Népakarat, 1957. július (2. évfolyam, 152–177. sz.)

1957-07-28 / 175. szám

Á B Bécsnél és Pozsonynál már apad a Duna Bécsnél 42 centimétert apadt a Duna, Pozsonynál is megkezdődött az apadás. A győri Vízügyi Igazgató­ság a Szigetköz egy részén csak elsőfokú készültséget tart, a Lajta mentén már meg is szüntették a készült­séget. Budapesten hétfőn tetőzik majd a Duna, előre­láthatólag 630 centiméterrel. Néhol, ahol az alsó rak­part mélyebben van, a víz kiléphet. A szigetközi duna­­szakaszon a hullámteret elborította a víz, legtöbb helyen rajta fekszik a töltés lábán. Győrött elöntötte a hullámteret a Kis-Duna, kár azonban nem keletke­zett. A győri vízállás két méterrel alacsonyabb az 1954. évinél. Mivel Bécsből már apadást jelentenek, árvízveszéllyel számolni nem kell. S NAGY NYEREMÉNYEK AZ E HETI LOTTÓBAN A pénteki lottósorsoláson öttalálatos szelvény nem akadt, négy találat is mindössze három volt. A három szerencsés fogadó — mivel az öttalálatosokra eső összeget ia ehhez az osztályhoz csatolták — egyenként 40­­61,25 forintot kap. Ezeknek a szelvényeknek a tulajdonosai nem tüntették fel nevüket és elmüket. Megállapítható azonban, hogy a szel­vényeket Sopronban, Szolnokon és az egyik fővárosi posta­­hivatalban vásárolták. Ezen a héten nemcsak a négytalála­­tosok száma alacsony, de a többi nyerőtalálat is kevés, így ezek is többet fizetnek, mint általában. 842 háromtalálatos szelvény volt, a nyeremény egyenként 866,25 forint. Két­­találatos szelvény 31 532, amelyekre egyenként 22,50 forint nyeremény jut. /$CrafffrhflC­fU­luGSUrlá Névjegyeket kapnak a müncheni rendőrök A müncheni rendőrök névjegyeket kapnak. Az erre vonatkozó rendelet kimondja: azért látják el névjegyekkel, hogy elé­gedetlen, vagy tanácso­kért hozzájuk forduló polgárok előtt igazolhas­sák magukat. A név­jegyen a rendőr nevén kívü­l a rendőrkapitány­ság címe és telefonszé­ma is fel van tüntetve. MEGGYŐZŐ ÉRV — Csak azért vettem fel, hogy lásd, milyen le­hetetlen viselet a nylon •Isószoknya. If — BEFEJEZŐDTEK a járási pártaktíva-értekez­­letek Szabolcs-Szat­már megyében. Ezután a kom­munisták megyeszerte taggyűléseken, majd nyil­vános pártnnapokon, kis­­gyűlléseken és csoportos megbeszéléseken ismerte­tik a dolgozókkal az or­szágos pártértekezlet ha­tározatát. — Tűz ütött ki a boda­­kajtori állami gazdaság k­ispötit­ilei üzemegységé­nek szérűjén. A tűzoltók 12 óra hosszat önfeláldo­­zóan dolgoztak, és a 288 mázsa gabonából 62 má­zsát sikerült megmente­niük. A kár 65 000 forint. □ LÉGI MOTORKERÉKPÁR »Budapesti Madártan 104 214« A noviszádi sajtó je­lentése szerint Szécsi Mi­hály és Rade Szuvcsarev a kikindai »Bánát« gaz­daságban ragadozómada­rat fogott, amely nagyon hasonlít az egerésző ölyv­­re, csak annál jóval na­gyobb. A madár bal lá­bán talált gyűrűn a kö­vetkező felirat állt: »Bu­dapest, Madártan 104 214.