillérünket a nyári táborozásra rakosgatjuk, de segíteni is akarunk azokon, kiknek hiányzik a meleg, puha otthon. Cukorra, fagylaltra kapott pénzünket küldjük el és ha szükség lesz a nyáron segítő kezekre, mi, a túrkevei lányiskola úttörői, készséggel segítünk ...« Aztán megint verébfej-betűk, fehér levélpapíron és a szépírás minden akaratával készítve: »Átérezzük, milyen borzasztó lehet árvának, elhagyottnak lenni. Több példát látunk erre mifelénk is. Cikkük olvasása után azonnal megkezdtük a gyűjtést. 1 . Az úttörők a jövőbe nézve adják filléreiket, forintjaikat, hogy az árvák ne kallódjanak el. Felhívjuk a többi iskola úttörőit, csatlakozzanak a gyűjtéshez. Úttörői üdvözlettel a győr—gorkijvárosi iskola összes gyűjtő osztályának nevében Szász Sándor, Ormosi Anikó, Gaskó Katalin ...« A következő levélkének a címében is nagybetűvel írták a Gyermekvárost — igen, már így is hívják —, mert képzeletükben már megvalósult — a III. osztályos Kárpáti Anikó és törész. »Szeretnénk, ha a Gyermekváros sikerülne és a nevelők úgy helyettesítenék az elvesztett szülőket, hogy a gyermekek elfelejtenék szomorú múltjukat... Kérjük, fogadják el ezt a kis összeget. ..« A felnőttek is... Fogadják el — ez a vezérmotívuma a levélkéknek. S ha nincs is rájuk szív rajzolva, mint a Szőnyi útiakéra —, mindegyikből a szív beszél. Dehát persze a felnőtt szívek is szólnak, Gyermekváros-ügyben, egyre gyakrabban ... Csak egy példát említünk a temérdekből — a KIOSZ asztalos-szakosztályának levelét. 687 összegyűjtött forintról szól a levél... Egy hét alatt gyűlt össze a pénz. »Fogadják olyan szeretettel, amilyen szeretettel mi munkálkodunk az elhagyott gyermekek megmentéséért...« Szeretet... Okos szeretet! Nemcsak kedves adományok jönnek, de ötletek, »tippek«, javaslatok — a nyárcnapi gyűjtésre, »Gyermekváros-téglák« megjelentetésére az újságban, a levelek tízfilléres felülportázására, s sok egyébre, ami fölött lehet vitatkozni és módosításokat javasolni —, de a lényeg az, amit B. Gy. szerényen (még a nevét sem írja ki) úgy fogalmaz meg Baross-telepen, miközben »elnézést kér a zavarásért«: »Sok-sok gyermekvárosra volna szükségünk, hogy sokat szenvedett hazánk gyermekei a szocialista Magyarországon új otthonra leljenek és jó nevelésben részesüljenek ... Kötelességemnek érzem a hozzájárulást...« Az egykori „polgármester“ jelentkezik És elsősorban kötelességüknek érzik a jó ügy támogatását a »régiek«. A hajdúhadházi gyermekváros kis polgárai, köztük az egykori »polgármester«, Nagy Géza írja dr. Ádám Zsigmondnak... »Kedves Igazgató Elvtárs! Hoszszú ideig kórházban feküdtem és nem tudtam hozzájutni az újságokhoz. A »Népakarat a Gyermekvárosért« mozgalom immár az egész országban népszerű lett... Bár nem voltam jelen a Balázsvendéglőben rendezett találkozón, mégis úgy érzem, tagja vagyok a baráti körnek ... Különösen most foglalkoztat a gondolat, hogy hasznosabban mint valaha, bekapcsolódjam a gyermekváros megalapításáért végzendő munkába. Most állok munkahelyválasztás előtt, idén júliusban végzek, először igazgató elvtárshoz fordulok. Alkalmasnak találja-e volt tanítványát arra, hogy kartársként dolgozzék ön mellett? Őszintén megmondom, nincs olyan munkahely, ahol szívesebben dolgoznék, mint az új gyermekvárosért Önnel. Arra kérem, adjon igenlő választ. Minden fáradságát előre is köszönöm, sok-sok tanítványi szeretettel üdvözli Nagy Géza .. .