Népakarat, 1957. június (2. évfolyam, 126–151. sz.)
1957-06-12 / 135. szám
A barátság érzését és a legjobb kívánságokat hoztuk el a finn népnek Bulganyin és Hruscsov válasza Lahti város polgármesterének üdvözlő szavaira Lahti, június 11. (TASZSZ) Bulganyin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke, valamint Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének tagja és kíséretük finnországi tartózkodásuk során, június 10-én ellátogatott Lahti városába. Az érkezőket Kaial, a város polgármestere üdvözlő beszéddel fogadta. Erre a beszédre először Bulganyin, majd Hruscsov válaszolt. Bulganyin beszéde elején megköszönte Katal polgármesternek a szovjet vendégekhez intézett üdvözlő szavait, valamint azt a meleg fogadtatást, amelyben a szovjet küldöttséget a város lakossága részesítette. Ezután a többi között ezeket mondotta: A barátság érzését és a legjobb kívánságokat hoztuk el önöknek a nagy szovjet néptől. Negyedik napja vendégeskedünk önöknél. E négy nap alatt nagyon sok érdekeset, nagyon sok jót láttunk. Ami Finnországot illeti, igazolva látjuk korábbi ismereteinket arról, hogy a természet Finnországot elég zord viszonyok közé helyezte. Bőven teleszórta az ország területét gránitsziklával, sok tóval, és zord éghajlatot adott az országnak. Csupán Lahti kivétel most. Amikor Helsinkiből elindultunk, zuhogott az eső, ide verőfényben érkeztünk meg. De íme, máris felhők gyülekeznek, ismét közeledik az eső. Ilyen az ország éghajlata. Ámde az emberek mások, szívélyesek és derűsek. Ez kellemes meglepetés nekem. Hadd mondjam meg, hogy a finn nép nagyon barátságos, nagyon jó nép. Igazán kellemes, hogy ilyen néppel barátkozhatunk. Hruscsov válaszában hangoztatta: Nagyon örülünk annak, hogy eljöttünk hazájukba, s hogy a finn nép ily szívélyesen fogadott bennünket. Ez igazán nagy örömünkre szolgál. Egyes burzsoá újságírók a nyugati sajtóban már arról írnak, hogy az oroszok, ha megérkeznek Finnországba, mosolyogni fognak s jóelőre óvják a finneket: vigyázzatok! Hadd mondjam meg önöknek, kedves finn barátaink, hogy többségünk északi vidéken született, bennünket is a szófukarság és a tartózkodás jellemez. S ha mosoly gumik, mert a finn nép mosolyát viszonozzuk, akkor ez a mosoly szívünkből jön és azokról az őszinte érzésekről beszél, amelyek bennünket a finn nép iránt eltöltenek. Jobb, ha tekintetünk mosolygós, mintha ellenséges érzés villan fel benne. Rossz szomszédok és rossz vendégek volnánk, ha nem éreznék szükségét, hogy kifejezzük önök iránt táplált őszinte jó érzéseinket, s azt a kívánságunkat, hogy erősödjék barátságunnk. Tudjuk,hogy a finn nép vendégszerető nép, de ha kell, harcolni is tud. Ezt mi magunk tapasztaltuk. (Élénkség a jelenlevők között.) Volt ilyen kellemetlen tény a történelemben. De nem akarjuk, hogy ez megismétlődjék. Fejlesszük ki most a békéért küzdő erőket. Itt, ezen a sziklás talajon szintén növekszenek ezek az erők, s szilárd alapjuk van. Egyesítsük hát a béke erőit a háborúra törekvő erők ellen. Hatezer kilométer Kínában (IV.) Találkozás a történelemmel a nankingi dombokon Amikor felszáll a hajnali köd, valamennyien a vonatablakokból fürkésszük a tájat. Nem hiába! A páratakaró alól ezüstösen csillogó tükör bontakozik ki, amely szivárványszínben veri vissza a kelő nap sugarait. Előttünk hömpölyög a Jangcekiang, »a kínai folyók anyja« s a túloldalon kéklő dombok szelíd hajlatában hatalmas nagyváros házrengetege tűnik fel. Megérkeztünk Nankingba. Illetve ... megérkezünk, mihelyt átkelünk a Jangcén. — Hogyhogy átkelünk? — kérdezheti az olvasó. — Hát mire való a vasúti híd? A vasúti híd még csak az idén készül el. Az is a múlt örökségéhez tartozik, hogy Észak- és Dél-Kína között