« A sajtó szerint az elfo­gott madár valószínűleg beteg volt. A madarat Bálint Endre tanár ki­preparálta és az iskolá­ban kiállította, a gyűrűt pedig elküldték Buda­pestre. Nyikolaj Kamov, a legújabb szovjet helikopter tervezője kipróbálta »légi motorkerékpárnak« becézett gépét. A gép alakja nyújtott tojáshoz hasonlít. Hossza 5—5 méter, magas­sága 1,5 méter. Az utaskabin az első részben helyezkedik el, középütt pedig a hajtómű található. Sebessége óránként elérheti a 110—129 kilométert is. Leszállásához nem szükséges különleges térség, mert bármely 10—15 négyzetméteres sima területre leereszkedhet. Az új helikopter hamarosan mun­kába áll. A mentők, a posta és a mezőgazdaság élénken érdeklődik a gép iránt.­­ A HAZAFIAS NÉP­FRONT küldöttsége tíz napja Bulgáriában tartóz­kodik a Burgasz megyei Hazafias Arcvonal meg­hívására. A magyar kül­döttek látogatást tettek a burgaszi Vasziliij Kolla­­rov Kábelgyárban, meg­jelentek a Burgasz me­gyei magyar—bolgár ba­rátsági hét megnyitó ün­nepségén. Szombaton meglátogatták a dimit­­rovgrádi vegyi kombiná­tot, ahonnan Szófiába utaztak. Mennyit ér egy éhes tigris? Uttar Prades indiai állam miniszterelnöke kö­zölte, hogy a múlt évben egy tigris tíz férfit és hét nőt falt fel Naini Tál kör­zetben. Az állat fejére 4000 rúpiát tűztek ki. Időközben hat tigrist le­lőttek, de az »emberevő tigrist« még mindig nem tudták ártalmatlanná tenni. A pincér mosolygott, az kérdezte, hogy hát összesen nyolc, vagy mi nyolc? S hoz­zám fordult. — Kérem — mondtam kín­lódva, de belülről tulajdonkép­pen jól mulatva az egész cere­mónián —a barátom azt mondja, hogy összesen volt nyolc. Hat konyak és két gyü­mölcs. De téved, mert hét ko­nyak volt — a feleségem is ivott egyet, a citrommal. A pincér meghajolt, készsé­ges mosollyal új papírt írt te­le s letette elém. Negyvenöt valahány volt rajta. Kökösi nagyúri mozdulattal nyújtotta át neki az ötvenest, jelezve, hogy nem kér vissza. Még az utcán is nevetgél­tem. Ez a hülye... és én sa­meszévé szegődök. Beleállt a fejembe a négy konyak. Azt mondja Kökösi: men­jünk, gyere csak, komám, el­megyünk kuplerájba. Hű ... itt aztán van, mit tud mifaj­ta komlói smasszer, mi van itt. Gyere csak. — Hát... én megyek, de csak azért, mert gondolom, megint nem boldogulsz néme­tül — mondtam tétován s nyo­morultul éreztem, hogy haza kellene menni s hogy egyálta­lán mi van Ágiékkal ebben az idegen városban. — Hogy én? Te bolond mérnök, hát te mondtál be még egy konyakot... így csak kettőt tudtam letagadni. Többet érek én a magam né­met tudásával, mint te a tiéd­del, komám ... mer én előre is kiszámítottam, hogy ötvenből­­ ki kell annak telni. Mer én­­ ilyen vótam mindig, Komlón is, emlékezhetsz. A legközelebbi sarkon, mert­­­hogy olyan megalázott vol­­­tam, hogy velemenni kénysze­­­­rültem, de annyira megalázott­­ még nem voltam, hogy ne­­ igyekezzek tőle szabadulni,­­ hát egyszeresen leléptem. Be­­­mentem egy trafikba, mikor Kökösi éppen a rádiókereske­­­dés kirakatát nézegette. A tra­­­­fik kis menedék volt, csak­­ gyufát tudtam venni, mert­­ több pénzem nem volt s iz­­o­galmamban a gyufa nevét is elfelejtettem, tehát