Népakarat, 1957. május (2. évfolyam, 100–125. sz.)

1957-05-09 / 106. szám

Kiss Károlyi „A pártnak is szüksége van erős, tekintélyes, népszerű és szervezetileg önálló szakszervezetekre" Röviden ismertettük már Kiss Károlynak, az MSZMP Központi Bizottsága politikai előadássorozatában elhangzott előadását. Az alábbiakban részletesen közöljük az előadásnak a párt- és a szakszervezetek viszonyára vonatkozó részét. Hosszú évtizedes, sikerekben gazdag, harcos múltra visszatekintő szakszervezeteinknek mindig nagy szerepük volt a magyar munkásmozgalomban és egész népünk életében. A magyar szakszervezetek egyik nagy érdeme, hogy felszabadult népünk tizenkét év alatt hatalmas sikerek halmozása közben építette a szocializmust. A régi vezetés hibái A párt régi vezetése súlyosan hibázott, amikor nem aknázta ki a szakszervezeti mozgalomban rejlő lehetőségeket, amikor bőséges támogatás helyett akadályozta a szakszervezeti élet fellendülését, a szakszervezeti munka kibontakozását. Megfeledkezett a lenini tanításról, hogy »a szakszervezetek a kommunizmus iskolái, a legfontosabb tömegszervezetek, amelyek útján a párt legjobban megvalósíthatja a munkástömegekkel való szoros kapcsolatát. Az MSZMP minden szervezete következetesen iparkodjék, hogy a szakszervezetekben dolgozó kommunistákra támaszkodva, szorosabb kapcsolatba kerüljön a szakszervezetekkel, s erősítse meg bennük a párt vezető szerepét. Ez roppant fontos, hiszen tudjuk, hogy az októberi ellenforradalom idején, a többpártrendszer restaurálásakor, a jobboldali szociáldemokrata párt újjáélesztésekor, az eszmei zűrzavar kavargásában gyorsan elterjedtek apártoktól és a kormánytól való függetlenségről, a »sztrájkjog biztosításénak követeléséről és az effélékről kiagyalt jelszavak. Évek óta gyengült a dolgozók érdekeinek védelme A szakszervezetek akkor opportunista hangadói november negyedike után a forradalmi munkás-paraszt kormánnyal szemben is hangoztatták alattomos követeléseiket. Az ilyen követelések gyökeresen ellenkeznek a szakszervezetekről szóló lenin tanítással, amely szerint e szakszervezetek a szocializmus építésének idején az uralmon levő munkásosztály tömegszervezetei, a vezetés, a gazdálkodás, a kommunizmus iskolái. Tagadhatatlan, hogy a szakszervezetek munkájában évek óta gyengült a dolgozók érdekeinek hathatós védelme. A szakszervezetek általában szinte az államapparátus kisegítő szerveivé váltak. Nem tiltakoztak elég erélyesen, amikor egyes állami szervek bürokratikus packázásokkal és helytelen intézkedésekkel sújtották a dolgozókat. Ez elősegítette, hogy a szakszervezeti tagok jelentős része is az októberi ellenforradalom idején, a munkásosztály valóságos érdekeivel ellentétes nézetek hatása alá került. A szakszervezetek pártirányításának módszereiben is sok hiba volt. Pártszervezeteink gyakran megsértették a szakszervezet szervezeti önállóságát. Előfordult, hogy kicsinyesen gyámkodtak a szakszervezetek felett, aprólékosan és feleslegesen beleavatkoztak a szakszervezetek mindennapi tevékenységébe. Nem mindig mérlegelték, hogy a szakszervezet pártonkívüli szervezet, ahol a pártszervezeti módszerek alkalmazása teljesen helytelen. Az MSZMP Központi Bizottsága gondoskodott a hibák megszüntetéséről Az MSZMP Központi Bizottsága elutasította ezeket a hibákat, s határozott intézkedésekkel gondoskodott megszüntetésükről. De e kérdés érintésekor ne feledjük el, hogy egyesek túlozták az említett hibákat, s voltaképpen a szakszervezetek pártirányítása ellen támadtak. Nyilvánvaló képtelenség, hogy a szakszervezetek függetlenek lehetnek a párttól, hiszen a párt a munkásosztály szerves része, vezérkara, a szakszervezet pedig tömegszervezet, amely átfogja a munkásosztály hatalmas többségét. Hogyan lehet