■« És a jövő színészei színpadra léptek.. . Ezúttal a Gyermekvárosért. Az Urániában. Vasárnap délelőtt volt — napfényes, már inkább nyári, mint tavaszi délelőtt. Sportra, evezésre, sétára csábító napfényes délelőtt — és ezen a délelőttön az Uránia színpadán a Színművészeti Főiskola tizenegy fia-italja (bátran mondhatom, válogatott tizenegy), két órai magasszínvonalú, kedves és ötletes műsorral áldozott a Gyer- mekváros »oltárán«. A matiné tiszta bevétele ugyanis a jövő 3 Gyermekvárosát illeti. Arany Jánostól József Attil 3 fáig, Tóth Árpádtól Karinthy Frigyesig a magyar klasszikuosok legjavát vonultatta fel a »tizenegy«. Minden műfajban, a »Tanár úr kérem« vidám jeleneteitől a »Hídavatás« ko-r mór misztikumáig. Színinövendékeket hallgatni mindig kü-lönleges élvezet ,ha az emberi távlatokban gondolkodik. Fél alig-meddig még kamaszkor-ban találkozik az ember a jövő. Hamletjeivel, Oféliáival és tájzaival — ezúttal is ez történt. Bizonyos, hogy a jövendölés; kényes mesterség. De Téby 3 Katalin versmondása mögött, 3 Meggyesi Mária duzzogó-ha-3 miskás menyecske-mosolya 3 mögött, Peczkai Endre, Fonyód József, Holl István játékának egy-egy filmkockája mögött; úgy dereng a jövő ígérete — akár kedves közös munkájuk, csupaszív elhatározásuk mö3gött a fiatalos lendület és az emberszeretet. Köszönjük, szílniakadémiások! (b. f.) . Budapest ! A Váci úton ......................... született, a mai népbüfé házában, ahol öntők és drehusok nyelik a hegy és a söröshordók levét. Itthon töltött éveinek jó részében is mindig a Váci úton dolgozott Básti Rezső mintakészítő. Dolgozott? Sajnos, mondja, csak dolgozott. Hatvanhárom éves, de a nyugdíjazást nehezen elviselők táborához tartozik. Ezért aztán ma is ott találni a Lángban, minden áldott nap. »Szerelemből ülök itt« — neveti maga is. (Most a pártirodán segít. Mit? Mindent, amit kell. Érezni akarja, hogy szükség van rá.) Szóra szeretném bírni, dehát nemigen nyilatkozik. Legalábbis azzal kezdi, hogy nem szereti az újságírókat, de az utána következő másfél óra másról tanúskodik. Básti szaki életének nem egy bizonyos szakasza villan elő az emlékek zsákjából, hanem sok-sok évből ugyanaz a nap. Május elseje. Sok május elseje. 1911-ben, meg 12-ben, meg 13-ban... A fiatal tanonc megy az öregekkel. Roppant tisztesség, ha egy fiatal munkást az öregek magukkal hívnak olyan helyre, ahol férfidologról, munkássorsról, nyolcórás munkáról van szó. Milyen jó is lenne ... Hiszen igaz, kap egy hétre három koronát — de azért estig megállás nélkül kell dolgozni. És a hét három estéjén nyolcig tanonciskola. És vasárnap egész délelőtt szakrajz... Megy, megy a tanonc tüntetni — hogyne menne! Szalad a csattogó patájú lovak elől, szidja a zsandárok istenit és jó lábainak köszönheti, hogy egérutat nyer a Mihaszna Andrások elől. Vörös lobogók lengenek a Tattersallnál és a »három nyolcasért« tüntetnek. Felhasított keménykalapok kopognak az úttesten, vér csorog .s Nemsokára pedig nem csorog", ömlik. A világháború frontjain állnak a lövészárokban csukaszürke K. u. K. uniformisba bújtatott öntők és zsellérfiúk. Aztán hadifogolytábor ... 1916: Básti Rezsőnek, aki akkor — mint »kihelyezett« fogoly — a tambovi kormányzóság Szesztrenka falujában egy ezer gyeszlatinos birtokon dolgozik, eszébe jut, hogy jó lenne május egyet ünnepelni. Elvégre minden évben meg szokta... Nem nehéz társakat találni rá. És a rozsföldekre kivonult 15 eke azon a délelőttön nem dolgozik. A magyar foglyok és az orosz parasztok ünnepelnek ... Harmonika szól, vidáman rúgják a port a csizmák. Sztyepán Sztyepanovics, ■az ispán, kerüli a társaságot — nem szeretne közbelépni, mert valaki megígérte neki, hogy megrakják, ha beleszól a »práznik«-ba . Moszkva I 1918: Moszkvá- ban az első szabad május elseje... A milliós tömegben ott szorong, furakodik a Váci úti mintakészítő