Népakarat, 1957. május (2. évfolyam, 100–125. sz.)
1957-05-12 / 109. szám
i * / v f Kádár János: Az országgyűlés jelenlegi ülése magán viseli közéletünk néhány új, igen egészséges vonását •Tisztelt országgyűlés! Kedves Elvtársak! Gondolom, az országgyűlés tárgyalását figyelő minden ember egyetért velem abban, hogy az országgyűlés jelenlegi ülése magán viseli közéletünk néhány új, igen egészséges vonását. Ez a vita, a tárgyalás, a hozzászólások, amelyek itt a beszámolóhoz elhangzottak, illetve a beszámolót követték, nem formális, a felszólalók a lényegről beszéltek. A szavak visszanyerték az értelmüket. Nem felejtettem el az íróknak azt a megállapítását, amely körülbelül tíz hónappal ezelőtt hangzott el, amikor afelett keseregtek, hogy a szavak elvesztették az értelmüket. Azon a véleményen vagyok, hogy az íróknak — még azoknak is, akiket joggal korholunk, vagy szidunk — bizonyos kérdésekben igazuk volt és ha visszagondolunk az elmúlt esztendők közéletére, igaznak kell mondanunk azt is, hogy nagyon sok szó elvesztette az értelmét azáltal, hogy elszakadt a tartalmától és lényegétől. De ha mai közéletünkre jellemző valami, akkor jellemző rá az is, hogy a szavak újra visszanyerték az értelmüket. Közülünk nagyon sokan hoszszú éveken keresztül aktívan részt vettek a társadalmi életben. Hányszor előfordult, hogy összejöveteleken, gyűléseken, a tanulás valamilyen formáján beszéltünk a proletárdiktatúráról, beszéltünk a burzsoázia vad gyűlöletéről amiatt, hogy elvesztette a hatalmat. De ezek a szavak azokban az években elszakadtak a tartalomtól, elszakadtak a lényegtől. Sokszor mondtuk ki azt a szót, hogy proletárdiktatúra, de nem gondoltunk rá, hogy mi ez tulajdonképpen. Október viharos, véres napjaiban azonban megtanulta az egész nép, mi az, hogy néphatalom, és megtanultuk azt is, hogy mit jelent a revanásért lihegő, volt kizsákmányoló osztályok bosszúja, így vagyunk a többi szavakkal is. Erre a tanácskozásra feifejező még az emberi közelség. Azt hiszem, hogy itt az országgyűlésben nincs olyan ember, aki valamilyen lényeges ok miatt többre tarthatná magát a másiknál. Nincs közöttünk olyan, akire csodálattal nézhetnénk. Ez lehet, hogy baj, de azt hiszem, hasznos is, mert emberi közelségbe kerültünk, meglátjuk azt, amiben a másiknak igaza van, meglátjuk a hibáját is, és azt hiszem, rendszerünk szerencséjére ki is merjük most már ezt mondani. (Nagy taps.) És így, csak ezen az úton érvényesülhet, bizonyos mértékig már érvényesül is az a kollektív bölcsesség, amit mi, kommunisták pártunkban úgy értelmezünk, hogy a párt tagjainak százezrei együttesen képezik a munkásosztály bölcsességét, így érvényesül az a népi bölcsesség, amit — állítom — ez az országgyűlés joggal képvisel, ha lesz bátorságunk a nép szavát meghallani, figyelembe venni és kimondani. Ezen a tanácskozáson nagyon sok értelmes, célszerű észrevétel hangzott el, ha nem is éles szavakban mintegy kritikaként. Amikor a Veszprém megyei bányászképviselő például azt mondta, nem helyes, hogy a nyolcórai munkaidőből igen jelentékeny idő vész el a nemzetgazdaság számára, ezt bírálatként is felfoghattuk, mert a vezetők is észrevehették volna ezt már korábban, ahogy a felszólaló Pénzügyminiszterünk sem beszélt részletesebben a mezőgazdaságról és ezt az új pénzügyminiszter mindjárt felfoghatja első bírálatként, méghozzá jogos bírálatként. Szóba került olyan kérdés is — ugyancsak Z. Nagy barátunk részéről —, hogy helyes volna, ha a termelőszövetkezeti mozgalom és a földművesszövetkezeti mozgalom nem teljesen külön vonalat jelentene, és nem teljesen külön, egymástól függetlenül fejlődne. Ez az észrevétel nem először merült fel, és eljön az alkalom, amikor sokat fogunk ezzel foglalkozni. A mi általános földművesszövetkezeteink fő baja az volt, hogy a szó igazi értelmében nem a szövetkezet funkcióit töltötték be. Ezek az általános szövetkezetek nevezhetők másodlagos állami boltoknak, mert