beletelt vagy három perc, amíg kéz­mozdulatokkal —­ mintha min­­’ den szót elfelejtettem volna — megmagyaráztam, hogy­­ rá akarok gyújtani s hogy nem olyan kis gyufával, hanem ’ nagy, skatulyás gyufával. Mire kiléptem, Kökösi mér ' nem volt az utcában, akkor ’ hirtelen nekiiramodtam, be­fordultam még kétszer s mi­kor villamosra ültem is, néze­­­­lődtem, hogy nem látom-e ’ meg, bár, ahogy utóbb meg­állapítottam, nyilván azért, mert szívesen megadtam volna­­ magam, tulajdonképpen azt ’ szerettem volna, ha nem tu­­­­dok szabadulni tőle s vele me­­­­gyek. ? 6- 1 Nem volt kedvem hazamen­­­­ni. Hogy pontos legyek, nem­­ valami máshoz volt kedvem, az­­ utcán lenni se volt kedvem, de­­ volt bizonyts félelmem a haza­­menéstől. Az Ágival való ta­lálkozástól. Mit mond majd az egészre , mit mondok én. Oly­módon voltam, mint diákko­rában az ember, hogy az el nem készített házifeladatért inkább elcsavarogja az egész napot. S ahogy a felnőttek is csinálnak efféléket, kis tolvaj­­lást nagy rablással akarnak fedezni, rablást gyilkossággal és így tovább. Leszálltam a villamosról s lassan baktattam haza, a szál­loda felé, nézegettem a kira­katokat s mert ittlétünk óta először voltam egészen egye­dül a városban, hát el is hit­tem, hogy tulajdonképpen csak nézelődök s azon gondol­kozom, mihez fogjak. Elkép­zeltem, hogyha úgy, mint Kö­­kösi, egyedül szöktem volna meg, akkor most mit csinál­nék? Mindjárt elhessentettem a gondolatot, mert egyedül eszem ágába se jutott volna, hogy kijöjjek. Ámbár... ha csakugyan egyedül vagyok, ha nem vagyok nős, nincs laká­som, egy albérleti szobában töltöm az időmet, akkor vajon mi lett volna? Ági mosolyogva fogadott S huncutul nézett rám. Éppen Pityunak melegített vizet egy pici lábosban egy pici villany­reason s a mosdókagylóban eddig is minden este produkált így valamelyes langyos vizet a fürösztéshez. — Na, jó volt? — kérdezte. — Miért hagytál ott? ■— mondtam mogorván. —­ Lá­tod, hogy én is jöttem. — Hát miért ne? El tudom magam is látni, ami tenniva­ló van. Nem feleltem, vártam a szemrehányást, s hogy nem jött, hát nem tudtam mit mon­dani. — Ki volt ez a barátod? — Nem barátom. — Szóval, ki volt? — Hát... ez Kökösi... még Komlón ismertem meg. Nem beszéltem vele otthon három szót, most ahogy találkoz­tunk, nyakamba esett... aztán jöttél te. Mit nevetsz? — Csak jó kedvem van. — Miért? Mitől? — Kíváncsi vagy­? — Persze. — Találd ki. — Nincs kedvem. — Hét jó. Megkaptuk a be­utazást Franciaországba. — Most? — Éppen onnan jöttem, amikor megláttalak bennete­ket. Hallgattam, néztem magam elé. Új dolog, mehetünk, utaz­hatunk. Megint kerülünk va­lahova, ahol élőbről kezdődik az egész kérdés, hogy ugyan­ilyen kényelemmel, vagy rosszabbul, mint itt. Sarokba megyünk... kaszárnyába megyünk, valahová megyünk s nincs ellene mit tennem. Legszívesebben lefeküdtem volna az ágyra s azt mondtam volna, hogy én innen el nem mozdulok (közben le is fe­küdtem) s csináljanak, amit akarnak, nem megyek sehová. Még