a szakszervezet független a munkásosztály legjobbjaiból alakult élcsapattól, az élcsapat politikájától, a szocializmus építésének politikájától? A „függetlenség“ jelszava reakcióssá változtatná a szakszervezeteket Ez a »függetlenség« reakciós szakszervezetekké változtatná szakszervezeteküket, ennek pedig elsősorban a dolgozók látnák kárát. Ezek a nézetek nem véletlenül burjánoztak el újra az októberi ellenforradalom idején. Jobboldali szociáldemokrata álláspontról van itt szó: ezek az eszmei zűrzavar idején az ellenforradalmárok, a revizionisták és egyes jobboldali szociáldemokraták tudatos aknamunkája folytán váltak ismét divatossá, hiszen terjesztőik tudatosan mindig a politikailag elmaradott dolgozókra támaszkodtak. E helytelen nézetekkel főként eszmei harcban kell leszámolnunk. Türelmesen magyarázzuk meg az elhódított szervezett munkásoknak, és szakszervezeti funkcionáriusoknak, hogy helytelen úton járnak. Ellenforradalmi elemeknek természetesen nincs helyük a szakszervezetek vezető szerveiben. Ellenben szorosan együtt kell működnünk az olyan volt szociáldemokrata funkcionáriusokkal, akik elismerik tévedésüket, s most velünk együtt akarnak küzdeni népünk boldogulásáért, a szocializmusért. Örömmel állapítjuk meg, hogy a Szaktanács és a szakszervezeteik vezetőségei ma már megindultak a helyes úton, ez lehetővé teszi a szakszervezeti munka további megjavítását. Helyesen állapította meg a Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Tanácsa X. teljes ülésének határozata: »A szocializmust építő magyar munkásosztálynak olyan szervezetileg önálló, osztályharcos, a munkáshatalmat erősítő szakszervezetekre van szüksége, amelyek fő feladatuknak tekintik a dolgozók érdekeinek védelmét ... vallják és védik a nemzetközi proletárszolidaritás elvét.« A kommunisták mindenképpen segítsék elő a szakszervezeteknek ezt az egészséges fejlődési folyamatát. Erősíteni kell a szakszervezetek pártirányítását — de leninista módon Határozottan mondjuk meg, , hogy pártszervezeteink az említett hibák kigyomlálása közben ne térjenek vissza a szak■ szervezetek pártirányításának ■ régi, szektás, antiteninista ■ módszereihez: erre ugyanis, ■ itt-ott megvan a hajlandóság. Helyenként ismét előfordul a parancsolgatás, az utasítgatás és a szakszervezetek belső életébe való kicsinyes beavatkozás. Mindenképpen meg kell erősíteni a szakszervezetek pártirányítását, de a kommunistáik helytelen munkai módszerei ma még sokszor gátolják ezt. Sose feledjük el, hogy nem■ csak a szakszervezeteknek van szükségük a pártra és a párt irányítására, hanem a pártnak ■ is szüksége van erős, tekintélyes, népszerű és szervezetileg önálló szakszervezetekre, mert ezek révén is erősödik a párt tömegbefolyása. Jegyezzék meg a kommu■ nisták, hogy a szakszervezetek pártirányításának fontos szervei a választott szervekben működő pártcsoportok, tehát jó, friss és eleven munkára szervezzék meg ezeket a csoportokat. Papp István székesfehérvári textilmunkás (Kossuth utca 2) megrendítő levelet írt. Kérjük, olvassák el az illetékesek és segítsenek rajta. »Hallottam, hogy a Csalogány utcai gyógypedagógiai iskolában milyen gondosan nevelik még a járni és beszélni is alig tudó gyermekeket is. Nekem is van egy 14 éves, csendes, ügyeskezű, Irén nevű kislányom, akinek az orvosi vélemény szerint gyógypedagógiára van szüksége. Már hat éve hordjuk Pest és az ország minden részébe, ide-oda utalgatják, de sehol föl nem veszik. Csak ígéreteket kapunk és azt halljuk, hogy nincs hely. Félek, hogy írás-olvasás és tudás nélkül nő fel. Az édesanyja négy éve meghalt és én magam is beteg ember vagyok. S a gyerek gyakran emlegeti: fél, ha felnő, egyedül marad, az utcára kerül, mert nem tud semmit. Kérem, segítsenek rajtunk, hogy