a vonatösszeköttetésbe egy kis hajókázást kell beiktatni. Mégpedig nem átszállással, hanem az egész szerelvényt viszik sétahajózni a Jangcekiang nevezetes hullámain. A vonatot percek alatt három részre bontják, tompán és elnyújtottan dudálnak a szirénák — s máris úszik a folyón a hatalmas gőzkomp, hátán egy egész vonattal. Kihajózás, a szerelvény újbóli összeállítása, a mozdony egyet füttyent, néhány percre megiramodik — és aztán: kiszállás! Most már tényleg megérkeztünk Nankingba. A lüktető, eleven, 1 300 000 lakosságú nagyváros egyik szembetűnő érdekessége a közlekedés. Villamos nincs, csupán a várost körülfutó körvasút. Viszont rengeteg a busz s persze, még több a Percingből már jól ismert háromkerekű bicikli, kínai nevén szénén. És ami különlegesen nankingi jellegzetesség: a csatornákon suhanó csónak-flotilla, amely a város közlekedésének tekintélyes részét bonyolítja le. Nankingban legelőször arra gondol a látogató, hogy Csang Kaj-sek egykori fővárosának utcáit rója. De kínai barátaink elmondják, hogy a város nemcsak erről — sőt, nem elsősorban erről! — nevezetes. A két és félezer esztendős ősi település számtalan ízben játszott fontos szerepet a kínai történelemben. Más földrajzi fekvése következtében sem maradhatott ki az események sodrából. A Jangcekiang déli partján, a hadiutak keresztezésében fekvő közlekedési és kereskedelmi gócpontot éppen ezért már kétezer évvel ezelőtt hatalmas, tömör fal védelmezte a városra törő seregek ellen. Harminchárom kilométer hosszúságban húzódik a 15—20 méter magas, helyenként 6—8 méter vastagságú ősi fal. — És ez mindkétezer éves? — kérdezem megilletődve, amint a szürke agyag- és kőkolosszus őrtornyai és bástyái között ismerkedem a nankingi történelemmel. — Nem, nem az egész fal, csak egyes részei maradtak meg azokból az időkből — válaszolják nankingi kísérőink. — A fal túlnyomó része egész fiatal. Alig ötszáz évvel ezelőtt épült. »Alig« ötszáz esztendő. Egy fél évezred. Kínában szinte csekélységnek számít... Persze, ha az ember útijegyzeteket ír, nem helyes történelem tanárnak felcsapnia. De Nankingban minden összefonódik a történelemmel. Itt fogadták az európai és ázsiai követeket és világutazókat három évszázadon át az elevenek és holtak felett zsarnoki könynyel ítélkező Ming-császárok. Ez a város látta falai alatt felvonulni háromszögletű fekete lobogóik alatt a zendülő parasztok hadrakelt seregeit a Taj-ping-lázadás idején. És ez a város adott otthont a kínai nép legnagyobb polgári demokratikus forradalmárának, Szun Jat-szen doktornak. A csaknem négy ezredéves császárság bukása után Nanking lett az első kínai köztársaság fővárosa, Szun Jat-szen székhelye. Itt alussza örök álmát a kínai nép nagy fia, a festői dombvidék egyik csúcsán emelkedő mauzóleumban. A domb aljából 350 méter hosszú, faragott kockakövekkel kirakott sétány visz felfelé. A bejáratnál 4 kőoszlopos kapu, majd újabb kapu következik, 3 boltívvel, kékrefestett, felfelé kunkorodó porcelántetővel. Innen 390 lépcsőfok vezet a magasba. A 340 méteres csúcson tágas kőcsarnok, előtte két kőoszlopon bronz füstölök. A három boltívet alkotó bejáraton aranybetűs felirat hirdeti Szun Jatszen tanításait, a népszabadság elveit. Maga a mauzóleum fekete márvány oszlopcsarnok, fehér márványpadlózattal. Középen Szun Jat-szen szobra. Innen nyílik a belső csarnok, színes mozaik kupolával. A kupola alatt márványkorláttal körülkerített, süllyesztett térségben hófehér márványszarkofág, domborművű szoborral. Itt pihen Szun Jat-szen, akinek álmát valóra váltotta a népi hatalom, megvalósították a kommunisták. És hogy Szun Jat-szen életműve mennyire elválaszthatatlan a kommunisták vezette népi forradalomtól, arról