is... Látni, hallani akarja Lenint. Ez nehéz dolog: a Vörös tér nagy és minden kockájára három moszkvai is jut most... És hangszóró nincs, egy darab se... Csak távolról, nagyon halk hangfoszlányok jutnak el hozzá. A fejek fölött papírszövet-drapériákat lenget a szél. Szegény az ország. Pszkovnál és Délen, Ukrajnában vérzik is... — De azért micsoda ünnep volt! — emlékezik az egykori hadifogoly. — Olyan szép csak egy volt még — a pesti, tizenkilences május! Egy év múlva már itthon volt és így a proletárdiktatúra május elsejéjén a Marx tér nagy, vöröskalapácsos szobra, a Városliget hullámzó, karneváli vidámsága, Bokányi lendületes, lenyűgöző szónoklata (»az nem ám negyvenoldalas felolvasásokat tartott ...«) — örök emlékként vésődött a szívébe. Ez persze rendkívül szokványosan hangzó mondat, de nem tudok jobbat kitalálni nála: azt a pillanatot, amikor a Lánggyári mintaasztalos erről a napról beszél, az örömteli emlékezésnek és az újra megtalált fiatalság örömének közös sugárzását, sokkal hoszszabban és persze szebben kellene megírni. Aztán másfajta május elsejék jöttek: a ma — mostanában sűrűn emlegetett és egyesek által paradicsomnak minősített — Horthy-világban szűk lett az ország a jó szakmunkásoknak. És különösen az a mozgalom híveinek. Básti szaki Olaszországba vándorolt. Jól kifogta, ott éppen akkor csinálta meg Mussolini a maga »szegedi gondolatát«. ■ Milano !— Azt hiszi, hogy ---------------- azért nea ünnepeltük meg május elsejét? Olyan világ nem tudott lenni még Milánóban sem, hogy mi ezt kihagyjuk. Voltunk ott egypáran magyarok. Én egy kismester műhelyében dolgoztam, az jó fiú volt, szerencsénkre. Ha nem is érzett velünk egészen, május egyet megünnepeltük, ha csak azért is, hogy borsot törjön a Duce orra alá. Volt a közelben egy kis trattorja, ott reggelit, ebédet, vacsorát rendelt, egész nap ott ettünk, ittunk — a műhely üresen állt. Csak egy legény őrködött. Jött öt feketeinges (mert fenemód vigyáztak, nehogy valaki ezen a napon ünnepelni merjen) — hát a barátunk »leadta a drótot«, a gazda egyedül viszszament a műhelybe és rólunk azt mondta, »biztos betegek, nem jöttek be«. Másnap aztán becitálták a Fascióba és megmondták: máskor jobban vigyázzon, ha nem akarja, hogy beletölcsérezzenek egy fél liter ricinust. (Ez volt a feketeingesek egyik legkedveltebb »fogása«.) — Volt olyan is, hogy Milánóból átutaztunk Svájcba s ott egy kis faluban — de mindig ünnepeltünk. Ha másképp nem, úgy, hogy beteget jelentettünk. AztánFranciaország következett. Itt csak egy májusra emlékezik a fél Európát bejárt öreg vasas. (Mert a mintakészítő különös szerzet, vasiparban dolgozik, de fával ... Fából vaskarika, ahogyan ő maga mondja.) Akkor kimentek egy olyan bányavároskába, ahol sok volt a magyar. Hogy együtt töltsék ezt a napot. (Nicsak, mintha a május elseje is a nemzeti hagyományokhoz számítana. .. Vagy nem? Mert a munkások számára bizony az.. .) És az első itthoni május... 1945, 1948 »Nem vörös volt lobogónk, hát kerítettünk egy zsákot s vörös lakkfestékkel festettük be. Ez volt az a zászló, amely talán még annál a régirégi, 1912-ben hordozott vörös selyemzászlónál is szebb volt. Pedig csak egy zsák volt. De az első szabad májusé, 19 óta ... Látja, azon a május elsején mindenki szívből ünnepelt, boldogan vonult fel. És nem hivatalból. Megmondom őszintén, a 48 utáni május elsejék nekem nem értettek ... Nem is mentem el akkortájt egyre se. Akkor mi sem számítottunk nagyon. Pedig tettünk egyet-mást az országért. És most? Nem kérdem, mik az idei májusi tervei. Amúgy is felesleges kérdés lenne az »öreghez«, aki »szerelemből« ül