indokokat is leltem, szin­te azonnal: mit törődök azzal, ami van? A világ nem szá­momra teremtődött, hagyja­nak békén s ne szóljanak hozzám. Odajött Pityu, s elkezdte hajam húzogatni. Nevettem, játszottam vele, de oly módon, odasandítva Ágira, hogy ne vegye ezt békülésnek. Mert én haragszom rá. Persze, nem úgy, hogy azt mondjam: ha­ragszom ... Nem. Találja ki, vegye észre, foglalkozzon ve­lem s általában tegyen vala­mit, hogy jobb, különb, elvi­selhetőbb legyen ez az egész szamárság. Végül is — gondoltam me­gint — én magam nem jöttem volna ki. S most itt áll előt­tünk az utazás: nem úgy, ahogy diákkorában eltervezi az ember: nagy tengerjáró hajón, vagy gyorsvonaton, ét­­kezőkocsiban ülve és suhanva el a tájak mellett, hanem ren­geteg gonddal járó, rengeteg holnapi gondot még nem is­merő utazás, aminek a célja sincs­­meg, legfeljebb egy vá­rosnév, ahol próbálkozhat az ember újrakezdeni az életét. — Szomorú vagy? — kér­dezte Ági. (Folytatjuk) ­ Helyszíni közvetíté­seket ad a moszkvai Vi­lágifjúsági Találkozóról a Magyar Rádió. Az ünnepi megnyitó után az első hét kiemelkedő eseményei közül kedden a III. nem­zetközi baráti sportjáté­kok megnyitóját közve­títi, szerdán a lányok ün­nepét, csütörtökön a Ba­rátság Parkja fáinak el­ültetése alkalmából le­zajló ünnepséget.­­ CSAKNEM 100 000 FORINTTAL károsította meg a paksi földműves­szövetkezet tagjait Lám József, a szövetkezet ru­házati boltjának vezetője. Már hosszú idő óta a hi­vatalosnál jóval maga­sabb áron adta el a ru­házati cikkeket. Az ár­drágító üzletvezető rövi­desen bíróság elé kerül.­­ Halálozás. A gyá­szoló család jelenti, hogy dr. Kmoskó Béla, életé­nek 86. évében f. hó 25-én elhunyt. Temetése f. hó 28-án du. VI5 óra­kor lesz a dunaharaszti temetőben. — Gálffy András váratlanul el­hunyt. Temetése 29-én, hétfőn délután 3 órakor lesz az óbudai köztemető halottasházából. — Arató Vilmosné szül. Roth Ce­cilia hosszú betegség után július 26-án elhunyt. Te­metése hétfő du­­­i 4 óra­kor a rákoskeresztúri te­metőben lesz. vasárnap, július 28 A Nap kél 5 óra 15 perc­kor, nyugszik 20 óra 25 perckor Szeretettel kö­szöntjük névnap­jukon SZABOLCS nevű kedves olvasóinkat. HÉTFŐ, július 29 A Nap kél 5 óra 17 perc­kor, nyugszik 20 óra 23 perckor Szeretettel kö­­szöntjük névnap-­­­jukon MÁRTA ne­­vű kedves olvasóinkat. A nap kérdése: — Megindult a képtávirato­­zás —• most már fényképezni is lehet távirati stílusban? Vasárnapi konferansz Jó reggelt kívá­nok! Olvasom a Népakaratban, hogy­­­­ tegnap, szombaton­ tartották ország-­­ szerte a hagyomá­nyos Anna-bálokat. Nekünk, öregeknek, hevesebben ver a szívünk, ha az Anna-bálról hallunk. Édes emlékek tar­ka pillerája cikázik a szívünk körül, a felkérések, a leké­rések, az átkérések, a kiké­rések (»Kikérem magam­nak, szemtelen fráter!