egy másik emlékmű tanúskodik. Pirosnyakkendős úttörők csoportjai vonulnak fel tűzvörös zászlókkal a karcsú, fehér obeliszkekhez, amelynek csúcsán a fénylő csillag a lenyugvó nap sugaraiban mintha vérben fürdenék. A Kuomintang titkosrendőrségének egykori főhadiszállása, a nankingi »Virágeső-domb«, több mint százezer kivégzett forradalmár emlékét őrzi. Minden talpalatnyi földje a szó szoros értelmében vérrel öntözött. Amikor a gyereksereg az emlékmű elé érkezik, elnémul a zsivaj, komolyság költözik a mindig mosolygó arcocskákra. A történelemből, a közelmúlt véres lapjairól vesznek leckét, hogy soha ne felejtsenek. Ne felejtsék a százezer mártírt, akiket 1922 és 1949 között mészároltak le a kuomimtaingista hóhérok, s akiknek szabadság- és hazaszeretetét, hősi önfeláldozását Mao Ce-tung kézírásával hirdetik a fekete márványbetűk: »Örök dicsőség a forradalom mártírjainak!« Százezer halott! Munkások, parasztok, diákok, a Kínai Kommunista Párt akkori központi bizottságának több tagja. Azért csapott le rájuk a gyilkos megtorlás, mert számonkérték az áruló Kuomintangvezetőktől a Kuomintang megalapítójának és első vezérének, Smin Jat-szen doktornak a végrendeletét. A végrendeletet, amelyet Csang Kai-sekék gyalázatosan elárultak. Az utolsó levelet, amelyet a nép e nagy és hű fia Moszkvába, a szovjet kormányhoz küldött: »Kedves elvtársak! Halálos ágyamon félitek, pártom és országom jövője felé szállnak gondolataim . . . Most, midőn búcsúzom tőletek, remélem, hogy eljön az a nap, amikor a Szovjetunió egy erős és szabad Kínát üdvözölhet barátjaként és szövetségeseként és hogy a két állam kéz a kézben fog haladni az egész világ elnyomottainak felszabadításáért vívott nagy harcban.« A nap, amelyről Szun Jatszen álmodott, amelyre életét tette fel, amelyet halálos ágyán idézett — eljött. Kína erős, Kína szabad! A szovjet és a kínai nép barátsága és szövetsége a béke védelmének és a népek szabadságának döntő történelmi tényezője. S a kegyelet piros virágai, amelyeket több, mint húsz ország szakszervezeti és munkásküldöttei — magyarok és franciáik, oroszok és chileiek, románok és olaszok, angolok és lengyelek, bolgárok, csehszlovákok, argentínaiak, németek, koreaiak, mongolok, albánok és mások — helyeztek el ezen a napfényes nankingi vasárnapon Szun Jat-szen mauzóleumában és a Virágosi-domb mártír-emlékművén, elhozták a világ dolgozóinak üzenetét, a proletár nemzetköziség és a munkásszolidaritás üzenetét Szun Jat-szen és Mao Ce-tung népének. Gedeon Pál (Követezik: Az ezerarcú Sanghaj) 1957. június 12 Bourges-Maunoury még a „szülés" előtt szétküldte a meghívókat a „keresztelőre" Párizsban csak átmeneti jellegűnek tekintik a Bourges-Maunoury-kormányt Bourges-Maunoury kijelölt miniszterelnök kedden hajnalban közölte az újságírókkal, hogy kormánya megalakult. A kormány egyelőre 14 miniszterből áll. A radikál-szocialista Bourges-Maunoury és a pártjához tartozó négy miniszter mellett öt szocialista, és a radikális párt különböző leszakadt frakcióihoz tartozó másik öt miniszter alkotja az új kormányt. Bourges-Maunoury kormányát általában átmenetinek tekintik. »Vajon meg fog-e elégedni a nemzetgyűlés újból azzal — veti fel a kérdést a Combat —, hogy olyan kormányprogramot hagyjon jóvá, amelyben a nép között már senki sem hisz.« A Liberation rámutat: »Bourges- Maunouryban olyan türelmetlenség lángol, hogy még a szülés előtt szétküldte a meghívókat a keresztelőre. Nem is volt fájdalommentes az új kormány világrahozatala.« A VHumanité hangsúlyozza: »Egyetlen szocialista sem gondolhatja azt, hogy egy ilyen kormány valóra válthatja a szocialista követeléseket.