a szövetkezeti mozgalom lelke elveszett belőlük. Hogy kinek a Hibájából, ezt most már ne firtassuk, de hogy ezen változtatni kell, az szent igaz. Mindnyájunk nagy megelégedésére felszámoltuk a begyűjtési rendszert, és azt visszaállítani nem is fogjuk. Természetesen ez új problémát jelent. Emlékszem az egyik paraszti dolgozóra, aki — nem tudom hirtelen megmondani, hol — bement valamelyik dunántúli járási tanácshoz és megkérdezte, hogy igazán eltörölték-e a begyűjtést. Egy fél óráig magyaráztatta magának, hogy tényleg eltörölték. Azt mondja: »Hát nincs egy írás, ahol ezt meg tudná nekem mutatni?« A tanácsnál ott volt a hivatalos írás, meg is mutatták neki. A parasztember megnyugodott, el is indult kifelé, de azután visszafordult. »No, ez rendben van — mondta —, ezt már értem, hogy a begyűjtést eltörölték, meg is vagyok nyugodva. De most azt mondja már meg nekem, hogy a városi emberek kenyérrel hogyan lesznek mégis ellátva?« És van egy sor hasonló kérdés. Ha a földművesszövetkezetek képesek lesznek arra, hogy igazi, eleven funkcióikat beltöltve, segítsenek a parasztság értékesítési és beszerzési problémáit megoldani, akkor igazi szövetkezetek lesznek, ellátnak egy sajátos funkciót, és még a falu szocialista átalakítását is segíteni fogják. Milyen szövetkezet az, miben áll a szövetkezeti mozgalom akkor, ha a falusi lakosság szempontjából egyremegy, hogy ott állami bolt van-e vagy szövetkezet, mert mindkettő hajszálra ugyanazt a funkciót látja el. Az ilyen, nem igazi szövetkezet — és nagyon igaza van Z. Nagy barámondta, intézkedést vártak tőlük. Ilyen észrevétel volt az is, amit Z. Nagy barátunk mondott, hogy a beszámolóban aránylag kevés szó hangzott el a mezőgazdaságról, tunknak, amikor ezt szóvá teszi. Sok más hasonló konkrét kérdéssel kapcsolatban hangzott el értelmes észrevétel, amelyekkel kapcsolatban az a feladat, hogy az egyes szakminiszterek jól megjegyezzék maguknak, és foglalkozzanak velük. A vitában mégis az a legfontosabb, hogy Egyetértés van külpolitikánkat illetően is. A mi külpolitikánk — helyesen — imperialistaellenes, a szocializmus és a béke nemzetközi erőire támaszkodik. Arra törekszik, hogy erősítse a szocialista tábor egységét és ezen belül a mi népünk és országunk szempontjából különleges fontosságú szovjet—magyar barátságot. Az országgyűlés többsége — megállapítható — ezzel is egyetért. Egyetértés van a tekintetben is, hogy bár mi nem vagyunk a katonai blokkpolitika hívei, de a szocializmus és a béke erői jogos önvédelmi szervezetének tekintjük a varsói szerződést. Hívei vagyunk a varsói szerződésnek, következésképpen hívei vagyunk annak is, hogy a szovjet csapatok Magyarországon tartózkodjanak addig, amíg imperialista agresszív törekvésekkel és az imperialisták erőinek tömörítésével állunk szemben. Egyetértés van a külpolitika olyan vonását illetően is, egyetértés van a fő kérdésekben. Az országgyűlés félreérthetetlenül, abszolút többségében élesen elítéli az októberi ellenforradalmi felkelést, mint a kapitalista földesúri rendszer és fasiszta állam visszaállítása érdekében tett kísérletet. Ez teljesen kiderült a felszólalásokból és a visszhangból, amit a felszólalások keltettek. Kiderült az is, hogy az országgyűlés tagjainak túlnyomó többsége teljesen a népi demokratikus hatalom, a népi demokratikus állam híve, azzal a belső tartalommal, hogy ennek az államnak biztosítania kell a szocialista társadalom építését, végső fokon teljes felépítését, hogy mi a békés egymás mellett élés hívei vagyunk. Ez a mi részünkről ugyancsak nem frázis. Számunkra az a megfelelő, ha normális államközi viszonyt teremtünk vagy tartunk fenn bármilyen társadalmi berendezkedésű állammal. Itt vanaz Egyesült Államok. Az Egyesült Államok, amely tényleg világhatalom és nagy erővel rendelkezik, egy kézlegyintéssel elintézheti Magyarországot, mert — gondolják az Egyesült Államok vezetői — mi ez a Magyarország, még ez is