Irénkémet valamelyik gyógypedagógiai iskolára felvegyék." — 123 — Padh Emil Horváth Mihály téri lakásának nagy része az októberi események során tönkrement. A két szoba, összkomfortból csupán■ a konyha maradt épen. A kis lakás helyreállítását a VIII. kerületi IKV már több hónappal ezelőtt megkezdte, de még ma sem fejezte be. Leírhatatlan körülmények között — a konyhakőre vetett matracokon, szinte egymás hegyén-hátán — alszik, él — az IKV »jóvoltából« — a Paálcsalád. Hozzátehetjük hogy a Horváth Mihály tér 6. számú házban még hat család tengődik hasonlóképpen. A VIII. kerületi tanács műszaki osztályától kérdezzük: meddig tűri még ezt az áldatlan állapotot, helyreállítási huzavonát? — ESI — I£ét mázsa cementre volna szüksége Gencsapátiban ifj. Erdész Ferencnek lakása megjavításához. Negyedik hónapja futkos cementért Szombathelyre, Kőszegre — mindhiába. Közben az esővíz beszivárog a szobába, s ez bizony nem használ a két gyerek egészségének. A helyi tanács már adott kiutalást, csak éppen a Tüzép szombathelyi telepe nem hajlandó beváltani. Pedig most még lehetne segíteni a családon, s kár volna megvárni, hogy Erdészék lakása összedőljön, hiszen egy új ház felépítése nyilván sokkal költségesebb mulatság a helyreállításnál és két mázsánál jóval több cementet igényel. KLAzonos kéz tollából eredően a második levél érkezik hozzánk »N. N.« aláírással. Igen tisztelt Névtelen Levélíró! Engedje meg, hogy ezúton válaszoljunk leveleire. Enyhén szólva furcsának tartjuk, hogy segítségünket ugyan igénybe venné, de nevének közlésével már nem tisztel meg bennünket. Rovatunkat, ha úgy látjuk, hogy segíthetünk, szívesen az arra szorulók rendelkezésére bocsátjuk, de a névtelen leveleket — talán nem tévedünk, ha reméljük: ezt senki nem veszi tőlünk zokon — tartózkodóan fogadjuk, sőt megmondjuk őszintén: bedobjuk az e célra rendelkezésünkre álló — papírkosárba. - 123 -Az Alkalmi Áruház Edényosztályán, vagy annak közelében május 2-án délután fél 5 és 5 óra között egy 300 forint havi nyugdíjból élő özvegyaszszony elveszítette bordószínű, préselt műbőr erszényét. Nyolc darab tízforintost és sok nyugtát, írást tartalmazott az erszény. Tulajdonosa kéri a becsületes megtalálót, hogy — ha már a pénzt nem is — a nyugtákat és az erszényt juttassa el a szerkesztőségbe. -Kijárni is alig tudó betegnek nagy szüksége volna egy háromkerekű, segédmotorral hajtható kerékpárra. Kérjük, hogy aki ilyet eladna, vagy ilyenről felvilágosítást adhat, értesítse szerkesztőségünket. - ESI -Több olvasónk kérdésére válaszoljuk, hogy a lakóházak kapujának nyitvatartását jelenleg is — néhány havi kényszerszünet után — a 3720/1949. számú kormányrendelet szabályozza. Ennek értelmében a lakóházak kapuit este 11 óráig kell nyitva tartani, ez után a hazatérők kötelesek kapupénzt fizetni. A Belügyminisztérium a közbiztonság érdekében engedélyezte, hogy ahol erre a helyi körülmények miatt szükség van, már korábban — 9—10 órakor — a lakók közös megállapodása alapján, bezárják a kaput, de kapupénzt szedni ilyen esetben is csak 11 óra után szabad. — K — »Teropterin« nevű gyógyszerből kb. 40 darab injekcióra volna szükség Hanuszka Já- ♦ nos, Budapest, II., Retek u. 6. ? szám alatti lakos gyógyulásé- ? hoz, akit rosszindulatú daga- ♦ natos betegséggel kezelnek a Korányi utcai kórházban. Kér- ♦ jük, aki a gyógyszerrel rendel- l kezik és azt átengedheti a súlyos betegnek, értesítse csa-J ládját a fenti címen. 