napestig ebben a forgalmas szobában, hogy segítsen az intéző bizottságban a »fiataloknak« — ahogyan ő mondja. (Persze, neki majdnem mindenki gyereke lehetne itt.) Meg hát nem is akarom feltartani... De az ajtóban még megállunk, egy percre, amiből öt lesz, vagy tíz is. S már oda lyukadtunk ki, milyen érdekes lenne egyszer rendszerbe foglalni, megírni az öreg munkások tengernyi élményét... Még szabadkozik is, hogy most kissé rapszodikusan, »összevissza« adta elő az emlékeit. Szóval: ez az a Básti szaki, aki nem szereti a sajtót. Baktai Ferenc Básti szaki május elsején 1937. május 1. Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköztársaság vezető ereje! A vasutas művészcsoportok • kezdeményezései A ferencvárosi vasutas kul- túrmunkások kezdeményezé-sére egyre több vasutas mű-! vészeti csoport jelenti be, hogy »A Népakarat a Gyermek-! városért« akcióhoz kapcsoló-ódik. Ennek során a Gyöngyösi Váltógyár és a hidasnémeti vasutas művészeti csoportok; május 5-én rendeznek műsoros estet, a szegedi MÁV szim- fonikus zenekar május 16-án hangversenyt ad, melynek összbevételét ajánlották fel a Gyermekváros mielőbbi fel-építésére. . Dr. Pongrácz Kálmán nyilatkozata a főváros életének időszerű kérdéseiről Néhány olyan kérdéssel fordultunk dr. Pongrácz Kálmánhoz, a fővárosi tanács végerehajtó bizottságának elnökéhez, amely a főváros egész lakosságát közelről érinti. " Mikorra gyógyulnak be a fővárosi lakóházak és középületek sebei? — A helyreállítás ütemét elsősorban a rendelkezésre álló építőanyag mennyisége határozza meg. Főleg bádog-, állvány- és szakmunkáshiánnyal küzdünk. Vannak olyan épületek — különösem a VII., VIII. és IX. kerületben —, amelyeket le kell bontani, helyükre modern lakóépületeket tervezni. Ilyen épületek emelkednek majd az Üllői út 54, 56, 60, 62, 65, 67, 71, 73. és 79. számú házak, valamint a Rákóczi út 56. számú épület helyén. A súlyosabban megsérült középületeik helyreállítása azonban még jövőre is áthúzódik. A lebontandó épületek helyett újakat építünk, ezeket már tervezik és az év végén építésük is elkezdődhet. A helyreállítás ütemét különböző városrendezési intézkedések is lassítják. Ezekre azonban múlhatatlanul szükség van, így például a Nagykörút és az Üllői út kereszteződésénél térkialakítás céljából építési tilalmat rendeltünk el és csak az életveszélyelhárítási munkákat lehet elvégezni. A tervek azonban augusztusra itt is elkészülnek. A helyreállítási munkák gyors megkezdését elsősorban a Szovjetunió és a népi demokratikus országok segítsége tette lehetővé. Különösen ki kell emelnünk Moszkva város tanácsának segítségét. A szovjet állami segélyen kívül külön a főváros helyreállítására még tavaly megérkezett a gyors segítség: öt speciális exkavátor, öt bulldózer, húsz dömper, három autódaru, öt hóeltakarító, 100 tonna gázcső, 10 tonna trolibuszvezeték stb. Az anyagsegítségből csupán két adatot emelek ki: ablaküvegből 100 000 négyzetmétert, épületfaanyagból 2000 köbmétert kaptunk. E segítség nélkül az akkori körülmények között a helyreállítási munkák megindítása megoldhatatlan lett volna. Jelenleg is anyaghiányaink vannak, ezért ismét Moszkva város tanácsához fordultunk segítségért. — Sok észrevétel hangzik el a főváros közlekedésével kapcsolatban. Várhatunk valamilyen javulást? — A zsúfoltságot az előző évben már jól bevált csúcsidő-széthúzással kívánjuk csökkenteni. Felkértük a minisztériumokat, hogy az irányításuk alá tartozó üzemeknél újból rendeljék el a lépcsőzetes munkakezdést, ami remélhetően csökkenteni fogja a csúcsidőkben tapasztalható túlzsúfoltságot. A járműpark fejlesztésére is