számít valamit a világon? Nagyon tévednék, mert számít. (Taps.) Pénzzel, csellel, puccsokkal — amit most Jordániában is piszkálgatnak és erőszakolnak és amit Magyarországon is megkíséreltek — tud átmeneti sikereket elérni az imperializmus. Ámde ezzel készítik elő világméretekben a teljes vereségüket, mert ezekkel az imperialista törekvésekkel már ma nemcsak az úgynevezett kommunista államok állnak szemben, hanem mindazok az államok és népek amelyek szabadon és függetlenségben, akar-i Helyes lenne, ha a tsz-mozgalom és a földművesszövetkezeti mozgalom nem egymástól függetlenül fejlődne A varsói szerződést a szocializmus és a béke erői jogos önvédelmi szervezetének tekintjük Kádár János miniszterelnök válaszol a felszólalásokra Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke és Kádár János miniszterelnök feltűzik a Magyar Népköztársaság új címerét Népköztársaság új címere fl UL'VWfg profétikjai egyesüljetek ? NÉPAKARAT A MAGYAR SZABAD SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA 2. ÉVFOLYAM, 109. SZÁM____________ÁRA 1 FORINT ;1957. MÁJUS 12. VASÁRNAP Az országgyűlés jóváhagyólag és elismerőleg egyhangúan elfogadta a Minisztertanács beszámolóját Kádár János nagy jelentőségű válaszbeszéde a parlamenti ülésszak utolsó napján Az országgyűlés szombati ülését néhány perccel tíz óra után nyitotta meg Rónai Sándor elnök. Bejelentette, hogy a Miklós Árpád képviselői mandátumától történt megfosztásával megüresedett helyre a budapesti választókerületből Vida Gyula pótképviselőt hívta be. Ezután folytatódott a vita a Minisztertanács elnökének beszámolója felett. Az első felszólaló Berki Mihályné Borsod megyei képviselő volt. Beszélt a megye vezető posztjain állt emberek, köztük a volt megyei PB első titkára, őszi opportunista magatartásáról, s hangsúlyozta: nem véletlen, hogy ilyen helyzetben nem tudott kibontakozni a megyében egységes, bátor harc az ellenforradalom ellen. Beszámolt arról is, hogy Borsodban az esztelen sztrájk 800 millió forint termelési érték kiesésére vezetett. A fő hangadók azonban a bányákban nem az igazi bányászok, hanem a közéjük került ellenséges elemek voltak. Ezután a kormány gazdasági intézkedéseinek kedvező hatásáról, majd a szocialista munkaverseny "megújulásának a megyében tapasztalható jeleiről beszélt. Beszámolt az ellenforradalom támadásáról a borsodi tsz-ek ellen, s végül hangoztatta: az ellenforradalom megtanított arra, hogy hazánk csak a szocialista táborban lehet szabad és független, szocializmust építő ország. A kormánybeszámolót elfogadta. Katona Sándor, Csongrád megyei képviselő, megyéje őszi eseményeinek taglalása után elmondotta, hogy a különböző, törvényerejű rendeletekben biztosított kedvezmények megnövelték a parasztok között a termelési kedvet és a biztonságérzetet. Javasolta, hogy rendezzék egységesen a szerződéses termeltetést és bízzák azt a földművesszövetkezetekre. Kiemelte a belterjes gazdálkodás fontos feltételét, az állattenyésztés fejlesztését. Ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy megyéjében az őszi események, a nagymértékű és felelőtlen állatpusztítás következtében 20 százalékkal csökkent a szarvasmarha- és sertésállomány. Javasolta, hogy a kiváló tenyészanyaggal rendelkező egyéni gazdák alakíthassanak állattenyésztő egyesületeket, megfelelő szakmai irányítással és ellenőrzéssel. Felszólalását így fejezte be: »A kormány eddig végzett munkája biztosíték arra, hogy a mezőgazdasági termelés terén az elmúlt években elkövetett hibák orvoslást nyernek. Ezért bizalommal a forradalmi munkás-paraszt kormány eddigi munkája iránt, magam és választóim nevében a munkásparaszt kormány elnökének beszámolóját örömmel tudomásul veszem és annak céljait a legmesszebbmenően támogatom. Rónai Sándor elnök ezután lezárta a miniszterelnöki beszámoló feletti vitát. A vitában elhangzott felszólalásokra Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke válaszolt.