2 — 123 - t Péter Mihálynak, a paksit 11/29-es gyógyszertár vezető-2 jének egészen fiatalon —* gyermekbetegség következte- ben — meggyengült a hallá-* sa. Az utóbbi években már» csak hallókészülékek segítsé-? gével tudja megfelelően elvé- ♦ gezni munkáját. Hallókészü-? léke azonban régi típusú, s? igen nagy szüksége volna egy? újabbra. A Nemzetközi Vö röskereszt útján Ausztriából? szállítanak most hazánkba az korszerű »Vienna T 4« ké- szülékekből. Ezúton kérjük a Magyar Vöröskereszt Orszá-2 gos Központjának egészség- ügyi főosztályát, ha lehet, elé-? gítsék ki mielőbb. Péter Mi*hály (címe: Paks, Dózsa 2 György út 16) — igazán nem? teljesíthetetlen — kívánságát.? „KIS" ÜGYEK Meddig várjanak a Horváth Mihály tér 6 lakói — Két mázsa cementért — négyhónapos futkosás — Válasz N. N.-nek — 11 óra után kell kapupénzt fizetni! — „Teropterint“ kérünk — Magyar Vöröskereszt : figyelem! 2 Szíriai munkásvezetők üzenete a magyar dolgozókhoz Három szíriai szakszervezeti vezető ül velünk szemben és várja kérdéseinket. Talaat Taglibi, a szíriai vasutas-szakszervezet elnöke, Abdul Sálán Argha, a dohányipari szakszervezet elnöke és Nádim Husni, a damaszkuszi elektromos műveik és villamosvasutak dolgozói szakszervezetének a titkára. Néhány napot Budapesten töltöttek s ezalatt módot találtak arra, hogy elmondják nekünk: milyen érzésekkel fordult az októberi nehéz napokban a szíriai munkásosztály magyar munkástestvérei felé. Meg kell mondanunk — mondotta Talaat Taglibi —, hogy az első napokban bizony nem nagyon foglalkoztatták a magyarországi események a mi munkásainkat. Ez furcsán hangzik, pedig az ok igen egyszerű. Anglia, Franciaország és Izrael ugyanis ugyanakkor támadta meg Egyiptomot s ez számunkra is élet-halál kérdése volt. Nem haragszanak meg, ha hozzáteszem — vette át a szót Abdul Sálán Argha —, talán még sok magyarnál is jobban láttuk, mi folyik Magyarországon. Ehhez nem kellett különösebb zsenialitás s még csak kommunistának sem kellett lenni. Mi, szíriaiak a saját bőrünkön éreztük, mi az imperialista összeesküvés. Amikor az október végi híreket hallottuk az önök országáról, azonnal láttuk az összefüggést: az imperialisták a magyar eseményekre akarták terelni a figyelmet, hogy biztosíthassák a közel-keleti agresszió győzelmét s ezenfelül egyszerre két fronton nyithassák meg a támadást a szocializmust és a függetlenséget védő népek ellen. Azért vonultak ki azután szakszervezeteink hívására a szíriai proletárok Damaszkusz és más városok utcáira, hogy tüntessenek a magyarországi imperialista összeesküvés ellen. S ugyanezért utasította vissza egységesen a szíriai szakszervezeti szövetség a Nemzetközi Szabad Szakszervezeti Szövetség követelését, hogy tiltakozzon a szovjet csapatok beavatkozása ellen. — Az, hogy a szovjet csapatok beavatkoztak — szólt közbe Nádim Husnik, higygyék el, nemcsak az önök szerencséje, hanem a miénk is. Ha ez nem történik meg, sokkal könnyebb lett volna az agresszorok dolga a Közel- Keleten is. A Budapesti Központi Munkástanács TÜNDÖKLÉSE és BUKÁSA 4. A központi munkástanács egyes tagjai — élükön Ráczcal megkísérelték, hogy az egész országra kiterjesszék »hatalmukat«. Ezt a célt szolgálta a november 19-i megbeszélésük, ahol felvetődött, hogy 21-ére országos tanácskozást hívnak egybe. — Nem értek egyet országos tanácslkozás létrehozásával — mondotta Fazekas újpesti küldött. — És vajon miért nem? — ugrott fel Rácz. — Talán fél? — Nincs mitől félnem. De egy ilyen országos tanácskozásnak, ahol több ezer ember összejön, súlyos következményei lehetnek — válaszolt Fazekas. — A tanácslkozás után tüntetés robbanhat ki, amelynek újabb lövöldözés lehet a vége. Fazekas nem fejezhette be mondanivalóját. Rácz, Sebestyén és a köréjük csoportosult jobboldali elemek felugráltak helyükről, harsogott az egész terem: »Hazaáruló!«, »Kádárbérenc!« — Azonnal hagyja el a termet! — kiáltotta valaki. — Nem lehet egy embert így elintézni — próbálta csitítani a parázs hangulatot Balázs, a XIII. kerület küldötte.