«) és a megkérések ... (Ez is érde­kes dolog, sőt, egy picit igaz­ságtalan is, hogy egy ilyen bálon a karcsú láb fárad a táncban és a végén a kezet kérik meg, amely tánc köz­ben kényelmesen pihen egy férfivállon.) És a táncok! Amikor mi fiatalok voltunk, a bécsi valcer, a boszton és a vansztep járta, most a fal melletti padokról nézzük ámulva a szvinget, a szam­bát, a mambót, meg a rock and rollt. Csak az vigasztal bennünket, hogy akik most ezeket a táncokat járják, harminc év múlva szintén ott fognak ülni a fal melletti padokon és azt fogják mon­dani: — Emlékszik még a rock and rollra? Az volt a szép, finom és ízléses, nem ezek a vert, új táncok .. .­ ­Ne felejtsd el, Lajos hogy ma vasárnap van, ma kimegyünk valami jó zöldvendéglőbe Lepényesiék­­kel! — Menjünk inkább kettes­ben, mókuskám! — Édes vagy, Lajos! Ezt utoljára húsz évvel ezelőtt mondtad nekem! Oly szép ez, Lajos! Ugye, most kezdő­dik majd a szerelmünk má­­sodvirágzása? — Nem egészen erről van szó, mókuskám! Olvastam az újságban, hogy a statisz­tika szerint minden felnőttre napi egy pohár hazai sör jut és ha Lepényesi nem jön, én iszom meg az ő rá eső pohár sört is. NÉPAKARAT 1$p rffú*tfvCrfU iuczt&I& M Árvíz Japánban Szombat hajnalban megindultak a mentő­­hajók Északnyugat-Kju­­sunak, az árvíz pusztí­totta japán szigetnek partjai felé. A rendőrség még mindig képtelen pontos vagy megbízható módom megállapítani az áldozatok számát. Sza­­szebo és Nagaszaki között — A MAGYAR TELE­ asz árvíznek egyes telen­­vízió­ja, vasárnap 18 órakor helyszíni közvetí­tést ad a Népstadionból a Vasas—Vojvodina Közép­­európa Kupa-döntő lab­darúgó mérkőzésről. ■ Mintegy 85 000 hold földet ért jég- és viharkár Július 15-én Somogy, Baranya, Tolna és Bács- Kiskun megyében voltak nagyobb jég- és viharkárok. Ezekben a megyékben szétszórtan mintegy 85 000 holdon esett jégkár. A viharok a gabonákban nem okoztak nagyobb károkat, mivel annak legnagyobb részét erre az időre learatták. A kapás- és egyéb növényekben a jégkár mértéke 20—100 százalék között változik. A szőlőkben jelentős károk Szekszárd kör­nyékén voltak, ahol mintegy 900 holdon 30—100 szá­zalékos kár mutatkozik. Jések szerint 1500 áldo­zata van, ebből száz em­ber egy földcsuszamlás következtéiben vesztette életét. önállósítás — lopott holmiból Lavranics Dezső, a Váci úti Erőgépjavító Vállalat művezetője ön­állósítani akarta magát. Hogy elegendő műszaki anyag álljon majd ren­delkezésére, lopkodni kezdte a gyárból a szer­számokat, villanymotort, olajfestéket és mintegy 150 kiló csapágy-bronzot. A napokban szerelők jártak a pincéjében és felfedezték a lopott hol­mikat. A rendőrség nyo­mozást indított, majd őri­zetbe vette Lovranicsot. Ügyét az üzemben tár­gyalja majd le a bíróság. ■I Agyonverte a férjét Heréd­i Pál 51 éves utcaseprő július 24-én es­te a XX., Szomoly utca 47. számú házban levő laká­sán összeszólalkozott fe­leségével. Heréd­iné elő­vette a sodrófát és több­ször fejbevágta vele fér­jét, aki eszméletlenül esett össze. A mentők kórházba akarták szállí­tani, útközben azonban meghalt. A boncolás megállapította, hogy az utcaseprő halálát az üté­sek okozták. Herédimét a rendőrség őrizetbe vette. X Orvosi hír: Dr. Szi­geti István belgyógyász, egyetemi adjunktus, Bu­dapest, XIII., Váci út 6. sz. lakásán minden szom­bat délután rendel. Tele­fon: 123—364. ■ Csodálatos menekülés A Rjusu japán sziget partjai közelében dolgozó halászok kimentettek a tengerből egy 15 éves ja­pán iskolás lányt, aki 38 órája kapaszkodott egy úszó farönkbe. A kislány elmesélte, hogy az árvíz álmában lepte meg a ház­ban az egész családot. A kislányt az ár kisodorta az ablakon. Sikerült meg­kapaszkodnia a farönkibe, amellyel együtt a nyílt tengerre sodródott. ■ Nemzetközi turista­kongresszus Argentínában Az argentínai kor­mány messzemenő támo­gatásával rendezik ez év szeptember 14-e és 22-e között Argentína fő­városában az első nem­zetközi turista­kongresz­­szust. A kongresszus részvevőinek alkalmuk lesz túlmuh­miányozni Ar­gentína turista- és ide­genforgalmi intézmé­nyeit, és megismerni a fejlett argentínai közleke­dési viszonyokat. Halálos lakodalom Csütörtök este súlyos szerencsétlenség történt Kairóban. Beomlott egy ház, amelyben több mint 200 vendég részvételével esküvőt ünnepeltek. Az egyiptomi rendőrség köz­leménye szerint a sze­rencsétlenségnek 62 ha­lálos áldozata és 68 sebe­sültje van. — Pszt! Megnézem, hogy a sorsolásnál nincs-e valami suskus... — Új-Zéland megvásá­rolta három rövidf­ermün­ket: a Cigánytánc­ot, az Ecseri lakodalmas­t és a Drágszéli csárdások­at. — ORSZÁGOS KUTYAKI­­ÁLLÍTÁST rendez a Magyar Kutyatenyésztők Országos Egyesülete szeptember 1-én és 8-án a Városligetben. A kiállításra nevezhető min­den fajtiszta kutya. Neve­zési határidő: 1957 augusztus 21. — 40 tagú expedíció járja a Tiszát július 19-e óta a Szentes nevű ha­jón és tudományosan vizsgálja a folyót. Há­romévi munkával össze­gyűjtik a Tisza életének tudományos érdekessé­geit.­ ­ Holdanként több mint 8 mázsás a gabonatermés A termelőszövetkezetek és az egyénileg dolgozó parasztok a búza aratását egy-két napon belül befe­jezik. Az állami gazdaságok is a kenyérgabona aratá­sának utolsó szakaszában vannak, bár az elmúlt hetek esős időjárása a kombájnbetakarítást és a gépi aratást megnehezítette. A learatott gabona behordása és csép­­lése az ország nagyobb részében megindult. Országo­san őszibúzából 8,5, rozsból 7, kenyérgabonából 8,2 mázsás termés várható holdanként. 11 1 15 BORFAJTÁT TÜNTETTEK KI A BORVERSENYEN A Földművelésügyi Minisztérium július 25-én és 26-án rendezte meg az Utóbbi évek legnagyobb szabású országos borversenyét. Tizenöt megye versenyében másfélezer bor­fajtából kiválasztott 220 díjnyertes borfajta indult a döntőben. A Kertészeti és Szőlészeti Főiskola üvegfalú »zsibongó« termében az ország legkiválóbb borszakértőiből alakult bíráló bizottságok titkosan bírálták el, tisztaság, szín, illat, íz és zamat, valamint összbenyomás alapján a beküldött bormintákat. Pontozásos rendszerrel állapították meg a borvidékenként és jellemző borcsoportonként elbírált leg­jobb magyar borok rangsorát. Összesen 05 borfajtát tüntet­tek ki. A GYANAKVÓ 1957. július 28

Next