gondoskodni kívánunk és a régi, lassú, kisférőhelyű villamoskocsikat fokozatosan gyorsabb, nagyférőhelyű kocsikkal helyettesítjük. Megnyitás előtt áll a Nefelejts utcai trolibuszvonal, amely nemcsak a zsúfoltságot, hanem a Nemzeti Színháznál levő átszállóhely forgalmat is csökkenti majd és megkönnyíti a közlekedést a Keleti pályaudvar és a Kossuth Lajos tér között. Meg kell mondanom azonban, hogy a fővárosi közlekedés a járműveket előállító üzemeink munkájának függvénye. A megrendelt villamosmotorokat és autóbuszokat igen vontatottan kapjuk a gyártó vállalatoktól. — Az új termésig biztosítva van-e Budapest lakosságának ellátása? ! Budapest áruellátása ■ élelmiszerekből kielégítő, sőt ■ egyes cikkekből bőséges. Néhány iparcikkből átmenetihiánnyal küzdünk, de termelő üzemeink egyre javuló munkája azzal biztat, hogy ez is megszűnik. A lakosság ellátásához szükséges tőkehúst és hentesárut biztosítottuk, sőt az utóbbi időben jelentősen javult a hentesáru választéka is. Lisztből, rizsből, cukorból több heti készlet van. Évek óta nem volt ilyen jó a rizsellátás. Zöldség- és gyümölcsellátás tekintetében sem kell számítani zökkenőkre. A rendelkezésre álló készletek elegendőek, ezt bizonyítja az a körülmény is, hogy a vöröshagyma ára körülbelül 40—50 százalékkal csökkent januárhoz viszonyítva, az egyéb zöldségek ára is jóval alatta van a múlt évi átlagárnak. — Mind az állami, mind a magán kiskereskedelem elegendő mennyiségű tüzelőanyaggal rendelkezik. Szénből, brikettből, kokszból, tüzelőfából több ezer tonna tárol a tüzelőtelepeken. Már megindult a koksz- és fautalványok beváltása is. — Milyen további közegészségügyi intézményeket vehet a fővárosi tanács ebben az évben birtokába, javul-e általában a közegészségügy helyzete? — A főváros évek óta kórházi ágyhiánnyal küzd. A közelmúltban több épületet vettünk igénybe egészségügyi célokra, de ez nem volt elég ahhoz, hogy a hiány lényegesen enyhüljön. Most pedig vissza is kell adnunk olyan, épületeket, amelyek eredetileg nem egészségügyi rendeltetésnek voltak. Beruházásaink jelentenek ugyan bővítést — mint például a III. kerületi rendelőintézet létesítése —, de lényeges javulást újabb épületek átvételétől várrunk. Budapesten novemberben és decemberben jelentősen rosszabbodott a közegészségügyi helyzet és fegyelem. Azóta javulás mutatkozik, de ez még nem kielégítő. Elsősorban az élelmezésegészségügyi és köztisztasági helyzetre gondolok. Végrehajtó bizottságunk elhatározta, hogy a közegészségügyi fegyelem alapvető megszilárdításáért erélyesen fellép. Figyelembe kell vennünk azonban, hogy egyes városnegyedekben a nagyarányú helyreállítási munkálatok erős szennyeződést okoznak.Ezt részben a Köztisztasági Vállalat gépparkjának megerősítésével igyekszünk ellensúlyozni, de ezenkívül még számos intézkedést teszünk a közegészségügyi helyzet és fegyelem megszilárdítására. (v. p.) A brüsszeli világkiállítás magyar pavilonjának alapkőletétele Brüsszelben már javában folyik a jövő év áprilisában nyíló világkiállítás építése. A Magyarországnak kijelölt területen most került sor a ponton alapkőletételére. Kiállításunk épületeit magyar tervek alapján belga válalkozó építi fel, magyar mérnökök irányításával. A nagy világtalálkozón a magyar kiállítás 5200 négyzetméter területet foglal el Kiállításunk! az egyik fő útvonal, a Nemze-! tek Kapuja közelében kap he-* lyet, egy blokkban a bolgá-írokkal, de miután a bolgárok lemondták a részvételt, való-színűleg az arab államokkal kerülünk szomszédságba. A mellettünk levő tömbökben egyik oldalon a Szovjetunió, a másikon pedig az USA pavilonja lesz. NÉPAKARAT 3