— Engedjük Fazekast beszélni, mondja el véleményét. — Nem vagyunk rá kíváncsiak! Fazekast kizárták a további tanácskozásokból és végül is megszületett a döntés: november 21-én országos munkástanács-küldöttértekezletet tartanak a Sportcsarnokban. Még mielőtt Fazekas visszatért volna üzemébe, a központi munkástanácsból felhívták a gyárat. Közölték: Fazekast leváltottuk (!), küldjétek helyette mást, de ne olyat, mint Fazekas volt. Ez aztán demokrácia volt a javából! Zárt ajtók mögött A tanácskozások napirendjén általában a munka megindítása szerepelt. A megbeszéléseken azonban erről esett a legkevesebb szó. Egyik esetben Ring István a gazdasági munkával s a termelés megindításával foglalkozó tervezetet olvasott fel. Majdnem megverték, mondván, hogy ez most nem időszerű. Majd Babayék hoztak a plénum elé egy tervezetet a munkástanácsok tevékenységéről. Ennek megbeszélése elől már nem térhettek ki. Alig fogtak azonban a tárgyaláshoz, berohant egy bőrkabátos férfi és elkiáltotta magát: — Az utcán áll a harc, halomra lövik a munkásokat. Ráczéknak több sem kellett. Ilyen hazugságokkal »bizonyították«, hogy a békés építőmunkáról még ráérnek tárgyalni. Az egyre világosabban felismerhető tudatos ellenforradalmárok nemcsak nyilvánosan hadakoztak, akadékoskodtak. Mind sűrűbben jártak külön utakon. A tanács meglehetősen tisztázatlan működési területei közül azokat ragadták magukhoz, amelyek legközelebb álltak a politikai tevékenységhez. Nyílt titok volt az Akácfa utcában, hogy a nyugati újságírókkal a tanácsnak csupán néhány tagja, de leginkább Sebestyén Miklós tárgyal. Ezek a megbeszélések azonban már nem a közös »zűr-teremben« folytak, hanem »diplomáciai okokra« hivatkozva, külön szobában, zárt ajtók mögött, szigorúan bizalmasan. Mire való a titkárság láttamozása ? A magyar sajtó munkatársait Sebestyének rövid úton eltanácsolták. S hogy a Babay István körül csoportosuló józan munkástanácstagok — Balázs, Tóth, Varga, Ring, Kalocsai stb. — ne tájékoztathassák a magyar újságírókat. Rácz Sándor elnök rendelkezést adott ki: az újságíróknak csak írásban adhatnak anyagot a tanácstagok, de azt a titkárságnak láttamoznnia kell A különböző lázító röplapok, sajtóbojkottra uszító felhívások megírásához, terjesztéséhez csodálatosképpen nem volt szükség titkársági láttamozásra. Olyannyira nem, hogy a tanács tagjainak jó része — amíg fel nem világosították őket — nem is tudta, hogy honnan származnak e szennyiratok. A külföldi sajtó és a központi munkástanács kapcsolatára jellemző Balázs József tanácstag egyik felszólalása amely szerint: érthetetlennek tartja, hogy amiről napközben itt az Akácfa utcában tárgyalnak, határoznak, arról estért a feleségétől — a külföldi adások alapján — pontos tájékoz► tatást kap. Sebestyénék kapcsolatait is£ merve: ez ma már nem is ♦ olyan érthetetlen! ! A magyar sajtó bojkottjává!l egyidőben megtalálták Sebestyénék az illegálisan megjelenő ellenforradalmi »Élünk” szerkesztőihez vezető utat. A »Kertész utcai Művészklubbal t tartózkodó Obersovszky Gyulát, Eörsi Istvánt, D. Szabi »Lászlót és Dezső Sándort Sebestyén Miklós kereste fel ,hogy megkérje őket: vállalják fel a munkástanács lapjának * a »Munkásújság*—nak a szereeosztásét. Elvállalták. Az első megbeszéléseken még feltételesen szóltak a lapinditásról— »ha a 'kormány engedélyeziakkor«. De mikor látták, hogy » Vz. engedély bizony késik, meg»illapodtak az illegális kiadás »ban. A Pátria Nyomdában ki is szedték a lap első számá rak cikkeit, riportjait. A december 4-i »Élünk«- ben Gáli és D. Szabó felhívaták a magyar nőket, vonuljanak fel a Hősök terére. A lapból körülbelül ezer példányt készült. De a Sebestyénekkel közösen kiadott röpiratból máig több tízezer. Sebestyének külön útjai ilyen aratást hoztak ! Radnóti—Tarai ♦ (Folytatjuk)