«. Zoli után Gronchi új jelölttel próbálkozik Róma, június 11. (MTI) Adone Zoli két héttel ezelőtt alakult kereszténydemokrata kormánya hétfő este lemondott. A Reuter jelentése szerint Gronchi olasz köztársasági elnök kedden, egy hónapon belül immár másodszor igyekszik olyan miniszterelnökjelöltet kiszemelni, aki képes parlamenti többségen alapuló kormányt alakítani, amely az elkövetkezendő tíz hónap alatt intézné az ország ügyeit. Az elnök hír szerint nem szeretné előrehozni az általános választásokat, amelyekre egyébként tíz hónap múlva kerül sor. A legvalószínűbb megoldásnak látszik egy politikai színezet nélküli »hézagpótló« kormány alakítása. NEMZETKÖZI HÍREK # A hétfői kanadai parla kíséretében levő jugoszláv tiszmenti választások előzetesek moszkvai tartózkodásuk eredményei azt mutatják, hogy alatt megtekintették a Moszkva St. Laurent miniszterelnök Li- alatti Kubinka repülőteret Iberális Pártja, amely 22 év óta # Eisenhower elnök — aki, változatlanul van kormányon, mint megírtuk, gyomorrontáskomoly vereséget szenvedett. sai megbetegedett — kedden # Gosnjak hadseregtábornok, délelőtt ismét megjelent a Főnemzetvédelmi államtitkár és a kér Házban levő hivatalában. Az atomveszély ellen... Megkezdődött a vita a BYT colombói ülésén A Béke Világtanács keddi ülésén megkezdték a békeharc kérdéseinek vitáját. Van Doppen holland küldött, Muhammed pakisztáni küldött, Velasco brazíliai szenátor és Fotamitisz ciprusi küldött után Barcelo spanyol író felszólalásában kijelentette: — Most először veszek részt a Béke-Világtanács ülésén, de mindig harcoltam a békéért. A Béke-Világtanács jelszavai lelkes visszhangra találnak Spanyolországban. Hon Szer Ja, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság békeharcosainak képviselője leleplezte az amerikaiak délkoreai háborús készülődésének támadó jellegét. Hirano japán professzor felhívta a küldötteket, szorgalmazzák, hogy a nagyhatalmak haladéktalanul egyezzenek meg a nukleáris fegyverkísérletek eltiltásában és abban, hogy e fegyverzetet kivonják a nemzetek fegyvertárából. Amott angol tudós bírálta az angol kormányt, mert nem hallgatott a közvéleményre és tovább folytatja a nukleáris kísérleteket. Scott Nearing amerikai professzor rámutatott: a Békevilágtanács köteles megoosztani minden erejét a nemzetközi feszültség enyhítésére. Viharos tapssal fogadták Kuo Mo-zsónnak, a kínai küldöttség vezetőjének felelaólalását. Kuo Mo-zso rámutatott, hogy az ülésszak fő kérdése a hidrogénfegyverek eltiltása, majd élesen bírálta az amerikai imperialisták háborús politikáját. Az ülés részvevői hosszantartó éljenzéssel fogadták Kornejcsuknak, a szovjet küldöttség vezetőjének felszólalását, aki beszédében ismertette az ülés részvevői előtt a Szovjetunió békeszerető politikáját. Nasszer: Az amerikaiak sohasem méltattak bizalmukra , a Szovjetunió segített életben maradni Az egyiptomi elnök feltűnő nyilatkozata egy angol lapnak bennünket bizalmukra. Ezért most tudom, hogy saját magunkra vagyunk utalva. Kérdés: Milyen mértékben kapcsolódik Egyiptomi gazdasága a szovjet csoporthoz? Nasszer: Ugyanolyan mértékben, mint ahogy a nyugati csoporthoz kapcsolódott néhány évvel ezelőtt. A múlt télen már csak egyetlen hónapra elegendő búzakészletünk maradt, nem volt elég benzinünk, el kellett adnunk a gyapotunkat. Az amerikaiakhoz fordultunk, de ők elutasítottak bennünket. Erre az oroszok búzát és benzint adtak nekünk és megvásárolták a gyapotunkat. Segítettek életben maradni és segítettek megszabadulni a Nyugat uralmától. Hogyan nevezhetném én ezt rossznak vagy gonosznak? Kérdés: Márciusban azt mondta ön egy kínai újságírónak, hogy hiábavaló dolog a Nyugatban bízni. Gondolja-e, hogy az ön úgynevezett semleges társai, Tito és Neh ezzel egyetértenének? Nasszer: Vajon bízna-e ön olyan emberben, aki állandóan fegyverrel a kézben vadászik önre? Az angolok és franciák megtámadtak bennünket. Dulles fenyegetett bennünket. A Nyugat igazán megnehezítette számunkra, hogy bízzunk benne. Kérdés: Vajon nem aggasztja e önöket a szovjet társadalmi ás politikai behatolás a Közép-Keletre? Nasszer: A mi gondolkodásunk egészen más, mint az amerikaiaké. A Nyugat nem volt hajlandó velünk kereskedni. Nem adott el nekünk fegyvereket, zárolta külföldi követeléseinket. Ilyen körülmények között vajon mit várnak önök tőlünk? Ez Egyiptom számára az igazi élet-halál kérdés most és nem más. A Daily Express közli tudósítójának beszélgetését Naszszer egyiptomi államelnökkel. Kérdés: Az ön kapcsolata a szovjet csoporttal az 1953. évi fegyverszállítási szerződéssel kezdődött. Ha az Egyesült Államok előbb adott volna önnek fegyvereket, mi lenne most a helyzet a Közép- Keleten? Nasszer: Ezt kérdezze meg Dullestől. Az amerikaiakhoz fűződő viszonyunkat illetően légvárakat építettem. Minden módon igyekeztem barátságosan viselkedni anélkül, hogy báb lettem volna. De sohasem tanácskoztak velem. Az amerikaiak soha nem méltattak Szüntessék meg az algériai orvosok üldözését Levél a francia kormányhoz A Magyar Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének elnöksége mély megdöbbenéssel értesült arról, hogy ez év márciusában az algériai hatóságok több orvost súlyos börtönbüntetéssel sújtottak azért, mert orvosi ellátásban részesítették azokat a hazafiakat, akik az algériai nép függetlenségéért vívott harcok során megsérültek. A szakszervezet elnöksége és a magyar egészségügyi dolgozók mély együttérzéssel kísérték figyelemmel az algériai nép harcát hazája önállóságáért és függetlenségéért. Az a tény, hogy most az algériai hatóságok orvosokat sújtottak súlyos büntetéssel azért, mert orvosi esküjüknek, hivatásuknak az emberi humánum érzéseitől áthatva tettek eleget orvosi kötelességüknek, ez mint embereket, mint orvosokat és egészségügyi dolgozókat, külön is nagyfokú aggodalommal és felháborodással tölt el. A szakszervezet elnöksége, a magyar orvosok és egészségügyi dolgozók úgy látják, hogy az algériai hatóságoknak ez a tette a legmélyebben sérti az orvosi hivatás igazi emberiességét. Meggyőződésünk, hogy ezzel az intézkedéssel a francia nép, a francia orvosok és egészségügyi dolgozók zöme sem ért egyet és mélyen elítéli. Szakszervezetünk elnöksége tiltakozik az algériai hatóságok embertelen, barbár, az orvosi esküt és hivatást legsúlyosabban sértő, és korlátozó ténykedése ellen és követeli az elítélt algériai orvosok szabadságát, üldözésük megszüntetését. MAGYAR ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK ELNÖKSÉGE NÉPAKARAT Feszült a viszony Egyiptom és Jordánia között Mint az AFP tudósítója rámutat, Egyiptom és Jordánia viszonyában az elmúlt 24 óra leforgása alatt csaknem teljes elhidegülés állt be. Miután Jordánia kairói nagykövete, valamint Egyiptom ammani katonai attaséja és jeruzsálemi konzulja hazatért, Nasszer elnök visszarendelte Ammanból az egyesített arab főparancsnokság mellett működő képviselőjét is. A feszült viszonyra való tekintettel az AKP szerint a Szaud, Nasszer, Husszein és Kuatti részvételével tartandó négyes államfői értekezlet tervét elejtik. Hétfőn Jordánia fővárosában nagy tüntetést rendeztek, amelynek részvevői Le az imperialista összeesküvőkkel »Le az Eisenhower-doktrínával]« jelszavakkal vonultak fel. A rendőrség és a tüntetők között összetűzésre került sor. Jemen elutasítja az Eisenhower-doktrínát A kairói rádió hétfőn jelentette, hogy a jemeni királyság elutasította az amerikai gazdasági segítséget és szembefordult az Eisenhower-doktrinával.